Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

A ruhagyári példa Nemcsak beruházásokból lehet eredményesebben dolgozni Sokszor írtunk már olyan tudósításokat, amelyeken hí­rül adtuk, hogy a Szegedi Ru­hagyárban a műszakiak, a dolgozók eredményes mun­kája nyomán új gépek, gyárt­mányok születtek. Sok üzem­ben leegyszerűsítik a korsze­rű gyártás kérdését, mond­ván: ha kapunk új gépet, lesz korszerű technika. Itt helyesen azt tartják, van más út is! Ahol komoly szán­dék él a munka tökéletesí­tésére, a gyártásfejlesztés meggyorsítására, nem vár­hatnak mindent felülről, nagy beruházásból. Itt hely­ben is sok lehetőség van sa­ját erőből, önköltségcsök­kentési hitel felhasználásá­val. Amikor rá kellett dolgozni Amikor fél évvel ezelőtt a munkaidő-kihasználás, a munkafegyelem problémáit vizsgálgattuk az üzemben, azzal fejeztük be írásunkat, hogy »itt nem esett szó a munkaszervezés, az anyagel­látása megannyi zökkenőjé­ről, melyek mind-mind a munkaidő kihasználatlanság kórokozói­. Hozzáfűztük, hogy nem is volt célunk va­lamennyit számba venni, ezt majd elvégzik az illetékesek és megfelelő intézkedéseket hoznak. A munkahelyek jó anyag­­ellátásában a Ruhagyárban is voltak zökkenők időközön­ként. Előfordult, hogy ros­­­szul szabott kellékeket, szöve­teket kaptak a munkaszala­gok, s ez a további munká­ban, enyhén szólva, megke­serítette jónéhány ember több napját. Ilyenkor aztán hiába volt meg a jószándék, rá kellett dolgozni, hogy tö­kéletes legyen a készáru. Megtörtént ez annak ellené­re is, hogy viszonylag mo­dern szabászatot rendeztek be. A konfekcióiparban Sze­geden alkalmazták első íz­ben a legjobb szabászati el­járásokat, gépeket. Mindig megvan a „tettes” De nincs az a jó, amely még jobb nem lehetne. Ezért határozták el az üzem veze­tői a szabászat újjászervezé­sét, sőt áttelepítését is. Eh­hez több üzemrészt kellett megmozgatniuk, de ettől sem riadtak vissza, mert a moz­gatással jól jártak a többi üzemrészek is. Az átépítése­ket önköltségcsökkentő hitel­ből végezték. Az egykori ja­vítóműhely és a nyersáru­­műhely helyére került a sza­bászat. A raktár egy koráb­bi munkatermet foglalt el és a szabászat helyére új mun­kaszalag került. Most már a raktárból egyenesen, rövid úton jutnak el a végek a hatalmas szabászasztalokhoz. Ahány asztal, annyi munka­­szalag. Ilyen szervezés a konfekció-szabászatban még nincs. Minden szalagnak van egy vezetője, sőt egy minősé­gi ellenőre is. Valamennyi másfajta szabványt készít. Ha hibát lelnek a munkasza­lagok, nem jó a szabás mi­nősége, ma már nem kell ke­resni a »tettest«. Most már nem »mosható« el a felelős­ség, tudják ki, vagy kik szab­ták a hibás munkadarabot. Korábban sem feledkeztek meg a munkásvédelemről az üzemben. Alkalmaztak már végfelemelőgépeket, hogy ne kelljen kézzel mozgatni a nehéz végeket. Könnyítették a munkát a terítőgépekkel. Most pedig futószalagot sze­reltek fel. Jól számoltak Csak néhány napja dolgo­zik az új szabászat, de máris megállapítható, hogy jól szá­moltak a ruhagyári vezetők. Javult a minőség, nőtt a ter­melékenység. Most már ugyanannyi létszámmal, mint korábban, el­látják kiszabott anyaggal a szentesi telepet is. A szabászat régi helyén pedig új, modern gépsort ál­lítottak munkába. 54 mun­kást vettek fel és foglalkoz­tatnak két műszakban. So­kan úgy vélik: a termelé­kenységet csak nagy beruhá­zásokkal, új gépekkel, új gyártási eszközökkel lehet emelni. A ruhagyárnak sok példája igazolja, s ez az újabb is tanúsítja: önköltség­csökkentési hitelből a mű­szakiak és a dolgozók össze­fogásával is lehet, s milyen eredményesen lehet!... N. P. Negyedik napja 54 új munkás dolgozik már a Szegedi Ruhagyár új munkaszalagján Több autóbuszjáratot megszüntet a Szegedi Közlekedési Vállalat A Szegedi Közlekedési Vál­lalat autóbuszvonalain hó­napok óta utasszámlálást végeztek. Az utasszámlálás összegezé­sével azt tapasztalták, több olyan autóbuszjárat van Sze­geden, amely alig van ki­használva. Ezért elhatároz­ták, hogy néhány kevésbé igénybe­vett járatot megszüntetnek, július 3-tól, hétfőtől. A meg­szüntetett járatok a követ­kezők: Hétköznap: az 1.-es autó­buszvonalon Annaforrás— Tápé 21 óra 30 perc, a 2. autóbuszvonalon Annaforrás —Hattyas­telep 13 óra 15 perc, a 4. autóbuszvonalon Annaforrás—Csongrádi su­gárút 10 óra 10 perc, és 16 óra 10 perc, az 5. autóbusz­­vonalon Annaforrás—Kama­­ratöltá* * * 19 óra 10 perc, 13 óra 10 és 15 óra 10 perckor induló járatokat szüntetik meg. Piaci napokon: a 2-es autóbuszvonalon Annaforrás Hattyas telep 8 óra 15 perc, 5. autóbuszvonalon Annafor­rás—Kamaratöltés 12 óra 10 perc és 15 óra 10 perc, a 6. autóbuszvonalon Annaforrás Mihálytelek 21 óra 10 perc, a 7. autóbuszvonalon az Anna­forrás—Petőfi telep 19 óra 30 perc és 20 óra 30 perckor induló járatok szűnnek meg. Vasárnap és ünnepnapo­kon: a 2-es autóbuszvonalon Annaforrás—Hattyas telep 13 óra 15 perckor, a 4. autó­buszvonalon Annaforrás— Csongrádi sugárút 13 óra 10 perckor, a 6. autóbuszvona­lon Annaforrás—Mihálytelek 13 óra 10 perckor, a 7. autó­buszvonalon Annaforrás— Petőfi­telep 13 óra 30 perc­kor közlekedő járatokat szün­tetik meg. 3 Szombat, 1961. július 1. „Szabadtéri játékok”— mindenfelé... S­zéles e hazában egyre jobban elharapódzik, s hovatovább kezd egészségtelen méreteket öl­teni a szabadtéri rendezvé­nyek, mindenféle »szabad­téri játékok« divatja. Egy kis statisztika: a nyári hónapok alatt csak a Ba­laton partján három helyen: Nag­yvázsonyban, Tapolcán és Sümegen bonyolítanak le előre kidolgozott program­mal ilyen helyi érdekeltségű szabadtéri rendezvénysoroza­tot. S ugyanígy Egerben, Pécsett, Gyöngyösön és Sik­lóson is kidolgozták már hasonló szabadtéri előadás­­sorozatok műsorterveit. Sik­lóson a történelmi neveze­tességű vár udvarán épül a szabadtéri színpad ... Hi­szen nem is volna semmi baj, ha csak lábon álló vá­raink udvarán épülnének szabadtéri színpadok. Mert ilyen épségben megmaradt, a középkor romantikus han­gulatait fölidéző várunk bi­zony nagyon kevés van ... Az a baj, hogy mostaná­ban már túlságosan is sok szabadtéri színpadunk van. Nem is számít valamire­való városnak az olyan, amelynek nincs két-három szabadtéri színpada. Buda­pesten meg éppenséggel ott tartanak már, hogy lassan nem marad utca szabadtéri színpad nélkül. S túlzás és irónia helyett hadd fordítsuk komolyra a szót: az a valóságos tény, hogy a nagyszámú szabad­téri színpad jelentős száza­lékát egyáltalán nem hasz­nálják semmire, legföljebb, alkalmanként ökölvívó-ver­senyeket, vagy népitánc-be­­mutatókat bonyolítanak le rajtuk. A szabadtéri szín­padoknak több mint kéthar­mada csak így alkalmanként működik, s a maradék egy­­harmad sincs kihasználva sem a nézőtér kapacitása, sem a nyújtott produkció igényessége és a rendezvé­nyek rendszeres program­szerinti lebonyolítása szem­pontjából. emrégiben az Esti Hír­lap egyik írása fog­lalkozott a fővárosi szabadtéri rendezvények kér­désével. A cikkben felsorolt tények azt bizonyították, hogy népgazdaságunkat sú­lyosan megkárosítja az ál­landó deficittel működő sza­badtéri színpadhálózat túl­burjánzása. Egyetértünk a cikk szerzőjével, aki fölve­tette, hogy sokkal helyesebb volna a kihasználatlanul parlagon heverő szabadtéri színpadok helyett jól kihasz­nálható szabadtéri mozikat létesíteni. Mégsem akarjuk elvitatni a föntebb felsorolt városok­tól és helységektől azt a jo­got, hogy szabadtéri színpa­dokat létesítsenek és mű­ködtessenek. Csupán azzal a módszerrel, gyakorlattal kap­csolatban vannak — úgy érezzük, joggal — kifogása­ink, ahogy újabban egyik­másik helyen létrehozzák és reklámozzák e szabadtéri előadássorozatok programját. Szabadtéri előadások ren­dezését illetően Szegednek nagyszerű hagyományai van­nak, s az 1959 óta ismét megrendezett szabadtéri já­tékok reprezentatív előadás­­sorozata máris a nyári sza­badtéri rendezvények nem­zetközi rangú centrumává emelte a várost. S hogy ál­lamunk helyesli Szeged vá­rosának e nemzetközi ér­deklődést és sikert kiváltó kezdeményezését, azt tükrözi az a támogatás, gondosko­dás is, amelyben különösen az utóbbi három-négy évben része volt a városnak, s amely oly nagy lendületet adott Szeged fejlődésének, amihez csak a városnak a nagy árvíz utáni felemelke­dését, első reneszánszát le­het hasonlítani. Nem a fél­tékenység, hanem az elért rang kötelessége mondatja velünk: helytelen és káros az olyan törekvés egyes vá­rosok részéről, amely a Sze­gedi Szabadtéri Játékok ese­ménysorozatával egyidőben hasonló jellegű, vagy — s ez még inkább elítélendő — hasonló tartalmú szabadtéri előadássorozat lebonyolítá­sát tűzi ki célul maga elé. Mert lehet ugyan véletlen, hogy a pécsi szabadtéri szín­padon is bemutatják Az em­ber tragédiáját, hogy épp úgy tartanak opera- és balett­­előadást, mint Szegeden — de az objektív tény, hogy a programbeli párhuzamosság megosztja majd az érdeklő­dést a két város egyidejű és hasonló rendezvénysorozata között, s így Pécs, anélkül talán, hogy ezt akarná, riva­lizál majd a Szegedi Sza­badtéri Játékokkal. nem féltjük a Sze­gedi Szabadtéri Játé­kok sikerét ettől a konkurenciától, mint ahogy nem féltjük a fentebb emlí­tett más városok és helysé­gek szabadtéri rendezvényei­nek »konkurenciá­jától" sem. Nem az anyagi sikert félt­jük, hanem az erkölcsit, az egyre növekvő tekintély csorbítatlanságát. Arról nem is beszélve, hogy ez a konkurencia vol­taképpen igencsak egyol­dalú. Nem Szeged konkurál, hanem — s ez főleg a ki­sebb igényű »akciókra« vo­natkozik! — egyes helyeken a Szegedi Szabadtéri Játé­kok iránti nagy érdeklődést, a szegedi eseménysorozat nagy vonzerejét akarják be­fogni a helyi érdekeltségű »szabadtéri játékok« szeke­rébe, olykor a nagyközönség félrevezetése, megtévesztése útján. Erkölcstelen az ilyen törekvés és végtelenül sokat árthatna a Szegedi Szabad­téri Játékok nemzetközi te­kintélyének. E­zért fogadtuk örömmel az idegenforgalmi szakemberek balaton­füredi és budapesti tanács­kozásainak a szabadtéri ren­dezvénysorozatok propagálá­sával kapcsolatos egyértelmű és határozott állásfoglalását; s ezért szeretnénk, ha nem­csak a fővárosban, hanem országosan is rendet terem­tenének a különféle »szabad­téri játékok« szénája körül. Papp Lajos : M1. Az Ilona utcától az Ilona utcáig Miért nem jó egyes városrészek zöldségellátása? Tegnap a kora reggeli óráktól egészen a késő dél­utáni órákig brigád vizsgálta Szeged zöldség- és gyümölcs­­ellátását. A brigád tagjai Börcsök Ferenc, a városi pártbizottság osztályvezetője Mison Nándor, a városi ta­nács kereskedelmi osztályá­nak vezetője és lapunk mun­katársa volt. Mit tapasztalt a brigád ellenőrző körútja során? Pergessük vissza az eseményeket! * ALIG FIRKAD MÉG, de a MÉK Ilona utcai elosztó telepén már serény munka folyik. Az előző napi meg­rendelések alapján összeál­lítják egy-egy bolt áruját Gyorsan haladt a rakodás, van is miből, hiszen az éj­jel különösen sok és szép áru érkezett az elosztóba, így már hat óra előtt járják Szeged utcáit a teherautók és csaknem minden üzletbe a rendelésnek megfelelően szállítják a szép és friss árut. DÉLELŐTT » ÓRA: A há­ziasszonyok megelégedetten szemlélik a Kárász utcai és a Széchenyi téri, egyszóval a belvárosi üzletek kirakatát. Az árak is csökkentek. A megelégedettséget az is bi­zonyítja, hogy a háziasszo­nyok nagy kosarakkal viszik az üzletekből a gyümölcsöt, közben beszámolnak egymás­nak arról, hogy érdemesebb a boltban venni, mert ol­csóbb is és szebb is az áru, mint a piacon. A Széchenyi téri 8-as gyorskiszolgáló boltban a legtöbb vevő a zöldség- és gyümölcspultnál van. Sokan vásárolnak az igazán friss, szép, 2.60-as burgonyából. Itt azonban már találkozunk az első problémával. A házi­asszonyok főzőtököt vásárol­nak, és kérik hozzá a kaprot. Kapor azonban nincs, és mint később kiderül, nem­csak ebben a boltban, hanem a többiekben is ritkán lehet kaprot találni. A bolt vezetői elmondják, a MÉK-től ren­desen megkaptak mindent, amit rendeltek. Hogy ilyen szép árujuk van, azt első­sorban mégis annak köszön­hetik, hogy szabad felvásár­lási joguk van és saját ma­guk járnak ki Újszegedre a házikertészetekbe, valamint a termelőszövetkezetekbe árut vásárolni. AZ ANNA-KÜTI üzletben is hasonlót tapasztal a bri­gád. Itt azonban még azt is elmondják, hogy kevés az el­sőosztályú paprika. A primőr­ már lassan elfogy, a szabad­földi pedig még körülbelül két hét múlva érkezik meg az üzletekbe. őszibarackot, sárgabarackot csaknem min­den üzletben lehetett tegnap kapni. Néhány helyre azon­ban nem tudott a megrende­lésnek megfelelően szállítani ebből a gyümölcsből a MÉK, mert a korai őszibarack már »lefutott", a késői pedig még nem érett be egészen. A belvárosi üzletekben járva végezetül a brigád megállapította, hogy itt a zöldség- és gyümölcsellátás általában kielégítő. A kora reggeli órákban megfelelő minőségben, mennyiségben érkezik az áru a MÉK Ilona utcai elosztótelepéről is, de a termelőszövetkezetektől is a bolthálózatba. Ezek után keresték fel a külterületi üz­leteket. Itt már korántsem volt ilyen megnyugtató a helyzet. A KÁLVÁRIA TÉRI 32-es élelmiszer kiskereskedelmi árudában fonnyadt, több na­pos áru várja a háziasszo­nyokat. A burgonya olyan, mintha már egy hete ott állna, s a mainak mondott uborka is sárga, s a házias­­­szonyok inkább bemennek a belvárosba, de innen ritkán vásárolnak. Nem megfelelő az áruk tárolása sem. Ami­kor a boltvezetőt megkérde­zik, miért ilyen áruval látja el vevőit, arra hivatkozik, hogy ezt kapja az Ilona utcai telepről. Felteszik neki a kérdést: nincs szabad felvá­sárlási joga? Úgy válaszol, hogy felvásárlási joga ugyan van, de nem érdemes mász­kálni, vásárolni, jó az idő, amit a MÉK küld. A József Attila sugárúti üzlet berendezése tiszta, ren­des. Aki azonban a zöldséges részleg felé közeledik, ijed­ten hőköl vissza, mert a burgonya félig rothadt, s ennek a szaga igen kellemet­len. A burgonya az üzletve­zető saját bevallása szerint is több napos. De elmondja a boltvezető azt is, hogy most is rendelt burgonyát, csak visszaküldte, mert az sem volt sokkal jobb, mint ez a félig romlott. A BELVÁROSHOZ tarto­zik még a Takaréktár utcai 26-os bolt. Ebben az üzlet­ben zöldséget és gyümölcsöt is kellene árusítani. Mutató­ban találni is néhány rekesz száradt, fonnyadt zöldséget. A több napos burgonya itt 3 forint, míg Szeged többi üzletében 2,60-ért friss, szép burgonyát lehet kapni. Vajon e bolt vezetője miért nem tud az árváltozásról? És mi­ért hivatkozik arra, hogy itt v­an közel a piac, nála nem vásárolnak az asszonyok zöldfélét, amikor a délután munkából hazajövő asszo­nyok szívesen vásárolnának az üzletből, ha lenne mit. A brigád a nagyállomás mellett lévő földművesszövet­kezeti boltban­ végre minden igényt kielégítő, szép, friss árut talál. Ez persze nem is csoda, hiszen a bolt vezetői nemcsak a tervteljesítésre, hanem a vevőkre is gondol­nak és igyekeznek számukra mindenből a lehető legszeb­bet, legjobbat biztosítani. * MIUTÁN a brigád össze­gezte az üzletekben szerzett tapasztalatokat, ismét vissza­tért az Ilona utcai elosztóba. Most már másik egységveze­tőt talált, akitől hamarosan megkapta a választ arra, mi­ért jobb az áruellátás a bel­városban ugyanazért az ár­ért, mint a külterületen. Az egységvezető elmondta, hogy az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat két beosztottja min­den reggel ott van a rako­dásnál és ők rendelkeznek, válogatják ki az áru javát a belvárosi üzletekbe, s ami marad, az megy a külterü­letre. Érvelhetnek itt az Élel­miszerkiskereskedelmi Válla­lat emberei azzal, hogy a belvárosban nagy konkurren­­cia számukra a sok cseme­geüzlet. Ez azonban nem mentesíti őket, mégpedig azért nem, mert államunk és pártunk igen komoly gondot fordít a külső területek jobb ellátására. Külön párthatá­rozat is hangsúlyozza ezt. A párthatározat pedig még a Szegedi Élelmiszerkiskeres­kedelmi Vállalatra is vonat­kozik. Horuczi Lászlóné Szovjet—koreai tárgyalások kezdődtek A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság Moszkvá­ban tartózkodó párt- és kor­mányküldöttségének tagjai pénteken a Kremlben talál­koztak az SZKP és a szov­jet kormány vezetőivel. Szovjet részről a találko­zón Hruscsov, Koszigin, Koz­lov, valamint Novikov mi­niszterelnök-helyettes, a Szovjetunió Állami Tervhi­vatalának elnöke, Gromiko külügyminiszter és más hi­vatalos személyiségek vettek részt. Szegedi orvosprofesszorok külföldön Dr. Petri Gábor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora Torinóba utazott, ahol a Nemzetközi Sebész­kongresszuson tart előadást. Dr. Huszák István profes­­­szor, az orvosi kar dékánja a Montrealban tartandó Psychiatriai Világkongres­­­szuson vesz részt. Dr. Notárk István professzor, rektorhe­­lyettes tíznapos időtartamra Bakuba utazott, ah­ol a há­rom napig tartó Gyógysze­rész Kongresszuson képviseli a Szegedi Orvostudományi Egyetemet.

Next