Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
3 Vasárnap, tMt. április 1- Ki a népszerű ember? írta: SIKLÓS JÁNOS Beszélgetés Jánossy akadémikussal Erre a kérdésre nem lehet egy bővített mondattal felelni. Nemcsak azért, mert jelen esetben nem kedvelt filmsztárról vagy labdarúgó-zsonglőrről van szó, hanem közéleti szereplőről. Olyan vezetőkről, akikre emberek sorsa, egy járás, város ügye-gondja, vagy szövetkezet élete, jövőre van bízva. De azért is nehéz a tömör válasz, mert a kérdésről többirányú véleményt mondottak el a megkérdezett személyek. Mit mondanak a pártmunkások? Több elvtárs véleménye szerint ma a népszerűség egyik elenged hitetlen alkotó része a becsületesig és az emberszeretet, amely párosul az elvhiiggel és rátermettséggel.Ezzel a mondattal hosszú gondolatsort fejeztek ki. Becsületeség. Feltételezi az egyenes jellemet, mely éhez körülmények között sem inog meg, a olyan embertípust jelent, aki vallott elveivel szemben nem cselekszik másként. Tehát nem hazudóséik adott körülmények hatására, s önös érdekeit képes a közösségi érdekkel összhangban megtartani. Ezt a fogalmat egészíti ki az emberszeretet. Mert aki nem szereti az embereket, nem tudja megérteni bajukat, panaszukat, és ennélfogva nem is tud a bajok orvosaként fellépni, küzdeni, dolgozni maguk ügyéért, gondjáért — hidegen hagyják az emberi sorsok. Aki viszont képes arra, hogy elgondolkozzék az egyes ember panaszán is, lelkileg is azonosuljon a valóban bajban levővel, az képessé válik arra is, hogy segítsen. Persze ennek az ellenkezője is igaz: aki teljesíthetetlen kérésekre őszintén, szemtől szembe felel, az szereti az embereket, mert nem vezeti félre őket valótlan, homis véleménnyel. Például számtalan ember jön és lakásügyében kér megoldást. Az eset sürgőssége vagy kevésbé súlyossága szerint adódik a válasz: kevés a lakás, s ezt a keveset a legrászorultabbak kapják. De mert a panaszon nincs a legrosszabb körülmények között, jogos igénye ellenére sem tud a város részére lakást biztosítani. Lehet, hogy ez a panaszos megsértődik, és egyáltalán nem tartja népszerűnek ezt a választ, helyesebben a válaszadót. De vajon népszerű cselekedet-e, ha ígérnek valahol és nem tudják teljesíteni? Ez csak időleges népszerűség lehet, s ha a lakáspéldánál maradunk ... egész rövid ideig népszerű a felelőtlen ígérgető, és egyáltalán nem az emberszeretet buzog belőle teljesíthetetlen ígérgetéseknél, hanem az emberek felültetése. Hiába, nagyon régi igazság, hogy csak annyit lehet elosztani, amennyi van. S bármilyen gyorsan épülnek a nagy házak, a lakáshelyzet gyökeres megjavításához tíz-tizenöt esztendő kell.De mindjárt hozzá is tehetjük: az anyagi javak nagymértékű termelése érthetően felkelt újabb és újabb igényeket. Tehát nem az igények szülik a javakat — mint évekkel ezelőtt ezt gondoltuk —, hanem a már előállított javak teremtik az új és új igényeket. Ha nem látnánk Szegeden, hogy egymás után húzzák fel a három-négyemeletes házakat, akkor az emberek nem igényelnének fürdőszobás, összkomfortos lakásokat. A televízió igénye nálunk még 1948-ban sem merült fel. Csak azután jelentkezett tömegméretű igény, amikor a tudomány és az ipar előállította a televíziót.) E kis kitérő után — mely ugyan nem vág szorosan a témához — érdemes megállni az elvhűség gondolatánál is. Ki az elvhű ember? Ha röviden fölélnénk, azt mondhatnánk, hogy akinek van elve, tehát meggyőződése és azt soha nem hagyja el. De ilyenkor rendszerint valami nagy dologra gondolunk: a burzsoá vaskalodában is kitartani a vallott kommunista elvek mellett, mint az illegalitás idején. S miután a kommunista elvek győzedelmeskedtek hazánkban, most már az elvhűség amolyan régi -avult« terminológia. Csakhogy ez rendkívül nagy tévedés. Az elvhűség — bár másként jelentkezik— ma éppen olyan nagy jelentőségű tényező, mint a felszabadulás előtt volt. Néhány gyakorlati példát ennek bizonyítására, a szocialista világnézet általános térhódítása hazánkban sok millió embert érint, akik vallják ezt az elvet és hűségesek is. S ennek az ellenkezője is megvan, a burzsoá világnézet, melyet szintén százezrek cipelnek magukkal, sőt újabb százezreknél a kettő keveredik egymással. Elvi kérdés-e, hogy nekünk, a marxista—leninista világnézet védelme és igazságainak bizonyítása érdekében minden helyzetben és minden esetben elvhű embereknek kell lenni? Igen, elvi kérdés! Ezt milliók látják így és gyakorolják helyesen. De ki ne ismerne olyan embert, aki egy-egy adott társaságban, ahol többféle ember foglal helyet, enyhén szólva megfeledkezik elveiről és azt a polgári nótát fújja, amit a másik. Azután, ha visszatér a kommunista környezetbe, akkor azonnal ráakad vallott elveire. Azt hiszem, hogy van ilyen ember, igaz-e az, hogy a párttagság nem járhat és nem is jár előnyökkel? Igaz. Annyira igaz, hogy Szegeden megkérdezhetünk ezrével kommunistákat, a valamennyien azt mondják, hogy ez az elv helyes, mert a kommunista éppen elvi meggyőződésénél és öntudatánál fogva ad többet a közösség ügyéhez, mint a kevésbé öntudatos ember. Nagyon furcsa »elv« az, amikor olyasmit hallunk.Megérdemelném, hogy egy jobb állást kapjak, hiszen én már annyit dolgoztam a köz javára«. Ilyen kijelentéseknél természetszerűen valami baj van a vallott elvekhez való hűségben. Elvekben és gyakorlatban is azt valljuk, hogy az öntudatban és műveltségben gazdag ember egyformán viselkedik mindenütt. Munkahelyén, baráti körben és magánemberként« is. De találkozunk olyan esetekkel is, amikor valaki magánembert« válik« és ebben a minőségben olyasmit megenged magának, amit — enyhén szólva — elítélnek az egyszerű emberek. Leittasodik, züllik, családjától elvonja a keresetet, feleségét lenézi. Az ilyen embernél az elvhűséggel szintén baj van. Nem tartozik a túlságosan elvhit emberek nagy táborába az, aki véleményét csak az illető háta mögött meri megmondani és a szemébe nem, vagy a szemébe éppen mást mond. Az ilyen ember kettős véleményével számol,va soha nem lehet tudni, hogy most melyik a valódi, és voltaképpen milyen elvi alapon áll a kettős vélemény hangoztatója? Ezek az életből vett apró példák is szemléltetően bizonyítják, hogy az elvhűség semmivel sem kisebb jelentőségű most a kommunista mozgalomban, mint régen az illegalitás rendkívül nehéz körülményei között. A rátermettség sem hagyható figyelmen kívül. Egyre szélesebb körben válik közhangulattá, hogy egy-egy ember értékét, tekintélyét és megbecsülését az általa végzett munka értéke határozza meg. Vagyis a reá hívott területen milyen eredmények születnek, hogyan élnek az ott dolgozó emberek. Tehát a munka, a tudás, a szocialista rendszer iránti hűség a mérce. Ott, ahol a rátermettséggel baj van, rendszerint a párt általános népszerűsége mögé bújik a kevésbé alkalmas ember, és párttagságát használja fel tekintélyének növelésére, holott éppen végzett munkájával kellene növelnie a párt tekintélyét. Csak a munkájához értő, szorgalmas, megfontolt embereknek van igazán tartalmas tekintélyük, népszerűségük. Én a pártmunkások véleményében ezzel kapcsolatban egy megállapítás, amely i& hangzik: »Akit elveiért, magatartásáért a becsületes emberek szeretnek, ugyanezért a becstelen, ellenséges elemek félnek tőle, de jó tulajdonsága, becsületessége és hozzáértése folytán még a becstelenek is kénytelenek elismerni. Ebben a véleményben az is kifejezésre jut, a népszerűséget nem lehet felfogni úgy, hogy mindenkinek egyformán legyen népszerű egy vezető. Rendkívül nagy hiba lenne, ha valaki arra törekedne: ő mindenki előtt népszerű akar lenni- érthető módon ez nálunk, a szocializmus építésének ebben a fázisában még nem is lehetséges. Társadalmi, világnézeti és — ebből következően — szubjektív okoknál fogva sem. A dolgozó emberek többsége előtt népszerű ember — valóban népszerű. A megkérdezett pártmunkások véleményét azzal a megjegyzéssel zárjuk le: igen megszívlelendő az a megállapítás, hogy népszerű az, aki nem törekszik népszerűségre. Mert a népi*erőTséghajhászás előbb-utóbb elv* jelenségre is, és később jel* lemtelenségre is vezet. Az olcsó népszerűség pedig olyan, mint a légbuboréki az első rezdülésnél szétpukkan Mit mondanak az újságírók? Megkérdeztük őket is, mint a közvélemény formálóit, hogy miként vélekednek a kérdésről. Az elhangzott véleményekből néhányat itt is közreadunk. Szellemét és nagyon igaz megállapítás, hogy a párt politikája népszerű, e politika gyakorlati népszerűsége azon múlik, hogy milyen emberek hajtják végre... Népszerűek-e, vagy népszerűtlenek. Ebből a megállapításból mindjárt azt a következtetést is laverrhatjuk, a népszerű pártpolitikához sokat lehet tenni helyileg, hogy még népszerűbb legyen, de a párt népszerűségéből igen sokat el is lehet venni helyileg. Ez az embereken múlik. Azokon, akik üzemben, hivatalban, termelőszövetkezetben, községben és járásban e pártpolitika gyakorlati alkalmazásán fáradoznak. A mi tapasztalataink szerint megyénkben nagyon sok — jó értelemben vett — népszerű ember dolgozik, és szerencsére számuk napról napra gyarapodik. Az első pillanatra mellékes tényezőnek látszik egy másik megjegyzés, mely szerint egy vezető ember nem lehet aszkéta jellem, mert ha soha nem mosolyog, ha mindig borús, elveszti környezetének szimpátiáját. Hiszen a mogorva embertől, bármilyen jószándékú is, általában félnek az emberek, vagy legalábbis tartózkodnak. Elmondják az újságírók, hogy ismernek olyan közéleti személyeket, akik a padlásra járnak nevetni«. Egyébként nagyon tisztességes, jó elvtársak, becsületes munkásai a köznek. De mivel körülöttük minden megfagy, komorságuk, enyhe pesszimizmusuk folytán, ezért feszült légkörben dolgoznak, élnek, sajnos, környezetükkel együtt. Ebből is kitűnik, hogy egészen kis dolgokon múlnak lényeges kérdések, mint ahogyan az élet is egyszerű, apró kérdéseken múlik, hiszen minden nagy, sorsdöntő kérdés epró, milliónyi mozaikból tevődik össze. Hasznos megjegyzés, hogy a népszerűség megkívánja a műveltséget és a sokoldalú érdeklődést. Mert valaki minél műveltebb, és széleskörű érdeklődéssel bír, annál mozgékonyabb és optimistább. Az ilyen embert rendszerint szeretik, szívesen beszélnek vele, és elmondják véleményüket olyan dolgokról is, amelyeket egy zárkózott ember előtt soha nem tennének. Különösen, ha ez a jó tulajdonság egyszerűséggel, magatartásbeli szerénységgel párosul. Ha ez nincs meg, akkor a népszerűségből egy jókora darab hiányzik. Mert hiába okos, párthő, tisztességes ember valaki, ha ugyanakkor pökhendi, gőgös, vagy nagyzási hóbortban szenved stb. Sajnos, arra is van példa, hogy az egyszerűséget és a szerénységet esetenként összekeverik az engedékenységgel, a haversággal, és imitt-amott az elvtelenséggel is. Ismerünk olyan embert — hangoztatják az újságírók —, aki népszerűségét, helyesebben szerénységét úgy próbálja igazolni, hogy vezető létére «összehaverkodik« különböző emberekkel... olyan bretyl szellemet alakít ki, hogy sajnos, már-már elveszíti vezetői tekintélyét. A bratyizás, és e komolytalanná váló haverkodás egyetlen vezető embernek sem növeli a népszerűségét. Ellenkezőleg, egészen könnyen eljut oda a vezető, hogy rákapnak, »ráismernek« és utasításaira, intézkedéseire — különösen állami és gazdasági vonalon — esetleg fittyet hánynak. Mit szólnak erről a kérdésről az állami vezetők? Az olcsó és a tartalmas népszerűség közötti különbséggel kezdték el. Szerintük az olcsó népszerűség melegágya az ígérgetés, a teljesíthetetlen kérések előli elvtelen kitérés a közigazgatásban. Nyomban hozzátették, hogy ilyesmivel — sajnos — lehet találkozni, de ennek az ellenkezőjével is, amikor az állampolgár előadott panaszát ridegen, gorombán, a hatalom pozíciójából utasítja vissza egy-egy tisztviselő. Ez nem a tartalmas népszerűségre való törekvés, hanem a magyar államapparátus kompromittálása. A tartalmas népszerűséget valahol ott keresik, hogy az állampolgárok igényeit, kívánságait lehetőség szerint az államigazgatás a maga adottságaival, eszközeivel elégítse ki, de ahol ez nem lehetséges, ott ne sajnálja az időt ahhoz, hogy megbeszélje a panaszossal, miért nem tudják ügyét elintézni. Ennek következtében a panaszos úgy távozik — ha dolgavégezetlenül is —, hogy engem emberszámba vettek, megbeszélték velem, miért nem tudnak segíteni. Ennek igen jó példáit lehet tapasztalni a társadalombiztosítási szerveknél is, ahol a tisztviselők nem kímélik idejüket, egy-egy üggyel esetenként órákat is eltöltenek. Ez minden fokon a szakszervezetek népszerűségét szolgálja. Az államigazgatásban dolgozók elmondták azt is, legfontosabb problémájuk például, hogy a tanács tömegszervezeti tevékenységét jobbá tegyék, hogy a választópolgárok körében nagyobb becsülete és ennélfogva tisztelete legyen a tanácsrendszernek. Nem sorolom tovább a megkérdezettek véleményét. Az elmondottakból körülbelül kiderül, hogy a közfunkcionárius népszerűsége nem is olyan egyszerű kérdés. Nagyon sok jó tulajdonsággal kell rendelkeznie a közfunkcionáriusnak, hogy népszerű legyen. Ehhez az alapkellékek adottak. A párt politikája egészséges, az emberek millióinak véleményére támaszkodik. Közéletünk szereplői tisztességes, jószándékú emberek, akik munkájukkal igyekeznek helyileg még hozzáadni ehhez a népszerűséghez- Ez az esetek többségében sikerül is, van példa azonban arra is, amikor ez nem sikerül. A kérdés felvetése mindenesetre jó arra, hogy valamennyien elgondolkozzunk fölötte, és egy kicsit saját munkánkon, magatartásunkon is. Ha ezt elértük cikkünkkel, akkor ebben a fontos kérdésben lapunk is tett egy szerény lépést. V A magyar fizikának rangja van a világban Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat helyi csoportja által rendezett fizikus- és matematikustalálkozón részt vett Jánossy Lajos akadémikus, az atomfizika jeles hazai művelője, hogy a Szegedi Tudományegyetemen megbeszéléseket tartson a kutatásaival kapcsolatos kvantummechanikai és relativitáselméleti kérdésekről. Munkatársunk felkereste Jánossy professzort, hogy tájékoztassa a Dél-Magyarország olvasóit a magyar fizika fejlődéséről, valamint saját kutatásairól. — Milyen területeken fejlődött leginkább a magyar fizika felszabadulásunk. 1943 óta?__________ — Természetesen csak vázlatos felsorolást lehet adni erre a kérdésre — válaszolta Jánossy Lajos —, mivel több területen is jelentős eredményeket értünk el. Mégis talán a legfontosabbak közül való, hogy különösen az utóbbi tíz évben megnőttek a kísérleti fizika lehetőségei mind anyagi, mind pedig a szellemi bázis tekintetében, évek óta működik már a Szovjetuniótól kapott kísérleti atomreaktor, s a vele szerzett tapasztalatok felhasználásával épült az úgynevezett nul teljesítményű reaktor Olyan modern berendezések állnak tehát a kísérleti fizikusok rendelkezésére, amilyenek azelőtt sohasem. Ugyanakkor persze az elméleti fizika is szépen fejlődött. — Azt jelenti ez, hogy a magyar fizika lépést tud tartani a nemzetközi színvonallal? *~* _____ — Több szempontból igen. Régebben az a hiba uralkodott nálunk, hogy túl sok dologba fogtunk bele, és szerényebb lehetőségeink kizárták a kimagasló eredmények elérését. Most viszont a kellő koncentráltság következtében jó néhány területen eljutottunk a világszínvonalra. Hogy csak kettőt említsek: a szerves moderátorok tekintetében, vagy a fény természetének kutatásában, melyhez hasonló munka másutt alig folyik. Szóval a magyar fizikának rangja van a világban. — Mint a Központi Fizikai Kutatóintézet igazgatója, milyen szerepet lát intézménye számára a magyar fizika fejlődésében? ^-Elsősorban éppen a KFKI kutatómunkáját hoztuk összhangba a világszínvonallal. De az intézet szerepe nemcsak egyre fokozódó tudományos tevékenysége általl növekszik, hanem nagy hatást gyakorol például a vidéken folyó munkára is. Akik megfordulnak az Intézetben, értékes tapasztalatokat szereznek, megismerkednek a legkorszerűbb berendezésekkel, és saját kutatásaikban éppúgy, mint oktatómunkájukban, a legmesszebbmenőkig hasznosíthatják ezeket. Ezért is fontos az erők koncentrálása, s e tekintetben is felbecsülhetetlen a központi kutatóintézet szerepe. — Hogyan viszonyul ez a törekvés az oktatási intézményekben vécéért munkához? — Sokszor felmerült már, hogy hol jobb az oktatás, az egyetemeken, vagy az intézetekben? Pedig az ilyen beállítású kérdésfeltevés helytelen. Az viszont kétségtelen, hogy a kutatóintézetek látszólag elvontak kádereket az oktatástól. Ez az átmeneti jelenség azonban megszűnt, s most már az intézetekben folyó káderképzés visszahat az egyetemekre, s erősíti azok oktatómunkáját is. — Végül arra kérüük, hogy néhány szóval számoljon be jelenlegi kutatásairól, és szegedi látogatásának céljáról. _______ — Az utóbbi időben sokat foglalkoztam statisztikával,» e tárgykörből írt könyvem kézirata már el is készült. Évek óta leköt a fény alapvető tulajdonsogainak, kettős természetének vizsgálata. Munkám elméleti és kísérleti kutatást igényel. Szegedi utazásom célja egyrészt a kvantummechanika problémáinak, másrészt a relativitáselméktel összefüggő új elgondolásaim megbeszélése volt. E kérdések iránt sokan érdeklődnek, így a szegedi találkozás a budapesti és helybeli fizikusoknak, valamint matematikusoknak sajátságos lehetőséget nyújtott megtárgyalásukhoz. Kutatásaimmal kapcsolatban vettem fel az érintkezést Szőkefalvi Nagy Béla akadémikussal, a Szegedi Tudományegyetem professzorával, akinek kutatásai a matematika területén közel esnek az én jelenlegi kutatásaimhoz. Fehér Kálmán (Webmarm (elv.) Jánossy Lajos szegedi látogatása alkalmával Szőkefalvi Nagy Béla akadémikus társaságában