Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

Szombat, 1962. december 1. Töltéserősítés, folyamszabályozás Megtartották az őszi ellenőrző gátszemlét Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tevékenysége Csongrád, Békés és Bács me­gyékre terjed ki. Biztosítják az árvízvédelmet, a folyam­szabályozást, valamint az ön­tözést és annak kiterjesztését. Az igazgatóság idén egye­bek között Szegeden és kör­nyékén is fontos munkákat végzett. Algyő fölött, a Tisza bal partján, az úgynevezett bokrosi részen 2 millió 200 ezer forintos költséggel szabályozták a szeszélyes folyót. Ezt a munkát jövőre is foly­tatják. Az Atka sziget szakaszán töltésfelújításra és erősí­tésre került sor. Ez a mun­ka Szeged árvíztől való védelme megerősítésének szempontjából vált szüksé­gessé. A nagy szegedi árvíz idején, amikor 1879-ben hullámsírba került a város, a Tisza-gát az Atka sziget tájékán szakadt át. Az árvíz, a folyó onnan zúdult Szegedre. Ezért az Ajka környéki töltésre nagy gondot kell fordítani. Idén a töltésfelújítás és erősítés több mint 1 millió forintba került. A töltés biztonságának fo­kozásáért Szegednél, nem messze a felrobbantott vasúti hídtól végeztek munkát. A Tisza vízállása jelenleg igen alacsony. Ez azonban — mint ismertette Baló Béla főmérnök, az igazgatóság he­lyettes vezetője — egyálta­lán nem befolyásolja a folyó tavaszi árhullámát. Tehát ké­szen kell állni. El is végeztek minden őszi tennivalót, ami egy­ben fölkészülést jelent ta­vaszra is. Megvolt már az őszi ellenőr­ző gátszemle. Ennek során mindent rendben találtak: nem érheti meglepetés a ta­vaszi áradáskor az igazgató­ságot, s a vízügyi dolgozókat. DÉL-MAGYARORSZÁG Magyar katonai küldöttség Szófiában Szófia (MTI). Pénteken délelőtt magyar katonai kül­döttség érkezett Szófiába, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter veze­tésével. A kilenctagú kato­nai küldöttséget a szófiai központi pályaudvaron Dobri Dzsupov vezérezredes, bolgár honvédelmi miniszter, a Hon­védelmi Minisztérium magas rangú vezetői és munkatár­sai fogadták. A fogadásra kivezényelt díszszázad üdvözlése után Dobri Dzsurov beszédet mon­dott, amelyre Czinege Lajos vezérezredes válaszolt. A magyar katonai küldött­ség egy hétig tartózkodik majd Bulgáriában, amelynek során országos körutat tesz és különböző katonai objek­tumok megtekintésén kívül megtekinti Bulgária neveze­tességeit is. Nemcsak az anyaggal és pénzzel , az emberek segítőkészségével is jól kell sáfárkodni Kétszer kettő megérteni azt, hogy a vállalatok gaz­dálkodásában, vezetésében nélkülözhetetlen a dolgozók aktív részvétele, segítőkész­ségük igénylése. Az üzemi mozgalmi élet számtalan fó­ruma, eszköze szolgálja a dolgozók aktivizálását és te­remt lehetőséget alkotó, kez­deményező készségük kibon­takoztatásához. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa köz­­gazdasági bizottsága az el­múlt hetekben megvizsgál­ta, hogyan használják fel e fórumokat a dolgozók ak­tivizálására a szegedi üze­mekben. “ Ao­ ff a dolgosok aktivitása Megállapítható, hogy a szakszervezeti alapszervezeti választások idején a beszá­molókban s az ezt követő vitákban nagy helyet kap­tak az üzemi demokrácia kérdése s az ezzel kapcso­latos feladatok. Ezért a ve­zetőségeket újjáválasztó tag­gyűlések is hozzájárultak ahhoz, hogy a szegedi üze­mekben tovább nőtt a dol­gozók aktivitása a termelési tanácskozásokon. Tavaly az első félévben Csongrád megye üzemeiben alig több mint 50 ezer em­ber vett részt a termelési tanácskozásokon. Az idén az év első hat hónapjában ren­dezett tanácskozásokon már hatvanezren jelentek meg. A résztvevők 12 száza­léka szólalt fel és tett hasznos, a termelést segítő, a vezetés munkáját könnyí­tő javaslatokat. Volt olyan üzem, ahol 50—60 javaslat hangzott el, és ezek a ja­vaslatok az üzemi élet szin­te minden területére kiter­jedtek. Igen sok a műszaki fejlesztéssel, anyagellátás­sal, gépkihasználással, a baleseti okok feltárásával foglalkozott. A vasúti mun­kahelyeken legtöbbet a munkaverseny helyzetével foglalkoztak, hogy elősegít­sék igazgatóságuk munká­ját, s jobb helyezést érje­nek el az országos verseny­ben. Melyik munkást ne érdekelné? A tanácskozások sikerét elősegítette, hogy ezeket rendszeresen megelőzték a műszaki értekezletek, ahol a vállalatok vezetői felkészí­tették a termelési tanácsko­zások előadóit. Tájékoztat­ták őket a vállalat, a ter­melés problémáiról, fel­adatairól. Így aztán a termelési tanácskozásokon a munkásokat hasonlóan he­lyesen tudták tájékoztatni a műszaki vezetők. A jó tájé­koztatásokat aktív hozzá­szólások követték. Ez érthe­tő, hiszen melyik munkást ne érdekelné, mi lesz hol­nap a gyárban, ahol dolgo­zik? Lesznek-e új gyártmá­nyok, milyen új technoló­giákat vezetnek be, s milyen gépek segítségével egyszerű­sítik a munkát; hogyan biz­tosítják a munkafeltételeket, a nyersanyagot, s milyen termelési feladatokat kell megoldani, mi lesz ebben az ő szerepük? Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek közvetle­nül érintik az embereket. És ahol nem adtak ilyen tá­jékoztatást, ott ezt hiányol­ták a dolgozók. Sajnos, akadtak ilyen üzemek. Vagy ha el is mondták a feladato­kat, csak nagy vonalakban ismertették azokat összevont termelési tanácskozásokon, mint például az építőipar­ban és a Szegedi Vasöntödé­ben. Sőt az építőipari vál­lalatoknál és a téglagyárak­nál a szakszervezeti taggyű­léseket általában egybekap­csolták a termelési tanács­kozásokkal. A vasöntödében, ahol összevont termelési ta­nácskozást tartottak, a 170 dolgozó közül mindössze hetvenen jelentek meg, s az aktivitás is igen gyenge volt. Ahol műhelyenként, kis egy­ségekként rendeztek tanács­kozásokat, s az üzemrész, a műhely feladataival, tenni­valóival foglalkoztak, igen­­ sokan szólaltak fel. Csak a kötelesség Vállalataink nagy részében ma már határozott intézke­­déseket tesznek, hogy a mű­vezetők s a munkások is jól gazdálkodjanak az anyaggal, a vállalat pénzével. Az utób­bi időben egyre többet fog­­­­lalkoznak azzal is, hogy ne csak az anyaggal, hanem az emberek segítőkészségével is jól sáfárkodjanak. A szak­­szervezeti bizottságok külön felelősöket jelölnek ki, akik­­ figyelemmel kísérik a mun­­­kásjavaslatok sorsát az üzem­ben. A Szegedi Paprikafel­­dolgozó Vállalatnál pedig külön könyvet rendszeresí­tettek a dolgozók javaslatai­nak bejegyzésére A gazdasá­gi vezetőknek határidőre be kell írni, hogy mit tettek a javaslatok megvalósításáért, a következő termelési ta­nácskozáson pedig be is kell számolni az intéz­kedésekről. Természetesen ez nem új módszer és nem is önálló kezdeménye­zés, csak a kötelesség telje­sítése, hiszen a kormány és­­ a SZOT elmúlt év őszén megjelent együttes határoza­ta kimondja, hogy:­­A ter­melési egységek vezetői két héten belül kötelesek a dol­gozókat javaslataik elbírálá­sáról értesíteni, és a követ­kező termelési tanácskozáson az elintézés módjáról tájé­koztatást adók. Van másfajta nyilvántar­tás is egyik-másik szegedi üzemben. Például az Újsze­­gedi Kender-, Lenszövő Vál­lalatnál, ahogy az SZMT közgazdasági bizottsága meg­állapította: az egyik műve­zető nemcsak a javaslatot »­jegyezte föl«, hanem a ja­vaslattevő munkást is, és rö­videsen más munkakörbe helyezte. Még komolyabban A szakszervezeti bizottsá­gok, műhelybizottságok, bi­zalmiak jogosultak a javas­latok megvalósítását, intézé­sének módját ellenőrizni. Jó lenne, ha az ellenőrzés so­rán az eddiginél határozot­tabban lépnének fel az olyan jelenségekkel szemben, ame­lyet Újszegeden tapasztaltak. Az üzemi demokrácia írott törvényének, a már fentebb említett 1022-es rendeletnek betartása mindenkire kötele­ző. Az eddiginél még komo­lyabban kell venni igen sok helyen a dolgozók tanácsko­zását, javaslatait. A szó, az érzés és a cselekvés jobb összhangjának megteremtése megsokszorozhatja azok szá­mát, akik nem nézik tétlenül a feladatok megvalósítását, s készek részt venni a nehéz­ségek feltárásában, hogy gyorsabban érjük el céljain­kat. Nagy Pál 3 S­zőlő- és gyümölcstelepítési g­ondjaink M­ás években ilyenkor, az őszi betakarítás, szán­tás­ vetés után a fal­vakban, tanyákon a csendes, újbor-kóstolgató, disznóölő téli napok következtek. Most nem így van. Szövetkezeti vezetőknek, gazdáknak, párt­munkásoknak egyaránt új gondokban fő a feje. Ez az időszak ugyanis az őszi sző­lő- és gyümölcstelepítések ideje. Mindenképpen pótolni kellene azt a lemaradást, ami eddig mutatkozik a mun­kában. Ebben legérdekelteb­­­bek a szegedi járás tsz-ei és csoportjai, hiszen itt van a legtöbb alig termő sívó ho­mok, mely mindaddig, míg teljesen be nem népesítik az új nagyüzemi szőlők és gyü­mölcstelepek, csak ígéret marad a parasztemberek és a népgazdaság számára. A járási tanács adatai sok lemaradást mutatnak ki a telepítésekben. Idén a terv szerint 1038 kataszteri hold szőlőt és 1857 kataszteri hold új gyümölcsöst kellett volna létesíteni. A szőlő­ 45, a gyümölcstelepítés pedig 65 százaléknál tart. A késést már legfeljebb a kora tava­szi, rügyfakadás előtti idő­szakban pótolhatjuk. Hol ke­ressük a késlekedés okát? Nagyon szerteágazó, bonyo­lult kérdés ez. A szálak azonban leginkább a bürok­ráciához vezetnek. Késik az okmányok elkészítésével az Ültetvénytervező Vállalat, késik a bank, és késik az OMMI is. Egyedül a Magyar Nem­zeti Banknak 12 súlyos fel­tétele van, s amíg ezek kö­zül akárcsak egy is nem áll — azaz nem készültek el a vele kapcsolatos okmányok —, a telepítést megkezdeni nem szabad. Ha mégis hoz­zálátnának a gazdák, akkor megtagadják tőlük a terve­zett állami támogatás folyó­sítását. E­gy-egy szövetkezeti elnöknek, agronómus­­nak ma még gyakran 6—8 hónap is kevés idő ah­hoz, hogy a telepítéshez a feltételeket igazoló okmá­nyokat kiverekedje a külön­böző hivataloknál. Rendkí­vül lassan és nehézkesen dolgozik az Ültetvénytervező Vállalat is. A megyében dol­gozó mérnökbrigádnak pél­dául naponta 30 kataszteri hold kitűzését kellene elvé­gezni, ezzel szemben a heti teljesítménye is alig haladja meg általában a 40 katasz­teri holdat. Az általuk ké­szített vázrajzokhoz, szak­­vélemény is szükséges a hitel folyósításához, tehát ezt is türelmesen ki kell várni a gazdáknak. Ezu­tán még szá­mos felülvizsgálat, ellenőr­zés következik, ezután kell még a közben észlelt admi­nisztrációs és egyéb hibá­kat is kijavítani. És ha végre­­valahára megvan az enge­dély, a pénz, meg a szaporí­tóanyag is, akkor lehet ül­tetni — ha közben nem múlt el már régen a telepítésre alkalmas idő. Ezek után ért­hető, hogy a szegedi járás 32 telepíteni szándékozó tsz-e közül most az őszi telepítési idény végén is még csak öt szövetkezet tudta magának kiverekedni keserves küzde­lemben, hogy megnyissák a banknál telepítési hitelszám­láját. Az tsz még várt, köz­ben elnyargaltak a telepítés­re alkalmas őszi hetek, kö­vetkeznek a téli fagyos na­pok, amikor már csemetét, szőlőoltványt felszedni, kiül­tetni nem szabad. Nagyon elgondolkodtató dolgok ezek. Kétségkívül iga­zuk van a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek is abban, hogy meg kell nézni alapo­san, többször is, mire adjuk ki az állam forintjait, s ho­gyan térülnek azok vissza a népgazdaságnak. Ha azon­ban nem egyszerűsítjük és nem szervezzük meg jobban a telepítések adminisztráció­ját, szinte máris bizonyos: ötéves telepítési tervfelada­tainknak mintegy 55—60 szá­zalékát tudjuk csak határ­időre teljesíteni, jóllehet a terveket nemcsak teljesíteni akarjuk, hanem néhány ezer holddal többet is szeretnénk telepíteni annál. A szövetkezeti gazdák nagy többségében a jó szándék és az akarat most már megvan. A telepí­tési kedvet különösen meg­növelte az új rendelet, mi­szerint az állam az összes talajforgatási, telepítési költ­ségeket — beleértve a gaz­dák munkadíját is — ma­gára vállalta. A jövőben egészen a termőre fordulás évéig fizeti az ápolási és karbantartási költségeket is az állam. Az új gyümölcsö­sökben, szőlőkben ledolgo­zott minden munkanapra 40 forintot ad a Magyar Nem­zeti Bank. Ez azt jelenti töb­bek között, hogy a ma még gyenge, mérleghiányos tsz­­ekben a gazdák és család­tagjaik számára a legjobb jövedelemszerzési lehetőség az új szőlő- és gyümölcste­lepeken kínálkozik. Például csak egy 100 holdas új te­lepen évente 7—8 ezer mun­kanap ledolgozása válik le­hetővé, melynek mindegyi­kére 40 forintot kap a tsz. Ezzel szemben viszont alap­­feltétel az, hogy az új tele­pen 1 köztesként semmilyen más növényt sem termeszt­hetnek. Sok kár származott már eddig is abból, hogy az új telepek területeit kiosz­tották családok között, és so­kan, nem törődve a fiatal csemetékkel, valósággal be­oltották a földet burgonyá­val, paprikával és egyebek­kel. A sűrű köztes vetemény gyorsan kiélte a betrágyá­zott földet és a fák, a szőlő­­tövek csak sínylődnek most ezekben a területekben. Nagyon gyengén állunk ta­lajforgató és tereprendező munkagépek dolgában is. A szakemberek már többször javasolták: helyes lenne, ha a szegedi járás egy gépállo­mását felszerelnék mind­azokkal a traktorokkal és munkagépekkel, melyek szük­ségesek az új telepítések ta­lajának előkészítéséhez, ren­dezéséhez. Ezt úgy is meg­oldhatnák, hogy erre a gép­állomásra vonnák össze eze­ket a más gépállomásokon kevésbé fontos gépeket. Ilyen körülmények között egy kézből közvetlenül tud­nák irányítani a munkát. Ma még sokszor a tsz-ek el­nökeinek kell hosszú utána­járással felderíteniük, hogy a megye melyik gépállomásán van egy-egy szabad Sz—– 100-as traktor. Elgondolkod­tató az is, hogy az egész szegedi járásban — ahol pe­dig a következő években az ország egyik legnagyobb te­lepítési programját kell vég­rehajtani — egyetlenegy szkreper, földgyalu sincs, ho­­moktoló lemezek is csak mu­tatóban vannak, így aztán gyakran a legelemibb terep­­rendezési munkákat sem tudják elvégezni a fész­ek­­ben. S­ok a gond és problé­ma a megfelelő olt­ványok beszerzése kö­rül is. Elenyészően kevés például az őszibarack-cse­mete. Hiányzanak a 4-es és 9-es ducin alanyokon nevelt almafélék is. Pedig ezek a korszerű almatermesztés alapanyagai. Ezért hát na­gyon is megszívlelendő a megyei párt-végrehaj­tó bizott­ság és a tanácsi szervek fel­hívása, hogy minden tsz­­ben — ahol csak lehetőség kínálkozik erre — létesítse­nek egy-két holdas, vagy en­nél nagyobb csemetekertet és szőlőgyökereztető iskolát. Ha e munkához már most hoz­zálátunk, két év alatt ettől a nyomasztó gondtól is meg­szabadulhatunk, és lehetővé válik a lemaradás pótlása. Ehhez természetesen vál­tozásokra van szükség a Magyar Nemzeti Bank, az Ültetvénytervező Vállalat és a tanácsi szervek munkájá­ban is. Mihamarabb biztosí­tani kell, hogy a tervezés, az általános adminisztrációs munka egy-egy területen leg­alább egy esztendővel meg­előzze a tényleges manuális munkákat. Például az új te­lepek kitűzéséhez, a vázraj­zok elkészítéséhez nem ok­vetlen szükséges kivárni a mélyforgatás, tereprendezés befejezését. Ebben a mun­kában sokat segíthetnek a gép­állomásoknak és a tervezők­nek a tsz-ek is. Idén ősszel számos szövetkezetben azért késtek el a forgatással és az egyéb talajmunkákkal, mert a területbe későn beérő nö­vényeket vetettek a gazdák. Legjobb az, ha a következő évben forgatásra kerülő föl­dekbe kalászost, vagy más egyéves szálas takarmányt vetünk, így a talajmunkát már aratástól kezdve folya­matosan végezhetik a gépek. Sürgős megoldást követel a trágyahiány problémája is. Jelenleg a szükségleteknek a felét sem tudjuk fedezni a rendelkezésre álló készletek­ből. Ez esetben a mezőgaz­dasági tudományok művelői­hez kell fordulnunk. A Dél- Alföldi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet kutatóinak immár kétéves tudományos tapasztalatai igazolják, hogy a Liszenko-féle szovjet föl­des komposztálási módszer a mi viszonyaink között is nagyszerűen alkalmazható. Ez pedig azt jelenti, hogy speciális komposzttelepek lé­tesítésével jelenlegi szerves­­trágya-készleteinket könnyen megnégyszerezhetjük, ugyan­akkor milliókat takarítha­tunk meg. Arra lenne szük­ség, hogy végre is elkezdené ezt valaki, mernének szakí­tani a régi, elavult, drága trágya kezelési módszerekkel. A­z új módszerek bátor alkalmazására pár­tunk VIII. kongres­­­szusa is felhívta figyelmün­ket. E kongresszuson nyílt és kemény harc indult a bürok­rácia ellen is. Valamennyi­ünk kötelessége, hogy ezt a harcot vállaljuk, tovább vi­gyük munkaterületeinken. Hogy csak a telepítéseknél maradjunk: ez ma falun egyet jelent a fiatal, gyenge tsz-ek teljes gazdasági és er­kölcsi megerősödésével. CSÉPI JÓZSEF Épül az ország legkorszerűbb kenyérgyára Tavalyelőtt kezdték el Győrben az ország legkorszerűbb kenyérgyárának építését. Az épületen már az utolsó simításokat végzik, és rövidesen elkezdik a gépi berendezé­sek szerelését. Az automatizált gyárban jóformán emberi kéz érintése nélkül ké­szülnek majd a különféle pékáruk. A termelés 1963 végén hmM meg (MTI Fotó : Tom­ái Andor fetrj

Next