Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-02 / 77. szám

Kedd, 1963. április 2. Munkájukkal szépül, gazdagodik Szeged Új fogalmakat képeztünk, s ezekkel nemcsak szókin­csünk lett gazdagabb, hanem tartalmukkal szépültek, csi­­nosodtak városaink, falva­­ink, új utak, az elhanyagolt területeken díszes parkok épültek, bővült a vízhálózat, több lett a fény a Sötét utcá­ban. Őróluk van szó, a tár­sadalmi munkásokról, a tár­sadalmi munkáról. Kit is a sok közül? Nehéz feladatra vállalkoz­tunk, amikor elhatároztuk, hogy sok ezer névtelen társa­dalmi munkás közül néhá­nyat bemutatunk. Mert va­jon kit lehetne megemlíteni azok közül, akik a gyárból hazafelé menet megálltak az útépítés mellett, kerékpárju­kat a fához támasztották és a társadalmi munkások közé álltak, dolgoztak. A sok ezer név közül csak úgy minden különösebb szempont nélkül választottunk néhányat. Pozsgay Gyula nyugalma­zott főmérnök, őt ugyan sok szegedi ismeri, hiszen két nagyüzem — a szegedi és új­szegedi kender — főmérnöke volt nyugalomba vonulása előtt, de azt talán keveseb­ben tudják Pozsgay Gyulá­ról, hogy társadalmi munká­jával lépten-nyomon talál­koznak és fognak találkozni, hiszen sok, a közeljövőben felépülő létesítmény társ­tervezője vagy irányítója A szegedi ifjúsági liget gépi be­rendezéseit is az ő tervei szerint helyezik majd el. Az ő irányításával készült Sze­ged földgáz-ellátásának ter­ve. A háziasszonyok vajon tudják-e, hogy a korai salá­tát, retket, uborkát és a szép virágokat is Pozsgay Gyulá­nak köszönhetik? Heim Já­nos mérnökkel közösen ő ol­dotta meg a Haladás Terme­lőszövetkezet üvegházainak fűtését. Mindenütt találkozunk kézvonásukkal Kedves színfolt, s rövid idő alatt a legkedvesebb szó­rakozóhely lett Szegeden a Szőke Tisza üdülőhajó. Pozs­gay Gyula személyes kérésé­re nem közöljük, hány száz órát dolgozott addig, míg a szegediek birtokukba vehet­ték a hajót. Mindenütt talál­kozunk ő és társai kézvoná­saival. A csónakház bérlői sem gondolják, hogy az évről évre szépülő garázs, vala­mint a javuló szolgáltatás is Pozsgay Gyula nevéhez fűző­dik. Ő ugyanis társadalmi munkában vállalta a szegedi csónnakházak szaktanácsadói tisztségét. Az I. kerületi tanács egyik legaktívabb állandó bizott­sága az építési- és közlekedé­si bizottság. Ennek is tagja Pozsgay Gyula és sok-sok jó javaslattal, műszaki ellenőr­zéssel gondoskodik arról, hogy a kerületben javuljon a kommunális szolgáltatás. Pozsgay Gyula lelkes tár­sadalmi munkájának híre túljutott Szeged határán is, hiszen különben nem fordul­tak volna kéréssel a Csong­rádi Bútorgyár vezetői a nyugdíjas főmérnökhöz. Kér­ték, segítsen kazánjaikat át­szerelni, átalakítani fűrészpo­ros fűtésűre. És Pozsgay Gyula segített. A csongrádi szülőotthon kérésére a Svájc­ból érkező orvosi műszer ste­rilizátor műszaki leírását is társadalmi munkában készí­tette el. Az „örökmozgó” Ságváritelep egyik legnép­szerűbb embere Kovács Kál­mán, a Tápéi Hajójavító Vál­lalat munkása. A kerületi tanács megalakulása óta — úgyi mondják a környék la­kói — szárnyakat kapott, s szíves-lélekkel azon dolgo­zik, hogy szépüljön, csino­­sodjon a munkáslakta város­rész. Nemcsak a társadalmi munkák szervezője, hanem aktív végrehajtója is. Hogy Ságváritelepen jelentősen ja­vult a vízellátás, Kovács Kál­mán ahhoz is hozzájárult. Önzetlenül dolgozott, irányí­totta a munkát, s a III. ke­rületi tanácsnál nem keve­sebb, mint 21 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát könyveltek el a ságváritelepi vízhálózat építésénél. Örök­ké mozgó, nyugtalan ember. A járható utak építéséért sokat fáradozik. Kilincsel a tanácsnál, a vállalatoknál. Most salakot kért a III. ke­rületi tanácstól, s ennek el­kerítését szervezi. Az önzet­len társadalmi munkás fel­­szabadulásunk ünnepét mél­tóképpen akarta köszönteni, s nem rajta múlott, hogy nem sikerül. Elhatározta, hogy a Cseh Imre teret ját­szótérré alakítják át, s ide körforgót állítanak fel. A forgó elkészült, most már csak a betonalapzat építésé­től függ, mikor vehetik bir­tokukba a ságváritelepi gye­rek­ek. Azok az apró facse­meték, melyeket most ültet el Kovács Kálmán, a követ­kező években is hirdetik majd az önzetlen társadalmi munkás város szeretetét. Oktat, nevel, dolgozik Balázs Imre pedagógus Béketelepen. Nemcsak a gyermekek nevelője, hanem szüleiket is formálja, alakít­ja. A telep valamennyi tár­sadalmi munkájának szerve­zője. A bekötőút építésénél a műszaki vezető szerepét töl­tötte be. Mint földrajz sza­kos, jól ismeri a tereprende­zés fogásait, s 50—60 társa­dalmi munkást irányított. Ö maga is dolgozott az útépí­tésnél. Az iskola bővítéséhez is sok köze van. Kérésére a szülők mindig készen áll­nak s vállalják a legnehe­zebb feladatokat is. És hány kulturális, isme­retterjesztő előadást tartott a pártházban! Oktatja, neve­li Béketelep apraját, nagyját. A II. kerületi tanácsnál mint egyik legaktívabb társadalmi munkást tartják számon. Ők hárman ugyanúgy dol­goznak, mint a sok ezer név­telen társadalmi munkás, akiknek kezük vonása látha­tó gyorsan szépülő városun­kon. Horváth I­­­ászlóné Sajtótájékoztató a Pedagógusok Szakszervezetében Április 6-tól 10-ig kibőví­tett ülést tart Budapesten a Pedagógus Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (FISE) végrehajtó bizottsága. A tanácskozással kapcsolat­ban hétfő délután sajtótájé­koztató volt a Pedagógusok Szakszervezetének székhá­zában. Péter Ernő főtitkár el­mondotta, hogy a Szakszer­vezeti Világszövetségen be­lül különböző szakmai ta­gozatok működnek. Ezek egyike a FISE, a pedagógu­sok szakmai tagozata. Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában április 6-án kezdődő tanácskozásra huszonhat ország képviselőit hívták meg. Elmondotta még a főtitkár, hogy a tanácskozás fő napi­rendje: a demokratikus ne­velés alapelveinek alkalma­zása az oktatásban, tekintet­tel a korunkban végbemenő tudományos, technikai és társadalmi haladásra. S' Új műszaki egyetem Győrött Új tanszékek az egyetemeken Az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendeletére Győ­rött műszaki egyetemet nyitnak. Az új intézményre azért nem szükség, mert népgazdaságunk nagyarányú fejlődése 1980-ig mintegy 7 ezer mérnök kiképzését igényli, amihez meglevő egyetemeink keretei már nem elegendőek. A Győri Műszaki Egyetem 4500—4800 nappali tagozatos hallgatók befogadására épült Munkáját azzal is segítik majd, hogy folyamatosan megfelelő üzemeket, tervező- és kutató intézeteket telepí­tenek a városba. Az új egye­tem oktatói karának laká­sokat is építenek. A tervek szerint Győr egyetemén az 1968—69-es tanévtől építőmérnöki, gé­pészmérnöki, közlekedési, valamint híradástechnikai­k­ez-és műszeripari karon dlődik meg az oktatás. A képzés kiszélesítésére bővítik műszaki egyetemein­ket Az Építőipari és Köz­lekedési Műszaki Egyete­men építőanyagok tanszék és épületgépészeti tanszék, a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen szervetlen és analitikai kémiai tanszék, valamint szerszámgépek tan­szék, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen pedig rádióké­miai tanszék és vegyipari műveletek tanszék felállí­tását rendelte el a művelő­désügyi miniszter. A budapesti, a miskolci és a veszprémi műszaki egye­tem nappali tagozatain 1980-ig több mint kétszere­sére növelik a hallgatók lét­számát. Ugyancsak jelentő­sen emelik a létszámot az esti és a levelező tagozato­kon. (MTI) dél-magyarország r Átszervezés az építőanyagiparban Több mint 200 üzemből megalakult a Téglá­és Cserépipari Tröszt Több iparág vállalatainak összevonása és az irányítás központosítása után most már megkezdődött az építő­anyagipar átszervezése is. Áp­rilis 1-én megalakult a Tég­la- és Cserép­ipari Tröszt, amely egységes vezetésben fogja össze 23 ÉM téglagyár 111 üzemének és 19 tanácsi vállalat 96 üzemegységének munkáját. A vállalatok szá­mát csökkentették és a te­rületi elvnek megfelelően 42 helyett 12 vállalatot alakítot­tak. Némelyik több mint 20 üzemegységet, sőt a Somogy-, Zala Megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalat 33 üzemet irányít. Egységesítették a szi­­­­getelőanyag-ipart is azzal, hogy a nyíregyházi perlit-vál­­lalatot a könnyűbeton és szi­getelőipari vállalathoz csatol­ták. Az átszervezéssel meg­szűnt a tégla- és cserépipar irányításának kettőssége, és most már arányosabbá te­szik az üzemek műszaki fej­lesztését, meggyorsítják a korábban elmaradt tanácsi vállalatok fejlődését. Az ös­­­szevonások segítségével lehe­tővé vált, hogy a törökbálinti téglagyárat kísérleti üzemmé alakítsák, s így új gyártmá­nyok és termelési eljárások kidolgozásával az eddiginél hatásosabban korszerűsítsék a tégla- és cserépipart. Április 1-én megalakult az építőanyagipar másik új köz­ponti szerve, a kő- és kavics­ipari tröszt. A gazdasági bi­zottság határozatára az Épí­tésügyi Minisztérium 37 kő­bányájához csatolták a Köz­lekedési- és Postaügyi Mi­nisztérium összes kőbányáját, valamint a Nehézipari Mi­nisztériumnak azokat az üze­meit, amelyek a követ épít­kezéseknek szállították. Így végeredményben 52 üzemből öt kőbánya vállalatot és egy nagy kavicsbánya vállalatot (MTI) 3 Építsünk bátran termelőszövetkezeti parasztságunk tettrekészségére! Győri Imre elvtárs rádiónyilatkozata a mezőgazdaságának kérdéseiről Hétfőn a kora esti órákban Győri Imre elv­társ, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára nyilatkozott a megye mezőgazdasági eredményei­ről, gondjairól, feladatairól a Magyar Rádió »Mik­rofon előtt« című népszerű műsorszáma keretében. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetés­ben elhangzottakról. — Most az a tennivaló — kezdte nyilatkozatát Győri elvtárs —, hogy jó irányító munkával a megyei, a já­rási, a községi vezető szer­vek segítsék csökkenteni a nehéz idő okozta kieséseket, vissza kell hódítani, amit a tél elvitt. A mezőgazdaság termelése — sajnos — nagy­mértékben függ még az idő­járástól, de az utóbbi évek tapasztalata megmutatta, hogy­­ ha jól szervezzük meg erő­inket, ha felhasználjuk a tudomány vívmányait a mezőgazdaságban, akkor van lehetőség behozni az időjárás okozta kieséseket és legyőzni a nehézségeket. Az a feladatunk, hogy telje­sítsük a mezőgazdaságban is az 1963-as tervév célkitűzé­seit. — Tudjuk jól, hogy az elő­ző év nem a legkedvezőbb körülményeik között fejező­dött be a mezőgazdasági ter­melés szempontjából. Korán beköszöntött a fagy, az őszi munkákat, az őszi talajmű­velést csak részben — kb. 65 százalékra — tudtuk teljesí­teni. Ezt a hátralékot vállal­ni kell a megrövidített ta­vaszi periódusban. Éppen ezért, mihelyt rá lehet menni a földekre, azonnal meg kell kezdeni a szántást. Ezért most különösen fontos a helyi vezetők jó irányító munkája, hiszen a gépeket esetleg át kell csoportosítani olyan területről, ahol még nem lehet kezdeni, arra a területre, ahol már lehet szántani. — Csongrád megye — mondhatni — megúszta a te­let. A hó mennyisége keve­sebb volt, mint más megyék­ben, ebből kifolyólag a bel­vízveszély is kisebb mértékű volt, és éppen ezért a mi megyénkben nemcsak a vi­zek levezetése volt a feladat, hanem a vizek megőrzése is. Már most törekedni kell a csapadék megőrzésére, hiszen száraz időszakban nagyon jó lenne az a csapadék, ami té­len hullott. — Minden valószínűség szerint — folytatta nyilatko­zatát Győri elvtárs — a hosszú telet gyors tavasze­dék követi. Az volna a jó, ha ez a felmelegedés foko­zatos lenne. Nekünk termé­szetesen nem szabad azzal számolnunk, hogy optimális lesz az időjárás. Amikor lehetséges, azon­nal el kell végezni a ga­bonák fejtrágyázását, és amikor a gabona már fej­­lőd­ésnek indult, szakembe­rek irányításával meg kell kezdeni a gabonák fogaso­lását is. Győri elvtárs ezután a t­karmányhelyzetről szólott. — Március-április hónap­ban rendszerint kifogyóban van a takarmány, még ha rendkívül takarékosan bá­nunk is vele. Már most kell gondolnunk a takarmányszükségletre, s az állatállományt figye­lembe véve, megfelelő te­rületeket kell biztosítani takarmánytermesztésre, gondoskodni kell a rétek, a legelők megfelelő kar­bantartásáról. A legfontosabb takarmány az abraktakarmányok között a kukorica. Az elmúlt évi aszá­lyos időjárás ellenére me­gyénkben a kukorica átlag­termése 14 mázsás volt má­jusi morzsok­ban számítva. Győri elvtárs a további­akban felhívta a termelőszö­vetkezetek figyelmét arra, hogy a kukoricánál milyen fontos a 16—18 ezres hol­danként tőszám, amellyel minden befektetés nélkül 15 —20 százalékkal növelhető a terméshozam. Nemcsak a tudományos, hanem a gyakorlati tapasz­talatok is azt mutatják, hogy a 16—18 ezres tőszám még akkor is komoly ered­ményeket hoz, ha kevesebb esőt kapunk. Nem szabad előfordulnia, hogy külföldi takarmányra kényszerül­jünk. E célkitűzés érdeké­ben Csongrád megye — ahol több mint százezer hol­don termelünk kukoricát — sokat tehet. Győri elvtárs ezután be­szélt Csongrád és Bács-Kis­­kun megye azonos jellegű problémáiról. A szegedi já­rás homokterületei hasonlí­tanak Bács-Kiskun megye nagyon szép gyümölcsös, sző­lős vidékeihez, ez egyben azt is jelenti, hogy azok a prob­lémák, gondok, amelyek Bács-Kiskun megyében je­lentkeznek, a mi gondjaink is. Ezek között most a leg­fontosabb, hogy a gyümöl­csösökben és a szőlőkben idejében végezzük el a meg­késett munkákat. Különös gonddal kell el­végezni a metszéseket az őszibarackosokban. Szakembereink szerint még csak ezután — rügyfakadás­­kor — derül ki, hogy az őszi­­barackosok milyen kárt szenvedtek a télen, s ekkor kell majd eldönteni a leg­megfelelőbb metszési módot. — Szervezetten, tervszerű­en összefogjuk a mezőgazda­ságot irányító szervek mun­káját, kialakítjuk az egysé­ges irányú cselekvést és el­kerüljük egymás munkájá­nak akadályozását — jelen­tette ki egyebek között Győri elvtárs. — Nagyon lényeges, hogy ne értekezleteiket tart­sunk; a mezőgazdasági termelés most a földeken, a hely­színen dől el, építsük bát­ran termelőszövetkezeti pa­rasztságunk tettrekészsé­gére. Ezt a tettrekészséget kell irányító munkával helyes irányba terelni. Nagyon lé­nyeges az is, hogy amikor a mezőgazdaság időszerű fel­adatainak ellátását szervez­zük, irányítjuk, őrködjünk a termelőszövetkezetek alkot­mányán; őrködnünk kell azon, hogy amit a termelő­szövetkezeti parasztság a ter­vekben rögzített a termelés­sel, a jövedelemelosztással kapcsolatban, ezeket feltét­lenül be is tartsák és ezt senki ne másíthassa meg. Az 1963-as mezőgazdasági tervfeladatok célkitűzése nemcsak a tsz-ek közös gazdaságában dől el, ha­nem függ a háztájiban folytatott szorgalmas mun­kától is. Erre is feltétlenül ügyelnünk kell, amikor szervezzük, irá­nyítjuk a hosszú tél után a rövid tavasz periódusában a mezőgazdasági munkákat — fejezte be nyilatkozatát Győri elvtárs. megye Október végére elkészül Megkezdték a középblokk-elemek beépítését az Ogyessza városrész 14-es számú lakóépületének földszintjén. A négyemeletes épületet a tervek szerint október végére felépítik, s a 74 két- és háromszobás összkomfortos la­kást még az idén átadják a lakóknak. ISomogyiné

Next