Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

Termelési próba a Tiszai Vegyikombinátban A Tiszai Vegyikombinát dolgozói az év végi határidő előtt már ezen a héten meg­kezdték a termelési próbát az ország legkorszerűbb mű­trágyagyárában. A folyamatos üzemeléshez először az ammóniatárolókat töltötték fel, majd csütör­tökön hozzáfogtak a nitro­gén műtrágya gyártáshoz. Ez a munkafolyamat igen bonyolult. A hígsavüzemben a cseppfolyós ammóniát le­vegővel keverik és platina­hálón 900 fokos hőmérsék­leten elégetik. Így keletkezik a nitrózusgáz, amelyből kü­lönböző vegyi eljárásokkal salétromsavat nyernek. Ez­után az ammónnitrát üzem­ben a salétromsavat gáz ala­kú ammóniával semlegesítik, majd a folyékony oldatot a két , egyenként 53 méter magas szórótoronyból lecsö­­pögtetik és az, a hideg levegő hatására szilárd szemcseként ér a földre. A Dráva megrongálta a nyári gátat Az Ipoly már teljes hos­­­szában apad, a Rábán pedig megszüntették az elsőfokú árvízvédelmi készültséget is. A Dráva legalsó magyar szakaszán azonban pénteken tetőzött az árhullám és Drá­­vaszabolcsnál még szomba­ton délelőtt sem csökkent a víz szintje. Ez a tartós tető­zés mindössze 18 centiméter­rel kisebb a hat évvel eze­lőtt mért legmagasabb víz­állásnál. Ezen a szakaszon, Drávaszabolcstól nyugatra mintegy 18 kilométerre, Ii­­unapuszta közelében a víz szombaton reggelre megron­gálta a Dráva hullámterének egy részét védő nyári gátat. Az árvédelmi szakemberek azonnal erős osztagot irányí­­tottak a szakadáshoz és re­mény van arra, hogy homok­zsákokkal, kővel egyéb anya­gokkal sikerül kijavítani a gátat A bal parti fővédelmi vonal egyébként nincs ve­szélyben és szombat estére már apadást vártak. Így az árhullám „teteje” átlép a ha­táron. (MTI) Korszerű iskola, korszerű technika A pedagógusok között mos­tanában egyre több szó esik a korszerű technikai, audio­vizuális eszközöknek az ok­tató-nevelő munkában való felhasználásáról. E témáról hangzottak el nagy érdeklő­dést keltő előadások az idei nyári egyetemen, s a közel­múltban ezzel kapcsolatban végzett felmérést, s vizsgála­tot a Pedagógusok Szakszer­vezete Városi Bizottsága is. A pedagógusok kezdeményezései Mint Gulácsi Zoltán köz­nevelési felelős, iskolaigaz­gató, munkatársunknak el­mondotta, évről évre több és több azoknak a nevelőknek a száma, akik a korszerű módszerek kísérletezése, ki­munkálása közben mind bát­rabban alkalmazzák az ok­tató-nevelő munkában az is­kolákban meglevő technikai eszközöket Olyan nevelők is szép számmal akadtak, akik máshonnan kértek, hoztak olyan eszközöket, amelyek iskolájukban nem voltak­ meg, de amelyeknek a segít­ségével munkájukat érdeke­sebbé, szemléletesebbé, ered­ményesebbé tudták tenni. Így mind inkább előtérbe kerül az a törekvés, hogy a korszerű iskolát el kell lát­ni korszerű technik­ai esz­közökkel. A pedagógusok munká­jához sok segítséget nyújta­nak a televízió és a rádió új rendszerű, a tanulókhoz, a pedagógusokhoz szóló adá­sai. Az életet viszik közel az iskolához hangban és kép­ben is. Ezek az adások nagymértékben fokozzák a tanulók aktivitását, szóra­koztatva oktatnak, nevelnek. Néhány adat Szeged 19 általános iskolá­jában a most készített fel­mérés szerint 35 diavetítő, 16 magnetofon, 25 lemezjátszó, 34 rádió, 9 erősítő berende­zés, 18 televízió és 11 mozgó­filmvetítő gép található. E technikai eszközöknek egy része már nem a legjobb ál­lapotban van. Szükséges len­ne megjavításuk, vagy ki­cserélésük. Feltétlenül gon­doskodni kell arról, hogy mielőbb valamennyi iskola kapjon magnetofont és film­vetítő gépet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felso­rolt technikai eszközök nagy segítséget nyújtanak a pe­dagógusoknak. Azok felhasz­nálása egyre nagyobb tért hódít Szeged általános isko­láiban is. Alkalmazásuk azonban egyelőre még terv­szerűtlennek mondható, a legtöbb ötletszerű. Ezért, úgy látszik, elérkezett az ideje annak, hogy a korszerű esz­közök alkalmazása gyakor­latát és elméletét központi­lag kidolgozzák. Feladatok, tennivalók Az audio­vizuál­is eszközök felhasználásával kapcsolat­ban összegyűjtöttek már szá­mos hasznos, megvalósításra váró javaslatot. Tanfolyamot kellene például szervezni — mondják egyesek — azok­nak a pedagógusoknak, akik ezeket az eszközöket kezelik, s meg kellene őket tanítani a kisebb hibák­ kijavítására is. Felvetődött: helyes lenne olyan központi szerv létre­hozása, amely a filmek, dia­filmek, képsorozatok, hang­szalagok gyártásával, megőr­zésével, elosztásával foglal­koznak. Jó lenne megyén­ként olyan filmtárakat lét­rehozni, ahonnan az iskolák­nak kölcsönöznék a tanítás­hoz szükséges kópiákat. Egyes megbeszéléseken ja­vasolták már, hogy az is­kolai könyvtárakhoz hason­lóan igyekezzenek létrehoz­ni iskolai diafilm-, hangle­mez- és hangszalagtárat. Minden iskolában össze kel­lene gyűjteni olyan közleke­dési és egészségügyi filme­ket, amelyeket az osztályfő­nöki órákon lehetne haszno­san felhasználni. Felvetődött már az a gondolat is, hogy a különféle technikai eszkö­zöket egy terembe kellene elhelyezni. A technikai eszközök fel­használásával kapcsolatban sok más értékes javaslatot is összegyűjtöttek már a Peda­gógus Szakszervezet Városi Bizottságában. Valamennyit eljuttatják az illetékeseknek, hogy mérlegeljék, melyek megvalósítására nyílik mi­előbbi lehetőség. n. j. ben jelentős befogásuk­ volt, továbbá, mert a politikai pártok mögött je­lentős néptömegek állottak, és az osztálypolarizáció igen erőteljesen indult meg. A legkövetkezetesebben forradalmi és programot adó párt a Magyar Kommunista Párt volt, amelynek politikája a gazdasági és társadalmi életünkben érvényesülő törvényszerűségek felhasználásával kijelölte a fejlődés menetét A népi demokratikus forradalom elsőrendű feladata a magyar állami­ság demokratikus alapon való meg­teremtése volt. Az ideiglenes nemzet­­gyűlés­, az ideiglenes kormány a Nemzeti Függetlenségi Front politi­kájának jegyében szervezte újjá az államgépezetet, mégpedig annak a népmozgalomnak a felhasználásával, amelyet a különböző népi szervek életrehívása eredményezett. Az álla­mi szervezet demokratikus alapokon való helyreállítása mellett alapvető feladat volt a fasiszta erők háborús pusztításainak helyreállítása, a há­borús és népellenes bűnösök felelős­ségre vonása.­­ A SZOVJETUNIÓ­­ lődés útját nyitotta meg a népi de­mokratikus országok jogrendszere előtt­ is. A népi demokratikus országok jog­rendszere a felszabadulás előtt bur­­zsoá jogrendszer volt, amelyben az egyes államok fejlődéséhez képest sok feudális maradvány is létezett. Ilyen feudális maradványokkal nagymér­tékben telített volt a Horthy-Magyar­­ország jogrendszere. A felszabadulást megelőzően ezekben az országokban a kifejezetten fasiszta jogszabályok tömege látott napvilágot. A fasiszta jogszabályok a hitleri fasizmus jog­rendszerének példája nyomán gúzsba kötötték a munkásosztályt, kímélet­lenül elnyomták a dolgozókat, meg­fosztották őket a demokratikus sza­badságjogoktól, elfojtották a demok­ratikus erők kezdeményezéseit, be­vezették a faji üldözést, biztosították a soviniszta-imperialista politikát, elősegítették azt, hogy ezek az or­szágok a hitleri fasizmus oldalán rátámadjanak a Szovjetunióra. A felszabadulást követően nálunk megindított demokratizálódási folya­mat során a jog területén mindenek­előtt hatályon kívül helyezték a fa­siszta jogszabályokat, visszaállították illetőleg megteremtették a burzsoá­­demokratikus szabadságjogokat, bizto­sították a lakosság széles tömegei részére a politikai életben való rész­vétel jogát s olyan jogszabályokat alkottak, amelyek biztosították a há­borús és népellenes bűnösök felelős­­ségre vonását, az államapparátus meg­tisztítását a fasiszta elemektől s en­nek keretében az igazságügyi szervek demokratizálását is. , s a magyar i sár? *£a­badulás előtt az határozta meg, hogy ez a szervezet a Horthy-fasizmusnak, a tőkéseknek és földesuraknak volt eszköze. Ezt a szervezetet tehát úgy kellett felépíteni, hogy alkalmas le­gyen ezeknek az osztályoknak a ki­szolgálására. A Horthy-fasizmus igazságügyi szervezete a maga bonyo­lult rendszerével, melyben a dolgozó nem tudott kiigazodni — hosszadal­mas, bürokratikus eljárásával, reak­ciós személyi összetételével, alapvető feladatát, a tőkések és földesurak ki­szolgálását, a dolgozók elnyomását jól ellátta. Ez a szervezet alkalmas volt arra, hogy érvényre juttassa a dolgo­zókkal szemben a tőkések érdekeit; ez a bíráskodás a kizsákmányoló ki­sebbség osztálybíráskodása volt, amelynek képviselői nem is tagadták, hogy osztálybíráskodást végeznek a kizsákmányolók érdekében. Töreky, a hírhedt fasiszta vérbíró, nyíltan megmondotta 1925-ben: „A törvé­nyeket akként kell alkalmazni, hogy a vezetésre predesztinált rétegek védve legyenek a feltörekvő osztá­lyokkal szemben." Ennél a bíróságnál a dolgozó hiába kereste igazát. A népi demokratikus jogszabályok csakhamar kifejezték, hogy a népi demokratikus fejlődés túlhaladt a fejlődés burzsoá-demokratikus szaka­szán s a párt a tömegekre támasz­kodva újabb és újabb eredményekkel, azok lerögzítésével mind közelebb ju­tott a proletárdiktatúra megvalósítá­sához. Ennek a fejlődésnek jogszabá­lyokban is kifejeződő legfontosabb eredményei: a szénbányászat államo­sításáról, a villamos művek és ener­giatelepek állami tulajdonbavételéről szóló 1946. évi törvények, az üzemi bizottságokról, a szakszervezeti mun­kaközvetítésről szóló rendeletek, a négy legnagyobb üzem államosítása, a bankok állami ellenőrzése stb. Ugyanebbe a körbe tartozik számos alapvető jogszabályunk, amely kife­jezi azokat a változásokat, amelyek államapparátusunkban végbementek. Magyarországon megszűnt a király nélküli királyság állapota s létrejött a köztársasági államforma, az ország­­gyűlés törvényt alkotott a demokra­tikus államrend és köztársaság védel­méről. Az 1946: VII. törvény a demok­ratikus államrend és köztársaság vé­delmét is — a reakció minden tilta­kozása ellenére — a népbíróságokra bízta. 1947-ben, amikor az ellenség megkísérelte, hogy egyre erősödő gazdasági rendünket különböző spe­kulációkkal, gazdasági kártevéssel megingassa, pártunk kezdeményezé­sére olyan munkásbíróságokat szer­veztünk, amelyek a szakbíróból és a legnagyobb ipari üzemek munkásai­ból szervezett tanácsokban ítélkeztek a spekulánsok felett. I a vrr.pT demokratikus országok­ I___________ ban a felszabadulás után meginddult a demokratikus er­jedés, amelyben megteremtődtek a szocialista fejlődés előfeltételei, a demokratikus vívmányok megterem­tése és megszilárdítása alapján, a kommunista pártok vezetésével rá­tértek a szocializmus útjára. Sajátos fejlődést mutat a közép- és délkelet­európai államok útja a népi demok­rácián keresztül a szocializmus felé. Minden egyes népi demokráciának megvannak a jelentős sajátosságai, nemzeti vonásai. Vannak eltérések a politikai rendszer alkotó elemei kö­zött, közös lényegük azonban egy: ezekben az államokban lezajlott az antifeudalista, antiimperialista, anti­fasiszta forradalom, amelyet a kom­munista párt vezetésével a munkás­­osztály és a dolgozó tömegek való­­sítottak meg, s ez átmenetet jelentett a népi demokrácia fejlődése második szakaszába. Egykori vízállások Idősebb szegediek még emlékeznek arra, hogy a Mérey utca északi oldalán — körülbelül ott, ahol ma a Búbos étterem épülete áll — e század elején is vízzel telt mélyedés, nádas volt. Az Ady Endre téri sport­­páya helyén pedig egykor korcsolyázótó terült el. A Bakay Nándor utca végén ma is jelentékeny területen található vízállás. A Bakay Nándor utcai vízállás mes­terséges, egykori téglagyári agyaggödör. A hajdani Mé­rey utcai nádas és az Ady téri tó azonban természetes úton keletkezett. Feljegyzések és altalajku­tató fúrások egyaránt bebi­zonyítják, hogy Szeged te­rületét a földtani múltban, sőt még a történeti időkben is számos vízállás, nádas és több sekély vízfolyás, ér tarkította. Szeged őslakossá­ga a Tisza egykori mély ár­teréből kiemelkedő kisebb­­nagyobb hátságokon telepe­dett meg. Ezeken a víztől védett területeken eleinte halásztanyák keletkeztek. A kiemelkedőbb területeket nagyobb áradások idején a folyó teljesen körülfogta, s ilyenkor azok szigetekké vál­tak. Régi oklevelekben több­ször szerepel a Felsősziget és Alsósziget megnevezés, ame­lyekkel a későbbi Felső-, il­letve Alsóvárost jelölték. A szigetek közötti nádasok, he­lyenként tőzegtelepek az ős­lakosságnak természetes fű­tőanyagot szolgáltattak. A város történetírói szerint Felsőváros hét kisebb, Alsó­város azonban csak egyetlen nagyobb szigeten települt. Idők folyamán a vár és a Belváros szintén külön szi­geten keletkezett. Szeged területén főleg a József Attila Tudomány­­egyetem Földtani Intézete és a Szegedi Tervező Vállalat eddig több száz altalajku­tató fúrást mélyített le, előbbi a rétegződés tudományos meg­ismerése, a városfejlesztés és csatornázás érdekében, utóbbi az új épületek alapo­zásának tervezéséhez. E sok vizsgálat ellenére sem mond­hatjuk, hogy az egykori szi­getek helyét, korrajzát pon­tosan ismerjük. A szigetek közötti legmélyebb, állandó jellegű vízállások és ezek helye azonban elég jól is­meretes, s az időszakosan elöntött területeket is kö­zelítőleg elhatárolhatjuk. Az egykori várárkok vonalát régi térképek alapján álla­píthatjuk meg. (Mindezek közelítő helyét térképvázla­tunk tünteti fel.) A Felső Tisza-part men­tén, nagyjából a Maros utca irányában hosszú vízállás húzódott („Sándor réve”, „Annus ér”), s ugyancsak több, jelentékeny vízállás terült el a mai József Attila sugárút és a Szilién sugárút közötti területen. Nem vélet­len, hogy a Lechner tér és a Szt. István tér Szeged ma is viszonylag mély területe, annak ellenére, hogy az ár­víz után mindkettőt jelentő­sen feltöltötték. Egykor eze­ket is víz borította. Mocsa­ras terület volt a mai Petőfi Sándor sugárút és Faragó utca közelében, a Kálvin té­ren, a Mérey utcában, a Marx tér keleti részén. Régi térképeken „Csöpörke” né­ven szerepel az a vízállás, amely az alsóvárosi Dobó utca végén terült el, de csö­­pörkének nevezték általá­nosságban is a sekély, pangó vízállásokat. A hajdani vízállásoknak a városépítés, az új épületek alapozása szempontjából nagy a jelentőségük. A mo­csarak alján, az ezek feltöl­tődő medrében sötét színű, sok szerves anyagot tartal­mazó lerakódások keletkez­tek. A mélyedéseket idők folymán többnyire vegyes anyaggal, „hordott földdel” és építési törmelékkel töltöt­ték fel. Ezek a rétegek cse­kély teherbírásuk következ­tében alapozás szempontjá­ból igen kedvezőtlenek, sőt többnyire alkalmatlanok. A régi vízállásos területek közül az Április 4 útja és a Faragó utca kereszteződésé­nek környéke, a Mérey utca, a Marx tér egy része és a Kálvin tér korábban üres telkei már beépültek, a ter­vezők és kivitelezők jelen­tős erőfeszítéseivel. A Fara­gó utcai lakóépületek alapja egyes helyeken 5 méternél is mélyebbre került. A Mérey utcában a talajkutató fúró helyenként csak 6 méter mélység alatt érte el a na­gyobb teherbírású rétegeket. Itt az épületek biztonsága érdekében igen nagy, helyen­ként 3,5 méter széles alapo­kat kellett készíteni. Az egykori várárok az egyetemi Béke épület, „Sán­dor réve”, pedig a szalámi­gyár épületeinek alapozása­kor okozott nehézségeket. Mivel a régi, alacsonyabb, kisebb súlyú lakóházakat gyakran a vízállások kedve­zőtlen rétegeire alapozták, több tervezett emeletráépítés meghiúsult. A városfejlesztés szem­pontjából ugyancsak fonto­sak a jelenlegi vízállások. Ezek egy részét éppen nap­jainkban töltik fel, többnyi­re vegyes törmelékkel és hulladékkal. Az ilyen vegyes anyagú, tömörödetlen, „friss” feltöltés pedig épületek hor­dására még hosszú ideig tel­jesen alkalmatlan, a rajta történő alapozás sikere ké­sőbb is bizonytalan, vagy igen költséges. Dr. Ungár Tibor — mai városépítés IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÍIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHH Új módszer a mezőgazdasági gépek javításában Hosszabb vita és igen ala­pos műszaki felkészülés után az idén először alkalmaznak fejlett, nagyüzemi módszert a mezőgazdasági gépek javí­tásánál a szegedi járásban — közölte Zöldi Kovács La­jos, a gépállomások megyei igazgatóságának főmérnöke. A fejlett, nagyüzemi mód­szer abból áll, hogy a ter­melőszövetkezeti gépek fő­­és folyójavítását — géptípus szerint — 2—3 gépállomás körzetében összevonják. A termel­ős­zövetkeezteknek ez az úgynevezett tipizált gép­javítás egyáltalán nem je­lent anyagi hátrányt, mert a jövőben a javításra beüte­mezett gépeket, ugyanúgy, mint eddig, csak a körzet gépállomására kell beszállí­taniuk. A gépjavításban alkalma­zott új módszert az ország különböző részeiben már ki­próbálták. A szerzett tapasz­talatok alapján a szegedi já­rásban Kiskundorozsmát, Deszket és Sándorfalvát je­lölték ki az új módszer meg­honosítására. Ennek megfe­lelően a Deszki és a Kiskun­­dorozsmai Gépállomás ös­­­szes kombájnját javítás cél­jából Sándorfalvára irányít­ják. Deszken az MTZ-t és az Utast, Kiskundorozsmán a Zetor gépcsaládot, az U 28, a T 28, az RS 09 és a Hoffer traktorok javítását szerve­zik meg. Szovjet gyártmá­nyú Sz 100-as és 80-as trak­torokat — Cson­grád megyé­ben egyedül — Makón újíta­nak fel. A szegedi járásban levő hazai gyártmányú lánc­talpas gépeket a Deszki Gép­állomáson javítják. Vasárnap, 1964. november 1. Ott mQmORSZAG 3 9

Next