Délmagyarország, 1965. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-01 / 102. szám
A Minisztertanács az 1964 évre meghirdetett országos termelési versenyben elért kimagasló eredményeikért vándorzászlóval és „Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság” címmel tüntetett ki 28 termelőszövetkezetet, közöttük a szentesi Árpád Tsz-t és az ambrózfalvi Dimitrov Tsz-t. Az 1964. évi országos termelési versenyben elért figyelemre méltó gazdasági eredményeikért elismerő oklevelet adományozott negyvenöt termelőszövetkezetnek. Csongrád megyéből a szentesi Felszabadulás Tsz-t érte ez a megtiszteltetés. Elismerő oklevélt fürdők és hőforrás vállalatnak A Szegedi Fürdők- és Hőforrás Vállalat dolgozói ünnepi alkalomból gyűltek össze tegnap este a Szegedi Építőipari Vállalat kultúrtermében. Az ünnepségen megjelent Móczán Lajosné, az MSZMP Szeged városi bizottságának tagja és Kocsis József, a HVDSZ Csongrád megyei bizottságának titkárhelyettese. Bárdos Miklós, a Szegedi Fürdők- és Hőforrás Vállalat igazgatója mondott beszédet. A munkaversenyben elért jó eredményeikért a HVDSZ főtitkára és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének elismerő oklevelét Szekeres István, a szegedi megyei jogú városi tanács építési- és közlekedési osztályának munkatársa adta át a fürdők- és hőforrás vállalat dolgozóinak. Éljen népünk kipróbált vezetője a Magyar Szocialista Munkáspárt! Termelőszövetkezetek kitüntetése Élüzem az Autójavító Vállalat Huszonnégyen kezdték , 470-en ünnepelnek Ma tizenöt éve, a munka ünnepén, az akkor alig néhány hónapos XI.-es számú Autójavító Vállalat a munkás-paraszt szövetség jegyében május 1-én adta át az első főjavított tehergépkocsit a Csongrád megyei termelőszövetkezetek képviselőinek. Ezt az első kocsit azóta sok száz követte. A néhány kis műhelyből, romos épületből kialakított javítóüzemből évente ma már több száz és ezer karbantartott, főjavított gépkocsi gördült ki. Huszonnégyen kezdték másfél évtizeddel ezelőtt. Télen, januárban, februárban telepítették az első gépeket. Volt olyan nap amikor odafagyott kezük a hideg vashoz. De mit sem törődtek ezzel, hiszen fűtötte őket a lekesedés, az a tudat, hogy saját üzemüket építik. Nehéz munkásnapok voltak ezek, az üzemtelepítés, alapítás napjai. Mégis büszkén emlékeznek vissza valamennyien, Sarnyai Vencel, a vállalat igazgatója, Tóth Ferenc, a minőségi ellenőrző csoport vezetője, Szi ebig Béla tervosztályvezető, Gárdián Ferenc kárpitos szocialista brigádvezető, akik 15 éve elismeréssel, kitüntetéssel végzik munkájukat. A későbbi napok, hónapok, évek sem voltak küzdelemmentesek. Azért is, mert többnyire maguk keresték a harcos feladatokat Ha nem volt ilyen, kérték, és ha kaptak, akkor érezték igazán elemükben magukat Ilyen akarattal, munkakészséggel már 1952-ben és üzem lett a vállalat, s elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A fejlődés mérvét a futó- és középjavítások mellett a gépkocsik főjavításának száma is jelzi. 1952-ben 98 gépkocsi nagyjavítását végezték el. A vállalatalapítás 15. évfordulójára készülve pedig 1964-ben 38 ezer gépjármű karbantartását, futó- és középjavítását, 890 fő javítását végezték el, s ezzel a tavalyi teljesítménnyel valóban méltón ünnepelték üzemük fennállásának 15. évfordulóját és nyerték el immár ötödször az élüzem címet. Élüzemavató ünnepséget tartott pénteken este a Csongrád megyei Tervező Vállalat is. A Hungária Szálló emeleti nagytermében rendezett ünnepségen megjelent Török László, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, a Csongrád megyei tanács vb elnöke. Görbe Bálint, az Építésügyi Minisztérium tanácsi gazdálkodási osztályának vezetője. Kovács Imre, a Csongrád megyei tanács vb elnökhelyettese. Kiss István, az SZMT tagja, a faipari szakszervezet megyei titkára. A kitüntetést Sinka János, az Építésügyi Minisztérium szakigazgatási főosztályának helyettes vezetője adta át Deák Ferenc igazgatónak. A megyei pártbizottság nevében Tasi János, a Csongrád megyei tanács nevében pedig Kovács Imre üdvözölte az ünnepség résztvevőit . Pénteken este a Hungária Szállóban rendezett finis népségén Vadányi Ferenc, az Autójavítóipari Tröszt S vezérigazgató-helyettese adta át az élüzem kitüntetést a X1-es számú Autójavító Vállalat dolgozóinak. Az ünnepségen megjelent Árendás György, az MSZMP szegedi városi végrehajtó bizottságának tagja, Horváth János, a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársa, Sípos Imre, a Közlekedés- és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének küldötte, dr. Csata Mihály, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának tagja. Ez a megtisztelő kitüntetés, amelyet most a munka ünnepének előestéjén vettek át, újabb feladatok vállalására és jó ellátására ösztönzi a XI.-es számú Autójavító Vállalat dolgozóit, akik ma már igen szép számmal vannak. A kezdeti 24 főről 470-re emelkedett a vállalat dolgozóinak létszáma a másfél évtized alatt. A vállalat ma már egész Dél-Magyarország gépkocsiparkjának futó- és középjavítását, szervizszolgáltatását látja el és országos feladatként a GAZ 51-es és GAZ 63-as típusú tehergépkocsik javítását A tervezők is ünnepeltek Az ünnepi program május elsején 8 órától: zenés ébresztő. A munkásőrség és a MÁV fovószenekara és a népi zenekarok járják Szeged utcáit és muzsikával ébresztik a Város lakosságát 9 órakor: a munkahelyükön gyülekező dolgozók ünnepi menete elindul a Széchenyi térre. 18 órakor: nagygyűlés a Széchenyi téren. Az ünnepség szónoka: Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője. Csongrád megyei országgyűlési képviselő. 11 órától: térzene a Széchenyi téren, a majális kezdete Újszegeden. 15 órakor: a bábszínház előadása az újszegedi vidámparkban, sportbemutatók az újszegedi szabadtéri színpadon — görkorcsolya- és rollerverseny a gyermekeknek. 16.30 órakor: a szakszervezetek művészeti együtteseinek, ének-, zene- és tánckarainak ünnepi bemutatója az újszegedi szabadtéri színpadon. 19 órakor: a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek műsora a Széchenyi téren. MÁJUS MÁSODIKÁN 11 órakor: előadás a bábszínházban. 15 órakor: a bábszínház második műsora 15.30 órakor: zenés ifjúsági műsor az újszegedi vigadóban. 16.30 órakor: az ÉDOSZ népi együttesének ünnepi bemutatója az újszegedi szabadtéri színpadon. MÁJUSFA Ogyesszai üdvözlő távirat Szeged lakosságának Május elseje, a munkászai városi tanács vb elnöke nemzetközi ünnepe alkalmá- a következő üdvözlő táviratotból Szeged szovjet testvér- küldte dr. Biczó Györgynek, városa, Ogyessza lakossága a Szeged városi tanács vb nevében Zajarnij, az ogyesz elnökének. „Drága elvtársak! Az ogyesszai városi tanácsot és a hős Ogyessza dolgozói nevében szívből üdvözöljük önt és Szeged dolgozóit májusi nemzetközi ünnepe alkalmából. Drága elvtársak! Küldjük forró testvéri üdvözletünket és kívánunk sok sikert a szocializmus építéséhez hazájukban; Szeged testvérvárosnak eredményes fejlődést. Éljen és virágozzék népeink megbonthatatlan barátsága!” Marian Naszkowski visszautazott Varsóba Marian Naszkowski külügyminiszter-helyettes, a Lengyel Népköztársaság Külügyminisztériumának vezetője április 28—29-i budapesti tartózkodása alatt megbeszéléseket folytatott Péter János külügyminiszterrel. A megbeszélések során, amelyek a barátság és a teljes egyetértés jegyében zajlottak le, elemezték a nemzetközi helyzet fontos és időszerű problémáit és megvizsgálták az európai biztonság megszilárdításának kérdéseit. A megbeszéléseken magyar részről Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Marjai József, Házi Vencel és Lőrincz Tamás főosztályvezetők, valamint Jakus Jenő, hazánk varsói ideiglenes ügyvivője; lengyel részről Maria Wierna, a Lengyel Külügyminisztérium főigazgatója. Mieczyslaw Lobodycz, Tadeusz Findzinski főosztályvezetők, továbbá Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete vettek részt. Marian Naszkowski és kísérete pénteken délelőtt visszautazott Varsóba. A Ferihegyi repülőtéren Péter János külügyminiszter és a Külügyminisztérium vezető munkatársai búcsúztatták a lengyel vendégeket Ott volt Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, s a lengyel nagykövetség munkatársai. (MTI) A mi rangunk K emlékszem egy régi jelzőre: munkáskülsejű. Az újságok bűnügyi rovatában olvashattuk valamikor ezt a kifejezést az ismeretlen tettesről. Körülbelül azt jelentette, hogy kopott, rosszul öltözött, de egyszersmind ezt is: gyanús, megbízhatatlan, sötét. S hogy, hogynem, az élet és a gondolkodás furcsa játéka ez, amikor pár napja eszembe jutott ez a szó, megsértődtem érte. Megsértődtem régi használatáért, azért az ízért, amivel ezt annak idején társították, azért a végtelen lesajnálásért amivel valamikor a kétkezi munkát és a munkást illették Furcsa, hogy éppen most, amikor a szó már ki is hullott az élő nyelvből, de az is igaz, sohasem beszéltünk még olyan nagy tisztelettel a munkáról, mint ezekben az években, s hogy mást ne említsek, ilyenkor a májusi ünnepen. A két pólus így egymás mellett sok érzést és agysejtet megmozgat Dolgozó... Ugye milyen megszokott és tiszteletet parancsoló szó, kifejezés ez a mi mai szótárunkban! S ha mellé állítom a munkáskülsejűt, mellyel ugyan nincs nyelvi rokonságban, inkább tartalmi összefüggéseket lehet találni közöttük, időszerűvé válik a légi sértés felidézése. Én például úgy érzem, hogy ez ma rang, tisztesség. Hiszen hányszor mondjuk! Egyszer indulatosan, mert az ezzel járó jogokat hangsúlyozzuk, máskor lágyan, mert éppen az öntudatra, jóérzésre akarunk apellálni, harmadszor meg emelkedetten, hiszen jól dolgoztunk, helytálltunk. A mi társadalmunk nem ismer nagyobb méltóságot a dolgozó embernél A munka társadalmában nincs tiszteletre méltóbb, mert mi a munkát is úgy tiszteljük, mint a legalapvetőbb és legfontosabb emberi tevékenységet, mint minden öröm forrását S úgy vagyunk vele, ez ad rangot, méltóságot, megnyugvást, belső emberi örömöt. Csodálkozva mérjük végig azt az embert, akinek nincs tisztes kenyérkereső foglalkozása. Hát így is lehet élni? Nagyobb szemeket meresztünk rá, mint valamikor az úri hölgyek a munkáskülsejűre. Hiszen nálunk a munka úgy hozzánőtt az életünkhöz, mint ág a törzshöz. S lehet, hogy apáink, meg idősebb testvéreink még röstellkedtek, ha kérdőívbe kellett mondani foglalkozásukat mi maink már nem csinálunk ebből kázust; öntudattal, büszkeséggel soroljuk: gyári munkás, sofőr, cpész, rakodó, kőműves, kalauz. Jó érzéssel valljuk munkás, dolgozó mivoltunkat Gondoljuk csak meg, hogyan cseng ez a szó! Ha a ■mondjuk dolgozó, benne érezzük azt az öntudatot, hogy a szocializmus hasznos, értékteremtő polgárai vagyunk, benne van az a gondolat is, hogy ezért megbecsülés, tisztesség jár, s nyugodt megélhetés; de belekalkuláljuk azt a többletet is, amit erkölcseink követelnek még hozzá. Azt tudniillik, hogy ha kell, ennek a szónak a rangjáért, a kollektíva tisztességéért többre is képesek vagyunk. Hisz nemcsak törvények emelték ezt a fogalmat olyan jelhelyre a mi társadalmunkban, hanem elsősorban legfajtabb belső tartalma, amely valamilyen módon a törvénynek is fundamentuma: maga a munka. A magunknak végzett munka. Mert hiszen terhéből több is jutott a munkáskülsejűeknek, csak éppen az örömein kellett megosztozni aránytalanul és idegen mérték szerint tőkés külsejűekkel, nagybirtokos külsejűekkel. A munka a mi társadalmunkban fölemeli az embert magabiztossá teszi, értelmet, célt ad életének, összeköti a társadalommal. Mindannyian meg tudnánk nevezni ismerősöket, akik a gyárban vagy a szövetkezetben, a dolgozói új közösségében érezték először, hogy fontosak, számítanak, s ennek fedezete a megelégedésre elvégzett munka volt. Nemcsak hogy kenyeret jelent ez — a legmagasabb erkölcsi megbecsülésben részesülhet. Különösen így finnéskor látjuk, mennyi zakón és blúzon csillog a kitüntetés, melyet a munkáért adtak. Kényszerű robotból, a megélhetés puszta eszközéből így vált a munka életszükségletté, amiben a morális elemek egyre nagyobb szerephez jutnal A mi rangunk egyszerűen ennyi: dolgozó. Nem különös és nem cifra, az orság minden polgára igényt tarthat rá és megszerezheti. De úgy gondolom, mégsem pusztán azzal a formasággal, hogy könyvet vált rá jogai alapján a tanácsnál, hanem a munka társadalma iránti tartós, szüntelen igyekezettel. És ez a rang szebben hangzik, mint ha tíz sorban sorolnánk a címeket. Több a méltósága. S most újra előtolakodott a régi jelző, a munkáskülsejű. Hosszú volt amíg, a munkáskülsejűekből dolgozó lett. De azért ha ma az ünnepen, a Széchenyi téren összetalálkozunk, érdemes lesz még erre az egykor megbélyegző szóra visszagondolni. Hiszen így május elsején ötvenhatvanezer munkáskülsejű szokott itt összeseregleni. Nem kopottak, nem rosszul öltözöttek ugyan, nem is gyanúsak, se nem megbízhatatlanok — olyan mai munkáskül- SZ. SIMON ISTVÁN íde&OHjyáU. Rösz döntése A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Szeged városi bizottsága, Szeged fiataljai, a kisdobosok, az úttörők, a KISZ-tagok közel 30 ezres tábora nevében meleg szeretettel és hálával köszönti anyák napja alkalmából az édesanyákat .Köszönjük fáradhatatlan gondoskodásukat, türelmüket, a sok megértést és biztatást Csak az édesanyák szeretete lehet olyan kiapadhatatlan, hogy még az áldozat is könnyű, sőt természetes öröm. E sok szeretetet és gondoskodást úgy tudjuk meghálálni, ha megtanítjuk nemzedékünk fiait és lányait arra, vegyék észre édesanyjuk gondoskodását tiszteljék, becsüljék őket, segítsenek a mindennapi munkában, legyenek mindenben szüleik támaszai. Ennek valóra váltása a mi ifjúsági szervezetünk, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik célja. Ha a mi fiataljaink őszinte szívvel szeretik szüleiket becsülik munkájukat akkor szeretni és becsülni fogják saját munkájukat, szakmájukat is. Becsületes emberek, igazi hazafiak lesznek, és minden erejükkel részt vesznek országuk építésében az általános jólét és az igazságosság rendjének, a szocializmus teljes felépítésének nagy munkájában. Meggyőződésünk, hogy minden szülő is ezt akarja. Kívánjuk anyák napján szívünk teljes szeretetével, hogy békében, erőben, boldogságban, egészségben éljenek. Még hosszú ideig nevelhessék gyermekeiket, és megélhessék, hogy olyan felnőtt vált fiaikból, leányaikból, akikre az édesanya és az egész társadalom büszke lehet KISZ VÁROSI BIZOTTSÁGA Több napsütés A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán közölték, hogy az időjárás fokozatos javulást ígér; a napi középhőmérséklet „meleghiánya” pénteken 3 fokra mérséklődött s valószínűnek látszik, hogy az ünnep második napján megközelíti vagy eléri az időszaknak megfelelő sokévi átlagot Szombaton még számítanunk kell felhőátvonulásokra és kisebb átfutó esőkre, a szél északias marad és időnként megélénkül. Hajnalban az ország nagy részén lesznek gyengébb talajmenti fagyok, főleg a Dunántúlon erősödik az éjszakai lehűlés. A szombati maximumok előreláthatólag 15—16, a vasárnapiak 15—20 fokig emelkednek. A meteorológusok szerint a két ünnepre, s főleg vasárnapra kellemes kirándulóidő ígérkezik. (MTtt Im. máim l. 9#|UM4«r4SOJI*?4« 3