Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-11 / 188. szám
Budapesten tanulták a szakmát, a szegedi gumigyárban dolgoznak Néhány hónappal ezelőtt még helyszínen készült tudósításokban is beszámoltunk arról, hogy az Országos Gumiipari Vállalat budapesti központi gyárában, illetve más munkahelyeken is körülbelül száz szegedi műszaki és fizikai beosztású dolgozó tanulta a gumikészítés szakmáját. Arra készültek fel, hogy mihelyt megkezdi működését Szegeden az EMERGE gyáregység, képesek legyenek elfoglalni a termelés kulcspozícióit. Több gép közül egyet Azóta már sok víz lefolyt a Dunán és a Tiszán, a gyáregység egyik üzeme, a lemezüzem már csaknem teljesen leköltözött Budapestről. Visszajöttek azok a munkások is, akiknek letelt a tanulóidejük, s most már itt van szükség rájuk. A lemez-, a heveder- és a hajtószíj gyártására szolgáló különbözőféle gépeken összesen 32 dolgozó tanult be Budapesten. Közülük négy azóta elhagyta a vállalat kötelékét, úgyhogy jelenleg huszonnyolcan találhatók meg a szegedi gyárban. Mivel egy-egy munkás több gépén is megtanult dolgozni, úgy osztották be őket, hogy lehetőleg mindenhová jussanak. Nemcsak az a cél ugyanis velük, hogy a termelésben lehessen rájuk támaszkodni, de az ő segítségükkel kívánják betanítani azokat a munkásokat is, akik nem voltak Budapesten, akik itt ismerkednek meg először a gumigyártással. Hárman huszonnyolcból Három ember, Mészáros György, Szögi András és Szekeres Sándor azonban nem Pesten tanult szakmájában dolgozik. A pontosan felfektetett statisztika ugyan eggyel többet mutat ki, de a negyedik bizonyára nem panaszkodik az új beosztása miatt, mivel művezető lett. Hogy a három mit szól hozzá? Lehet, hogy nem tetszik nekik, de amint a gyáregység vezetője, Hegyi József elmondotta, a termelés érdekében, nem büntetésből és nem is valamilyen számításból tették őket más munkakörbe. Még a bérük sem sínylette meg a változást. Huszonnyolcból három nem sok, nem sok az sem, hogy a keverő üzemben betanult 12, illetve kilenc munkásból is egy másutt dolgozik. A termelés törzsgárdája A szegedi keverő üzem később lett kész, mint tervezték, de a Pestre küldött emberek már nagyon hazakívánkoztak, tehát lehozták őket, s két-három hónapig a lemezüzemben kellett őket foglalkoztatni, hogy kivételével. Ez a négy egyből a keverőbe került. Az eredeti tizenkettes létszám időközben kilencre csökkent. Jelenleg pedig nyolcan dolgoznak ebben a beosztásban. A kilencedikkel baj van. A keverő művezetője nem akarja visszavenni, a lemezüzem pedig szeretne túladni rajta. Nem vált be. A rossznyelvek szerint a gumiipari vállalat annak idején létszámgondjain is enyhíteni akart azzal, hogy A házigazdát a kis szőlőskertből szólítja elő a felesége. Az alacsony, vékonyka öregember gondosan behorgolja kis udvaruk kertkapuját. Ez a zárkózás nem öreges beidegződöttség, inkább egy szomorú történet külső jele. Mindennapi életük családi háborúságainak állít sorompót. Károly fiával és családjával él egy fedél alatt, hosszas harcigtartásban. Amint megérkezünk, panaszokkal halmozzák el Salán Miklóst, a kisteleki egységes vezetőség párttitkárát, aki „gyámsága alá" fogadta a munkásmozgalom e veteránját. Eljárt a nyugdíj felemelésének ügyében a felsőbb pártszerveknél, az otthoni békesség helyreállításáért fia családjánál. Hiszen ez a parányi öregember becsülettel szolgálta a Tanácsköztársaságot, a felszabadulás óta a párt egyszerű, hű katonája. boldog, nyugodt öregkort érdemelne. A népi hatalom elismerte érdemeit: 1097-ben a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki, két év múlva a Tanácsköztársaság Emlékérmet kapta. A tavaszon a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából kapott emléklapot. a Régi emlékei, okiratai és kitüntetései közt él Idős Balogh Károly bácsi. Haja ősz, arcán nagy idők nyomai. Jó emlékezőképessége és eleven, barna szeme azonban cáfolja korát: 87 éves. Kisteleken lakik több mint 40 éve. Tanult mestersége szerint cipész, de próbálkozott más munkával is. Büszkén említi, hogy régen a tél-Magyarország újságot is terjesztette. — Mikor? — A mozgalomban... fitt szegedi munkásokat vitt fel Budapestre. Lehet, hogy Volt némi igazság ebben a feltevésben, bár elég hosszú ideig nem sok hasznukat vehette nekik, mivel a gumigyártás, mint minden mesterség, alapos szakismeretet és gyakorlatot követel. Most viszont kétségtelenül haszna van annak, hogy már egyéves tapasztalatokkal rendelkező törzsgárdával kezdheti meg a termelést a szegedi EMERGE gyáregység. F. K. osztóttam szét a lapokat a szakszervezetben — feleli. A„mozgalom” kifejezés külön történelmi időszakot jelent Balogh bácsi életében. A küzdelem korszakát. — Szép idő volt az. Akkor boldog voltam — jegyzi meg. Aztán gondosan őrzött, sárgult okiratokat, kitüntetéseket hoz ki a belső szobából. Ezek hitelesen bizonyítják, hogy Balogh bácsi „szép ideje” nemcsak a fiatalság emlékezete, hanem valóban a bátor tettek kori volt. A folyóirat, mely a régi Iratokat rejti, önmagában is kuriózum: az Érdekes Újság 1019. júliusi száma a Magyar Vöröshadsereg győzelmeit örökíti meg. A Tanácsköztársaság elszánt harcosa volt Balogh bácsi is. Mutatja az „Igazolvány”-t, mely feljogosítja, hogy mint a szegedi direktórium megbízottja, a „Direktórium nevében a népbiztosságoknál eljárhasson’. — Én vásároltam az élelmet. Emlékszem, hét vagon cukrot hoztam a Központnak —■ villan elő egy parányi emlék az események sokaságából. S valóban itt a dokumentum: „Meghatalmazás", hogy „Szeged-külváros 50 ezer lakása részére havonta 50—90 kilogramm élesztőt átvegyen, s azt Szeged külvárosi közellátó bizottságnak szállítson.” Az ellenforradalmi terror megtorolta tevékenységét. Iratai közt az „Elbocsájtó levél”, mely szerint a „Kommunista üzelmek miatt letartóztatott Balogh Károlyt ideiglenesen szabadlábra” helyezik, 1921. január 18. Kilenc hónapig voltam a Csillagban — egészíti ki. Sok esemény, megpróbáltatás sűrűsödik a forradalmi évek mindennapjaiban, melyeken e munkásemberek egére kitűzték a Vörös csillagot. Balogh bácsi emlékezetében mindez így él: — Akkor boldog voltam. 3 És most? Csendesen, békességben éldegélhetne most is szegényes lakrészében, csakhogy a kis kerítésen túl nem szívlelik. Károly fiával évek óta nem beszél, menyével olykor „szót vált” az öreg pár. De ezekben a szavakban gyűlölet izzik. — El akarnak üldözni. Azért veszekednek — mondják az öregek. Fia és menye így vélekedett: Békességben megférnénk, de mindenféle rosszat híresztelnek rólunk. Nem hagyhatjuk szó nélkül. Rendes emberek benyomását keltik ifj. Balogh Károlyék. A férfi hosszú idő óta megbecsült dolgozója az egyik fővárosi vállalatnak. Hetenként jár haza. Felesége kardos asszony, nem hagyja magán a sérelmet. Szomorú, hogy így háborítják egymás életét azok, akik szeretettel tartoznának megszépíteni azt. Ki a hibás? Kétségtelen, az öregek általáben rigolyás emberek. A fiataloknak több megértéssel, elnézéssel kellene fogadnunk. — A türelemnek is van határa — mondják. Valamit mégis tenni kell. A község párttitkára azon fáradozik, hogy külön lakást szerez az öregeknek. Ez lenne a legjobb megoldás. Az ügy azonban elég hosszadalmas. Addig is békességben kell élnüök egymás mellett. BALOGH ÖDÖN //Akkor boldog voltam" Hpupodt shepk&ct érdemÜHC ma is Megnyílt a nemzetközi eszperantó pedagógus tábor Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is megnyitotta kapuit Szegeden a nemzetközi pedagógus eszperantó tábor. A táborba összesen 11 országból több mint 300 vendég érkezett. A baráti országokon kívül belga és nyugatnémet hallgatói is részt vesznek a továbbképzésen. A tábor lakóit a tegnap, kedden este a MÁV Nevelőintézetben megtartott megnyitó ünnepségen dr. Szabó Tibor, a szegedi pedagógus eszperantó csoport elnöke, a tábor vezetője köszöntötte. Az augusztus 20-ig tartó továbbképzésen középhaladó és felsőfokú tanfolyamokat rendeznek. A tanfolyamok hallgatói a sikeres vizsgák után eszperantó oktatásra jogosító oklevelet kapnak, amely Európa valamennyi országára érvényes. Az eszperantisták világszövetségének Közép-Európában az egyetlen hivatalos eszperantó-pedagógusképző, illetve továbbképző fóruma a szegedi tábor. A tábor lakója többek között Antoni Sekely, a jugoszláv eszperantó szövetség egyik vezetője. Ankml Sekely a továbbképzés során ismertetni fogja az eszperantó nyelvoktatás legmodernebb, audovizuális módszereit. A nemzetközi eszperantó mozgalom másik kiemelkedő személyisége, az Eszperantó Világszövetség elnökségének tagja, a lengyel Jozef Toczyski ugyancsak Szegedre érkezett. A tábor legnépesebb külföldi csoportja a lengyeleké: több mint 160-an érkeztek meg tegnap estig Szegedre. Megkezdődött a paradicsomfeldolgozás A tegnapi, keddi nappal megkezdődött a Szegedi Konzervgyárban a paradicsom üzemszerű feldolgozása. Az első szállítmány, B96 mázsa, még a múlt hét csütörtökén érkezett be a gyárba, szombaton már megtartották a próbagyártást is. Ezen a héten még csak két műszakban dolgoznak a paradicsomfeldolgozó gépsorok, de a jövő héttől kezdve valószínűleg már áttérhetnek a három műszakos termelésre mivel folyamatossá válik a nyersanyag utánpótlása. Ezzel megkezdődik a konzervgyár idei főszezonja. Tótka Károly A homoktalajok javításáért A szocialista országok mező- és erdőgazdasági tudományos együttműködése keretében kedden konferencia kezdődött a Magyar Tudományos Akadémián a homoktalajok termékenységének növeléséről. Hazánkban mintegy 1,5 millió, a szocialista országok sok tízmillió hektárt foglalnak el a homoktalajok, a tanácskozás tehát végső soron ekkora terület mezőgazdasági terméshozamainak növelését segíti. A csehszlovák, lengyel, magyar, német, román és szovjet szakemberek részvételével rendezett tanácskozást dr. Szabolcs István, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének igazgatója nyitotta meg. A konferencia résztvevői szerdán reggel a Magyar Tudományos Akadémián folytatják tanácskozásukat, majd háromnapos tanulmányút keretében megtekintenek több homokkísérleti telepet és az új homokjavítási módszereket már nagyüzemileg alkalmazó gazdaságot. Tudományos módszerrel vallatták be a kőzetet Érdekes munkát fejezett be az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet a Dorogi Szénbányászati Tröszt megrendelésére. Gyermely, Szomor, Zsámbék és Miány térségében a hagyományosnál gyorsabb és gazdaságosabb módszerrel kutatták az alaphegységet. Ugyanis a még felderítetlen területeken mindig fel kell mérni a szénmezők alatti alaphegységet is, mert többek között s mélyebb rétegek ismerete is szükséges a bányák telepítéséhez és a vízveszélyesség megállapításához. Ehhez a munkához rendszerint számtalan kutatófúrás szükséges, valóságos fúrólyukhálózatot létesítenek. A lyukakat rendszerint becslések alapján telepítik, s így gyakori az eredménytelen, felesleges mélyítés. A geofizikai intézet most a fúrólyukak telepítése előtt elektromos szondával felplérte a területet. A felszín közvetlen közelében telepített szondákkal elektromos energiát gerjesztettek. A mélybe hatolt elektromos hullámok visszaverődéséből következtettek a rétegek alakulására. Ezzel a geofizikai módszerrel ezer méter mélységből is megbízható adatokat nyertek. Az intézet itt próbált ki először olyan műszereket, amelyekkel a helyszínen értékelhető adatokat kaptak az alaphegység domborzati viszonyairól. A szondázással kapott adatok alapján a kutatott területen a fúrásokat meghatározott helyekre telepítik, s így csökkenthetik a fúrások számát. Ez rendkívül előnyös, hiszen egy-egy ívük mélyítése 600 000—700 000 forintba kerül. (MTI) Segítő együttműködéssel ,mikor Utazáshoz készülődünk, természetes mozdulattal fellapozzuk a vasúti menetrendet. Milyen „menetrendben” lapozhatnak viszont a földrajzilag és szakmailag egymástól nagy távolságra dolgozó vállalatok, termelőszövetkezetek vezetői, ha termékeiket akarják a népgazdaság érrendszerén, a közlekedési, vasúti hálózaton rendeltetési helyükre további* tanít Valóban: csak a vérkeringésnek a szervezetben betöltött roppant „szerepköréhez” hasonlítható általában a közlekedés, különösen pedig a Vasút országot és kontinenseket átszövő hálózata. Milliárdos értékek sorsa függ attól, hogy időben érkezzék a felhasználás helyére — akár egy-egy iparvállalathoz, akár az épülő beruházáshoz vagy a falvakba — a távoli feladóktól címzett áruküldemény. Egész sor tény indokolja, hogy a most következő napokban, hetekben a közvélemény érdeklődésének és segítő együttműködésének fókuszába kerüljön a vasúti dolgozók felelősségteljes, áldozatkész munkája. Közismert, hogy a mezőgazdasági idény, mindenekelőtt természetesen az őszi betakarítási, felvásárlási csúcs, jelentősen növeli a szállásra váró áruk mennyiségét. Idén, időjárási okokból, sok terményfajtánál torlódott az érés időszaka, ami a szokásosnál is jobban növeli a szállítási követelményeket. Tegyük hozzá ehhez egyrészt a közlekedési hálózatot ért árvízkárok következményeit, másrészt az árvédelemmel kapcsolatos soron kívüli szállítások miatt elmaradt egyéb szállítmányokat, amik szintén a vasutasok kötelezettségeit tetézik. Végül még egy fontos tény: az esztendők végén általában növekszik a népgazdaság szállítandó árumennyisége. Idén, az ötéves terv befejező évében a szokásosnál is több áru vár szállításra, egyebek között azért, mert sok, az ötéves tervre előirányzott beruházást, kell országszerte befejezni, s ezekhez építőanyagot, gépeket, berendezéseket ütemszerűleg, óramű pontossággal a címzettekhez továbbítani. A közlekedésre háruló feladatok jellemzéséül néhány adattal is vázoljuk a helyzetkép körvonalait. Jóllehet, a népgazdaság szállítási igényei esztendők óta messze meghaladják a rendelkezésre álló szállítókapacitást, s 1984-ben már némileg csökkent ez a különbség. A múlt esztendőben — tervét számottevően túlteljesítve — 111,8 millió tonna árut szállított a vasút. Egybevetésül néhány megelőző év adatát is közöljük: 1963-ban 102,9 millió, 1980-ban 92,9 millió, 1950-ben pedig 40,9 millió tonna árut „mozgatott” a vasúti hálózat. Közlekedési szakkifejezéssel szólva: 1964- ben az érutonnakilométer számai szerint a vasúti szállításra jutott az összes továbbított áru 82,2 százaléka. dén a terv előirányzatai jelentős emelkedéssel számoltak, a tavalyi teljesítményhez képest 3,6 százalékkal több árut kell a vasútnak elszállítania. (Az esztendő első felében a teherszállítás összteljesítménye 4, ezen belül a vasúti teherszállításé 3 százalékkal emelkedett.) A száraz, tényközlő adatok mögött olyan munka, anyanyi erőfeszítés húzódik, amely nemcsak megérdemli, de feltételezi is az egész társadalom — mindenekelőtt természetesen: az érintett szállító vállalatok, szövetkezetek — figyelmét s együttműködését. Tavaly egész sor kezdeményezés, intézkedés született az áruszállításuk tervszerűségének fokozására. Ma már megyénként Szállítás Bizottságok segítik a szállítmányok gazdaságos, tervszerű összeállítását; a kormány Gazdasági Bizottságának egy tavalyi rendelkezése nyomán a minisztériumok is szabályozták a szállítást; több helyütt már tudományos módszerekkel — például az úgynevezett lineáris programozás matematikai számításaival — állítják össze az adott legrövidebb útvonal, illetve a leggazdaságosabb szállítás „menetrendjét”. Így tervezik például az egyik legnagyobb szállíttató, az építőanyagipar egész sor termékének továbbításét. Különböző intézkedések születtek a vasúti teherkocsik gyorsabb rakodásáról is. Mindez rendkívül fontos, hiszen nagy népgazdasági értékek védelméről, megtakarításáról van szó — ám a lehetőségek még távolról sincsenek kimerítve. S itt elsősorban olyanokra utalunk, amelyek nem milliós beruházásokat, mindössze tervszerűséget, szállítási fegyelmet feltételeznek. Hadd szemléltessük ezt néhány számmal. A vasúti kocsipark gazdaságos, tervszerű kihasználásának egyik jelzőszáma az úgynevezett kocsifordulási idő. Nos, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a vasúti teherkocsik átlagos fordulóideje 1964-ben 3,7 nap vol . 1963- ban szintén ennyi, s 1960—1961-ben 3,6 nap. Más oldalról megközelítve Ugyancsak a tartalékokat sejteti a teherkocsik üres futásának aránya is, ami 1964-ben 31,1 százalék, 1963-ban 30,8 százalék, 1960-ban 31,3 százalék volt. Er mérséklődött, de még korántsem tűnt el teljesen a feleslegesen hosszú, a kereszt- és a hajtűfuvarozás okozta kártétel sem. Jelentős veszteséget okoz a a vasúti szélütés tervszerűségét borítja fel a „címzetteknél” feleslegesen várakozó, későn kirakott tehervagon; jellemző, hogy 1964- ben az előző évhez képest nőtt a szállító vállalatokra kocsiállásért kirótt büntetés összege. A népgazdaság milliárdos összegeket fordít a közlekedés, ezen belül a vasút korszerűsítésére, de az évről évre gyorsan növekvő szállítási feladatokat lehetetlen csak ezekre a beruházásokra építve megoldani. Nélkülözhetetlenül szükséges a társadalmi együttműködés, elsősorban a szállító vállalatok, termelőszövetkezetek segítsége, a vasúti gondok megosztása, mert a népgazdasági érrendszer csakis így teljesítheti kielégítően kötelezettségeit! TÁBORI ANDRÁS B Szerda, 1965 augusztus 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 3