Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

Lássunk magunk körül! m t­gy vagyunk gyakran a magyar valósággal, mint a gyerekkel. Szeretgetjük és perlekedünk vele, termé­szetes és megnyugtató számunkra létezése, fejlődését azonban alig észleljük. Aztán egyszercsak elcsodálkozunk, hogy nini, hiszen egészen megnőtt már, sőt ha valaki fel­hívja rá a figyelmet, még határozottan szépnek is talál­juk, s némi büszkeségtől dagad a mellünk. Az ingajáratnak, amely sokakat egyazon útvonalon lódít hazulról a munkahelyére és vissza, van­ bizonyos kö­zömbösítő hatása azzal, hogy leszűkíti a horizontot, ki­­fakítja az embereket, a tárgyakat, gépiessé teszi a mozdu­latokat, sőt olykor a gondolkodást is. Nem árt tehát, sőt n­éha határozottan jót tesz kisebb-nagyobb kerülőt tenni, elcsatangolni az élet mélyebb, rejtettebb zugaiba is, ahol a lényeg szokott hallgatagon meghúzódni. Egy bizonyos idő után olyan szembeszökő a változás, hogy fellelkesít. Látnunk kell mi történik körülöttünk, hogy becsülni is tudjuk a magunk erejét és tehetségét. Csináljuk nap­ról napra a ránk szabott munkát, mérgelődünk, napi vi­tákban rongyoljuk idegeinket, de közben a társadalom — mindenféle bürokratikus különc és tudatbeli konzerva­tivizmus ellenére — csodálatos dolgokat művel. A megál­líthatatlan idő mintha az építőkedvet is magával ragadná. Nézzünk szét először a magunk házatáján! A folyton­­folyvást gyarapodó Szeged még az örökmozgó, sok min­dent észrevevő lokálpatriótáknak is számos meglepetést tartogat. Mert hányan látták már például — nem újság­ban, hanem valóságban — a kábelgyár hatalmas műhely­­csarnokát? Bizony elég kevesen. Pedig ezek a méretek, a merész ívek már önmagukban is feloldják a fásultságot, az itt serénykedő munkások derűje, lendülete még a pes­­­szimista látogatókba is képes optimizmust csepegtetni. Az egykori laktanyaudvar közepén, fű és salak helyén úgy nőtt fel ez a jelentős üzemrész, hogy a lakosság zöme alig tudott róla, csupán néhány sajtóhír tudatta létezését. De ez csak egy a sok közül. Bemehetünk a textilmű­vek szövödéjébe is. Érdekes, hogy néhány külföldi delegá­ció már elismeréssel nyilatkozott az itt tapasztaltakról, sok szegedi viszont még képet sem tud formálni magának ar­ról, mit jelent több mint ezerkétszáz szövőgép elhelyezése és munkára fogása. Hányszor, de hányszor halljuk: nincs ami lelkesítse a mai fiatalságot. „Emeljétek fel szívünket, azé, aki fölemeli” — mondja a költő. Vajon hány iskolás­csoportot vezettek már el ide a tanárok, hogy felforró­­sítsák kis tanulóik fogékony lelkét? Kell, persze hogy kell az oktató olvasmány, szükség van az okos eligazító szóra, a személyes élmények azonban legtöbbször úgy hatnának a gyermek érzékeny tudatára, mint fényképpapírra a fixír: állandósítanák az elméleti tudásanyagot. S ki járt mostanában a Béke utcában, ahol takaros, kétemeletes iskolát; a Bécsi körúton, ahol egy egész lakó­tömböt; a Kossuth Lajos sugárút külső végén, ahol im­pozáns, 11 szintes munkásszállót; a Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban, ahol új nyomdaépületet emeltek magasba a munkás­kezek? Fényképek tömegével, tárlatnyi festménnyel le­hetne csak szemléltetni, vagy inkább érzékeltetni azt a sok-sok gyárat, kollégiumot, gépet, lakóházat, óvodát, üz­letet, iskolát, raktárt, utat, vezetéket, közlekedési eszközt stb., amely az utóbbi tíz esztendőben egészen megváltoz­tatta Szeged városképét is, és kényelmesebbé, perspekti­­vikusabbá tette a lakosság életét Természetes, magától értetődő tények ezek? Igen, de az érdem nem az örökké dohogó, mindennel elégedetlen keveseké, hanem az eredményeknek örülni tudó száz és százezreké. Egy önmagára talált, erejében, képességeiben, rendszerében bízó nép alkotó munkájának kézzelfogható kifejeződése minden, ami tetszik környezetünkben. Amink van, azt nem úgy koldultuk össze, hanem magunk terem­tettük saját boldogulásunk céljából tisztességes, békére tö­rekvő kommunista politikával, hozzáértéssel. Persze, hogy van itt baj is. Tagadhatatlan, hogy akadnak balkezes ve­zetők is, kényelmet kereső, minden forradalmi úttól vi­­szolygó egyének is. De az ilyenek szerencsére nem bék­lyózhatják le az országos nagy nekibuzdulást, a szakadat­lan előre törekvést. Sőt van abban valami tiszteletre mél­tó, hogy visszahúzó erők ellenére is rendre megvalósulnak szép terveink és a párt mind a jobb felől, mind a bal fe­lől akadékoskodók szándéka ellenére is képes volt kidol­gozni a gazdaságirányítás új rendszerét, amelytől a meg­nőtt, differenciáltabb igények kielégítését várjuk. Nem lehetünk elégedettek soha azzal, amit elértünk, hiszen tudjuk, hogy jóval többre is képesek vagyunk. A hibákat, a kisebb-nagyobb bosszúságokat okozó jelensége­ket nem a mi rendszerünk, nem a szocializmus tenyész­tette ki, hanem a múlt élősdieként kísérnek makacsul ben­nünket némelyek gondolkodásában. Egy percig sem bé­­külhetünk meg velük. Ahhoz azonban, hogy végre tisztára takarítsuk magunkat, muszáj többet törődnünk egymással. Látnunk kell magunk körül a nem tetsző dolgokat is épp­úgy, mint ahogy észrevesszük és támogatjuk mindazt, ami hasznára válik a társadalom egészének. F. NAGY ISTVÁN Magyar—iráni kereskedelmi megállapodás Teheránban folytatott gaz­dasági tárgyalások eredmé­nyeként aláírták a magyar­­iráni hosszúlejáratú kereske­delmi és fizetési megállapo­dást. A megállapodás 1969- ig érvényes és tartalmazza az export-import előirányza­tokat. A magyar külkeres­kedelem főként gépeket, energetikai berendezéseket, különféle beruházási javakat, továbbá hengerelt árut szál­lít Iránba, gyapot, gyapjú, fehérjetakarmány, bőrök, dé­ligyümölcsök ellenében. (MTI) V dfi MewonsiÁB A M­­­A­G­Y­A­R SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 56. évfolyam, 105. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1966. május 5. Az Indiai KP küldöttsége Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának meghívására N. K. Krishnan és Yogindra Shar­­ma, az Indiai Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságának tagjai hazánk­ba érkeztek. Az indiai test­vérpárt küldöttségét a Feri­hegyi repülőtéren dr. Korom Mihály, az MSZMP KB tit­kára fogadta. (MTI) A francia külügyminiszter újabb országokba látogat Couve de Murville francia külügyminiszter szerdán a De Gaulle elnöklésével meg­tartott kormányülésen be­számolt romániai és bulgá­riai látogatásáról. Yvon Bo­­urget tájékoztatásügyi­ állam­titkár, a kormány szóvivője az ülés után tartott sajtó­tájékoztatóján kijelentette, hogy a külügyminiszter rö­videsen a többi népi demok­ratikus országba is ellátogat. Couve de Murville a mi­nisztertanácson megelégedés­sel nyilatkozott romániai és bulgáriai tapasztalatairól. A külügyminiszter aláhúzta, hogy Franciaország fejleszte­ni kívánja kapcsolatait vala­mennyi kelet-európai ország­gal. Véget ért az Akadémia közgyűlése A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése szer­dán Rusznyák István elnök­lésével zárt ülésben folytatta munkáját. Az elnökség hét­főn elhangzott beszámolójá­nak vitájában felszólalt Babics Antal, Barta István, Benedikt Ottó, Bognár Géza, Budó Ágoston, Csáki Frigyes, Csanádi György, Ember Győ­­z­, Erdei Ferenc, Gegesi Kiss Pál, Hajós György, Hevesi Gyula, Jánossy Lajos, Kal­már László, Kodály Zoltán, Korach Mór, Krompecher István, Kovács Károly Pál, Nagy Károly, Nizsztlov­szky Endre, Pach Zsigmond Pál, Pál Lénárd, Straub F. Brúnó, Szabó Imre, Szalai Sándor, Szádeczky-Kardoss Elemér, Szigeti György, Tamás Lajos, Tolnai Gábor, Waldapfel Jó­zsef és Weiszfeiler Gyula. A vitában elhangzottakra Erdey-Grúz Tibor főtitkár vá­laszolt, majd a közgyűlés jó­­váhagyóan tudomásul vette az elnökség beszámolóját. Az Akadémia munkájának to­vábbi javítása és társadalmi súlyának növelése érdekében megvalósítandó feladatokat határozatban fogadták el. A közgyűlés Rusznyák István zárószavaival ért vé­­get (MTI) Jugoszláv katonai delegáció hazánkban A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaságban járt magyar katonai küldöttség látogatásának viszonzásaként Ivan Gosnjak hadseregtábor­nok, a jugoszláv fegyveres erők főparancsnokának he­lyettese, nemzetvédelmi mi­niszter vezetésével szerdán délelőtt jugoszláv katonai küldöttség érkezett Buda­pestre, baráti látogatásra. A vendégeket a zászlókkal, üd­vözlő feliratokkal díszített Ferihegyi repülőtéren kato­nai tiszteletadással, ünnepé­lyesen fogadták. A küldöttség fogadására megjelent Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Erdé­lyi Károly külügyminiszter­helyettes, Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, a Magyar Néphad­sereg tábornoki és parancs­noki karának sok tagja, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. A jugoszláv katonai dele­gáció szerda délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a ma­gyar hősök emlékművét. Délben Czinege Lajos fo­gadta a küdöttséget. Az esz­mecsere befejezésekor Ivan Gosnjak átadta a Jugoszláv Néphadsereg ajándékait: egy csapatzászlót és egy fegyve­res partizánt ábrázoló szob­rot. Czinege Lajos szerdán este a magyar néphadsereg köz­ponti klubjának nyári helyi­ségében fogadást adott a jugoszláv katonai delegáció tiszteletére. A szívélyes, baráti hangu­latú fogadáson Czinege La­jos vezérezredes és Ivan Gosnjak hadseregtábornok pohárköszöntőt mondott. NAPI 20 VAGONRA KÉSZÜLNEK Szezon előtt a konzervgyárban Kint a földeken még csak virágzik a zöldborsó, a Sze­gedi Konzervgyárban azon­ban már akár holnap meg­kezdhetnék a feldolgozást. A borsócséplő gépeket kijaví­tották, rét­de­kezésre áll két új, önjáró gép is, melyek egyikét a szegedi Új Élet Tsz kapja, másikat, tarta­lékként hasznosítják majd. Az üzem borsófeldolgozó gépsorait ismét összeállí­tották. Új előfőző is növeli a kapa­citást, úgyhogy összesen napi 20 vagon készáru gyártása vált lehetségessé. A gyár terve idén 320 va­gon zöldborsó konzerválását írja elő, hússzal többet, mint tavaly. Várhatóan május 25-e körül be is ér­kezik az első szállítmány, s néhány napos próbagyár­tás után már teljes üzemmel dolgozhatnak. A hónap végén tehát meg­­kezdőddik a főszezon a kon­zervgyárban. A borsóval egy időben jön az eper, a­zu­tán a cseresz­nye, és így tovább. Ma még „téli” cikkeket, a zakuszkát, a húskonzervet gyártják, de a nyári szezonhoz szükséges gépsorok karbantartásának legjaván is túljutottak. A paradicsomfeldolgozó gépek készültségi foka például 70 százalékos, pedig hol van még a paradicsom? A konzervgyár idén 10 millió forintot fordít új gé­pek beszerzésével a kapa­citás és a termelékenység javítására, a gyártásközi veszteségek csökkentésére A gépek, ke­vés kivétellel, már megér­keztek. Segítségükkel a gyü­mölcsüzem kapacitása 30, a főzeléküzemé 20 százalékkal bővül, mégpedig nagyobb létszám igénybe vétele nél­kül. A sűrítőben a rendel­kezésre álló gőz és víz men­­­nyisége másfélszeresére nő, ami igen jelentős fejlődés az üzem számára. A dolgozók termelési ak­tívaértekezleten tárgyalták meg a szezonra való felké­már mért szülést, s a hangulat csak azért is bizakodó, jók a terméskilátások. A gyár partnerei, a MÉK, a mezőgazdasági üzemek egymás után érdeklődnek, hogy a tervezettnél nagyobb termés esetén a különböze­tet át tudja-e majd venni feldolgozásra a konzerv­gyár. ü­zem­kész a borsófeldolgozó Újítás: a karika perem hajlító (Liebmann elv.)

Next