Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
flz uzsgorodi egyetem képviselői Szegeden Két hétre a Szegedi Tanárképző Főiskolára látogatott az Uzsgorodi Állami Egyetemnek, a főiskola testvérintézményének két oktatója. A szovjet vendégek a főiskola nyelvi laboratóriumán, a növény- és állattani gyűjteményen kívül megismerkedtek Szeged és a környék nevezetességeivel, majd együttműködési munkatervet írtak alá a főiskola orosz nyelv és irodalom, valamint növénytani tanszékével. N. P Kozlov docens, az uzsgorodi egyetem orosz irodalmi tanszékének vezetője előadásában ismertette a szovjet irodalomesztétikai kutatómunka helyzetét, V. I. Komendar docens, a növénytani tanszék vezetője pedig kutatási eredményeiről szócsütörtökön utaznak el Szemolt be. A szovjet vendégek gedről. Társegyetemek kézfogása Együttműködési szerződés a József Attila Tudományegyetem és a Novi Sad-i egyetem között Mint már jelentettük olvasóinknak, dr. Szabó Zoltán akadémikus, rektor vezetésével küldöttség utazott a József Attila Tudományegyetemről Jugoszláviába. Tagjai: dr. Márta Ferenc docens, az egyetemi pártbizottság titkára és dr. Kéménes Béla, a jogi kar dékánja. A küldöttség együttműködési szerződést írt alá a szegedi tudományegyetem és az újvidéki egyetem között. A szegedi vendégeket: Teodor TiSma, az újvidéki egyetem rektora, Stipán Manisic, az egyetemi tanács elnöke, az egyetem főtitkára, valamint a karok képviselői, dékánjai, dékánhelyettesei fogadták. A kialakult baráti beszélgetésen a két egyetem képviselői megállapították, hogy egyetemeik hosszabb idő óta állnak kapcsolatban egymással, s ez idő alatt az együttműködés különböző formái alakultak ki. A szerződésnek az a feladata, hogy ezt az együttműködést megerősítse, hivatalossá tegye, s tovább fejlessze. Ennek megfelelően az aláírt szerződés szabályozza az együttműködés formáit, többek között az oktató és nevelő jellegű tájékoztatást, a tudományos művek cseréjét és az oktatók, kutatók kölcsönös cserelátogatásait, az előadások, a szemináriumok, tudományos ülésszakok szervezését. A kapcsolatok fejlesztése nem csupán a két egyetem együttműködésére terjed ki, hanem szorgalmazza az ifjúsági szervezetek, a hallgatóság egymáshoz való közeledését is. A szerződés aláírása után Teodor Tisma rektor rövid beszédében a két egyetem közötti baráti kapcsolatot és együttműködést jelölte meg a szerződés fő céljaként. — Utalni szeretnék azonban arra — mondotta —, hogy a mi egyetemünk sokkal fiatalabb, mint a szegedi, s ezért az együttműködésben valószínűleg kevesebbet nyújthatunk, mint barátaink. A mi egyetemünk még épül, fejlődőfélben van, de reméljük, hogy a baráti kapcsolatok kezdeményezése mind az egyetem, mind a fakultások munkájét illetően gyümölcsöző lesz. Dr. Szabó Zoltán rektor ezeket mondotta: — A megállapodásnak, az őszinte megértésnek fölöttébb örülünk és bízunk benne, hogy a szerződés szellemében mielőbb megkezdjük a konkrét munkatervek valóra váltását is. * A járási népfrontbizottság tanácskozása A Hazafias Népfront szegedi járási bizottsága kibővített ülést tartott tegnap Szegeden, melyen részt v ért Csupenszki István, az MSZtP járási bizottságának első titkára. Kaiapis farián, a Hazafias Népfront járási hvarriMájának titkára a békemozgalom időszerű kérdéseiről, a szocialista hazafiságról és a nacionalizmus elleni harcról beszélt. Utána Sajó Gyula, a Hazafias Népfront járási bizottságának elnöke ismertette azt a felhívást, melyben az aratási munkák jó megszervezésére és gyors elvégzésére szólítják a falvak népét. Hasznos eső ,kártevő vihar Május utolsó harmadában többszöri kisebb, vagy legalább egyszeri kiadós esőt kapott az országnak szinte valamennyi vidéke. Dr. Szabó József, a Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési főigazgatóságának helyettes vezetője tájékoztatásul elmondta, hogy a csapadékos időszak megszüntette a — helyenként még mindig károsító pangó vizek ellenére — már-már aggasztóvá vált májusi szárazságot, felfrissítette, gyorsabb fejlődésre serkentette a gabonákat, a zsenge vagy most kelő kapásokat, ugyanakkor az esőkkel együtt, érkezett erős, időnként viharos szelek érzékeny károkat okoztak. Főleg a teljes virágzásban levő, többnyire 1,7—2 méter hosszúra nyúlt rozsok és az ugyancsak dúsnövésű őszi árpák viselték a viharos időjárás terhét: sokhelyütt megdőltek, összekuszálódtak. Félő, hogy a vegetációs időszak vese felé járó gabonák egy része aratásig már nem tud kiegyenesedni. A búzavetések sokkal jobban bírták a szelet és a zivatarokat. A viharos szél megtépázta a gyümölcsösöket: helyenként egész fákat döntött ki, ágakat szaggatott le és sok fejletlen kis gyümölcsöt levert. A tavaszi fagyok helyett érkezett borús, csapadékos, szeles idő okozta kártételeket, kieséseket remélhetőleg hamarosan beköszöntő új felmelegedési időszak gyorsan helyrehozhatja. (MTI) Vaklárma a rézgálic körül Olvasóink közül sokan fordultak hozzánk mostanában levélben és szóban is, s azt kérdezték: most, a permetezések idején miért nem kaphatnak az üzletekben rézgálicot? S a jövőt tekintve milyen kilátások vannak a növényvédőszer ellátásban? Kérdéseikkel Hidas Ferenchez, a Csongrád megyei AGROKER igazgatójához fordultunk. A vállalat igazgatója elmondotta, hogy eddig még egyetlen korábbi évben sem bocsátottak annyi rézgálicot a kiskereskedelmi forgalomba, mint az idén. Jellemző, hogy 1965 első negyedében mindössze 26,5 vagon rézgálicot tudtak eladni, az idén viszont az esztendő hasonló időszakában kereken ötven vagon rézgálic fogyott el. Szokatlanul nagy volt a forgalom ebből a növényvédő szerből már az őszi hónapokban és decemberben is. A szó*ős- és gyümölcsös gazdák egyike-másika köztudomásúan mázsaszám halmozta fel a rezgalicot. Némelyeknek négy-öt évre is elegendő készletük van. Ennek az értelemnélküli felhalmozásnak az a legfőbb oka, hogy tavaly nagyon érzékeny károkat okozott a peronoszpóra és a fusikládium. S számolnak azzal, hogy hasonló peronoszpóra fertőzése, időjárás esetleg a közeli években is megismétlődik. Bár az 1966. évi eladásra tervezett rézgálic 76 százaléka már kint van a termelőknél, a keresletre való tekintettel több ország kereskedelmi szerveivel folynak a jelenleg is üzleti tárgyalások. Újabb terven felüli szállítmányok behozataláról van szó. Félelemre azonban még akkor sem lenne ok, ha a terven felüli rézgálicszállítmányok nem érkeznének be az országba. Hiszen kifogástalan védekező«##1 a peronoszpóra és más gombabetegségek ellen a rézgálicot helyettesítő Zineb és az Ortocid is. Ezekből a szerekből pedig most is kifogástalan az ellátás. Probléma csupán ez, hogy e szerek használati módját — bár sokkal egyszerűbbek, mint a rézgálicé — sokan még nem ismerik, ok nélkül idegenkednek alkalmazásuktól. Pedig nem titok, hogy amint elterjednek az új szerek a közhasználatban, a rázgálicot fokozatosan kivonják a forgalomból. A nagyobb szőlőtermesztő gazdaságokban máris kelendőbb a Zineb és az Ortocid, mert ezekkel a szerekkel lényegesen könnyebb és gyorsabb a munka, tekintve, hogy nem kell hozzájuk mésztejet adagolni. Nem okoznak — mint a rézgálicból készült permetié — gyakori dugulást a szelepekben és a gépeken sem rongálják atya* eeesett. A IX. kongresszus tiszteletére Jótállnak a minőségért vállalásairól nem sokáig gondolkozott, önként adódott: azt vállaljuk, ami a legértékesebb a legtöbbet jelent üzemünknek — a minőségi munkát. Hogy ez az eddigieknél is jobban sikerüljön — felajánlottuk — valamennyi általunk kijavított alvázt mi magunk is külön ellenőrizzük, megvizsgáljuk. Egyszóval: „meózzuk”. Kacsó Pál a Gábor Áron brigád nevében nem hiába vállalt felelősséget: munkájuk hosszú idő óta kifogást akar. A dolgozó emberek egyre jobban magukénak, legbensőbb saját ügyüknek érzik a IX. pártkongresszusért indított versenymozgalmat. Lelkesedésük az együttes üzemi felajánlásokon kívül a kisebb közösségek a brigádok kezdeményezésében is megnyilvánul. Kacsó Pál hegesztő lakatos szerény ember: — A mi dolgunk az alvázjavítás — mondja. A GAZ-típusú teherautóknak azt a részét hegesztjük, reszeljük, egyengetjük, amelyre az egész autó épül. Fontos munka ez, mert ettől is függ, hogy a tehergépkocsi bírja-e a több tonnányi terhet, állja-e a hosszú utak próbáját. A „Gábor Áron” alvázjavító-brigád verseny- ii TERVRE VISSZANÉZVE Szeged a felszabadulás utáni első évtizedben nehézkesen fejlődött. Az állam a szocializmus megalapozása végett hatalmas összegeket költött a nehéziparra, új bányák, erőművek, kohók, gyárak emelkedtek ki a földből. Almásfüzitő, Inota, Kazincbarcika, Komló stb. nevétől zengett az ország, ugyanakkor Szegeden még az ötvenes évek elején is jóformán csak a textilművek fonodája, néhány új lakóépület és a dorozsmai villamosvasút törte meg a mozdulatlanságot. Ez az időszak azonban mintha a nagy nekilendülés előtti csend lett volna. Az utóbbi tíz esztendőben s különösen a második ötéves terv során nekigyürkőzött a lakosság, és a párt célkitűzéseinek megfelelően jórészt megszüntette a lemaradást. Ha részletesen akarnánk beszámolni a magunkra költött száz- és százmillió forintokról, a város gyarapodásának tényeiről, számairól, maga a puszta felsorolás is megtöltene vagy három újságoldalt. Ez azonban most nem feladatunk. Aki nem gyógyít s látatlanul közömbös az élet ezernyi változása iránt, az napról napra láthatta, figyelemmel kísérhette gazdagodásunkat. Csak a „súlyosabb” beruházásokra utalunk tehát, amikor a jól végzett munka jogos büszkeségével visszatekintünk a második ötéves terv sommás szegedi eredményeire. A második ötéves terv egyik jellemzője, hogy a Magyar Kábelművek gyáregységével és az Országos Gumiipari Vállalat EMERGÉ üzemével megjelentek Szegeden a nehézipar első fecskéi. Ha ehhez hozzászámítjuk a harmadik ötéves terv várható beruházásait, akkor nyugodtan kijelenthetjük: a várost belátható időn belül nemcsak könnyűiparáról és iskoláiról emlegetik majd, hanem az ország vegyiparának jelentős részéről is. Kilencvenmillió forintos költséggel évi 2 ezer 705 tonnával növekedett a kenderfonógyár kapacitása, a textilművek bővítése pedig 4600 tonnával több pamutfonal gyártását teszi évente lehetővé. Ezenkívül úgyszólván valamennyi üzemben történtek kisebb-nagyobb beruházások, amelyeknek következtében nemcsak a kihasználatlan munkaerő „szívódott” fel, hanem a szociális körülmények is javultak. A felújított és megnagyobbított szegedi nyomdában és sok más vállalatnál higiénikus öltözők, ragyogó mosdó- és fürdőhelyiségek teszik lehetővé, hogy napi munkájuk végeztével tisztán, elegánsan lépjenek utcára a munkások. Ez a magyarázata annak, hogy az üzemeket egyre többen tekintik második otthonuknak, különösen ott, ahol a kényelemhez, az ideális munkakörülményekhez hozzájárulnak a normális emberi kapcsolatok is: öt évvel ezelőtt még hatezer munkanélkülivel kellett számolnia a város vezetőségének, most pedig egyes szakmákban és időszakokban viszonylagos munkaerőhiány észlelhető. A jelentős ipartelepítés és fejlesztés következménye, hogy az 1960. évi 69 ezer 103 fő helyett jelenleg mintegy 80 ezer 500 a foglalkoztatottak száma. Megnőtt a város vonzóereje, s a tíz évvel ezelőtti lakosságcsökkenéssel szemben manapság ezrével költöznek ide a környező falvakból. S ha emiatt egyelőre továbbra is megmaradtak a lakásgondok, létbizonytalanság nem nyugtalanítja az embereket. Aki akar , dolgozhat, s aki jobban dolgozik, igényesebben élhet. Hadd említsük meg ennek bizonyításául, hogy a lakosságnak 295,8 százalékkal több pénze van a takarékban, mint a tervidőszak kezdetén. Mindennapi beszédtéma szokott lenni a megnövekedett kereset, lehetőség. Ha két ember találkozik valahol, rendszerint szóba hozzák a megélhetéssel kapcsolatos problémákat és ez természetes is. Általános emberi vonás, hogy mindenki többet szeretne magának és családjának, mint ami van, de ennek feltételéről, a közösség számára végzett jobb munkáról egyesek, sajnos, néha még megfeledkeznek. Az átlagkeresetek mégis emelkedtek. Az építőipari munkások például az öt évvel ezelőtti 1557 helyett most átlagosan 1721 forintot, az élelmiszeripariak 1357 helyett 1544 forintot, a tanácsi iparban dolgozók 1285 helyett 1475 forintot, kapnak a borítékban havonta. Hasonló a keresetnövekedés más iparágban is. A termelőszövetkezeti tagok évi jövedelme az 1960. évi 7120 forintról 15 ezer 815 forintra növekedett, s ennek kedvező hatása érződik az általánosan megnövekedett, munkakedvben, és a közös munkában való aktívabb részvételben. ptimistává tették Szeged lakosságát az impozáns eredmények, meghatványozták a párt és a kormány iránti bizalmat. Még azok is szívesen gyönyörködnek a három új diákkollégiumban, a gedei, a ságváritelepi, a Rózsa Ferenc sugárúti és a Béke utcai iskolákban, a Tisza-parti gimnáziumban, a frissen vakolt óvodákban és bölcsődékben, akik komibban csak messziről szemlélték fanyalogva és szkeptikusan a közös erőfeszítéseket. Nem véletlen, hogy ma már legtöbb szegedi szívesen vállalkozik az ide látogató turisták kalauzolására, és a jelenből kiindulva büszkén, meggyőződéssel beszélnek a város rohamos fejlődéséről, szinte beláthatatlan távlatairól. Szeretnék megmutogatni a vendégeknek nemcsak a Tisza Szállót, az autóbuszpályaudvart és a központban látható lakóházakat, hanem a rohamosan terjeszkedő ipartelepeket a kényelmes munkásszállókat, az eldugottabb új külvárosi üzleteket és áruházakat is. A nagy munkalendület olykor irreális elképzeléseket szül. A lokálpatrióták lelkes türelmetlensége néha már odáig megy, hogy hajlamosak szem elől téveszteni a rendelkezésre álló anyagi eszközöket és „adj uramisten, de azonnal” jelszóval mindent egyszerre szeretnének megvalósítani. A pártnak és a kormánynak azonban nemcsak Szegedre, hanem a többi városra is kell gondolnia a beruházások szétosztásakor. Az úgynevezett kívánságlistákban foglaltakat tehát csak folyamatosan, több ötéves tervben lehet megvalósítani. Ma az ország ipari termelésének mintegy 2 százalékát adja Szeged, a harmadik ötéves terv beruházásai révén azonban már jóval magasabb lesz ez az arány. Bizonyos elégedetlenség csak a lakáshelyzetben indokolt. Szegeden a lakások száma jelenleg 4600-zal haladja meg az 1960. évit, az elmúlt öt-hat évben közel 3 százalékos az évi szaporodás. Az 1949— 59-es időszakban évenként még csak 110, 1960—65-ben viszont már 520 állami lakás építésére került sor. A feltételek javulásának következtében közel háromszorosára nőtt a magánépítkezések száma is. Ha azt vesszük, hogy a város lakossága a második ötéves terv idején több mint 16 ezer fővel gyarapodott, akkor kevésnek tűnik a 4600 új lakás. Ezért a harmadik ötéves tervben a magánépítkezések számára is biztosítanak építőipari kapacitást. Sok családnak ugyanis együtt van a pénze, s csak arra vár, hogy jelentkezhessek valamelyik társasház-építkezéshez. Nem a szegénység, hanem építőanyag- és építőipari munkáshiány tehát az oka annak, hogy a lakásigényeket nem tudjuk gyorsan kielégíteni. Jelentős eredménynek számít azonban, hogy a felépült lakásoknak 30 százalékát bekapcsolták a gázhálózatba, 86 százalékát pedig a vízhálózatba. Szegeden a második ötéves tervben gyakorlatilag megszűnt a gáz- és vízhiány, korszerűbb lett a közvilágítás, javultak az út- és járdaviszonyok. A lakosság növekvő öntudatára vall, hogy a tanácsokkal együttműködve a tervek teljesítéséhez 7 és fél millió forint értékű társadalmi munkával és több mint 9 millió forintos saját anyag felhasználásával járult hozzá. Az érdem tehát mindenekelőtt azoké, akik a párt és a kormány elgondolásait magukévá téve fáradhatatlanul dolgoztak a tervek megvalósításáért. A város vezetői minden alkalmat megragadtak, hogy az országos beruházásokból — a reális határok között — minél többet kiharcoljanak Szeged számára, a lakosság pedig jó munkával bizonyította be, hogy értékelte ezeket az erőfeszítéseket. A kommunisták és a pártonkívüliek összefogása meghozta gyümölcsét. Ennek köszönhető, hogy ma már nem kell házról házra járva bizonygatni a szocializmus erejét és jövőjét, hiszen a tények kézzel foghatóak és önmagukért beszélnek. Ha az idei tervet is maradéktalanul teljesítjük, s az utóbbi években tapasztalt odaadással dolgozunk a harmadik ötéves tervért is, akkor 1970-ben az eddigi erdményeknek több mint kétszeréséről adhatunk számot. V. NAGY ISTVÁN o O tenia. KM. ióntea V. QíL-MASÍARQMZAÍ 3