Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

flz uzsgorodi egyetem képviselői Szegeden Két hétre a Szegedi Ta­nárképző Főiskolára látoga­tott az Uzsgorodi Állami Egyetemnek, a főiskola test­vérintézményének két okta­tója. A szovjet vendégek a főiskola nyelvi laboratóriu­mán, a növény- és állattani gyűjteményen kívül megis­merkedtek Szeged és a kör­nyék nevezetességeivel, majd együttműködési munkater­­vet írtak alá a főiskola orosz nyelv és irodalom, valamint növénytani tanszékével. N. P Kozlov docens, az uzsgo­rodi egyetem orosz irodalmi tanszékének vezetője előadá­sában ismertette a szovjet irodalomesztétikai kutató­munka helyzetét, V. I. Ko­­mendar docens, a növény­tani tanszék vezetője pedig kutatási eredményeiről szó­­csütörtökön utaznak el Sze­molt be. A szovjet vendégek gedről. Társegyetemek kézfogása Együttműködési szerződés a József Attila Tudományegyetem és a Novi Sad-i egyetem között Mint már jelentettük ol­­­­vasóinknak, dr. Szabó Zol­tán akadémikus, rektor ve­zetésével küldöttség utazott a József Attila Tudomány­egyetemről Jugoszláviába. Tagjai: dr. Márta Ferenc docens, az egyetemi párt­bizottság titkára és dr. Ké­mén­es Béla, a jogi kar dé­kánja. A küldöttség együtt­működési szerződést írt alá a szegedi tudományegyetem é­s az újvidéki egyetem kö­zött. A szegedi vendégeket: Teo­dor TiSma, az újvidéki egyetem rektora, Sti­pán M­anisic, az egye­tem­i ta­nács elnöke, az egyetem főtitkára, valamint a karok képviselői, dékánjai, dékán­helyettesei fogadták. A ki­alakult baráti beszélgetésen a két egyetem képviselői megállapították, hogy egye­temeik hosszabb idő óta állnak kapcsolatban egy­mással, s ez idő alatt az együttműködés különböző formái alakultak ki. A szer­ződésnek az a feladata, hogy ezt az együttműködést meg­erősítse, hivatalossá te­gye, s tovább fejlessze. En­nek megfelelően az aláírt szerződés szabályozza az együttműködés formáit, töb­bek között az oktató és ne­velő jellegű tájékoztatást, a tudományos művek cseré­jét és az oktatók, kutatók kölcsönös cserelátogatásait, az előadások, a szemináriu­mok, tudományos üléssza­kok szervezését. A kapcso­latok fejlesztése nem csu­pán a két egyetem együtt­működésére terjed ki, ha­nem szorgalmazza az ifjú­sági szervezetek, a hallgató­ság egymáshoz való közele­dését is. A szerződés aláírása után Teodor Tisma rektor rövid beszédében a két egyetem közötti baráti kapcsolatot és együttműködést jelölte meg a szerződés fő céljaként. — Utalni szeretnék azon­ban arra — mondotta —, hogy a mi egyetemünk sok­kal fiatalabb, mint a sze­gedi, s ezért az együttmű­ködésben valószínűleg keve­sebbet nyújthatunk, mint barátaink. A mi egyete­münk még épül, fejlődőfél­ben van, de reméljük, hogy a baráti kapcsolatok kez­deményezése mi­nd az egye­tem, mind a fakultások munkájét illetően gyümöl­csöző lesz. Dr. Szabó Zoltán rektor ezeket mondotta: — A megállapodásnak, az őszinte megértésnek fölöt­tébb örülünk és bízunk ben­ne, hogy a szerződés szelle­mében mielőbb megkezdjük a konkrét munkatervek va­lóra váltását is. * A járási népfrontbizottság tanácskozása A Hazafias Népfront sze­gedi járási bizottsága ki­bővített ülést tartott teg­nap Szegeden, melyen részt v­ ért Csupenszki István, az MSZ­­tP járási bizottságá­nak első titkára. Kai­api­s fari­án, a Hazafias Népfront járási hvarriMájának titkára a békemozgalom időszerű kérdéseiről, a szocialista ha­­zafiságról és a nacionaliz­mus elleni harcról beszélt. Utána Sajó Gyula, a Ha­zafias Népfront járási bi­zottságának elnöke ismertet­te azt a felhívást, melyben az aratási munkák jó meg­szervezésére és gyors elvég­zésére szólítják a falvak népét. Hasznos eső ,kártevő vihar Május utolsó harmadában többszöri kisebb, vagy leg­alább egyszeri kiadós esőt kapott az országnak szinte valamennyi vidéke. Dr. Sza­bó József, a Földművelés­ügyi Minisztérium növény­termesztési főigazgatóságá­nak helyettes vezetője tájé­koztatásul elmondta, hogy a csapadékos időszak megszün­tette a — helyenként még mindig károsító pangó vizek ellenére — már-már aggasz­tóvá vált májusi szárazságot, felfrissítette, gyorsabb fejlő­désre serkentette a gaboná­kat, a zsenge vagy most kelő kapásokat, ugyanakkor az esőkkel együtt, érkezett erős, időnként viharos szelek ér­zékeny károkat okoztak. Fő­leg a teljes virágzásban le­vő, többnyire 1,7—2 méter hosszúra nyúlt rozsok és az ugyancsak dúsnövésű őszi árpák viselték a viharos idő­járás terhét: sokhelyütt meg­dőltek, összekuszálódtak. Fé­lő, hogy a vegetációs időszak vese­ felé járó gabonák egy része aratásig már nem tud kiegyenesedni. A búza­vetések sokkal jobban bírták a szelet és a zivatarokat. A viharos szél megtépázta a gyümölcsösöket: helyen­ként egész fákat döntött ki, ágakat szaggatott le és sok fejletlen kis gyümölcsöt le­vert. A tavaszi fagyok he­lyett érkezett borús, csapa­dékos, szeles idő okozta kár­tételeket, kieséseket remél­hetőleg hamarosan beköszön­tő új felmelegedési időszak gyorsan helyrehozhatja. (MTI) Vaklárma a rézgálic körül Olvasóink közül sokan for­dultak hozzánk mostanában levélben és szóban is, s azt kérdezték: most, a permete­zések idején miért nem kaphatnak az üzletekben rézgálicot? S a jövőt tekint­ve milyen kilátások vannak a növényvédőszer ellátás­ban? Kérdéseikkel Hidas Ferenchez, a Csongrád me­gyei AGROKER igazgatójá­hoz fordultunk. A vállalat igazgatója el­mondotta, hogy eddig még egyetlen korábbi évben sem bocsá­­­tottak annyi rézgáli­­cot a kiskereskedelmi forga­lomba, mint az idén. Jellem­ző, hogy 1965 első negyedé­ben mindössze 26,5 vagon rézgálicot tudtak eladni, az idén viszont az esztendő ha­sonló időszakában kereken ötven vagon rézgálic fo­gyott el. Szokatlanul nagy volt a forgalom ebből a nö­vényvédő szerből már az őszi hónapokban és decem­berben is. A szó*ős- és gyü­mölcsös gazdák egyike-má­­sika köztudomásúan mázsa­­szám halmozta fel a rezga­­licot. Némelyeknek négy-öt évre is elegendő készletük van. Ennek az értelem­nélküli felhalmozásnak az a legfőbb oka, hogy tavaly nagyon érzékeny károkat okozott a peronoszpóra és a fusikládium. S számolnak azzal, hogy hasonló pero­noszpóra fertőzése, időjá­rás esetleg a közeli években is megismétlődik. Bár az 1966. évi eladásra tervezett rézgálic 76 százalé­ka már kint van a termelők­nél, a keresletre való tekin­tettel több ország kereske­delmi szerveivel folynak a je­lenleg is üzleti tárgyalások. Újabb terven felüli szállít­mányok behozataláról van szó. Félelemre azonban még akkor sem lenne ok, ha a terven felüli rézgálicszállít­­mányok nem érkeznének be az országba. Hiszen kifogás­talan védekez­ő«##1 a pe­ronoszpóra és más gomba­betegségek ellen a rézgálicot helyettesítő Zineb és az Ortocid is. Ezekből a szerek­ből pedig most is kifogásta­lan az ellátás. Probléma csupán ez, hogy e szerek használati módját — bár sokkal egyszerűbbek, mint a rézgálicé — sokan még nem ismerik, ok nél­kül idegenkednek alkal­mazásuktól. Pedig nem ti­tok, hogy amint elterjednek az új szerek a közhasználat­ban, a rázgálicot fokozato­san kivonják a forgalomból. A nagyobb szőlőtermesztő­ gazdaságokban máris ke­lendőbb a Zineb és az Or­tocid, mert ezekkel a szerek­kel lényegesen könnyebb és gyorsabb a munka, tekint­ve, hogy nem kell hozzájuk mésztejet adagolni. Nem okoznak — mint a rézgálic­­ból készült perm­etié — gya­kori dugulást a szelepekben és a gépeken sem rongál­ják atya*­ eeesett. A IX. kongresszus tiszteletére Jótállnak a minőségért vállalásairól nem sokáig gondolkozott, önként adó­dott: azt vállaljuk, ami a legértékesebb a legtöbbet je­lent üzemünknek — a minő­ségi munkát. Hogy­ ez az eddigieknél is jobban sike­rüljön — felajánlottuk — valamennyi általunk kijaví­tott alvázt mi magunk is külön ellenőrizzük, megvizs­gáljuk. Egyszóval: „meóz­­zuk”. Kacsó Pál a Gábor Áron brigád nevében nem hiába vállalt felelősséget: munká­juk hosszú idő óta kifogás­­t akar. A dolgozó emberek egyre jobban magukénak, legben­sőbb saját ügyüknek érzik a IX. pártkongresszusért indított versenymozgalmat. Lelkesedésük az együttes üzemi felajánlásokon kívül a kisebb közösségek a bri­gádok kezdeményezésében is megnyilvánul. Kacsó Pál hegesztő­ lakatos szerény ember: — A mi dolgunk az al­vázjavítás — mondja. A GAZ-típusú teherautóknak azt a részét hegesztjük, re­szeljük, egyengetjük, amely­re az egész autó épül. Fon­tos munka ez, mert ettől is függ, hogy a tehergépkocsi bírja-e a több tonnányi ter­het, állja-e a hosszú utak próbáját. A „Gábor Áron” alvázjavító-brigád verseny- ii TERVRE VISSZANÉZVE S­zeged a felszabadulás utáni első évtizedben nehézkesen fejlődött. Az állam a szocializmus megalapozása végett hatal­mas összegeket költött a ne­héziparra, új bányák, erő­művek, kohók, gyárak emel­kedtek ki a földből. Almás­füzitő, Inota, Kazincbarcika, Komló stb. nevétől zengett az ország, ugyanakkor Sze­geden még az ötvenes évek elején is jóformán csak a textilművek fonodája, né­hány új lakóépület és a do­rozsmai villamosvasút törte meg a mozdulatlanságot. Ez az időszak azonban mintha a nagy nekilendülés előtti csend lett volna. Az utóbbi tíz esztendőben s különösen a második ötéves terv so­rán nekigyürkőzött a lakos­ság, és a párt célkitűzései­nek megfelelően jórészt meg­szüntette a lemaradást. Ha részletesen akarnánk beszá­molni a magunkra költött száz- és százmillió forintok­ról, a város gyarapodásának tényeiről, számairól, maga a puszta felsorolás is megtöl­tene vagy három újságoldalt. E­z azonban most nem fel­adatunk. Aki nem gyógyít­ s látatlanul közömbös az élet ezernyi változása iránt, az napról napra láthatta, figye­lemmel kísérhette gazdago­dásunkat. Csak a „súlyo­sabb” beruházásokra uta­lunk tehát, amikor a jól végzett munka jogos büsz­keségével visszatekintünk a második ötéves terv sommás szegedi eredményeire. A második ötéves terv egyik jellemzője, hogy a Ma­gyar Kábelművek gyáregy­ségével és az Országos Gu­miipari Vállalat EMERGÉ üzemével megjelentek Sze­geden a nehézipar első fecs­kéi. Ha ehhez hozzászámít­juk a harmadik ötéves terv várható beruházásait, akkor nyugodtan kijelenthetjük: a várost belátható időn belül nemcsak könnyűiparáról és iskoláiról emlegetik majd, hanem az ország vegyipa­rának jelentős részéről is. Kilencvenmillió forintos költ­séggel évi 2 ezer 705 tonná­val növekedett a kenderfo­nógyár kapacitása, a textil­művek bővítése pedig 4600 tonnával több pamutfonal gyártását teszi évente lehe­tővé. Ezenkívül úgyszólván valamennyi üzemben történ­tek kisebb-nagyobb beruhá­zások, amelyeknek következ­tében nemcsak a kihaszná­latlan munkaerő „szívódott” fel, hanem a szociális kö­rülmények is javultak. A felújított és megnagyobbított szegedi nyomdában és sok más vállalatnál higiénikus öltözők, ragyogó mosdó- és fürdőhelyiségek teszik lehe­tővé, hogy napi munkájuk végeztével tisztán, elegánsan lépjenek utcára a munkások. Ez a magyarázata annak, hogy az üzemeket egyre többen tekintik második ott­honuknak, különösen ott, ahol a kényelemhez, az ideá­lis munkakörülményekhez hozzájárulnak a normális emberi kapcsolatok is: öt évvel ezelőtt még hat­ezer munkanélkülivel kel­lett számolnia a város ve­zetőségének, most pedig egyes szakmákban és idő­szakokban viszonylagos mun­kaerőhiány észlelhető. A je­lentős ipartelepítés és fej­lesztés következménye, hogy az 1960. évi 69 ezer 103 fő helyett jelenleg mintegy 80 ezer 500 a foglalkoztatottak száma. Megnőtt a város von­zóereje, s a tíz évvel ezelőtti lakosságcsökkenéssel szem­ben manapság ezrével köl­töznek ide a környező fal­­­­­vakból. S ha emiatt egyelő­re továbbra is megmaradtak­­ a lakásgondok, létbizonyta­lanság nem nyugtalanítja az­­ embereket. Aki akar , dol­gozhat, s aki jobban dolgo­zik, igényesebben élhet. Hadd említsük meg ennek bizo­nyításául, hogy a lakosság­­­­nak 295,8 százalékkal több­­ pénze van a takarékban,­­ mint a tervidőszak kezdetén. Mindennapi beszédtéma­­ szokott lenni a megnöveke­dett kereset, lehetőség. Ha két ember találkozik vala­hol, rendszerint szóba hoz­zák a megélhetéssel kapcso­latos problémákat és ez ter­mészetes is. Általános em­beri vonás, hogy mindenki többet szeretne magának és családjának, mint ami van, de ennek feltételéről, a kö­zösség számára végzett jobb munkáról egyesek, sajnos, néha még megfeledkeznek. Az átlagkeresetek mégis emelkedtek. Az építőipari munkások például az öt év­vel ezelőtti 1557 helyett most átlagosan 1721 forintot, az élelmiszeripariak 1357 he­lyett 1544 forintot, a tanácsi iparban dolgozók 1285 he­lyett 1475 forintot, kapnak a borítékban havonta. Hasonló a keresetnövekedés más iparágban is. A termelőszö­vetkezeti tagok évi jövedel­me az 1960. évi 7120 forint­ról 15 ezer 815 forintra nö­vekedett, s ennek kedvező hatása érződik az­ általáno­san megnövek­edett, munka­kedvben, és a közös munká­ban való aktívabb részvé­telben. ptimistává tették Sze­ged lakosságát az im­pozáns eredmények, meghatványozták a párt és a kormány iránti bizalmat. Még azok is szívesen gyö­nyörködnek a három új di­­ákkollégiumban, a gedei, a ságváritelepi, a Rózsa Fe­renc sugárúti és a Béke ut­cai iskolákban, a Tisza-parti gimnáziumban, a frissen va­kolt óvodákban és bölcső­dékben, akik komibban csak messziről szemlélték fanya­logva és szkeptikusan a kö­zös erőfeszítéseket. Nem vé­letlen, hogy ma már leg­több szegedi szívesen vállal­kozik az ide látogató turis­ták kalauzolására, és a je­lenből kiindulva büszkén, meggyőződéssel beszélnek a­­ város rohamos fejlődéséről, szinte beláthatatlan távlatai­ról. Szeretnék megmutogatni a vendégeknek nemcsak a Tisza Szállót, az autóbusz­pályaudvart és a központban látható lakóházakat, hanem a rohamosan terjeszkedő ipartelepeket a kényelmes munkásszállókat, az eldugot­­tabb új külvárosi üzleteket és áruházakat is. A nagy munkalendület olykor irreális elképzelése­ket szül. A lokálpatrióták lelkes türelmetlensége néha már odáig megy, hogy haj­lamosak szem elől téveszteni a rendelkezésre álló anyagi eszközöket és „adj uramis­ten, de azonnal” jelszóval mindent egyszerre szeretné­nek megvalósítani. A párt­nak és a kormánynak azon­ban nemcsak Szegedre, ha­nem a többi városra is kell gondolnia a beruházások szétosztásakor. Az úgyneve­zett kívánságlistákban fog­laltakat tehát csak folya­matosan, több ötéves terv­ben lehet megvalósítani. Ma az ország ipari termelésének mintegy 2 százalékát adja Szeged, a harmadik ötéves terv beruházásai révén azon­ban már jóval magasabb lesz ez az arány. B­izonyos elégedetlenség csak a lakáshelyzet­ben indokolt. Szege­den a lakások száma jelen­leg 4600-zal haladja meg az 1960. évit, az elmúlt öt-hat évben közel 3 százalékos az évi szaporodás. Az 1949— 59-es időszakban évenként még csak 110, 1960—65-ben viszont már 520 állami la­kás építésére került sor. A feltételek javulásának kö­­vetkeztében közel háromszo­rosára nőtt a magánépítke­­zések száma is. Ha azt ves­­­szük, hogy a város lakossága a második ötéves terv ide­jén több mint 16 ezer fővel gyarapodott, akkor kevésnek tűnik a 4600 új lakás. Ezért a harmadik ötéves tervben a magánépítkezések számára is biztosítanak építőipari ka­pacitást. Sok családnak ugyanis együtt van a pénze, s csak arra vár, hogy jelent­kezhessek valamelyik társas­­ház-építkezéshez. Nem a szegénység, hanem építőanyag- és építőipari munkáshiány tehát az oka annak, hogy a lakásigénye­ket nem tudjuk gyorsan ki­elégíteni. Jelentős ered­ménynek számít azonban, hogy a felépült lakásoknak 30 százalékát bekapcsolták a gázhálózatba, 86 százalékát pedig a vízhálózatba. Szege­den a második ötéves terv­ben gyakorlatilag megszűnt a gáz- és vízhiány, korsze­rűbb lett a közvilágítás, ja­vultak az út- és járdaviszo­nyok. A lakosság növekvő öntudatára vall, hogy a ta­nácsokkal együttműködve a tervek teljesítéséhez 7 és fél millió forint értékű társa­dalmi munkával és több mint 9 millió forintos saját anyag felhasználásával já­rult hozzá. A­z érdem tehát minde­nekelőtt azoké, akik a párt és a kormány elgondolásait magukévá téve fáradhatatlanul dolgoztak a tervek megvalósításáért. A város vezetői minden alkal­mat megragadtak, hogy­ az országos beruházásokból — a reális határok között —­ minél többet kiharcoljanak Szeged számára, a lakosság pedig jó munkával bizonyí­totta be, hogy értékelte eze­ket az erőfeszítéseket. A kommunisták és a párton­­kívüliek összefogása meg­hozta gyümölcsét. Ennek kö­szönhető, hogy ma már nem kell házról házra járva bi­zonygatni a szocializmus ere­jét és jövőjét, hiszen a té­nyek kézzel foghatóak és önmagukért beszélnek. Ha az idei tervet­ is maradékta­lanul teljesítjük, s az utóbbi években tapasztalt odaadás­sal dolgozunk a harmadik ötéves tervért is, akkor 1970-ben az eddigi er­dmé­­nyeknek több mint kétsze­­réséről adhatunk számot. V. NAGY ISTVÁN o O tenia. KM. ióntea V. QíL-MASÍARQMZAÍ 3

Next