Délmagyarország, 1967. szeptember (57. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

Könyvtár és klub együtt Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatója (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) A mezőgaz­dasági kiállításon és vásá­ron igen szép és előkelő he­lyet kapott a falusi közmű­velődés is. A Művelődésügyi Minisztérium és a Népműve­lési Intézet pavilonjában ed­dig már 35 ezer néző tekin­tette meg a falusi művelő­dési házak egyik típusát, az úgynevezett klubkönyvtárat, amely a kisebb községek művelődésügyében példaadó, korszerű szolgálatot tehet. Helyesebben nemcsak tehet: 30, főként Zala és Borsod megyei községben máris funkcionál ilyen művelődési intézmény, s a tapasztalatok szerint igen alkalmas arra, hogy tovább terjedjen. Tegnap a kiállításon Mol­nár János művelődésügyi mi­niszterhelyettes tartott sajtó­­tájékoztatót ebben a pavilon­ban. Elmondta a miniszter­­helyettes, hogy az országban öszesen 3400 művelődési ott­hon működik, s ezekben évente körülbelül ötvenmil­lió a látogató. Behálózzák ezek a művelődésügyi intéz­mények az egész országot, s bár az utóbbi években kor­szerűsítették berendezésüket, működésüket, munkájuk tar­talmát, ma is sok még az ellentmondás tevékenységük­ben, valamint a velük szem­ben támasztott igények és az ott nyíló lehetőségek között. Jórészük ugyanis nem felel meg az igényeknek, szeré­nyek az anyagi és felszerelési eszközeik, helyiségeik száma kevés. Az eddigi kísérletezések ta­pasztalatai alapján három tí­pus kínálkozik leghaszno­sabbnak a közművelődés szolgálatában: a klubkönyv­tár, a művelődési ház és a művelődési központ, illetve ezek célszerű kombinációja. Korszerűsítésüket tovább folytatják és 1970-ig vala­mennyit ellátják a működé­sükhöz szükséges korszerű eszközökkel és felszerelések­kel. A községek népessége sze­rint választják ki mindenütt az alkalmas formát. A klub­könyvtár leginkább kisközsé­geknek, 1000—1500 lakosú falvaknak ideális forma. De megfelel nagyobb üzemeknek vagy nagyobb községek, vá­rosok egy-egy kisebb telepü­lésének is. Előnye, hogy ma­gába foglalja a közművelődés komplex lehetőségeit: könyv­tár és klub, tv, rádió és le­mezjátszó, filmvetítő és szak­köri berendezések állnak a látogatók rendelkezésére. 80—200 személy befogadásá­ra alkalmas, s méretei szerint 400—600 ezer, illetve 700 ezer—1 millió forintba kerül a felépítése a típustervek alapján. Berendezése körül­belül 100—120, illetve 150— 180 ezer forintba kerül. Ezúttal olyan bemutatót láttunk, amelynek ipari elő­állítására nem is kell várni: bejelentette a miniszterhe­lyettes, hogy a berendezések máris kaphatók. A pavilon bútorzatának és berendezésé­nek sikerére pedig jellemző, hogy az első napokban elkelt. A bemutatott klubkönyvtár természetesen nemcsak új épületekben rendezhető be, hanem a meglévőkhöz is ido­mítható. A sajtótájékoztatón bemu­tatott klubkönyvtár rendkí­vül ízléses, kényelmes, prak­tikus. Valóban egyesíti a művelődés és a kulturált szórakozás valamennyi felté­telét. Azok a községek, üze­mek, amelyeknek lélekszá­­mához alkalmas, nagy segít­séget nyerhetnek vele a falu­si közművelődéshez. Sz. S. I. Szeptemberi csengetés az iskolákban Ma reggel iskolások ezrei veszik fel a sötétkék ünneplőt — napsütötten s kicsit izgatottan várva a megint „nagy lehető­ségeket” rejtő új tanév megnyitóját. Kis­iskolás állampolgárok kíváncsiskodnak a tinta- és mészszagú falak közé, s minden­ki megkezdheti a „felsőbb osztályban” a tiszta lappal indított 1967—68-as iskola­évet. Őket köszöntjük ma, sok sikert kíván­va — és a pedagógusokat; mindazokat, akik hozzásegítették a tanulókat a zavar­talan munkakezdéshez. Közel 14 ezer elsős Szegeden A szegedi középiskolákban­­— gimnáziumokban, techni­kumokban, szakközépisko­lákban — az idén 1673 el­sős kezdi meg tanulmányait. A diákoknak körülbelül fele vidéki, 814-en a járás, a me­gye, az ország különböző ré­szeiből érkeznek Szegedre megismerkedni a „középfo­kú” tananyaggal. Az általános iskolákban 12 ezer körül mozog a „kez­dők” arányszáma , pontos statisztikák a közeli napok­ban készülnek el. A demog­ráfiai hullám mutatói sze­rint ez az arány valószínűleg nem éri el a tavalyi 12 ezer 151-es létszámot, s csupán két év múlva várható bizo­nyos fokú emelkedés. Ugyancsak nem közömbös az újonnan felvettek ará­nyához a tanulószobai s a napközis férőhelyek száma. Sajnos az idén is a konyha­kapacitástól függ a befoga­dóképesség, s az összes igényt az idén sem tudják kielégíteni. A központi konyha felépítésével ez a gond majd lényegesen ja­vul. A konyha építésén kí­vül a szokásos nyári kar­bantartások mellett,­­ je­lentős anyagi befektetéssel javítási munkák folynak a Majakovszkij lánykollégi­umban, a Juhász Gyula is­kolában és a Szil­én úti is­kolában. Százezrek tankönyvekért A tanítás megkezdésére valamennyi iskolába megér­keztek a tankönyvek. Ez majdhogynem rendkívüli ese­mény: ekkorra „pontosságra” évekig nem volt példa. A mai napig a szegedi középiskolákba 1 millió 200 ezer forint értékű könyvet és segédeszközöket szállított a szegedi Móra Ferenc könyvesbolt, ugyanakkor az egyetemi, főis­kolai jegyzetek árusítására szintén felkészült. A Tömörkény könyvüzlet 27 szegedi általános isko­lába félmillió forint értékben mintegy 72 ezer darab tan­könyvet juttatott A járás 145 iskolájába és három gim­náziumába — a Szövetkezeti Könyvszolgálat útján — pontosan megérkezett a „tanulnivaló” — mintegy 700 ezer forint értékben. Az illetékes könyvesboltok a tankönyvek árusítását csupán az iskolai vásárlások után kezdik meg. Új tantárgy a dolgozók iskolájában Érdekesen alakult a gim­náziumok gyakorlati foglal­kozásainak tematikája. Kö­zel 14 féle foglalkozásokon — többek között: műszaki rajz, idegenvezetői tanfo­lyam, gyors- és gépírás, üvegtechnika, kísérleti jelle­gű biológia—kémiai labora­tóriumi gyakorlat, gépjár­művezetés, szabás-varrás, könyvkötés, szőnyegszövési —­ órarendi órákon vesznek részt a diákok. Nyelvtanu­lásban az orosz mellett to­vábbra is angol—német­­francia—latin között választ­hatnak. Az általános és középisko­lák tantervében jelentős mó­dosulás csak a dolgozók is­kolája órarendi tematikájá­ban lesz. A gimnáziumok esti, levelező tagozatán a magyar—történelem tanítása új tanterv szerint történik. A dolgozók általános, iskolá­jában a nyolcadik osztályos magyar, történelem kivételé­vel minden osztály anyagát új tankönyvekből, új tan­­terv alapján oktatják. Új tárgyként vezetik be a Szakmai ismeretek, illetve gyakorlati ismeretek elneve­zésű tantárgyakat. Ez utób­bi jogi, egészségvédelmi, csa­ládi nevelés és műszaki rajz alapismereteket tartal­maz, s a hetedik, nyolcadik osztály második félévében 50—50 óra anyagát képezi. Éva és Marika A kereskedelem a lehetőségekhez képest felkészülve várja a mamák és diákok iskola­­köpeny-invázió­­ját Pillanatnyilag csupán kétféle választék — 12 éves korig Éva, „idősebb” lányok részére Marika köpeny áll ren­delkezésre. Eddig összesen 5 ezer került, s további 2 ezer jut még a szegedi üzletekbe, mintegy 600 ezer forint értékben. Ezen kívül 1500 perionszálas, 3500 kínai tréning­ ru­ha között lehet válogatni. A tor­nacipő-rakományt most szállítja ki a Ruházat Kiske­reskedelmi Válla­lat. ÍGY TÖRTÉNT Munkakönyvében — amelyben az utolsó beírás 1929. november 16. volt, ami azt jelenti, hogy immáron tizedik hónapja nem dolgo­zik —, így festi le a ható­ság: „Arca: rendes, haja: barna, szája: rendes, szeme: barna, foga: szabályos, ter­mete: közepes”. Már ekkor, a könyv kiállításakor — el­lopták mosolyát, mely legé­­nyes, keskeny bajsza körül bujkált, ellopták csokoládé­barna arcának kedves, ra­­vaszkás tekintetét, amelyet talán kisfiúsán oldalra vá­lasztott haja kölcsönzött neki. Utolsó estéjéről a lapok csak ennyit írtak: „Darnyik János, 28 éves galgahévízi állványozó már a forró szeptember 1-ét megelőző este elindult a fővárosba”. Erős sodrú folyam Ez is hogy történt? Tíz órakor keltette az asszony. Aludt már a csa­lád, a három gyerek. Csak Mihók Róza virrasztott, hogy a csillagok feljöttével keltse urát, útnak indulni az erdőkön át, gyalogosan Pest­nek, munkáért kenyérért. Nem vitt magával mást, csak a tarisznyáját. Üresen. Nekivágott a feketedő esté­nek — nagy törzsű tölgyek kísérték Gödöllőig —, onnan már az érkező hajnal vilá­gította meg fehéren az utat a város felé. Reggelre ért be Pestre. Régi pallérját, Ga­zsó Mihályt kereste, talán ő valahogy be tudná szerezni munkába. De nem találta se otthon, se az épületeknél. Üresek az állványok, amer­re ment, mintha ünnep, ko­moly vasárnap lenne. Gazsót keresed? — mond­ják neki a sétáló, ismerős kőművesek, állványozók —, akkor csak gyere velünk, ő is kint van most a Liget­ben ... S már viszi őt is a hullám, csepp a bizakodó, erős sodrú folyamban. Aré­na út... Hősök tere ... Kiáltja ő is: „Munkát, ke­nyeret!”, s lóbálja magasba — mintha zászlaja lenne — a tarisznyáját Kétoldalt rendőrcsapat sorakozik arc a vonalba. Az Andrássy út­ról már éles karddal vag­­dalkozó lovasrendőrök vág­tattak feléjük. A rendőr­gyűrű a Vajdahunyad vára felé szorítja a tömeget. Eldördülnek a fegyverek Mikor a karcsú, kis hí­don áthaladnak, ezt mondja a szomszédjának, Deszpoda Mihály kőművesnek: „Ti­zenegy éve jártam itt utol-1930. szeptember else­jén zajlott le a Horthy­­fasizmus korának legna­gyobb munkástüntetése Budapesten. jára... Itt kértem meg egy vasárnap Rozim kezét, ak­kor építettük együtt a pa­pírgyár kéményeit”. Ekkor dördültek el a rend­őrök fegyverei. Itt, a Vajda­hunyad vára tövében halt hősi halált Darnyik János állványozó, Deszpoda Mi­hálynak ideje sem volt, hogy elbúcsúzzék, lefogja pajtása szemét, menekült az éles kardok elől. Aztán, mikor tiszta lett a tér, jött a rendőri bizottság és hivatalosan megállapítot­ta: „Egy állványozót, Dar­nyik Jánost, megölt a tünte­tők egy eltévedt golyója” Megállapította, hogy munka­könyvében az utolsó bejegy­zés 1929. november 16. Megállapította még — hiva­talosan —, hogy az elhunyt­nál egy üres tarisznya volt, pénztárcájában 4, azaz négy fillér. Szurony és gyász Csak vasárnap reggel tud­ták meg Galgahévízen a vas­utasoktól, hogy a község la­kossága egy emberrel keve­sebb lett. Mihók Rozália fe­kete kendőt kötött, és só­gorával beutazott a városba, megnézni a férjét. De nem engedték, hogy lássa: ehhez rendőri enge­dély kell. Elmentek a főka­pitányságra. Mikor temetni vitték a szülőfalujába, Budapestről Galgahévízig, az út tele csendőrrel. Pedig a kopor­sót nem is a főúton hozták; kora hajnalban, titokban in­dult el a hullaszállító a mellékutakon — talán ép­pen arra, amerre néhány nappal ezelőtt szegény Dar­nyik János a városba in­dult. Még a határból is be­jöttek a kint dolgozó parasz­tok a temetésre. Szuronyok gyűrűje fogta körül a gyá­szoló tömeget. Mikor az utolsó rög is a sírdombon pihent, ment az özvegy a bérelt „lakásba”, összecsomagolt, mindenüket hátára vette, s maga előtt engedve a gyerekeket, elin­dult a szomszéd községbe, anyjához, Hévízgyörkre. Mert ott kellett hagyniok a házat, amelyben laktak, most már egy percig sem hiteleztek nékik. Közös kívánság Másnap este fogta Mihók Rózái a férje tarisznyáját — s akárcsak az ura —, a csillagok feljöttével meg­indult az erdőnek, Pestnek. Ment, keresni azt a Gazsó Mihály pallért, akitől Dar­nyik János is munkát re­mélt. Végigment a Kerepesi úton, s ahol csak állvá­nyok nyúltak a magasba, kérdezte az embereket: mer­re találhatja meg Gazsó Mi­hály pallért, aki őneki biz­ton munkát szerez. A kőművesek — az Aré­na út végén — nem enged­ték, hogy tovább menjen: felvétették téglahordozónak. Közös kívánság volt ez; fel kellett Mihók Rózsit venni. Kicsi volt a munkahely — az élet —, összébb húzódtak hát a szegények, helyet szo­rítottak az özvegynek. Kőbányai György II lakásépítéseit feltételeiről tárgyalt a III. kerületi tanács A szegedi III. kerületi ta­nács tegnap, csütörtökön délelőtt Sziládi Sándor ta­nácstag elnökletével meg­tartott ülésén többek között megtárgyalta a kerületben folyó és tervbe vett állami-, családi-, szövetkezeti és tár­­sasházépítés helyzetét. Az erről szóló jelentést Kúszó József, a kerületi tanács épí­tési és közlekedési állandó bizottságának elnöke terjesz­tette elő. A kerület lakásépítési programja szoros tartozéka az általános városfejlesztési tervnek s a III. kerületben is a jóváhagyott ötéves terv előírásai szerint folyik a munka. Az állami és szövet­kezeti lakásépítést a megyei jogú városi tanács vb szak­­igazgatási szervei irányítják. Eredményeként befejeződött a Bécsi körúti második ütem keretében 240 állami és 32 szövetkezeti lakás építése. A Tolbuhin sugárúton az úgynevezett Szikra házak mögött még idén várható 201 szövetkezeti lakás építésé­nek befejezése. A kerület gazdáinak fon­tos feladata, hogy a magán­lakásépítés előfeltételeinek biztosításaként gondoskodja­nak családi és társasházak­hoz szükséges házhelyekről. A KISZ-lakásépítési akció végrehajtásához nyújtottak segítséget azzal, hogy a Hu­nyadi János sugárúti tömb­ben 191 lakás megépítésé­hez biztosítottak telket. Idén 88 családi ház építéséhez ele­gendő területet adtak át ér­tékesítésre Hattyas telepen az Országos Takarékpénz­tárnak. Még az idén 18 ház­helyet alakítanak ki Mihály­te­leken s a kerületben­­ levő üres házhelyek kisajátításá­val szintén 20—25 telket tudnak értékesíttetni. A magánlakás építési elő­irányzat megvalósításához jelenleg kevés a kivitelező kapacitás. Helyénvalónak látszik a KIOSZ megyei tit­kárságának az a kezdemé­nyezése, hogy a városszéli lakótelepek családiház épí­tésének lebonyolításához a kőműves kisiparosok alkal­mi munkaközösségeit hozzák létre. Ehhez az érvényben levő rendeletek lehetőséget biztosítanak. A mag r­sok építési szándékát jelentősen korlátozza az utóbbi időben, hogy a TÜZÉP megközelí­tően sem tudja kielégíteni az építési anyag igényeket. A meglevő anyagkeretek nagy részét ugyanis a megye bel­víz sújtotta vidékein a gyors építkezésekhez kellett ki­utalni. A beszámolóhoz hozzá­szóltak: Finta Kálmán, Nyitrai Antal,­­Teleki Fe­renc, Rózsa István, Szécsi Imre, Horváth Jenő, Bors István tanácstagok és Mar­kos Károly vb titkár. Kószó József válaszadása után a tanács az előterjesztést és a határozati javaslatokat — melyek a legsürgősebb konk­rét intézkedéseket írják elő — elfogadta. Végül előterjesztésekre, közérdekű bejelentésekre ke­rült sor. Felszólaltak: Teleki Ferenc, Répák János, Bors István, Rajcsányi András és Horváth Jenő tanácstagok. Vincze Antal vb elnök vá­laszadása után a tanácsülés véget ért. Az új típusú gazdasági társulásokról A gazdaságirányítás új rendszerében az állami vál­lalatok, szövetkezetek között az együttműködés új jogi formáiként egyesülések és közös vállalatok alakulnak. Az e társulásokat érintő rendelkezések helyes értel­mezése és az egységes gya­korlat kialakítása érdekében közleményt adott ki a Pénz­ügyminisztérium más illeté­­kes szervekkel egyetértés­ben. Az egyesítés — fejti ki a közlemény — a szocialista gazdálkodó szerveknek álta­lában önkéntes társulása kö­zös gazdasági érdekeik elő­mozdítására, tevékenységük összehangolására. Célját a társasági szerződésben kell meghatározni. A résztvevők jogi önállóságát az egyesü­lés nem korlátozza, gazda­sági tevékenységükben azon­ban a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek megfele­lően kell eljárniuk. E köte­lezettségek teljesítését a polgári jog eszközeivel ki is lehet kényszeríteni. Az egyesülés munkáját a résztvevő szervek, vállalatok vezetői vagy azok megbízot­tai például igazgató tanácsot alkotva irányítják. A közlemény utal arra, hogy egyesülés létrehozását — legfeljebb öt évi időtar­tamra — az illetékes mi­niszter is elrendelheti. Ilyen­kor az egyesülés vezetőjét a miniszter nevezi ki. A mi­niszter megjelöli az egyesü­lés lényegesebb céljait, de a szerződést kizárólag a részt­vevő vállalatok vagy szer­vek írják alá. Az egyesülések működése felett minden esetben fel­ügyeletet gyakorol az illeté­kes miniszter. Ha azt észle­li, hogy az egyesülés a köz­érdekkel vagy a népgazda­ság érdekeivel ellentétesen működik, úgy köteles az egyesülés munkájának el­lenőrzésére megbízottat kije­lölni. Ha valamely egyesülés káros működése másképpen nem orvosolható, a minisz­ter elrendeli az egyesülés megszüntetését. A közlemény a közös vál­lalatokról szólva megállapít­ja, hogy ezek szocialista gaz­dálkodó szervek társulásai korlátolt felelősségű társa­ság vagy részvénytársaság formájában. A részvénytár­saságról és a korlátolt fele­lősségű társaságokról a fel­­szabadulás előtt alkotott jog­szabályok ma is hatályban vannak, helyettük azonban új, korszerű szabáyozás ké­szül. Péntek, 1967. szeptember 1. OÉL-MAGY­ARORSZAG 3

Next