Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

Október 15-21: Vietnami szolidaritási hét Ülésezett a Csongrád megyei békemozgalmi akcióbizottság Tegnap, szombaton délelőtt ülést tartott Szegeden a Ha­zafias Népfront Csongrád megyei békemozgalmi akció­bizottsága. Napirendjén az október 15 és 21 között or­szágosan, s így Csongrád me­gyében is sorra kerülő vi­etnami szolidaritási héttel kapcsolatos megyei előké­születek, feladatok szerepel­tek. Csongrád megye székhe­lyén, Szegeden, s a megye városaiban, községeiben a „Politikai harc Vietnamért” és „Teljes támogatást Viet­namnak!” jelszó jegyében tartják majd a szolidaritási hét változatos eseményeit a Hazafias Népfront, valamint a többi társadalmi és tömeg­szervezetek. Október 21-én a megye, Szeged dolgozói is — akárcsak az egész országban és világszerte — megünnep­­lik a vietnami hősök napját. A megyei békemozgalmi akcióbizottság támogatja és elősegíti azt a kezdeménye­zést is, hogy a szolidaritási hét során a gyárakban és a termelőszövetkezetekben munkabrigádok, az iskolák­ban pedig úttörőcsapatok ve­gyék fel a vietnami hősök nevét. Üdvözlő táviratok a kínai nemzeti ünnep alkalmából A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 18. évforduló­ja alkalmából a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa táviratban üdvözölte a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsát. Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter táviratot küldött Csen Ji kínai külügyminiszternek. A Magyar—Kínai Baráti Tár­saság elnöksége és dr. Já­vor Ervin, a Magyar—Kínai Műszaki Tudományos együtt­működési bizottság magyar elnöke szintén táviratot kül­dött kínai partnerének. Az évforduló alkalmából a Szakszervezetek Országos Tanácsa üdvözlő táviratot küldött a Kínai Szakszerve­zetek Országos Szövetségé­nek. (MTI) Apró Antal elvtárs Ulánbátorba utazott Apró Antal, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, Ma­gyarország KGST-beli kép­viselője elutazott Ulánbá­torba, ahol részt vesz a KGST végrehajtó bizottsá­gának most sorra kerülő 31. ülésén. ■ A Ferihegyi repülőtéren a kormány nevében dr. Tra­utmann Rezső építésügyi és városfejlesztési miniszter bú­csúzott el Apró Antaltól. (MTI) Új magyar tengerjáró A Magyar Hajó- és Daru­­gyár angyalföldi gyáregysé­gében szombaton újabb 1650 tonnás tengerjárót bocsátot­tak vízre. Ez a magyar ha­józás 18. tengerjárója, amely felségjelvényünkkel járja majd a világtengereket. A névadó anya tisztére Magya­­ri Menyhértnét, a Hajdúszo­boszlói Gépjavító Állomás mérnökét kérték fel, aki a hajónak a Hajdúszoboszló nevet adta. Az új hajó elő­reláthatólag december köze­pén indul majd első útjára Az első gyártmányok Hódmezővásárhelyen több mint negyvenholdas terüle­ten épül az Alföldi Porce­lángyár három gyáregysége. Ezek közül az első elké­szült mintegy 270 milliós be­ruházással és megkezdődött benne a próbatermelés, a fürdőszobai berendezések gyártása. Az év végéig ezer­ötszáz tonna ilyen cikk ké­szül a legkorszerűbb techno­­ lógiával. Az iparvágányon beérkező 16 féle nyersanya­got hatalmas bunkerekben tárolják s portáldaruk moz­gatják. Különleges malmi berendezések őrlik és alakít­ják finom masszává a nyersanyagot, majd csőveze­téken az öntő üzemrészbe szivattyúzzák. A kiöntött tárgyakat automata gépek szállítják a 108 méter hos­­­szú alagútkemencékbe. Egyik képünkön az új gyáregység nagycsarnoka látható, a másikon a mos­dókagylókat a kemence­kocsikra rakják. Előkészületek a partfürdő bisztrójának felépítéséhez Új kabinházak és utak Lapunk augusztus 21l-i számában ..Korszerű ven­déglő, bisztró a partfürdő­­re” címmel még azt írtuk, hogy felesleges viták zavar­ják az építkezés megkezdé­sét. Ismeretes, hogy 540 négyzetméter alapterülettel korszerű bisztrót terveznek az újszegedi partfürdőre. Az emeleten kabinok lesznek, a második emeleten pedig reprezentatív éttermet láto­gathat majd a közönség. A mintegy 6 és fél millió fo­rintos beruházás nagy ré­szét a SZÖVOSZ adja, 1 milliót pedig a Szeged és Vidéke Körzeti Fogyasztási, Értékesítési Szövetkezet, a többit a Szegedi Fürdők és Hőforrás Vállalat. A fürdővállalatnál már a leendő építkezés jegyében hívták össze azokat a vál­lalatokat, intézményeket, és magánosokat, akiknek a partfürdőn levő kabinjai akadályozzák az építkezés megkezdését. Éppen ezért — és a Szeged megyei jogú városi tanács vb által a partfürdő rendezésére vo­natkozó határozata értelmé­ben — mintegy 30 vállalat, illetve magántulajdonban levő kabint, üdülőházat szét kell bontani, illetve más helyre áthelyezni. Bárdos Miklós igazgató és Nagy Mi­hály műszaki vezető ismer­tette az érdekeltekkel a nagyarányú építkezéssel ös­­­szefüggő teendőket, s min­den résztvevő megértette és helyeselte a szükséges in­tézkedéseket. Az érdekelt vállalatok, intézmények és magánosok, akiknek üdülő­házuk, vagy kabinjuk van a partfürdőn, nem léptek fel olyan kifogásokkal, amelyek késleltetnék a beruházás megkezdését. Ez az egyetér­tés most már lehetőséget ad, hogy a bisztró alapjait mi­előbb lerakják. A kivitele­zőn múlik majd, hogy ah­hoz az idén hozzákezde­nek-e, avagy csak jövő év tavaszra, az áradás elvonu­lása után. Ú.i. nagy kabinhá­zat építtet a többi között a József Attila Tudomány­egyetem, a Szegedi Tanár­képző Főiskola, a Pedagó­gusok Szakszervezete, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat és még számos in­tézmény. A fürdők és hőforrás vál­lalat is áttelepíti, áthelye­zi megfelelőbb helyre az úgynevezett öcsi kabinsort. A 2-es kapu főbejáratának kiképzéséhez még az idén hozzákezdenek, ugyanígy ez­zel összefüggően egy főépü­­let kialakításához, amelyben öltözők lesznek kisebb vál­lalatok részére. Új gyalog­­utat építenek a Tiszáig, há­rom lengyel házat létesíte­nek, amelyet szezonra bér­be adnak. E munkálatokra mintegy 2 millió forintot költenek az új szezon meg­kezdéséig. Fő jellemzője lesz az újonnan épülő és az áthelyezett kabinoknak üdülőházaknak, hogy azok beton lábakon állnak majd hogy a legmagasabb tiszai áradás se okozzon ezután kárt bennük, mint eddig. I Új törvényeink­ ben fontos törvényjavaslatokat tár­gyalt és fogadott el az országgyűlés legutóbbi ülésszaka. Új munkatör­vényt alkottunk, s törvény szabályozza a mezőgazdasági termelőszövetkezetek te­vékenységét, valamint a földtulajdont és a földhasználatot. E törvénytervezetekben, s most már el­fogadott törvényekben a közvélemény igénye jutott kifejezésre. Ahogyan min­den törvény kifejezi az adott társadalom jellegét, lényegét, úgy a most elfogadott törvények is a szocialista társadalom fej­lődésének, társadalmi követelményeink­nek felelnek meg. Az új Munka Törvény­­könyv is összhangban van céljainkkal, a szocialista társadalom teljes felépítésével. Az új munkatörvény megalkotását a társadalmi fejlődés követelte meg, mert a régi törvénykönyv a jelenlegi helyzetben már nem felelt meg, egy sor vonatkozás­ban pedig ellentmondásossá vált. Szük­ségessé tette az új munkatörvény létre­hozását a gazdasági életben várható vál­tozás is, az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetése. A Munka Törvénykönyv rendelkezései kifejezik az új igényeket, az új szükség­leteket, s fontos alapját képezik az új gazdasági m­echanizmus sikeres megvaló­sításának. E törvény helyes érvényesítése lendületet ad, elősegíti a kezdeményező kedvet, hozzájárul az eredmények növe­léséhez, a szocialista életfelfogás és élet­forma fejlődéséhez. Több jogot ad a vál­lalatoknak, a munkásoknak, de ugyanak­kor több és pontos kötelezettségvállalást feltételez és követel mindenkitől. A törvénykönyv nagyobb önállóságot biztosít a vállalatok gazdálkodásában, fel­oldja az eddigi kötöttségeket, azt a célt szolgálja ,­­gy hatékonyabbá váljék egész nép,­­azd­­nk munkája. Több jog kerül váll­­őrbe, de szélesedik is együt­­­t az a demokrácia, hiszen az egész kollektíva együttesen dönt a legfontosabb kérdésekben: az anyagi ösztönzők kialakí­tásáról, a munkaidő beosztásáról, az eset­leges túlmunka elrendelésének feltételei­ről, vagy a dolgozók felmondási idejének meghatározásáról. Az új munkatörvény a legfontosabb kérdéseket rögzíti, a vál­lalati konkrét ügyekben a kollektív szer­ződések lesznek az irányadók, végső so­ron a kollektív szerződések lesznek a Munka Törvénykönyvének üzemi végre­hajtási utasításai, amelyeket a dolgozók érdekvédelmi szerve, a szakszervezet és a vállalat, — a dolgozók bevonásával — köt meg. Az új törvénykönyv hatékonyabbá teszi a munkásvédelmet, s több területen ki­terjeszti a kedvezményeket. A felmondási idő például 15 naptól hat hónapig ter­jedhet minden megkötöttség nélkül. Védi a törvény a becsületes munkásokat, akik hosszú éveken át kitartottak munkahe­lyükön, védi a dolgozó nőket és a fiatal­korúakat. Jelentős intézkedése az új tör­vénykönyvnek, hogy megnöveli a szak­­szervezetek hatáskörét és jogkörét, egé­szen a vétójogig, amely nagy lehetősége­ket biztosít a dolgozók egyéni érdek- és jogvédelmében, valamint az olyan dönté­sek megakadályozásában, amelyek sérte­nék pártunk és kormányzatunk helyes po­litikájának megvalósítását. A Munka Törvénykönyve és annak kap­csán kidolgozásra kerülő kollektív szer­ződések lényegében egy célt szolgálnak: teljes társadalmi és szociális biztonságot kívánnak nyújtani minden dolgozó em­bernek ebben a hazában. A termelőszövetkezeti és föld­jogi tör­vény megalkotása is — hasonlóképp mint az új munkatörvény — óriás, kihatásaiban ma még szinte alig felmér­hető társadalmi esemény. Azon túl, hogy szentesítik a kialakult és jól bevált szö­vetkezeti formákat, az élet minden terüle­tén gyorsítják a haladást. Bizonyítják az új törvények azt is: szövetkezeti mozgal­munk, elhagyva kezdeti gyermekbetegsé­geinek jó részét, mostanára nagykorúvá lett. A törvénybe iktatott szocialista föld­­tulajdon talaján álló parasztságunk tuda­tában — és érdekeit tekintve is — köze­lebb került a munkásosztályhoz, nagymér­tékben erősödött tovább a munkás-pa­raszt szövetség. Új, korszerű értelmezést kapott a magyar termelőszövetkezeti moz­galom. A szövetkezeti törvény kimondja: „A termelőszövetkezet önkéntesen társult dolgozó parasztok társas szervezete s egy­szersmind szocialista nagyüzem, mely ön­álló vállalatszerű gazdálkodást folytat.” A vállalati rendszerű gazdálkodás lénye­ge pedig az, hogy mint az ipari üzemek, hasonlóképp a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti nagyüzemek is saját termésük­ből, bevételeikből tudják fedezni kiadá­saikat és pótolni a termelés folyamán el­használódott munkaeszközöket. A szövetkezeti demokrácia hathatósabb érvényesülése folytán óriás tetterő, eddig visszafojtott energia szabadul fel közös gazdaságainkban. Nagyszerű példákért nem kell messzire menni. Sok ilyet mu­tattak már eddig is a szegedi és a járás­beli termelőszövetkezetek. Szinte nincs olyan szövetkezeti major, ahol ne épít­keznének a gazdák szüntelenül. Gyakori eset még, hogy nincs tégla, kevés a vas­beton elem, de azért nem esnek kétségbe a gazdák. Bravúros gyorsasággal nem egy helyen szervezték meg már az építőanyag gyártást is. Akármerre tekintünk a közös földeken, szőlőkben és gyümölcsösökben azt látjuk: a közös termés sokkal szebb, a minősége is jobb, mint a háztáji gaz­daságok árui. Ez a megváltozott új hely­zet immár parancsolóan követelte az­ új tsz-törvény és a földjogi törvény megalko­tását. Tarthatatlan volt már az az állapot is, hogy miközben erősödtek, csinosodtak a termelőszövetkezetek, földjük jelentős ré­sze — országosan egyötöde — tulajdon­képpen nem volt az övék. A régi, elavult törvények értelmében nagyon sok közös táblát meg kellett bontani például azért, hogy a nem földműveléssel foglalkozó örö­kösöknek kiadhassák néhány holdjukat. Helyenként már-már üzlet, spekuláció tár­gyává vált a föld. Ennek gyökeresen vé­get vetett a földjogi törvény. Intézkedik többek között afelől, hogy a nem mező­­gazdasági termeléssel foglalkozó földtu­lajdonosok földjeit folyamatosan — kerül­ve a sietséget, a kampányszerűséget — megváltsák a termelőszövetkezetek. A gazdák lehetőséget kaptak arra is, hogy saját elhatározásukból még életükben el­adhatják földjeiket a termelőszövetke­zetnek.­zabadabb kezet biztosít a termelő­szövetkezeti törvény a gazdálko­dásban s a tagság jogainak gyakor­lásában. Méginkább érvényre juthat az a szocialista elv, hogy mindenki végzett munkája szerint részesüljön a közös jöve­delemből. Új helyzetet teremtett a ter­melőszövetkezeti törvény a fiatalok szá­mára is. Rendkívül figyelemreméltó pél­dául, hogy a jövőben azok a becsületesen dolgozó fiatalok is kaphatnak háztáji föl­det, akik nem alapítottak még családot, hanem szüleikkel élnek, dolgoznak együtt A régi törvény ezt tiltotta, és sok igazság­talanságra adott lehetőséget. Ma is van­nak még termelőszövetkezeti gazdák, akik csak tessék-lássék­­képpen dolgozgatnak a közösben, csak annyit, hogy megkapják háztáji földjüket. Ugyanakkor az a fiatal elesett ettől a juttatástól, aki egész évben ott volt szülei mellett a közös állatte­nyésztésben, vagy esetleg az esztendő min­den napján szántott, szállított a termelő­­szövetkezet traktorán. Tagadhatatlan, hogy e törvények, ép­pen mert számos területen elevenbe vág­nak, nem zárják ki az élet kisebb-na­­gyobb konfliktusainak lehetőségét. Szá­molnak a gazdálkodás, a munka ellent­mondásaival, nehézségeivel, a helyi és időleges érdekellentétekkel. Ezért is bíz­zák a részletes rendezést olyan további szabályozásokra, amelyek körültekintőb­ben számolhatnak a vállalatok és a tsz­­ek, a mindenekelőtt az érintett dolgozók helyi, sajátos körülményeivel, érdekeivel. Ezért van az is, hogy bár a földjogi tör­vény pontosan meghatározza a szövetke­zeti földtulajdon bevezetésének elvi, jogi kereteit, a megvalósítást — a méltányos­ság és a legszigorúbb önkéntesség érvé­nyesítésével — a gazdasági tényezők, az élet, az idő hatására bízza. De minden­esetre olyan fejlődést indít el, amely vé­gül is a szocialista földtulajdon általá­nos elterjedésével megteremti a tulajdon és a használat egységét, a szövetkezeti gazdálkodás szilárd alapját. Az új termelőszövetkezeti törvény je­lentős politikai, társadalmi és gazdasági szerepet szán a termelőszövetkezetek te­rületi szövetségeinek is. A területi szö­vetségek érdekképviseleti szervezetek, s lehetővé teszik a gazdaságok számára a jó együttműködést. Eddig igen gyakori jelenség volt, hogy a tsz-ekkel termelési szerződéses viszonyban álló vállalatok maguk diktálták a termelési, értékesítési feltételeket. Ez kiszolgáltatottságot jelen­tett a tsz-ek számára. A vállalatok maguk készítették el a termelési szerződés ter­vezeteket is. A tsz-ek elnökeinek sokszor nemigen maradt más hátra, minthogy aláírják a szövetkezet számára felkínált szerződéseket. A szövetségekbe tömörült hatalmas szö­vetkezeti erő — élve a jó törvényekkel — képessé válik olyan gazdasági vállal­kozások lebonyolítására is, melyeket ed­dig külön-külön nem tudtak megvalósí­tani a termelőszövetkezetek. Ilyen új le­hetőségek kínálkoznak például az öntö­zéses gazdálkodás nagyobb iramú fejlesz­tésében, továbbá közös válalkozáson ala­puló különféle üzemek építésében. Jelen­leg kevés a sertéshús, sokkal több kellene mind a hazai fogyasztók számára, mind pedig a külföldi piacokra. A tsz-ek nagy többsége azonban eddig nem volt ab­ban a helyzetben, hogy minden tekintetben korszerűnek mondható te­­nyésztelepeket, hizlaldákat építsenek. A területi szövetségek azonban bizonyosan hamar megtalálják a módját ilyen üze­mek kialakításának, néhány termelőszö­vetkezet társítása révén. Hasonló lehető­ség kínálkozik a nagyüzemi szőlő és gyümölcstermesztés fejlesztésében, a je­lenlegi nagyon is szűk fajta választék bő­vítésében. A gazdasági irányítás új rendszerében kínálkozó nagyszerű lehetőségek tel­jes kiaknázását teszik lehetővé új törvényeink. S szövetkezeti parasztságunk, ha eddig is ragaszkodott a közös vagyon­hoz, akkor a jövőben méginkább magáé­nak, szocialista tuladonának vallhatja a termelőszövetkezetet. A gyorsan gyarapo­dó paraszti alkotásvágy, termelési kedv­­egész népünk életszínvonalának gyorsabb ütemű növekedését mozdítja elő. S Vasárnap, 1867. október 1. OIL-MACTAMORSZÁt 3

Next