Délmagyarország, 1968. július (58. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

Indiai küldöttség hazánkban A magyar országgyűlés meghívására hétfőn Budapestre érkezett az indiai parlament küldöttsége A delegáció vezetője dr. N. Sandzsiva Keddi, az indiai parlament alsóházának elnöke A küldöttség tagjai: B. Andzsanappa, H. N. Mukerdzsi, Rabi Ray, S. Szpakar, D. Thengari és Cs. Bhandra Jadzsi képviselő, valamint B. N. Banerdzsi a parlament felsőházának titkára. A vendégek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. — Jószolgálati látogatásra érkeztünk Magyarországra — mondta a repülőtéren adott nyilatkozatában a küldöttség vezetője — Baráti országnak tekintjük az önök hazáját, s látogatásunkkal is szélesíteni, szorosabbra fűzni kívánjuk az országaink közötti baráti szálakat. Fő idénycikk: a víz Miközben hetenként kétszer, háromszor is olyan híreket kapunk a fővárosból, a vidéki nagyvárosokból — legelkeseredettebbet Miskolcról — hogy a tartós hőség miatt kevés a víz, radikális hatósági intézkedéseket kellett életbe léptetni a víz takarékosságra. Szegeden tűrhető volt a helyzet. — Az idei eddigi csúcsfogyasztás június 18-án volt Ezen a napon 34 ezer 500 köbméter víz használatát rögzítették műszereink. — Dr. Takács Antal, a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat nemrég kinevezett új igazgatója számol be az utóbbi hetekről. — Tavaly júniusban 30 ezer köbméter volt a város napi átlag vízfogyasztása, most júniusban pedig 33 ezer köbméter. Közben a központi telepen lévő 1. számú vízmű nem működött, mint az újságban közöltük is, átépítésén dolgozunk. Tulajdonképpen az újszegedi II. számú, az Öthalom utcai III. számú és a Dorozsmai úti V. számú vízmű állandó maximális kapacitásának kihasználására volt szükség, hogy ne legyen válságos a vízszolgáltatás a 30—34 fokos meleg napokon. Volt víz. Igaz, a harmadik emelettől magasabban lévő lakásokban néha csak éppen hogy csordogált, de éjjel ezeken a szinteken is normális volt a nyomás. — Tudjuk, ha az I. számú vízmű is dolgozott volna már júniusban, 40—42 ezer köbméter víz is elfogyott volna naponta. — Szilién László, a vállalat főmérnöke a befejezés előtt álló központi víztároló munkáiról tájékoztat Az 1904-ben épült Lenin körúti medencék még egy nyarat nem bírtak volna ki. Évek óta toldozták, toldozták, újabb beeresztő vezetékek miatt fúrták a medencéket A provizórikus munkák nem voltak tökéletesek, sokasodott a fertőzési gócok száma, egyes lakóterületeken kátrányos víz jött a vezetékekből. Generálisan kellett hozzányúlni a központi víztárolók korszerűsítéséhez. Áprilisban kezdték a bontást A vízmű saját tervek alapján maga fogott a kivitelezéshez. A régi bevezetőket egy fővezetékbe fogták össze, a medence belsejét acéllemezekkel bélelték, maguk készítették a gépházi vezérlőt, s szüntették meg a munka közben felbukkant, előre nem ismert földalatti akadályokat is. Földmunkások, kőművesek, lakatosok, szerelők, gépészek megfeszített munkával igyekeztek, hogy mielőbb üzembe állítsák a felújított vízművet Aminek híján a kánikulában már eddig is hajszálon múlott, hogy nem következett be a vízhiány. Még olyan a telep, mint a csatatér. Árkok, gödrök, kiásott törmeléktömbök, zsaluzások mindenütt, de a dolgozók arcán már feloldódott a feszültség. Még pár nap, s a szükséges műszaki, közegészségügyi ellenőrzések után működni fog a vízmű. Az eddig vizet adó 10 kúton kívül két új kút (a Somogyi Béla téri és a Rerrich Béla téri) is ide ad majd vizet, s így a megnövelt kapacitással a jövő hét elejétől 10 ezer köbméter víztöbblet áll a város fogyasztóinak rendelkezésére. — Kell is ennyi, hiszen tavaly óta új tálcások százai kapcsolódtak be, az ipari üzemek fogyasztása is emelkedett, s Kiskundorozsmán is mind több utcába vezetjük be a vizet. — Szemléltetésül még azt közli a főmérnök, hogy 1966-ban 25 ezer, 1967-ben 30 ezer köbméter volt a június havi átlagos vízfogyasztás az idei, nem teljes üzemeltetés mellett elért 33 ezer köbméterrel szemben. Természetesen azért az sem árt, ha a vízszolgáltató dolgozók néha emberfeletti erőfeszítéseire gondolva, a lakosság is takarékoskodik a vízzel, mert a fő idénycikk. 3. K. Egy kúttal kevesebb A Nagykörúton végestejen végig Törmelék, gaz, szemét rontja az összképet A szege ® lokálpatrióták büszkén emlegetik, dicsekvőn mo itogatják máshonnan jött embereknek a várost Tiszától Tiszáig átívelő Nagykörutat. A merőlegesen metsző sugárutakkal, kétoldali üde zöldsávjával, az abba ültetett szomorú fűzekkel, nyírfáikkal, olajfákkal, fenyőkkel, virágpamacsokkal, díszbokrokkal, kandeláberekkel, pihenést nyújtó padjaival valóban impozáns. A szélesen domboruló úttesttől sofera, balra csinos, új lakóépületek is illeszkednek a megkapó képbe. Így látja, ezt szereti meg itt lakó és idegen egyaránt. Főleg, ha autóban ülve megy végig a Nagykörúton. Nem minden tetszik De ha gyalogsétát tesz az ember, a rendet és a tisztaságot illetően már nem minden egyformán tetszik. A Bárka utca és a Római körút sarkán a zöld gyepen eszi az idő, ránézésre régóta már, azt a két kupac aszfalt törmeléket, amelyet valamilyen tavaszi javítás óta felejtettek ott. A szép új KISZ- társasház előtt — nyilván az építés idején anyagot tároltak ott — gaz, gyom nőtte be az előbb még parkosított területet. A munka befejeztével elmaradt a helyreállítás. Úgy látszik, padokat akarnak kihelyezni, mert ledobált, elfeledett padalkatrészek látszanak a gaz körül. A Brüsszeli körút és a József Attila sugárút kereszteződésében a villamos megálló hosszabbításából földhalmok maradtak a gyepen, elszállításra várva. A Brüsszeli körút 18. számú telken is társasház épült, itt is építési anyagot tároltak a zöldsávon. A fű kipusztult, nem pótolták. A törmelékek maradványaival olyan ez a rész, mint a sivatag. Szemben, a 23. számú ház előtt cseréphegyek ölik a gyepet, a környezet tele van szalmahulladékkal, ottfelejtett homokkal. A Párizsi körúti tejüzem előtt — ki tudja, mire várva — déli 1 órakor 30—40 ember, ugyanennyi kerékpár, motorbicikli és tejeskanna hűsöl a parkosított részen. Alattuk, mert valószínűleg megszokott ez az elhelyezkedés, már kikopott a fű, repedezik a föld. Az Üstökös utca sarkán levő MÉH-üzlet előtt ócskavashegy rekeszti el a járdát, s az jut az ember eszébe, miért nem udvaron, telepen gyűjtik, tárolják a vashulladékot. S miközben a Marx téri piac felé közeledik a sétáló, feltűnik, hogy a körút zöld sávjában itt is ott is ott éktelenkednek és bűzlenek a kánikulai délidőben a kiürítetlen kukaedények. Néha napokig. S nem érthető, hogy erről a főútról miért nem lehet kora reggel elszállítani a szemetet, az üres kukaedényeket pedig , mint kellene , miért nem viszik kapun belül ürítés után, akiknek ez a dolga? Szemét és fagylalt Festőművésznek jó kontraszt, az utcai embernek megbotránkozás, amit a Marx tér, Párizsi körút sarkán látni. A gyepszőnyeg alig látszik a zsíros papíroktól, ételhulladékoktól, a bokrok aljából szagló más szeméttől — s egy lépéssel arrébb fagylaltárusító koca a napernyő alatt. A piacról kivezető utak, járdák mentén mindenütt szemetes a körút. A Londoni körút mintha kivétel lenne, nincs rajta kifogásolni való. A Moszkvai körúton a 11—13. számú középület előtt rongydarabok, kilószámra kiszórt aktapapírok sárgulnak a napon. A Móra utcaival szemben levő háromszögű zöld sziget csak volt zöld, most már gaz borítja. A séta vége — kérdésekkel A Bécsi körút 34. számú háztól az Április 4. útja felé haladva egyre elképesztőbb a látvány. Az Alföldi utcától a Lumumba utcáig évek óta használt és részben már nem használt felvonulási épületek vannak a zöldsávban. Hagyján, hiszen szükség volt ezekre a nagy lakásépítkezések miatt. De ezeknek a sufniknak a környéke évek óta elhanyagolt. Különösen szembetűnő ez az állapot a Hunyadi János sugárúttól kezdődő modern lakóházak előterében. Az Anna presszó és a nyolcemeletes, a négyemeletes épület gyomerdőre, rothadó szeméthegyekre, ott hagyott villanyoszlopokra és bontási anyagokra, rozsdás kidőlt-bedőlt kerítésre néz, s ez irdatlan szeméttároló eső után mocsárszagot és szúnyogok millióit küldi a minden higiéniával ellátott lakások ablakai felé. A séta véget ér. Az ember azon töpreng, a nehéz pénzeken, közpénzeken rendezett útszegélyeket miért lehet ilyen könnyelműen tönkretenni? Miért van az, hogy a munka követelte kárt azután senki nem állítja helyre?! Miért nem ellenőrzi és kötelezi az illetékes hatóság a mulasztókat a rendtevésre? Mert erre van szükség, s e tekintetben nem csökkenti a felelősséget az sem, hogy nem csupán magánosok, hanem vállalatok is elmarasztalhatók. Tudunk róla, hogy az I. kerületi tanács írásban szólította fel azokat a vállalatokat, amelyek ilyenformán hagyják ott nyomukat a közterületen. Nem volt foganatja az írásnak. Ezek szerint lépni kell még egyet — a sok figyelmeztetés után büntetni! — mindaddig míg végestesen végig olyan nem lesz a Nagykörút, meg az egész város, hogy dicsekedhessünk vele. Hamarosan a kerületi tanácsoknál érdeklődünk majd ismét, immár a büntetéseik felől. Kondorosi János Befejeződtek a törzskari gyakorlatok Csehszlovákia területén vasárnap délben a terveknek megfelelően befejeződtek a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek törzskari gyakorlatai. A gyakorlatokat Ivan Jakubovszkij marsall, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka irányította. Státusz és kötelesség Az ügyesség, az igyekezet a hozzáértés egyéni tulajdonság, s ennek megfelelően alakul az egyes ember sorsa. Lényeg az, hogy valamilyen státuszt mindannyian betöltünk és ez meghatározza tevékenységünk körét is. Ez a kör aztán lehet szűkebb és tágabb. A mozdonyvezető vezet, a szakács főz, a szabó ruhát varr, a kőműves házat épít, és így tovább. Az elmúlt időszakban mi nagyon is precízen körülhatároltuk ezeket a státuszokat, olyannyira, hogy bumeráng szerűen reagálnak. Megpróbálom bizonyítani igazamat. Az egyik sütőüzemben Trapp Józsi bácsit fűtőnek alkalmazták. Három gőzkemencét kellett neki fűteni. Ez a munkakör nem kívánt különösebb szakképzettséget, mint ahogyan Józsi bácsinak nem is volt semmiféle képzettsége, legfeljebb a harminc évvel ezelőtti jártassága az állatvásárokon, ahol közismertebb kifejezéssel „lócsiszárként” tevékenykedett. Az öreg ettől függetlenül elvégzett egy fűtői tanfolyamot, ahol megtanulta a kazánokkal kapcsolatos tudnivalókat, még azt is megtudta, hogy a centiméter fölé írt hármas szám köbcentimétert jelent úgy, mint szakképzett fűtőnek, magasabb lett az órabére. De nem is ez lenne a lényeg, hanem a következő eset. A sütöde tetején eltörött két darab pala, s amikor esett az eső, beázott a mennyezet és az esővíz rácsöpögött a liszteszsákokra. Ilyen esetben az üzemvezető eljárása közismert: jelenteni a központnak, hogy meghibásodott a tető, beázik az üzem, küldjék ki a karbantartó részlegtől a tetőfedőt De melyik kenyérgyárnak van tetőfedő szakmunkása? Még az építőiparnak sem igen akad elegendő. Tehát a vállalat központja a jelzés alapján megrendelőt küld egy szakipari vállalatnak, vagy szövetkezetnek, esetleg magánkisiparosnak. Azok átnézik a megrendelést és egy idő után visszaigazolják, hogy milyen határidőre vállalják a munkát Ezután a szokásos menetrend: szemrevételezés, kalkuláció, felvonulás, elvonulás és így tovább. Az üzemvezető egyszerűbb megoldást választott. Azt mondta Józsi bácsinak, hogy menjen fel a padlásra és cserélje ki a két darab törött palát. Józsi bácsi meghökkent ezen az utasításon, de csak egy pillanatig tétovázott, majd határozottan válaszolt: „Kérem tisztelettel az én státuszom nem tetőfedő, hanem fűtő. Értjük egymást, ugyebár?” Ezen a kategorikus válaszon az üzemvezető is meghökkent Erre nem is számított, már csak azért sem, mivel a fűtői tevékenység nem kötötte le az öreg munkaidejének legfeljebb háromnegyed részét. Rakott a „gőzösre”, aztán leült és cigarettázott, vagy az udvaron hűvösöl Itt, ez esetben is pontosan körülírták a státuszt. A fűtő fűt, mert ő a fűtő, a takarító takarít, mert ő takarító, a kézilány a tálalásnál segít mert ő a kézilány, a mosogató mosogat, mert ő a mosogató leány... Mondom ezt azért, mert olvastam a Magyarország című hetilap június 16-i számában egy cikket a gebinesekről Érdekes és tanulságos a cikk, nem dicsőíti a gebines rendszert, de nem is marasztalja el egyértelműen. Néhány adatot feljegyeztem belőle. Mind a vendéglátóiparra vonatkozik, de — véleményem szerint — sok más helyre is érvényes lehet. Egy üzlet ráfizetéses volt 40 alkalmazottal, most 22- en dolgoznak és nyereséges, a másik helyen 30-an voltak, most 12-en vannak. Egy kis indoklás, a státuszok nem oly merevek. A kézilány, ha éppen nem tálalnak, segít takarítani, vagy mosogatni és fordítva, tehát összefogva végzik el a szükséges munkákat, hogy minden rendben legyen. Sokszor panaszkodunk a munkaerőhiányra. Van is ilyen, de nem biztos, hogy annyi, amennyit papíron emlegetünk. A papíron a státuszhiányt emlegetjük és nem mindig a reális szükségletet Arra hivatkoznak, hogy ennyi, meg ennyi státusz nincs betöltve, s ezért akadozik a feladatok teljesítése. Úgy gondolom, hogy ez a szemlélet a merev mutatós rendszer maradványa, amikor mindent tervszámok határoztak meg, amikor kevés lehetőséget hagytak a gazdálkodó egységek önálló intézkedéseinek. A státuszokra szükség van, azt senki sem vitatja, de vannak feladatok, és van az emberben kötelességérzet is, meg fegyelem is. Az nem fegyelem, ha ázik a liszteszsák, s nem segítünk, mert nem tartozik munkakörünkbe, nincs beírva a státuszba. Másképpen kifejezve, a fizetésért dolgozni kell a munkahelyen, s ha a státuszban rendben van minden, akkor valami mást. S azt a valami mást a munkahelyi vezető meg tudja határozni. Ebben nincs semmiféle ellentmondás. Beszélgettem erről a kérdésről több üzem munkásával és vezetőjével. Azt mondták, hogy a bérszint kötöttsége az oka a státuszbeli kötöttségeknek is. Nem vitatom megállapításuk igazát. Abban is van valami. Vagy sok is? GAZDAGH ISTVÁN KEDD, 1968. JÜLIUS 2. Új benzinkutat avattak Szegeden Mint lapunkban korábban hírt adtunk olvasóinknak, Szegeden újabb korszerű üzemanyagtöltő állomást építtett fel saját beruházásában az ÁFOR az E—5-ös út és a Fonógyári út találkozásánál, a jutaárugyár szomszédságában. A műszaki átvétel után Balogh György, az ÁFOR helyettes vezérigazgatója adta át rendeltetésének a hatoszlopos kutat, amelynek tartályaiban 100 ezer liter üzemanyag tárolható: extra szuper, szuper, normálbenzin, keverék 20— 33 százalékos keverési arányban, valamint gázolaj. Az új benzinkút 2 millió 200 ezer forintba került és rekord időben, 50 nap alatt készült el. A Szeged megyei jogú városi tanács építési- és közlekedési osztálya kitűnően hangolta össze a különböző vállalatok, a Szegedi Építőipari Vállalat, a DÉMÁSZ, a Szegedi Vizes Csatornamű Vállalat munkáját Az új benzinkút tegnap, hétfőn délután 3 órakor már üzemelt, s az első napon nagy forgalamat bonyolított le. Az olasz gyártmányú kocsimosó részleget mintegy tíz nap múlva adják át rendeltetésének. Az olasz szerelők ugyanis néhány nap múlva érkeznek csak meg. Az ÁFOR vezérigazgatóhelyettese az avatáson elmondotta, hogy jövőre a Petőfi Sándor sugárút és a Nemestakács utca között, 1970-ben pedig Újszegeden, a Bérkert utca és az Odessza körút találkozásánál létesítenek új üzemanyagtöltő állomást. Kiváló és érdemes orvosok Hétfőn — Szemmelweis születésének 150. évfordulóján — Budapesten a Szemmelweis-teremben ünnepélyesen átadták az idei Kiváló és Érdemes orvos, gyógyszerész kitüntetéseket. Az ünnepségen dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter mondott beszédet. Szegedről Kiváló orvos kitüntetést kapott dr. Huszák István egyetemi tanár és dr. Oláh Ferenc kórházi osztályvezető főorvos. Dr. Hadas Lajos, a vásárhelyi rendelőintézet fogszakorvosa Érdemes ovos kitüntetésben részesült.