Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

A szovjet kormány jegyzéke az NDK kormányához • Berlin (TASZSZ) P. A. Abraszimov berlini szovjet nagykövet pénteken felkereste Otto Wintert, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminiszterét és átnyújtotta neki a szovjet kormány alábbi jegyzékét: „A szovjet kormány szá­mos bizonyítékkal rendelke­zik arra, hogy egyre na­gyobb arányúvá és egyre tűrhetetlenebbé válik a Né­met Szövetségi Köztársaság hatóságainak arra irányuló tevékenysége, hogy bevon­ják Nyugat-Berlint revan­­sista háborús készülődéseik­be. A városban széltében­­hosszában törvényellenesen fiatalokat toboroznak a nyu­gatnémet hadseregbe. Bonni hivatalos személyiségek kije­lentései szerint eddig már több ezer nyugat-berlini la­kos kapott katonai kiképzést a Bundeswehren és a nyu­gatnémet hadsereg kiképzett tartalékát alkotja. A bonni hadügyminisztéri­umnak, a Bundeswehr pa­rancsnokságának és a nyu­gatnémet rendőrhatóságok­nak a megrendelései alapján számos nyugat-berlini válla­latnál megszervezték a stra­tégiai rendeltetésű hadi- és egyéb termékek gyártását, beleértve radarberendezése­ket, rádió- és telefonfelsze­­léseket, optikai eszközöket, légi fényképezéshez szüksé­ges eszközöket, tengeralattjá­rókhoz és hadihajókhoz szükséges különleges felsze­reléseket, lőszereket. E ka­tonai rendeltetésű árukat azután titokban a Német Szövetségi Köztársaságba juttatják a Német Demokra­tikus Köztársaság területén át vezető útvonalakon, amit csak az említett útvonalak­kal való kirívó visszaélésnek lehet tekinteni. A nyugatnémet hatóságok­nak és a kezükre játszó nyu­gat-berlini szenátusnak ezek a lépései szöges ellentétben állnak a leszerelésről és a demilitarizálásról szóló négyhatalmi rendelkezések­kel, amelyek teljes mérték­ben vonatkoznak a megszál­lási rendszer alatt álló Nyu­­gat-Berlinre is. Az említett lépések köz­vetlenül megsértik minde­nekelőtt a potsdami egyez­ményt és a Szövetséges El­lenőrző Tanács ezzel kap­csolatban 1945. november 30- án kiadott 8. számú törvé­nyét a katonai kiképzés meg­szüntetéséről és eltiltásáról; 1946. augusztus 20-i 34. szá­mú törvényét a Wehrmacht felszámolásáról; 1946. de­cember 20-i 43. számú tör­vényét, amely megtiltja hadi­anyagok és a mellékelt lajst­romban felsorolt egyéb ka­tonai célú anyagok előállí­tását, kivitelét, behozatalát, szállítását és tárolását, s vé­gül az 1946. október 2-i 39. számú utasítást, amelynek értelmében fel kell számol­ni a német hadiipari poten­ciált. Tekintettel nemzetközi kö­telezettségeire és felelősségé­re azzal kapcsolatban, hogy ne engedje meg a militarista és revansista erők újabb ag­ressziójának veszélyét, to­vábbá a Szovjetunió és az NDK 1964. június 12-én kelt barátsági, kölcsönös segítség­­nyújtási és együttműködési szerződéséből kiindulva, a szovjet kormány felkéri a Német Demokratikus Köz­társaság kormányát, hogy az NDK és Nyugat-Berlin kö­zötti útvonalak fölött gyako­rolt ellenőrző funkcióinak megfelelően, vegye fontolóra olyan intézkedések fogana­tosítását, amelyeknek célja meghiúsítani a Német Szö­vetségi Köztársaság és Nyu­gat-Berlin hatóságainak és polgárainak a szocialista ál­lamok biztonságát és az eu­rópai béke érdekeit sértő tör­vénytelen militarista tevé­kenységét. Az ilyen intézkedések össz­hangban állnának a Nyugat- Berlin státusát meghatározó nemzetközi egyezmények be­tűjével és szellemével, elő­segítenék a helyzet egészsé­gessé válását az egész szó­ban forgó térségben. Ezeket az intézkedéseket a Szovjet­unió és minden olyan ország, amely szívén viseli az euró­pai béke és biztonság érde­keit, teljes mértékben tá­mogatná.A ge sajtóhivatalának pénte­ken este kiadott közlemé­nye felhívja a figyelmet az NDK kormányának több íz­ben elhangzott megállapítá­saira, amelyek szerint a nyu­gatnémet uralkodó militaris­ta körök megbízásából, a nemzetközi jogi megállapo­dásokat — különösen a potsdami egyezményt — megsértve, nyugat-berlini üzemekben, köztük elsősor­ban a konszernek tulajdonát képező gyárakban, katonai célokat szolgáló anyagokat és eszközöket állítanak elő, amelyek azután a nyugatné­met Bundeswehr birtokába kerülve, a militarista és re­vansista politika célkitűzése­it szolgálják. Az NDK kormánya már 1961-ben is felhívta az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének figyelmét, hogy cáfol­hatatlan bizonyítékokkal rendelkezik, amelyek sze­rint 25 nyugat-berlini üzem jelentős mértékben termel hadfelszerelési cikkeket a Bundeswehr számára. Az azóta eltelt időszakban a különleges politikai egységet képező Nyugat-Berlin üze­mei még jelentősebb szere­pet kaptak a nyugatnémet fegyverkezésben. ■z NDK miniszterelnökségi sajtóosztályának közleménye 0 Berlin (ADN) A Német Demokratikus Köztársaság állami szervei olyan megcáfolhatatlan bizo­nyítékok birtokában vannak, amelyek szerint Nyugat- Berlin gazdasági életét a nyugatnémet Bundeswehr egyre fokozódó mértékben veszi igénybe, mint fegyver­kezéshez szükséges anyagok szállítóját. A fentieket a Német De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnöksége sajtóosztá­lyának közleménye állapítot­ta meg pénteken. A közlemény a továbbiak­ban elmondja: Az NDK il­letékes állami szervei utasí­tást kaptak, hogy szigorúan tartsák be azokat az érvény­ben levő törvényes rendel­kezéseket, amelyek tiltják a Német Szövetségi Köztársa­ság katonai céljait szolgáló anyagok stb. szállítását a Német Demokratikus Köz­társaságnak Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország kö­zötti közlekedési útvonalain. A tilalom különösen vonat­kozik olyan fegyverekre és hadianyagokra, haditechni­kai eszközökre, hadfelszere­lési tárgyakra, illetve azok alkatrészeire, amelyek a nyugatnémet fegyverkezést szolgálják. Az NDK miniszterelnöksé- KÖZÜLETEK, MAGÁNOSOK, FIGYELEM! Rövid határidővel vállalunk a megye egész területén modern vonalú kandalló, thermokoksz betéten (örökégő) hagyományos típusú, valamint fathaseléses új cserépkályha építését Hordozható cse­répkályhak ál­rakását, gázfűtésre v­aló átállítását, átrakást, tisztítást, javítást ugyancsak vál­lalunk. Az új kályhák beépítését és az átrakásokat egyéves garanciával. SZEGEDI CSERÉPKÁLYHA KÉSZÍTŐ ÉS JAVÍTÓ KTSZ. Szeged, Gutenberg u. 10. sz. Telefon: 13-324. xS 547 Az NDK postaügyi minisztériumának közleménye • Berlin (MTI) Az NDK Posta- és Távköz­lési Minisztériuma pénteken közölte, hogy a nemzetközi postai rendelkezések alapján nem továbbítja a „Berlin­­szövetségi elnökválasztás” provokációs pecséttel ellá­tott leveleket. Ezt a pecséte­lést a nyugatnémet posta a Nyugat-Berlinbe kitűzött el­nökválasztás napján akarja alkalmazni. Jakubovszkij és Szemjonov Berlinben • Berlin (MTI, ADN) Ivan Jakubovszkij mar­sall, a Varsói­ Szerződés egye­sült fegyveres erőinek fő­­parancsnoka és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügymi­niszter-helyettes pénteken Berlinbe érkezett. Fogadta őket Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának el­nöke. A megbeszélésen részt vett még Willi Stoph mi­niszterelnök, Erich Honecker, az NSZEP Politikai Bizottsá­gának tagja, Központi Bi­zottságának titkára, Otto Winter külügyminiszter, He­inz Kellessler vezérezredes nemzetvédelmi miniszterhe­lyettes, vezérkari főnök, szovjet részről pedig P. A. Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, P. K. Ko­­sevoj marsall, az NDK-ban tartózkodó szovjet hadsereg­csoport főparancsnoka, P. A. Kurocskin hadseregtábornok és J. J. Malcev vezérezre­des. A baráti és szívélyes lég­körben lefolyt megbeszélésen teljes egyetértésben tárgyal­tak meg fontos, közérdekű kérdéseket. Botrány a­ ­ London (MTI) A BBC igazgatósága hi­vatalosan bocsánatot kért Wilsontól, mert a televízió harmincéves riportere, Da­vid Dimbleby a Nixon-lá­­togatás idején „rendkívül könnyed hangon” kommen­tálta a protokollesemé­­nyeket. Dimbleby rögtönzött kí­sérőszövegének néhány gyöngyszeme megérdemli, hogy szó szerint idézzük: — Éljenzés nincs. Az embereknek tulajdonkép­pen fogalmuk sincs arról, miféle ember ez (Nixon). BBC-nél De különben sem hevíti őket valami túlzott izga­lom. — Amint látjuk, Wil­son mindent megtesz, hogy ellopja Nixontól a rival­dafényt és igyekszik úgy helyezkedni, hogy minden­ki rá figyeljen.­­ A tárgyalásokról mi, egyszerű emberek úgysem fogunk megtudni semmit­, mert Nixon és Wilson ma­gas fizetésű sajtófőnököket tart, akiknek az a feladata, hogy eltitkolják az igazsá­got. I Az USA elnöke Párizsban­ ­ Róma (Reuter) Nixon elnök és az olasz kormány vezetői tárgyalásai­kon egyetértettek abban, hogy mindent meg kell ten­ni Nyugat-Európa politikai egységének fenntartásáért, de ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy szakadás következzék be Franciaor­szág és Közös Piac­i part­nerei között. Az amerikai—olasz tárgya­lásokon olyan megegyezés született, hogy fokozni kell a NATO-országok konzultá­cióit, különös tekintettel a valószínűnek látszó ameri­kai-szovjet tárgyalásokra. A közel-keleti helyzetet érint­ve mindkét fél hangsúlyoz­ta: a válság további élező­dését minden lehetséges eszközzel meg kell akadá­lyozni. Nixon Rumorral való utolsó találkozásakor meg­hívta az olasz kormányfőt, hogy látogasson el Ameriká­ba. A látogatás időpontját a későbbiekben diplomáciai úton állapítják meg. Mint Ronald Ziegler, Nixon sajtótitkára az elnöki repülőgép fedélzetén Róma és Párizs között közölte az újságírókkal, az amerikai el­nök hasonlóképpen meghívta Wilsont, Kiesingert és Eyskens belga miniszterel­nököt is Washingtonba, hogy a körút során megkezdett eszmecseréket folytathassák. 0 Párizs (MTI) Nixon amerikai elnök pénteken néhány perccel 14 óra előtt megérkezett Pá­rizsba. Az orly-i repülőté­ren De Gaulle tábornok és Couve de Murville minisz­terelnök fogadta. Nixon egy­hetes európai utazásának Párizs az utolsó politikai állomása, noha vasárnap még visszatér Rómába, ahol VI. Pál pápával folytat meg­beszélést, mielőtt hazaindul Washingtonba. Már az orly-i repülőtérre való megérkezésekor elhang­zott üdvözlőbeszédek is meg­adták Nixon párizsi tárgya­lásainak alaphangját. Sem De Gaulle tábornok, sem az amerikai elnök nem tett említést a közelmúlt vi­szályaira, hanem mindketten a két ország évszázados régi barátságát és az egymás iránti személyes megbecsü­lést hangoztatták. De Gaulle rövid beszédé­ben kifejezte azt a remé­nyét, hogy az amerikai el­nök itt tartózkodása során megismeri a francia állás­pontot és megismerteti sa­ját véleményét a legfonto­sabb kérdésekben. Nixon az Egyesült Államok leg­régibb barátjának és leg­régibb szövetségesének ne­vezte Franciaországot. De Gaulle tábornokhoz fordulva kijelentette, hogy magragad­ja az alkalmat, hogy kikérje véleményét és tanácsát ab­ban, miképpen oldhatják meg az Egyesült Államok előtt álló és a világot meg­osztó problémákat. A be­szédek elhangzása után a két elnök De Gaulle tábor­nok gépkocsiján a Quai d’Orsay-ra hajtatott, ahol Nixon elnök szállása van párizsi tartózkodása idején. Az amerikai elnök délután megérkezett az Elysée-palo­­tához. De Gaulle a terraszig jött az amerikai elnök elé, majd elkísérte dolgozószobá­jába, ahol megkezdték első négyszemközti tárgyalásu­kat. A KMP szegedi szervezetének harcai 1918-1919 telén Az őszirózsás forradalom győzelme után a KMP budapesti központját lét­rehozó folyamattal párhuzamosan a jelentősebb vidéki munkásmozgalmi központokban is megindult a forrada­lom továbbfejlesztését kívánó erők el­különülése. December elejétől már Szegeden is jelentek meg a sajtóban magukat öntudatosan kommunistának valló személyek írásai. Közülük külö­nösen aktív tevékenységet fejtett ki Belocerkovszkij Antal, az 1905-ös orosz forradalom résztvevője, aki már hosszabb idő óta Szegeden élt felesé­gével. Andorka Sándor egyik vissza­­emlékezésében a Belocerkovszkij há­zaspárt mondja a szegedi kommunista mozgalom kezdeményezőjének. Tény,­­ hogy Belocerkovszkij a festőmunkás szakszervezeti csoport december 4-i heti gyűlésén már a szocialista köztár­saság megteremtése mellett mondott beszédet. A Szeged és Vidéke decem­ber 10-i számában pedig értékelte a polgári radikális erők tömörítését szolgáló, december 8-i gyűlésen el­hangzottakat. Cikkében rámutatott, hogy a „radikálisok” burzsoá osztály­­politikát folytatnak és óvta a munká­sokat ettől a befolyástól. A radikális párt ügyvezető elnöke, Eisner Manó ügyvéd, a gyűlésen félreérthetetlenül kijelentette, hogy a radikalizmus nem kíván kommunista társadalmat, ha­nem fenn akarja tartani a kapitaliz­must Belocerkovszkij ennek alapján is hangoztatta, hogy amikor a polgári radikálisok a munkásokat is meg akarják nyerni e törekvésnek, a pro­letariátust saját osztályérdekeivel el­lentétes oldalra kívánják vonni. Az ilyen törekvés általában is, a szocia­lizmusért való közvetlen harc idősza­kában pedig különösen regresszív. Eisner — ugyancsak a Szeged és Vi­dékében közölt — válaszában nem tu­dott Belocerkovszkij megállapításai­nak említett lényegével tényekre tá­maszkodva vitatkozni, ezért szemé­lyeskedés síkjára terelte a kérdést. Be­­locerkovszkijt „elfogultan látással" vá­dolta és sajnálkozva jelenti ki, hogy vitapartnere nem juthatott el a tájé­kozottságnak arra magasabb fokára, ami a radikalizmus tanainak megér­téséhez szükséges. Belocerkovszkij a személyeskedést elkerülve, a radika­lizmus akkori tevékenységének elvi elemzésével adott csattanós viszont­választ. Ebben részletesebben és pon­tosabban fejtette ki a polgári radika­lizmusnak ekkor már — objektíve — a társadalmi haladást gátló szerepéről szóló, helyes, a proletár osztályérdeket érvényesítő álláspontot. Ez a vita is hozzájárulhatott a for­radalmi nézetek szegedi térhódításá­hoz olyan helyzetben, amikor a szo­ciáldemokrata munkások körében — pártjuk állásfoglalása nyomán — még általános volt a burzsoázia korábban ellenzéki, a demokratikus jogok­ ki­­terjesztését követelő csoportjainak az osztályszempontot háttérbe szorító, e burzsoázia iránt illúziókat keltő meg­ítélése. A Szegedi Nemzeti Tanács már december közepén látta a kom­munista nézetek gyors térhódítását. December 17-én többek között arról tanácskozott, mi módon lehetne a kommunizmus terjedését Szegeden megakadályozni. A polgári városve­zetők, a nagytőke és jómódú paraszt­ság, a polgári radikális értelmiség, a szociáldemokrata munkásság és a ka­tonaság képviselői egyaránt azt a módot keresték, amellyel meg lehetne erősíteni a polgári viszonyokat Szege­den is. Végül elhatározták, hogy a ka­tonaság fiatalabb korosztályainak (ezek voltak a legfogékonyabbak a forradalmi tanítások iránt) leszerelé­sét kérelmezik a kormánynál, a ke­reskedelmi és iparkamarát pedig fel­kérik, hogy munkaalkalmak teremté­séről gondoskodjék. Úgy gondolták, ilyen módon gátat állíthatnak a kommunista befolyás növekedésének. Csalódniok kellett. A KMP 1918. december második fe­lében erőteljes vidéki szervező mun­kát indított, az ország különböző ré­szein kommunista pártszervezetek alakultak, többnyire a budapesti köz­pont kiküldöttjének közvetlen segítsé­gével. A pártközpont a Szegeden mű­ködő kommunista csoportot is szerve­zetté akarta fejleszteni. Ezt segítette Rákosi Mátyás, aki december 29-én ismertette először a városban a KMP programját. Az előadás a szociálde­mokrata pártnak azon a gyűlésén hangzott el, amelyet a kommunizmus kérdésének megvitatására hívott ös­­­sze a vezetőség. A kommunista néze­tek ekkorra már jelentős szegedi tér­hódítását igazolta, hogy az előadást követő vitában az egyik felszólaló azt javasolta, hogy a szociáldemokrata párt mondja ki csatlakozását a KMP- hez. A szociáldemokrata vezetők el­utasították a kommunista törekvése­ket és azt ajánlották, hogy mindazok, akik a termelési eszközök társadalmi tulajdonát akarják, maradjanak benn a szociáldemokrata pártban, ne bont­sák meg annak egységét. Egyébként is — mondották — minden szociálde­mokrata valójában kommunista. Ez az érv, amely elkendőzni igyekezett a két párt közötti döntő különbséget, valójában arra szolgált, hogy segítsen a polgári demokrácia táborában tarta­ni a munkásokat, objektíve tehát a burzsoázia érdekét védte. A kommu­nistákat azonban nem tévesztette meg. Január elsejére nagy agitációs gyűlést hirdettek, ahol nyilvánosan is be akarták jelenteni a pártszervezet meg­alakulását. A szociáldemokrata párt minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezett lehetetlenné tenni e gyűlést. Az Igazság c. hetilap tudósítása jól

Next