Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

Csirkét a tolláról? Nem mindennapi kérdéssel fordult hozzánk Illés István (Hunyadi János sugárút 19.) olvasónk, aki meglepetve látja most már hétről hétre, hogy a piacon a fehér tollú csirkét 29, a színes tollút pe­dig 30 forintért adja a MÉK. Kérdése nincs irónia nélkül: tán színes festékre költik az egy forintnyi többletet? A meglepő kérdésre vá­laszt nagyon nehezen talál­tak a hozzáér­tők is. Végül a MÉK-kiren­­deltségtől kap­tunk elfogad­ható magyará­zatot: egyáltalán nem a csirke az oka az árkülönbö­zetnek, hanem a derék sze­gedi fogyasztó, aki nagyobb kedvvel vásárolja a színest, így aztán a kereslet-kínálat ismert törvényszerűségei sze­rint a jobban keresett árut magasabb áron adják. Nem­­­ csak a MÉK, hanem a szál­lító tsz-ek is. Ugyanis, ha száz-száz darabot visznek a piacra a fehérből is, a szí­nesből is, akkor csak a szí­nes fogy el, a fehér a nya­kukon marad. Az egész ügy­ben az a leg­különösebb, ez csak Sze­geden alakult így, a járásban máshol nincs ilyen árkü­lönbség. Kö­vetkezésképp, ha a szegedi piacra járók majd a fehér csirkét is ugyanilyen arány­ban vásárolják, az árak ki­egyenlítődnek. Egy név, három írásmód Nem ismeri ki magát az utcanevek között Bernátsky László (Kossuth Lajos sugár­út 32.). A gázgyár sarkán kétféle táblát látott: az egyi­ken a Damjanics, a másikon a Damjanits felirat olvasha­tó. A hivatalos szegedi tér­képen pedig Damjanich utca van. Nemcsak a térkép, a lexi­kon is arról vall, hogy a Damjanich felirat a helyes. A régebbi táblák készítőit valószínűleg az tévesztette meg, hogy ezt a magánhang­zót még a századfordulón is háromféleképp írták. Külö­nösen a szláv eredetű ne­vekben szereplő cs hanggal volt sok probléma, hiszen az idegen nevek átírásában min­dig nehéz megtalálnunk a legmegfelelőbbet. Egy ilyen fontos történelmi nevet azon­ban nem szabad elhibázni. Tarjáni iskolások gondja Több tarjáni szülő nevé­ben kérdezi Katona Imréné (108-as épület), hogy meg­nyílik-e az új tanévb­én az ígért iskola. A kérdés már csak azért is indokolt, mert március elején lapunkban foglalkoztunk ezzel az épít­kezéssel. A városi tanács művelő­dési osztályától kapott in­formáció nem sok jóval ke­csegtet. Az építkezés nem halad a kívánt ütemben, mégis bíznak abban, hogy a vállalat, ígéretéhez híven, 1970 első felében átadja a tantermeket. Akkor szep­temberben­ megindulhat a ta­nítás is. A tarjáni iskolások mégsem maradnak iskola nélkül — az igényeket a ge­­dói iskola minden valószínű­ség szerint ki tudja elégí­teni. Az eredeti elképzelés — tehetjük hozzá — tehát már­is módosul, mert aszerint a gedói iskolában idén ősszel induló osztályok már janu­ártól átköltözhettek volna az új iskolába. Ezt ígérte a Csongrád megyei Építőipari Vállalat. Márciusban. Úgy látszik, azóta csak az idő haladt. Kicsi kocsi, nagy zűrzavar Méltatlankodik K. Jánosné hattyastelepi édesanya, mert augusztus 6-án a hatyastele­­pi buszon egy pici össze­csukható babakocsiért 2 fo­rintot követeltek tőle, ezt a végállomáson, nem éppen ud­variasan, be is hajtották. Több hasonló kocsi tulajdo­nosát megkérdezte, és kide­rült, hogy még egyiktől sem kértek szállítási díjat. Az Autóközlekedési Válla­lat személyforgalmi osztá­lyán azt a felvilágosítást ad­ták nekünk is, hogy jogosan kérte a 2 forintot a sofőr. A kiadott menetrenden is rajta van a díjszabás, mely az összecsukható kocsi szállítá­sát ilyen összeg befizetésével engedélyezi. A nagyság is adott: 50X50X70-es kocsiért kell fizetni. Valószínűleg te­hát arról van szó, hogy az egyik sofőr ugyanazt a ko­csit kisebbnek látja, a má­sik nagyobbnak, hiszen csak üzemmérték után állapítják meg, kell-e fizetni. Nixon nem Politikailag pikáns pénz­ügyi manőverekre derített fényt nemrég egy amerikai szenátusi vizsgálat. Wright Patman demokrata párti képviselő újságíróknak el­mondotta, hogy Nixon elnök egyik legközelebbi barátja, Charles Rebozo milliomos floridai bankár 80 ezer dol­láros kölcsönt kapott egy kormányalapítványtól, amely elsősorban a kisiparosok és kiskereskedők számára ad kölcsönt. Bár Rebozo még 1962-ben kapta a kölcsönt, nyolcéves törlesztésre, azóta kétszer biztosítottak számá­ra kétévi haladékot. Patman nyilatkozatában azt mondot­ta, hogy a hosszabbításra ,,valahonnan felülről” jöhe­tett utasítás. A kormányala­­pítvány képviselői most sür­gősen bejelentették, hogy a kölcsönre és a hosszabbítás­ra nem Nixon biztatta őket, hanem Smathers, volt de­mokrata szenátor, aki az barátja fizet alapítvány felügyeletével megbízott szenátusi bizott­ság tagja volt. Smathers egyébként Rebozóval együtt ugyancsak Nixon baráti kö­réhez tartozik, s az elnök tő­le vásárolta floridai nyaraló­ját. Mihalics Jenő munkamódszere A város múltja nemcsak történe­tébő­l, öreg házaiból, híres szülöttei­ből áll, sokkal inkább egyszerű, ne­­vesincs polgárai népesítik be. Miha­­lics Jenőre is már csak az idősebbek­ emlékeznek, közülük is csupán azok, akik ismerték. Igaz, Mihalics Jenőt elég sokan ismerték. Pedig nem volt városatya, gazdag ember, még csak íróféle sem, közönséges kereskedőse­géd volt. Ajaj, méghogy milyen kö­­zöséges! Valamikor régen, na persze a honfoglalás korán azért innen, a ke­reskedők abból éltek, hogy eladták portékáikat , mert sok volt a por­téka és kevés a vevő, köszöntötték, amikor belépett az üzletbe, elébe si­ettek, kínálgatták neki az árut, lesték még a legrejtettebb gondola­tát is. És mindezt nem valahol mes­­­sze, hetedhét országon is túl, hanem itt Szegeden, például a Kárász utcá­ban. Mihalics Jenő éppenséggel egy Kárász utcai boltban dolgozott. Egy olyan boltban, melynek polcai a legkitűnőbb békebeli angol szöve­tektől roskadoztak. Tehát elegáns üzlet volt. Ez abból is kitűnhetett, hogy a tulajdonos maga nem igen avatkozott bele segédei munkájába, ha azok jól tüsténkedtek. Persze másként nem is tehettek, mert az el­ső súlyos hiba után Apollo nélkül repültek volna a Holdig. Meg az is példázta a bolt elegáns mivoltát, hogy mindenkit egyformán kiszol­gáltak benne, akinek pénzt éreztek a zsebében, akár méltóságos úrnak kellett titulálni a jámbort, akár atya­finak, mondjuk, innen Felsőköz­pontról. Az apraja talán már nem is tudja, hogy valamikor csupa piac volt Szeged. Piacoztak a mai Roosevelt téren, a Bartók Béla téren, meg a Lenin körúton is, a hajóállomástól egészen a Dugonics térig. Egy piaci nap nyüzsgése mellett akár az idei szabadtéri játékok forgalma is el­törpülhetne. Most ugyanis mindös­­­sze autók száguldoznak az utcákon, táblák, szabályok szerint forgolódva, a gyalogosokat pedig zebracsíkok regulázzák. De akkor régen már hajnalban, még mielőtt kivilágoso­dott volna, elárasztották a várost a parasztszekerek, tábort ütöttek a fo­gadók udvarán, a kocsmák körül, a piacokon. A kisvasút és a nagyvasút is ontotta a tanyák népét. Aki ezt a forgatagot látta, menten elhitte, hogy itt állt egykor a világverő Attila vá­rosa, s ha mert, arcába nevetett a rend harcsabajszú, csúcsos sisakú őrének, amikor éppen átpréselte hordóhasát két dinnyével rakott sze­kér között. Érthető tehát, hogy akkor még a Kárász utca sem akart a pesti Váci utca lenni, szívesen fogadta a feke­te ruhás, csizmás vendéget is, mert tudta, hogy piacozás után teli a bu­­gyelláris. Manapság úgy mondják az efféle vásárlóra, hogy nehéz vevő. Ballagott üzletről üzletre, szép ko­mótosan gusztálta az elébe rakosga­tott árut, válogatott, gondolkozott, éppen úgy viselkedett, mint egy Tö­mörkény-novella hőse. Szegény ke­reskedő lerámolhatta neki az összes polcot, dicsérhette óraszám a szebb­nél szebb szöveteket, ő csak hüm­­mögött, hol olcsóbbat keresett, hol meg más színűt, s azután odébbállt vásárlás nélkül. Ment a következő üzletbe, s kezdődött minden elölről. Ha kezdődött. Mert mit ad isten ebben a történetben az első bolt, ahová belépett a kegyelme, éppenség­gel az volt, melyben Mihalics Jenő kereste kenyerét. Mihalics pedig ta­lán még a többi kiváló kerskedőse­­gédnél is kiválóbb kereskedősegéd volt. Úgy tudta árulni gazdája áru­ját, mint török a mézet. Szava belop­ta még a silány kelmét is a vásárló szívébe, s ritka volt, mint a fehér holló, hogy nem beszélte ki a ban­kot pénztárcájából. De most az egyszer ez történt. Hi­ába volt minden üzleti fortély, az öreg paraszt meg se billentette ka­lapját, továbbállt, be egy másik boltba. S mivel akkoriban ilyesmi­ben nem volt különbség kereskedő és kereskedő között, az újabb he­lyen is nagyon udvariasan fogadták, érdeklődtek, miben lelné örömét, lesték kívánságát, létrát támasztot­tak a polcsorhoz, adogatták lefelé a szebbnél szebb, jobbnál jobb szöve­teket, mígnem ... Mígnem egyszer rá nem tévedt az egyik segéd tekin­tete a vevő hátára. „Te komám — súgta gyorsan a másiknak —, ez már járt a Mihalicsnál!” No, ha járt, meg is tört nyomban a varázs, úgy átnéztek rajta, mint egy mai keres­kedő, s menten hátat fordítottak ne­ki. Így járt a harmadik, így a negye­dik üzletben is, mindenütt, ahová még betette a lábát. Mihalics Jenő­nek ugyanis — jól sejti az olvasó, a rejtvény megfejtése vele függ össze — sok jó tulajdonsága között a legjobb tulajdonsága az volt, hogy amikor vevője üres kézzel készült távozni a boltból, egyetlen és utá­nozhatatlan sercintéssel — a hátára köpött. A pult mögül az ajtóig, ész­revehetetlenül és pontosan a háta közepére. Nemcsak mézédes beszé­déért, nemcsak végtelen türelméért, hanem ezért is tisztelte és becsülte a városban minden szakmabeli: er­ről a jelről tudta mind. reménytelen az eset, ennek a vásárlónak még Mihalics Jenő sem tudott eladni semmit. Kár rá az időt vesztegetni. Szegény Mihalics elporladt azóta, és legtöbb kuncsaftja is. Az automa­ták, komputerek világában sem ér­ték őt még utol a mai szegedi ke­reskedők. Fehér Kálmán Újabb gyilkosságok Los Angeles­ben A Los Angeles-i rendőr­ség 19 nyomozóból különle­ges csoportot hozott létre, a múlt pénteki ötös gyilkos­ság tetteseinek felderítésére. Közben pedig a város terü­letén nyolcra emelkedett az utóbbi napok halálos áldo­zatainak száma a gyilkossá­gi hullámban. Kedden az 53 éves William Lennon golfedzőt lőtte le egy is­meretlen gyilkos. Lennon halála egy áruháztulajdonos, La Bianca és felesége meg­gyilkolását követte­­, alig 19 kilométerre attól a ház­tól, ahol pénteken Sharom Tate filmszínésznőt és négy vendégét küldte a halálba az ismeretlen gyilkos, vagy gyilkosok csoportja. Felmentés, kinevezés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a külügy­miniszter előterjesztésére Bakonyi­ Sebestyén Endre rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetet, a Magyar Népköztársaság genfi állandó ENSZ-képviseletének vezető­jét, érdemei elismerése mel­lett felmentette rangja és a képviselet vezetésére kapott megbízatása alól és egyidejű­leg megbízta dr. Kőmíves Imre rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet a Ma­gyar Népköztársaság genfi állandó ENSZ-képviselete ve­zetésével. — Gazdagodó géppark: Nagyarányú műszaki fej­lesztést tesz lehetővé a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál az idén a tran­zakciós megállapodás. En­nek értelmében 29 millió fo­rint értékű gépi berendezés­sel — köztük 22 automata szövőgéppel, egy sor egyéb automata berendezéssel, szovjet előfonó- és csévélő­­gépekkel, s egy nagytel­jesí­­ményű fonócentrifugával — gazdagodik a géppark. — Védőruhák Szegedről. A munkaruhákon kívül kü­lönféle védőruhákat is ké­szítenek a Szegedi Ruha­gyárban. Például kopásálló, nehezített anyagból védő­­öltözékeket gyártanak kohá­szok számára. Az üzem egyéb készítményei mellett ilyen termékeiket is bemutatják majd a budapesti őszi vásá­ron: más textilipari vállala­tokkal együtt munka- és védőruha-bemutatót fognak tartani. — Jutalom a brigádveze­tőknek. A vasutas dolgozók több mint fele szocialista brigádokban munkálkodik már a MÁV Szegedi Igaz­gatóságának területén. Jó munkájuk jutalmazásához tartozik a brigádvezetőknek kijutó elismerés is: nyaranta 20—30 vasutas szocialista brigádvezető utazik a Szov­jetunióba, illetve a Német Demokratikus Köztársaságba jutalomüdülésre. — Emlékünnepség: Sze­mere Bertalan, az első fele­lős magyar kormány belügy­minisztere, halálának 100. évfordulója alkalmából ün­nepségsorozatra készülnek Borsod megyében. Szeptem­ber 26-án tudományos em­lékülést tartanak Miskolcon, a városi tanács dísztermé­ben, megkoszorúzzák a Sze­­mere-szobrot és az egykori miniszter avasi sírját. — Római-kori díszszekér. A Pécs közelében fekvő Kozármisleny faluban római sírra bukkantak. Az utóbbi évek legérdekesebb római­kori lelete — egy érintetlen díszszekér —­­ került elő belőle. A Kárpát-medencé­ben eddig még nem tártak fel ilyen hitelességgel és ilyen eredeti állapotban ró­mai járművet. — Piac. Szerdai árak: a szőlő kilója 6—10, az őszi­baracké 3—6, a körtéé 3—5, az almáé 2—4, a szilváé 3­— 4, a sárgabaracké 3—5, a dinnyéé 2—3 forintba ke­rült. 3—4 forint volt a zöld­bab, 12—14 a zöldborsó, 5— 8 a karfiol, 1,50—2 a fejes­káposzta, 3—5 a kelkáposzta, 1—,150 a főzőtök, 1,50—2 a paradicsom, 2,50—3,50 a zöldpaprika, 3—4 a burgo­nya, 2,50—3 a vöröshagyma. A sárgarépának 2,50—3,50, a gyökérnek 2—3 forint volt csomója, a saláta darabját 1,20—1,50, a tojás darabját 1,40-ért adták. A tyúk ára 24, a csirkéé 29—30 forint volt. — Szovjet veteránok ha­zánkban. Szerdán délelőtt Mihail Sumilov vezérezre­desnek, a Szovjetunió Hősé­nek vezetésével a szovjet háborús veteránok bizottsá­gának háromtagú küldött­sége érkezett Budapestre, a Magyar Partizán Szövetség meghívására. A Ferihegyi repülőtéren a delegációt Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára és a budapesti szovjet nagy­­követség képviselője fogadta . Ötmillió forintos beru­házással üzembe helyezték a Duna Cipőgyárban az NSZK-ból vásárolt nagytel­jesítményű fröccsöntő talp­gyártó gépet, amellyel új technológiát vezettek be. A gép „kistestvérét” már ta­valy kipróbálták s miután a rajta készült 80 ezer pár cipő közül egyetlenegy sem került vissza reklamáció miatt, beszerezték az újabb nagyteljesítményű berende­zést, amely ha eléri a teljes kapacitását, egy műszakban 800 pár cipő gyárt. Ennek segítségével évente 800 ezer pár fröccsöntött PVC-talpj úgynevezett fröcsi cipőt tud­nak előállítani. Az új tech­nológiával előállított cipők 40 modelljét a Duna Cipő­gyárban szerdán mutatták be a sajtó képviselőinek. — Jacqueline bébit vár, a negyvenéves Jacqueline Onasszisz anyai örömöknek néz elébe — jelentette a France Dimanche című francia újság. A pletykaro­vatról közismert bulvárlap Onassziszné egy közeli, de meg nem nevezett barátját idézve azt közli, hogy a baba tavaszra várható. Stílusosan­ ­ Iskolák felújítása. A szegedi járás iskoláinak és művelődési intézményeinek felújítására az idén 3 millió 536 ezer forint áll rendelke­zésre. Szőregen az Árpád úti óvodát, Sándor­falván az 1- es számú óvodát, Ásotthal­mon pedagógus szolgálati lakást. Forráskúton iskolai műhelytermet, Szatymazon a belső eszeszéki iskolát, Tá­pén iskolai műhelyt építe­nek, míg Zsombón megja­vítják a belterületi iskola tetőszerkezetét, Mórahalmon központi konyhát hoznak létre, Pusztaszeren pedig is­kolai napközi otthont.­­ Megújult a leégett gyantagyár. Június 26-án éjszaka kigyulladt és le­égett az Erdő Kémia Válla­lat zalaegerszegi gyantagyá­ra. A tűz következtében csaknem félmillió forint ös­­­szegű kár keletkezett. A tűzkárt szenvedett gyárnak a város legkülönbözőbb üze­mei és iparvállalati ajánlot­ták fel segítségüket. Már a tűzeset napján megjelentek az építők, s hozzáfogtak a kiégett üzem bontásához, újraépítéséhez. Azóta negy­venhét nap telt el, és a zalaegerszegi gyantagyár megújulva, új benfedezé­­sekkel felszerelve megkezd­te a termelést. Dr. Ajtai Miklós előadása a magyar tudománypolitika időszerű kérdéseiről Dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán a gólyavárban, az Eötvös Loránd Tudományegyetem ter­mészettudományi karának Ságvári-termében előadást tar­tott a magyar tudománypolitika időszerű kérdéseiről. Az előadáson a Mélyépterv és az Uvaterv aktivistái, továb­bá a Budapest V. kerületi tudományos és kulturális in­tézmények párttitkárai vettek részt. CSÜTÖRTÖK, 1969. AUGUSZTUS 14. DÉLMAGYARORSZG P

Next