Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-14 / 187. szám
Csirkét a tolláról? Nem mindennapi kérdéssel fordult hozzánk Illés István (Hunyadi János sugárút 19.) olvasónk, aki meglepetve látja most már hétről hétre, hogy a piacon a fehér tollú csirkét 29, a színes tollút pedig 30 forintért adja a MÉK. Kérdése nincs irónia nélkül: tán színes festékre költik az egy forintnyi többletet? A meglepő kérdésre választ nagyon nehezen találtak a hozzáértők is. Végül a MÉK-kirendeltségtől kaptunk elfogadható magyarázatot: egyáltalán nem a csirke az oka az árkülönbözetnek, hanem a derék szegedi fogyasztó, aki nagyobb kedvvel vásárolja a színest, így aztán a kereslet-kínálat ismert törvényszerűségei szerint a jobban keresett árut magasabb áron adják. Nem csak a MÉK, hanem a szállító tsz-ek is. Ugyanis, ha száz-száz darabot visznek a piacra a fehérből is, a színesből is, akkor csak a színes fogy el, a fehér a nyakukon marad. Az egész ügyben az a legkülönösebb, ez csak Szegeden alakult így, a járásban máshol nincs ilyen árkülönbség. Következésképp, ha a szegedi piacra járók majd a fehér csirkét is ugyanilyen arányban vásárolják, az árak kiegyenlítődnek. Egy név, három írásmód Nem ismeri ki magát az utcanevek között Bernátsky László (Kossuth Lajos sugárút 32.). A gázgyár sarkán kétféle táblát látott: az egyiken a Damjanics, a másikon a Damjanits felirat olvasható. A hivatalos szegedi térképen pedig Damjanich utca van. Nemcsak a térkép, a lexikon is arról vall, hogy a Damjanich felirat a helyes. A régebbi táblák készítőit valószínűleg az tévesztette meg, hogy ezt a magánhangzót még a századfordulón is háromféleképp írták. Különösen a szláv eredetű nevekben szereplő cs hanggal volt sok probléma, hiszen az idegen nevek átírásában mindig nehéz megtalálnunk a legmegfelelőbbet. Egy ilyen fontos történelmi nevet azonban nem szabad elhibázni. Tarjáni iskolások gondja Több tarjáni szülő nevében kérdezi Katona Imréné (108-as épület), hogy megnyílik-e az új tanévbén az ígért iskola. A kérdés már csak azért is indokolt, mert március elején lapunkban foglalkoztunk ezzel az építkezéssel. A városi tanács művelődési osztályától kapott információ nem sok jóval kecsegtet. Az építkezés nem halad a kívánt ütemben, mégis bíznak abban, hogy a vállalat, ígéretéhez híven, 1970 első felében átadja a tantermeket. Akkor szeptemberben megindulhat a tanítás is. A tarjáni iskolások mégsem maradnak iskola nélkül — az igényeket a gedói iskola minden valószínűség szerint ki tudja elégíteni. Az eredeti elképzelés — tehetjük hozzá — tehát máris módosul, mert aszerint a gedói iskolában idén ősszel induló osztályok már januártól átköltözhettek volna az új iskolába. Ezt ígérte a Csongrád megyei Építőipari Vállalat. Márciusban. Úgy látszik, azóta csak az idő haladt. Kicsi kocsi, nagy zűrzavar Méltatlankodik K. Jánosné hattyastelepi édesanya, mert augusztus 6-án a hatyastelepi buszon egy pici összecsukható babakocsiért 2 forintot követeltek tőle, ezt a végállomáson, nem éppen udvariasan, be is hajtották. Több hasonló kocsi tulajdonosát megkérdezte, és kiderült, hogy még egyiktől sem kértek szállítási díjat. Az Autóközlekedési Vállalat személyforgalmi osztályán azt a felvilágosítást adták nekünk is, hogy jogosan kérte a 2 forintot a sofőr. A kiadott menetrenden is rajta van a díjszabás, mely az összecsukható kocsi szállítását ilyen összeg befizetésével engedélyezi. A nagyság is adott: 50X50X70-es kocsiért kell fizetni. Valószínűleg tehát arról van szó, hogy az egyik sofőr ugyanazt a kocsit kisebbnek látja, a másik nagyobbnak, hiszen csak üzemmérték után állapítják meg, kell-e fizetni. Nixon nem Politikailag pikáns pénzügyi manőverekre derített fényt nemrég egy amerikai szenátusi vizsgálat. Wright Patman demokrata párti képviselő újságíróknak elmondotta, hogy Nixon elnök egyik legközelebbi barátja, Charles Rebozo milliomos floridai bankár 80 ezer dolláros kölcsönt kapott egy kormányalapítványtól, amely elsősorban a kisiparosok és kiskereskedők számára ad kölcsönt. Bár Rebozo még 1962-ben kapta a kölcsönt, nyolcéves törlesztésre, azóta kétszer biztosítottak számára kétévi haladékot. Patman nyilatkozatában azt mondotta, hogy a hosszabbításra ,,valahonnan felülről” jöhetett utasítás. A kormányalapítvány képviselői most sürgősen bejelentették, hogy a kölcsönre és a hosszabbításra nem Nixon biztatta őket, hanem Smathers, volt demokrata szenátor, aki az barátja fizet alapítvány felügyeletével megbízott szenátusi bizottság tagja volt. Smathers egyébként Rebozóval együtt ugyancsak Nixon baráti köréhez tartozik, s az elnök tőle vásárolta floridai nyaralóját. Mihalics Jenő munkamódszere A város múltja nemcsak történetéből, öreg házaiból, híres szülötteiből áll, sokkal inkább egyszerű, nevesincs polgárai népesítik be. Mihalics Jenőre is már csak az idősebbek emlékeznek, közülük is csupán azok, akik ismerték. Igaz, Mihalics Jenőt elég sokan ismerték. Pedig nem volt városatya, gazdag ember, még csak íróféle sem, közönséges kereskedősegéd volt. Ajaj, méghogy milyen közöséges! Valamikor régen, na persze a honfoglalás korán azért innen, a kereskedők abból éltek, hogy eladták portékáikat , mert sok volt a portéka és kevés a vevő, köszöntötték, amikor belépett az üzletbe, elébe siettek, kínálgatták neki az árut, lesték még a legrejtettebb gondolatát is. És mindezt nem valahol messze, hetedhét országon is túl, hanem itt Szegeden, például a Kárász utcában. Mihalics Jenő éppenséggel egy Kárász utcai boltban dolgozott. Egy olyan boltban, melynek polcai a legkitűnőbb békebeli angol szövetektől roskadoztak. Tehát elegáns üzlet volt. Ez abból is kitűnhetett, hogy a tulajdonos maga nem igen avatkozott bele segédei munkájába, ha azok jól tüsténkedtek. Persze másként nem is tehettek, mert az első súlyos hiba után Apollo nélkül repültek volna a Holdig. Meg az is példázta a bolt elegáns mivoltát, hogy mindenkit egyformán kiszolgáltak benne, akinek pénzt éreztek a zsebében, akár méltóságos úrnak kellett titulálni a jámbort, akár atyafinak, mondjuk, innen Felsőközpontról. Az apraja talán már nem is tudja, hogy valamikor csupa piac volt Szeged. Piacoztak a mai Roosevelt téren, a Bartók Béla téren, meg a Lenin körúton is, a hajóállomástól egészen a Dugonics térig. Egy piaci nap nyüzsgése mellett akár az idei szabadtéri játékok forgalma is eltörpülhetne. Most ugyanis mindössze autók száguldoznak az utcákon, táblák, szabályok szerint forgolódva, a gyalogosokat pedig zebracsíkok regulázzák. De akkor régen már hajnalban, még mielőtt kivilágosodott volna, elárasztották a várost a parasztszekerek, tábort ütöttek a fogadók udvarán, a kocsmák körül, a piacokon. A kisvasút és a nagyvasút is ontotta a tanyák népét. Aki ezt a forgatagot látta, menten elhitte, hogy itt állt egykor a világverő Attila városa, s ha mert, arcába nevetett a rend harcsabajszú, csúcsos sisakú őrének, amikor éppen átpréselte hordóhasát két dinnyével rakott szekér között. Érthető tehát, hogy akkor még a Kárász utca sem akart a pesti Váci utca lenni, szívesen fogadta a fekete ruhás, csizmás vendéget is, mert tudta, hogy piacozás után teli a bugyelláris. Manapság úgy mondják az efféle vásárlóra, hogy nehéz vevő. Ballagott üzletről üzletre, szép komótosan gusztálta az elébe rakosgatott árut, válogatott, gondolkozott, éppen úgy viselkedett, mint egy Tömörkény-novella hőse. Szegény kereskedő lerámolhatta neki az összes polcot, dicsérhette óraszám a szebbnél szebb szöveteket, ő csak hümmögött, hol olcsóbbat keresett, hol meg más színűt, s azután odébbállt vásárlás nélkül. Ment a következő üzletbe, s kezdődött minden elölről. Ha kezdődött. Mert mit ad isten ebben a történetben az első bolt, ahová belépett a kegyelme, éppenséggel az volt, melyben Mihalics Jenő kereste kenyerét. Mihalics pedig talán még a többi kiváló kerskedősegédnél is kiválóbb kereskedősegéd volt. Úgy tudta árulni gazdája áruját, mint török a mézet. Szava belopta még a silány kelmét is a vásárló szívébe, s ritka volt, mint a fehér holló, hogy nem beszélte ki a bankot pénztárcájából. De most az egyszer ez történt. Hiába volt minden üzleti fortély, az öreg paraszt meg se billentette kalapját, továbbállt, be egy másik boltba. S mivel akkoriban ilyesmiben nem volt különbség kereskedő és kereskedő között, az újabb helyen is nagyon udvariasan fogadták, érdeklődtek, miben lelné örömét, lesték kívánságát, létrát támasztottak a polcsorhoz, adogatták lefelé a szebbnél szebb, jobbnál jobb szöveteket, mígnem ... Mígnem egyszer rá nem tévedt az egyik segéd tekintete a vevő hátára. „Te komám — súgta gyorsan a másiknak —, ez már járt a Mihalicsnál!” No, ha járt, meg is tört nyomban a varázs, úgy átnéztek rajta, mint egy mai kereskedő, s menten hátat fordítottak neki. Így járt a harmadik, így a negyedik üzletben is, mindenütt, ahová még betette a lábát. Mihalics Jenőnek ugyanis — jól sejti az olvasó, a rejtvény megfejtése vele függ össze — sok jó tulajdonsága között a legjobb tulajdonsága az volt, hogy amikor vevője üres kézzel készült távozni a boltból, egyetlen és utánozhatatlan sercintéssel — a hátára köpött. A pult mögül az ajtóig, észrevehetetlenül és pontosan a háta közepére. Nemcsak mézédes beszédéért, nemcsak végtelen türelméért, hanem ezért is tisztelte és becsülte a városban minden szakmabeli: erről a jelről tudta mind. reménytelen az eset, ennek a vásárlónak még Mihalics Jenő sem tudott eladni semmit. Kár rá az időt vesztegetni. Szegény Mihalics elporladt azóta, és legtöbb kuncsaftja is. Az automaták, komputerek világában sem érték őt még utol a mai szegedi kereskedők. Fehér Kálmán Újabb gyilkosságok Los Angelesben A Los Angeles-i rendőrség 19 nyomozóból különleges csoportot hozott létre, a múlt pénteki ötös gyilkosság tetteseinek felderítésére. Közben pedig a város területén nyolcra emelkedett az utóbbi napok halálos áldozatainak száma a gyilkossági hullámban. Kedden az 53 éves William Lennon golfedzőt lőtte le egy ismeretlen gyilkos. Lennon halála egy áruháztulajdonos, La Bianca és felesége meggyilkolását követte, alig 19 kilométerre attól a háztól, ahol pénteken Sharom Tate filmszínésznőt és négy vendégét küldte a halálba az ismeretlen gyilkos, vagy gyilkosok csoportja. Felmentés, kinevezés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a külügyminiszter előterjesztésére Bakonyi Sebestyén Endre rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Magyar Népköztársaság genfi állandó ENSZ-képviseletének vezetőjét, érdemei elismerése mellett felmentette rangja és a képviselet vezetésére kapott megbízatása alól és egyidejűleg megbízta dr. Kőmíves Imre rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet a Magyar Népköztársaság genfi állandó ENSZ-képviselete vezetésével. — Gazdagodó géppark: Nagyarányú műszaki fejlesztést tesz lehetővé a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál az idén a tranzakciós megállapodás. Ennek értelmében 29 millió forint értékű gépi berendezéssel — köztük 22 automata szövőgéppel, egy sor egyéb automata berendezéssel, szovjet előfonó- és csévélőgépekkel, s egy nagyteljesíményű fonócentrifugával — gazdagodik a géppark. — Védőruhák Szegedről. A munkaruhákon kívül különféle védőruhákat is készítenek a Szegedi Ruhagyárban. Például kopásálló, nehezített anyagból védőöltözékeket gyártanak kohászok számára. Az üzem egyéb készítményei mellett ilyen termékeiket is bemutatják majd a budapesti őszi vásáron: más textilipari vállalatokkal együtt munka- és védőruha-bemutatót fognak tartani. — Jutalom a brigádvezetőknek. A vasutas dolgozók több mint fele szocialista brigádokban munkálkodik már a MÁV Szegedi Igazgatóságának területén. Jó munkájuk jutalmazásához tartozik a brigádvezetőknek kijutó elismerés is: nyaranta 20—30 vasutas szocialista brigádvezető utazik a Szovjetunióba, illetve a Német Demokratikus Köztársaságba jutalomüdülésre. — Emlékünnepség: Szemere Bertalan, az első felelős magyar kormány belügyminisztere, halálának 100. évfordulója alkalmából ünnepségsorozatra készülnek Borsod megyében. Szeptember 26-án tudományos emlékülést tartanak Miskolcon, a városi tanács dísztermében, megkoszorúzzák a Szemere-szobrot és az egykori miniszter avasi sírját. — Római-kori díszszekér. A Pécs közelében fekvő Kozármisleny faluban római sírra bukkantak. Az utóbbi évek legérdekesebb rómaikori lelete — egy érintetlen díszszekér — került elő belőle. A Kárpát-medencében eddig még nem tártak fel ilyen hitelességgel és ilyen eredeti állapotban római járművet. — Piac. Szerdai árak: a szőlő kilója 6—10, az őszibaracké 3—6, a körtéé 3—5, az almáé 2—4, a szilváé 3— 4, a sárgabaracké 3—5, a dinnyéé 2—3 forintba került. 3—4 forint volt a zöldbab, 12—14 a zöldborsó, 5— 8 a karfiol, 1,50—2 a fejeskáposzta, 3—5 a kelkáposzta, 1—,150 a főzőtök, 1,50—2 a paradicsom, 2,50—3,50 a zöldpaprika, 3—4 a burgonya, 2,50—3 a vöröshagyma. A sárgarépának 2,50—3,50, a gyökérnek 2—3 forint volt csomója, a saláta darabját 1,20—1,50, a tojás darabját 1,40-ért adták. A tyúk ára 24, a csirkéé 29—30 forint volt. — Szovjet veteránok hazánkban. Szerdán délelőtt Mihail Sumilov vezérezredesnek, a Szovjetunió Hősének vezetésével a szovjet háborús veteránok bizottságának háromtagú küldöttsége érkezett Budapestre, a Magyar Partizán Szövetség meghívására. A Ferihegyi repülőtéren a delegációt Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára és a budapesti szovjet nagykövetség képviselője fogadta . Ötmillió forintos beruházással üzembe helyezték a Duna Cipőgyárban az NSZK-ból vásárolt nagyteljesítményű fröccsöntő talpgyártó gépet, amellyel új technológiát vezettek be. A gép „kistestvérét” már tavaly kipróbálták s miután a rajta készült 80 ezer pár cipő közül egyetlenegy sem került vissza reklamáció miatt, beszerezték az újabb nagyteljesítményű berendezést, amely ha eléri a teljes kapacitását, egy műszakban 800 pár cipő gyárt. Ennek segítségével évente 800 ezer pár fröccsöntött PVC-talpj úgynevezett fröcsi cipőt tudnak előállítani. Az új technológiával előállított cipők 40 modelljét a Duna Cipőgyárban szerdán mutatták be a sajtó képviselőinek. — Jacqueline bébit vár, a negyvenéves Jacqueline Onasszisz anyai örömöknek néz elébe — jelentette a France Dimanche című francia újság. A pletykarovatról közismert bulvárlap Onassziszné egy közeli, de meg nem nevezett barátját idézve azt közli, hogy a baba tavaszra várható. Stílusosan Iskolák felújítása. A szegedi járás iskoláinak és művelődési intézményeinek felújítására az idén 3 millió 536 ezer forint áll rendelkezésre. Szőregen az Árpád úti óvodát, Sándorfalván az 1- es számú óvodát, Ásotthalmon pedagógus szolgálati lakást. Forráskúton iskolai műhelytermet, Szatymazon a belső eszeszéki iskolát, Tápén iskolai műhelyt építenek, míg Zsombón megjavítják a belterületi iskola tetőszerkezetét, Mórahalmon központi konyhát hoznak létre, Pusztaszeren pedig iskolai napközi otthont. Megújult a leégett gyantagyár. Június 26-án éjszaka kigyulladt és leégett az Erdő Kémia Vállalat zalaegerszegi gyantagyára. A tűz következtében csaknem félmillió forint összegű kár keletkezett. A tűzkárt szenvedett gyárnak a város legkülönbözőbb üzemei és iparvállalati ajánlották fel segítségüket. Már a tűzeset napján megjelentek az építők, s hozzáfogtak a kiégett üzem bontásához, újraépítéséhez. Azóta negyvenhét nap telt el, és a zalaegerszegi gyantagyár megújulva, új benfedezésekkel felszerelve megkezdte a termelést. Dr. Ajtai Miklós előadása a magyar tudománypolitika időszerű kérdéseiről Dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán a gólyavárban, az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karának Ságvári-termében előadást tartott a magyar tudománypolitika időszerű kérdéseiről. Az előadáson a Mélyépterv és az Uvaterv aktivistái, továbbá a Budapest V. kerületi tudományos és kulturális intézmények párttitkárai vettek részt. CSÜTÖRTÖK, 1969. AUGUSZTUS 14. DÉLMAGYARORSZG P