Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Ulan­ Bator: Megkezdődtek a magyar–mongol tárgyalások Kedden délelőtt a Mongol Nagy Népi­ Harel elnökségé­nek tanácstermében megkez­dődtek a hivatalos tárgyalá­sok Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és a kísére­tében levő magyar állam­férfiak,­­ illetve a Mongol Népköztársaság vezetői kö­zött. A tárgyalásokon mongol részről jelen voltak Zs. Szam­bu, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke, J. Ce­­denbal miniszterelnök, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, Sz. Luvszan, a Minisztertanács elnökének első helyettese, N. Luvszanravdan, a Nagy Népi Hurál Elnökségének helyet­tes elnöke, D. Gombozsav, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, J. Ocsir külkeres­kedelmi miniszter, B. Zsar­­galszajhan, a külügyminisz­ter első helyettese és Zs. Bo­tod, a Mongol Népköztársa­ság budapesti nagykövete. Magyar részről a megbe­szélésen részt vett Losonczi Pál, dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter, Gye­­nes András külügyminiszter­­helyettes és Krajcsik Mi­hály, hazánk Ulan-Bator-i nagykövete. A megbeszéléseket szívé­lyes elvtársi légkör és vala­mennyi érintett kérdésben a legteljesebb nézetazonosság jellemezte. Losonczi Pál és kísérete kora délután ünnepélyes ke­retek között megkoszorúzta Vlagyimir Iljics Lenin Ulan- Bator-i emlékművét. A délutáni órákban az El­nöki Tanács elnöke és kísé­rete megtekintette a mongol főváros egyik büszkeségét: az Ulan-Bator-i autójavító üzemet Utána Losonczi Pál Zs. Szambu társaságában mongol népi birkózóversenyt tekin­tett meg, majd este a Mon­góliában dolgozó magyar szakemberek, a magyar ko­lónia képviselőivel találko­zott hazánk Ulan-Bator-i nagykövetségén. A hivatalos látogatáson Mongóliában tartózkodó Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke átnyújtja Zsamszrangij Szambnnak, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hu­rálja Elnöksége elnökének a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített első fokozatát A kapacitás növelést az építőipar fontos feladata Bondor József miniszter sajtókonferenciája Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumban ked­den Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter sajtótájékoztatót tartott A sajtótájékoztatón jelen volt Várkonyi Péter, a Miniszter­­tanács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke. Bondor József miniszter elmondotta, hogy az építő­ipar a harmadik ötéves terv­ben előirányzott 35—36 he­lyett 45,1 százalékkal növel­te termelését már 1969 vé­géig. Az építési igények azonban jóval gyorsabban növekedtek. Ezért az idén is több mint tízmilliárd forint értékű építési megbízást kel­lett elutasítani a vállalatok­nak kapacitáshiány miatt. A negyedik ötéves tervben te­hát az a legfontosabb fel­adat, hogy az építőipari ka­pacitás lényeges bővítésével a kínálat megközelítse, s le­hetőleg elérje, teljesítse az igényeket. A termelés növelésének egyik alapvető követelmé­nye az anyagellátás javítása. Az utóbbi években sikerült megoldani az egészségügyi porcelánáruk hazai gyártá­sát. Felépült a Fémmunkás Vállalat új üzeme, amely évente 400 ezer négyzetmé­ternyi különféle alumínium­ablakot és egyéb nyílászáró szerkezeteket gyárt magas színvonalon. Orosházán új üveggyár építése kezdődött, s elkészültével ez az ipar­telep egymaga több síküve­get gyárt majd, mint jelen­leg az egész hazai üvegipar. Jövőre megkezdik a hejő­­csabai 1,4 millió tonnás új cementgyár építését,, s elő­reláthatóan még a negyedik ötéves tervben termelni kezd az új beruházás. Hozzá­fogtak a bélapátfalvai, évi 1,4 millió tonna kapacitású cementgyár építésének elő­készítéséhez is. Bátaszéken évi 50—50 millió tégla és cse­rép, továbbá egymillió folyó­méter alagcső gyártására ter­veznek új ipartelepet az eternitgyári és a selypi re­konstrukció eredményeként 14 millió négyzetméter az­besztcement-lemezhez és évi 33 kilométer hosszú azbeszt­cementcsőhöz jut az építé­szet. A Szolnokon és Szent­endrén épülő új betoncső­­gyárak jelentős segítséget nyújtanak majd a közműépí­tési program teljesítéséhez. Hibás munka esetén a lakásszövetkezetek is követelhetnek kötbért Több­ször előfordult, hogy a szövetkezeti házakon át­adásuk után hibákat talál­tak, a beruházó vállalat azonban többnyire nem kö­vetelt kötbért a kivitelezőtől. Különféle jogszabályokra utalva gyakran arra hivat­koznak a beruházók, hogy az­­ épület átadásával teljesítet­ték feladatukat, az utólago­­­­san feltárt hibák ügyeinek intézése már nem az ő dol­­guk. A lakásszövetkezetek­nek ilyenkor csak sok után­­­­járással sikerült érvényesí­teni jogaikat, sőt a kellő ta­pasztalatok hiányában a szövetkezeteket nemegyszer károsodás is érte.­­ A Központi Gazdasági Döntőbizottság most állást foglalt e követelések kér­­­­désében, s megállapította,­­ hogy a lakásszövetkezet hi­­i­bák esetén közvetlenül is követelheti a kivitelezőtől a­­ kötbért, illetve a hibák ki-­­­javítását. A lakásszövetkeze­teket ugyanis szövetkezetek­nek, tehát jogi személyek­nek kell tekinteni, ezért jo­gokat gyakorolhatnak és kötelezettségek is terhelik. Jogaik gyakorlásához az is­­ hozzátartozik, hogy az épü­­­­leteikkel kapcsolatos kü­­­­­lönféle igényeiket érvénye­síthessék. Ha tehát az épü­letek átadása után hibákat tapaszt­al­nak, bejelenthetik kötbér iránti igényeiket és azokat indokolt esetben a Gazdasági Döntőbizottság meg is ítéli. Magyar-portugál párttalálkozó Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására jú­nius második felében látoga­tást tett Magyarországon a Portugál Kommunista Párt küldöttsége: Alvaro Cunhal, a párt főtitkára, José Vito­ria­tic, a KB titkárság tagja és Carlos Britto, a Központi Bizottság tagja. A küldött­séget fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára: a delegáció találkozott Ko­mócsin Zoltánnal, a Politi­kai Bizottság tagjával, a KB titkárával és a Központi Bi­zottság más képviselőivel. A portugál pártküldöttség magyarországi útja során lá­togatást tett ipari, mezőgaz­dasági üzemekben, kulturális intézményekben, megismer­kedett a magyar dolgozók építő munkájával, életkörül­ményeivel. A portugál kom­munisták delegációját min­denütt nagy tisztelettel fo­gadták. A találkozóik alkal­mával a két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik helyzeté­ről, pártjaik tevékenységéről a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiben elfoglalt álláspontjukról. Az őszinte, elvtársi légkörű eszmecserék bizonyították, hogy az összes érintett kérdésekben teljes a nézetazonosság a két test­vérpárt között. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának képviselői kifejezték szolidaritásukat a Portugál Kommunista Párt hősi har­cával, amelyet a fasiszta diktatúra ellen, a demokra­tikus rendszer kivívásáért, a portugál gyarmati uralom felszámolásáért folytat. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának kép­viselői elismerésüket tolmá­csolták a szocializmus ma­gyarországi eredményeivel kapcsolatban, amelyet úgy értékelnek, mint nagyjelen­tőségű hozzájárulást a nem­zetközi m­unkásosztály és az összes országok népeinek harcához. Mindkét fél hang­súlyozta, a kommunista és munkáspártok internaciona­lista együttműködésének, va­lamint az antiimperialista erő összefogásának nagy fontosságát és kölcsönösen kifejezték törekvésüket­­ a magyar és a portugál kom­munisták közötti kapcsolatok elmélyítésére. 60. évfolyam, 152. szám 1970. JÚLIUS 1. SZERDA Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR Augusztug s­tfit: Mindenütt kötelező a kenyér csomagolása A belkereskedelmi mi­niszter a kenyér kötelező csomagolásáról szóló múlt évi rendeletét augusztus 1-i hatállyal az ország egész te­rületére kiterjesztette. A rendelet szerint augusztus­­ 1- től kenyeret csomagolás nél­kül kiszolgálni tilos. Mind az egész, mind a vágott ke­nyeret úgy kell csomagolni, hogy a papír a kenyér tel­jes felületét fedje. A cso­magolásért külön díjat fel­számítani ne­m szabad. A csomagolási kötelezettség az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedelmi üzletek­re egyaránt vonatkozik. * A múlt évi miniszteri ren­delet — mint ismeretes — 1969. szeptember 1-től Bu­dapesten és a megyeszék­helyeken 1970. január 1-től más városokban tette köte­lezővé a kenyér csomagolá­sát. A fokozatosságra azért volt szükség, mert a papír­ipar egyszerre nem tudott elegendő finom csomagoló­papírt adni. A Papír és Irodaszer Nagy­kereskedelmi Vállalat a ma­ga részéről készen áll a ren­delet végrehajtására, gon­doskodott elegendő papír­ról. Hyári határjárás Bámulnak a kalászok Sokat pusztít a víz Hamar elfelejti a föld, hogy azelőtt művelték. Ve­tettek bele árpát, búzát, lu­cernát, kukoricát, de leg­több hasznot most talán a kecskebéka hozna. A tápéi Tiszatáj Termelőszövetkezet­ben az 5700 holdas termő­földből 2900-at mondanak kárvallott területnek és 2100 holdra 100 százalékos pusz­títást mond kísérőnk, Gás­pár Gusztáv. Hatalmas terület a 2000 hold. Algyő és Tápé közé esik belőle 250, a többi a Tisza és Maros harapófogó­jában, a réten van. Mérics­kéljük, körülbelül 15 kilomé­ter hosszan kíséri a két fo­lyó töltését fakadó víz, és szélessége sok helyen az 1 kilométert is meghaladja. Nem látszik mindenütt víz­tükör, mert a gyom, úgy látszik, jól érzi magát benne, fölverte hamar. Emberma­­gasságúra nőtt a tüskés acat, a későbbi hajtás most vi­rágzik, a korai már szórja magját. Gépkocsivezetőnk is, főkertészünk is ismeri a ha­tárt, tudja, hol volt eredeti­leg vöröshere, hol a búza, mert látni nem lehet, csak a zab árulkodik együk táb­lában a sás között, fölismer­hető formában. A vizet me­legben behálózza a béka­nyál, poshadt, büdös. Szép tábla búzán áll meg a tekin­tet. Szép a búza, rozsdásodik minden kalász, gyönyörködni lehet benne. De csak azt szabad nézni, amit álló hely­ben befog a szem­ . fordulni kár, mert arrébb már csicsog a víz, ott a gyom az úr meg a békanyál. A térképészek színekkel jelzik a domborza­ti viszonyokat. Most a kuko­rica színével is lehet. Ahol halványsárga, ott 20 centi­méterrel mélyebb teknőben vagyunk, ahol zöld is keve­redik bele, csak tízzel, ahol haragos zöld, ott a rendes magasság. Gyatra kukorica. Ha májusban lenne ilyen, akkor is rámondanánk, hogy rossz. Hát ilyen a kísérővíz bi­rodalma. 800 hold fölött még az eleven Tisza, illetve Ma­ros folyik az ártéren. Erre most igazán nem lehet pa­nasz, örülhetünk, ha ott tud­juk tartani. De a Tiszatáj ezt is megérzi, hogyne érez­né meg, ha ludak úszkálnak a búzatáblában. A lebői domb mutatja most, milyennek kellene len­nie rendes körülmények kö­zött a határnak. Szép hagy­matáblák, tiszta búzaföldek váltják egymást, másodszor kaszálták a lucernát, be is takarítják teljes gépesítéssel. Gép vágta, az szedi, bálába köti és indulnak a pótkocsis vontatók fél kazalra való rakománnyal befelé. A víztől nem bántott te­rületen mindenütt emberek szorgoskodnak, hátha be le­hetne hozni még valamit. H. D. A Tiszatáj Tsz-ben szállítják a bálázott lucernát

Next