Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
2 Egyiptomi béketerv a Kairó (UPI) Az Egyesült Arab Köztársaság újabb hárompontos tervet juttatott el a közelkeleti konfliktus békés rendezésére Franciaország, Nagy- Britannia és Olaszország kormányának, közölte szerdán a kairói Al Abram Az újabb egyiptomi béketervet Mahmud Riad külügyminiszter fejtette ki legutóbbi párizsi, londoni és római látogatása alkalmával. Az Al Ahram a következőképpen összegezni a nagyjelentőségű egyiptomi javaslatot: — A négy nagyhatalom — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország — lássa el útmutatásokkal és tanácsokkal Gunnar Jarringot, az ENSZ közel-keleti különmegbízottját a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának érvényesítését célzó erőfeszítéseiben; — A Jarringnak adandó utasításoknak tartalmazniuk kellene az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozatot — amely a többi között kimondja az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területkről — végrehajtásának időrendi tervét. Jarring egy hónapon belül tegyen jelentést fáradozásának eredményéről. — Ha a négy nagyhatalomnak nem sikerülne kiolgoznia a BT-határozatégrehajtásának tervét, akkor üljön össze még januárban az ENSZ Biztonsági Tanácsa, és vitassa meg a határozat végrehajtásának módozatait. Ezt követően minden nagyhatalomnak vállalnia kell a világ színe előtt a közel-keleti probléma megoldásáért ráháruló felelősséget. A New York (Reuter) Gunnar Jarring kedden este New Yorkban folytatta előzetes tárgyalásait a béke helyreállítását szolgáló érdemi megbeszélések előkészítéséről. Jarring El Farra jordániai és Tekoah izraeli ENSZ-nagykövettel tanácskozott. Az előzetes tárgyalások jelenlegi szakaszában New York-i megfigyelők szerint nem várható látványos előrehaladás. Bizonyos azonban, hogy Jarring a hét hátralevő részében újabb kontaktusokat keres majd a szembenálló felek, illetve a négy nagyhatalom New York-i képviselőivel. BflDIŐTELEX Bonn A bonni kormány tájékoztatási hivatala szerdán bejelentette, hogy pénteken, január 15-én folytatódik az NDK és az NSZK hivatalos eszmecseréje, az erről szóló kommüniké így hangzik: „Pénteken, január 15-én a harmadik megbeszélésre kerül sor Bonnban, Egon Bahr kancellári hivatali államtitkár és dr. Michael Kohl, NDK minisztertanácsi államtitkára között az 1970. október 29-én az NSZK és az NDK kormánya között létrejött megállapodás keretében.” Szófia A Gustáv Husák vezetésével harmadik napja Bulgáriában tartózkodó csehszlovák párt- és kormányküldöttség szerdán Plovdivban, az ország második legnagyobb városában tett rövid látogatást. A delegációt a vendéglátók részéről maga Todor Zsivkov is elkísérte. A küldöttség a késő délutáni órákban visszatért a fővárosba. A vendégek ma, csütörtökön délelőtt hazautaznak. Moszkva A moszkvai zsinagógák közösségének küldöttsége átnyújtotta tiltakozását az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének azok miatt a szovjetellenes terrorista provokációk miatt, amelyeket a cionisták rendeznek az Egyesült Államokban szolgálatot teljesítő szovjet képviselők ellen. Montevideó Szerdán Montevideóba érkezett az angol külügyminisztérium egyik magas rangú képviselője, hogy az uruguayi kormány tagjaival tanácskozzék. Oliver Wright külügyi államtitkár Douglas Home külügyminiszter felkérésére utazott Uruguayba, hogy a helyszínen mérje fel a Jackson brit nagykövet elrablása után kialakult helyzetet. Washington Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának elrablására szervezett állítólagos összeesküvés vádjával állítottak szerdán délelőtt bíróság elé 3 katolikus papot, egy apácát és a háborúellenes mozgalom két másik tagját A vádirat szerint a vietnami háború ellen küzdő katolikus szervezetek aktivistái arra készültek, hogy elrabolják dr. Henry Kissingert, a Fehér Ház nemzetbiztonsági főtanácsadóját, akit mindaddig fogva tartanák, amíg a kormány nem teljesíti követeléseiket Nyugat-európai pártértekezlet ^ London (MTI) Szerdán Londonban befejezte munkáját 15 nyugateurópai kommunista párt képviselőinek értekezlete, amelyen megvitatták a nyugat-európai kapitalista országok munkásosztálya harcának problémáit a nemzetközi monopóliumok növekedésének viszonyai között. — A résztvevők úgy vélik, hogy a nemzetközi monopóliumok fejlődése tanúsítja,a kapitalista termelés nemzetközivé válását a monopóliumok uralma alatt” —hangzik az értekezletről kiadott közlemény. Megállapítja: a küldöttek hangsúlyozták, hogy ez a folyamat veszélyezteti a munkásosztály és a lakosság más rétegeinek helyzetét és érdekeit, veszélyezteti a demokráciát és valamennyi érintett kapitalista ország nemzeti szuverenitását. Az értekezleten megállapították, hogy a munkásosztály és a demokratikus mozgalom széles rétegei a nyugateurópai kapitalista országokban egyre inkább felismerik, hogy lehetővé vált és szükséges az akcióegység megteremtése az imperializmus elleni harcban. Ladgham-Husszein találkozók Ammanban továbbra is feszült a helyzet % London (AFP, Reuter) Bahi Ladgham, a jordániai arabközi békéltető bizottság vezetője szerdán, Husszein királlyal folytatott második megbeszélése után tájékoztatta a sajtó képviselőit. „Tanácskozásaink igen biztatóak voltak, — mondotta. A király arról biztosított, hogy a vérontás mielőbbi megszüntetését óhajtja Jordániában, és helyeselte Vaszil Teli jordániai kormányfő konzultációit a Jasszer Arafat vezette Palesztinai Felszabadítási Szervezet Központi Bizottságának tagjaival. Megállapodtunk abban is — folytatta Ladgham —, hogy az arabközi békéltető bizottságnak folytatnia kell misszióját, s hogy a bizottságot. % Amman (AFP, Reuter) A jordániai fővárosban változatlanul feszült a helyzet. A nyugati hírügynökségek szerda esti helyzetjelentései szerint a főváros központjából változatlanul heves fegyverropogás hallatszik. A Reuter „hivatalos forrásra” hivatkozva arról ad hírt, hogy az elmúlt négy napban lezajlott incidensek során egyedül a fővárosban mintegy hatvan személy vesztettee életét, illetve sebesült meg. Az üzletek továbbra is zárva vannak. Az iskolák bezárták kapuikat, s a minisztériumokban és közhivatalokéban is csak csökkentett létszámban dolgoznak. A jordániai szakszervezeti szövetség szerdán az egész ország területére kiterjedő és meghatározatlan időre szóló általános sztrájkot hirdetett meg, tiltakozásul „a Palesztinai forradalom felszámolására irányuló bűnös terv ellen”. Bahi Ladgham Brazil foglyok a Rio de Janeiro (AFP) A hetven brazil politikai fogoly szerdán este még mindig nem indult el Rio de Janeiróból Chilébe. Mint megfigyelők hangoztatják, a várakozás alaposan próbára teszi a diplomaták, az újságírók és a gerillák idegeit. Általános vélemény szerint a brazil kormány halogató taktikájával azt akarja demonstrálni, hogy az első diplomatarablások óta az idők megváltoztak és ma már a hatóságok diktálják a feltételeket és szabják meg a tárgyalások alakulását. A foglyok valószínűleg csak a késő éjszakai órákban, vagy csütörtökön hajnalban indulhatnak Santiago felé. CSÜTÖRTÖK, 1071. JANUÁR 14. Kalandozások kora 1 £&. Londonban: miközben hajnalodik Ophn! a világon nem vállal láttam olyan remekbe készült rézkilincseket és ugyanezzel a fémmel keretezett levélnyílásokat, mint éppen a brit birodalom fővárosában. Ráadásul úgy ragyogott mindegyik, mintha aranyból volna. Ami különösen feltűnt: a kapuzat e díszeinek ápoltsága és a nevezett ház karbantartottsági foka között semminemű összefüggést nem lehetett fölfedezni. Néha szinte romokban hevert az épület — az elhanyagoltság vagy az idő múlása következtében —, ám kilincse, dúsan díszített kopogtatója, levélnyílásának zárónyelve fénylett, mint a parancsolat. A régiségüzletek is túlzott gondozottságukkal tüntettek. Már ami az árukészletet illeti. A különböző korokból származó tárgyak úgy ki voltak suvikszolva, kalapálva, egyenesítve, hogy bízvást hamisítványoknak tűntek első szempillantásra is. (Noha talán tényleg azok voltak.) — Mi így szeretjük, uram — mondta egy előkelő dzsentlemen, aki utánozhatatlan méltósággal gyakorolta az eladó tisztét. Majd óvatos mozdulattal és egy patyolatfehér zsebkendővel letörölte a láthatatlan port arról az ezüstányérról, amely előtte feküdt a pulton, és amely úgy ragyogott-villogott, mintha tegnapelőtt került volna le a futószalagról. Noha pedigréje szerint a római kor derekán készíthették. — Mi így szeretjük, uram. — Tényleg így szeretik. A hagyomány: mindenekfölött, ám jól ápoltan, gondosan karbantartva. Elég, ha mi tudjuk róla, hogy régi — gondolhatja az angol. S ha tudjuk, nincs szükség a régiesség külső jeleire. Nyugodtan kifényesíthető, átköthető, kikalapálható minden. Cirm emberek — I Ili vitit mondtam róluk. Hogy igazoljam magam ezért aztán különösen figyeltem, amikor a játékasztaloknál kerültem össze velük. Ha játszik az ember, kitárulkozik, tehát lelepleződik. Közismert, mennyire szeretnek játszani a szigetlakók. A belváros, a Soho tele van a legkülönfélébb játéktermekkel. Az asztalokat, automatákat jól szituált, disztingvált dzsentlemenek állták körül, és több órán át sémi pénzért el nem mozdultak volna helyükről. Az angolok önfeledten játszanak. Ilyenkor még a pénzem érdekli őket. Ami ebben a szituációban azt jelenti: nyerni nem föltétlenül akarnak, csak szórakozni. Egymás után dobálták be a hatalmas rézpennyket — ebben az országban ugyanis mentől kevesebbet ér egy pénz, méretre annál nagyobb — az automaták gyomrába. S ha netán mégis nyertek, boldog öröm ült ki arcukra: folytathatják a játékot. A világ fejlett országainak nívóját sokáig messze meghaladó világbirodalmi életszínvonaluk erőteljesen kifejlesztette bennük a dolgok élvezésének igényét. Lakásaik, szórakozóhelyeik kényelmesek, pihenésre, kikapcsolódásra ugyancsak alkalmasak. Sokat esznek, de az étrend úgy van összeállítva, hogy az elhízástól nem kell félniük. (Sovány húsórt, sok zöldség, főzelék.) A Soho minden ízében a szórakozást szolgálja. Bár a londoniak azt mondják rá: túlságosan párizsias, így csak nagyon kevéssé angolos. Legfőbb látogatói mégsem a külföldiek, hanem ők maguk. Elinnulunk WSE custól. A fényreklámok tényleg nappali világosságot varázsolnak az utcákra. A fény, e sokszínű villódzás, már-már szinte megváltoztatja a tárgyak karakterét. A nappal oly konszolidáltnak arányosnak tűnő házsorok ilyenkor szinte groteszk díszleteknek látszanak. S amit napvilágnál szintén nem vettünk észre: milyen sok errefelé a sztriptíabár, a nudista filmeket játszó mozi. Éjfél van. De az utcákon annyian vannak, mint Pesten, a délutáni csúcsforgalomkor. Mindenhonnan árad a fény. Sok szórakozóhely ablakait nem függöényezték el : látni a mélytüzű színű bútorzatot, a szmokingban, estélyiben vacsorázókat, a rendkívül kimért pincérek szertartásos mozdulatait. Az utca eleganciája felettébb változatos. A kínos precizitással öltözöttségre éppúgy akad példa, mint a hippi-extravaganciára. Látni keménykalapos urat, de fürdőruhás hölgyet is, óriás sállal a nyaka körül. Egyszerűnek és felettébb fesztelennek tűnik az utcákon lebonyolódó szerelmi előcsatározás is. Kis kocsijukkal árusok száguldoznak az úttesten. Üdítő italt, fánkhoz hasonló töltött tésztákat, cigarettát árulnak, majd negyedóra múlva szedik sátorfájukat, és meg se állnak a következő utcasarokig. Itt nincs üvegbetét. Senkinek nem kell az üres flaska. Ha tartalmát kiitta az ember, szép csöndben lecsúsztatja a földre, a járdaszegély mellé. De nemcsak az üvegeket Az üzletekből is kiraknak a járdára mindent amire már nincsen szükség. Tasakok, papír- és faládák, mindenféle göngyölegek ilyenkorra már szinte heggyé magasodnak az üzletek előtt Úgy hogy minduntalan le kell térni a járdáról az úttestre, hogy tovább tudjunk menni. Lehet valami igazuk a londoniaknak: a látvány nem túlontúl angolos. De nem is párizsias, ahogy ők állítják. Inkább olaszos. Vagy még inkább: keleties. Az észak-afrikai világvárosok bazárutcáiban lehet olyan vásári kavargás nappal, mint amilyen itt van London szívében: éjjel Hifi a Piccadilly Cm-IIJI0cus-nál vagyunk. Gyalog indulunk el a Camden Town felé. Ahogy kifelé haladunk, úgy csökken a forgalom, és akként válik London mind sötétebbé. A leeresztett üzletredőnyök mögül hal-, gyümölcs-, zöldségszag szivárog ki. A bankok környékén rendőrök ólálkodnak. Két utcányival odább egy ember fekszik a járdán, arccal a földre borulva. Fölemeljük, merő vér az arca. Hogy embereket lát maga körül, mind jobban magához tér. — I am sorry — mondja, mielőtt elbúcsúznánk. Segítettünk rajta és ő kér bocsánatot. Egyre sötétebb mellékutcákon botorkálunk. A ritkán felbukkanó lámpák fénykörében kovácsoltvas kapudíszek, vöröstéglás párkányzatok, régies utcatáblák villannak meg Mintha Dickens vezetne bennünket, ő rajzolt, feledhetetlen képet arról a Londonról, amely hamisítatlanul megőrizte még hadállásait a város külsőbb kerületeiben. ISien a Camden Town■’ll- hoz érünk, már akkora a csönd, mint nálunk, vidéken. A mellékutcában, ahová letérünk, minden házhoz lépcső vezet föl. Melletük kis kertecskék. Szép, szabályos rendben. Virágillatot érzünk Londonban. Miközben hajnalodik. Következik: TETŐTŐL TALPIG: OXFORD Papp ZoltánT Konstruktív időszak Lengyelországban Feszültség, rend, nyugalom, bizalom — körülbelül ilyen sorrendben kellene egymás mellé illeszteni azokat a fogalmakat, amelyekkel Lengyelország belpolitikai helyzetének alakulásával kapcsolatban röviden kifejezhetnénk a történteket. Az események részletei általánosságban ismertek: az 1970. december 13-i bejelentést, hogy „árrendezés” keretében felemelték (20 százalékkal az élelmiszerek, 45 százalékkal a ruhaneműek), illetve csökkentették (20—30 százalékkal a tartós fogyasztási cikkek vonatkozásában) az árakat, az ország északi, tengerparti városaiban tüntetések és kisebb rendzavargások követték és országszerte érezhető volt bizonyos feszültség. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának hetedik, december 20-án összeült plénumának döntései azonban „kifogták a szeleket” a zűrzavarra spekulálók vitorlájából. Az „indító lépés” a vezetésben végrehajtott néhány változás volt: Edward Gierek lett a KB első titkára, Piotr Jaroszewicz a kormány elnöke, és jelentősen megváltozott a Politikai Bizottság összetétele is (tizenként tagja közül öt új) és a kilenctagú KB-titkárságból is három politikus első ízben tölti be ezt a tisztséget, mint jelentettük. Az átalakult legfőbb vezető testület — a Le Monde című vezető, baloldali francia lap kifejezésével élve — „ritka jó érzékkel ragadta meg a legfontosabb, megoldásra váró alapproblémákat”. A száz-egynéhány nagyüzem dolgozóival való konzultálás után döntött az erre a célra rendelkezésre álló 7 és fél milliárd zloty felhasználásáról a bérek rendezésére, s a vajdaságokban — ezek a mi megyéinknek megfelelő közigazgatási egységek a megrendezett pártkonferenciákon részletesen ismertették az ország előtt álló feladatokat. E széles körű megbeszéléseken a nagy gondokról éppen úgy szó esett, mint a biztatónak tűnő kilátásokról. Ez a közvetlen szót értés teremtette meg azután azt a bizalommal áthatott légkört, amely most jellemző a lengyel helyzetre. Természetesen nincs arról szó, hogy most valamiféle „hurrá-hangulat” alakult volna ki Lengyelországban, hiszen az eltelt másfél évtized vezetési mulasztásainak következményei változatlanul fennállnak, hanem arról, hogy — amint egy szczecini gyár munkáskollektívája derekhez intézett táviratában kifejezte — „megnyugtató és végtelenül jóleső érzés, hogy szívvel-lélekkel törődnek velünk, hogy meghallgatják problémáinkat, és hogy az ország gondjainak-bajainak megoldására irányuló erőfeszítésekbe a mi közreműködési szándékainkat, elhatározásainkat is belekalkulálják”. Erről van tehát szó! A lengyel nép — és ez a történtek legfőbb tanulsága — ismét tanúbizonyságot tett legnagyobb értékeiről, így állhatatosságáról és a szocializmus iránti hűségéről. A dolgozók öntudatának, a LEMP szót értésének a tömegekkel, volt köszönhető, hogy a történtekből nem lett „helyzet”, s hogy a zavargásokat kirobbantani igyekvő huligán elemeket kiebrudalták soraikból. Az az új vezetés, amely tekintettel van a sok összetevőből — többpártrendszer, a vallás különleges helyzete, társadalmi sajátosságok, a mezőgazdaság „konzervatív arculata”, az értelmiség és a lakosságnak több, mint felét kitevő 30 éven aluliak véleménye, igénye — álló helyzetképre, erőteljes és ésszerű léptekkel kezdte meg a megoldások felé vezető úton való haladást. Rövid idő alatt tehát új, konstruktív helyzet alakult ki Lengyelországban. A nép és a vezetés közös álláspontjának megteremtése, a testvéri szocialista országok vezetőinek gyors és átfogó konzultálása után a nép is, az új vezetés is munkához látott. Sok nehézséget kell még leküzdeniük. Együtt azonban minden körülmények között célba érnek. Perényi István