Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

2 Egyiptomi béketerv a K­airó­ (UPI) Az Egyesült Arab Köztár­saság újabb hárompontos tervet juttatott el a közel­­keleti konfliktus békés ren­dezésére Franciaország, Nagy- Britannia és Olaszország kormányának, közölte szer­dán a kairói Al Abram Az újabb egyiptomi béke­tervet Mahmud Riad kül­ügyminiszter fejtette ki leg­utóbbi párizsi, londoni és római látogatása alkalmával. Az Al Ahram a követke­­z­őképp­en összegezni a nagy­jelentőségű egyiptomi javas­latot: — A négy nagyhatalom — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország — lássa el útmutatásokkal és tanácsok­kal Gunnar Jarringot, az ENSZ közel-keleti külön­­megbízottját a Biztonsági Tanács 1967 novemberi ha­tározatának érvényesítését célzó erőfeszítéseiben; — A Jarringnak adandó utasításoknak tartalmazniuk kellene az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határo­zatot — amely a többi kö­zött kimondja az izraeli csa­patok kivonását a megszállt arab területkről — végre­hajtásának időrendi tervét. Jarring egy hónapon belül tegy­en jelentést fáradozásá­nak eredményéről. — Ha a négy nagyhata­lomnak nem sikerülne ki­­olgoznia a BT-határozat­égrehajtásának tervét, ak­kor üljön össze még január­ban az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa, és vitassa meg a ha­tározat végrehajtásának mó­dozatait. Ezt követően min­den nagyhatalomnak vállal­nia kell a világ színe előtt a közel-keleti probléma meg­oldásáért ráháruló felelőssé­get. A New York (Reuter) Gunnar Jarring kedden es­te New Yorkban folytatta előzetes tárgyalásait a béke helyreállítását szolgáló érde­mi megbeszélések előkészí­téséről. Jarring El Farra jordániai és Tekoah izraeli ENSZ-nagykövettel tanács­kozott. Az előzetes tárgyalások jelenlegi szakaszában New York-i megfigyelők szerint nem várható látványos elő­rehaladás. Bizonyos azonban, hogy Jarring a hét hátrale­vő részében újabb kontak­tusokat keres majd a szem­benálló felek, illetve a négy nagyhatalom New York-i képviselőivel. BflDIŐTELEX Bonn A bonni kormány tájékoz­tatási hivatala szerdán beje­lentette, hogy pénteken, ja­nuár 15-én folytatódik az NDK és az NSZK hivatalos eszmecseréje, az erről szóló kommüniké így hangzik: „Pénteken, január 15-én a harmadik megbeszélésre ke­rül sor Bonnban, Egon Bahr kancellári hivatali állam­titkár és dr. Michael Kohl,­ NDK minisztertanácsi állam­titkár­a között az 1970. októ­ber 29-én az NSZK és az NDK kormánya között lét­rejött megállapodás kereté­ben.” Szófia A Gustáv Husák vezetésé­vel harmadik napja Bulgá­riában tartózkodó csehszlo­vák párt- és kormánykül­döttség szerdán Plovdivban, az ország második legna­gyobb városában tett rövid látogatást. A delegációt a vendéglátók részéről maga Todor Zsivkov is elkísérte. A küldöttség a késő délutáni órákban visszatért a főváros­ba. A vendégek ma, csütör­tökön délelőtt hazautaznak. Moszkva A moszkvai zsinagógák közösségének küldöttsége át­nyújtotta tiltakozását az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének azok mi­att a szovjetellenes terroris­ta provokációk miatt, ame­lyeket a cionisták rendeznek az Egyesült Államokban szolgálatot teljesítő szovjet képviselők ellen. Montevideó Szerdán Montevideóba ér­kezett az angol külügymi­nisztérium egyik magas ran­gú képviselője, hogy az­ uru­guayi kormány tagjaival ta­nácskozzék. Oliver Wright külügyi államtitkár Douglas­ Home külügyminiszter fel­kérésére utazott Uruguayba, hogy a helyszínen mérje fel a Jack­son brit nagykövet el­rablása után kialakult hely­zetet. Washington Nixon elnök nemzetbizton­sági főtanácsadójának elrab­lására szervezett állítólagos összeesküvés vádjával állí­tottak szerdán délelőtt bíró­ság elé 3 katolikus papot, egy apácát és a háborúelle­­nes mozgalom két másik tagját A vádirat szerint a vietnami háború ellen küzdő katolikus szervezetek akti­vistái arra készültek, hogy e­lrabolják dr. Henry Kissin­­gert, a Fehér Ház nemzet­biztonsági főtanácsadóját, akit mindaddig fogva tarta­nák, amíg a kormány nem teljesíti követeléseiket Nyugat-európai pártértekezlet ^ London (MTI) Szerdán Londonban befe­jezte munkáját 15 nyugat­európai kommunista párt képviselőinek értekezlete, amelyen megvitatták a nyu­gat-európai kapitalista or­szágok munkásosztálya har­cának problémáit a nemzet­közi monopóliumok növeke­désének viszonyai között. — A résztvevők úgy vélik, hogy a nemzetközi monopó­liumok fejlődése tanúsítja­­,a kapitalista termelés nemzet­közivé válását a monopóli­umok uralma alatt” —hang­zik az értekezletről kiadott közlemény. Megállapítja: a k­üldöttek hangsúlyozták, hogy ez a folyamat veszé­lyezteti a munkásosztály és a lakosság más rétegeinek helyzetét és érdekeit, veszé­lyezteti a demokráciát és valamennyi érintett kapita­lista ország nemzeti szuvere­nitását. Az értekezleten megállapí­tották, hogy a munkásosztály és a demokratikus mozga­lom széles rétegei a nyugat­­európai kapitalista országok­ban egyre inkább felisme­rik, hogy lehetővé vált és szükséges az akcióegység megteremtése az imperializ­mus elleni harcban. Ladgham-­Husszein találkozók Ammanban továbbra is feszült a helyzet % London (AFP, Reuter) Bahi Ladgham, a jordá­niai arabközi b­ékéltető bi­zottság vezetője szerdán, Husszein királlyal folytatott második megbeszélése után tájékoztatta a sajtó képvise­lőit. „Tanácskozásaink igen biztatóak voltak, — mon­dotta. A király arról bizto­sított, hogy a vérontás mi­előbbi megszüntetését óhajt­ja Jordániában, és helyesel­te Vaszil Teli jordániai kor­mányfő konzultációit a Jasszer Arafat vezette Pa­lesztinai Felszabad­ítási Szer­vezet Központi Bizottságá­nak tagjaival. Megállapodtunk abban is — folytatta Ladgham —, hogy az arabközi békéltető bizottságnak­ folytatnia kell misszióját, s hogy a bizott­ságot. % Amman (AFP, Reuter) A jordániai fővárosban változatlanul feszült a hely­zet. A nyugati hírügynökségek szerda esti helyzetjelentései szerint a főváros központjá­ból változatlanul heves fegy­verropogás hallatszik. A Reuter „h­ivatalos for­rásra” hivatkozva arról ad hírt, hogy az elmúlt négy napban lezajlott incidensek során egyedül a fővárosban mintegy hatvan személy vesztettee életét, illetve sebe­sült meg. Az üzletek tovább­ra is zárva vannak. Az isko­lák bezárták kapuikat, s a minisztériumokban és közhi­vatalokéban is­ csak csökken­tett­ létszámban dolgoznak. A jordániai szakszervezeti szövetség szerdán az egész ország területére kiterjedő és meghatározatlan időre szóló általános sztrájkot hir­detett meg, tiltakozásul „a Palesztinai forradalom fel­számolására irányuló bűnös terv ellen”. Bahi Ladgham Brazil foglyok a Rio de Janeiro (AFP) A hetven brazil politikai fogoly szerdán este még mindig nem indult el Rio de Janeiróból Chilébe. Mint megfigyelők hangoztatják, a várakozás alaposan próbára teszi a diplomaták, az újságírók és a gerillák ide­geit. Általános vélemény szerint a brazil kormány halo­gató tak­tikájával azt akarja demonstrálni, hogy az első d­iplomatarablások óta az idők megváltoztak és ma már a hatóságok diktálják a feltételeket és szabják meg a tár­gyalások alakulását. A foglyok valószínűleg csak a késő éjszakai órákban, vagy csütörtökön hajnalban indulhatnak Santiago felé. CSÜTÖRTÖK, 1071. JANUÁR 14. Kalandozások kora 1 £&. Londonban: miközben hajnalodik Ophn! a világon nem vállal láttam olyan re­mekbe készült rézkilincse­ket és ugyanezzel a fémmel keretezett levélnyílásokat, mint éppen a brit birodalom fővárosában. Ráadásul úgy ragyogott mindegyik, mintha aranyból volna. Ami külö­nösen feltűnt: a kapuzat e díszeinek ápoltsága és a ne­vezett ház karbantartottsági foka között semminemű ös­­­szefüggést nem lehetett föl­fedezni. Néha szinte romok­­ban hevert az épület — az elhanyagoltság vagy az idő múlása következtében —, ám kilincse, dúsan díszített kopogtatója, levélnyílásának zárónyelve fénylett, mint a parancsolat. A régiségüzletek is túlzott gondozottságukkal tüntettek. Már ami az árukészletet il­leti. A különböző korokból származó tárgyak úgy ki voltak suvikszolva, kalapál­va, egyenesítve, hogy bíz­vást hamisítványoknak tűn­tek első szempillantásra is. (Noha talán tényleg azok voltak.) — Mi így szeretjük, uram — mondta egy előkelő dzsentlemen, aki utánozha­tatlan méltósággal gyakorol­ta az eladó tisztét. Majd óvatos mozdulattal és egy patyolatfehér zsebkendővel letörölte a láthatatlan port arról az ezüstányérról, amely előtte feküdt a pulton, és amely úgy ragyogott-villo­­gott, mintha tegnapelőtt ke­rült volna le a futószalagról. Noha pedigréje szerint a római kor derekán készít­hették. — Mi így szeretjük, uram. — Tényleg így szeretik. A hagyomány: mindenekfölött, á­m jól ápoltan, gondosan karbantartva. Elég, ha mi tudjuk róla, hogy régi — gondolhatja az angol. S ha tudjuk, nincs szükség a ré­giesség külső jeleire. Nyu­godtan kifényesíthető, át­köthető, kikalapálható min­den. C­irm emberek — I Ili vitit mondtam ró­luk. Hogy igazoljam magam ezért aztán különösen fi­gyeltem, amikor a játékasz­taloknál kerültem össze ve­lük. Ha játszik az ember, kitárulkozik, tehát leleple­ződik. Közismert, mennyire szeretnek játszani a sziget­lakók. A belváros, a Soho tele van a legkülönfélébb játéktermekkel. Az asztalo­kat, automatákat jól szitu­ált, disztingvált dzsentle­­menek állták körül, és több órán át sémi pénzért el nem mozdultak volna helyükről. Az angolok önfeledten ját­szanak. Ilyenkor még a pénz­­em érdekli őket. Ami ebben a szituációban azt jelenti: nyerni nem föltétlenül akar­nak, csak szórakozni. Egy­más után dobálták be a ha­talmas rézpennyket — eb­ben az országban ugyanis mentől kevesebbet ér egy pénz, méretre annál na­gyobb — az automaták gyomrába. S ha netán még­is nyertek, boldog öröm ült ki arcukra: folytathatják a játékot. A világ fejlett országai­nak nívóját sokáig messze meghaladó világbirodalmi életszínvonaluk erőteljesen kifejlesztette bennük a­­ dol­gok élvezésének igényét. Lakásaik, szórakozóhelyeik kényelmesek, pihenésre, ki­­kapcsolódásra ugyancsak al­kalmasak. Sokat esznek, de az étrend úgy van összeál­lítva, hogy az elhízástól nem kell félniük. (Sovány hú­sórt, sok zöldség, főzelék.) A Soho minden ízében a szórakozást szolgálja. Bár a londoniak azt mondják rá: túlságosan párizsias, így csak nagyon kevéssé ango­los. Legfőbb látogatói még­sem a külföldiek, hanem ők maguk. Elinn­ulunk WSE custól. A fényreklámok tényleg nappali világosságot varázsolnak az utcákra. A fény, e sokszínű villódzás, már-már szinte megváltoz­tatja a tárgyak karakterét. A nappal oly konszolidáltnak arányosnak tűnő házsorok ilyenkor szinte groteszk díszleteknek látszanak. S amit napvilágnál szintén nem vettünk észre: milyen sok errefelé a sztriptíabár, a nudista filmeket játszó mo­zi. Éjfél van. De az utcákon annyian vannak, mint Pes­ten, a délutáni csúcsforga­lomkor. Mindenhonnan árad a fény. Sok szórakozóhely ablakait nem függöényezték el :­ látni a mélytüzű színű bútorzatot, a szmokingban, estélyiben vacsorázókat, a rendkívül kimért pincérek szertartásos mozdulatait. Az utca eleganciája felet­tébb változatos. A kínos pre­cizitással öltözöttségre épp­úgy akad példa, mint a hip­pi-extravaganciára. Látni keménykalapos urat, de für­dőruhás hölgyet is, óriás sál­lal a nyaka körül. Egyszerű­nek és felettébb fesztelennek tűnik az utcákon lebonyoló­dó szerelmi előcsatározás is. Kis kocsijukkal árusok száguldoznak az úttesten. Üdítő italt, fánkhoz hasonló töltött tésztákat, cigarettát árulnak, majd negyedóra múlva szedik sátorfájukat, és meg se állnak­­ a kö­vetkező utcasarokig. Itt nincs üvegbetét. Senkinek nem kell az üres flaska. Ha tartalmát kiitta az ember, szép csöndben lecsúsztatja a földre, a járdaszegély mellé. De nemcsak az üvegeket Az üzletekből is kiraknak a járdára mindent amire már nincsen szükség. Tasakok, papír- és faládák, mindenfé­le göngyölegek ilyenkorra már szinte­­ heggyé maga­sodnak az üzletek előtt Úgy hogy minduntalan le kell térni a járdáról az úttestre, hogy tovább tudjunk menni. Lehet valami igazuk a londoniaknak: a látvány nem túlontúl angolos. De nem is párizsias, ahogy ők állítják. Inkább olaszos. Vagy még inkább: keleties. Az észak-afrikai világváro­sok bazárutcáiban lehet olyan vásári kavargás nap­pal, mint amilyen itt van London szívében: éjjel Hifi­ a Piccadilly Cm-IIJI0­cus-nál vagyunk. Gyalog indulunk el a Cam­den Town felé. Ahogy kifelé haladunk, úgy csökken a forgalom, és akként válik London mind sötétebbé. A leeresztett üzletredőnyök mögül hal-, gyümölcs-, zöld­ségszag szivárog ki. A ban­kok környékén rendőrök ólálkodnak. Két utcányival odább egy ember fekszik a járdán, arccal a földre bo­rulva. Fölemeljük, merő vér az arca. Hogy embereket lát maga körül, mind jobban magához tér. — I am sorry — mondja, mielőtt elbú­csúznánk. Segítettünk rajta és ő kér bocsánatot. Egyre sötétebb mellékut­cákon botorkálunk. A ritkán felbukkanó lámpák fénykö­rében kovácsoltvas kapudí­szek, vöröstéglás párkányza­­tok, régies utcatáblák vil­lannak meg Mintha Dickens vezetne bennünket, ő rajzolt, feled­hetetlen képet arról a Lon­donról, amely hamisítatla­nul megőrizte még hadállá­sait a város külsőbb kerüle­teiben. ISien a Camden Town­■’l­l- hoz érünk, már akkora a csönd, mint ná­lunk, vidéken. A mellékut­cában, ahová letérünk, min­den házhoz lépcső vezet föl. Melletük kis kertecskék. Szép, szabályos rendben. Virágillatot érzünk­ Lon­donban. Miközben hajnalo­dik. Következik: TETŐTŐL TALPIG: OXFORD Papp ZoltánT Konstruktív időszak L­engyelországban Feszültség, rend, nyuga­lom, bizalom — körülbelül ilyen sorrendben kellene egymás mellé illeszteni azo­kat a fogalmakat, amelyek­kel Lengyelország belpoliti­kai helyzetének alakulásá­val kapcsolatban röviden ki­fejezhetnénk a történteket. Az események részletei ál­talánosságban ismertek: az 1970. december 13-i beje­lentést, hogy „árrendezés” keretében felemelték (20 szá­zalékkal az élelmiszerek, 45 százalékkal a ruhaneműek), illetve csökkentették (20—30 százalékkal a tartós fogyasz­tási cikkek vonatkozásában) az árakat, az ország északi, tengerparti városaiban tün­tetések és kisebb rendzavar­gások követték és ország­szerte érezhető volt bizo­nyos feszültség. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának hete­dik, december 20-án össze­ült plénumának döntései azonban „kifogták a szele­ket” a zűrzavarra speku­lálók vitorlájából. Az „in­dító lépés” a vezetésben végrehajtott néhány válto­zás volt: Edward Gierek lett a KB első titkára, Piotr Jaroszewicz a kormány el­nöke, és jelentősen megvál­tozott a Politikai Bizottság összetétele is (tizenként tag­ja közül öt új) és a kilenc­tagú KB-titkárságból is há­rom politikus első ízben töl­ti be ezt a tisztséget, mint jelentettük. Az átalakult legfőbb veze­tő testület — a Le Monde című vezető, baloldali fran­cia lap kifejezésével élve — „ritka jó érzékkel ragadta meg a legfontosabb, megol­dásra váró alapproblémá­kat”. A száz-egynéhány nagyüzem dolgozóival való konzultálás után döntött az erre a célra rendelkezésre álló 7 és fél milliárd zloty felhasználásáról a bérek rendezésére, s a vajdasá­gokban — ezek a mi me­gyéinknek megfelelő köz­igazgatási egységek a meg­rendezett pártkonferenciá­kon részletesen ismertették az ország előtt álló feladato­kat. E széles körű megbe­széléseken a nagy gondok­ról éppen úgy szó esett, mint a biztatónak tűnő ki­látásokról. Ez a közvetlen szót értés teremtette meg azután azt a bizalommal át­hatott légkört, amely most jellemző a lengyel helyzet­re. Természetesen nincs ar­ról szó, hogy most valami­féle „hurrá-hangulat” ala­kult volna ki Lengyelor­szágban, hiszen az eltelt másfél évtized vezetési mu­lasztásainak következményei változatlanul fennállnak, ha­nem arról, hogy — amint egy szczecini gyár munkás­­kollektívája derekhez in­tézett táviratában kifejezte — „megnyugtató és végtele­nül jóleső érzés, hogy szív­­vel-lélekkel törődnek ve­lünk, hogy meghallgatják problémáinkat, és hogy az ország gondjainak-bajainak megoldására­­ irányuló erőfe­szítésekbe a mi közreműkö­dési szándékainkat, elhatá­rozásainkat is belekalkulál­ják”. Erről van tehát szó! A lengyel nép — és ez a tör­téntek legfőbb tanulsága — ismét tanúbizonyságot tett legnagyobb értékeiről, így állhatatosságáról és a szo­cializmus iránti hűségéről. A dolgozók öntudatának, a LEMP szót értésének a tö­megekkel, volt köszönhető, hogy a történtekből nem lett „helyzet”, s hogy a za­vargásokat kirobbantani igyekvő huligán elemeket kiebrudalták soraikból. Az az új vezetés, amely tekin­tettel van a sok összetevő­ből — többpártrendszer, a vallás különleges helyzete, társadalmi sajátosságok, a mezőgazdaság „konzervatív arculata”, az értelmiség és a lakosságnak több, mint felét kitevő 30 éven aluliak vé­leménye, igénye — álló helyzetképre, erőteljes és ésszerű léptekkel kezdte meg a megoldások felé ve­zető úton való haladást. Rövid idő alatt tehát új, konstruktív helyzet alakult ki Lengyelországban. A nép és a vezetés közös állás­pont­jának megteremtése, a test­véri szocialista országok ve­zetőinek gyors és átfogó konzultálása után a nép is, az új vezetés is munkához látott. Sok nehézséget kell még leküzdeniük. Együtt azonban minden körülmé­nyek között célba­­ érnek. Perényi István

Next