Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
▼A3-4SJ9AF, m MÁJUS 14, Eltemették Erdei Ferencet (Folytatás az 1. oldalról.) Alig egy évvel ezelőtt mutatta be a televízióban ezt a várost, ahol most végleg megpihen. A riportban vallomást tett. Elmondta, hogy az ősök, a szülők nyugvóhelye mellett kiválasztotta már a maga sírhelyét. Hogyan is gondolhattuk volna akkor, hogy jövendölése ilyen rövid időn belül beteljesül? Most megtéréseihez, magába fogadja itt a föld, amelyet olyan olthatatlanul szeretett. A kis szentlőrinci ház gyermeke fiatalon elkötelezte magát a szocializmus ügyével. Már gimnazista korában kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Huszonhárom éves sem volt még, amikor radikális szellemű politikai tevékenységéért börtönbüntetésre ítélték. Ám a Horthy-fasizmus minden haladó mozgalmat üldöző terrorja sem tántorította el őt a tudatosan vállalt életúttól. Tanulmányai és tapasztalatai nyomán mind közelebb került a kommunista párt álláspontjához, a marxista— leninista világnézethez. Mindinkább magáévá tette a marxizmusnak azt a sarkalatos igazságát, hogy nem elég csak felismerni a valóságos állapotokat, hanem meg is kell változtatni azokat. Ennek az elvnek a végrehajtásáért vívott harcban a kommunistákkal együttműködő népi írók egyik szellemi vezére lett A kommunistákkal együtt részt vett a Márciusi Front megalakításában, programjának kidolgozásában és valóraváltásában. Harcos szellemű cikkeket írt a mozgalom lapjaiba, a Válaszba, majd a Szabad Szóba. Egyike volt azoknak, akik sürgették az önálló és alapvetően a szegényparasztság érdekeit képviselő Nemzeti Parasztpárt megalakítását. Nem véletlen, hogy a párt alakuló értekezletét 1939 nyarán éppen Makóra hívták össze. Igaz, a párt célkitűzése nem volt marxista program. De abban, hogy haladó, baloldali és a kommunisták követeléseivel rokon, vagy azonos pontokat tartalmazó célokat is kitűzött, oroszlánrésze volt Erdei Ferencnek. Világosan látta és képviselte, hogy a társadalmi haladás egyetlen jövőt formáló útja csak a szocialista átalakulás lehet A második világháború éveiben a Magyar Kommunista Párt népfrontpolitikájának egyik legszilárdabb harcosa. Ekkoriban főként a Szabad Szóban és a Kelet Népe című folyóiratban a harcos publicisztika fegyverével küzdött és tiltakozott az elnyomás, a fasiszta leigázás ellen. Szegeden mint újságíró, szerkesztő dolgozott. Pártja képviseletében részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front munkájában, 1944 végén pedig Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere lett. A felszabadulás után, a koalíciós évek bonyolult körülményei között is nagy politikai érettséget tanúsított. A Nemzeti Paraszt Párt, amelynek egy ideig alelnöke, majd főtitkára, a kommunista párt megbízható, jó szövetségese volt a reakció elleni harcokban. Ez nem kis mértékben Erdei Ferenc elvtárs forradalmi szilárdságának, marxista—leninista meggyőződésének volt köszönhető Erdei Ferenc elvtárs egész életén át szerény alázattal szolgálta a magyar parasztság felemelkedésének ügyét. Fiatal korában a szegényparasztság sorsának, a mezőgazdaság elmaradottságának és azok okainak feltárásával. segítette az agrárforradalom kibontakozását. Falukutatói tevékenységéről így írt a kommunista párt egyik teoretikusa: ..Nagy érdeme, hogy konkrétan — vidékről vidékre, városról városra — járt utána a paraszti fejlődés konkrét folyamatának.” Nevét a „Futóhomok” című szociográfia tette országos hírűvé. Röviddel azt követően megjelent a „Parasztok” című könyve, amelyet egyik alapmunkájának és legkedvesebb művének tartott. Egyik megfogalmazója, hirdetője és megvalósítója volt a földreformnak. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban, a Nemzeti Függetlenségi Frontban a kommunistákkal együtt harcolt a földreform végrehajtásáért és megvédéséért. Mint agrárpolitikus, közéleti személyiség és tudós, kimagasló érdemeket szerzett a korszerű szocialista mezőgazdaság elvi és gyakorlati kérdéseinek kidolgozásában, megvalósításában. Erdei Ferenc elvtárs a termelőszövetkezeti mozgalom első határozott lépései idején földművelésügyi miniszterként dolgozott. S az utóbbi években az Országos Szövetkezeti Tanács elnöki tisztében is sokat fáradozott azon, hogy elősegítse a közös összefogás különböző formáinak megerősödését. Közéleti tevékenységén túl az agrárközgazdaságtanban is maradandót alkotott, valóságos iskolát alapított. A mai agrárgazdasági, üzemtani kérdéseket művelő nemzedék széles rétege a gyakorlati, oktatói és tudományos munkájában tanítójának vallja Erdei Ferencet és szellemi hagyatékát A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 óta folytatott következetes szövetségi politikája valóra váltotta azokat az elképzeléseket, amelyekért ifjú korától küzdött. A szocialista nemzeti egység programja, a szocialista demokratizmus még szélesebb körű kibontakozása megvalósította elgondolásait. Hogy ez milyen lelkesedéssel töltötte el, azt legutolsó, nagy visszhangot kiváltó, egy hónapja, épp itt, Makón elmondott választási beszéde tanúsítja a legjobban. Számára a szövetségi, a népfrontpolitika lényege több mint 30 éven át a munkás-paraszt szövetség szilárdságának ápolása, erősítése volt. Ennek érdekében tevékenykedett a felszabadulás óta, mint országgyűlési képviselő, mint különböző, magas állású funkciót betöltő politikus, 1963-tól 1970-ig a Hazafias Népfront főtitkáraként, legutóbb pedig az Elnöki Tanács tagjaként. Világosan megértette a történelmi idők parancsszavát, s ez történelmünk kiemelkedő szereplőjévé avatta. Hallatlan munkabírással rendelkezett. Sok közéleti és tudományos tisztséget töltött be, de egyet sem formálisan. Megbízatásának mindig a legmagasabb fokon igyekezett eleget tenni. Mint családfő is példamutatóan élt Szüleit, testvéreit feleségét és két gyermekét rajongásig szerette. Legnagyobb elfoglaltsága közben is mindig talált időt arra, hogy megossza a családnevelés gondjait hitvesével, aki férje közéleti tisztségeiben is hűséges társa volt. Mélységes szeretettel nevelte gyermekeit, építészmérnök fiát és biológus lányát a szocialista haza becsületes polgáraivá. Néhány héttel ezelőtt választókerületének tagjai, mint annyiszor, ismét bizalmukat fejezték ki Erdei Ferenc iránt: országgyűlési képviselővé választották. Szerdán azonban az országgyűlés alakuló ülésén az ő helye üresen maradt. Korán ragadta el a halál. Éveinek száma szerint sokáig élhetett volna még, hiszen alig fél éve, hogy 60. születésnapját ünnepeltük. Akkor még nem sejthettük, hogy ilyen fájdalmasan rövid idő után kell a koporsója előtt állnunk, mert teli volt életkedvvel, és további évtizedekre való tervek foglalkoztatták. Terveit most már nélküle kell valóra váltanunk. Bárhol lakott is, háza mindig idejárt. Az ő makóisága elsősorban a szülőföldhöz és ifjúkori álmaihoz, harcaihoz való hűségét jelentette. Ez a hűség íratta le vele még pályakezdése éveiben a hitvallásszerű szavakat: „Nem szabad menekülni. A futás sem a menekülőn, sem az elhagyottan nem segít soha. Feszüljön csak a tagadás és buzogjon csak a vér, emelkedésre így lesz majd elég erő valaha.” Életművével bebizonyította: volt ereje a felemelkedésre. Alkotóereje teljében szólította el a halál, de teljes életművet hagyott hátra így is. Olyant, amint az élete volt: igazat, tisztát és becsületeset. Míg élt, milliókat szolgált, milliókért küzdött hűségesen. Most már az életműve tölti be ezt a szolgálatot messzire sugárzóan. „Emlékét megőrizzük!11 Fehér Lajos után dr. Erdey-Grúz Tibor akadémikus, az Akadémia elnöke az MTA nevében mondott búcsúztató beszédet. — Erdei Ferenc utolérhetetlenül színes egyénisége, eredeti gondolkodása, sokoldalú munkássága révén mintaképe volt az Akadémián annak, miként ötvöződhet gyümölcsözően egybe a tudós és a politikus, a kutató és a közéleti személyiség, a harmonikus műveltség és a megnyugvást nem ismerő küzdelem a haladásért. Ezt követően dr. Bartha Tibor református püspök mondott búcsúztatót. A következő szónok Szabó Jánosné nyugdíjas, a munkásmozgalom makói veteránjai, valamint a helybeli hagymatermelők nevében búcsúzott a város nagy fiától. A szülőváros népe, Makó politikai, társadalmi, gazdasági szervei, a környék, Csongrád megye lakosai nevében dr. Forgó István, a városi tanács elnöke búcsúzott az elhunyttól. — Mi, makóiak — mondotta — sokszorosan érezzük: e koporsóban fekvő ember az egész magyar közéletnek igazszívű harcosa volt, mégis büszkén mindig e város szülöttjének vallotta magát. Sokat, mérhetetlenül sokat tett a mindennapi apró munkában is ezért a városért A «makóiak Ferijének” emlékét szívünkben örökre megőrizzük. A ravatalozónál tartott gyászszertartás után a gyászolók menete a sírhoz vonult, ahol Szűcs Ferenc vezérőrnagy a család, a barátok, ismerősök, tisztelők nevében vett végső búcsút. A koporsót a gyászinduló hangjai mellett bocsátották a sírba, majd koszorúkkal, a kegyelet és a gyász virágaival borították el a sírhantot. Esztergályos lányok A gépműhely sajátságos jó szaga, az esztergapadok halk duruzsolása fogadja a látogatót a repülőtéri tanműhelyekben, amelyeknek gazdája, birtokosa a 600-as sz. Iparitanuló-képző Intézet, pontosabban szólva: mindig azok a fiatalok, akik ott szereznek szakmát, nyernek tudást, tesznek szert öntudatra, hogy beléphessenek a munkásosztály sorába. Aki nem akar érteni a gépek és a szerszámok nyelvén, annak mindig idegen marad a munka, a környezet, amelyben emberré formálódnak a tegnap még gyermekarcú fiúk és lányok. Igen, nem véletlen elszólás, itt és most lányokról lesz szó, akik a nyolc általános után a nőies szakmától annyira elütő vasesztergályosságot választották. Mi vagy ki ösztönözte őket erFŐZŐKANALTÓL A GYÁRVEZETÉSIG re a pályára, hiszen a nőknek a technikához való érzéke általában nem velük született tulajdonság, mint a legtöbb fiúnál. Még alig tudnak biztonságosan járni, mikor sistergő gőzmozdonyt és mindenféle hangos motort körülvesznek, már messziről feléreznek rá a fiúk, amikor a kislányok alvós babáikkal vannak elfoglalva és félénken hessentenék el a zajos masinákat, mintha a világot féltenék azoktól. A gyermekjátékokat is eleve a nemek szerinti ösztönösség formázza, tölti meg tartalommal. F. század technikája és jövője éppúgy a nőké is már, mint a férfiaké. Tyereskova űrrepülésével megnyílt előttük is a csillagokhoz vezető út, nem szólva a földi pályákon befutott útjukról, a gépkocsivezetéstől a gépészmérnöki oklevél megszerzéséig, a főzőkanáltól a gyárvezetésig stb. A szóban forgó tanműhely esztergapadjainál három kislány fut versenyt fiútársai igyekezetével. Nagy Sarolta Kiskundorozsmáról, Börcsök Ida a balotaszállási tanyákról, Flórián Hajnal pedig Szegedről. Az általános iskola után jelesrendű bizonyítványukkal pályázhattak volna bármely középiskolába, vagy választhattak volna maguknak biztos megélhetést nyújtó szakmát az igazán nőies foglalkozások közül is. Szószólójuk, ösztönzőjük, hogy vasesztergályosok legyenek, nem volt. Sarolta apja gázgyári dolgozó, Idán állami gazdasági udvaros, Hajnalé pedig szövetkezeti halász. Az egyébként igen hézagos, kampányszerű általános iskolai pályaválasztási tanácsadás sem a vasasszakma felé irányította a három kislány figyelmét. Mostani vallomásuk szerint saját érdeklődésük, lapozgatásuk a technikai folyóiratokban, az esztergapad mellett a nem nehéz fizikai munka, a szakma elitsége és nem utolsósorban a várhatóan jó kereset vonzotta ide őket. Háromszáznál több vasas fiútanuló — lakatosok, hegesztők, esztergályosok, gépszerelők, villany- és csőhálózatszerelők között — a három szem kislány szívósan tartja a szintet a tudás megszerzésében, a gyakorlat elsajátításában. Elnézésben, részrehajlásban nem részesülnek tanáraiktól, oktatóiktól. " 7 ~ Madar JÁTÉKOSSÁG ÉS Falmu" I OPTIMIZMUS tó^szerint lányai képessége nem gyengébb a fiúkénál. — Igaz — teszi hozzá —, játékosabbak. Jó kedélyüket nem rontja le pillanatnyi kudarc. Optimistábbak is egy-egy feladat vállalásában még akkor is, ha a végeredményt nem látják elég biztatónak. Kísérletező kedvük mindig új szárnyalást kap. Egy tavaly végzett leánytanulóm országos versenyben egyedül volt lány és a tizenkettedik helyen végzett szaktudása bizonyításában, pedig a mezőny igen erős volt. Egy szegedi nagyüzemben esztergályos ma is. Többet keres, mint én, és érettségi előtt áll. Közvetlen elődjük, az élő példakép Saroltának, Idának és Hajnalkának is tetszik, noha jelenlegi helyzetük és elképzelésük a jövőről eltérő. Sarolta Dorozsmáról jár dolgozni és tanulni. Saját házukban rendezkedtek be a legfontosabb háztartási gépekkel a tévéig. Elmondása szerint mai igényüknek megfelelően nem élnek szűkösen. — Ha végzek — mondja boldogan —, vár rám egy príma esztergapad a községi gépjavító állomáson. Ida viszont havonta négyszer jár haza 70 kilométerre Szegedtől, s a balotaszállási tanyavilág már nem az egyedüli otthona. Szegeden albérlő. Reggeliről, vacsoráról maga gondoskodik. Délben az intézetben ebédel. Ha minden kiadását számolom, az ipari tanulóság annyi áldozatba kerül szüleinek, mintha technikumban tanulna. — Majd aztán, ha itt felszabadultam, gépipari szakközépiskolába iratkozom — tárja elém elgondolását — Ászaié-RENDHAGYÓ középis ELETEK kórát éa _________________ se hagyom ki a számításomból — fűzi hozzá Hajnalka. — Különben is mi már emeltszintű tanításban-oktatásban részesülünk az iskolában, vagyis mire végzünk, annyi, mintha a szakközépiskola második osztályából lépnénk ki, csakhogy biztos szakmával, megélhetéssel a kezünkben. Felvételi vizsga nélkül rögtön kezdhetünk a szakközépiskola harmadik osztályában, és majd tehetünk érettségit. Lányok, esztergályos lányok egy jól megbecsült szakma kapujában. Nem ők az első fecskék a szerszámgépek mellett, pályaválasztásukkal mégis a rendhagyó esetek közé tartoznak. Az intézetet annyira magukénak érzik, mint természetesebb elhivatottságukban a fiúk. A három kislány kiveszi részét az osztály munkájából, tevékenyek a KISZ-ben. Sarolta és Hajnalka sportol, kézilabdáznak, atlétizálnak. Rendszeres újságolvasók és színházlátogatók. Hogy Omegáék vagy Illésék a legjobb együttes-e, azt maguk közt sem tudják eldönteni. A fiúktól csak annyiban tartanak, amennyiben — gondolják azok — helyzeti előnyt élveznek fizikai erejüknél fogva a szerszámok forgatásában. A padot, a késeket beállítani, fogaskerekeket felrakni menetvágáshoz viszont úgy értenek, mint a fiúk. S ami legfőképpen bizonyít: a tenyérbe ülő kész munka precíz pontossága. Tized-, olykor századmilliméter pontossággal kell megmunkálni tengelyt, perselyt, csapágyfészket. Olykor tűzpiros, majd kékre, barnára színeződött forgácsok kunkorodnak le a kés éle nyomán, vagy pattannak szét, mint a szikraeső. Biztonságos, jó érzés így parancsolni az anyagnak, amelyet az ember alakít, miközben önmaga is alakul — vallja Sarolta, Ida és Hajnal, a szakmájukban fiúsított lányok. Ládi Ferenc Tovább gazdagítják az MSZBT munkáját Tegnap, szombat délelőtt a megyei tanács vb termében gyűltek össze az MSZBT megyei elnökségének tagjai, akik az elmúlt, 15 év alatt — ahogy az ülés felszólalói is hangsúlyozták — személyesen és együtt rendkívül sokat tettek a magyarszovjet barátság szélesítéséért. A megyei pártbizottság nevében Forgó Pál, a pártbizottság munkatársa tájékoztatta az egybegyűlteket a baráti társaság továbbfejlesztésére. A két nép közti barátság olyannyira tömegessé vált, hogy az általános iskoláktól a több ezer munkást foglalkoztató gyárakig rendkívül sok személyes összeköttetés vált lehetővé. Éppen ezért a Magyar— Szovjet Baráti Társaság további munkájában az üzemeket, intézményeket, szövetkezeteket, iskoláidat képviselő tagcsoportok fontos tevékenységet vállalnak magukra. Az MSZBT országos elnöklégénak köszönetét Lóránt Sándorné, az elnökség tagja tolmácsolta. Elmondta, hogy ősszel a tagcsoportok képviselőit konferenciára hívják össze, s azon határozzák meg e fontos társaság újabb öt évre szóló feladatait. Szeged továbbra is nagy szerepet játszik az MSZBT országos elnökségének munkájában, hiszem ugyancsak ősszel rendezik meg a szovjet hős városok hetét, amelynek rendezvényeiben Odesszához fűződő kapcsolatai révén városunk. is nn.aunxermet kanntL