Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

es Sröwrm., *wl reim» h Bz üzemekben könnyítik a kánikulai hétköznapokat Nagyüzemeink egyre na­gyobb gonddal igyekeznek jobb körülményeket biztosí­tani dolgozóiknak, különös­képpen a nehéz fizikai mun­kát végzőknek. Évről évre újabb és újabb szolgáltatá­sokat vezetnek be, amelyek­kel például a nyári időszak­ban könnyebbé tehetik a fá­rasztó műszakokat, a nagy meleg elviselését. A tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy az üzemek élnek a kollek­tív szerződések adta lehe­tőséggel, jól felhasználják a vállalati nyereséget a meg­felelő munkahely megterem­tésére. A Szegedi Kábelgyárban már tavaly megkezdték a „Lehel-akciót”, amelynek során minden műhelybe elekromos hűtőszekrényt ál­lítottak. A hűtőszekrényben minden dolgozó elhelyezhe­ti uzsonnáját, ásványvizes, vagy szörpös palackját, amit a tetszés szerinti időben használhat. A kábelgyáriak körében nagyon népszerű ez a szolgáltatás, hiszen így mindig kellemes italhoz jut­hatnak. A gyár figyelembe vette a hútómű munkásai­nak kérését, s a zárt abla­kok helyett nyitható kerete­ket szerelnek fel a meleg műhelyben. Az eddigi mun­kálatok során valamennyi hőséget árasztó gép mellé hőelszívó berendezést, ven­tillátort állítottak A szegedi öntöde — Sze­ged talán legforróbb mun­kahelye — az idén minden eddiginél hatékonyabb ked­vezményben részesíti dolgo­zóit. A kollektív szerződés értelmében a törzsgárda­­tagok 2—8 napig terjedő pótszabadságban részesül­nek. Az öntödei fizikai mun­ka nagyon igénybe veszi az embereket. Ezért a nagyobb szabadság, a több pihenő­idő rendkívül sokat jelent az­ egészség megóvása érde­kében Az üzemben 20 éve dolgozók az új intézkedés nyomán több mint egy hó­napig maradhatnak távol szabadságon üzemüktől. Az öntödében is rendszeres a védőital-szolgáltatás: napon­ta 50—60 liter tejet, vala­mint citromos teát juttatnak ingyen a meleg munkahe­lyeken dolgozóknak. A Szegedi EMERGE gu­migyárban megállapították, hogy a nagycsarnok mester­séges szellőztetése nem ha­tásos. Ezért a nagyméretű műhely tetejét öt helyen megbontották, utat engedve ezzel a természetes lég­áramlatnak A hagyományos módszer sikeresnek bizo­nyult, az eddig szánt, elvi­»élhetetlenül meleg gépek mellett 6—3—1,1 fokkal is csökkent a hőmérséklet. Természetesen az EMERGE sem érte be ennyivel. Az idén újabb különleges jut­tatásban részesítik a mun­kásokat. Ezek közül a leg­fontosabb, hogy a heveder - vulkanizálók — a legnehe­zebb fizikai munkát végzők — kánikulai bérpótlék cí­mén május 1-től szeptember 30-ig havonta 200—300 fo­rint fizetéskiegészítést kap­nak. Az összes termelőgép­­kezelőnek is emelték a mun­kabérét. Június 1-től három kategóriában — mintegy 600 ezer forint összegben — 100 —260 forinttal emelkedett a munkások fizetése. De csak azoké, akik a termelésben közvetlenül részt vesznek, meleget, hőt fejlesztő vagy különösen nehéz igénybevé­telt támasztó gépeket irá­­­nyítanak. Kiterjesztették a védőital-étel szolgáltatások körét is. Az ásványvíz mel­lett most már citromot is kapnak a dolgozók. A he­vederprés kezelői pedig ezen felül mindennap egy liter tejhez jutnak — teljesen in­gyen. Figyelmet érdemel, hogy a gyár ivóvízellátását is javítják, öt, ivóvízhűtő gépet állítanak fel ezekben a napokban. M. I. U­ból ültetik a fűszerpaprikát Elemi kávéi a Hoteken A több mint nyolcezer holdas szegedi tájkörzetben már befejődött volna a fű­­szerpaprika palántáinak ki­rakása. Az egymást követő elemi csapások azonban ké­sedelmet­ okoztak, rengeteg többletmunkát adnak a gaz­daságoknak és növelik a ter­melés költségeit. Éppen a hagyományos ősi termőtáj, a szegedi járás homokvidéke szenvedte a legtöbb kárt. Május derekán a forróság szinte sivataggá változtatta a határt, felforrósította a talajt és a gyenge palánták egy része tönkrement. Hiá­ba hordták rajtokkal a vi­zet, a locsolás sem segített. A szorgalmas, igyekvő, a munkát idejekorán kezdő gazdaságok károsodtak a leg­jobban. Azután sok fárado­zással ú­jból ültettek, de alig fejezték be a munkát, ami­kor többször is jégverés vo­nult végig a járásban, fő­leg Zsombó, Balástya, Szaty­­maz határában. Zsombón a Virágzó Gyümölcsös és a Gyümölcsöskert szakszövet­kezetek földjeit például jú­nius 6-án fél óráig pász­tázta jeges zápor, nagyobb foltokban letarolva, szinte a földbe taposva az érzékeny növényeket. A kárt szenve­dett szövetkezetek nehezen és drágán tudták csak be­szerezni a palántákat, ame­lyekkel pótolják a mostoha természeti viszonyok okoz­ta hiányosságokat. Egyes termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek már har­madszorra fogtak hozzá a fűszernövény ültetéséhez. Áldozatos munkával min­dent megtesznek, hogy ele­gendő­ a várt mennyiségű piros paprikát adja az or­­szágnak a szegedi táj az idén is. Az alkotmánymódosítás előkészítése Tegnap a Jogászház dísz­termében megtartották a Magyar Jo­gász Szövetség választmányi ülését. Dr. Prandler Árpád fő­titkár beszámolt az utóbbi két év munkájáról. A jo­­gászság — mondta — több nagy társadalmi, gazdasági feladat megoldásában vett részt. Egyebek között elvé­gezte az új gazdaságirányí­tási rendszer jogi megalapo­zását, s a maga sajátos esz­­közeivel­ég alia mákt,­­i san­ctalista demokrácia tovább­fejlesztéséből is leveszi ré­szét. A Jogász Szövetségnek sok feladata lesz a követke­ző négy év jogszabályalkotó programjának megoldásában. A soron következő legna­gyobb feladat az alkotmány­módosítással kapcsolatos munka, majd a jogszabály­­tervezetek vitájának előké­szítése. A főtitkári beszámolót vi­ta k­irajtik­, Intermetall Budapesten szerdán meg­kezdődött az Intermetall Vaskohászati Együttműködé­si Szervezet Tanácsának 13. ülése. Ezen részt vesznek a tagországok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, az NDK, a Szovjetunió — küldöttsé­gei. A tanácsülésen értékelik az Intermetall tavalyi mun­káját, és megtárgyalják kü­lönböző kohászati termelő­­kapacitások közös létesíté­sével kapcsolatos javaslato­kat. (MTI) Védekezés a korrózió ellen Kiállítás és ankét Szegeden .Sakk-matt a rozsdának! — hirdeti egy prospektus a Szegeden rendezett, s tegnap, szerdán megnyílt korrózió­­védelmi kiállításon. A rek­lámszöveget általánosíthat­juk is, bár így optimizmusa némiképp csökken; a hazai szakemberek és a korrózió között napjainkban egyre iz­­galmasabb „sakkparti” fo­lyik. A tét hatalmas összeg. Mint a sajtótájékoztatón megtudtuk, 1965-ben az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság 4 milliárd forintra becsülte hazánkban a felis­mert és leküzdhető korróziós károkat. Ma már a kimutatható korróziós kár 5 milliárd forintra rúg egy évben, ami részben a gépállomány, részben a járműpark növe­kedésével függ össze. S noha 196S óta az OMFB korróziós bizottsága jelentős intézke­déseket foganatosított, továb­bi erőfeszítésekre, követke­zetes védekezésre van szük­ség. Az ehhez szükséges eszközök, anyagok legjavát most három napig láthatja a szegedi közönség is. A Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont nagytermében tegnap délelőtt 10 órakor megnyílt kiállítás 11 vállalat és inté­zet eredményeit, kutatásait összegezi, a kiállításon • az AFOR, az Általános Gépter­vező Intézet, a BUDALAKK BestEk- 66 Magyar tagjar,­­ Egyesült Vegyiművek, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, a Hungária Mű­anyagfeldolgozó Vállalat, a Komáromi Kőolajipari Vál­lalat, a Könnyűipari Szerelő­és Építőipari Vállalat, az OKGT Nagynyomású Kísér­leti Intézete, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat és a JATE fizikai-kémiai intéze­te mutatja be a védekezést szolgáló termékeit, módsze­reit és műszereit. A kiállítással — mely 10- től 18 óráig tekinthető meg — egyidőben háromnapos ankétot is tartanak a műve­lődési központban, ismertetik a korrózió elle­ni védekezés legújabb eredményeit, többek közt az építiparban, élelmiszeriparban és mező­­gazdaságban betöltött szere­pét Remélhetőleg a mostani kiállítás és ankét előmozdít­ja a korrózió elleni védeke­zést és a kérdésekkel kap­csolatos kutató-szervezőmum- IszL 3 Mesterségük címere: a kés A szőregi húsbolt előtt fe­hér Opelt véd a fa árnyé­ka a tűző naptól. A meleg levegőben a jellegzetes ser­tésszag elegye is terjeng. A belső épületek mögött, az udvar végében hempergőz­­nek a hűsítő pocsolyában az asztalra szánt állatok. Ezen a parasztportányi területen 18 ember dolgozik kemény fagyban és kánikulában, késsel, tűzzel, és csak az erősektől telő energiával. Hentesek. A vá-ÉRZELGŰSSfiG­rosellá- NÉljKÜfe !________________ vetkezet húsfeldolgozó üzemének egyik régebbi dolgozója így emlékezett vissza az ott el­töltött néhány hónapra: „Úgy éltem, mint a kutya. Nyakig a szennyben, a vér­ben. Otthon ragadt a lepe­dő a zsírtól. És ilyen mun­ka mellett el is dunai­t az ember, bármilyen intelli­gensnek is képzeli magát.” Ő nem bírta ezt a munkát, hát keresett másikat. Még szürke a beton abban a kis zárt udvarban, aho­vá most terelik a disznókat. Kényszeríteni kell őket, hogy megtalálják a bejára­tot. Az erőszakra visítás, eszeveszett ellenkezés a válasz. A győztes természe­tesen az ember. Néhány perc, és az utolsó állat is megmerevedve, élettelenül vágódik el, miután megérinti szemét az áramot vezető hatalmas, széttárt csáp. Az idegen megborzong a lát­ványtól. — Nincs itt helye érzel­gősségnek — mondja az egyik fiatalember, miközben rendre beleszúr a már tehe­tetlen disznókba. — Ez a hentesmunka! A szétúszó pirosságot víz­­sugár küldi a lefolyóba. Dübörögve gyullad a pörkölőben a propán-bután gáz Időnként eltűnik a kék láng, hagtalanul szökik a gáz. Egy gyors mozdulat, és már­is fellobban újból a kö­zeli, biztonsági lángtól. A hentesek trikóján átüt a ve­rejték. A bentiek kidugják fejüket a hirtelen csöndre, hogy megbizonyosodjanak, nem a szomszédos zárt he­­lyiségben illan-e el égés nélkül a gáz. Mindig résen kell lenniük. SOK MUNKA — SOK PÉNZ Oda­benn ha­sítják, belezik megdöbbentő gyorsasággal a mellső lábuknál kifeszített, felfüggesztett állatokat. Az egyik nyakig véres, bő be­szédű hentest kérdezem: — Mióta végzi ezt a mun­kát? — Tizennégy éves korom óta. Iskolában akkor kezd­tem tanulni a szakmát Tud­tam már korábban is, mi­lyen a hentesélet, apám, nagyapám is hentes volt. — Hol dolgozott azelőtt? — A szalámigyárban. — És itt jobb? — Sokkal többet dolgo­zunk Itt kötetlen a munka­idő. Van úgy, hogy tizenhat órázunk. A téeszekkel nem egyeztünk meg, mikor mennyi sertést küldenek. Előfordul, hogy hat napi munkát három nap alatt kell elvégeznünk. A heti normánk 120 sertés. Nemré­giben 219-et trancsíroztunk fel­­ hat nap alatt. — Úgy tudom, a fizetésre nincs panaszuk — mondom, mikor felidézem a bérlista számait. — Ez igaz. A szakmunká­sok itt 3—6000 forintot ke­resnek. De ezt a melót csak sok pénzért vállalják. A téma hallatán a töb­biek is odaszállingóznak. — A szalámigyárban 2400- at kaptam — szólal meg az egyik újonnan érkezett em­ber. De ott fehér asztalnál ettünk, felszolgálták az ebé­det! Háromnegyed 3-kor le­tettük a kést, aztán a me­leg zuhany alá álltunk. Az­óta ott is megkeresném a háromezret. Az üzem vezetője, aki ed­dig hallgatott, most nem hagy szóhoz jutni mást. — Egyikünk sem szóra­knzm jtat­nie. Kjaes I­zó szö­ami belefér a munkaidőbe, azt meg kell csinálni. Még ha korszertelenebb körülmé­nyek közt dolgozunk is. Ezért kapjuk a több fize­tést. — Nyolc órai munkával, úgy­hogy tudjuk előre, mi­kor megyünk haza — vállal­juk is a nehezét — kapcsoló­dik a beszélgetésbe az egyik hétgyermekes szakmunkás. Nem a munka sok, hanem a fölösleges meló. Nézze meg, hogyan trógerolunk — hív egy másik helyiségbe. A mázsán oldalszalonnák csúszkálnak ide-oda. — Itt nincs kocsi, amire felpakolhatnánk ezeket. Há­zon belül tízszer fordul még meg a kezünkbe — mondja, és „láncra” szólítja fel a többieket. Kézről kézre jár a hűtő­ig a szalonna. Közben a pa­naszáradatnak se vége, se hossza, „öreg a daráló, és rossz a kézi töltő. Nincs elég hűtő, kicsi a raktár.” Aztán ismét másra tere­lődik a szó. Van, aki kocsin jár, saját házában lakik, van, aki csak most gyűjti a rá­­valót. Kellene a pénz, ha már így és ennyit dolgoznak. „A nyereségrészesedésből eddig csak előleget kaptunk februárban. Azóta is vár­juk a többit...” — Mit szeretnének végül is? — kérdezem. Hiszen ha nem teljesítménybérért dol­goznának, vagy gépek segí­tenék a munkát, esetleg emelnék a létszámot, keve­sebb kerülne a borítékba. — A jobb körülményekért, a rendezett munkaidőért le­mondanánk némi pénzre?, is. Akkor sem lenne leányálokú az itteni munka, még ha sze­­reti is csinálni az ember — mondja az egyik legjobban kereső szakmunkás. Egy-két bizonytalan he­lyeslés még megüti a füle­met. A többiek azonban hallgatnak. A csöndben ván­dorútra kel a borral töltött kannatető. Újabb vágás kö­vetkezik. IAzon­­ SZÜKSÉG VAN RÁJUK koráb­________________ ban II városellátó szövetkezet mű­ködött, jelenleg ez az egy létezik. Jóvoltából Szeged hentesüzleteit általában nem hagyja el csalódva, hús nél­kül a vásárló. A 18 ember munkájára szükség van. A városellátó szövetkezet a szövetkezetek közös vál­lalatává fog alakulni. A vál­tozás, remélhetőleg, átsegí­ti a henteseket ezen a ne­héz helyzeten. És addig is jó szervezéssel, kölcsönös jó­indulattal sok mindenen le­hetne javítani. Chikán Ágnes

Next