Délmagyarország, 1971. június (61. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
es Sröwrm., *wl reim» h Bz üzemekben könnyítik a kánikulai hétköznapokat Nagyüzemeink egyre nagyobb gonddal igyekeznek jobb körülményeket biztosítani dolgozóiknak, különösképpen a nehéz fizikai munkát végzőknek. Évről évre újabb és újabb szolgáltatásokat vezetnek be, amelyekkel például a nyári időszakban könnyebbé tehetik a fárasztó műszakokat, a nagy meleg elviselését. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az üzemek élnek a kollektív szerződések adta lehetőséggel, jól felhasználják a vállalati nyereséget a megfelelő munkahely megteremtésére. A Szegedi Kábelgyárban már tavaly megkezdték a „Lehel-akciót”, amelynek során minden műhelybe elekromos hűtőszekrényt állítottak. A hűtőszekrényben minden dolgozó elhelyezheti uzsonnáját, ásványvizes, vagy szörpös palackját, amit a tetszés szerinti időben használhat. A kábelgyáriak körében nagyon népszerű ez a szolgáltatás, hiszen így mindig kellemes italhoz juthatnak. A gyár figyelembe vette a hútómű munkásainak kérését, s a zárt ablakok helyett nyitható kereteket szerelnek fel a meleg műhelyben. Az eddigi munkálatok során valamennyi hőséget árasztó gép mellé hőelszívó berendezést, ventillátort állítottak A szegedi öntöde — Szeged talán legforróbb munkahelye — az idén minden eddiginél hatékonyabb kedvezményben részesíti dolgozóit. A kollektív szerződés értelmében a törzsgárdatagok 2—8 napig terjedő pótszabadságban részesülnek. Az öntödei fizikai munka nagyon igénybe veszi az embereket. Ezért a nagyobb szabadság, a több pihenőidő rendkívül sokat jelent az egészség megóvása érdekében Az üzemben 20 éve dolgozók az új intézkedés nyomán több mint egy hónapig maradhatnak távol szabadságon üzemüktől. Az öntödében is rendszeres a védőital-szolgáltatás: naponta 50—60 liter tejet, valamint citromos teát juttatnak ingyen a meleg munkahelyeken dolgozóknak. A Szegedi EMERGE gumigyárban megállapították, hogy a nagycsarnok mesterséges szellőztetése nem hatásos. Ezért a nagyméretű műhely tetejét öt helyen megbontották, utat engedve ezzel a természetes légáramlatnak A hagyományos módszer sikeresnek bizonyult, az eddig szánt, elvi»élhetetlenül meleg gépek mellett 6—3—1,1 fokkal is csökkent a hőmérséklet. Természetesen az EMERGE sem érte be ennyivel. Az idén újabb különleges juttatásban részesítik a munkásokat. Ezek közül a legfontosabb, hogy a heveder - vulkanizálók — a legnehezebb fizikai munkát végzők — kánikulai bérpótlék címén május 1-től szeptember 30-ig havonta 200—300 forint fizetéskiegészítést kapnak. Az összes termelőgépkezelőnek is emelték a munkabérét. Június 1-től három kategóriában — mintegy 600 ezer forint összegben — 100 —260 forinttal emelkedett a munkások fizetése. De csak azoké, akik a termelésben közvetlenül részt vesznek, meleget, hőt fejlesztő vagy különösen nehéz igénybevételt támasztó gépeket irányítanak. Kiterjesztették a védőital-étel szolgáltatások körét is. Az ásványvíz mellett most már citromot is kapnak a dolgozók. A hevederprés kezelői pedig ezen felül mindennap egy liter tejhez jutnak — teljesen ingyen. Figyelmet érdemel, hogy a gyár ivóvízellátását is javítják, öt, ivóvízhűtő gépet állítanak fel ezekben a napokban. M. I. Uból ültetik a fűszerpaprikát Elemi kávéi a Hoteken A több mint nyolcezer holdas szegedi tájkörzetben már befejődött volna a fűszerpaprika palántáinak kirakása. Az egymást követő elemi csapások azonban késedelmet okoztak, rengeteg többletmunkát adnak a gazdaságoknak és növelik a termelés költségeit. Éppen a hagyományos ősi termőtáj, a szegedi járás homokvidéke szenvedte a legtöbb kárt. Május derekán a forróság szinte sivataggá változtatta a határt, felforrósította a talajt és a gyenge palánták egy része tönkrement. Hiába hordták rajtokkal a vizet, a locsolás sem segített. A szorgalmas, igyekvő, a munkát idejekorán kezdő gazdaságok károsodtak a legjobban. Azután sok fáradozással újból ültettek, de alig fejezték be a munkát, amikor többször is jégverés vonult végig a járásban, főleg Zsombó, Balástya, Szatymaz határában. Zsombón a Virágzó Gyümölcsös és a Gyümölcsöskert szakszövetkezetek földjeit például június 6-án fél óráig pásztázta jeges zápor, nagyobb foltokban letarolva, szinte a földbe taposva az érzékeny növényeket. A kárt szenvedett szövetkezetek nehezen és drágán tudták csak beszerezni a palántákat, amelyekkel pótolják a mostoha természeti viszonyok okozta hiányosságokat. Egyes termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek már harmadszorra fogtak hozzá a fűszernövény ültetéséhez. Áldozatos munkával mindent megtesznek, hogy elegendő a várt mennyiségű piros paprikát adja az országnak a szegedi táj az idén is. Az alkotmánymódosítás előkészítése Tegnap a Jogászház dísztermében megtartották a Magyar Jogász Szövetség választmányi ülését. Dr. Prandler Árpád főtitkár beszámolt az utóbbi két év munkájáról. A jogászság — mondta — több nagy társadalmi, gazdasági feladat megoldásában vett részt. Egyebek között elvégezte az új gazdaságirányítási rendszer jogi megalapozását, s a maga sajátos eszközeivelég alia mákt,i sanctalista demokrácia továbbfejlesztéséből is leveszi részét. A Jogász Szövetségnek sok feladata lesz a következő négy év jogszabályalkotó programjának megoldásában. A soron következő legnagyobb feladat az alkotmánymódosítással kapcsolatos munka, majd a jogszabálytervezetek vitájának előkészítése. A főtitkári beszámolót vita kirajtik, Intermetall Budapesten szerdán megkezdődött az Intermetall Vaskohászati Együttműködési Szervezet Tanácsának 13. ülése. Ezen részt vesznek a tagországok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, a Szovjetunió — küldöttségei. A tanácsülésen értékelik az Intermetall tavalyi munkáját, és megtárgyalják különböző kohászati termelőkapacitások közös létesítésével kapcsolatos javaslatokat. (MTI) Védekezés a korrózió ellen Kiállítás és ankét Szegeden .Sakk-matt a rozsdának! — hirdeti egy prospektus a Szegeden rendezett, s tegnap, szerdán megnyílt korrózióvédelmi kiállításon. A reklámszöveget általánosíthatjuk is, bár így optimizmusa némiképp csökken; a hazai szakemberek és a korrózió között napjainkban egyre izgalmasabb „sakkparti” folyik. A tét hatalmas összeg. Mint a sajtótájékoztatón megtudtuk, 1965-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 4 milliárd forintra becsülte hazánkban a felismert és leküzdhető korróziós károkat. Ma már a kimutatható korróziós kár 5 milliárd forintra rúg egy évben, ami részben a gépállomány, részben a járműpark növekedésével függ össze. S noha 196S óta az OMFB korróziós bizottsága jelentős intézkedéseket foganatosított, további erőfeszítésekre, következetes védekezésre van szükség. Az ehhez szükséges eszközök, anyagok legjavát most három napig láthatja a szegedi közönség is. A Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében tegnap délelőtt 10 órakor megnyílt kiállítás 11 vállalat és intézet eredményeit, kutatásait összegezi, a kiállításon • az AFOR, az Általános Géptervező Intézet, a BUDALAKK BestEk- 66 Magyar tagjar, Egyesült Vegyiművek, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, a Komáromi Kőolajipari Vállalat, a Könnyűipari Szerelőés Építőipari Vállalat, az OKGT Nagynyomású Kísérleti Intézete, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat és a JATE fizikai-kémiai intézete mutatja be a védekezést szolgáló termékeit, módszereit és műszereit. A kiállítással — mely 10- től 18 óráig tekinthető meg — egyidőben háromnapos ankétot is tartanak a művelődési központban, ismertetik a korrózió elleni védekezés legújabb eredményeit, többek közt az építiparban, élelmiszeriparban és mezőgazdaságban betöltött szerepét Remélhetőleg a mostani kiállítás és ankét előmozdítja a korrózió elleni védekezést és a kérdésekkel kapcsolatos kutató-szervezőmum- IszL 3 Mesterségük címere: a kés A szőregi húsbolt előtt fehér Opelt véd a fa árnyéka a tűző naptól. A meleg levegőben a jellegzetes sertésszag elegye is terjeng. A belső épületek mögött, az udvar végében hempergőznek a hűsítő pocsolyában az asztalra szánt állatok. Ezen a parasztportányi területen 18 ember dolgozik kemény fagyban és kánikulában, késsel, tűzzel, és csak az erősektől telő energiával. Hentesek. A vá-ÉRZELGŰSSfiGrosellá- NÉljKÜfe !________________ vetkezet húsfeldolgozó üzemének egyik régebbi dolgozója így emlékezett vissza az ott eltöltött néhány hónapra: „Úgy éltem, mint a kutya. Nyakig a szennyben, a vérben. Otthon ragadt a lepedő a zsírtól. És ilyen munka mellett el is dunait az ember, bármilyen intelligensnek is képzeli magát.” Ő nem bírta ezt a munkát, hát keresett másikat. Még szürke a beton abban a kis zárt udvarban, ahová most terelik a disznókat. Kényszeríteni kell őket, hogy megtalálják a bejáratot. Az erőszakra visítás, eszeveszett ellenkezés a válasz. A győztes természetesen az ember. Néhány perc, és az utolsó állat is megmerevedve, élettelenül vágódik el, miután megérinti szemét az áramot vezető hatalmas, széttárt csáp. Az idegen megborzong a látványtól. — Nincs itt helye érzelgősségnek — mondja az egyik fiatalember, miközben rendre beleszúr a már tehetetlen disznókba. — Ez a hentesmunka! A szétúszó pirosságot vízsugár küldi a lefolyóba. Dübörögve gyullad a pörkölőben a propán-bután gáz Időnként eltűnik a kék láng, hagtalanul szökik a gáz. Egy gyors mozdulat, és máris fellobban újból a közeli, biztonsági lángtól. A hentesek trikóján átüt a verejték. A bentiek kidugják fejüket a hirtelen csöndre, hogy megbizonyosodjanak, nem a szomszédos zárt helyiségben illan-e el égés nélkül a gáz. Mindig résen kell lenniük. SOK MUNKA — SOK PÉNZ Odabenn hasítják, belezik megdöbbentő gyorsasággal a mellső lábuknál kifeszített, felfüggesztett állatokat. Az egyik nyakig véres, bő beszédű hentest kérdezem: — Mióta végzi ezt a munkát? — Tizennégy éves korom óta. Iskolában akkor kezdtem tanulni a szakmát Tudtam már korábban is, milyen a hentesélet, apám, nagyapám is hentes volt. — Hol dolgozott azelőtt? — A szalámigyárban. — És itt jobb? — Sokkal többet dolgozunk Itt kötetlen a munkaidő. Van úgy, hogy tizenhat órázunk. A téeszekkel nem egyeztünk meg, mikor mennyi sertést küldenek. Előfordul, hogy hat napi munkát három nap alatt kell elvégeznünk. A heti normánk 120 sertés. Nemrégiben 219-et trancsíroztunk fel hat nap alatt. — Úgy tudom, a fizetésre nincs panaszuk — mondom, mikor felidézem a bérlista számait. — Ez igaz. A szakmunkások itt 3—6000 forintot keresnek. De ezt a melót csak sok pénzért vállalják. A téma hallatán a többiek is odaszállingóznak. — A szalámigyárban 2400- at kaptam — szólal meg az egyik újonnan érkezett ember. De ott fehér asztalnál ettünk, felszolgálták az ebédet! Háromnegyed 3-kor letettük a kést, aztán a meleg zuhany alá álltunk. Azóta ott is megkeresném a háromezret. Az üzem vezetője, aki eddig hallgatott, most nem hagy szóhoz jutni mást. — Egyikünk sem szóraknzm jtatnie. Kjaes Izó szöami belefér a munkaidőbe, azt meg kell csinálni. Még ha korszertelenebb körülmények közt dolgozunk is. Ezért kapjuk a több fizetést. — Nyolc órai munkával, úgyhogy tudjuk előre, mikor megyünk haza — vállaljuk is a nehezét — kapcsolódik a beszélgetésbe az egyik hétgyermekes szakmunkás. Nem a munka sok, hanem a fölösleges meló. Nézze meg, hogyan trógerolunk — hív egy másik helyiségbe. A mázsán oldalszalonnák csúszkálnak ide-oda. — Itt nincs kocsi, amire felpakolhatnánk ezeket. Házon belül tízszer fordul még meg a kezünkbe — mondja, és „láncra” szólítja fel a többieket. Kézről kézre jár a hűtőig a szalonna. Közben a panaszáradatnak se vége, se hossza, „öreg a daráló, és rossz a kézi töltő. Nincs elég hűtő, kicsi a raktár.” Aztán ismét másra terelődik a szó. Van, aki kocsin jár, saját házában lakik, van, aki csak most gyűjti a rávalót. Kellene a pénz, ha már így és ennyit dolgoznak. „A nyereségrészesedésből eddig csak előleget kaptunk februárban. Azóta is várjuk a többit...” — Mit szeretnének végül is? — kérdezem. Hiszen ha nem teljesítménybérért dolgoznának, vagy gépek segítenék a munkát, esetleg emelnék a létszámot, kevesebb kerülne a borítékba. — A jobb körülményekért, a rendezett munkaidőért lemondanánk némi pénzre?, is. Akkor sem lenne leányálokú az itteni munka, még ha szereti is csinálni az ember — mondja az egyik legjobban kereső szakmunkás. Egy-két bizonytalan helyeslés még megüti a fülemet. A többiek azonban hallgatnak. A csöndben vándorútra kel a borral töltött kannatető. Újabb vágás következik. IAzon SZÜKSÉG VAN RÁJUK koráb________________ ban II városellátó szövetkezet működött, jelenleg ez az egy létezik. Jóvoltából Szeged hentesüzleteit általában nem hagyja el csalódva, hús nélkül a vásárló. A 18 ember munkájára szükség van. A városellátó szövetkezet a szövetkezetek közös vállalatává fog alakulni. A változás, remélhetőleg, átsegíti a henteseket ezen a nehéz helyzeten. És addig is jó szervezéssel, kölcsönös jóindulattal sok mindenen lehetne javítani. Chikán Ágnes