Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁRCIUS «. Fock Jenő expozéja megrendelőket és a szállító­kat egyaránt kötelező szer­ződéses termelői árak alkal­mazását, kiterjesztettük az árváltozások bejelentési kö­telezettségét. Az árellenőrzés szélesítése és szigorítása minden gazdálkodó szerv fel­adata. A fogyasztói árszínvonal 1968—72 között, négy év alatt 7,6 százalékkal nőtt, a múlt évben 3 százalékkal, ez évben 3,6 százalékkal, te­hát nagyobb mértékben, mint az előző négy évben. Az árak egyébként — sa­ját munkánk hiányosságai mellett — alapvetően a vi­lágpiaci árak közismerten gyors emelkedése következ­tében növekszenek gyorsab­ban, mint az előző években. Áraink a külsős piacok ár­emelkedését az import révén — központi intézkedések ha­tására csak késleltetetten és erősen korlátozottan —, de bizonyos mértékig követték. Ez a következőkben sem le­het másképp. Arra kell törekednünk, hogy a tervezett fogyasztói árszínvonalat mindenképpen megtartsuk, az emelkedés azt semmiképpen ne haladja meg. Az ehhez szükséges ár­támogatás céljára a költség­vetésben tartalékot képez­tünk. A tartalékot csak rendkívüli gondossággal és körültekintéssel lehet fel­használni. Januárban felemeltük az égetett szeszes italok és a dohányféleségek fogyasztói árát. A tej és tejtermékek­­fogyasztói áremelésével egy­idejűleg a többletkiadások részbeni ellentételezéséül nö­veltük a nyugdíjak, a csa­ládi pótlékok, gyermekgon­dozási segély és az ösztön­díjak összegét. Március 1-től csökkentettük egyes ruháza­ti termékek árát. Még az idén további árcsökkentésre ke­rül sor olyan termékfajták­ból, amelyekből megfelelő árualapot tudunk biztosítani. Nagyobb és a lakosság széles körét érintő életszínvonal­politikánkkal összhangban álló intézkedésekre, mint pél­dául a hús áremelésére, en­nek ellentételezéséül az ipar­cikkek, elsősorban a textil­áruk tömegét átfogó árleszál­lításra csak a következő öt­éves tervben kerülhet sor. 1967 óta sokszor elmondot­tuk, de újra megismétlem: végső soron az a célunk, hogy értékarányos fogyasztói árrendszert alakítsunk ki. Jelenleg évente közel 20 milliárd forintot fordítunk költségvetésből ártámogatás­ra. Hozzávetőleg ugyanennyi a költségvetési többletbevé­tel, az átlagosnál nagyobb forgalmi adón keresztül a ruházati cikkek zöménél és más ipari termékeknél. Hat évvel ezelőtt azt vallottuk, hogy ennek rendezésére két­­három ötéves tervidőszak szükséges. Most ugyanazt mondjuk. Nehezebbnek mu­tatkozik a végrehajtás, mint gondoltuk. A továbbiakban a lakos­ság életkörülményeit befo­lyásoló tényezők közül az egyik legfontosabbal, a la­káshelyzet alakulásával kí­vánok foglalkozni. Ismere­tes, hogy a párt és a kor­mány 1960-ban 15 éves la­kásfejlesztési tervet dolgo­zott ki, amely 1975-ig egy­millió lakás felépítését tűz­te ki célul. Lakásépítési ter­veinket teljesítettük. A csa­ládi házak építése gyorsab­ban növekszik, mint erede­tiig számítottuk, viszont az állami, telepszerű lakások építése némi késéssel fut fel a tervezett színvonalra. Az eddig eltelt 12 év alatt 774 O­CO lakást építettünk, eb­ből az utóbbi két évben mintegy 165 000-rel. A még hiányzó 226 000 lakás fel­építése a hátralevő három év alatt megvalósítható. Az elmúlt évek jelentős erőfeszítései ellenére a la­káshiány — különösen a fő­városban és néhány kiemelt városban — még mindig tár­sadalmunk legégetőbb prob­lémái közé tartozik. Az 1971- ben végrehajtott lakásre­form igazságosabbá tette a lakáselosztást, kiegyenlítet­tebbé a lakással kapcsolatos teherviselést, kedvezőbb fel­tételeket teremtett a lakás­építés növeléséhez, a laká­sok karbantartásához. A munkáscsaládok lakás­igényének kielégítésére kü­lönösen nagy figyelmet for­dítunk. Ezzel összhangban az eddiginél következeteseb­ben érvényesül az a fontos követelmény, hogy a lakás­­építési kedvezmények — különösképpen az állami tá­mogatás — elsősorban a munkások, a bérből és fize­tésből élők, a nagyvárosok és munkáslakta települések lakáshelyzetének megjavítá­sát segítsék. Az 1973-tól ér­vényben levő új rendelkezé­sek a jövedelmi és szociális viszonyokkal arányos, társa­dalmilag igazságosabb teher­viselést tesznek lehetővé, kedvezőbben állapítják meg a kamat és kölcsön vissza­fizetésének feltételeit. Miniszterelnökünk ezután demográfiai kérdésekről szó­lott. A felnövekvő nemzedék, a szocialista Magyarország jö­vendő lakossága iránti mély­séges felelősségtől áthatva biztosítanunk kell, hogy a népszaporulat kedvezőbben alakuljon. A korábban meg­hozott intézkedéseink hatá­sára 1967-től kezdődően va­lamelyest emelkedett is a népszaporulat, de ez a folya­mat megállt és az elmúlt év­ben 14,7 ezrelék volt a szü­letési arányszám. Demográ­fusaink szerint, ha a jelen­legi népszaporodás változat­lan marad, 20—30 év múlva társadadalmunknak már nemcsak a korösszetétele módosul erőteljesen, hanem a lakosság létszáma is csök­ken. A tudatos családtervezést továbbra is népesedéspoliti­kánk alapjának tekintjük. Nem akarunk olyan megszi­gorításokat bevezetni, ami­lyenek korábban érvényben voltak. Azt az elvet valljuk, hogy a nők szabadon választ­hassanak, akarnak-e, illet­ve hány gyermeket akarnak. Tudjuk, hogy a közszellem és a közfelfogáson is változ­tatni kell. A szocialista tár­sadalom minden téren azok­nak ad előnyt, megbecsülést, akik a társadalom jövőjének alakításáért felelősséget érez­nek, és annak érdekében gon­dokat is vállalnak magukra. Ezt az elvet következetesen és határozottan mindent megelőzve érvényesíteni kell a népesedéspolitika kérdései­ben is. Nem szabad eltűr­nünk, hogy hátrányos hely­zetbe kerüljenek a szülő nők és a gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevő asszo­nyok. Ehhez az üzemi párt­és szakszervezetek segítségét kérjük. Emellett azonban egy sor kormányzati intézkedésre is szükség van. Fel kell emel­ni a kétgyermekes szülők csa­ládi pótlékát. Növelni kell differenciáltan a gyermek­­gondozási segélyt, lehetőleg minél előbb, de a jövő esz­tendőben feltétlenül. A törvény egyik célkitű­zése az államigazgatás töké­letesítése és szocialista jel­legének erősítése. Ezt fejezte ki a munkamegosztás átala­kítása az államigazgatási szervezeten belül. Lényegé­ben befejeződött a tanácsi feladat- és hatáskörök felül­vizsgálata. Eddigi tapasztala­taink kedvezőek. A most mű­ködő, 1971 tavaszán megvá­lasztott tanácsok megbízatása néhány hét múlva lejár. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa április 15-re tűzte ki a tanácstagok általános vá­lasztását. A választás min­dig jelentős belpolitikai ese­mény, amely valójában or­szágos méretekben folytatott beszélgetés a lakossággal. Jó alkalom ez politikánk, a közvetlen és a távolabbi cél­Fock Jenő ezután a nem­zetközi politikai helyzetről adott áttekintést. Bevezetőben megállapítot­ta, hogy a nemzetközi poli­tikai életben az elmúlt hó­napokban tovább erősödtek az enyhülés irányába muta­tó tendenciák. A kedvező nemzetközi­ fejlődésben — állapította meg a kormány­fő — alapvető szerepük van a szocialista országoknak. A Szovjetunió eredményesen valósítja meg azt békeprog­ramot, amelyet az SZKP hir­detett meg XXIV. kong­resszusán. A Magyar Népköztársaság kormánya lehetőségeihez ké­pest továbbra is tevékenyen vesz részt a nemzetközi problémák megoldásáért, a termonukleáris világháború elhárításáért folyó harcban — mondotta ezután Fock Jenő, majd így folytatta: Az országgyűlés decembe­ri ülésszaka óta a legjelen­tősebb nemzetközi esemény a vietnami fegyverszüneti megállapodás aláírása volt. A vietnami nép sok éven át tartó hősies erőfeszítései, mérhetetlen áldozatai meg­hiúsították a világ legerő­sebb imperialista országának agresszív céljait. Az egész világ előtt bebizonyosodott, hogy egy kis nép is sikerrel szállhat szembe a legerősebb kitűzéseink, lehetőségeink is­mertetésére, ugyanakkor az ország népe véleményének, javaslatainak megismerésére is. A választást előkészítő politikai munkában van mi­ről beszélnünk. Ismertessük magabiztosan az elmúlt két év során elért eredményein­ket, amelyekre valamennyi­en büszkék lehetünk. Hosszú idő után első íz­ben válik el az országgyűlé­si képviselők és a tanácsta­gok választása. A választá­sok időbeni elkülönítésétől — többek között — azt várjuk, hogy növeli a helyi tanács­választások jelentőségét, a képviselőválasztások során pedig fokozottabb hangsúlyt kapnak majd az országos kérdések. Imperialista hatalommal, ha igazságos célok, a szocializ­mus, a haladás eszméje ve­zérli.­­ A vietnami nép győzelmé­hez döntően hozzájárult az, hogy egy pillanatig sem állt egyedül: támogatták a szo­cialista országok, az egész haladó emberiség. A továbbiakban Fock Jenő utalt a laoszi fegyvernyug­vás létrejöttének, valamint a Kambodzsában még folyó harcok mielőbbi befejezésé­nek fontosságára, hogy In­dokínában helyreállhasson a béke és a nyugalom. Ezt követően az európai biztonsági értekezletet elő­készítő, Helsinkiben folyó nagyköveti szintű tárgyalá­sok kedvező előrehaladásáról beszélt. Részletesen szólt ezután a magyar—amerikai vagyon­jogi tárgyalások eredményes befejezéséről, arról, hogy az ezzel kapcsolatos tárgyalá­sok után Vályi Péter, kor­mányunk elnökhelyettese Washingtonban megállapo­dást írt alá. Végül Ausztriával fennálló baráti kapcsolatainkról­ és arról beszélt, hogy hazánk kész diplomáciai kapcsolato­kat létesíteni az NSZK-val, ha Bonn rendezi kapcsolata­it a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal. Tovább erősödnek a nemzetközi helyzet kedvező tendenciái A közelgő választások jelentőségéről Tisztelt országgyűlés! Az államélet fejlesztését szolgálja a két éve hatályba lépett tanácstörvény. A tör­vény végrehajtásának ta­pasztalatait a Minisztertanács nemrégiben megtárgyalva megállapította, hogy a tör­vény bevált. Erősödött a ta­nácsok népképviseleti jelle­ge, tevékenységük aktívabb lett. Nőtt a tanácstestületek el­határozó és ellenőrző szere­pe. Jól képviselik a lakosság érdekeit, hatékonyabbá vál együttműködésük a nem ta­nácsi szervekkel. Ez különö­sen a lakás és a gyermekin­tézmények, a kommunális lé­tesítmények fejlesztésénél volt eredményes. Növekedett a tanácstagok felelősségérze­te is. 3 Bíró József kül­kereskedelmünkről Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter parlamen­ti felszólalásában egyebek között rámutatott: Áruforgalmunk kétharma­dát a szocialista országok­kal bonyolítjuk le, a többi országra pedig forgalmunk egyharmada jut. Az utóbbin belül a fejlődő országokkal forgalmunk 18 százalékot képvisel. Nemzetközi kapcsolataink­ra jellemző, hogy államközi szerződéseink 89 országra terjednek ki, 30 országgal van hosszú lejáratú megál­lapodásunk. A magyar vál­lalatok 142 ország vállalatai­val tartanak fenn export-im­port kapcsolatokat. Külkereskedelmi forgal­munk dinamikusan fejlődik, és az export aránya a nem­zeti jövedelemben megköze­líti a 40 százalékot. A kül­kereskedelmi forgalom gyors növekedését bizonyítja, hogy 1961—1970 között átlagban az 1 százalékos nemzeti jöve­delem emelkedésére csak­nem 2 százalékos külkeres­kedelem-forgalom növekedés jutott. Ismeretes, hogy a magyar népgazdaság negyedik ötéves tervének fő célkitűzése a termelés hatékonyságának növelése. Ennek elérését a fejlesztések, az anyagi és szellemi erők, az emberi munka ésszerű felhasználá­sa mellett a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fokozása is biz­tosítja. Terveink szerint a külkereskedelmi forgalom 1970-hez képest 1975-ig 40— 50 százalékos emelkedést ér el. Kádár János képviselőkkel beszélget a szünetben Bízunk a sikerben Tisztelt képviselő elvtár­sak! Céljaink, terveink és soron következő feladataink, úgy látjuk, reálisak. Fontos fel­adatunk a gazdálkodás ha­tásfokának javítása a nép­gazdaság minden területén. Ennek nélkülözhetetlen fel­tétele az állampolgári fe­gyelem megszilárdítása. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szocialista demokrá­cia az állampolgári jogok biztosítása és következetes védelme mellett megkövete­li a szigorú rendet és a fe­gyelmet is, a törvények, ha­tározatok és rendeletek elő­írásainak betartását, követ­kezetes végrehajtását. Ez minden egyes állampolgár­nak — beosztására való te­kintet nélkül — lelkiisme­retbeli kötelessége. Népünk mind világosabban látja, hogy előrehaladásunk csakis így biztosítható. Meggyőző­désünk, hogy törekvéseinket úgy tudjuk maradéktalanul teljesíteni, ha támogat ben­nünket az ország dolgozó népe. Mi, a kormány tagjai, igyekszünk úgy dolgozni, hogy megfelelhessünk a bi­zalomnak. Arra törekszünk, hogy politikai, szakmai és erkölcsi szempontból a leg­alkalmasabbak legyenek a vezetők és a dolgozók ügyeit intézők. A kormány bízik abban, hogy a Központi Bi­zottság határozata nyomán kialakult aktív, alkotó poli­tikai légkörben az élet min­den területén újabb sikere­ket érünk el. Győri Imre, Csongrád me­gyei képviselő, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára fel­szólalásában a megye népe­sedési helyzetével, a népe­sedéspolitikai feladatokkal foglalkozott. Elmondotta, hogy Csongrád megyében még az országosnál is ala­csonyabb a népszaporulat: az ezer lakosra jutó élveszüle­­tések száma 1964-ig általá­ban évi 12 alatt volt, ezt követően 12—13 között inga­dozott, majd a különböző kedvezményeket biztosító kormányintézkedések hatásá­ra 13 fölé emelkedett. A né­pesedés ügye ma még saj­nálatosan nem vált közüg­­­gyé. — Keveset foglalkozunk több olyan kérdéssel — mon­dotta —, amely a szocialista normák családi vetületeit je­lentik, ritkán szerepel fóru­mainkon a közélet és a ma­gánélet egységes elbírálása, a családi élet figyelembevétele a közéleti feladatok elosz­tásánál, a válások indokolat­lanul magas száma, vagy a gyermek jövőjének problé­mája. A pártnak, a tanács­nak, vagy különböző kol­lektíváknak természetesen nem feladata beleszólni a család magánéletébe, de nem is mehet el szó nélkül a szocialista erkölcs normáinak megsértése mellett. A nép­­szaporulat a szocialista csa­láderkölcs fontos része, ele­me, s ezzel társadalmi kér­désként kell foglalkozni. — A tömegkommuniká­ciónak, az irodalomnak, a művészeteknek nem kis fel­adata van a helyes, szocialis­ta családmodell kialakításá­nak segítésében, olyan egész­séges gyermek- és anyakul­tusz kialakításában, amely­től — sajnos —, ma még messze állunk. A család, a gyermeket szülő és nevelő dolgozó anya legyen esz­ménykép, kapja meg a társa­dalom mindenirányú megbe­csülését. — Kérem a kormányt — zárta hozzászólását Győr I Imre —, vizsgálja meg an­­nak lehetőségét, hogy a vermeknevelés költségeib ől­­­­kozatosan mind nagyobb részt vállaljon a társadalom, "Már most, ebben az ötéves tervben, s még inkább a kö­­vetkező ötéves tervek során, kérem a kormányt, teremt­sen rendet a népesedési egészségügy terén is. Győri Imre felszólalása Részlet az mesteremből

Next