Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

2 Július 3-án kezdődik a helsinki értekezlet • Helsinki (MTI) Július 3-án délelőtt ül össze Helsinki­ben az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet. Általános, de írásba nem foglalt megállapodás szerint a kül­ügyminiszterek találkozója 5-8 napig tart majd. A­ döntés az előkészítő konzultáció csütörtök délelőtti ülésén született, ami­kor más munkacsoportokban befejezték két napirendi pont bizottsági feladatter­vének szerkesztését. Az európai bizton­sági értekezlet jóváhagyott napirendje a következő:­­ Az európai biztonsággal összefüg­­­­gő kérdések; 2 Együttműködés a gazdaság, a tu­­­­domány, a technika és a környe­zetvédelem területén; 0 Együttműködés emberiességi és egyéb területeken; 1 További lépések a konferencia­ után. Mind a négy ponthoz részletes feladat­kén csatlakozik. Mértékadó forrásból származó értesü­lés szerint a 2. pont feladattervének szerkesztése során a közös érdeklődésre számot tartó európai tervek tárgyában végül egy magyar javaslat alapján jött létre ,a kompromisszum. A szóban forgó közös tervek az energiagazdálkodásra, a nyersanyagok kiaknázására, a közlekedés és szállítás fejlesztésére vonatkoznak. A 3. pontban szintén találtak kompro­misszumos fogalmazást a nemzeti kisebb­ségek jogainak tiszteletben tartására a kulturális és oktatási együttműködésben­. Skylab Veszélyes művelet 0 Houston (Reuter, MTI, UPI) A Skylab amerikai űrál­lomás három asztronautája — Charles Conrad parancs­nok, Joseph Kerwin és Paul Weitz — csütörtökön reggel, a houstoni ellenőrző köz­ponttal folytatott beszélge­tés során szkeptikusan nyi­latkozott a délutánra terve­zett kockázatos vállalkozás várható eredményéről. Ker­win azt mondotta, csak „50 százalékos esély” van arra, hogy sikerül kiszabadítani a beszorult napelemszárnyat. Conrad parancsnok újabb jelentések szerint­­ csü­törtökön 16.37 órakor lépett ki az „égi laboratórium” fedélzeti nyílásán át az űr­be, csaknem 7 méteres űr­sétával közelíti meg a Sky­lab május 14. fellövése után 63 másodperccel megrongá­lódott napelemszárnyat, hogy elvégezze a külső javítási munkálatot. E művelet már csak azért is veszélyes, mert a Skylab megsérült külső felületén feltehetőleg éles­hegyes kiszögellések kelet­keztek, amelyekbe beakad­hat az asztronauta űrruhá­ja. Az egész művelet több órán át tartott. Charles Conrad megkísérli az egyik napelem helyreál­lítását az űrlaboratórium külsején Tudományos együttműködés • Moszkva (TASZSZ) Nyikolaj Bogoljubov aka­démikus, a Dubnai Egyesült Atomkutató Intézet igazga­tója beszédet mondott az in­tézet tudományos tanácsá­nak ülésszakán, amelyen a szocialista országok ismert fizikusai vesznek részt. Mint mondotta, azok a javaslatok, amelyeket a részt vevő tag­államok képviselői nyújtot­tak be az intézet 15 éves fejlesztési távlatairól, tük­rözik, a résztvevők érdekel­tek abban, hogy közös erő­feszítésekkel biztosítsák a testvéri országok tudomá­nyos együttműködésének to­vábbi bővítését. Le Duc Tho- Kissinger tárgyalás­ a Párizs (MTI) Le Duc Tho, a demokra­tikus­­ Vietnam képviselője és Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanács­­adó csütörtökön délelőtt 10.30­­ órakor a Párizs kör­nyéki St. Nom-la-Breteche­ben folytatja szerdán meg­kezdett újabb tárgyalásait. Új FBI-igazgató : Washington (UPI, MTI) Nixon elnök Clarence M. Kelleyt, Kansas City rendőr-zöldség-, gyümölcs­felvásárló­­ telepünket a „Hlntaló Csárda" udva­rában (Kamara-töltés) megnyitottuk ÁFÉSZ Igazgatósága. főnökét nevezte ki az FBI­­ igazgatójává. A 61 éves rendőrfőnök kinevezését az amerikai szenátusnak még jóvá kell hagynia. Mint ismeretes, a Szövet­ségi Nyomozó Hivatal hír­hedt főnöke, Edgar Hoover halála után e posztot Pat­rick Gray vette át , azon­ban kénytelen volt lemon­dani, miután belekeveredett a­ Watergate-botrányba. Az FBI vezetését ideiglenesen William Ruckelshaus látta el, tőle veszi át a tisztséget Kelley. Értesítjük hogy termelőket. Amerika útjain 2. Dél-Dakota indiánjainál Wounded-Knee (sérült tér­­decske). Így neveznek egy falucskát és egy folyót az Egyesült Államok Dél-Dako­ta államában. A falucska a Pain-Ridge indián rezervá­tumhoz tartozik... E hely látogatásáról úti jegyzeteinket már megírtuk. Nem tudtuk, hogy az elejét a későbbi drámai esemé­nyek miatt át kell írni. Amerika figyelme három héten át erre a kis falucská­ra szegeződött. Lövöldözés kezdődött. A temetődombok felett, ahol mi annak idején a sziú törzshöz tartozó in­diánokkal beszélgettünk, Phantom vadászbombázók süvítettek. A domb körül rendőrök és FBT-ügynökök hasaltak. Készen állt a pán­célozott gépkocsikkal ellá­tott „behatoló erő”. A sírok közelében ásott lövészárkok­ban pedig indiánok őrköd­tek, tartották a körkörös védelmi vonalat. Mindez február utolsó előtti napján történt. Körül­belül 20­0 fiatal indián meg­szállta a települést, és ki­jelentették, hogy az utolsó töltényig ellenállnak, ha nem teljesítik jogos és igaz­ságos követeléseiket. Mialatt Washingtonban a politikusok eszmecserét foly­tattak, a települést és a te­metődombot a rendőrök kö­rülzárták. A kölcsönös lövöl­dözésnek mindkét oldalról voltak áldozatai. * „Miért határoztuk el ma­gunkat erre az elkeseredett lépésre, miért fogtunk fegy­vert? Azért, mert tudjuk, hogy Amerikát másképp nem győzhetjük meg — je­lentette ki az egyik felkelő. — Az indiánokra senki sem hallgat. Mi, szinte törvényen kívül állunk. Azt akarjuk, hogy emberként tiszteljenek minket.” Eközben Amerika­­szerte növekszik a rokon­­szenv hulláma az ostromlot­­takkal. Gyógyszereket és élelmiszereket küldenek ne­kik, de a páncélgépkocsik készen állnak, a Phantomok a levegőben köröznek... Meredek, bozótos dombon állunk, ahonnan út vezet a temető felé. Fehér kövekből épült templom áll rajta, nyíl alakú haranglábbal a domb közepén. Kissé távolabb em­lékmű, amelyet az indiánok emlékére állítottak. A fiatal sziú indiánok nem véletle­nül választották ezt a helyet lázadásukhoz. Lövészárkaik az ősök sírjai mellett hú­zódnak, akik az 1890 decem­beri indiánmészárlás során vesztették életüket. Az indián sírva fakadt. Az indián a sziútörzs egykori főnökének, a Vérszomjas Harcosnak dédunokája volt. A dédunokában nem fedez­tünk­ fel semmiféle harcias­ságot, vérszomjat. Tökéletes amerikainak látszott. Arc­csontjai kissé szélesebbek, arcbőre sötétebb, a haja ké­kesfeketében játszott. Nem volt tolldísze, kockás tehe­nészinget viselt. A közelben három fiatal indián sírt ásott. Csend volt, mint álta­lában a temetőkben. Az indián, átölelve a kő­­obeliszket a sírt. A szürkés­­fehér kőobeliszkre a követ­kező neveket vésték: Nagy Láb, Jó Medve, Sárga Ma­dár, Dühös Varjú és még vagy tíz-tizenöt hasonló név. Az indián meghallotta fényképezőgépünk kattaná­sát és fölocsúdott. Szég­yelte, hogy fehér emberek szeme láttára sírt. Haragra lob­bant, és az indiánok nem tudják leplezni a haragju­kat. — Elkéstek a fényképezés­sel... Elkéstek! Pedig lett volna mit fényképezni! — Aztán erőt vett magán, és megnevezett egy gyermeket, a Kisfiút, Aki Mindig El­vesztette Mokaszinját. — Ez a gyermek az apja fivére volt. Tizenöt éves korában szuronyszúrástól halt meg. Ha volna róla egy fény­kép ... — az indián felsó­hajtott, és hátat fordított ne­künk. A két domb közötti völgy­ben lőtték agyon őket Ez 1890 decemberében történt, abban a Hónapban, Amikor A­ Szarvas Lehullatja Szarvast. Azon a szürke, a Via­­vasesős reggelen a hetedik ezred lovasai a vasútállo­másra kísérték a Nagy Láb törzsfőnök törzsét, hogy a Nebraska állambeli rezervá­tumba szállítsák. Egy indián köpenye alatt, akit Fekete Préri Farkasnak neveztek, fegyvert találtak. Az indián születése óta süket volt, s nem értette, mit akarnak tő­le. Amikor rájött, hogy mi­ről van szó, a fegyvert a feje fölé emelte, és magya­rázni kezdte, hogy a Win­chester az övé, és a fegy­verért sok pénzt fizetett. — A katonák durván meg­ragadták — mesélte a követ­kezményeket Kemény Toll —, de a süket indián nem ellenkezett. Nyugodt volt. Egyszerűen nem értette meg, hogy a fegyvert a földre kell helyezni. Ekkor robbant ki a lövöldözés­­. . összesen mintegy 350-en voltak. Ebből körülbelül 230 volt a nő és a gyermek. A törzsből alig 50-en maradtak életben. Hófúvás volt, és a mezőn maradt hullák megfagytak. Másnap, amikor a­ hóvihar kissé elült, a hullákat egy mély szakadékba hányták. * A kockás tehenészinget vi­selő indián meg is mutatta, hogy hová. Oda, a domb alá, ahol most két országút ta­lálkozik. Ott alusszák örök álmukat az aszfalt alatt. De miért? Robert Kennedy szenátor iratai közé egy cikk piszko­­zata került, amelyet már nem tudott letisztázni. A cikk az indiánokról szólt, és így hangzott: „A tragédia itt van tőlünk karnyújtásnyira, de még nem mindenki látja — írta a szenátor. — Én magam csupán akkor fedez­tem fel, amikor a dél-dako­tai Indián rezervátumban jártam. Pontosan felfogtam a tragédia mélységét azt kö­vetően, hogy láttam a telje­sen elszegényedett, kiábrán­dult, reményüket vesztett in­diánokat. • — Amit mi az indiánok­kal csináltunk — igazságta­lan és visszataszító. De hát az ördög vigye, ilyen az élet. Az erősebb győz, és a gyen­ge nem jut szóhoz — közöl­te velünk egy élelmiszer­­üzlet gazdája, egy Simon ne­vű fehér kötényes, apró em­berke, miközben kötényével időnként letörölgette kerek ábrázata verejtékét. Nem tartja magát rossz embernek. Annak ellenére, hogy a hetedik lovasezred katonája volt, becsületszóró testével fedezte volna azt az Indián Gyermeket... Nem volt hajlandó belépni a he­lyi üzletembereknek abba a társaságába, amely abból a célból alakult, hogy emlék­művet állítsanak az indián vérengzés színhelyén: olyan nagyszabású emlékművet, hogy a turisták térdre kény­szerüljenek előtte. A közel­ben motel, étterem és uszo­da van. A különböző szóra­koztató intézmények egzoti­kumot és üzletet jelentenek a vállalkozók számára. A turistáknak igazi indiánsát­rakat és tollakkal ékesített valódi indiánokat kell be­mutatni. És mindezt az ősök hagyományaként! Bocsásson meg a világ, lehet, hogy Si­mon nem szent, de addig a cinizmusig, hogy az agyon­lőtt indiánok sírjainak mu­togatásából dollárokat pré­seljen ki, még nem jutott el V. Peszkov, B. Sztrelnyikov Értesítjük a vásárlóközönséget, hogy vállalatunk __ a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat — a Marx téri csarnokban Június 9-én húsboltot nyit Üzletünkben állandóan, a hét minden napján minden­féle sertés- és marhabelsőséget, mellékterméket árusí­tunk. Korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre kü­lönösen: sertés fej­ láb vesevelő egyéb belsőségek húsos csont­velős csont hurkafélék sajtfélék kenős áruk — má­jasok étkezési szalonnafélék zsírszalonna tepertő sült szalonna és hasonló olcsó húsipari termékek. Üzletünkben sült rizses és véres hurka, valamint kol­bász folyamatosan kapható. Virslit, főzőkolbászt me­legen is kiszolgálunk. Árusítjuk mindazokat a felvá­gottakat, töltelékárukat, melyeket gyárunkban előál­lítunk. Ugyancsak kapható nyers sertés- és marhahús. • Nyitvatartás: Munkanapokon: délelőtt 8 órától 11 óráig, délután 14 órától 17.30 óráig. Szombaton: 6 órától 13 óráig. Vasárnap: 6 órától 11 óráig. Hétfő: Szünnap. NAGY VÁLASZTÉK. KIVÁLÓ MINŐSÉG! VÁSÁROLJON BOLTUNKBAN ! . CSONGRÁD MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT (Szalámigyár) piaci PÉNTEK, 1973. JÚNTO8 A Vizsgálják­ a TU-144-es katasztrófájának okait Szovjet kormányküldöttség érkezett Párizsba • Párizs (TASZSZ) Csütörtökön, tegnap Leo­­nyid Szmirnov szovjet mi­niszterelnök-helyettes veze­tésével kormánybizottság ér­kezett Párizsba, hogy részt vegyen a párizsi Le Bourget repülőtéren szerencsétlenül járt TU–144-es szovjet re­pülőgép katasztrófája kö­rülményeinek és okainak kiderítésében. Pompidou államfő elnök­letével csütörtökön ülést tar­tott a francia Miniszterta­nács. Mint a kormány kép­viselője sajtóértekezleten kö­zölte, a miniszterek megem­lékeztek a TU-144 kataszt­rófája következtében életü­ket vesztett polgári és ka­tonai személyekről. Robert Galley hadügyminiszter rá­mutatott, hogy a szerencsét­lenség okainak kivizsgálásá­ra francia és szovjet bizott­ságot hoztak létre. Rendel­kezésükre áll minden olyan eszköz, amelynek segítségé­vel fel tudják kutatni a TU-144 roncsainak helyét és összegyűjthetik a lehető legtöbb információt. Georges Pompidou elnök a katasztrófáról szólva kije­lentette: a repülés története egyúttal az emberi kockázat története az égbolt meghódí­tásáért folytatott küzdelem­ben. Ez a tragikus esemény nem fogja hátráltatni a szuperszonikus közlekedés fejlődését­­, hangoztatta a francia államfő.

Next