Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-29 / 74. szám

Befejeződtek a szovjet­­amerikai megbeszélések Kissinger elutazott Moszkvából • Moszkva (TASZSZ) Csütörtökön elutazott Moszkvából Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. Kissinger megbeszéléseket folytatott Leonyid Brezs­­nyevvel, az SZKP KB főtit­kárával és Andrej Gromikó­­val, az SZKB KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszte­rével A felek — mint a látoga­tásról kiadott közlemény is­merteti — Nixon elnök szov­­jetunióbeli látogatásának elő­készítésével kapcsolatban vé­leményt cseréltek a kölcsö­nös érdeklődésre számottartó kérdések széles körében. Megelégedéssel szögezték le, hogy a feszültség enyhí­tését és a két ország közötti kapcsolatok gyökeres meg­javítását célzó irányvonaluk az eredményes megvalósulás útján halad, és jó eredmé­nyekkel jár. A felek leszö­gezték : rendkívül fontosak azok az alapvető megálla­podások, amelyeket a két előző szovjet—amerikai csúcstalálkozón fogadtak el mindenekelőtt a szovjet— amerikai kapcsolatok alapjai­ról szóló nyilatkozat, a nuk­leáris háború megakadályo­zását célzó egyezmény és a hadászati fegyverek korláto­zására irányuló egyezmé­nyek rögzítenek. A felek elhatározták, hogy a vállalat kötelezettségek szigorú betartása alapján to­­­vább követik az elhatározott irányvonalat azzal a céllal, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok javításának vis­­­szafordíthatatlan jelleget ad­janak. A megbeszélések során nagy figyelmet szenteltek a hadászati fegyverek további korlátozása problémájának. Egyetértettek abban, hogy e probléma bonyolultsága el­lenére van lehetőség köl­csönösen elfogadható meg­oldások kidolgozására. A fe­lek energikusan folytatni kí­vánják az ilyen megoldások felkutatására irányuló erő­feszítéseket. Megvizsgáltak néhány más, a fegyverkezés korlátozására, és a leszere­lésre vonatkozó kérdést is. Megállapították, hogy a kétoldalú kapcsolatok ked­vezően fejlődnek számos olyan irányban, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt megál­lapodások rögzítettek. A fe­lek tovább szándékoznak fej­leszteni a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatokat és az üz­leti együttműködést külön­böző területeken, közöttük — hosszú távú alarfm — ke­reskedelmi és gazdasági, va­lamint tudományos és mű­szaki területeken. A nemzetközi problémák megvitatásakor különös fi­gyelmet szenteltek a közel­­keleti békés rendezéssel ös­­­szefüggő ügyek állásának. Megegyeztek, hogy a közel­­keleti genfi békekonferencián betöltött különleges szere­püknél fogva erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy előmozdítsák a közel­­keleti rendezés kulcskérdé­seinek megoldását. Megvitatták az európai biztonságra és együttműkö­désre, mindenekelőtt az eu­rópai biztonsági és együtt­működési értekezlet egész munkamenetére, valamint a közép-európai haderőcsök­kentési tárgyalások állására vonatkozó kérdéseket is. A véleménycsere építő és tárgyszerű szellemben folyt. A felek meggyőződése, hogy a véleménycsere fontos sza­kasz volt a közelgő szov­jet—amerikai csúcstalálkozó sikerének és szovjet—ameri­kai kapcsolatok egész fej­lesztésének biztosításában. Az amerikai külügyminisz­ter csütörtökön Moszkvából Londonba érkezett. Megbe­széléseket folytatott Harold Wilson miniszterelnökkel és James Callaghan külügymi­niszterrel, majd az esti órák­ban folytatta útját Washing­tonba. . Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön elutazott Moszkvából. A politikust Andrej Gromiko bú­csúztatta a repülőtéren . London (Reuter) Ceausescu Románia elnöke ezt követően megkezdték az előterjesztett törvényjavas­latok feletti vitát. 0 Bukarest (MTI) viselői számos egyéb tiszt­ Csütörtökön a román nagy­ségváltozást hagytak jóvá, nemzetgyűlés ünnepi ülésén a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Szocialista Egységfront Or­szágos Tanácsának javasla­tára Nicolae Ceausescut, a Román Kommunista Párt fő­titkárát, a Román Szocialista Köztársaság elnökévé vá­lasztották. Ceausescu eddig az államtanács elnöke cím­mel töltötte be az államfői tisztséget. A román parlament a nagy nemzetgyűlés ülésszakán csü­törtök délután a képviselők elfogadták Ion Gheorghe Maurernek, a minisztertanács elnökének azt a kérését, hogy tekintettel egészségi állapo­tára és előrehaladott korára, mentsék fel őt kormányfői tisztségéből. A párt Központi Bizottságának és a Szocialis­ta Egységfront Országos Ta­nácsának javaslatára a mi­nisztertanács elnökévé Manea Manescut választották,, aki eddig miniszterelnök-helyet­tes volt. Szadat—Tito­­ találkozó • Belgrád (MTI) Anvar Szadat egyiptomi államfő csütörtökön Joszip Broz Tito jugoszláv elnök meghívására háromnapos ba­ráti látogatásra Jugoszláviá­ba érkezett. Szadatot a pulai repülőtéren ünnepélyesen fo­gadták. Brioni szigetén már csütörtökön megkezdte tanács­kozását a két államfő. Meg­beszéléseiken külpolitikai kérdésekről, mindenekelőtt a közel-keleti helyzetről, vala­mint az el nem kötelezett országoknak a válság megol­dásában betölthető szerepé­ről és a jugoszláv—egyiptomi kapcsolatok további fejlesz­ A nagy nemzetgyűlés kifejtéséről van _ PÉNTEK, 1974. MÁRCIUS 2». Lengyel magazin (8.) A földutazó kapitány Hazatérésünk előtt Varsó­ban a lengyel művelődésügyi miniszter tanácsadója, Hen­ryk Zielinski fogadott a mi­nisztériumban. Az ország felszabadulásának 30. évfor­dulójára rendkívül kiterjedt, nagyszabású programot állí­tottak össze, átfogja a kul­turális élet egészét. Egyik láncszemként csereakciókat szerveztek a magyarokkal is, hozzánk jön az opolei együt­tes, a poznani egyetem kó­rusa, a lublini Gluszk népi együttes és a varsói vasaso­ké — tőlünk egyebek között az Omega, a Locomotív, a Rajkó-zenekar és a Vasas néptáncosai látogatnak Len­gyelországba. Közvetlen munkaterületé­ről, a lengyel rádióról és tévéről elmondta Henryk Zielinski, hogy az utóbbi években már nem beszélhet­nek a mozikkal, színházak­kal való konkurrenciáról. 1971-ben például 126 millió néző volt a filmszínházak­ban, s tavaly már 150 mil­lió. Hétmillió tévékészüléket kapcsolnak be az országban naponta, két csatornán és színes adásban sugároznak műsort, kilenc adóállomás­ról. A rádió négy program­ja mellett külön egy szól az ország határain túlra, hiszen 12 millió lengyel él külföl­dön, csak Amerikában 6,5 millió, s fontos politikai kérdésnek tartják, hogy kapcsolatban álljanak velük. Még néhány kulturális jel­legű adat: Az ország 47 ezer könyvtárából 8 ezer 600 bo­nyolít le közvetlen olvasó­kölcsönzői forgalmat, Var­sóban, Wroclawban, Lódz­­ban működik filmstúdió, évente 25 játékfilmet készí­tenek, négy stúdióban rajz­filmeket, Varsóban doku­mentum-, tudományos-isme­retterjesztő és katonai fil­meket. Úgy 6 ezer képzőmű­vész dolgozik az országban, hét főiskolán és igen sok szakközépiskolában képez­nek festőket, szobrászokat, iparművészeket; a miniszté­rium hatáskörébe 19 művé­szeti főiskola és több mint 300 művészeti szakközépis­kola tartozik. Búcsúzóul a Trybuna Lu­­du szerkesztőségében híres kollegával ráztunk kezet. Krzysztof Baranowski kapi­tánnyal, a legendás hajós­sal, aki Polonéz nevű jacht­ján 1972. május 1. és 1973. június 23-a között egyedül hajózta körül a Földet. Vé­kony, izmos, kitűnő megje­lenésű fiatalember, néhány szót magyarul is tud, köz­vetlen, szívélyes és nagyon elfoglalt. Újságíró,­­ tehát közéleti ember, s ha csupán a rengeteg fölkérésnek ten­ne eleget (az élménybeszá­molóknak azóta se vége, se hossza), tán sohasem írná meg új könyvét a tengerről. — Az út egy évet tartott, és háromig az előkészület — keresgél a mennyezetig tor­nyosuló akták között, s ta­lál rá egy csinos dossziéra, ahol mindössze az érintett országokban elköltött pén­­zek-fillérek engedélyezésére lebonyolított levelezését gyűjtötte össze. A wroclawi műegyetemen elektromérnö­­ki diplomát szerzett, ehhez végezte el később a varsói újságíró-fakultást, a jachtot kölcsönbe kapta, magas ma­tematikai műveletek egész sorával számította ki, mi­lyen speciálisan kell átépíte­ni, hogy valamennyi szüksé­ges kellekű karnyújtásnyira legyen. Már 1965—66-ban hajószakácsként részt vett egy expedícióban, a Bátor fedélzetén kerülték meg ha­tan Dél-Amerikát, élménye­it akkor a Szakácskapitány című könyvében írta le. — Most teljesen egyedül­ keltem útra. Elindultam az egyszemélyes hajók Play­­mounth—New Port közötti tengeri versenyén, s az észak-amerikai New Porttól magam hajóztam tovább, le Afrika déli csücskéig, innen Ausztrália alá, majd a dél­amerikai Horn-foknál fordul­tak északra, hazafelé. Aki ismeri a Horn-foki viharok történetét, tudja jól, itt csak Fortuna kezét fogva lehet átjutni. Ezért nevezik ezt a szélességi fokot Üvöltő negyveneseknek. 1942-ben egy argentin hajós ment rajta végig, azóta én voltam a kilencedik. Persze hogy­ megkérdez­tem, mire gondolt közben, volt-e félelemérzése. Őszin­tén bevallotta, igen, nagyon félt, de egyetlen borulást­ le­számítva nyomába szegődött az a bizonyos szerencse. Négy nappal hagyta el az ominózus tűzföldi szakaszt, hogy kitört ott a vihar, s ha elkapja, tán erre az interjú­ra sem kerül sor. — Nehéz volt megküzdeni a magánnyal, azzal az érzés­sel, hogy hazavárnak, fele­ségem, kisfiam. Keveset mo­zoghattam, s a magam sza­kácsa lévén, a friss levegő jótékony, étvágygerjesztő hatására tulajdonképpen még híztam is az úton. Elő­fordult, hogy túlélt viharos nap után egy üveg konya­kot öntöttem a tengerbe, Neptun tiszteletére. Bő egy esztendeig, míg úton járt, szerte a világon beszámoltak az újságok a vakmerő lengyel kapitány­ról. A kikötőkben tömeg várta, éljenezte, múlhatat­lan dicsőséget szerzett hazá­jának. Ha elkészül új köny­vével, a magyar olvasók ér­deklődésére is számíthat. Nikolényi István Sokoldalúan fejlődnek a magyar—VDK kapcsolatok Testvéri, baráti kapcsolatai vannak a Magyar Népköz­­társaságnak a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal. Ez a hagyományos jó viszony államközi és társadalmi vo­natkozásban egyaránt kedve­ző légkört biztosít az egyre szélesedő együttműködéshez. A VDK párt- és állami ve­zetése elismeréssel nyilatko­zott a vietnami nép szabad­ságharca idején és azt köve­tően is az MSZMP és a ma­gyar kormány politikai, gaz­dasági, katonai és diplomá­ciai támogatásáról, nagyra értékelte a népünk széles köreiben kibontakozott szo­lidaritási mozgalmat. Külö­nös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a magyar párt­ és állam vezetői hazai és nemzetközi fórumokon min­denkor határozottan támo­gatták a VDK és a Dél-viet­nami Köztársaság kormányá­nak a vietnami háború po­litikai megoldását célzó ál­lásfoglalásait, javaslatait. Párt- és államközi kapcso­lataink elmélyítéséhez nagy­ban hozzájárultak a magas szintű küldöttségek kölcsönös látogatásai. Ilyen kiemelkedő esemény volt az elmúlt évek­ben a magyar párt- és kor­mányküldöttség — Fock Je­nőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Mi­nisztertanács elnökének ve­zetésével — Hanoiban tett látogatása. Ebből az alka­lomból a magyar kormány elnöke meghívta hazánkba Ph­am Van Dong miniszter­elnököt és a VDK párt- és kormányküldöttségét: erre a hivatalos, baráti látogatásra 1973. július 16—23. között ke­rült sor. Politikai együttműködé­sünket­ segítik elő a két or­szág külügyminisztériumai között 1970-ben megkezdett, s az elmúlt évek során gya­korivá vált konzultációs tár­gyalások is. A barátság el­mélyítését szolgálták továbbá a különböző szintű tömeg­szervezeti és szakmai kül­döttségek kölcsönös látoga­tásai. A gazdasági segítség jelle­gét az elmúlt időszakban alapvetően az amerikai ag­resszió elleni harc támogatá­sának feladatai határozták meg- Pártunk és kormányunk internacionalista állásfogla­lásainak, határozatainak meg­felelően gazdasági és katonai segítséget nyújtunk a test­véri vietnami népnek. A kulturális együttműködés terén kapcsolatainkat az 1957 augusztusában Budapesten aláírt egyezmény szabályoz­za. Közvetlen együttműködés alakult ki a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a VDK állami­­ tudományos és mű­szaki bizottsága között. Az irodalmi és művészeti szö­vetségek útján az elmúlt években több alkalommal került sor cserelátogatások­ra, s az alkotói szövetségek is szorosabbra fűzték baráti kapcsolataikat. Ülésezett a katonai tanács 0 Budapest (MTI) Március 26—28. között a Magyar Népköztársaságban I. I. Jakubovszkij, a Szovjet­unió marsallja, az egyesített fegyveres erők főparancsno­ka elnökletével megtartotta soros ülését a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai ta­nácsa. A katonai tanács megvi­tatta az egyesített fegyveres erőknél folyó tevékenységgel kapcsolatos kérdéseket és összehangolt ajánlásokat fo­gadott el. A katonai tanács munkás­­elvtársi légkörben, a szoros együttműködés és valamen­­­nyi résztvevő közötti kölcsö­nös megértés szellemében folyt. HelikopterUgyben Szovjet jegyzék Kínához • Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió külügymi­nisztériuma március 28-án jegyzéket nyújtott át Liu Hszin-csüannak, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetének. A Szovjetunió külügymi­nisztériuma a Kínai Népköz­­társaság nagykövetségének átnyújtott 1974. március 15. nyilatkozatában és a szovjet nagykövetség a Kínai Nép­­köztársaság külügyminiszté­riumához intézett március 23-i nyilatkozatában ismer­tette a szovjet határőrség háromtagú legénységgel ren­delkező 24. sz. helikoptere kínai területen történt kény­szerleszállásának körülmé­nyeit, és kérte a kínai ható­ságokat, hogy a személyzet és a helikopter hazajuttatása érdekében tegyék meg az in­tézkedéseket. A kínai fél azonban, a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival ellen­tétben, továbbra is vissza­tartja a helikoptert és an­nak személyzetét. Sőt, mi több, mint a Kínai Népköz­­társaság külügyminisztériu­mának március 23-i jegyzé­kéből kitűnik, a kínai fél, eltorzítva a tényeket, olyan akciókat próbál tulajdoníta­ni a szovjet határőrség he­likopterének, amelyeket nem követtek el, és nem is volt szándékukban elkövetni. A Kínai Népköztársaság jegy­zékében foglalt állításokkal ellentétben a helikopter fe­délzetén nem volt semmiféle felderítési célokat szolgáló berendezés. A Szovjetunió külügymi­nisztériuma határozottan visszautasítja azt az állítást, hogy a helikoptert szándéko­san küldték a kínai határra. Alaptalan a kínai félnek az az állítása is — hangzik a jegyzékben —, hogy a szovjet hatóságok rendszere­sen küldenek repülőgépeket, hogy azok behatoljanak Kí­na határkörzeteibe a Hszin­­csiang-i szakaszon. Kialakul az a benyomás, hogy a kínai fél, tudatosan eltorzítva a való tényeket, arra akarja felhasználni a szovjet határőrség helikopte­rének kényszerleszállását, hogy szítsa az országban a szovjetellenesség légkörét és tovább élezze a szovjet—kí­nai kapcsolatokat. A Szovjetunió külügymi­nisztériuma, elutasítva a Kí­nai Népköztársaság külügy­minisztériumának tiltakozá­sát, ragaszkodik ahhoz, hogy haladéktalanul juttassák vissza a kényszerű körülmé­nyek következtében kínai te­rületre került szovjet heli­koptert és háromtagú sze­ntély­­et^,

Next