Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

g&ERVA, lati. MÁJUS | Üdvözlet Odesszából Odesszából, Szeged testvérvárosából érkezett üd­vözlő távirat, I. Butenkónak, az odesszai városi párt­­bizottság titkárának és V. Surkónak, az odesszai vá­rosi tanács elnökének aláírásával, Sipos­­ Gézának, az MSZMP Szeged városi bizottsága első titkárának; má­jus 1. alkalmával Szeged dolgozóit köszöntik. A táv­irat szövege: „Fogadja szívből jövő üdvözletünket a dolgozók nemzetközi szolidaritási ünnepének, május el­sejének alkalmából. Kívánjuk Önnek és testvérváro­sunk összes kommunistájának és dolgozójának, hogy új sikereket érjenek el a szocializmus építésében. Erősöd­jék és virágozzék a megbonthatatlan baráti kapcsolat és együttműködés népeink között a kommunizmus nagy eszméjének szolgálatában.” Útépítések gondjai A mérleg végül is nyereséges A hasonlatok rendszerint sántítanak, vagy legalábbis kissé ostobán hatnak, abban azonban mindenképpen van valami, hogy az utakat, közműveket gyakorta a vá­ros érhálózatának nevezik. Hogy ez nem nélkülöz min­den alapot, azt alighanem akkor érti meg egy-egy vá­ros lakossága, ha olyan, vagy hasonló helyzetbe kerül, mint Szeged; vagyis atai­nak nagy részét — s ép­pen a fontosabbakat — fel­bon­tják. Igaz, hasonló ta­pasztalatai csak kevés vá­ros lakóinak akadnak, hi­szen — alighanem szeren­csénkre — ilyen méretű munkákra, mint amelyek je­lenleg Szegeden folynak, egy évszázadban alighanem csak egyszer kerül sor. Most érezzük is minden­­nek terhét, akár tetszik, akár nem A legtöbb em­bernek — már ami a napi közllekedésbeni bajlódásokat illet­i — nemigen tetszik, hogy egyszerre szinte telje­sen használhatatlanná vált három fontos sugárút is Sze­geden: az Április 4. útja, s ami még nehezebb dió, a Kossuth Lajos és a Tolbu­­hin sugárút együttese. Így aztán naponta a magunk bő­rén érezhetjük, hogy aka­dozik az érrendszer műkö­dése­. Ám a napi bosszúsá­gokon túltéve magunkat, nem árt néha egy kicsit messzebbre is nézni. Mert egyet mindenképpen be kell látni: ezek az utak kiszol­gálták­ a maguk idejét, s ha most, amikor végre a nép­gazdaságnak telik is rá, nem fogtunk volna hozzá felújí­tásukhoz, azt nem csupán a városkép és a város tisztasá­ga bánta volna, hanem az „érrendszer” is. Hiszen csak a forgalmat tekintve, körül­belül két-három év múlva az E5-JÜS átmenő forgalma már legalább olyan lehetetlen ál­lapotokat teremtett volna a régi utakon, mint amilye­neket az építkezések és te­relések miatt most kell el­szenvednünk. Akkor viszont az áldatlan állapotokat in­kább az új érrendszerért vi­seljük. Hiszen nem is csak az utakról van szó — az lenne a könnyebbik eset —, hanem csatornákról, víz- és gázvezetékekről, telefonká­belekről, elektromos háló­zatról és többek közt még a villamosról is. Mindezek­re, főként a csatornaháló­zat átépítésére mindenkép­pen sort kellett keríteni, ál­lapotuk talán sürgetőbb volt, mint az utaké. Végső soron még szerencsésnek is te­kinthetjük magunkat, hogy mindent egyszerre kell és lehet is megoldanunk. Igen, ez valóban szerencse, csak hát­ára is van. Éppen az, hogy egyszerre három fontos útvonalra kellett sort keríteni. Kellett, de ami ta­lán a fontosabb: lehetett! Jó vagy rossz ez? Ha há­rom évre előre nézünk, csak örülni lehet neki. S a hely­zettel alighanem mindenki meg is békülne, ha nem ta­lálkozna olykor a tehetet­lenséggel. Mert azt minden­­ki megérti, hogy egy-egy hadt föl kell bontani, át­építeni a közművekkel együtt, de azt már nagyon kevesen hajlandók megérte­ni, hogy miért áll hetekig, olykor hónapokig a munka például az Április 4. útján. Pedig sajnos áll, meglehető­sen gyakran. Lapunkban nemrégiben foglalkoztunk ezzel a témával, most fölös­leges lenne fölmelegíteni. De sajnos, az is tény, hogy a Tolbuhin sugárút immár vagy három esztendeje ki van kapcsolva a város ér­rendszeréből. Most végre új­ból mozgást, munkát látni itt is, ott is, s ez alighanem jórészben az MSZMP Sze­ged városi bizottságának kezdeményezésére megkötött szocialista szerződésnek kö­szönhető. Annak és az álta­la fölbuzdított akaratnak is. Mert amikor Cseh­ István­nál, a KPM közúti igaz­gatóságának vezetőjénél ér­deklődtem a határidőkről — meglehetősen gyanakod­va a Tolbuhin sugárúti baj­lódások miatt — ,azt a vá­laszt kaptam, hogy: „Betart­juk, betartatjuk.” Pedig hát baj és gond bő­ségesen akad. Munka köz­ben rengeteg ismeretlen közmű, vezeték bukkant elő, amikor mindig néhány he­tes állás következett. Hi­szen meg kellett beszélni a vezeték stb. gazdájával: mi ez? Akarja-e még használ­ni, s ha igen, hogyan és ho­vá kell telepíteni? De nem is érdemes fölsorolni az ilyen esetekben végigbajló­dandó hosszas hercehurcát. Annál is inkább, mert nem­csak a külső cégekkel kel­lett ilyenkor bajlódni, ha­nem az alvállalkozókkal is, akiknek — nem mindig és nem mindegyiknek — az ilyesmi nemcsak okot adott a munka félbehagyására és a késésekre, hanem ürügyet is. Szóval sok baj van egy ekkora — csak az 5-ös és az 55-ös út átkelő szakasza­it számítva mintegy 250 mil­lió forintos munkával, a rengeteg alvállalkozó és más vállalatok, no meg a föld alatti közműdzsungel közötti purparlék elsimításával, ma­­gyarabbul a koordinációval. Még jó, hogy a szocialista szerződés teljesítését nagyon sok közreműködő becsület­beli ügyének tekinti, s ha akadozik az együttműködés, a városi tanács, no meg el­sősorban a szerződés kezde­ményezője, a városi pártbi­zottság mindig igyekszik „vi­lágosságot gyújtani a fe­jekben”, azaz — többnyire igencsak eredményesen — közbelépni a munka folya­matossága, szervezettsége és koordinálása érdekében. Ilyen alkalom a közbelé­pésre — vagy inkább szük­séglet­ — meglehetősen gya­korta akad, például ha el kell simítani a közműdzsun­gel vagy például az 5-ös út bejáratánál levő telephelyek szanálása miatti érdekellen­téteket, s azokat úgy egyez­tetni, hogy a közérdek jár­jon jól elsősorban. Végül is számolhatunk az­zal, hogy határidőre elké­szülnek az egyes szakaszok. Hogy milyenek lesznek? Már megírtuk, de alighanem jó megismételni. A Tolbuhin sugárúton középre kerül a villamossín. A Londoni kör­út és a Veresács utca kö­zött 15,2 méter széles lesz az út, egy-egy forgalmi és egy-egy leállósávval. Itt 1974. október 11-ig csak az út egyik oldala készül el. A Veresács utca és a Fonógyá­ri út között 10,5 méter szé­les lesz a sugárút, egy-egy forgalmi és egy leállósáv­­val. Ez, csakúgy mint a re­pülőtér felé továbbvezető szakasz, teljesen elkészült október 11-re. Az 5-ös út esetében vala­mivel könnyebb a helyzet, nem akadályozzák a mun­kát annyira a közművek. Ám gondokat okoz a szanálás és az, hogy feltehetően be kell építeni a Dorozsmai út ke­reszteződésébe a csak ké­sőbbre tervezett, 3,5 millió forintos forgalomirányító be­rendezést, amelynél — Ma­gyarországon először — az útba épített érzékelők a for­galom nagyságához alkal­mazkodva vezérlik majd a lámpákat. Beépítése azért célszerű máris, hogy 1976- ban — amikor mindenkép­pen szükség lenne rá — ne kelljen újra fölbontani az utat. Ez hamarosan eldől a KPM közúti főosztályán. Várhatóan hamarosan ren­deződik a rókusi állomás­ előterének ügyében a MÁV- val folyó vita, s akkor vég­leg eldől az is, milyen lesz az új Izabella­ híd. A Kos­suth Lajos sugárút , a vil­lamos középre helyezésével, kétszer két forgalmi nyom és egy-egy leállósáv építésé­vel — 1975-ben készül el a Nagykörút és a Vásárhelyi Pál utca között, a teljes be­fejezés határideje pedig — amelyet minden bizonnyal sikerül tartani — 1976. no­vember 7. az Izabella-híddal együtt. S ezeket a határidő­ket — ahogyan Cseri Ist­ván mondta — nem „remél­hetőleg sikerül betartani”, hanem tartani kell­ Az egész város föl van túrva! — szoktuk olykor dühösen mondogatni. Való­ban. De erre azért volt szük­ség, hogy mielőbb elkészül­jenek ezek a régen várt új utak és közművek. A mun­kák okozta kellemetlensé­gek között azt is be kell lát­nunk, hogy egy évszázad­ban néhány évig elviselhe­­­tő az ilyen fölfordulás is, éppen a magunk érdekében, a kényelmesebb, szebb város érdekében. Szávay István 3 11 jó munka elismerése Szegeden tegnap, kedden folytatódtak a május 1-i ünnepségek. Újabb üzemek, vállalatok vették át a jó mun­ka elismerését: kitüntetést, oklevelet. Az ünnepségeken a munka élenjáróinak kitüntetéseket, jutalmakat nyújtot­tak át. Kiváló a Fémipari Vállalat A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium, valamint a He­lyiipari és Városgazdálkodá­si Dolgozók Szakszervezeté­nek elnöksége a Szegedi Fémipari Vállalatnak az el­­múlt év kimagasló gazdasá­gi eredménye alapján a Ki­váló Vállalat címet adomá­nyozta. Ebből az alkalomból a Tisza Szállóban rendez­tek ünnepséget, ahol megje­lent a Csongrád megyei pártbizottság képviseletében Bakacsi Júlia, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, Prágai Tibor, a Szeged megyei városi ta­nács elnökhelyettese és Csala Mihály, a HVDSZ Csongrád megyei bizottságá­nak titkára. Az oklevelet a HVDSZ elnöksége nevében dr. Sáli Ferenc titkár adta át Fogas János igazgatónak, Andó István szb-titkárnak pedig a Szakszervezeti Mun­káért kitüntetés, ezüst foko­zatát. A Vállalat Kiváló Dol­gozója jelvényt 53-an vették át, egyéb jutalmazásokkal együtt 260 ezer forintot osz­tottak szét. Elüzem a tápéi gépészet Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tápéi gépészeti üzeme immár harmadszorra nyerte el eredményes mun­kájával az Élüzem címet, amelynek ünnepségét ked­den tartották az új iroda­ház nagytermében. Számos kitüntetést mondhat már magáénak az itt dolgozó 500 főnyi munkáskollektíva. Üzemük többször kapott el­ismerő oklevelet, egyszer elnyerte a Szocialista mun­ka üzeme címet is, most vi­szont harmadszorra él üzem. Ezt a tényt méltatta ünnepi beszédében Dobi László, a gépüzem vezetője. Simády Béla, az ATIVI­ZIG igazgatója gratulált a tápéi gépüzem munkáskol­lektívájának, az elért sike­rekhez, majd kitüntetéseket adott át. A Vízgazdálkodás kiváló dolgozója kitüntetés­ben részesült Szabó Mihály, a mindszenti szivattyútelep gépésze. Kiváló dolgozó ki­tüntetést kapott Dobi László, a gépüzem vezetője, Mauk­­sinszky László, az admi­nisztráció vezetője, Németi Gyula vezető technikus, Csehó Istvánná ügyintéző, Magyar Győző üzemágve­­zető, Czirok Mihály gépko­csivezető, Horváth Ferenc villanyszerelő, Márta István­ná takarító, Biacsi Imre ud­varos, Szűcs Mihály föld­munkagép-szerelő, Balogh János földmunkagép-kezelő, Csipek Szilveszter szivattyú­telepi gépész, Kenéz Sándor szivattyútelepi gépkezelő. Kiváló cím a Városgazdálkodási­­ Vállalatnak A Városgazdálkodási Vál­lalat tavalyi eredményei alapján elnyerte a Kiváló vállalat címet. A oklevelet dr. Salli Ferenc, a Helyiipa­ri és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottságának tit­kára nyújtotta át Kovács Miklósnak, a Városgazdálko­dási Vállalat igazgatójának. A vállalat dolgozói tavaly is sokrétű munkát végeztek. Nagyot fejlődött a város la­kosainak nyújtott szolgálta­tó tevékenységük. Két éve ők gondoskodnak Tarján távfűtéséről, és ezt a fel­adatot is egyre jobban lát­ják el. Az idén átveszik a DÉGÁZ-tól az Odessza-lakó­­telep fűtését is. Sokat tettek Szeged szépítéséért, tisztán­tartásáért is. Jelentős mérté­kű társadalmi munkát vé­geztek tavaly, amellett az elsők között szerepelnek az önkéntes véradó mozgalom­ban is. A Vörös Csillag Filmszín­házban tegnap megrendezett ünnepségen, az oklevél át­vétele után Kovács Miklós ismertette a vállalat tavalyi eredményeit, és megköszön­te dolgozóinak az odaadó munkáját. Szívós Lajos, az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium képviselője az Építőipar kiváló dolgozó­ja címet adományozta Pó­­pity József gépkocsivezető­nek. Az ünnepségen részt vett dr. Biczó György, a szegedi városi tanács elnöke, Berta István, a városi pártbizott­ság osztályvezetője, dr. Csa­la Mihály, a HVDSZ megyei titkára, Baló Ilona, a KISZ városi bizottságának első tit­kára is. Oklevelek és dicséretek A Csongrád megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalatot elmúlt évi munkájának elismeréséül a Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisz­térium az ÉDOSZ-szal egyet­értésben Dicsérő Oklevéllel tüntette ki. A Munka Ér­demrend ezüst fokozatát kapta Katona Ferenc hús­ipari szakmunkás. A tegnap tartott ünnepsé­gen az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetésben ré­szesült Lobkovitz Sándor, az igazgató első helyettese, So­­hajda László beruházási osz­tályvezető, Lovászi Istvánná tervosztály­vezető, Berta Lász­ló húsipari szakmunkás, Ber­ta Mihályné betanított mun­kás, Nacsa Ferenc húsipari szakmunkás, Temesvári De­zső húsipari szakmunkás, Ugrai Imre üzletkötő. Mi­niszteri dicséretet kapott Ke­resztes Imre gépkocsivezető, Barna Mihályné adminiszt­rátor, a Húsipari Tröszt Ki­váló Dolgozója címet nyerte el dr. Piros László igazgató és Bálint László, a vállalati pártbizottság titkára. A ve­zérigazgató dicsérő oklevelét nyújtották át Juhász István termelési főmérnöknek, Tóth Imre főkönyvelőnek, Marton József létesítmény főmérnök­nek. A­­ Vállalat Kiváló Bri­gádja címet érte el négy kol­lektíva. Az ünnepségen meg­jelent dr. Szentei Imre, a Csongrád megyei pártbizott­ság tagja Kedden ünnepséget tartot­tak a Szegedi Paprikafeldol­gozóban abból az alkalom­ból, hogy tavalyi jó munká­jáért miniszteri dicséretben részesült a vállalat. Terme­lési értékük 97 millió forint­tal nőtt az elmúlt évben, így összesen 537 millió forint ér­tékű árut állítottak elő a paprikások. Az ünnepségen Kiss Bé­­láné szárítómunkás, Gál Sándorné levesporkeverő, Lázár Mihály csoportvezető és Lévai András csoportve­zető az Élelmiszeripar Kivá­ló D dolgozója kitüntetést kapták. Kádár Sándorné szá­mítógépkezelő miniszteri di­cséretben részesült. A mun­kában élen járók között több mint 250 ezer forintot osz­tottak szét. A szegedi tömegközlekedés lebonyolításában és a szo­cialista munkaversenyben el­ért eredményeiért a Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­térium, valamint a SZOT fő­titkára által adományozott dicsérő oklevéllel tüntették ki tegnap, kedden a Szegedi Közlekedési Vállalatot. Ez alkalomból a vállalat igaz­gatója, dr. Várhalmi Károly megkapta a Közlekedés Ki­váló Dolgozója kitüntetést. A vállalat tíz dolgozóját jutalmazta kiváló dolgozó címmel, és az egyéni ver­senyben élen járók között mintegy 100 ezer forint ju­talmat osztott szét. Május 1. előestéjén értékelték a szo­cialista brigádverseny ered­ményét is: 10 szocialista bri­gád részesült elismerésben. A közlekedési vállalat a dicsé­rő oklevél átadását bensősé­ges rendezvényen ünnepelte tegnap este a Tiszagyöngye étteremben. A tavaly végzett eredmé­nyes munkáért az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt dicséretben részesítette a Délalföldi Gázgyártó és Szol­gáltató Vállalatot. Az okle­velet tegnap délután vette át dr. Varga János igazgató a vállalat központjában rende­zett ünnepségen. Ebből az alkalomból ketten kapták meg a Vállalat Kiváló Dol­gozója kitüntetést, átnyújtot­ták a szocialista brigádok jel­vényeit, összesen 221 ezer forint jutalmat osztottak szét. Miniszteri dicséretet kapott aj Vidia Kereskedelmi Válla­lat. Kedden 58 dolgozónak adták át a Vállalat Kiváló Dolgozója jelvényt és okle­velet, a vállalat igazgatója, Börcsök Ferenc pedig mi­niszteri dicséretet kapott. A tavalyi eredmények alapján a Szegedi Elektro­mos Szövetkezet elnyerte a KISZÖV vándorzászlaját és oklevelét. A tegnap tartott ünnepi gyűlésen Horváth János, a Csongrád megyei KISZÖV elnöke nyújtotta át az elnökség vándorzászlaját és oklevelét dr. Tukarcsy Lászlónak, a szövetkezet el­nökének. A szövetkezet dol­gozói vállalták, hogy az idén két kommunista szombatot tartanak, amelyek termelési értékét — mintegy 40 ezer forintot — gyermekintézmé­nyek segítésére utalják át. Dicséretben részesítettek négy szegedi lakásfenntartó szövetkezetet a tavalyi jó gazdálkodási eredményekért, a lakóházak környékén vég­zett társadalmi munkáért, a példás kollektív együttélé­sért. A SZÖ­VOSZ elnökségé­től a Móra Ferenc lakás­­fenntartó szövetkezet kapott országos dicsérő oklevelet és jutalmat. A Vedres István, a Barátság 1967. és a Kál­vin tér 3—4. lakásfenntartó szövetkezetét a MÉSZÖV el­nöksége részesítette megyei dicséretben és jutalomban. Az okleveleket és jutalma­kat Ördögh László, a SZÖ­­VOSZ Országos Tanácsának tagja nyújtotta át. Kiváló szövetkezeti munkáért Laka­tos Albert, a Móra Ferenc lakásfenntartó szövetkezet elnöke kapott kitüntetést és jutalmat.

Next