Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-07 / 56. szám

PÉNTEK, 1975. MÁRCIUS 1 Válaszra várva Felhívás Szeged szocialista brigádjaihoz Köztudott, hogy barátság embercsoportok között is ki­alakulhat Ilyen barátságra tett szert a szegedi Móra Fe­renc Múzeum kollektívája, amikor évekkel ezelőtt meg­ismerkedett a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat kétszeres aranyér­mes „Március 15.” szocialis­ta brigádjával. Megismerték egymás munkaterületét, s kölcsönös segítő szándékuk szíves fogadtatásra lelt. Vég­ső soron távol áll egymástól az olajleválasztó szerelése és a régészet, de nemzeti kin­cseink szeretete egyazon tá­borba gyűjtötte a különböző foglalkozású embereket. Hosszan fontolgatták mindkét fél aktivistái, mi­ként lehetne kapcsolataikat kiszélesíteni, miként lehetne tapasztalataikat közkinccsé tenni, miként lehetne a kul­túra örömét, a kulturált szó­rakozás pótolhatatlan perce­it egyre több emberrel meg­osztani. A Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola Szegedi Ta­gozatának felajánlása vezet­te a múzeum munkatársait az egyik lehetséges megol­dásra. A fiatal művészek in­gyenes koncerteket ajánlot­tak a múzeumnak, melyre minden érdeklődőt szeretet­tel várnak, elsősorban azon­ban munkásokat szeretnének látni a hangversenyeken a Közművelődési Palota falai között. A bemutatkozás, az első képek közötti koncert néhány hete jól sikerült, a meghívott három szocialista brigádon kívül mások is, so­kan eljöttek, s az egyórányi muzsika után lélekben fel­frissülve, élményekben gaz­dagodva, azzal az ígérettel távoztak — legközelebb is­mét találkozunk! Az első múzeumi koncert sikere nyomán vetődött fel Bódi József brigádvezetőben a gondolat: kollektívája fel­hívást intéz a város szocia­lista brigádjaihoz, vegyenek részt ők is a szegedi múze­um rendezvényein. Íme a formát öltött gondolat: „Az NKFV Március 15. szocialista brigádja a közmű­velődési határozat szellemé­ben felhívással fordul Sze­ged város szocialista brigád­jaihoz. A Március 15. szocia­lista brigád vállalja, hogy a múzeum rendezvényein — tárlatok megnyitói, előadá­sok, vetítések, koncertek, ál­landó kiállítások stb. — kép­viselteti magát. Ez gyakorla­tilag azt jelenti, hogy a bri­gád 1—1 tagja részt vesz azokon a kulturális-közmű­velődési rendezvényeken, amelyekről a múzeum idő­ben értesíti. Szeretnénk, ha minél több szocialista brigád csatlakoz­na felhívásunkhoz, és csatla­kozási igényét bejelentené a szegedi Móra Ferenc Múze­um igazgatóságán. Eddigi együttműködésünk a Csong­­rád megyei múzeumokkal si­keresnek bizonyult, és úgy érezzük, hogy közös mun­kánk mindannyiunk számára hasznos volt. Reméljük, hogy a jövőben együttműködésünk még gyümölcsözőbbé válik.” Az akció szervezését a mú­zeum vállalja. Kérésük pusz­tán az, hogy azok a brigá­dok, akik csatlakozni kíván­nak a felhíváshoz, jelentkez­zenek a múzeum titkárságán, ahol címüket feljegyzik. A várható rendezvényekről meghívók, plakátok, leporel­lók kiküldésével állandóan tájékozódhatnak a jelentkező szocialista brigádok a múze­umban folyó munkáról, az új akciókról, friss rendezvé­nyekről. Reméljük, hogy ha megismerik a múzeumi mun­kát, e nemes tevékenységet, rendszeressé válik részvéte­lük a tárlatok megnyitóin, az előadásokon, koncerteken. Reméljük, hogy a meg­szerzett élmények tükrében zenei és látáskultúrájuk sok­ban gazdagodik, emberi éle­tük teljesebbé válik. A ki­alakuló kapcsolat az élmé­nyek, a dolgozók mindennapi munkáját is elősegíti. Gép segít a tanárnak Az iskolai oktatást segítő hasznos eszközt, úgynevezett visszacsatoló készüléket szer­kesztett a 624-es számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet két műszaki tanára. Mihály Béla és segítőtársa, Vörös Endre szerkezetének lénye­ge hasonló a más intézetek­ben alkalmazott eszközöké­hez — a tanár kérdésvariá­­ciói közül a tanulók villa­mos kapcsoló működtetésé­vel választják ki a helyes­nek vélt feleletet. A beren­dezés könnyebbé teszi az osztályozást, illetve vizsgáz­tatást, s igen eredményesen használható szellemi vetél­kedők lebonyolításánál. S ami talán a legfontosabb, le­mérhető vele az oktatómun­ka hatékonysága, illetve a tanulók érdeklődése. Egy műszeren ugyanis százalék­ban olvashatja le a tanár a kérdésre adott helyes vála­szok arányát. Előnye még a készüléknek, hogy kizárja a találgatást, hiszen a tanulók lámpája egy-egy kérdés után csak­ egyszer gyullad ki. Mihály Béla és Vörös Endre hasznos munkája ko­moly költségektől kímélte meg az intézetet, hiszen az esz­közt az így felhasznált pénz háromszorosáért kaphatták volna meg. Jelenleg már egy elektronikus áramkörök be­mutatására és mérésére szol­gáló készülék megvalósítá­sán fáradozik a két tanár. A terveket elkészítették, s a Szakoktatási Pedagógiai In­tézetbe küldték, amelynek munkatársai hasznos tanári eszköznek minősítették azt. Népvándorlás korabeli faluk Szekszárd északkeleti szé­lén nagy avarkori temetőre bukkantak a múlt év tava­szán, földmunkák közben. A leletekből három etnikum: Bajkál vidéki mongoloid, az Aral-tó északi partjáról származó türk-avar népesség, valamint az avarok által le­győzött germán gepidák együttélésére következtettek. A lovas temetkezések, a fegyvermaradványok, a ru­hadíszek, övek és ékszerek rangos nemzetségre utaltak. A szekszárdi muzeológusok az ásatások után hónapokon át keresték a temető halot­tainak mintegy 1400 évvel ezelőtti lakóhelyét is. A ku­tatások most sikerre vezet­tek, Gál Attila fiatal régész közreműködésével a közeli szántóföldön két olyan, nép­­vándorlás kori falu helyét fe­dezték fel, amelyekről felté­telezhető, hogy a keresett települések. Erre sok kerá­mia-, cseréptöredék, és más jel utal. A két hajdani falu­tól mintegy 350 méternyire megtalálták a római keres­kedelmi utat is. Öntözés 13 00O hektáron Csütörtökön ülést tartott a Tisza II. KISZ-védnökség or­szágos operatív bizottságá­nak elnöksége. Az idei ter­vekről, legfőbb teendőkről Csáky Csaba, a KISZ KB mezőgazdasági ifjúsági taná­csának főtitkára tájékoztatta az ülés résztvevőit. Elmon­dotta egyebek között, hogy az 1975-ös népgazdasági terv­ben foglaltaknak megfelelő­en, az idén tovább épül az elmúlt esztendők legnagyobb mezőgazdasági beruházása, a második tiszai vízlépcső és öntözőrendszer. A tervek va­lóra váltását jól segíthetik a „védnökök”, az ifjúkommu­nisták, akik már eddig is ka­matoztatták itt segítőkészsé­­güket, tenniakarásukat. A KISZ Központi Bizottságá­nak 1974 áprilisi határozata újrafogalmazta a szövetség követelményrendszerét, s megszabta: a fiatalok konk­rét vállalásokkal, azok ma­radéktalan végrehajtásával is bizonyítaniuk kell, hogy méltóak a KISZ-tagságra Az egyéni vállalások rend­szere jó alkalom, lehetőség arra, hogy a Tisza II. építé­sében részt vevő vállalatok, üzemek, szövetkezetek KISZ- fiataljai egyéni munkaprog­ramjukat, munkatervüket a vízlépcső munkálatainál hasznosítsák. A teendők nagyok: május végéig 13 000 hektáron kell megindulnia az öntözésnek, 18 hatalmas esőztetőfürtnek kell dolgoznia, egyebek kö­zött Mezőhék, Tiszaföldvár, Abádszalók, Keszegér és Tardos térségében. Változások az élelmiszer-gazdaságban Tegnap délelőtt Szegeden, a városi népfrontszékházban ülést tartott a népfront me­gyei gazdaságpolitikai társa­dalmi bizottsága. A tanács­kozáson részt vett Mag Páll országgyűlési képviselő is. Dr. Paczuk István, a me­gyei tanács elnökhelyettese tájékoztatást adott Csongrád megye élelmiszer-gazdaságá­nak helyzetéről. Beszámoló­jában elemezte a múlt évi eredményeket, s rámutatott arra, hogy a termelési hoza­mok területenként különbö­zőek. Az állami és társadal­mi szervek például megvizs­gálták, hogy az elmúlt idő­szakban a makói és a sze­gedi járásban miért értek el átlag alatti eredményeket a kenyérgabona-termesztésben. Ennek során megállapították: nem megfelelő a vetőmag­előkészítés, elhúzódik a be­takarítás. A makói járásban még most, márciusban is tö­rik a tavalyi kukoricát. Az egyes területeken tapasztalt hiányosságok ellenére figye­lemre méltó eredményt ért el a mezőgazdaság a negye­dik ötéves terv végrehajtásá­ban. Növekedett a cukorré­pa-, a burgonya- és a zöld­ségtermesztés. Ez annál in­kább is hangsúlyozható, mi­vel a központi program végrehajtásáról van szó. Je­lentős az előrelépés az ál­lattenyésztés egyes ágazatai­ban is. A megyei tanács el­nökhelyettese kitért arra, hogy az öntözési kapacitás kihasználtsága nem éri el a kívánt színvonalat — bár optimális fokának meghatá­rozása nem egyszerű. A szakszövetkezetek tevékeny­ségénél — hangsúlyozta — erősíteni kell a nagyüzemi jelleget. Ahol a törvényes működés nem biztosítható, ott a felszámlálás lehetőségét is figyelembe veszik. A vitában a felszólalók egyértelműen megállapítot­ták: olyan szintre jutott el a mezőgazdaság, amit évekkel ezelőtt remélni sem mertek. Ennek ellenére szükséges a további erőfeszítés. Igen nagy gondosságot, előrelátást igényel a gépesítés, ugyanis a mezőgazdasági dolgozók számának csökkenése azt je­lenti, hogy a technológiák megváltoztatásánál a leg­messzebbmenőbb igényeket kell figyelembe venni. Fel­vetődött: a népgazdaság már számolhat a kiskerttulajdo­nosok árutermelésével. Ugyanakkor a kertbarátok nagyobb segítséget várnak a vetőmagellátásban és a fel­vásárlásnál. Szóvá tették: a szegedi járás homoki terüle­tein jelenleg nincs lehetőség — a város védett körzete miatt — mélyfúrású kutak létrehozására. Pedig csak a megfelelő vízgazdálkodással lehet a zöldségprogramot to­vább fejleszteni. A felvetett kérdésekre, problémákra dr. Paczuk Ist­ván válaszolt, majd a bizott­ság jóváhagyta ez évi mun­katervét. 5 Új forgalmi rend az Anna-kút környékén A hét végén, a szombatról vasárnapra virradó éjszaká­tól kezdve visszaáll a né­hány hónappal ezelőtt meg­változtatott közlekedési rend az Anna-kúti csomópontban és a környező utcákban. Ismét kétirányú lesz a Lenin kör­út, Anna-kút és Centrum Áruház közötti szakasza, a Kossuth Lajos sugárút vil­lamosforgalmát itt a már meglevő fedezőjelek védik. Megszűnik a terelés a Kiss Ernő utcában, ennek a for­galma is kétirányú lesz. A Bajcsy-Zsilinszky utca teljes hosszában visszaállítják az egyirányú, az Anna-kúttól a Dugonics tér irányába hala­dó közlekedést, így a Rad­nóti gimnázium felől a Le­nin körúton haladó­ jármű­vek a Csemege előtti kis út­szakaszon át — mely ismét kétirányúvá válik — juthat­nak a Bajcsy-Zsilinszky ut­cába. Egyetlen útszakaszon ma­rad meg az egyirányúsítás; a Vidra utca, Bútoráruház előtti néhány méterén, ahol forgalombiztonsági okokból nincs elegendő hely a két­irányú közlekedésre. A Centrum Áruháztól a Taka­réktár utca vagy a Szent István tér felé haladó jár­művek a MÁV Igazgatóság­nál kisívű jobbra kanyarodás­­sal, illetve tovább a körúton, majd a Szent Mihály utcán át közelíthetik meg úticélju­kat. A vasárnaptól visszaálló közlekedési rend az Anna­­kúti csomópont első átépíté­si szakaszának befejezését jelzi. Az útburkolati jelek, gyalogátkelő­helyek felfesté­sével, a közlekedési táblák elhelyezésével — ezeket szombaton éjfélig még leta­karják — időben elkészültek a közlekedési, útépítési szak­emberek. A zavartalan, bal­esetmentes­ közlekedésre most már a gépjárművezetőknek, kerékpárosoknak, a gyalogo­soknak kell ügyelniük. Kisebb változásokat okoz a buszközlekedésben is a csomópont új rendje. A Tar­­jánból jövő 43-as járat út­vonala a következő lesz: Le­nin körút—Bajcsy-Zsilinsz­ky utca (ide, a Volán irá­nyítóépületéhez kerül a végállomás) — Kiss Ernő ut­ca és ismét a Lenin körút. A 41-es buszok a Csongrádi sugárút felől a Vidra utcán át érkeznek ugyanerre a végállomásra, visszafelé vál­tozatlan útvonalon haladnak, a Szent Mihály utcán át. A 10, 10Y, 20, 30, 30A, 32 és 33- es jelzésű autóbuszok meg­állója visszakerül a Lenin körútra, a MÁV Igazgatóság oldalához. A 42-es, gumi­gyári járat Kiss Ernő utcai megállója a Szeged étterem­től a MÁV Igazgatóság kert­jéhez kerül át, útvonala nem változik. Változatlan helyen marad a 70, 71 és 44-es autóbuszjárat Bajcsy-Zsi­linszky utcai megállója. A módosításokra a Volán a ré­gi megállóknál elhelyezett hirdetményekkel is felhív­ja a figyelmet. Az Anna-kútnál és kör­nyékén vasárnaptól életbelé­pő közlekedési rend érvény­ben marad mindaddig, amíg az átépítés második fázisa meg nem kezdődik, a Kos­suth Lajos sugárút építésé­vel összhangban. Színházi beszélgetések Amit fölépít az egyik kéz... Második éve vezeti a kecs­keméti színházat Miszlay István. Korábban igazgató­ként tevékenykedett Békés­csabán is, ahonnan, különö­sen azóta vált ismertté ne­ve, hogy „kitalálta” a gyulai várjátékokat. Először a ren­dező-igazgatók kikerülhetet­len próbakövéről, az önket­tőzésről beszélgettünk. Ho­gyan fér meg együtt a ren­dezői, tehát művészi énje az igazgatóival, vagyis színház­­szervezői énjével, másként fordítva: megtűrik egymást? A látszat javára szól, igaz­gatói szobájában készséggel áll rendelkezésemre, míg a színpadon főpróbát tartanak színészei, ő rendezte Raffai Sarolta új drámáját, a Vas­derest. — Beosztott rendezőként, saját bőrömön tapasztaltam, nem szabad elvenni a mun­katársak örömét. Mint igaz­gató, kötelességemnek érzem lehetőséget teremteni min­denkinek, bevonni a színház egész kollektíváját nagy, kö­zös álmaink megvalósításába, társul­atfejlesztéstől előadáso­kon át a műsorpolitikáig. — Amióta Kecskeméten dolgozik, országos fórumokon is gyakran kelt figyelmet a Katona József Színház egy­­egy bemutatója, az a műhely, mely a jelekből ítélhetően termékeny. Milyen elképzelé­sekkel vette át a színház irá­nyítását? — Első dolgunk volt meg­felelő arányt teremteni a prózai és zenés művek kö­zött. Addig hat-hat ilyen da­rabot játszott a színház. Hogy több próbát tarthas­sunk, tehát az előadások mű­vészi színvonala emelkedjen, először öt-öt bemutatóra csökkentettük a premierszá­­mot, s miután kiderült, el­bírja a város, idén hat-négy arányt sikerült kialakítanunk a próza javára. Mellette ter­mészetesen játszunk a stú­diószínpadon és gyermekelő­adásokat. Most gondolkodunk a további finomításon, így mindenekelőtt az új, impo­záns művelődési központ ki­használásán, ahol Ruszt Jó­zsef rendező már iskolaszín­házzal próbálkozik. Nem kell szégyenkeznünk az idei prog­rammal, hiszen a János ki­rály, a Van ilyen család, a Vasderes, Pancsó Pancsev: A medveölő­je, vagy a kü­szöbön álló Cserhalmi-musi­cal , a munkásfiatalokról szó­ló Külvárosi ballada, aztán a Gyújtogató és a romániai Kocsis István drámája, a Magellan — mind hazai be­mutató. Bevált a vendégmű­vész-akciónk, Gábor Miklós három darabra szerződött hozzánk, fölpezsdítve a kö­zönség érdeklődését, de jóté­konyan hatott közreműködé­se a társulatra is. Imént jöt­tem Pestről, fiatal, végzős szí­­ninövendékeket szeretnénk el­hozni, mivel bizonyos szerep­körök még nem teljesen be­töltötték. Azon fáradozunk, hogy amit a közönség tudat­­formálásában prózai művek­kel fölépítünk egyik olda­lon, ne rontsuk el másik ol­dalon az operettet. Több mu­sicalt játszanánk, ide vi­szont elengedhetetlen a spe­ciális, úgy is mondhatnám, univerzális színész, az után­pótlás. Ez persze országosan gond. Továbbá: fontolgatjuk, hogyan hasznosíthatnánk megyeszerte a stúdiókamara előadásait, ami már közvet­lenül közművelődési prog­ram. — Van-e pontos tudomá­suk arról, kik ülnek a szín­ház nézőterén, illetve, kik maradnak távol? — Országos statisztika sze­rint a városok színházlátoga­tó közönsége 8—10 százalék. A nyolcvanezres Kecskemé­ten 9 ezer 300 színházbérlő nem tűnik rossz aránynak, kiváltképp, ha hozzátesszük, sok ősbemutatót tartunk. Legfogékonyabbak a fiata­lok, összesen 5 ifjúsági bér­letháznak játszunk. Több munkást szeretnénk látni a színházban, ezért elébük me­gyünk, ki az üzemekbe, iro­dalmi esteken találkozunk velük. Azóta, hogy a szocia­lista brigádok 50 százalékos kedvezménnyel vehetnek je­gyeket, megmozdult valami, Nagykőrösről például 250-­ 300 brigádtag utazik be elő­adásainkra, de Izsákról és más téeszekből is jelentkez­tek már. Májusban mutatjuk be A boldogtalan holdat­­ Gábor Miklóssal, s az elő­­bérletezési szezonban jót tesz majd, hogy várhatóan ismét téma lesz a színház a közön­ség soraiban. Nikcolényi István Miszlay István igazgató-rendező

Next