Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-01 / 257. szám
2 A KGST és a sajtó • Moszkva (TASZSZ) Moszkvában pénteken befejeződött az a tanácskozás, amelyen megvitatták, hogyan világítsa meg a sajtó a KGST sokoldalú tevékenységének, a szocialista integrációnak, a komplex program megvalósulásának kérdéseit. A tanácskozáson 14 szocialista hírügynökség képviselői, a KGST titkárságának munkatársai, valamint közgazdászok vettek részt. A nemzetközi kapcsolatokban végbement enyhülés, a békés egymás mellett élés elveinek széles elismerése — emelte ki a tanácskozás — kedvező feltételeket teremtett a szocialista országok további gazdasági haladásához A szocialista országok, sikeresen megvalósítva ötéves terveik előirányzatait, jelentős eredményeket értek el az anyagi javak termelésében és a dolgozók életszínvonalának emelésében. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták, hogy mind a kapitalista, mind a fejlődő országokban megnövekedett a közvélemény érdeklődése a szocialista gazdasági integráció iránt. Tudósok és újságírók széles köre rendszeresen ír erről a témáról. A tanácskozás résztvevői Integrációs témájú írott és fotóanyagok közös alapjának létrehozásában állapodtak meg. Nemzetközi újságíróküldöttségek gyakoribb utánzását irányozták elő a szocialista országok által közös beruházásban készülő legfontosabb objektumokhoz.' Szovjet üdvözlet • Moszkva (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin táviratban üdvözölték Huari Bumedient, az Algériai Forradalmi Tanács elnökét, a köztársaság miniszterelnökét, valamint az algériai népet a köztársaság fennállásának 21. évfordulója alkalmából. A szovjet vezetők üzenetükben hangoztatták, hogy az afrikai nemzeti felszabadító mozgalomban kiemelkedő algériai forradalom győzelme óta eltelt évek során az algériai nép fontos társadalmi és gazdasági átalakításokat hajtott végre, és jelentős sikereket ért el a nemzetgazdaság és a nemzeti kultúra fejlesztésében. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a két országot összefűző barátság, és a két ország közötti sokoldalú együttműködés tovább erősödik és fejlődik mindkét nép érdekében. Nemzetközi szimpózium • Prágában befejezte munkáját az a kétnapos nemzetközi elméleti szimpózium, melyet „A tudományos-techniíkfeli forradalom — a két világrendszer versenyének legiontosabb tényezője” címmel a Béke és Szocializmus folyóirat szervezett. A tanácskozáson részt vettek a Bolgár Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja szakértői, valamint a Béke és Szocializmus szerkesztő bizottságának tagjai. Az MSZMP küldöttségét Halay Tibor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese vezette. • Prága (MTI) Losonczi Pál Adenbe érkezett (Folytatás az 1. oldalról.) fala között haladt végig a Madramon, a szabadságért vívott küzdelem egyik hősének nevét viselő főútvonalon. Aden apraja-nagyja nagy szeretettel, virággal, a két ország barátságának éltetésével köszöntötte a távoli szocialista országból érkezett vendégeit Losonczi Pál és kísérete délben megkoszorúzta a Mártírok Kertjében levő emlékkövet, délután pedig az elnöki palotában megkezdődtek a hivatalos magyar—jemeni tárgyalások. Magyar részről Losonczi Pál vett részt az eszmecserén, továbbá Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes, Lakatos Ernő, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese, Nagy Miklós, a KKI elnökhelyettese, Kiss Sándor vezérőrnagy, a Magyar Népi hadsereg vezérkari főnökének helyettese, Nagy S. Lajos nagykövet és Veres János, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Jemeni részről Szalem Ali Rubia államfőn kívül a déljemeni külügyminiszter továbbá az iparügyi, a közmunkaügyi, a kereskedelem és ellátási, valamint a mezőgazdasági és földreformügyi miniszter volt jelen. Losonczi Pál és Szalem Ali Rubia kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső helyzetéről, a magyar és a jemeni nép munkájának eredményeiről, s szóltak a nehézségekről, a gondokról is. Egyöntetűen kifejezték meggyőződésüket, hogy a kétoldalú kapcsolatok az elmúlt években minden szinten eredményesen fejlődtek, problémamentesek és jók, és adottak a lehetőségek az együttműködés továbbfejlesztésére. Szalem AH Rubin meleg szavakkal szólt Magyarország önzetlen, internacionalista segítségéről, amelyet a magyar kormány és nép nyújtott a brit imperializmus gyarmati uralma alól felszabadult, a reakcióval éles osztályharcot vívó Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságnak. A tárgyalások során érintették a nemzetközi helyzet alakulását, azokat a körülményeket, amelyek között a két nép él és dolgozik. A nemzetközi helyzet értékelése során megállapították, hogy mindkét fél álláspontja minden megtárgyalt kérdésben azonos, vagy egymáshoz nagyon közelálló. Az eszmecserét őszinte, baráti légkör, tárgyszerűség, s a megvitatott kérdésekben nézetazonosság jelemezte. A pénteki plenáris megbeszélések alapján a továbbiakban mindkét fél szakértői találkoznak a gyakorlati tennivalók meghatározására. Este Szalem Ali Rubin díszvacsorát adott a magyar államfő tiszteletére. A vacsorán Losonczi Pál pohárköszöntőt mondott. Szükséges, hogy a különböző országok érdekeltek legyenek a leszerelésben Megkezdte az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága a leszerelés problémáinak megvitatását . New York (MTI) Az ENSZ-közgyűlés 1. sz. politikai bizottsága megkezdte a leszerelési kérdések megvitatását. A bizottság ülésén felszólalt Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője. Hangsúlyozta, hogy küldöttsége arra a javaslatra szeretné összepontosítani a figyelmet, amelyet a Szovjetunió terjesztett a közgyűlés elé. A szovjet javaslat felszólít az új típusú tömegpusztító fegyverek és az új fegyverrendszerek kidolgozásának és gyártásának betiltására. Azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek a fejlődő országok előrehaladását segítik elő, a fő akadályt az jelenti, hogy az egész világon óriási összegeket költenek évente fegyverkezésre. A katonai kiadások felemésztik mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országok anyagi erőforrásainak oroszlánrészét. Éppen ezért szükség van arra, hogy a különböző országok érdekeltek legyenek a leszerelésben, a katonai kiadások csökkentésében, valamint az új típusú fegyverek létrehozására előirányzott összeg növelésének megakadályozásában. A Szovjetunió síkraszáll amellett, hogy az emberiség egyszer s mindenkorra véget vessen az új típusú tömegpusztító fegyverek létrehozásának. A Szovjetuniónak nem célja valamiféle egyoldalú megoldás kicsikarása. Készen áll arra, hogy vállalja mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket az összes többi ország, köztük a Biztonsági Tanács állandó tagjai magukra vállalnak. Az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottsága csütörtökön két határozattervezetet fogadott el. A dokumentumok elfogadását a Délafrikai Köztársaság fajüldöző politikájáról tartott vita előzte meg. Az egyik tervezet felszólítja a tagállamokat, hogy bojkottálják a fajüldöző politika elvei alapján kiválasztott sportszervezeteket, továbbá követeljék, hogy a különböző nemzeti és nemzetközi sportegyesületek szüntessék meg együttműködésüket a faji megkülönböztetés politikája alapján álló dél-afrikai sportszervezetekkel. A bizottság másik javaslata elítéli a dél-afrikai fajüldöző rendszert, felhívja a különböző államok és szervezetek figyelmét arra, hogy ne teremtsenek kapcsolatot dél-afrikai intézményekkel. Szombat, 1975. november 1 Biszku Béla látogatása Borsod megyében Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kétnapos látogatást tett Borsodban. Szerdán a Borsod megyei pártbizottság székházában dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Borsod megye és Miskolc megyei város vezetői fogadták Biszku Bélát, aki részt vett és felszólalt a megyei pártbizottság kibővített ülésén, majd Kazincbarcikára látogatott. Felkereste a Borsodi Vegyi Kombinátot, majd az üzem és a város vezetőinek társaságában megtekintette a termelő és az épülő gyáregységeket. Ellátogatott az olefinprogram keretében épülő pvc.III-hoz is. Az üzemlátogatást követően Biszku Béla baráti eszmecserét folytatott a város és a kombinát párt-, állami és társadalmi vezetőivel. A csütörtöki napot Biszku Béla Ózdon töltötte. Találkozott a városi párt-végrehajtó bizottság tagjaival, a politikai és társadalmi szervezetek, az Ózdi Kohászati Üzemek vezetőivel, akiknek jelenlétében Vajda István, a városi pártbizottság első titkára adott tájékoztatót a város és az üzem fejlődéséről. Közéleti napló PÁRTMUNKÁSKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT BAGDADBA Az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottsága meghívására Katona Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Népszabadság főszerkesztőjének vezetésével Bagdadba utazott az MSZMP Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége. HAZAÉRKEZETT VARSÓBÓL A MAGYAR PÁRTMUNKÁS-DELEGÁCIÓ Tegnap, pénteken hazaérkezett Varsóból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége, amely Grósz Károlynak, a KB osztályvezetőjének vezetésével október 28—31. között tartózkodott Lengyelországban, és megbeszéléseket folytatott a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának képviselőivel. ELUTAZOTT A SZÍRIAI HONVÉDELMI MINISZTER Tegnap elutazott Budapestről Moustafa Tlass tábornok, a Szíriai Arab Köztársaság fegyveres erői főparancsnokának helyettese, honvédelmi miniszter, aki — küldöttség élén — Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon:'J _ OLASZ SZOLIDARITÁSI KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA MAGYARORSZÁGON Tegnap elutazott hazánkból az olasz szolidaritási szervezetek küldöttsége, amely Vittorio Origlia, az olasz— magyar fórum titkára vezetésével október 27—31. között látogatást tett Magyarországon. A vendégekkel megbeszéléseket folytatott Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, Kiss Károly, a SZOT alelnöke, dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Rostás István, a Magyar Szolidaritási Bizottság chilei akcióbizottságának elnöke és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára. Az olasz küldöttség látogatása során találkozott a Magyarországon működő chilei antifasiszta bizottság képviselőivel; ellátogatott Szegedre, ahol a Csongrád megyei népfront bizottság kerekasztal-beszélgetést rendezett a vendégek részvételével. Siklós János JÓZSEF 10. A túlzásba vitt karácsonyi ajándékozása is erre mutat. Mindenkinek vesz, hoz valamit, és jobban örül az ajándékozásnak, mint az, aki kapja az ajándékot. A testvérei nem viszonozzák ezt a figyelmességet, de ezt természetesnek tartja. A benne élő ragaszkodásának egy olyan fokú túlfűtöttségére mutat ez is, amelyből kiderül: az otthonában töltött java életét érzi igazinak, abban magabiztos, szabad, a felnőtté válással járó új világban, környezetben idegen maradt. István elolvasta a másik levelet is, amelyet a múlt év nyarán írt: „Kedves, jó Apám! Nem azért írok a gyárba, mert kettőnkre tartozó panaszom volna. Éppen fordítva van. Úgy érzem, elértem mindazt, amit egy nem halló, negyvenöt éves ember egyáltalán várhat az élettől. Különösen olyan ember, mint én, aki jó tíz esztendeje a világról úgyszólván semmit sem tudott. A szanatórium újonnan épült szállójában önálló lakásom van: szoba, előszoba, beépített szekrénnyel és fürdőszobával. Véglegesen a gondnokságra kerültem, leltárfőnök lettem, máju elsejétől közvetlenül a vezetőgondnokhoz tartozom. Szerteágazó, bonyolult munkát bíztak rám. A fizetésem kétezer-ötven forint lett. A főorvos úrnak, nagyon sokat köszönhetek, ő segített és rajta keresztül aztán több pártfogón találtam. Most már nem szégyellem leírni, valami megváltozott bennem, jobb érzéssel vagyok az emberek iránt. Mindig féltem tőlük; minden rossz forrása csak az ember lehet. Ebben a hitemben annak idején Dosztojevszkij segített. Igaz, soha nem lázongtam a sorsom ellen, akkor sem, amikor nevetség és gúny tárgya voltam, és alig bírtam cipelni már nyomorult kis életemet. Megerősítettem magam, szerencsétlen lettem, kötelességem elviselni a lenézést, megalázást azért, hogy néha kapjak egy csöpp irgalmat. Az utóbbi két esztendőben azonban néhányan (különösen a főorvos, a vezetőgondnok, egy öreg könyvelő, a Jóska bácsi és mások is) annyit jót tettek velem, hogy engedett bennem a gyűlölet határát súroló ellenszenv, az ember (az egészséges ember) iránt. Minden egyéni érdek nélkül küszködtek, vesződtek velem, tanítottak, hogy ne legyek kiszolgáltatott, megalázott helyzetű azért, mert süket vagyok. Tudom, hogy ma ritkaság az ilyesmi, ezért tartom olyan sokra. Ők segítették elő, hogy valamelyest oldódott bennem az alacsonyabb rendűségem érzete; talán már nem vagyok az a riadt, menekülésre kész ösztönű, aki voltam, amikor a szanatórium kapujában elváltunk, és én itt maradtam. Kedves, jó Apám! Bocsásson meg, de nem tudom visszafogni belső megrendelésemet, pedig úgy vigyázok a leírt szavakra. Csak én tudom, mivel tartozom Apámnak. Az első esztendőben — őszinte leszek — szinte megvetettem, mert azt hittem, elrúgott magától. Most már látom, hogy a javamat akarta szolgálni: kemény, sziklatermészete mögött tiszta, mély emberi érzés munkál. Az én süket testemben vergődő lélek ezt már gyerekkorban megérezte, és ez az akkori elfordulás — úgy érzem — most már teljesen elmúlt. Tudom jól, hogy mindent Apámtól kaptam: a kínlódás esztendőiben a bátorítást, hogy mindenképpen muszáj élni, pedig akkor legbensőbb barátom, volt a halál. Az életmuszájhoz segítséget adott, a nehéz esztendők vergődését, kínlódását végigcsinálta velem, hogy felnőtt legyek, írni, olvasni, gondolkozni tudjak. Legyen áldott minden lépése, édes, jó Apám! Tavaszon, nyáron gyakran járom a Lővéreket. Esténként leülök a fák alá, a gyepre, és nézem a hatalmas, csillagos égboltot. Olyan sok, szép és igaz gondolatot érzek a fejemben, hogy abból talán tíz regény is kitellene. Ne mosolyogjon rajtam: esténként én mindig üzenek haza a csillagokkal. Apámnak, Anyámnak és a testvéreimnek. Mindegyőjüknek megvan a csillaga, ott ragyognak fölöttem. Üzenek velük és azután, amikor újra eljövök az erdőaljra, megkérdezem a csillagokat, hogy átadták-e az ép elgondolt, hosszú leveleimet? Olyankor mindig otthon vagyok, a házunk előtt, a diófa alatt, ülök a kis sámlin. Nagyon jó otthon lenni, tartozni valahová, belül tartozni valahová. Lehet, hogy furcsállja majd ezeket a sorokat, de ne vegye úgy, hogy bennük a lelkem fájdalma mutatja magát. Én csak azt érzem — és egyre jobban érzem —, hogy az embernek tartoznia kell valahová. Olyan láthatatlan kötelékekkel, amelyek szeretetet hordoznak, mert szeretet nélkül nem élhet az ember. Énrám a szeretet forrása onnan buzog, a mi kis házunkból. Süket vagyok, öregedőfélben járok, aligha nyílik meg számomra a szeretetnek az az újonnan kélő szép és gyönyörű forrása, amely fölemel és boldoggá tesz; hiszen olyan sok az egészséges, fiatal férfi, hogy én már nem remélhetek. Úgy tartson számon, Apám, hogy lelkemben, gondolataimban, segítségemmel, jóakaratommal én mindig otthon vagyok. Óvja isten minden bajtól és írjon többször, ezután majd gyakrabban járok haza. Nem tudom, jó könyveket küldtem-e? Az én könyvtáram szépen csöpörödik. Elnézését kérem a hosszú levélért, de úgy ömlött belőlem a gondolat, hogy nem tudtam visszafogni. Nagyon sok szeretettel, fia: József." Leejtette karját, a levéllel együtt, a paplanra. Szemüvege mögül, kétoldalt, lecsurrant a könnye. Elaludt. A délutáni vizit ébresztette föl. Az orvos megnézte a lábát, és tréfásan azt mondta: — Jó lesz még ez a láb, öregúr! Meghagyjuk, mert mégis jobb két lábon járni! — Csak nem volt ilyen szörnyű gondolata, doktor úr ! (Folytatjuk.)