Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

Péntek, 1976. október 1. Épül az új véradóállomás A szegedi véradóállomás rég kinőtte saját hajlékát, ha ugyan volt idő, amikor éppen testreszabott volt. A sebészeti klinika magasföld­szintjén jutott hely a vér­adás szervezésével, végre­hajtásával, a konzerválással foglalkozó 50 dolgozónak, valamint a műszereknek — mindössze 180 négyzetméte­ren. Komoly gondot jelent az intézetben rendezett vér­adás: nehéz elhelyezni a sú­lyos betegek megsegítésére érkező embereket, és a zsú­foltság nehezíti a vérvétel munkáját is. Márpedig úgy tűnik, a jövőben egyre gyakrabban lesz szükség ar­ra, hogy bizonyos esetekben a véradókat hívják be az állomásra. A friss vért, vér­­készítményeket igénylő mű­téteknél ez elkerülhetetlen, akárcsak a különleges, rit­kább vércsoportú betegek operációja előtt. A klinikán növeli a zsúfoltságot az is, hogy nemcsak Szeged, ha­nem a megye, sőt a környe­ző megyék betegeinek itt végzett műtétéhez is leg­többször ez az intézmény gyűjti össze a szükséges vért. Időszerű és indokolt te­hát, hogy új, korszerű vér­adóállomást kapjon a város, illetve a megye. A tervet a Szegedi Tervező Vállalat Tarnai István vezette mér­nökkollektívája készítette, konzultálva az egészségügy szakembereivel. A több mint 20 millió forintos beruházást pedig az Egészségügyi Mi­nisztérium beruházási vál­lalata fedezi. Az épület majdani formája még nem bontakozott ki, az alapozás után két szint váza látható, a dóm Tisza-parti oldalán. Milyen lesz az új véradó­állomás, s elégedettek-e az elképzelésekkel a gazdák, a véradóállomás dolgozói ? Dr. Gál György, a megyei vér­adószolgálat vezetője elis­meréssel szólt a tervről. A kétemeletes, négy­szintes in­tézményben az eddigi 180 helyett 1200 négyzetméteren munkálkodhat ez az ötven ember — sőt létszámbővítés­re is lesz lehetőség —, ne­mes felajánlásukat megille­tő környezetben adhatnak vért a jelentkezők. A föld­szinten 94 négyzetméteres előcsarnok fogadja a belé­pőket. Az ország más, azo­nos rendeltetésű intézmé­nyében szerzett tapasztala­tok szerint nem mindegy lé­lektanilag sem, milyen be­nyomást szereznek az első pillanatban a véradók. Igye­keztek úgy kialakítani ezt a helyiséget, hogy megnyugta­tó hatású legyen, művészi kerámia részesíti majd esz­tétikai élményben az oda­látogatót. Innen nyílik az az egység, amelyben a vérvé­tellel kapcsolatos teendőket látják el: adminisztrációs helyiség, kivizsgáló, labora­tórium, orvosi szoba, és egy „étkező”, ahol az uzsonnát fogyasztják el véradás után. Itt lesz még többek között a telex is, amelynek segít­ségével gyorsan lehet kap­csolatot teremteni a környe­ző megyék állomásaival. Az első emeleten végzik a szükséges adminisztrációt, és helyet kap itt még egy tan­terem, oktatólaboratórium és könyvtár is. A második emeleten véradószobák, la­boratóriumok lesznek, s itt végzik a szervátültetéshez szükséges úgynevezett „vér­tipizálást”. Az alagsor kelle­mes meglepetésként szolgál majd az állomás dolgozói­nak és a véradóknak is: uzsonnázó, egészségügyi in­tézményhez méltó szociális helyiségek teremtenek a véradásban résztvevők ré­szére kulturált környezetet. A SZOTE Véradóállomása Csongrád megyei hatáskör­ben dolgozik. Nemcsak az orvosegyetem speciális igé­nyeit elégíti ki, hanem a négy déli megye véradószol­gálatának koordinációja is feladata. A tervezéskor mindezt fi­gyelembe kellett venni, ezért is lesz a szegedi épület va­lamivel nagyobb, mint a többi megyei alközpont. S hogy az egyelőre csak papí­ron megvalósult véradóállo­más nemcsak a szegedi szakemberek tetszését nyerte el, bizonyítja, hogy a terv iránt a bolgárok is érdek­lődnek. A kivitelező, az egészség­­ügyi intézmények építésé­ben már gyakorlatot szer­zett DÉLÉP hozzákezdett a munkához, s az elképzelések szerint a jövő év második felében elfoglalhatják az ál­lomás dolgozói új, korszerű munkahelyüket. Ch. A. Somogyi Károlyné felvétele A klinikakertben az új épület vázán át még előbukkan a dóm egyik bejárata Október 8—11. Fejlődési világkonferencia Budapesten Csütörtökön az Országos Béketanács ügyvezető elnök­ségi ülésén Pethő Tibor, az OBT elnökhelyettese beszá­molt a közelmúltban Hel­sinkiben tartott leszerelési világfórumról, a tanácskozá­son részt vett magyar dele­gáció sokoldalú, eredményes tevékenységéről. Elmondta: 90 ország és 52 nemzetközi szervezet küldöttsége volt ott a konferencián, amely a le­szerelés kérdéskörében a legnagyobb szabású rendez­vény volt a békeerők 1973. évi moszkvai világkongres­­­szusa óta. Legfőbb ered­ményként azt könyvelhet­ték el most Helsinkiben, hogy jelentősen kiszélesedett a világban azoknak az erők­nek a köre, amelyekre a kö­vetkező szakaszban számíta­ni lehet a leszerelés ügyé­nek előmozdításában. Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtit­kára az október 8. és 11. között Budapesten megren­dezésre kerülő fejlődési vi­lágkonferencia előkészületei­ről adott tájékoztatást. A konferencia címe és témakö­re: „Együttes harc a fejlő­désért, a békeerők szerepe”. Azért találkoznak a nemzet­közi békemozgalom képvise­lői, hogy programot­­ dolgoz­­zanak ki a békemozgalom számára a fejlődés előmozdí­tása érdekében. Első ízben kerül sor a Bé­ke-világtan­ács történetében olyan nemzetközi tanácsko­zásra, amely átfogóan és részletesen elemzi a béke és a fejlődés összefüggéseit, programot formál a fejlődő országok küzdelmét segítő konkrét akciókhoz. Csaták, kapun belül C­saták, bár ritkán tudatja lezajlásu­kat harci zaj. Legtöbbször főnöki szobák tárgyalóasztala mellett, üzemirodák plakátokkal, körlevelekkel, dekádkimutatásokkal teleaggatott falai kö­zött vívják meg e küzdelmeket, s olykor testületi tanácskozásokon, vagy éppen az üzemzavar, esetleg munkahiány miatt ál­ló gépek környékén. A vállalaton belüli érdekellentétek léteznek, hatnak, figyelem mégsem sok jut tanulmányozásukra. Félig­­meddig ismeretlen terület ez, talán azért, mert közgazdasági, szociológiai és pszicho­lógiai tényezőket egyaránt magába foglal. Minden termelői szervezet különböző ré­szekből tevődik össze, s ezek együttműköd­nek ugyan — máskülönben darabjaira hul­lana a szervezet —, de illeszkedésük nem jön létre automatikusan. Érdekeik eltér­hetnek, s ha egyeznek, ez sem örökös ál­lapot, mert a változások új súrlódási felü­leteket teremthetnek. Objektív és szubjek­tív okok egyaránt közrejátszhatnak az ér­dekellentétek kialakulásában, ám az össze­tevők felfedése nem egyszerű. Főként ak­kor nem, ha csupán a tünetekre figyelnek, ezek szerint intézkednek. Ilyen esetekben az a látszat, hogy jó megoldás született, ám „váratlanul” ismét fölbukkannak a gondok. A népgazdaság és a vállalat érdeke sem esik automatikusan egybe, hasonló a hely­zet a termelői közösség különböző csoport­jainál. A baj tehát nem az, hogy léteznek érdekellentétek, hanem ha hosszú időn át megoldatlanok maradnak. Sajnos, ez sűrű eset. Persze, nehogy elfeledkezzünk egy fontos mozzanatról: vannak hasznos, fej­lődést siettető érdekellentétek. Olyan hely­zetben például, amikor az érintettek egy­aránt a jobbat, a célszerűbbet kutatják — mint az új gyártmány tervezésekor —, mást diktálhat a konstruktőrök, s mást a közgazdászok érdeke. Közös nevezőre jut­ni viszonylag egyszerű, mert mindkét fél akar valamit, ami a jövőt alakítja. A baj akkor van, amikor az érdekellentéteket lépni és maradni akarók vitája növeszti, amikor az „érdek” kényelmességet, közöm­bösséget sugall, a feladatok, a felelősség áthárítását tünteti fel célravezetőként. S még nagyobb a baj akkor, amikor a szer­vezet bizonyos csoportjai vélt érdekeiket igazságként, szükségszerű tényezőként akarják elfogadtatni. Ha ez sikerül, a te­vékenység egészét megbénító zavarforrás épül be a gyári, vállalati irányítási mecha­nizmusba, kétségessé válik — esetleg eltű­nik — az emberek előtt a helyes és a helytelen, a jó és a rossz közötti választó­­vonal. Sok sasnak egy fészben nehéz megalkud­ni — az ízes mondással mentette, magya­rázta valaki a cégen belüli érdekellenté­teket. Igen ám, de a „sasok” a fészekből kifelé igyekeztek, azon csatáztak, kinek si­kerüljön ez előbb, gyorsabban! Azon bi­zonykodtak, miért nem lehet megtartani a határidőt a nagy summájú exportmegren­delés teljesítésénél. Az alkatrészüzem né­hány szerszám hiányát hánytorgatta fel, holott valójában arról volt szó: nekik könnyebb a típusmunkadarabok előállí­tása, egyszerűbb ezzel „hozni a tervet”. A szerelde viszont előbbre sorolta a külföldi megrendelést, mert számára ez az előnyö­sebb, ám eközben felrúgott több belföldi megállapodást, ami miatt az értékesítési osztály protestált.... . i Ma még ábránd, hogy akár az egyének, akár a közösségek habozás nélkül fölis­merjék tényleges érdekeiket — mert hi­szen előbbi példánkban az exportszállítás teljesítése valamennyi részleg javát szol­gálná —, s ahhoz igazodva cselekedjenek. A kívánatosnál szűkebb látóhatár csupán intézkedésekkel nem tágítható. Elrendelni valamit nem azonos az érdekellentétek forrásainak fölszámolásával, mert a követ­kezményeket téveszti össze az okokkal. égis, az az általános, hogy vagy szép szavakkal, vagy rendelkezésekkel próbálnak rendet tenni a vállalati vezetők, holott más kínálja a megoldást. E más az okokat feltáró elemzőmunka, az ennek megállapításait figyelembe vevő in­tézkedéssorozat, a meggyőzés kombináció­ja. Cselekedetek olyan lánca tehát, amely­ből egyetlen szemet sem lehet kihagyni, mert ha ez történik, csak rövid idejű a si­­ker, vagy el sem érhető. Nem szabad azzal elintézni a vállala­ton belüli érdekellentéteket, hogy „káro­sak, mert szemben állnak a vállalati érde­keltséggel”. A legtöbb helyen mégis csak eddig jutnak el. Tökéletes, mindenfajta súrlódástól mentes szervezet persze nin­csen. Nem is ennek óhajáról van szó. Ha­nem arról a jogos kívánságról, hogy a ka­pun belüli csaták ne a kudarcok, a vere­ségek, a megfutamodások számát gyarapít­sák, hanem a győzelmekét. M. O. M Kádár János látogatása a Magyar nemzeti Galériában Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének társaságában csütörtö­kön délelőtt ellátogatott a Magyar Nemzeti Galériába, és megtekintette a Pátzay Pál szobrászművész 80. születés­napja alkalmából rendezett életmű-kiállítást. Találkozott és szívélyesen elbeszélgetett a művésszel és feleségével, gra­tulált a gazdag életműhöz, amelyet a kiállítás tükröz, és jókívánságait fejezte ki a jubiláló mesternek. A találkozón részt vett Pogány O. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. átáll a 10-es csatornára a szentesi televízióadó Működik az új adóberendezés • Október 2-től "beállító ábrát" sugároznak //• Ismeretes, hogy különféle környező televízióállomások zavarása miatt beszűkült a szentesi adó vételkörzete, és elsősorban a távolabb levő készüléktulajdonosokhoz gyengébb, vagy egyáltalán nem vehető kép- és hangje­­lek jutottak. Többek között ezért is indokolt az a vál­tozás, hogy október 12-től a szentesi televízió adóállo­más — szaknyelven szólva — áttér a függőleges pola­­ritású sugárzásra, és ezután a készülékeken a 10-es csa­tornán válik lehetővé a mű­sorvétel. Ez megköveteli a házi antennák átállítását, át­fordítását, az adóállomástól 10—15 kilométeres körzettől távolabbra. Szentesen és közvetlen környékén szük­ségtelen az antennák átfor­gatása, viszont a televízió­­készülék gombját a 10-es csatornára kell átállítani. Ez a készülékek 98 százaléká­nál adott, csupán a régi tí­pusú televízióknál — példá­ul Carmen, Tavasz — indo­kolt a műszaki beavatkozás a 10-es csatorna kialakításá­ra. A szentesi televízió adó­állomáson most megszapo­rodtak a műszaki munkák az átállással. Nagy ered­mény, hogy megtörtént az új adóberendezés átadása, és ez október 2-től 9-ig a televízióműsorok szünetében a 10-es csatornán úgyneve­zett „beállító ábrát” sugá­roz a közönség, a Gelka, a szakemberek számára, a ké­szülékek és az antennák pontos „beigazítására”. A tá­volabbi körzetekben októ­ber 12-től a 10-es csatornán zavartalan lesz a televízió­műsorok vétele, szemben az eddigi kifogásokkal és hiá­nyosságokkal Ugyanakkor Szentesen, pontosabban Csongrád megye területén is állandósul a kép- és hang­jelek minősége, mert ezt le­­­hetővé teszi az új adóberen­dezés. A régit felújítják, al­kalmassá teszik a 10-es csa­tornán történő továbbításra, és a jövőben tartalékadó­­ként fog szerepelni. Az antennák állásával kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy zavarja-e egy­mást a jugoszláv és a ma­gyar adás, tekintettel arra, hogy általában sokan nézik Csongrád megyében is a déli szomszéd állam televí­ziós műsorát. A válasz er­re az, hogy semmiféle prob­léma nem áll fenn, mert műszaki szempontból „mes­­­sze van egymástól” a ma­gyar 10-es és a jugoszláviai 6-os csatorna, és mindkét viszonylatban semmiféle akadálya nincs a kedvező műsorvételnek,­­tíz Szegedre másképpen­ érvényes.) Érdemes még megemlíte­ni, hogy a szentesi adóto­rony — a korábbi sajnála­tos tűz után — már üzem­szerű állapotban van, a tel­jes rendbehozatal megtör­tént, és csak kisebb hiány­pótlások vannak hátra. A fejlesztési tervek szerint jö­vőre az URH-adások kereté­ben a rádiókészülék-tulajdo­nosok részéről lehetőség nyílik a Kossuth és a Pető­fi rádió műsorának vételé­re. Jelenleg csak a 3-as szá­mú URH-rádióműsort to­vábbítja a szentesi adóállo­más berendezése. Jövőre ez a helyzet, a már ismertetett formában megváltozik, a rádióhallgatók javára. A kel­lő műszaki előkészületek után 1978-ban pedig — a szentesi adóállomás révén — a 2-es számú televízió­műsor is eljut a készülékek képernyőjére Csongrád me­gyében is. , Szabó Róbert .

Next