Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

2 Afrika déli részén a­ kolonializmus elleni harc elsőrendű fontosságú Neto—Tito megbeszélés • Belgrád (MTI) Szombaton Brioni­ szigetén megkezdődtek Ago Stinho Ne­­tónak, az Angolai Népi Köz­társaság elnökének, az An­golai Népi Felszabadító Moz­galom (MPLA) elnökének és vendéglátójának, Joszip Hroz Tito államfőnek, a Jugo­szláv Kommunisták Szövete­sége elnökének a tárgyalásai időszerű külpolitikai kérdé­sekről, és a kétoldalú kap­csolatok széles körű fejlesz­tésének lehetőségeiről. Neto pénteken, a késő es­ti órákban érkezett Brioni­­szigetére, ahol Tito elnök vacsorát adott a tiszteletére. A jugoszláv államfő az or­szág legmagasabb kitünteté­sét, a Nagy Csillag Érdem­rendet adományozta vendé­gének. A péntek esti díszvacsorán mondott pohárköszöntőjében Tito elnök hangsúlyozta, hogy „Afrika déli részén a kolonializmus elleni harc el­sőrendű fontosságúvá vált” — majd hozzáfűzte — „az imperialista és fajüldöző erők mindent elkövetnek, hogy Afrika déli részén las­sítsák a dekolonizálást, a fajüldözés felszámolására irányuló törekvéseket, lehe­tetlenné tegyék a többségi kormányzást, elodázzák Zim­babwe és Namíbia független­ségének kikiáltását”. Neto válaszában hangsú­lyozta: „Találkozásunk je­lentőségét növeli, hogy most ünnepeljük Vlagyimir Iljics Leninnek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom zse­niális vezére születésének 107. évfordulóját. Úgy vé­lem, hogy azok a mélyreható gazdaságunk kialakításában az általunk követett út egy­aránt a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­méből fakad. ’ A briom tárgyalások be­­­fejezése után Agostinho Neto Belgradban folytatja megbe­­széléseit a jugoszláv veze­tőkkel. flntunes nyilatkozata O Lisszabon (MTI) Meló Antunes őrnagy, a portugál fegyveres erők leg­felsőbb forradalmi tanácsá­nak tagja, az alkotmány­bizottság elnöke — akinek 1974. április 25-én fontos sze­repe volt a 48 éves fasiszta diktatúra megdöntésében — nyilatkozatot adott Simó Endrének, az MTI lisszaboni tudósítójának. Antunes elmondta, hogy a jobboldal, a reakciós körök egyre hevesebben támadják az alkotmányt A lenagyobb veszély azoknak a monopol­tőkés csoportoknak a részé­ről fenyeget amelyek poli­tikai hatalmat elvesztették ugyan a fasizmus megdön­tése után, de az utóbbi idők­ben részben helyreállíthat­ták gazdasági hatalmukat. Közvetlenül fenyegetik a de­mokráciát és az alkotmányt azok a körök, amelyek a gyarmati kizsákmányoláshoz kötődtek — fűzte hozzá. „Ezzel együtt úgy vélem, a portugál demokraták elég erősek ahhoz, hogy megaka­dályozzák a reakciót a hely­zet visszafordításában.” Az őrnagy síkraszállt Por­tugália nemzeti függetlensé­géért. Közölte, hogy kül­ügyminiszterként a nemzet­közi kapcsolatok sokrétűbbé tételével, a szocialista orszá­gokhoz fűződő viszony meg­erősítésével is igyekezett fo­kozni országa önállóságát. „A valódi nemzeti függet­lenség érdekében szükséges volna­­ kibújni’ a fojtogató észak-amerikai hegemónia alól és az­­ aktív semlegesség’ útjára l­épni” — mondta An­tunes őrnagy. Megvalósul a komplex program Az integráció holnapja j. Sz. Sirjajev professzor, a közgazdaságtudományok doktora, a szocialista világrendszer gazdasági problémáival foglalkozó nemzetközi KGST-intézet igazgatója a szocialista gazdasági integráció komplex programjának teljesítésével kapcsolatos eredményekről és kilátásokról nyilatkozott az APN szovjet sajtóügynökség munkatársának.­ ­ A komplex program előírásainak nagy részét már az elfogadása utáni első ötéves időszak alatt sikere­sen teljesítették. Ez egy­aránt vonatkozik a terme­lési intézkedésekre és az együttműködés gazdasági, különösen pedig a tervezési tevékenység mechanizmu­sának tökéletesítésével kap­csolatos el­határozásokra. (Megjegyzem, hogy a KGST történetében első ízben ké­szült összehangolt terv sok­oldalú integrációs szerveze­tekre.) Mi több, az utóbbi években (teljesen vagy rész­legesen) megvalósultak olyan vállalkozások is, amelyek nem szerepelnek a komplex programban. Ez annak ered­ménye, hogy az integráció gyorsított ütemben segíti az együttműködés fejlődését. Ma már nyilvánvalóak azok a valós irányzatok, amelyek nemcsak a mai szakaszban, hanem a reáli­san belátható jövőben is meghatározzák az integrációs folyamatot. A négy fő ten­dencia: első: a szocialista államok minden vonatkozás­ban közelebb kerülnek egy­máshoz, ami a jelen körül­mények között fejlődésük törvényszerűsége. A második: növekszik a kölcsönös munkamegoszlás jelentősége minden szocia­lista ország gazdaságának fejlesztésében a külgazda­sági kapcsolatok lendületes növekedési üteme alapján. Ez a gyarapodás rendszerint meghaladja a szorosan vett társadalmi termék, nemzeti jövedelem és ipari termelés növekedési ütemét. A harmadik: megváltozik az együttműködés jellege. E­gyre összetettebb és fej­lettebb lesz, szervesen össze­fonódnak a termelési, a tu­dományos-műszaki és valu­tan­-­ elhatározások. A szako­sítással és kooperációval, a nagy létesítmények építésé­vel kapcsolatos egyezmények már ma túllépik a múlt öt­éves periódusok megszokott kereteit. A negyedik: növekszik a sokoldalú együttműködés szerepe, ami a szocialista integrációs folyamat fejlődé­sének egyik ismertetőjele. A komplex program meg­határozta az integrált társu­lás gazdasági és szervezeti felépítésének fő elveit. A program olyan alapon nyug­szik, amelyet a gazdasági együttműködés eddigi fejlő­dése készített elő. Kezdettől fogva nemcsak integrációs feladatokat oldanak meg, ha­nem olyanokat is, amelyek valamilyen ok miatt nem valósultak meg a program elfogadásáig. Ugyanakkor létrejönnek a feltételek, vagy legalábbis kirajzolódnak a körvonalak a következő sza­kaszok feladatainak megol­dásához. A következő szakaszt a „strukturális” integráció sza­kaszának nevezném, amelyet a sokoldalú együttműködés keretében kölcsönösen ös­­szefüggő termelési struktú­rájának kialakulása hatá­rozza meg. A „strukturális” szakasz minden valószínűség szerint több ötéves időszakot ölel fel, s alkalmasint túl­lépi a komplex program időhatárát. Ebben az idő­szakban valószínűleg meg­valósul a népgazdasági, ága­zati szintű gazdasági szerve­zetek, vállalatok és egyesü­lések bővülő nemzetközi együttműködése, széleskö­rűen elterjednek a nemzet­közi termelő-technikai komp­lexumok, amelyek egységes­­ program szerint működnek , és lehetővé teszik a lehető legjobb termelési koncentrá­ciót. Az együttműködés áru­forgalmi-pénzügyi tökélete­­sedését valószínűleg az fogja meghatározni, hogy kialakul a KGST integrált piaca a nemzeti termelési struktúrák­­ tervszerű és kölcsönös alkal­­­mazkodása révén. Nem túlzok, ha kijelen­tem, a KGST-tagországok in­­tegrációja ma születik, a hosszú távú célprogramok előkészítése, a következő öt­éves tervek egyeztetése, az anyagi termelés, tudomány és technika területén való együttműködést fejlesztő hosszú távú egyezmények ki­dolgozásával és megvalósítá­sával. (ArN — KS) Hazaérkezett Moszkvából az MSZMP­ kü­ldöttség­ e Moszkva (MTI) Szombaton hazaérkezett Moszkvából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt párt­munkásküldöttsége, amely Kovács Antalnak, a KB tag­jának, a Központi Bizottság osztályvezetőjének vezetésé­vel az SZKP KB meghívásá­ra látogatást tett a Szovjet­unióban. A küldöttség tanulmányoz­ta a népgazdaság pártirányí­tásának tapasztalatait. Meg­beszéléseket folytatott az SZKP Központi Bizottságá­nak osztályain. Látogatást tett a Vlagyimiri területi és a szuzdali járási pártbizott­ságon és megtekintett több ipari üzemet. , KGST REPÜLÉSÜGYI BIZOTTSÁG ÜLÉSE A KGST polgári repülés­ügyi állandó bizottságának a légi járművek távlati fej­lesztésével és üzemeltetési kérdéseivel foglalkozó mű­szaki-tudományos tanácsa áp­rilis 19-23. között Siófokon tartotta 14. ülését. Megtár­gyalták és egyeztették egy új, nagy távolságú utasszállító repülőgép műszaki feladat­tervét, és foglalkoztak a re­pülőgépek által keltett zaj szintjének előírásaival. KARAKAS LÁSZLÓ HAZAÉRKEZETT VÁRNÁBÓL Szombaton hazaérkezett Várnából a Karakas László munkaügyi miniszter által vezetett küldöttség, amely LEGÁLISAN MŰKÖDHETNEK A SPANYOL SZAKSZERVEZETEK A spanyol kormány pénte­ki ülésén Enrique De La Ma­­tanak, a szakszervezeti ügyek miniszterének javaslata alap­ján rendeletet hagyott jóvá, amelynek értelmében az ed­dig illegálisan működő szak­­szervezetek április 28-tól kezdve kérhetik legalizálásu­kat­. Eszerint négy évtizedes illegalitás után a szakszerve­zetek megkezdhetik törvé­nyes működésüket. Vasárnap, 1977. április 24. Testvérvárosok Ma körülbelül 1400 vá­rost egyesít a tesvérváro­sok világszövetsége, amely idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. A béke vé­delme az agresszió ellen, a társadalmi haladásért foly­tatott harc eszméinek élet­képessége és időszerűsége megfelel „Helsinki szelle­mének”. S ez tette a test­vérvárosok világszövetségét tekintélyes nemzetközi szer­vezetté. Maga az elnevezés is a mozgalom nemes cél­jairól tanúskodik. A testvérvárosok kapcso­lataikban már rég túlléptek a „felfedezés” időszakán, s állandósultak, egyre tartó­­sabbak a találkozások, amit a sajtó, a rádió, a kiállítá­sok, a személyes ismeretség és a levelezés is segít. A testvérvárosok mozgal­ma befolyásolja az enyhü­lési folyamat fejlődését és elmélyülését, s ezzel együtt hozzájárul az egészségesebb nemzetközi légkör kialaku­lásához. Ez egyebek között kifejeződik abban is, hogy megjavultak a kapcsolatok a testvérvárosok világszö­vetsége és a városi taná­csok nemzetközi szövetsége között. A hidegháború évei­ben ez a szövetség nyíltan szembeszegült azzal, hogy együttműködjenek a szov­jet városokkal. Az enyhü­léssel megváltozott e szö­vetség vezetőinek álláspont­ja is. Legutóbbi lausanne-i és teheráni konferenciájuk­ra már meghívták a szovjet tanácselnökök képviselőit is. Nincs a világon túl sok ilyen hasonló ünnep, amit egyszerre ennyi, méghozzá különböző társadalmi rend­szerű országban megünne­pelnének. A testvérvárosi mozgalom a béke, a bizton­ság és az együttműködés szilárdítását szolgálja, s megfelel azoknak a célok­nak, amelyekért a szocia­lista közösség országai küz­denek. A. A. (APN — KS) fi nemzetközi ifjúság szolidaritási napja Bandung: 1955-ben ebben az indonéz városban ült össze az afroázsiai orszá­gok első konferenciája, hogy hitet tegyen a gyarmatosítás elleni harc, a népek sza­bad, független fejlődése mellett. A részvevők, a gyarmati sorból csak nem­­ régen felszabadult országok részt vett, a KGST-tagorszá­g képviselői ott határozták el,­­­­ hogy április 24-ét a gyarma­ti ifjúság napjává nyilvánít­ják, nemzetközi harci nap­­ok munkaügyi miniszterei értekezletének IX. üléssza­kán. Fogadtatására a f­erihe­gyi repülőtéren megjelent a­pá, amelyen a világ haladó Buda István munkaügyi ál­ 1 erői kifejezhetik szolid á á­­­lamtitkár. Jelen volt Vladi-í­rásukat azzal a sok-sok mu­­mir Videnov, a Bolgár Nép­­köztársaság budapesti nagy­követe. l­ó fiatallal, akiknek a leg­nyíltabb, legembertelenebb kizsákmányolás testet­, lelket, szellemet nyomorgató légkö­rében kell felnőnie. A kolonializmus ellen ví­vott harc, az egyre szélese­dő, tettekben megnyilvánult szolidaritás alapvetően meg­változtatta a gyarmati világ akkori képét. A hetvenes évek elején már az egykori gyarmatok többsége függet­len állammá lett. Az egykori gyarmati fiatalok nagy ré­sze tehát már szabad or­szágban élt, de korántsem szabadon. A névleges füg­getlenség még nem hozta meg a gyarmati iga alól fel­­­­szabadult népeknek a jeges szabadságot. Az év­százados gyarmatosítás sötét örökségei, az elmaradottság, a kulturálatlanság súlyos koloncait viselő népeknek meg kell vívniuk a maguk harcát az egykori kizsákmá­nyolók új köntösbe öltözte­tett törekvéseivel. A gazda­sági, társadalmi, politikai függés árnyaltabb formái változatlanul létükben fe­nyegetik a saját lábukon, megállni nehezen tudó or­szágok népét, ifjúságuk oly régen vári boldogabb jövő­jét. Ezért nem csökkenhetett egy pillanatra sem a nem­zetközi szolidaritás ereje, sőt a világpolitika erővonalai­nak változásaival csak nö­vekedett jelentősége. A harc azonban túlnőtt az egykori kereteken, a szoli­daritás eszméje és gyakor­lata már nem korlátozódha­tott csupán a még gyarmati sorban élő fiatalokra, ha­nem szükségszerűen terjedt ki az ifjúságot sújtó min­denfajta elnyomás elleni harcra. Emiatt nyilvánítot­­­ták 1972-ben a gyarmati if­júság harci napját nemzet­közi ifjúsági szolidaritási nappá, amikor a világ hala­dó fiataljai újból közösséget vállalnak azokkal az ifjúk­kal, akik élethalálharcot vív­nak az imperializmus, a fa­sizmus, a­­ fajüldözés, a neo­­kolonializmus erőivel Ázsiá­ban, Afrikában, Dél-Ameri­­kában. (KS) Európa tíz éve Tíz esztendő: háromezer-hatszáz-egyné­­hány nap. Nincs, aki vaskos újságkötegek segítsége nélkül el tudná mondani, hogy mi minden történt 1907 áprilisa óta az öt világrészben, országok belső életében, ál­lamok egymás közti viszonyában. Van azonban valami, ami az évtized mérlegké­szítésénél viszonylag könnyen számbave­­hető. Éppen tíz éve, 1967. április 24—26. között tanácskozott a csehszlovákiai Karlovy Va­­ryban az európai kommunista és munkás­pártok értekezlete. Huszonnégy párt veze­tői írták alá „Az európai békéért és biz­tonságért” címet viselő közös nyilatkozatot, amelyben sok más gondolat mellett meg­erősítetek és összefoglalták azokat­ a konkrét javaslatokat, amelyeket a Varsói Szerződés országai, az európai kommunista pártok földrészük békéje és biztonsága megszilárdításával kapcsolatos tennivalók­ról tettek. A felvetett gondolatok között elsőként ott szerepelt az európai bizton­sági értekezlet eszméje. A múlt tíz esztendő ezeknek a javasla­toknak történelmi próbája is volt. Mögöt­tünk van már Helsinki­ ott, harmincöt or­szág legmagasabb rangú képviselői fogad­ták el az enyhülés, a békés egymás mellett élés nemzetközi alapokmányát. Karlovy Vary, évtizede éppen, azt­ mondta Európának: fogadjuk el minde­nekelőtt a háború utáni időszakban kiala­kult reális helyzetet és kezdjünk hozzá a fegyverzetcsökkentés, a leszerelés kérdései­nek megtárgyalásához, lássunk neki az­ együttműködés sokoldalú bővítésének. Tíz esztendővel Karlovy Vary után mindezt múlt időben mondhatjuk el. Éppen mosta­nában készülődik földrészünk arra, hogy harmincöt állam képviselőinek belgrádi tanácskozásán felmérje: meddig jutottunk a Helsinkiben kijelölt úton, s miként le­het továbblépni. Ennek az évtizednek a krónikájában jegyzik be az 1976 júniusában, Berlinben megtartott európai kommunista és mun­káspártoknak azt a konferenciáját is, amely már megvizsgálhatta, mit jelentett a Kar­lovy Varyban felvetett, Helsinkiben elfo­gadott javaslatok valóra váltása. A nem­zetközi helyzetben alapvető, pozitív válto­zások mentek végbe, és „az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet meg­erősítette annak lehetőségét és tényleges hasznosságát, hogy a legbonyolultabb nem­zetközi problémákat valamennyi érdekelt ország részvételével, teljes egyenjogúságuk alapján vitassák meg és rendezzék" — szögezhették le Berlinben. Ez a gondolat van felírva a jövő útjelzőjére is: teljes egyenjogúság, kölcsönös bizalom, a békés egymás mellett élés tiszta szándéka. (KS) A Moszkvai Rádió pályázata • Moszkva (MTI) A Moszkvai Rádió és a Kom­­szomol Központi Bizottsága a Nagy Októberi Szocialista For­radalom közelgő no. évfordulója alkalmából kérdés—felelet pá­lyázatot hirdet: 1. Ki volt az első szovjet kor­­mány vezetője? 2­.Melyek voltak a szovjet ha­talom első dekrétumai? 3. Melyik magyar internaciona­lista találkozott V. 1. Leninnel? 4. Milyen szovjet filmet látott az Októberi Szocialista Forrada­­lomról? 5. Nevezze meg azokat a KGST keretében épülő objektumokat, ahol együtt dolgoznak a­ ma­gyar és a szovjet fiatalok. A pályázatokat 1977. május 31-ig lehet postára adni Moszk­vai Rádió, magyar szerkesztőség címére. A pályázat három győz­tesének díja: utazás a Szovjet­unióban. Ezenkívül a legjobb válaszokat, beküldő rádióhallga­tókat a Moszkvai Rádió és a Komszomol Központi Bizottsága ajándéktárgyakkal jutalmazza.

Next