Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-26 / 96. szám
Kedd, 1977. április 26 Mi van a dobozban? bőr fogja, eredményes a műszakonkénti ellenőrzés. Jó minőségű gyufát vettem. Elégedett lehetek a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vizsgálataival is. Ha véletlenül mégis akad néhány törött, vagy éppen mikor rágyújtanék lepattant a feje, s kiégeti a trevira pulóvert, lyukat üt a nyakkendőn, még nem biztos hogy hamis az az adat, ami szerint tavaly a 635 millió doboz gyufában — amiből a A dobozok száltartalmát szegedi üzem 311 millió dobozzal gyártott — 1,6 százalékos hiba átlagértéket mérgyufában átlagosan 48—52 tek. Ami kis nagyolással azt pálcika van. Ha a skatulya is jelenti, hogy minden henincs elszakadva, amikor borban egy szót nem haszhozzáérteni, nem nyílott szét, válható, és ez fele annyi, egyenletes az oldalfestése, jól mint amennyit a szabvány tapad, és ha végigsercintem megenged. Nem a számokrajta a pálcikát, ami tennéban van a hiba , inkább szeresen nem törött, van is én vagyok a peches, neki feje, s a lángot is egy M.T. Más az, ha így húzom ki a gyufát, más az, ha úgy. Nem mindegy tehát, hogy húzom ki. Ha rosszat cselekszem, akkor „jól kihúzom a gyufát” az embertársaim előtt. Viszont, ha ellenőrizni akarom, hogy szabványos-e a gyufásdoboz, akkor is kihúzom a gyufát. Kihúzom azért, hogy megnézzem, olyan-e, amilyennek lennie kell. Ki tudja, milyennek kell lennie? A válasz egyértelmű: amit a szabvány ir. típusonként határozzák meg. Például a negyven fillérest INTERKER-börze Több mint 1 milliárd forint értékű anyagot, gépet, műszert, alkatrészt, szerszámot, kötőelemet, festéket és vegyianyagot kínál megvételre 85 ipari nagyvállalat és szövetkezet az „ INTERNER hatodik börzéjén, amely hétfőn, tegnap kezdődött az építők szakszervezetének székházában. A május 6-ig tartó börzén minden eddiginél nagyobb a kínálat. Az elmúlt két év alatt megrendezett öt hasonló akcióban több mint fél milliárd forint értékű anyagot sikerült hasznosítani. (MTI) Kazinczy-érem megyei diákoknak A szép magyar beszéd országos döntője, amelyen 117 diák vett részt, vasárnap Győrött befejeződött. A Kazinczy-érmeket a legjobbaknak az alapító Péchy Blanka érdemes művész adta át a városi tanács dísztermében rendezett ünnepségen. Az első tíz helyezett külföldi utazásban részesült. Megyénk versenyzői is jól szerepeltek. Kazinczy-érmes lett Lang János, a szegedi Tömörkény Gimnázium és Szakközépiskola negyedik osztályosa, tanára dr. Szabó Józsefné, Túri Erika, a kisteleki Árpád fejedelem gimnázium és szakközépiskola ugyancsak negyedik osztályosa, tanára Böröcz Józsefné. A Kazinczy Gimnázium különdíját kapta Incze József, a szegedi Tisza-parti Gimnázium és Szakközépiskola végzős hallgatója, tanára dr. Kováts Zoltánná. Megemlékezés Védőoltással gyermekeink egészségéért Az egészségügyi világnap alkalmából ünnepi megemlékezést rendezett tegnap Szegeden a Csongrád megyei Egészségnevelési Csoport és a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskola. Pr. Lovász Tiborné, az iskola igazgatója megnyitójában az egészségnevelés elmúlt 25 éves fejlődését vázolta, melyben legfőbb törekvés a járványok megállítása, megelőzése volt. A cél elérésének alapvető feltétele az egészséges életmód, amelyre meg kell tanítani az embereket. Az egészségügyi műveltség növelését nem véletlenül említi nálunk a közművelődési törvény is. A növekvő jólét mellett szokássá kell, hogy váljék az egészséges életmód is. Nemcsak a szocialista országok ismerték fel ennek a fontosságát, az Egészségügyi Világszervezet programjába szintén bekerült a megelőzés. Ezért is lett az idei egészségügyi világnap jelszava: „Immunizáld és ezáltal védd gyermekedet!” Dr. Kiss Ilona, a KÖJÁL járványügyi osztályának vezetője ünnepi előadásában a védőoltásokkal megelőzhető járványokról beszélt. Dr. Illyés Mária, a SZOTE egyetemi adjunktusa Védőoltások a gyermekgyógyász napi problémáiban címmel tartott előadást, dr. Kovács Imre főorvos pedig a terhesség ideje alatt alkalmazható gyógyszerekről. A megemlékezés dr. Takács Imre, MENCS-főorvos zárszavával, valamint a szakiskola diákjai által készített kiállítás értékelésével ért véget. A verseny első helyezettje az I. B osztály lett. Zenei naptár VLAGYIMIR IONESZJAN, a tehetséges fiatal szovjet karmester dirigálta a szegedi szimfonikusok legutóbbi Beethoven-koncertjét, ahol a filharmónia adózott (Beethoven-év lévén) a nagy klasszikus mester emlékének. A Coriolan-nyitány és a VII. szimfónia között a c-moll zongoraverseny hangzott el, Kiss Gyulával. Az a hallatlan emocionális erő, érzelmi telítettség, dinamizmus és feszültség, ami Beethoven muzsikáját jellegzetessé teszi, nagyjából és egészében végig jelen volt a vasárnap délelőtti hangversenyen. Ioneszjan szuggesztíven tudja ábrázolni az erőteljes kontrasztokat, folyamatokat, fontos zenei gondolatokat rajzol ki érzékletesen, s tapasztalhatóan általában hasznosan is, hiszen a zenekar többnyire rugalmasan követte, reagálta és valósította meg elképzeléseit. Különösen a fúvósok üde, egészséges hangzásképe keltett jó benyomást. Ioneszjan temperamentumos, alapos felkészültségű dirigálása mindazonáltal olykor öncélúnak tűnik. Előfordul, hogy magába feledkezik, s a hatás illúziójáért hajlamos föláldozni a kontaktust egy-egy hangszercsoporttal; elindít valamit, s magára hagyja, nem kíséri végig kibontakozását. A c-moll zongoraverseny szólistája, Kiss, Gyula, gyakran vendégeskedik a szegedi szimfonikusoknál (velük tartott korábban a lengyelországi turnén is), tehát elmondható, ismerik egymást. Lila alkati zongorista, a lassú tér eszményi pianói kulturált billentéstechnikája vállánál- Beethoven-játéka mentes mindenfajta álpátosztól, a zene szenvedélyes forrpontjait igen muzikálisan, bántó külsődleges eszközök nélkül tolmácsolja, érzékeny agogikái pedig kifinomult stílusismeretről tanúskodnak. ORFF: CATULLI CARMINA című színpadi játékából hangzottak föl részletek vasárnap este — oratórikus fölállásban — az Egyetemi zenei napokon. A Dugonics téri központi épület aulája szűknek bizonyult nemcsak a közreműködőknek (az Egyetemi kórus, a Ságvári gimnázium vegyes kara, a szegedi szimfonikusok ütőhangszeres csoportja), de a népes publikumnak is. Igaz, jelentős hangversenyterme nincs még a városnak, de a hasonló rendezvényekhez nagyobb helyiség bizonyára akad. A hangulatos összejövetelen Szécsi Lajos karigazgató Kertész Lajost köszöntötte, a 80. születésnapját ünneplő karnagyot, aki korábban közel négy évtizedig állt az egyetemi kórus élén. Aligha szükséges a vállalkozás értékét méltatni most: középiskolások, egyetemisták láthatóan nemcsak a maguk gyönyörűségére tanulnak és bemutatnak Orffot *—■ miként önmagáért beszél az a tény is, hogy a szegedi szimfonikusok ütősei (köztük Pál Tamás, új oldaláról megmutatkozva) beálltak közéjük, segíteni. Az énekszólékát Szécsi Éva és dr. Zámbó Géza tolmácsolta. Zámbó a tenorszólót, ami komoly meglepetés: cseppet sem csodálkoznék, ha rövidesen ebben a minőségében hallanánk operaszínpadon, hiszen máris komoly ígéretet sejtet. N. I. Kétszáz szegedi középiskolással Csütörtökön kezdődnek az Erkel Diákünnepek Gyulán Az idén nyolcadik alkalommal fogadja Gyula, az Erkel Diákünnepek városa Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye, valamint Budapest és Szeged középiskoláinak és szakmunkásképző intézeteinek fiataljait. A Dél- Tiszántúl és a Duna—Tisza közének ifjúságát az idén mintegy 2000 diák képviseli az április 28. és május 1. között lebonyolításra kerülő EDU-n. Több ezer fiatal vett részt az iskolai és megyei versenyeken, ahol az egyéni versenyzők és művészeti csoportok megkapták minősítése E minősítések alapján hídeg a zsűri a diákünnep, szereplőit, így a bemutatósorozat az előzőhöz hasonlóan nem verseny-, hanem fesztiváljellegű. A négy nap során bemutatkoznak a vers- és prózamondók, a diákszínpadok, szólóénekesek és hangszerszólisták, folk- és pol-beatesek, hangszeres kamaraegyüttesek, énekkarok és kamarakórusok, néptáncosok, bábozók, sakkozók. Április 28-án, csütörtökön hangzik fel Erkel Ferenc szülővárosában a diákünnepek nyitó szignálja, a „Hazám, hazám, te mindenem ...” A résztvevők megkoszorúzzák a zeneszerző szobrát és szülőházát, valamint a Lenin-szobrot. Ünnepi külsőségek között gyullad meg az Erkelláng, felkúszik rúdjára az EDU-zászló, jelezvén: négy napig a fiataloké lesz a város, diákok járják az utcákat, veszik birtokukba a hangversenytermet, dobogókat, művelődési házak színpadait. Pénteken kezdődnek el a bemutatók, valamint ekkor lesz a részvevő énekkarok rádiófelvétele, az Erkel című film bemutatója, és négy gyulai ifjúsági klub fogadja a megyék, városok küldöttségeit. Szombaton folytatódnak a bemutatók, szakmai tanácskozások. Új színfoltja a fesztiválnak, hogy az Edzett ifjúságért mozgalom keretében szombaton délután Sportol az EDU címmel nagyszabású játékos sportversenyeket szerveznek. A legaktívabban sportoló csoport elnyeri a városi tanács által alapított vándorkupát. Külön érdekessége az idei programsorozatnak, hogy a szereplők részt vesznek Gyula város dolgozóival a május elsejei felvonuláson, együtt köszöntve a munkásosztály nagy ünnepét. Este rendezik meg az EDU gálaestjét a reprezentatív Erkel Ferenc Művelődési Központban. * Csongrád megyét és Szegedet összesen négyszáz fiatal képviseli a diákünnepeken. A több mint kétszáz szegedi résztvevő között ott találhatjuk a Textilipari Szakközépiskola és a Tömörkény gimnázium kórusait, a Bebrits Lajos szakközépiskola, a Tisza-parti gimnázium és a Tömörkény gimnázium irodalmi színpadát, a Tömörkény gimnázium három kamaraegyüttesét. Vers- és prózamondásban nyolcan képviselik a várost, a szólóénekesek között két szegedi is fellép, szólóhangszer kategóriában kilencen szerepelnek. Ott lesz a 624. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet pol-beat együttese is. Az Erkel sakk-emlékversenyen Szegedről három fiú és három lány indul. Menyasszonytánc, tíz fillérért Szombat délután furcsa látvány fogadta az Április 4. utján sétáló szegedieket. Módfelett különös nászmenetet láthattak. Elöl haladt az ifjú pár — a menyasszony lepedőben —, mögöttük lovas kocsin a zenekar. A furcsa lagzit a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Petőfi Sándor kollégium rendezte, a kollégiumi napok keretében. A lagzi apropóját pedig az adta, hogy két „mindenre elszánt” önként jelentkező kollégista vállalta: „elviseli” egy házasságkötési szertartás valamennyi hókusz-pókuszát. Természetesen nem hiányozhattak az ilyenkor szokásos ,,állandó szereplők” sem: a kollégisták alkotta násznép, a násznagyok, a vőfélyek. Az örömapa szerepét a főiskola egyik főigazgató-helyettese vállalta, míg az örömanyát ezúttal a kollégium igazgatónője testesítette meg. A főiskola dísztermében fogadott egymásnak „örök hűséget” az ifjú pár —■ másfél napra. Az esketési beszédet az anyakönyvvezető kissé szokatlan öltözékben, „pokrócba csomagolva” mondta el, majd kezdetét vehette a lakodalom! Az est fénypontja természetesen a menyasszonytánc volt. De milyen menyasszony vnne! Ilyen olcsón valószínűleg még senki sem táncoltathatott menyasszonyt. Tíz fillér volt egy forduló! Manapság egy valamirevaló lakodalomból nem hiányozhat a sport sem. Vagy úgy, hogy a násznép lekési a villamost, és hatalmas léptekkel fut utána, vagy pedig úgy, ahogy a főiskolások tették. Vasárnap délelőtt elkísérték az „ifjú párt” a nászútra, amely a főiskola Topolya sori sporttelepére vezetett, ahol sportrendezvényeken vehettek részt a kollégisták. Délután a főiskola irodalmi színpada adott műsort. Megtekinthették az érdeklődők az Alkotó Ifjúság pályázat legsikeresebb alkotásait is, fotókat, képzőművészeti alkotásokat, kézimunkákat, melyeket szintén a kollégisták készítettek. Este tréfás vetélkedővel zárult a főiskolások furcsa, rendhagyó „lakodalma” D. U 5 Nézőpontok Sokszor mondjuk, de ettől még igaz: sokféle szempontra kell figyelni, rengeteg kényszerű követelménynek kell eleget tenni a tévéprogramok összeállításakor. Beszéljünk most csak kettőről Elsőnek az évfordulókról Már-már megszoktuk, hogy az évfordulókra előállított emlékműsorok görcsösek, érdektelenek, árasztják a kényszerűség szülte kedvtelenséget, a tiszteletre méltó néhány kivételtől eltekintve valamennyi egy séma szerint készült, futószalagon, nagyüzemi módszerekkel „kipipáltuk” nemtörődömséggel. Mostanában viszont történt valami. Az évfordulókon egyre-másra gonddal elkészített, míves programok futnak a képernyőn. A későbbiekre nézve is reményt keltő, hogy végre változékonyabbak a műfajok, az emlékműsorok kezdik jelölten az adott témákhoz leginkább megfelelő formákat. Kitűnő példák: a közelmúltban sugárzott Ady-műsor, a József Attila-összeállítás. És ugyanez a sor szaporodott a héten a Lenin születésének évfordulójára készített műsorral. A címe: Kötelező olvasmány?, a műfaja: riport Nem dokumentum, nem oratórium, nem etűd. De ebben a profán műfajban arról lehetett beszélni, amiről minden emlékműsorban kellene hogyan él közöttünk, bennünk annak a szelleme, gondolata, műve, akire — éppen ezért — nemcsak évfordulós, ünneplés, kötelezés alkalmakkor gondolunk. Míg számos korábbi emlékműsorban a piedesztálra állított „nagy ember” megközelíthetetlensége még az adás folyamán is nőttön nőtt, most ellenkezőleg: mai, nekünk való, mindenkinek szóló lenini magatartást és gondolkodásmodellt közvetítettek a riportok. Úgy is érdemes emlékezni, ahogyan Az igazmondó című műsor alkotói tették. Muharay Elemér munkásságáról nem egyszerűen szavak, kegyelettel emlékezők mondatai szóltak. Benedek Árpád rendező tudja, hogy a legfogékonyabb, legkészségesebb néző is belefárad, ha egy órán át csak „beszélőket” lát, hogy emlék- és egyéb műsorokon elsősorban szórakozni szeretne. Az adásban feldolgozott népmeséknek és népi játékoknak mindazonáltal nemcsak ilyen figyelemgerjesztő és szórakoztató funkciójuk volt, hanem Muharay munkásságának értelméről és értékeiről is sok mindent, szavakkal nehezen körülírtaemlékezés, amely sajnálatosan édesbúsra sikeredett. Az elöljáróban emlegetett műsorszerkesztési kényszerek közül a másik: sorrendet, műsorstruktúrát kizárólag a rendelkezésre álló „anyagból” lehet alakítani. Mit tehet a szerkesztő, ha másik osztály illetékesei nem jó, hanem rossz krimiket vásároltak a nyugatnémetektől, és hasonló jelzővel illethető sci-fi sorozatot az angoloktól. Az előfizetőnek persze akkor sincs igaza, ha csütörtökönként valami tudományosabb és esetleges fantasztikusabb film után sóvárogva, vasárnaponként a minden képzeletet felülmúló,an fantáziátlan krimin unatkozva azokat szidja, akiknek a választékból éppen ezek tetszettek. Az előfizetők nem gondolnak arra, hogy nem az ő havi ötveneseikkel gazdálkodnak rosszul, amikor arra hivatkoznak: csak ilyen filmekre telik... Hogy továbbra is kötelezettségnél, helyesebben elkötelezettségnél maradjunk; egyetlen számadat alapján nyilvánvaló, hogy a szegedi körzeti stúdiónak szinte megkerülhetetlen feladata műsort készíteni a tanyavilágról. Az országnak azon a tájegységén, amelynek életét, embereit a stúdió is hivatott bemutatni, a Duna—Tisza-közi homokon, 80 ezer tanya van. A Kargala ’77 című, Orbán Tibor rendezte műsor arra a nem új, de máig eldöntetlen kérdésre keresett választ: mi lesz a tanyák sorsa? Szerencsére nem adott egyetlen, szükségképpen egyszerűsítő és valóságtól elrugaszkodott feleletet, „csak” bemutatott több lehetséges, életszerű választót mondtak. Korántsem tét- változatot, egymásnak hazaszett ennyire A híres cigány sósán felelgető képekben. temetése, a Bihari Jánosra Sulyok Erzsébet Új műtrágya A Péti Nitrogénművek szakemberei új műtrágyakülönlegességet fejlesztettek ki, amely elsődlegesen a klorózis mértékét csökkenti, s meggyógyítja f elsárgult leveleket. Az újdonság nagyüzemi kísérleteit megkezdték, és az eddigi tapasztalatok szerint elsősorban a szőlő, a gyümölcs és a gyep levélsárgulását akadályozná meg.