Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

Vasárnap, 1977. május 1 3 Májusi köszöntő Herczeg Károly rádió­­és tévébeszéde Herczeg Károly, az MSZMP KB tagja, a SZOT főtit­kárhelyettese tegnap rádió- és televízióbeszédében kö­szöntötte hazánk dolgozó népét. A májusi ünnep előes­téjén mondott beszédét az alábbiakban ismertetjük. Nemzetközi munkásünne­pünk előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelet­tel köszöntöm dolgozó né­pünket. Köszöntöm a gyá­rak, vállalatok, üzemek, bá­nyák, földek, hivatalok, in­tézmények és kutatóintéze­tek dolgozóit, az alkotó ér­telmiséget. Köszöntöm a szo­cialista építőmunkában szor­galmasan, eredményesen dol­gozó népünket. Május elseje 1889. óta a munkásosztály nemzetközi összefogásának jelképe. Az öntudatos, szervezett dolgo­zók mindenütt a világon megünneplik ezt a napot. Az ünnep mostani tartal­mát korunk valósága, a má­jusi eszme egyre teljesebb kibontakozása adja. Legyőz­hetetlen erővé vált, és erő­teljesen fejlődik a szocia­lista világrendszer, amely­nek országaiban a hatalom birtokosa a munkásosztály, ahol az internacionalizmus vörös zászlaja és a nemzeti lobogó együtt köszönti az ünnepet. A közös célok és érdekek, az egyenjogúság, az egymás kölcsönös tisztelet­ben tartása, a baráti segít­ség és a sokoldalú, gyümöl­csöző együttműködés jel­lemzi a szocialista országok kapcsolatát Népünk számá­ra immár több mint há­rom évtizedes tapasztalat, kézzelfogható igazság, hogy felemelkedésünk, erőnk, biz­tonságunk legfőbb záloga sa­ját munkánk, valamint ba­rátságunk, együttműködé­sünk a szocialista világ­­rendszer népeivel. Üdvözletünket küldjük a szocialista országok dolgo­zóinak, külön tiszta szív­vel köszöntjük a szovjet munkásosztályt, a Szovjet­unió népét. Üdvözöljük az imperializmus, a kizsákmá­nyolás ellen küzdő osztály­testvéreinket, a világ összes haladó erőit. A világ hala­dó erői, a felszabadulásukért küzdő népek, az imperializ­mus, az újgyarmatosítás és a fajüldözés, valamint a fa­sizmus minden formája el­len elszánt küzdelmet foly­tató milliók bizton számít­hatnak a szocialista világ­­rendszer cselekvő szolidaritá­sára és támogatására. Hazánkban erős, szilárd a munkáshatalom, népünk sa­játjának tudja, érzi azokat a sikereket, eredményeket, amelyeket szorgalmas, fe­gyelmezett munkával el­értünk. Annak tudatában élünk és dolgozunk, hogy ja­vainkat önmagunk számá­ra gyarapítjuk. A szocializ­mus szabad teret biztosít minden becsületes dolgozó, alkotni vágyó állampolgár érvényesüléséhez, mert a mi társadalmunk a munka társadalma, amelyben sza­badon, biztonságban élünk és dolgozunk. Az emberi meg­becsülés fontos mércéje ná­lunk­ a tisztességben elvég­zett munka, mert ez a for­rása hazánk, népünk anyagi és szellemi gyarapodásának az egyén boldogulásának. A szocialista életmód gazda­godása természetesen nem kizárólag anyagi javakra korlátozódik. A művelődés széles körű lehetőségei, a növekvő szocialista demok­rácia, a közösség ügyeinek intézésében járatos és a köz­életi felelősséget tudatosan vállaló emberek számának növekedése szintén a szo­cializmus legsajátosabb vo­násai közé tartozik. A kialakult és egyre erő­teljesebbé váló szocialista népi, nemzeti egység erejét mutatja: tíz és százezrek — munkások, parasztok, értel­miségiek aktívan vesznek részt a kis és nagy közös­ségek ügyeinek intézésében, vezetésében, az ország dol­gaiban. A közösségi és az egyéni boldogulás ilyen har­móniájának megteremtésére csak­ a szocialista társada­lom képes. Csak ez a rend képes a személyes szabad­ság olyan széles körű ki­bontakoztatására, amelyben az ember valóban szabad, fé­lelem nélkül, biztonságban él! A mi társadalmunkban a munka az értékmérő. Ah­hoz, hogy elképzeléseink, vá­gyaink, céljaink — társadal­mi és családi méretekben — valóra váljanak, még szor­galmasabban, tudatosabban fegyelemmel, képességeinket jobban latba vetve kell dol­goznunk. Ugyanakkor biz­tosítanunk kell, hogy a be­csületes, odaadó munkának, a tisztességes kötelességtel­jesítésnek legyen még egy­értelműbb a társadalmi, er­kölcsi és anyagi elismeré­se. Nálunk ehhez megvannak a feltételek. Világos és reális célunk, programunk van, amelyet a párt XI. kongresszusa ha­tározott meg: célul tűztük ki a fejlett szocialista tár­sadalom felépítését. Népgaz­daságunk reális tervekkel rendelkezik, amelyet népünk cselekvő ereje és tisztessé­ges, odaadó munkája vált valóra évről évre, napról napra. Gazdasági fejlődé­sünk eredményeit nem utol­sósorban a szocialista együtt­működés révén, a baráti or­szágoktól kapott kölcsönös támogatás hitelesíti. Nagyszerű, nemes céljain­kat csak akkor tudjuk meg­valósítani, ha béke van a világon, ha biztosítottak a munka külső feltételei is­­ Az enyhülés folyamata — bár nem töretlenül —, nap­ról napra erősebb és egyre inkább visszafordíthatatlan­ná válik. Az a békeprogram, amelyet a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXV. kongresszusa megerősített és továbbfejlesztett, a hel­sinki tanácskozás révén egy­re inkább az európai or­szágok, s a világ más-más társadalmi körülmények kö­zött élő népei számára is a békés egymás mellett élés normája lesz. Mind nagyobb a szocia­lizmus vonzereje, erősödik a társadalmi változások igénye a kapitalista országok la­kosságában. Ezt a körül­ményt a tőkés rendszer szó­szólói, propagandistái sem­miféle figyelemelterelő ma­nőverrel, mesterkedéssel megváltoztatni nem tud­ják. A májusi eszme ereje, a nemzetközi munkásosztály együttes fellépése, növekvő tekintélye — párosulva a szocialista világrendszer és a Szovjetunió erejével és be­folyásával — biztosítéka an­nak, hogy Európában, de az egész világon a békés élet érvényesüljön. őszinte tisztelettel kö­szöntöm dolgozó népünket május elsejének előestéjén. Erőt és jó egészséget kívá­nok, sikereket a munkában, boldogságot a családi élet­ben és egyéni sorsukban. Kedvező mérleg Az elmúlt év gazdasági eredményei magukban hor­dozzák a KGST-országok egész együttműködésének, benne a komplex program célkitűzéseinek megvalósí­tására. a szocialista gazda­ kötelezettségeink teljesítése — internacionalista tett ! A Komplex program megvalósításának útján Írta:Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese Az elmúlt év a KGST-országok gaz­daságában egy újabb ötéves tervcik­lus kezdő éve volt. A több mint 370 millió lakost, a világ népességének mintegy egytizedét tömörítő közössé­günk dolgozóinak erőfeszítései arra irányultak, hogy az országok kommu­nista és munkáspártjai által az 1980. évre kitűzött nagyszabású társadalmi­gazdasági célok elérését megalapoz­zák. Ez a munka és erőfeszítés nem maradt eredménytelen. A baráti ál­lamokban csakúgy, mint hazánkban — a világgazdaságban bekövetkezett mélyreható változások és számos, a belső fejlődést nehezítő körülmények ellenére — lényegében sikeresen tel­jesítették az 1976. évi terveket. En­nek eredményeként közösségünk or­szágaiban a nemzeti jövedelem az el­múlt év során átlagosan 5,5 százalék­kal emelkedett az előző évhez viszo­nyítva. Ezen belül a növekedés Ro­mániában 10,5, Lengyelországban 7,5, Bulgáriában 7, a Szovjetunióban 5, Csehszlovákiában és az NDK-ban 4, Magyarországon pedig 3 százalék volt. A növekedés fő forrása A gazdasági növekedés motorja az elmúlt évben is az ipar volt. Az ipa­ri termelés emelkedése 1976-ban együttesen megközelítette a 6 szá­zalékot. Továbbra is az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlődött Románia, Lengyelország, Bulgária, valamint az NDK ipari termelése. Jelentős az a tény, hogy a növekedés fő forrását, mintegy négyötödét — néhány KGST- országban, közöttük hazánkban a tel­jes növekedést — a munkatermelé­kenység emelése biztosította. Az ipa­ri termelésen belül a növekedés fő hordozói a KGST-országok iparában is az energetika, a gépgyártás, a rá­dióelektronika és a vegyipar. Ezeknek az ágazatoknak kiemelt fejlesztése kedvezően befolyásolta az ipar többi ágazatának, valamint az egész gazda­ságnak a fejlődését. A gazdaság másik igen fontos ága­zata a mezőgazdaság. Bár az elmúlt év időjárási viszonyai — Magyaror­szágéhoz hasonlóan — nem a leg­kedvezőbben alakultak néhány más KGST-országban sem, a mezőgazda­­sági termelés összességében mégis 3 százalékkal emelkedett egy év alatt. Jelentősen, több mint 11 százalék­kal bővültek a KGST-országok kül­gazdasági kapcsolatai. A KGST-orszá­gok egymás közötti forgalmának ará­nya és növekedése országaink külgaz­dasági kapcsolatainak legfőbb stabi­lizáló tényezője, de fontos szerepet töltött be a fejlett tőkés, valamint a fejlődő országokkal bonyolított külke­reskedelmi forgalom is. A gazdasági növekedés eredményei lehetővé tették a szociálpolitikai el­képzelések megvalósítását. Az elmúlt évben a KGST-országok­ban összesen több mint 3 millió lakást építettek fel, nőtt a dolgozók reáljövedelme, emelkedett a kiskereskedelmi árufor­galom, tovább javult a dolgozóknak nyújtott kulturális, oktatási, egész­ségügyi és egyéb szolgáltatások szín­vonala. E néhány adat is bizonyítja, hogy a KGST-országok gazdasága, termé­szetesen gondoktól és problémáktól nem mentes, de tervszerűen és magabiztosan fejlődött. A fejlett tőkésországok gazdasága az elmúlt évben még az 1974—1975. évi vál­ság következményeit viselte. Bár egész termelésük az 1975. évi visszaesés után 1976-ban már 4,6 százalékos emelkedést mutatott, az ipa­ri termelés élénkülése még­is csupán a válság előtti leg­magasabb — 1973. évi — szint eléréséhez volt elegen­dő. A tőkés országokban to­vábbra is erős az infláció, mindenekelőtt a dolgozókat sújtja. Magas a munkanél­küliek száma, elérte a fog­lalkoztatottak 4,8 százalé­kát. Az élénkülés tartóssága tekintetében jelenleg is bi­zonytalanság uralkodik ez országok gazdaságában. jogi integráció kibontakoztatására irányuló törekvéseik hatását is. Ezt ma annál is inkább elmondhatjuk, mert a KGST-országok ötéves gazda­ságfejlesztési tervei külön fejezetként tartalmazzák a sokoldalú integrációs intézkedésekből adódó gazdasági fel­adatokat. Ezzel kapcsolatban nyoma­tékosan kell rámutatni arra, hogy az elmúlt és a közeljövő évek is a szo­cialista gazdasági integráció fejlesz­tésének azt a szakaszát képezik, ami­kor a munka és a figyelem közép­pontjában a közösen kidolgozott együttműködési elgondolások, illetve a megállapodásokban foglaltak valóra váltása áll. A KGST tavaly júniusban tartott XXX. ülésszaka részletesen áttekin­tette az integráció komplex program­ja realizálásának közel ötévi ered­ményeit, tapasztalatait. Akkor erről a rádió és a televízió, a napi sajtó, valamint folyóirataink is beszámol­tak. Az akkor megvont mérleg egy­értelműen kedvező volt. Elmondhat­tuk, hogy az anyagi termelésben megkezdődött a közösen kialakított intézkedések végrehajtása, elsősorban az alapvető energiahordozók és nyers­anyagfajták közép- és hosszabb távú biztosítása érdekében. Bővült a fel­dolgozóipari szakosítás és kooperáció. Előrehaladtunk a mezőgazdaság, va­lamint a szállítás kulcsfontosságú szektoraiban, a tudományos-műszaki együttműködésbe­n és több más fon­tos területen. 1976-ban az országaink között ki­alakult együttműködés tovább foly­tatódott, lényegében olyan ütemben és módon, ahogyan azt az egyes orszá­gok népgazdasági tervei, a külkeres­kedelmi megállapodások előírták. Ez az együttműködés ma már olyan szé­les skálán és sok szinten folyik, hogy itt csupán néhány részére kívánok emlékeztetni. ■ Helyszíni építő­munkával is Az elmúlt évben nagy erővel bon­takozott ki a Szovjetunió területén az orenburgi gázvezeték építése. Isme­retes, hogy e nagyszabású, sok tekin­tetben egyedülálló vállalkozásban a Szovjetunión kívül öt európai KGST- ország nem csupán gazdasági eszkö­zökkel, hanem helyszíni építőmun­kával is részt vesz. A kijelölt építé­si szakaszokon több mint 15 ezer fős nemzetközi szakembergárda, többek között közel két és fél ezer magyar munkás is dolgozik Az egyes vállalko­zás, amely a gázvezeték kiépítésén kí­vül szovjet részről a gáz kitermelését és előkészítését is magában foglalja, jó ütemben halad, így a fővezeték 1978 végére kitűzött üzembe helyezé­se reálisnak látszik. A magyar ipar egyik fontos feladata, hogy az 1980. évben 3,8 milliárd köbméter szovjet földgáz fogadására és ésszerű haszno­sítására felkészüljön. Ugyancsak eredményekről adhatunk számot a másik, hazánkat még köz­vetlenebbül érintő közös vállalkozás, a Vinnyica (Szovjetunió)—Albertirsa (Magyarország) között húzódó 750 kV-os távvezeték építésével kapcso­latban is. A távvezeték szovjet terü­leten fekvő egyik szakaszát már át­állították a 750 kV-os feszültségre, a vezeték szovjet és magyar területen, szükséges továbbépítése pedig az elő­irányzott ütemben halad. Ha minden terveink szerint alakul, 1979-ben már e nagyfeszültségű vezetéken energia áramlik hozzánk. A villamos energiáról szólva érde­mes megemlíteni azt is, hogy a KGST-országok villamosenergia-rend­­szereinek összekapcsolása 1976-ban is jól szolgálta az országok gazdaságát. A KGST-országok Egyesített Energia­­rendszeréhez tartozó országos hálóza­tok teljesítménye az elmúlt évben to­vább nőtt, és a kölcsönös villamos­­energia-szállítások tavaly megközelí­tették a 20 milliárd kWó-t. A KGST-országok együttműködé­sének igen lényeges területe a gép­gyártás. Gazdaságaink korszerűsítése jelentős — többek között tőkés — gépbeszerzést igényel. Az alapvető gépszükségleteket az egymás közötti forgalom elégíti ki. Ezt bizonyítják az egymás közötti gépszállítások évről évre emelkedő volumenei. Jellemzé­sül néhány 1976. évi adat: országaink gépipari termelése tavaly együttesen mintegy 10 százalékkal nőtt, az egy­más közötti export 11,5 százalékkal, ebből a gépipari kivitel közel 18 szá­zalékkal emelkedett. 1976-ban az egy­más közötti gép- és berendezésszállí­tások értéke meghaladta a 16 milliárd rubelt, s e széles termékskálával ren­delkező árucsoport jelentette az egy­más közötti export több mint 40 szá­zalékát. Mindez tanúsítja a nemzet­közi munkamegosztás elmélyülését országaink között. Fejlődésünk elválaszthatatlan a KGST-től A magyar nép ismert, mindenna­pos munkájában és életében szerzett közvetlen tapasztalataiból is tudja, hogy fejlődésünk elválaszthatatlan a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott széles körű együttműködéstől. Napjainkban, ami­kor az ipar és a mezőgazdaság ter­mékszerkezetének korszerűsítése az egyik legfontosabb gazdasági felada­tunk, ennek megvalósítása is alapve­tően a KGST-országokkal egyeztetett és részben közösen kidolgozott prog­ramok segítségével kap biztos nem­zetközi hátteret. Együttműködésünk teszi lehetővé, hogy a kialakítható nagy sorozatokra építve a legfejlet­tebb technológiákat alkalmazzuk a magyar gépipar kulcsfontosságú szek­toraiban: a közútijármű-gyártásban, a számítástechnikai iparban, a híradás­­technikában, a golyóscsapágy-gyártás­­ban stb. Jelenleg tárgyalások folynak a KGST keretében az atamri erőművi berendezések sokoldalú gyártásmeg­osztáson és kooperáción alapuló ki­építésére is. Ez iparunk műszaki fej­lesztése szempontjából újabb előrelé­pést tesz majd lehetővé. Az együttműködés eredményessé­gét lemérhetjük továbbá a magyar vegyipar dinamikus fejlődésén, egyre korszerűbb szerkezetének kialakítá­sán, a petrolkémiai ágazat kiépítésén, a gyógyszer- és növényvédőszer-ipar fejlesztésén. Közismert az is, hogy energia-, fűtő- és nyers­anyagszükségletünk jelentős része a KGST-országokból, elsősorban a Szovjetunióból származik. 1976-ban a KGST-országokból szárma­zott energiabehozatalunk 81, anyag- és félkésztermék im­portunk több mint 40 szá­zaléka. A mostani ötéves tervidőszakban összes beru­házásainknak mintegy 4 százalékát arra fordítjuk, hogy részt vegyünk a KGST- országokkal megvalósuló együttes integrációs intézke­désekben, az 1980 utáni nyersanyagigények kielégí­tése érdekében. E befektetés természetesen fokozatosan megtérül majd a megfelelő kapacitások üzembe helye­zése után meginduló szállí­tások révén. Nekünk is ér­dekünk tehát kötelezettsé­geink határidőre és jó minő­ségben való teljesítése. Ezért dolgozni azonban nem csu­pán jól felfogott gazdasági érdekünk, hanem a többi KGST-országgal szemben vállalt internacionalista kö­telezettségünk is. A KGST-integrációban az egyik legnagyobb közös beru­házás az orenburgi gázlelőhely közös feltárása és a cső­vezeték megépítése. A beruházás közel 5 milliárd ru­belba kerül majd, s a gázvezeték, amelynek jelentős sze­repe lesz a KGST-tagországok energiaproblémáinak meg­oldásában, évente 15,5 milliárd köbméter gázt szállít majd a Szovjetunió határain túlra. Képünkön: az oren­burgi gázfeldolgozó üzem

Next