Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-02 / 180. szám
Kedd, 1977. augusztus 2. Uszty-llimszk D magyar brigád határidő előtt teljesíti építési feladatait Az Angara folyón jelenleg már három villamoserőmű működik, — az irkutszki, a bratszki és uszty-ilimszki. Uszty-Ilimszkben — másodikként Bratszk után — új faipari komplexum építkezései kezdődtek meg. Ebben a komplexumban központi helyet foglal el a cellulózgyár. Ez az objektum nemcsak a szovjet ötéves terv kiemelt beruházása, hanem egyben Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió nemzetközi gazdasági együttműködésének egyik színtere is. Az üzem beindulása után a résztvevő országok a Szovjetunióból évente átlagban 50 ezer tonna szulfát-cellulózt kapnak. Ez a mennyiség több mint 300 millió példány első osztályú papírra nyomtatott könyv kiadásához elegendő. Az uszty-ilimszki cellulózra alapozva Bulgáriában, Magyarországon, az NDK-ban, Lengyelországban és Romániában már most új nyomdaipari üzemek tervezése van folyamatban. Ez a magyarázata annak, hogy a tudományos-technikai forradalom legújabb vívmányait magában egyesítő cellulózgyár beruházása a KGST-országok közös erőfeszítéseivel folyik. Az építkezés területére érkeznek a Duna, a Visztula és az Elba partjairól a berendezések, gépek, anyagok. Október méltó megünnepléséhez csatlakozott a háromszáz tagú magyar Kun Béla építőbrigád is. A Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére a magyar fiatalok vállalták az általuk épített objektumok határidő előtti átadását. Hanvec István, a brigád vezetője a közelmúltban részt vett Irkutszkban egy szovjet —magyar tudományos szimpóziumon, melyet a magyar internacionalisták a szovjethatalom megszilárdításáért Szibériában vívott harcban játszott szerepének szenteltek ... „Büszkék vagyunk arra, hogy azon a szibériai földön lehetünk, ahol egykor internacionalista honfitársaink a Vörös Hadsereg katonáival vállvetve harcoltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányainak védelmében — mondta felszólalásában. — Mindent megteszünk, hogy méltóak legyünk elődeink internacionalista testvériségéhez”. És újabb brigád érkezett a Német Demokratikus Köztársaságból. Az uszty-ilimszki építkezések moszkvai igazgatóságától megtudtuk, hogy a német fiatalok elsősorban az építőipari szakmák mesterei. A faipari komplexum legkülönbözőbb objektumainak az építkezésein dolgoznak majd. Usztyilimszk ma már nemcsak a szocialista gazdasági együttműködés, de a nemzetközi szolidaritás nagyszerű iskolájává is vált. Egymással versenyezve, eltanulva egymás mesterfogásait és kicserélve a tapasztalatokat, a baráti országok fiataljai olyan üzemet építenek, amely egyaránt gazdagítani fogja valamennyi szocialista országot. . Jurij Szinyjakov APN—KS „Vissza akarjuk szerezni a bizalmat" A Gépjárműjavító Isz céljairól Alighogy belépek a zsebkendőnyi elnöki irodába, máris felberreg a telefon. Az elnök mutatja: foglaljak helyet. Hogy kivel beszél, nem tudom. Annyit azért kiveszek a szavakból, hogy türelmet kér egy ügyféltől: „Egyelőre nincs meg az az alkatrész, ami szükséges az autójuk javításához, talán holnap...” — Sokat szól ez a masina — telepedik le az elnök a szemközti székbe —, és nemcsak ilyen ügyek miatt. Vannak emberek, akik gratulálnak az új munkakörhöz, vannak, akik viccesen, de részvétükről biztosítanak. Árva Ferencet (korábban a FÉMTEX-nél volt hasonló funkcióban) május 28-án választotta elnökévé a Szegedi Gépjárműjavító Ipari Szövetkezet. Nem sokkal előtte a régi elnök lemondott, a főkönyvelő pedig más munkahelyet választott. Az ok: vizsgálatok sora derített fel visszaéléseket, lazaságokat a szövetkezet portáján. — Mi történt azóta? — Négyezer híján négyszázezer forint... — Mit takar a szám? — Ennyi a féléves mérleghiány. Szép kis summa. Pár hét alatt nem lehet csodát művelni, talán még pár hónap alatt sem ... — Gondolom, nem ülnek azért ölbe tett kézzel... — Év végére nem szabad, hogy hiányunk legyen. „Kigazdálkodjuk” ezt a négyszázezret ! — Van rá garancia? — Van. Legnagyobb gondunkat különben nem is ez jelenti. A szövetkezet jó hírét kellene visszaszerezni. És ez a nehezebb. Néhány kuncaftunknak megrendült a bizalma. Ez a baj! — És az orvossága? — Az új vezetés hozzáfogott a rendteremtéshez. És ott, ahol a legrosszabbul állt a szénánk, a Cserzy Mihály utcai autójavító műhelyünkben. Az elsődleges cél a középvezetés erősítése volt. Ezt belső káderfejlesztéssel oldottuk meg. Szigorítottuk a technológiai fegyelmet. Bevezettük, hogy a megrendelőknek a művezető és a javítást végző szerelő együttesen adja át gépkocsiját. Így ha baj van, reklamáció, maga a munkát végző dolgozó is felel, nem bújhat el a személytelenség ködébe. A futójavítást három-, a felújítást húsznapos határidőre vállalják. Előfordul, hogy mégis késnek ... — Főként az alkatrészhiány ludas ebben. És még valami. Egymilliós raktárunkban igen sok olyan alkatrész van, ami régen lefutott kocsikhoz való. A helyet foglalják csak a kurrens alkatrészek elől, a pénzt dobjuk csak ki miattuk! — Ez volt a múlt, a rossz örökség... — Amely belenyúlik a mába — kapcsolódik a beszélgetésbe Juhász István, a műszaki vezető. — A vekkerre gondolsz — bólint Árva Ferenc. — Arra. Képzelje csak el, ebben a szövetkezetben bármi is történt, sohasem rendeltek el fegyelmit. Volt a motorkerékpár-javító részlegünkben egy igen jókezű szakember. Megváltunk tőle. Hogy miért? El sem hinné. Azt mondta, hogy ő nem hajlandó fél hétre bejárni. Már ott tartottam, hogy felajánlottam neki: saját zsebemből veszek neki egy ébresztőraj..* „Ez nem volt elég. Elbúcsúztunk. Pedig jó motorost nagyítóval is nehéz találni. — Summa? — A régi műhelyeket rendbetesszük. Új szervizeket építünk. Legutóbb az Olajbányász téren. Hét ember dolgozik benne. Megelégedésre. Igyekszünk fejleszteni szolgáltatásainkat, vissza akarjuk szerezni a bizalmat. Az elnök hallgat egy sort, aztán hozzáteszi: — Vissza is fogjuk szerezni. P. F. Somogyi Károlyné felvétele Dolgoznak a szerelők az Olajbányász téri új szervizben 3 A technokrata mindennapi képzete valamiféle negatív egyéniséget takar. Technokrata az, aki nem törődve az emberrel, a dolgok igazgatását helyezi mindenek fölé. Mégpedig oly módon, hogy a technika és a technikai tudás hatékony érvényesítése minden mást maga alá rendelő követelményként fogalmazódik meg. Ez a törekvés azonban a döntések érdekeken alapuló és értékekhez kötődő rendszerébe, azaz a politikába ütközik. Ha tehát a technokraták keresztül kívánják vinni akaratukat, meg kell hódítaniuk a politikai hatalmat is, vagy legalábbis hatalmi súlyra kell szert tenniök. A technokrata képzet negativitása ebben nyeri el beteljesülését: a hatalomra törő szakelem, amely a dolgok irányításának racionalitását (hatékonyságát) a társadalom igazgatásának politikai rendszerére is rá kívánja erőszakolni. Ha egy társadalom politikaihatalmi rendszere különösképpen ellenáll az említett „racionalitásnak”, ezzel csak még jobban kidomborodik a technokratatörekvés a maga sajátosságaival. A technokrata a technika ágensének tűnik: küldetése, hogy beteljesítse a technika és tudomány apoteózisát, s a politikust a szakemberrel helyettesítse. A technokratizmusnak e megszemélyesített képzetrendszere azonban kettős értelemben is torzít. Egyrészt, úgy tünteti fel, mintha a fogalom a technikával áthatott társadalom technikai eleméből nőne ki közvetlenül. Másrészt, mert azt sugallja, mintha az emberek igazgatását el lehetne választani a dolgok igazgatásától. Pedig a tudomány tudományjellege Marx óta már régen az ellenkező jellegű felismerésben áll. A dolgok igazgatásában ugyanis eleve emberi viszonyok rejlenek, emberi kapcsolatok realizálódnak. A technokratizmus politikánkívülisége így csak látszólagos, s maga is jól körülhatárolható érdekek szolgálatában lép fel, és nyeri el társadalmi arculatát. Forrásait és gyökereit tekintve, a fejlett tőkés társadalmak olyan jelensége, amelyben a hagyományosabb tőke-érdekképviseletnél hatékonyabban fejeződhetnek ki e tőkeérdek valóságos követelményei. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy tőkés ország lehetőségei közvetlenül és lényegesen kötődnek a tőkés világgazdaság összefüggéseihez. Alapvető követelmény a belső, nemzeti tőke szempontjából a lépéstartás, a megfelelő pozíció biztosítása a nemzetközi konkurenciában. A nemzeti tőke, amely e követelményeken túl is növelni kívánja erejét és hatalmát, kettős feladat teljesítésére kényszerül. Érdekelt az állammal való összefonódottsága, ráutaltsága következtében abban, hogy az államigazgatás és az állami bürokrácia munkája kellőképpen hatékony legyen; ugyanakkor pedig a baloldalt, a munkásmozgalmat is magában foglaló parlamenti demokrácia erőviszonyaival és ellentétes törekvéseivel szemben, vagy azokat éppen megkerülve, arra törekszik, hogy rövid úton érvényesítse érdekeit. A két törekvés bonyolult kapcsolatban lehet egymással, attól függően, hogy az adott ország fejlődése miként felel meg a technikai fejlődéssel összefüggő modern követelményeknek. A technokrácia és a technokraták társadalmi feladatköre és megbízatása a tőkés osztály előtt álló fenti feladatok megoldásához kapcsolódik. Modernizációs feladatokat is ellát ott, ahol erre szükség van. De ellátván ezt, egyre inkább felszínre kerül érdekképviseletének közvetlen tőkés jellege. Ellensúlyozásként, akcióit a tudomány és technika követelményeivel, azaz technikai érveléssel kívánja igazolni. Ezekkel a komponensekkel egyetemben válik az ideológiai viták középpontjává, s bontakozik ki ellenkező oldalon a technokráciának és a technokrata nézeteknek a kritikája: a tudományra és technikára hivatkozó érvelés burzsoá ideologikus jellegének leleplezése, érdekösszefüggéseire való visszavezetése De miként került át a szóhasználat — vetődhet fel a kérdés — a szocialista országok publicisztikájába és politikai szótárába? Szolgálhat-e egyáltalán valamiféle valóság-összefüggés megjelölésére? Tudvalevő: a szocialista gazdaság teljesítményeinek a mércéje maga sem független a világgazdasági összefüggésektől. Hogy a magyar munkás, paraszt és értelmiségi teljesítményének mi az értéke — nem egyszerűen az ország határain belül dől el, így a fejlett technika és a termelés racionalizálásának, teljesítőképességének a növelése kényszerű követelményektől befolyásoltan is jelentkezik, áldozatokat követelve valamennyi társadalmi rétegtől, megnövelvén a szocialista állam szociálpolitikai és kulturális nehézségeit, de egyúttal felelősségét is. A kérdés ilyen körülmények között így fogalmazható meg: a gazdaság hatásnövelésének, folyamatos modernizálásának a követelményét szem előtt tartva, figyelmen kívül hagyhatjuk-e egyenlőtlenségeket is termelő hatásait, vagy pedig ez utóbbiak figyelembe vételével kell a gazdaságfejlesztés problematikáját is (politizáltan!) megoldanunk. Az első lehetőség egy potenciális technokrata logikát feltételez, a második viszont a politika mozgósító csatornáin keresztül különböző megoldási lehetőségeket felkutató és teremtő, tehát „alterniváló” társadalmi aktivitás követelményeinek felel meg. Természetesen, az általunk választott utóbbi lehetőségét sem kerülheti meg a hatékonyság, a teljesítmény követelményét. Ez politikai és ideológiai hatását tekintve, olyan konzervativizmus, szakelem- és szaktudás-ellenesség lenne, amely saját teljesítményével messze alulmaradna a társadalmi követelményekkel szemben. Az előbbi megoldás viszont a társadalmi egyenlőtlenséget és hierarchizálódást olyan mértékben szabadjára engedné, hogy az éles kontrasztként lépne szembe a szocialista hatalom jellegével és értékrendjével. Már az elmondottakból is következik, hogy alapvető különbség van abban, ahogy a technokratizmus kérdése tőkés vagy szocialista relációban felmerül. A kapitalizmusban a tőkés osztályérdek bázisán intézményesülhet, a szocializmusban viszont hiányzik az az osztály, amelynek bázisán meghonosodhatna. Éppen ezért csak történelmileg, egy meghatározott fejlődési szakasz és nemzetközi körülmény együttes hatására fellépő, leküzdhető veszélyként lehet jelen. Anélkül azonban, hogy valaha is a tőkés rendszerre jellemző valósággá válhatna. Hülvely István Technokraták technokratizmus Mártélyon megnyílt az országos ifjúsági képzőművészeti tábor Csongrád megyében, a Mártély melletti Tisza-parton hétfőn megnyílt a fiatalok országos ifjúsági képzőművészeti tábora. Az ország tizenkilenc megyéjéből és a fővárosból érkezett hatvan magyarországi, valamint a szovjetunióbeli Odesszából, a lengyelországi Lódzból és a jugoszláviai vajdasági területről érkezett tizenöt külföldi fiatal. A gyakorlati foglalkozását Csongrád megyében élő festőművészek vezetik. Október fényei Jubileumi szovjet történelmi kiállítás nyílik a Budavári palotában „Október fényei” címmel jubileumi kiállítás nyílik szerdán a Munkásmozgalmi Múzeum aulájában a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumának anyagából. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából összeállított gazdag és sokrétű anyag méltán reprezentálja a világ első szocialista államának hat évtizedét. A kiállítás bemutatja a többi között fényképeken a Téli Palota körül emelt barikádokat, az Auróra cirkálót, a petrográdi fegyveres felkelést, látható lesz az a Morse-rendszerű távíró készülék, amelyen hírül adták a forradalom győzelmét. A fényképek emlékeztetnek az internacionalistákra is, többek között Kun Bélára. Külön tablók idézik a polgárháborúk napjait, a második világháborúban győztes szovjet katonák tetteit, s azokat, akik a hátországban vívták harcaikat. Bemutatják például azt a zászlót, amelyet az Állami Védelmi Bizottság adományozott 1942-ben a leningrádi Kirov Gyárnak. Láthatjuk majd a második világháborút követő esztendők építőmunkáját, az ipar, a mezőgazdaság fejlődését új vasútvonalak, erőművek, egészségügyi intézmények építését. Nyomon követhetjük a tudomány új útjainak születését, az űrkutatás fejlődését. Elhozták Budapestre a Szaljut orbitális űrállomás űrhajósának öltözékét, kiállítják azt a karszalagot, amelyet Gagarin autogramja díszít, s azt a történelmi fotót amely 1961-ben készült a világ első űrhajósáról és Koroljov főkonstruktőrről. A kiállítás részletesen beszámol a szovjet kulturális életről Bemutatják Jack Londonnak, a forradalom után megjelent első orosz nyelvű kötetét, Aszafjev „Párizs lángjai” című művének zenei partitúráját a szerző bejegyzéseivel és a „Felszabadítás’ című film eredeti rendezői példányát. A kiállítás befejező része a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatait dokumentálja.