Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

Kedd, 1977. november 1 Szolidaritási Vasárnap délután a KISZ Szeged városi bizottsága szolidaritási nagygyűlést és koncertet rendezett a jövő évi havannai VIT-re való készülés jegyében, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszte­letére. A több mint 1500 fia­tal az újszegedi Sportcsar­nokban találkozott. Ünnepi megemlékezést Tondi Lajos újságíró, a KISZ Szeged vá­rosi bizottságának tagja tar­tott. A műsorban a JATE Egyetemi Színpadának tag­jai Ady Endre, Kassák­ La­jos, Váci Mihály és Pablo Neruda verseivel emlékez­tettek a huszadik század je­lentős történelmi és társa­dalmi változásaira. A hatal­mas sikerű koncert során pódiumra lépett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola dzsesszegyüttese, a kelet-eu­rópai népek zenéjéből ízelí­tőt adó Dalász együttes, Csizmadia Sándor és Torma László polbeat énekesek, a Tolcsvay-trió, az EAST- együttes, Kati és a Kerek Perec és a Piramis együttes. A nagyszerű hangulatú szo­lidaritási koncert a késő es­ti órákig tartott. A résztvevők egy csoportja Ügyintézés a munkahelyen Szakszervezeti tisztségviselők és gazdasági vezetők értekezlete Év elejére — miniszterta­nácsi határozat és SZOT- irányelvek alapján — 55 Csongrád megyei vállalat, üzem, illetve intézet szak­­szervezeti­ bizottsága hozott létre jogsegélyszolgálatot. Az elmúlt néhány hónapban tapasztaltak azt bizonyítják, hogy az intézmény jól szol­gálja a dolgozók érdekeinek jogi védelmét, megfelelő tá­jékozódását. Az eredménye­ket nemrég az SZMT tit­kársága is áttekintette, s úgy határozott, hogy a megyei tapasztalatokat meg kell vi­tatni a szakszervezeti tiszt­ségviselőkkel, s a gazdasági vezetőkkel. Ezért utóbbiakat munkaértekezletre hívták össze tegnap, hétfőn délelőtt­re, az SZMT székházába. Meghívták a tanácskozásra a megyei bíróság és a me­gyei főügyészség képviselőit is. Harmatos József, az SZMT közgazdasági osztályának vezetője ismertette a felmé­rések adatait. A jogsegély­­szolgálatok az első félévben csaknem 2800 üggyel foglal­koztak, s egy panaszt átla­gosan két óra alatt orvosol­tak. S ami ugyancsak fon­tos: vállalaton belül. Más­különben 2100 esetben a munkahelyen kívül kellett volna intézkedniük a dolgo­zóknak, s lényegesen több időt veszítettek volna. Szá­mítások szerint 520 dolgozó egy műszaknyi munkáját sikerült megspórolni. A szol­gálat létrehozása tehát ked­vezően hatott a termelésre, a munkaidő kihasználására, és természetesen a munka­kedvre. A munkások, illetve középvezetők közötti viták is a korábbinál békésebben zárultak, mivel az előbbiek — valós és vélt sérelmeikkel — bátran fordulhattak a jogsegélyszolgálat képviselői­hez. Érdekes, hogy az összes ügyeknek húsz százalékát sem érték el a munkajogi nézeteltérések, az esetek csaknem harmadában pol­gári jogi kérdésekkel kellett foglalkozni. Az állam­jogi és a családjogi ügyek egyaránt 16 százalékot tettek ki. A munkajoggal kapcsolatos esetek majdnem felénél ele­gendő volt a tanács, vagy felvilágosítás, egynegyedénél iratok szerkesztését kérték a dolgozók, 16 százalékánál pedig eljárást kívántak. Ti­zenhét alkalommal nem le­hetett teljesíteni a dolgozók óhaját. Dr. Kereszty Béla megyei főügyész hangoztatta, hogy a jogtanácsosok sokat tehet­nek a munkajogi viták el­döntése, s főképpen megelő­zése érdekében. Hangsúlyoz­ta, hogy igen nagy figyelem­mel elégítendők ki az üzemi balesetet követő jogos igé­nyek. Tanácskozás a városi közlekedésről Hétfőn rendezte meg a Közlekedéstudományi Egye­sület a III. városi közlekedé­si ankétot. Az Uvatervnél lezajlott tanácskozás témája: a vidéki városok közlekedés­­fejlesztése. A kérdés megvitatását az tette szükségessé,, hogy Bu­dapesthez­­ viszonyítva a vi­déki városok közlekedésének fejlesztése nem tartott lé­pést a forgalom növekedésé­vel. Most különböző tervek készülnek a lemaradás pót­lására. Amint a tanácskozá­son is szó volt róla, különö­sen a tömegközlekedés fej­lesztése és a korszerű for­galomtechnikai szabályozás megoldása égető feladat. Több városban — Pécsett, Szegeden és Miskolcon — a buszok mellé néhány vona­lon trolibuszokat is beállí­tanak majd, ennek feltételei­ről most folynak a vizsgála­tok. A tanácskozáson­­ elhang­zottakat az egyesület aján­lások formájában foglalja össze, s a KPM-hez továb­bítja. Takarékossági világnap Ankét Vásárhelyen A világtakarékossági nap alkalmából tegnap ünnepi külsővel fogadták ügyfelei­ket a Csongrád megyei OTP- fiókok, s a takarékosság ün­nepéről Vásárhelyen, az Al­földi Porcelángyár klubter­mében ankét keretében is megemlékeztek. Az esemé­nyen, amelyen részt vett dr. Szalontai József, a vásárhelyi városi pártbizottság első titká­ra, Bessenyei Zsolt, a megyei pártbizottság munkatársa, dr. Csatordai Antal, a városi ta­nács elnöke, és az OTP me­gyei igazgatóságának vezetői is. Molnár Sándor, a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának titkára mondott be­szédet. Ugyancsak az Alföldi Por­celángyár adott otthont a világtakarékossági nap alkal­mából meghirdetett megyei gyermekrajzpályázat díjnyer­tes alkotásaiból nyílt kiállí­tásnak is, a Szántó Kovács János utcai klubhelyiségben. A kiállítást Holler Lászlóné, a vásárhelyi tanács elnökhe­lyettese nyitotta meg, majd Pádár Lászlóné megyei út­törőelnök adta át a díjakat. Első díjat nyert: Hofecker Katalin (Vásárhely, Ságvári iskola), Für Anita (Szeged, Gera Sándor iskola), Kiss Ágnes (Szeged, Gedei iskola). Második díjat kapott: Kiss Erika és Strifler Éva (Vásár­hely, Ságvári iskola), Torma Anna és Tóth Margit (Sze­ged, Gera Sándor iskola), Benkóczi Zoltán (Szeged, Móricz Zsigmond iskola), Ko­rányi Rita (Szeged, 2. sz. gyakorló iskola), Dovalovszki Márta (Szeged, Mező Imre iskola), Muszka Ágnes (Sze­ged, Ságvári gyakorló iskola). Harmadik helyezést ért el: Lázár Péter (Szeged, Ságvá­ri gyakorló iskola), Csányi Éva (Kistelek, Rákóczi isko­la), Engi Ágnes (Szeged, Mó­ricz Zsigmond iskola), Hor­váth Mária és Halmi Erzsé­bet (Szeged, Gera Sándor is­kola), Vörös Szilvia (Szeged, Mező Imre iskola). 3 Munka és felkészítés a pártéletre A Kenderfontó és Szövőipari Vállalat közel 1400 lét­számot foglalkoztató újszegedi gyáregységében a szövődében dolgozó kommunistáké a legnagyobb pártalapszervezet: 70 tagú. Pártépítésben, a pártéletre felkészítésben is a legjob­bak egyike. Nemcsak azért, mert náluk a pártcsoportok tagjai tőlük elvárható kötelességüknek tartják a munkahe­lyen figyelemmel kísérni a közvetlen környezetükben dol­gozó, a párt tekintélyét, politikáját magáénak valló párton­­kívüli munkatársaikat, akiknek egyengetik útjukat a kom­munisták sorába. Azonban ez is egyik vonása a szövődés pártépítési módszernek, amely hagyományosan bevált Az alapszervezet éves pártépítési tervét nem kis mértékben a pártcsoportok javaslatára alapozza. A szövődének mintegy 330 dolgozóját azok ismerik a legjobban, akik maguk is a gép mellett állnak. Megis­merik egymást a munkában, az igyekvésben. A munkahe­lyi ismeretségből kötődnek barátságok párttagok és pár­­tonkívüliek között. Megis­merik egymás gondolatát, gondját, baját, a családi kö­rülményeket. A párttag sze­mélyi pályamutatása, egyé­nisége eleve vonzó és ösz­tönző a barátságot kibővíte­ni, hozzátartozni a kommu­nisták közösségéhez. Az ilyen kapcsolatokra is alapoz a szövődé alapszervezetének vezetősége, amikor pártépí­tési tervét latolgatja, össze­állítja. Az újszegedi szövő­dé olyan munkahely, ahol nemzedékek dolgoznak együtt, 18—20 éves lányok, tudásuk, erejük teljében le­vő 30—40 éves asszonyok és nyugdíj előtt állók. Az idő­sebbeknek éppen ezért nem mindegy, hogy milyen fel­­készültséggel állnak helyt a munkában és a közélet gya­korlásában a mögöttük levő generációk tagjai, hiszen utánuk majd ők fogják to­vább építeni a pártot. A gyáron belül is nagy helyzeti előnye van a szinte csupa nőt foglalkoztató üzemrésznek, mert egyedül — kivéve a műhelyeket — itt vannak nagy létszámban ipari tanulók, akik kétsze­resen is szem előtt vannak. Főleg a tisztántúli, Szeged vonzáskörébe eső községek­ből jött 14—15 éves lányok a gyár szállásán laknak a kétéves tanulóidő alatt. Nemcsak önálló KISZ-alap­­szervezetükben, hanem a le­ányszállás önkormányzati szervezetében is tevékeny­kednek. Másrészt az elméle­ti és gyakorlati foglalkozá­sokon olyan oktatók és gya­korlatvezetők vannak mellet­tük, akik ugyanúgy kezdték, mint ők; a szövőgép mellett szereztek magasabb szakmai végzettséget, politikai mű­veltséget. Ezért számolhat pártépítésében a szövődé alapszervezete a 18—20—22 évesekkel. A gyár egész te­rületén erőteljes itt a fiata­lítás, s ez a tevékenység még mindig csak arra ele­gendő, hogy pótolják a 20— 30 éve ott dolgozó nyugdíjba menőket. A szövődében dol­gozók átlagéletkora most 28 —30 év között mozog, tehát sok a fiatal. Az alapszerve­zet 70 tagú létszáma úgy váltós, ha beleszámítjuk azokat is, akik — mintegy húszan — gyesen vannak. Ha nem is élnek mindannyian a teljes lehetőséggel, tartósan nem lehet számítani a munkájuk­ra és pártbeli tevékenysé­gükre sem. S ez az állapot jellemző a jövőre nézve is, nem beszélve azokról, akik a gyesről vissza sem térnek a gyárba. Ilyen formán érthető az alapszervezet igyekezete, amikor pártépítési tervében az idén tíz dolgozó politikai felkészítése, és pártba való felvétele szerepel, de eddig csak hetet vettek fel. A szá­mításba vehetők közül idő­közben hárman gyesre men­tek, ők tehát majd visszaté­résükkor kerülnek ismét elő­térbe. Helyettük mások jön­nek sorba, és nemcsak azért, hogy a terv, a számszerűség meglegyen, hanem mert van rá mód. A vetülékcsévélőben dolgozókkal együtt 32 szo­cialista brigád legjobb tag­jaira lehet számítani a párt­építésben, legfőképpen pe­dig a KISZ-szervezetekre, amelyek a kommunistává érés nagy és kimeríthetetlen iskolái ebben a gyáregység­ben is. Jellemző, hogy a legtöbb esetben az egyik ajánló a KISZ-szervezet vezetősége, amely a mozgalmi munkától a politikai érettségig tud vé­leményt mondani a leendő párttagról. Ilyenformán a KISZ-szervezet is szerepet vállal a pártépítésből, ugyan­akkor az új párttagokkal so­rait is erősíti. A fiatal párt­tagok ugyanis leginkább el­ső pártmegbízatásaikat a KISZ-ben végzik. A szövő­dés KISZ-esek sorában 20 párttag dolgozik, a gyárrész­leg KISZ-eseinek pedig mintegy 15 százaléka tagja a pártnak. A tagfelvételi munkát itt is ahhoz a gyakorlati köve­telményhez igazították, ame­lyet az MSZMP XI. kong­resszusa határozata nyomán véglegesített a Politikai Bi­zottság 1975. szeptember 23-i döntése. Azóta a pártba je­lentkezők — jóval a felvéte­lüket tárgyaló taggyűlés előtt — kézikönyvből és egyéni tanulással elméleti és politikai alapismereteket sa­játítanak el. Az így szerzett ismereteket pedig megbeszéli velük egy megbízott és fel­készült aktivista, konzultáns. Hogyan folyik ez a felkészí­tési munka az újszegedi szö­vődés pártalapszervezet gya­korlatában? A konzultáns itt az alapszervezet vezetőségé­nek tagja, oktatási felelős, és az ipari tanulók gyakorlat­­vezetője. Legtöbbet ő van együtt a fiatalokkal és nem­csak a szakmára tanítja, ha­nem politikai kérdésekben is eligazítja őket. Innen van az, hogy a szakmunkásvizsgát tett fiatal kikerül a gyakor­­­­latvezető hatásköréből, de nem vesz szem elől, mint konzultáns, aki figyelemmel kíséri útját a KISZ-szerve­zeten át addig a pontig, amíg tényleg úgy konzultál vele, mint akit felkészít a pártba való felvételre. Ezalatt közvetlen kapcso­lat alakul ki a leendő párt­tag és a konzultáns között. Mondhatni, hogy ez a kap­csolat a pártdemokrácia gyakorlására is ösztönzi a jövendő párttagot, aki — ha addig nem nyilvánított vé­­leményt szerénységből a szá­mára tisztázatlan kérdések­ben — feloldódik, kérdez, problémáira választ kér. Ez a gyakorlat és közvet­lenség addig is meg­volt itt, amíg nem kézikönyvből kel­lett felkészülniük a párttag­nak jelentkezőknek. Akkor szemináriumokkal, politikai előadásokkal, társadalmi munkában való részvétellel készítették elő a párthoz ve­zető utat. Ez a módszer meg­maradt továbbra is, de az egyéni tanulással biztosított felkészítés, valamint a vis­­­szakérdezés a tanultakról eredményesebb, közvetlenebb és természetesebb azért is, mert közben olyan kapcsolás alakul ki a párttagnak je­­lentkező és a konzultáns kö­zött, hogy egyaránt meggyő­ződnek emberi tartalmukról A konzultáns személyi, szakmai, politikai felkészült­sége a legfontosabb tényezők egyike a pártépítésben. Itt­­ tájékoztatott Kószó Ilona, az alapszervezet titkára — jól választották ki a konzul­tánst Márki Katalin, az ipa­ri tanulók gyakorlatvezetője személyében. Szövőnő volt, a munka mellett elvégezte a textilipari technikumot, most pedig a marxizmus—leniniz­­mus egyetem esti tagozatá­nak hallgatója. Munkája persze nem csökkenti a párt­szervezet tagjainak tevé­kenységét a párttagnak al­kalmasok kiválasztásában, a pártéletre felkészítésben. Ilyenformán kollektív mun­ka ez, együttműködés az ajánlók, a konzultáns, a párt­­csoportbizalmiak, az alap­szervezet vezetősége között. A konzultáns munkáját itt és más alapszervezetben is segíti, irányítja a gyári párt­­bizottság háromtagú párt­építési bizottsága, összetéte­lében ugyancsak tekintély­nek örvend ez a kollektíva, amelynek tagjai: Palotás László főművezető, a szövő­dő alapszervezetének vezető­ségi tagja; Széll József fő­művezető, Szappanos Lajos művezető, a vállalat fegyel­mi bizottságának tagja. Ők azok, akik a konzul­tánsok nyomában járnak, ha úgy tetszik, ellenőriznek is. Felkeresik a párttagnak je­lentkezőket, elbeszélgetnek velük úgy, hogy észre sem veszik: vizsgáznak elméleti és politikai alapismeretekből, miközben szóba kerül a csa­lád, az otthon, a gyár élete, a munkahelyi légkör, a szo­cialista brigád eredménye és gondja. Ugyanakkor meggyő­ződnek róla, hogy a kijelölt konzultáns hogyan végezted a rábízott munkát, hol szo­rul esetleg ő is segítségre. Ezt az összegezést megint csak érdemben elemzik, bí­rálják felül, ugyancsak a gyári pártbizottság fórumán. Lednitzky Pálné, a pártbi­zottság szervező titkára fog­ja össze a konzultánsok mun­káját és ad számot végső soron a végrehajtó bizott­ságnak, hogy a pártépítés rendben folyik ebben a gyár­egységben is. Lődi Ferenc

Next