Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

2 L. Brezsnyev fogadta Piotr Jaroszewiczet • Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin miniszter­­elnök, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja kedden a Kremlben fogadta Piotr Jaroszewicz lengyel kor­mányfőt, a LEMP KB PB tagját, aki munkalátogatá­son tartózkodik a Szovjet­unióban. Leonyid Brezsnyev a mos­tani ötéves terv megvalósí­tása érdekében a párt által kifejtett politikai és szerve­ző munkáról beszélt. Szólt arról a tömegméretű szocia­lista munkaversenyről is, amely nagy szerepet játszik a termelés hatékonyságának és a termékek minőségének javításában. Piotr Jaroszewicz tájékoz­tatta a szovjet vezetőket a Lengyel Egyesült Munkás­párt második országos érte­ légkörben folyt le­ kezdetének eredményeiről és a párt VII. kongresszusán a társadalmi-gazdasági fejlő­dés érdekében hozott határo­zatok megvalósítását szolgáló intézkedésekről. A megbeszélésen nagy fi­gyelmet szenteltek a szov­jet—lengyel együttműködés kérdéseinek. Mindkét fél elégedetten szólt az eddig végzett munka eredményei­ről, és hangsúlyozta a két ország népgazdaságai közöt­ti kapcsolatok fejlesztésének és elmélyítésének a koope­ráció és a gyártmányszako­­sítás mind kétoldalú, mind a KGST-n belüli bővítésének szükségességét. A beszélgetés során a felek rámutattak, hogy egészében kedvezően alakul a nemzet­közi helyzet a béke és a szo­cializmus javára, és ebben nagy szerepe van a szocia­lista közösség országainak. A találkozó meleg, baráti Levegőt fúvattak a Szal­ut–S űrállomásra a Moszkva (MTI) Levegőt fújtak át a Prog­ress űrhajó tartályaiból a Szaljut–6 űrhajóra kedden az űrhajósok. A levegőután­­pótlásra azért volt szükség, mert Romanyenko és Grecs­­ko űrsétájánál — pontosab­ban ellenőrző „kiszállásá­nál” — valamint a szemét eltávolításánál az űrállomás levegőjének egy részét a lég­zsilip kinyitásakor elvesztet­ték. Bár a berendezések ál­landóan gondoskodnak a le­vegő felfrissítéséről, szükség van arra is, hogy friss után­pótlással töltsék fel a kész­letet. Plenáris ülés Belgrádból • Belgrád (MTI) A belgrádi európai biztonsági és együtt­működési találkozó kedd délelőtt plenáris ülést tartott, majd pedig szerkesztő bizott­ságai és albizottságai tanácskoztak. A plenáris ülésen többek között felszó­lalt a portugál, svéd, jugoszláv, román, szovjet, máltai és amerikai delegáció ve­zetője. A szerkesztő bizottságok és albizottságok napirendjén változatlanul a találkozó zá­ródokumentumának megfogalmazása sze­repel, a plenáris üléseken a küldöttségve­zetők politikai kérdésekről is véleményt cserélnek. A Szovjetunió és a szocialista országok küldöttségei a legutóbbi üléseken újból fel­hívták a figyelmet arra, hogy a záródo­kumentum megfogalmazása a kívántnál lassúbb ütemben halad. Ennek oka az, hogy néhány nyugati delegáció részben halogató taktikát alkalmaz, részben foly­tatja propaganda jellegű támadásait egyes szocialista országok ellen. Az időhúzással szemben a semleges és el nem kötelezett országok részéről is fo­kozott türelmetlenség nyilvánul meg, s nem hivatalos formában, a semleges or­szágok csoportja azt keresi, hogy milyen új megfogalmazásokkal lehetne az egy­öntetűség elve alapján elfogadható záró­­dokumentumot kidolgozni. Bár a találkozó mostani, zárószakasza harmadik munkahetébe lépett, sok nehéz kérdés megoldása továbbra is várat ma­gára. A küldötteknek elég kevés idő áll a rendelkezésükre. Tény, hogy a gyorsabb előrehaladást a többi között az a tudat is nehezíti, hogy a 35 ország képviselői a helsinki csúcskonferencia óta ezúttal elő­­­­ször ülnek közös tárgyalóasztal mellett, s mostani állásfoglalásaik hivatkozási ala­pul szolgálnak majd a későbbi, hasonló tí­pusú értekezleteken. Argentine, a mundia­ országa Labdarúgó eltűnéséről egyelőre nem érkezett hír a világbajnokság színhe­lyéről, Argentínából. Az eltűntek lis­táján — ha a hosszú névsort egyálta­lán össze lehetne állítani — szerepelne viszont ügyvéd, kommunista párttag tiszteletbeli amerikai konzul, parla­menti képviselő, szakszervezeti vezető, rendőrfőnök, újságíró, személyi test­őr, külföldi menekült, sőt apáca is. „Eltűnt” — ez legtöbbször azt jelenti, hogy az áldozat már nincs az élők so­rában, csak éppen nem tudni, hogy ki, hol és mikor végzett vele. „Eltüntetéssel” vádolható fegyveres szervezet több is működik az ország­ban. A legnagyobb a Montoneros, a perónista mozgalom fegyveres szárnya. Kisebb, de hírek szerint szervezettebb az általában trockistának mondott ERP, a Nép Forradalmi Hadserege, és ugyancsak a­­ szélsőbaloldalhoz tartozik a maoista ..Munkáshatalom’’ szervezet. Velük szemben áll a három A betű­vel jelzett Argentin Antikommunista Szövetség. És beavatkozik a hadsereg is, de szerepe korántsem egyértelmű. A tábornokok mégis visszajönnek Argentínában az államfői palota, a Casa Rosada lakói nem egyszer ér­keztek vagy távoztak már szokatlan­ módon. Negyvenöt év alatt tizenöt el­nöke volt az országnak, s köztük olyan is, akinek hatalma mindössze huszon­négy óráig tartott. 1973-ban pedig példátlan meglepetés volt, hogy a tá­bornok-elnök, Alejandro LanuSse ön­ként adta át a hatalmat, demokratiku­san megválasztott utódjának, aki az­tán lemondott a száműzetésből diadal­masan visszatérő Juan Domingo Pe­rón javára. Perón a második világhá­ború után tíz évig állt az ország élén, és amikor megbukott, a gazdasági ne­hézségek még nem váltak észrevehető­vé. A gondokkal az egymást követő katonai junták és konzervatív pol­gári kormányok sem tudtak megbir­kózni, és ez magyarázza Lanusse ön­kéntes távozását is. Akkor Buenos Aires utcáin a katonákról azt skan­dálták az emberek: „Se van, se van y nunca volverán”, vagyis: elmennek, és soha nem is térnek vissza. Mégis be­következett, amit mindenki lehetetlen­nek tartott: a helyzet még rosszabb lett, különösen Perón halála után, amikor második felesége, az egykori táncosnő, az Isabelita néven ismert Maria Estella Perón lett az elnök. így történhetett, hogy a polgári hatalom alig három éve után mindenki szinte várta a katonai hatalomátvételt, amely megint szokatlan módon­­ késett, mert a tábornokok nem szívesen vet­ték át a csődtömeget. 1976 márciusá­ban a kormányhivatalnokok elkezdtek csomagolni, az aktákat és a képeket hazavitték az irodából, és vártak. A hangulatot jelzi egy külföldi napilap szalagcíme a hatalomátvétel másnap­ján: ..Megtörtént a katonai puccs Ar­gentínában”. Katonák katonák ellen A junta egy eredményt máris fel­mutathat: a helyzet nem lett rosszabb. Első számú ígéretét, a terrorizmus megfékezését azonban nem tudta be­váltani. Főleg azért nem, mert inkább csak a baloldali szervezetek ellen in­dult hadjárat, és a módszerek csak el­keseredettebbé tették a szélsőséges vá­rosi gerillákat. „Legfeljebb hat óránk van, hogy egy fogolyból infor­mációt csikarjunk ki, különben nem tudjuk elfogni a társait. Hát így ál­lunk...” — mondta a különítmények egyik tisztje. Azt mondják, hogy erről csak rész­ben tehet a junta vezetője. Rafael Videla tábornok, akit így hívnak: „La Huela”, a csont. Nem azért, mert olyan kemény katona, hanem mert olyan sovány. Ő a „nemzeti-liberálisnak” mondott mérsékeltebb tisztek közé tartozik, csakúgy, mint a szárazföldi erők vezérkari főnöke, Viola tábornok, és az elnöki iroda vezetője, Villareal. A „három V” elérte, hogy jó néhány tisztet nyugdíjaztak azok közül, aki­ket jellemző módon „pinochetistának” neveznek. A helyi parancsnokok kö­zött azonban még sok ilyen van. Egy eset a sok közül: egy befolyásos apa magát Villareal tábornokot értesítette fia eltűnéséről. Nyomozás indult rá­bukkantak egy házra az Első Hadse­reg főhadiszállásának közelében, és másfél órás, szabályos tűzharcot vív­tak a fiú kiszabadítására. A sebesült védők között a hadsereg két őrnagya is ott volt mert az „eltűnteket” nem gerillák tartották fogva, hanem a tisz­tek a szomszédos főhadiszállásról. A tit­kos kínzóközpontokban Hitler-képeket és horogkereszteket találtak, így aztán nem meglepő, hogy a fegyveres cso­­portok száma a zsidók védelmi szerve­zetével is gyarapodott Egyelőre — az erőszakhullám becs­léseken alapuló mérlege szerint — az eltűntek száma húszezer körül lehet, a börtönökben pedig tizenkétezer po­litikai fogoly van. Nemcsak a terroristák elleni fellé­pésben vannak nézetkülönbségek a „három V” és a pinochetisták között. „Először fordult elő Argentínában, hogy egy puccs után az első intézke­dés nem a kommunista párt betiltása volt. Ezek a katonák már nem a ré­giek” — mondta a párt egyik vezető­je. A csendes hatalomátvétel után a kommunista pártot — a szélsőjobbol­dali csoportoktól eltérően — nem til­tották be, csak „felfüggesztették”, ép­pen úgy, mint például a Perón híveit, a polgári radikálisokat, vagy a ke­reszténydemokratákat. A pártoknak arra is van lehetőségük, hogy tanács­kozásokat tartsanak. Vezetőik leg­utóbb ebben a hónapban sürgettek párbeszédet a juntával az erőszakhul­lám megfékezéséről és a gazdaságpoli­tikáról. A párbeszédet korábban Vide­la is felajánlotta, de­­ nyilván a pi­nochetisták befolyása miatt — ebből eddig semmi sem lett. Annyi tehát eddig bizonyos, hogy ez a katonai rendszer nem olyan dikta­túra, mint amilyen a szomszédban, akár Chilében, akár Brazíliában mű­ködik. Ami viszont klasszikusan jobboldali, az a gazdaságpolitika. Az infláció egy év alatt több száz százalékos, és az áremelkedést a bérek nem követik. Lelkes szurkolók Bármilyen is a közbiztonság és a gazdasági helyzet, a beszédtémák kö­zött továbbra is a legfontosabbak közé tartozik a foci. A stadionokban a szurkolók természetesen latinos temperamentummal biztatják csapatu­kat, de az ütemes tapsba nem­egyszer politikai jelszavak is kevered­nek. Tavaly, amikor a cordobaiak Ro­­sarióban játszottak, és a vendég szur­kolók a rendőrökre támadtak, azok pedig a tömegbe lőttek, az egész sta­dion egy emberként a baloldali geril­lákat kezdte éltetni. Azt mondják, a „régi szép időkben” még Perón nevét kiáltották ütemesen a lelátókról. Vál­toznak tehát az idők, és ennek jele, hogy az egykor kitűnő telefonhálózat ma már szinte használhatatlan. Nem csoda, hiszen a telefonközpontokban is gyakran robban bomba, sőt — bár­mennyire hihetetlen is — a földből egyszerűen kilopják a kábeleket. Vi­lágbajnokságot viszont nem lehet rendezni telefon nélkül. A kormány, amely presztízskérdésnek tekinti a nagy eseményt, gyorsan több millió dollárt juttatott az állami telefonválla­latnak, hogy a mundial idején a sajtó jól dolgozhasson Bedő Iván Szerda, 1978. február 1. Magyar—vietnami gazdasági tárgyalások lyet az MSZMP, a Magyar Népköztársaság kormánya és a nép nyújtott Vietnamnak nemzeti felszabadító harcá­hoz, illetve nyújt napjaink­ban Vietnam újjáépítéséhez Végezetül kifejezte remé­nyét, hogy Vietnam és Ma­gyarország testvéri együtt­működése, baráti szolidaritá­son nyugvó kapcsolata szün­telenül erősödik majd. Kedden délután Huszár István és Le Thanh Nghi, a VKP KB PB tagja, miniszterelnök-helyettes, a Vietnami Állami Tervbi­zottság elnöke aláírta a gazdasági együttműködés továbbfejlesztését előirány­zó dokumentumokat.­­ A most befejeződött ma­gyar—vietnami megbeszélé­seken a felek áttekintették a jelenlegi ötéves tervidőszakra szolgáló gazdasági megálla­podások eddigi teljesítését és kijelölték a további ak­tuális tennivalókat. A tárgyaló felek egybe­hangzóan úgy ítélték meg, hogy Magyarország és Viet­nam gazdasági kapcsolatai eredményesen fejlődtek az elmúlt években. Ezt jól jel­lemzi, hogy a kölcsönös áru­szállítások volumene megha­ladta a tervezettet és az együttműködés új elemeként termelési kooperáció alakult ki a népgazdaság egyes ága­zataiban. A tárgyalásokon munkaprogramot hagytak jóvá az együttműködés középponti elemeinek ki­dolgozására, hazánk és Vietnam a kapcsolatok fej­lesztése során egyezteti középtávú népgazdasági terveit. A tárgyalásokon egyúttal meghatározták a következő ötéves tervek egyeztetésének alapjául szolgáló fő irányo­kat és ágazatokat. A hanoi eszmecsere min­den bizonnyal meggyorsítja a magyar—vietnami kapcso­latok fejlesztésének folyama­tát A tárgyalásokról kedden kiadott közlemény hangoz­tatja országaink kölcsönös érdekeltségét a hosszú távú együttműködés bővítésében. 0 Hanoi (MTI) Pham Van Dong, a VKP KB PB tagja, miniszterelnök, kedden fogadta Huszár Ist­vánt, az MSZMP KB PB tag­ját, miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal el­nökét, aki gazdasági küldött­ség élén tartózkodik Viet­namban. A találkozón jelen volt Karsai Lajos, a Magyar Népköztársaság hanoi nagy­követe is. A szívélyes, baráti légkörű találkozón Pham Van Dong és Huszár István beható eszmecserét folytatott a sokoldalúan fejlődő magyar—vietnami kapcsolatokról. A VSZK miniszterelnöke nagyra értékelte a két or­szág eredményes társadalmi, politikai és gazdasági együtt­működését. Hangoztatta to­vábbá, hogy fel kell kutatni a kölcsönös érdekeket kielé­gítő, hosszú távú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Pham Van Dong meleg hangon mondott köszönetet azért a támogatásért, ame- Értekezlet Algírban • Algír (MTI) Abdelaziz Buteflika algé­riai külügyminiszter, a „szi­lárdság frontjának” csúcsta­lálkozóját előkészítő külügy­miniszter értekezlet keddi megnyitó ülésén keményen bírálta Szadat egyiptomi el­nököt, aki — mint mondotta — „romba döntötte az arab nemzet vívmányait, szétzúzta az arab országok szolidaritá­sát és gyengítette az arab ügyet”. Tavaszi leszerelési ülésszak • Genf (MTI) Kedden a svájci konferen­ciavárosban 30 ország képvi­selőinek részvételével meg­nyílt a genfi leszerelési­ bi­zottság tavaszi ülésszaka. Ez volt a bizottság 707. ülése azóta, hogy a testület 1962- ben megkezdte tevékenysé­gét. Elsőként Viktor Lihacsev nagykövet, a Szovjetunió kép­viselője szólalt fel. Beszédé­ben elismeréssel szólt a nem­zetközi kapcsolatok terén az utóbbi időszakban bekövet­kezett pozitív változásokról. Rámutatott: a világ országai­­nak mindent meg kell ten­niük a nemzetközi enyhülés elmélyítése és megszilárdítá­sa érdekében, abból a célból, hogy e folyamat általánossá és visszafordíthatatlanná vál­jék, és hogy a politikai eny­hülés katonai enyhüléssel egészüljön ki. — A Szovjetunió a továb­biakban is kész egyezményt kötni a legradikálisabb le­szerelési intézkedésekről — jelentette ki a szovjet nagy­követ. OKLEVÉL A NYELVTUDÓSNAK Szabó T. Attila, a kolozs­vári Babes-Bolyai egyetem nyugalmazott professzora, az újabb magyar nyelvtudo­mány egyik legjelentősebb élő személyisége, a nyelvtu­domány történeti ágában olyan értékes anyagot gyűj­tött amely alapján a nyelv­­tudóst a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Az erről szóló hi­vatalos akadémiai oklevelet kedden a kolozsvári Belve­­dere-szálló különtermében rendezett ünnepségen adták át a nyelvészprofesszornak. SZAKSZERVEZETEK — A MONOPÓLIUMOK ELLEN A nemzetközi monopóli­umok munkáselnyomó tevé­kenysége elleni szakszervezeti harcról, e szakszervezeti te­vékenység nemzetközi össze­fogásának lehetőségeiről kez­dődött kedden kétnapos ta­nácskozás a SZOT székházá­ban. Az értekezletet a szak­­szervezeti világszövetség ille­tékes bizottsága hívta össze, s ezen az SZVSZ képviselőin kívül részt vesznek a finn, francia, indiai, japán, ma­­gyar, olasz és szovjet szak­szervezeti központok szakér­tői, valamint a munka világ­­szövetségének képviselője. KOZMIKUS PÁLYÁZAT „Kozmikus pályázatot” hir­­det a moszkvai rádió magyar nyelvű adása hallgatói szá­­mára is. A hallgatóknak há­rom kérdésre kell válaszol­niuk: ki volt a világ első űr­hajósa, aki megkerülte a Föl­det űrhajóján, s mikor került sor erre a történelmi ese­ményre; mi a sajátossága a Szaljut–ß űrállomással most folyó kísérletsorozatnak; a­melyik az a nemzetközi szer­vezet, amelyik a szocialista országok űrkutatási együtt­működését megvalósítja. A három kérdésre a pályázók­­nak legkésőbb március 15-ig el kell juttatniuk válaszukat a moszkvai rádió magyar adásához. A nyerteseket 1978. április 12-én, a repülési és űrhajózási világnapon sorsol­ják ki. FOLYTATÓDNAK A TÁRGYALÁSOK Az első jelentések szerint az amerikai közvetítési kí­sérlet nem hozott áttörést az egyiptomi és az izraeli állás­pont közelítésében. Mohamed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszter kedden, Alf­­red Atherton amerikai kül­ügyi államtitkárral tartott kétórás eszmecseréje után hangoztatta, hogy Egyiptom továbbra is számos kérdés­ben más nézeteket vall, mint Izrael

Next