Délmagyarország, 1978. március (68. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-17 / 65. szám

Péntek, 1978. március 17 Útszélesítés * A Felső Tisza-parti Gim­názium feletti részét a Bel­város felől a Hajós utcán át közelíthetik meg a jármű­vezetők. A korábban felsze­dett villamossínek helyével most szélesítik az utat, hogy azok a járművek is elférje­nek a terelőút úttestjén, me­lyek nehézkesebben „veszik a kanyart”. A forgalomtere­lés a Római körút lezárása, s a hídépítés miatt vált szükségessé. Ács S. Sándor felvétele. Kezdődik a Nagyszínház felújítása Zenei előadások a Szabadság filmszínházban Tájékoztató a változásokról „A mozi a színház felújí­tása miatt zárva!” — ezzel a nagybetűs felirattal talál­kozik a szegedi járókelő a Szabadság filmszínház bejá­ratánál. Mint arról már be­számoltunk, a mozi március elsején játszott utoljára, s a Nagyszínház felújítása idején ez az épület ad ott­hont a Szegedi Nemzeti Színház zenei részlegének. A témával összefüggő kér­désekről tartott tegnap, csü­törtökön délután sajtótájé­koztatót a megyei tanácsnál dr. Müller Józsefné, a me­gyei tanács vb művelődés­­ügyi osztályának vezetője. Az eseményen ott volt dr. Koncz János, a megyei párt­bizottság titkára, Deák Béla, a városi pártbizottság titká­ra, Forgó Pál, a városi ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának vezetője, valamint a színház és a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat Vezetői. Közel száz esztendeje, 1883-ban épült föl a nagy árvíz utáni hatalmas lendü­lettel a Szegedi Nemzeti Színház. Fennállása alatt a háromtagozatossá terebélye­sedett színház nagy és ne­mes hagyományokat terem­tett, az ország művészeti éle­tének egyik bázisa lett. A felszabadulást követően már felmerült egy kisebb színház létesítésének terve. Tavaly a már felújított Kisszínházban e prózai társulat korszerű otthonra talált. Ez volt a feltétele annak, hogy a tíz esztendővel ezelőtt jogosan felvetődött felújítás gondo­lata felgyorsuljon, s mos­tanra a halaszthatatlan meg­valósulás küszöbéhez érkez­zen. A méreteiben is hatal­mas, funkciójánál fogva kü­lönleges építészeti, technikai stb. körülményeket követelő felújítási munkálatok meg­kezdésének egyik alapvető feltétele volt a zenés tago­zat speciális igényeit kielé­gítő (nagyméretű színpad, zenekari árok, jó akusztika) átmeneti otthonának megta­lálása. Egy esztendeje is­t­ért, hogy ezeknek az igé­nyeknek a Szabadság film­színház felel meg leginkább. A március elsején bezárt moziban a napokban kezdő­­dik el a mintegy féléves át­alakítás. Tizenegymillió fo­rintot követel, hogy a szín­ház opera- és operett-társu­lata otthonra lelhessen, meg­teremtődjenek azok az ob­jektív feltételek, amelyek el­engedhetetlenül szükségesek a művészi munkához. A ter­vek szerint a művészek no­vemberben kezdhetik az évadot az átalakított mozi­ban, ahol opera és operett mellett hangversenyeket is tarthatnak. Mintegy 600— 650 férőhely várja majd a zenerajongókat. A mozi átalakításával együtt kezdődnek meg a Nagyszínház felújítási mun­kálatai, a tetőn már dolgoz­nak. A CSOMITERV által készített tanulmányterv sze­rint ez az aprólékos, újsze­rű és már eddig is sok vá­ratlan fordulatot, meglepe­tést tartogató munka körül­belül 210 millió forintba ke­rül. A kivitelezést a DÉLÉP vállalta, számos alvállalkozó közreműködésével. Szeretnék elérni, hogy négy év múlva, de legkésőbb a színház épí­tésének centenáriumi évé­ben, 1983-ban megszépülve, modern berendezésekkel, korszerű feltételekkel nyit­hasson a színház. Az épület külső képe nem változik, hi­szen az eklektikus, védett épület városképi jelentősé­gű, s nagyszerűen illeszkedik a környezetbe. A tervek sze­rint a színpad avult beren­dezését is modernre cserélik, a nézőtér szerkezetében nem változik, viszont a közönség forgalmi része megújul. Az átmeneti idő változá­sai rontják a város közmű­velődési és szórakoztatási helyzetét, de minden bizon­­nyal megéri, hiszen néhány év múlva a megújult, meg­szépült színházzal kamatos­tól kapjuk majd a művé­szi élményeket. Az átszer­vezéssel a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat nehéz helyzetbe került, hiszen a megye legnagyobb és leglá­togatottabb filmszínháza­i az elmúlt évben 600 ezer né­ző fordult meg itt — esik ki a struktúrából. A hiányo­kat többféleképpen igyekez­nek megszüntetni. Az 1978— 79-es évadban kísérletképpen az átalakított Szabadság mo­ziban heti két alkalommal filmvetítéseket is rendeznek. A két színi évad közötti nyá­ri szünetben teljesen a mozi veszi át az épületet. Az új­szegedi szabadtéri színpadon ez év májusától kora őszig megoldják a szabadtéri ve­títéseket. A Vörös Csillag mellett a Fáklya vette át a premiermozi szerepét, vi­szont kevés az utánjátszó­­hely. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy a November 7. Művelődési Központban ezentúl heti háromszor tar­tanak vetítési napot, s be­kapcsolják a Postás és Du­gonics filmszínházakat is. A moziüzemi vállalat jelentős veszteségének csökkentésére a Kulturális Minisztérium filmfőigazgatósága könnyí­téseket alkalmazott, a kiesé­­ többi részét pedig a megyei tanács vállalta magára.­­ A színháznak is lesznek bevé­teli hátrányai a kisebb néző­tér miatt, ezt a városi tanács egyenlíti ki. A színház vezetői elmond­ták, a lehetőségeket mérle­gelve a mostani megoldás tűnik a legkedvezőbbnek. Ez azonban alapvetően befolyá­solja a következő évad mű­sortervét. A Nagyszínházban április második felében tart­ják az utolsó előadást, utána megkezdődik a kiköltözés. A tervek szerint novemberben a színház zenei részlege az idei évadban elkészülő két előadással,­ a Bohémélettel és a Nebántsvirággal nyit. Az operatársulat eddigi koncep­ciója alapvetően nem válto­zik, de elsősorban a díszle­tet érintő kérdésekben meg­alkuvásokra kényszerülnek. Ennek ellensúlyozására spe­ciális vetítőberendezést sze­relnek fel. Dr. Koncz János hozzá­szólásában hangsúlyozta en­nek a fontos munkának a politikai jelentőségét is. Megállapította, hogy művé­­szetpolitikai céljaink, köz­­művelődési feladataink meg­valósításának tükrében a színház, mint kisugárzó al­kotóműhely, állandó és fo­lyamatos jelenléte a város­ban nem lehet vitatéma. Az elkövetkezendő években a munkálatok miatt néha bi­zonyára kellemetlenségekkel is fognak találkozni a város lakói, művészetszeretők. Sok türelemre, megértésre és segítő szándékra lesz szük­ség, de bízhatunk a terve­zők, kivitelezők és a felet­tes hatóságok jó szándékában és felelősségtudatában. S ab­ban, hogy az építés centená­riumára egy minden korsze­rű igényt kielégítő, nagysze­rű, megszépült színházépü­lettel leszünk gazdagabbak. T. L. 3 Kérdések, válaszok Pártnap a József Attila Tudományegyetemen A József Attila Tudomány­­egyetem aulájában pártnapot tartott tegnap, csütörtökön délután Török József, a Sze­ged városi pártbizottság első titkára. A tudományegyetem kommunistáinak kérdéseire is válaszolva a gazdaságpoli­tika időszerű kérdéseiről és várospolitikai témákról be­szélt. Az egyetemi pártalap­­szervezetektől előzetesen ös­­­szegyűjtött kérdések arról tanúskodtak, hogy az intéz­mény oktatóit, dolgozóit, hallgatóit élénken foglalkoz­tatják az ország gazdaságá­nak feladatai; természetes igényük azonban, hogy minél több konkrét információval rendelkezzenek a helyi gaz­daság- és várospolitika idei terveiről, a végrehajtás lehe­­tőségeiről-módjairól. A párt­nap előadója ezt az informá­cióigényt elégítette ki azzal is, hogy átfogó gazdaság­­politikai témákról szólva sze­gedi példákkal világította meg tennivalóinkat. Török József az üzemi és a szövetkezeti demokrácia fejlődéséről szólva például hangsúlyozta: Szegeden a vállalatoknál, valamint a 32 ipari és a 7 mezőgazdasági szövetkezetben a kialakult demokratikus fórumoknak rendkívüli jelentőségük van — a vállalati, szövetkezeti irányítás segítésében, a mun­kaerő-gazdálkodás, a munka­helyi közérzet javításában, a legkülönbözőbb gazdasági fel­adatok megoldásában. A je­lenlegi feladat: javítani a kialakult fórumok, demok­ratikus szervezetek tartalmi tevékenységét. Hogy az egyetemen is gyakori beszédtéma a beru­házások, az építési kapacitás témái — jelezték a kérdések. Az előadó nyíltan tárta föl azokat a gondokat, körülmé­nyeket, amelyek Szegeden nehezítik az építőipari kapa­citás még szervezettebb fel­­használását. Megállapította: az idén jelentős sikereket ér­hetünk el az építőipari ka­pacitás jobb felhasználásá­ban, következésképpen a be­ruházási feszültségek csök­kentésében is. Részletesen szólt a mostani tervidőszak nagyobb beruházásairól, s kiemelte az idén kezdődött építkezéseket. A város gazdasági életé­ben ugyanolyan jelentőségű a munkaerő-gazdálkodás kér­dése, mint általában az or­szágban. Török József fel­sorolta azokat a sajátos in­tézkedéseket, amelyekkel az itteni munkaerőgondokon kí­vánnak enyhíteni. Rámuta­tott: sürgető szükség a váro­si gyermekintézmények fej­lesztése, hiszen a gyermek­­gondozási segélyt igénybe vett szülők jelentős munka­erőt képviselnek. Fontos, hogy mind több szegedi vál­lalat térjen át a bértömeg­­- gazdálkodásra, felszabadítva így a munkaerőt a bérszín­vonal-gazdálkodást folytató vállalatoknál. Ugyancsak fi­gyelembe vették a munka­erő-szükséglet alakulását a városi beiskolázási tervek el­készítésekor is, amelyben fontos szerepe van a szak­mai képzés fejlesztésének. A város gazdasági életét érintő további kérdések kö­zött szerepeltek az ipar szer­kezeti változásairól, az olaj­kitermelés és feldolgozás jö­vőjéről, az ipartelepítés ter­veiről, a mezőgazdasági ter­mékeket feldolgozó gyárak további fejlesztéséről érdek­lődők. Természetes módon kerültek az egyetemi párt­napi témák közé azok a kér­dések, amelyek a Szegeden összpontosuló szellemi tőke felhasználására vonatkoztak. Ezzel kapcsolatban kifejtette az előadó: jól kimutatható, hogyan és miben segítik a város fejlődését az itt mű­ködő tudományos intézetek, oktatási intézmények és ku­tatóhelyek. A szellemi erők felhasználásáért azonban sok még a tennivaló, a mostani­nál nagyobb mértékben le­hetne igénybe venni a vá­rosban alkotó értelmiségiek, kutatók produktumait, vá­rosfejlesztési javaslatait. A városépítés gondjait is magukénak érzik az egyetem oktatói, hallgatói, dolgozói — mutatta a hosszú távú fej­lesztési programról, a közle­kedésről (gép­kocsi-szolgálta­tásról, trolibusz-útvonalak­ról) és persze a lakásépítés­ről fogalmazott számos kér­dés. A pártnapi eszmecsere, a nyílt, őszinte hangú kérdé­sek és válaszok is nyilván­valóan segítenek abban, hogy előbbre lépjünk a város szel­lemi tőkéjének felhasználá­sában. Nukleáris medicina Az atomenergia ma már nélkülözhetetlen eszköze a gyógyításnak, békés felhasz­nálásának legnemesebb for­mája az orvosi alkalmazás. Segítségével számos beteg­ség megelőzhető, felfedezhe­tő és gyógyítható. A hazai és külföldi nukleáris medi­cina jelenlegi színvonaláról ad áttekintést a Magyar Or­vostudományi Nukleáris Tár­saság II. kongresszusa, amely csütörtökön kezdődött meg Budapesten, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara épületé­ben. Bodó Iván, a társaság el­nöke köszöntötte a megjelen­teket, ezt követően Zsögön Éva egészségügyi államtitkár üdvözölte a kongresszus mintegy 200 hazai és külföldi résztvevőjét. A magyar nuk­leáris medicina elismerését jelenti, hogy részt vesznek a kétnapos tanácskozáson szak­emberek Európa csaknem va­lamennyi országából, vala­mint a Vietnami Szocialista Köztársaságból és az Ameri­kai Egyesült Államokból is. Készülődés a BMIV-re Eddig 27 országból és Nyu­­gat-Berlinből jelentkeztek kiállítók a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárra, amely két hónap múlva, május 17-én nyitja kapuit. Szakosított bemutatóként a vásár ötödik alkalommal tár­ja fel a beruházási eszközök nemzetközi kínálatát. Ezúttal is nyolc nagy árucsoportban, mégpedig a műszeripar; a híradástechnika, az irodag­íp és számítástechnika; a villa­­mosenergia-termelés és gép­gyártás ; a fémmegmunkálás és kohászat; az építőipar, a klímatechnika és a vízgépek; a járműipar; a könnyűipari alapanyag- és gépgyártás, valamint a vegyipar és a bá­nyászat szekciójában vonul­tatják fel a hazai és a kül­földi kiállítók termékeit A kilencnapos vásáron öt alka­lommal rendeznek szakmai napot. Egyéves szünet után az idén ismét folytatták a vá­sárközpont korszerűsítését. Lebontották a 600 négyzet­­méter alapterületű 28-as pa­vilont és az 1700 négyzet­­méteres 10-es csarnokot, amelynek helyével bővítették a vásárcentrum főterét. A fe­dett kiállítási terület csök­kentését bőven pótolják a megnyitásig felépülő 3700 négyzetméteres „F” jelű csar­nokkal. Átadják az 500 négy­zetméteres szolgáltató- és ke­reskedelmi pavilont is, amely­nek üzletsorában különféle iparcikkeket, emléktárgyakat vásárolhatnak majd a láto­gatók. (MTI) Magyar—mongol barátsági gyűlés Magyar—mongol barátsági gyűlés színhelye volt tegnap a szegedi Kossuth-laktanya. Az internacionalizmus jegyé­ben emlékeztek meg a Mon­gol Néphadsereg születésé­nek 57. évfordulójáról. Ez alkalommal az alakulat ven­dége volt és életével meg­ismerkedett Bandarija Dü­­gerszüren, a Mongol Népköz­­társaság budapesti nagykö­vete. Ott volt Nagy László, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese, és Deák Béla, a szegedi városi párt­­bizottság titkára is. Kajdi Ferenc ezredes mon­dott megnyitót az ünnepi ka­tonagyűlésen, majd Topor István alezredes méltatta a testvéri ország népének, had­seregének eredményeit a szocializmus építésében és annak védelmében. Az ala­kulat mongol vendége szólt a Mongol Néphadsereg harci útjáról, a mongol nép szo­cializmust építő munkájá­ról. Végül Bandarija Düger­­szüren Szuhe Bátor arcképét ábrázoló makettel ajándé­kozta meg az alakulatot. A barátsági gyűlés után a nagykövet Szövegre látoga­tott, ahol a Tisza-Maros szög Tsz-ben Bódi János elnök­­helyettes fogadta és ka­lauzolta a téesz-látogatáson. Bandarija Dügerszüren a szegedi alakulat életét bemu­tató kiállítás ®».

Next