Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
Csütörtök, 1978. június 1. Gépek — 25 ezer ember helyett Országgyűlési bizottság az építőiparról Az építőipar gyors és tervszerű gépesítése kulcskérdése a népgazdaságilag oly fontos beruházások megvalósításának, lakásépítési elképzeléseink valóra váltásának — hangsúlyozták az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának szerdai ülésén. Az ok — ahogy azt Kádár József építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes beszámolójában hangsúlyozta — az, hogy a számításokkal ellentétben nem emelkedett, hanem csökkent az építőiparban dolgozók száma. A munkaerőhiány különösen a fővárosi vállalatokat sújtotta, s tetemes gondot okozott a lakásépítőknek is. Éppen ezért a szervezés erősítése, a minőség javítása mellett az építőiparnak a gépesítés jelenti a legnagyobb segítséget, hiszen az új berendezések, a modern gépláncok a hiányzó munkáskezeket pótolják. E fő szempontot az Állami Tervbizottság is figyelembe vette akkor, amikor az eredetileg jóváhagyott 20 milliárd forintnyi fejlesztési alapot további négymilliárd forinttal központi forrásból tetézte. Határozat született a közműépítés gyorsításához elengedhetetlenül szükséges korszerű gépek és gépláncok vásárlására is. Úgy számítják, hogy az 1985-ig vásárlandó új berendezések, a műszaki fejlesztéssel együtt, annyit jelentenek — az 1975. évi teljesítményt alapul véve —, mintha 24—26 ezer új dolgozó állna munkába az anyag-előkészítésben és az anyagmozgatásban. A könnyűszerkezetes kormányprogram megvalósítása — amelyre eddig 3,2 milliárd forintot költöttek — ugyancsak komoly segítséget adott a munkaerőhiánnyal küszködő ágazatnak. A már meglevő masinák üzemeltetése és karbantartása is gyakran gondot okoz — húzta alá Juratovics Aladár képviselő. Ahány kisgép létezik, szinte annyiféle, s ezért nehéz a javításuk és az alkatrészellátás. Egységesíteni kellene ezeket a berendezéseket, hogy például Szegeden ugyanolyan típusú géppel dolgozzanak, mint Budapesten, s a témakörön még akkor is érdemes töprengeni, ha a piacon nem mindig azt kapjuk, amit kérünk. Az ÉVM képviselői válaszul elmondották, hogy évente egymillió dollárért vásárolunk a tőkés országokból kisgépeket, központi elképzelések alapján, egységes elvek szerint. Ugyancsak szóvá tették a képviselők, hogy a gépek kihasználása gyakran rossz, nem dolgoztatják a berendezéseket, pedig munkaszervezéssel, ütemezéssel csökkenteni lehetne az állásidőt. Daradics Ferenc és Simon Gábor képviselők észrevételére is megnyugtató válasz érkezett: fejlesztik a meglehetősen elmaradt és korszerűtlen gépjavító és karbantartó vállalatokat, s a meglevő erőkkel is jobban gazdálkodnak. A jelenleg használatos 236 típus javítására 31 vállalat szakosodik, szervezettebbé, hatékonyabbá válik tehát a munka. A képviselők összességében egyetértően vették tudomásul az ÉVM beruházáspolitikai terveit, amelyek az ötödik ötéves tervidőszakban „menetközben” a helyzetnek megfelelően változtak. Szorgalmazták az Állami Tervbizottság határozatában jóváhagyott gépvásárlások megvalósítását, és a négymilliárd forintnyi többlet 1978— 80. közötti tervszerű felhasználását. Kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzete Ülésezett a TESZÖV elnöksége Tegnap, szerdán Mórahalmon, a helyi kultúrotthonban tartotta soron következő ülését a Csongrád megyei TESZÖV elnöksége. Részt vett az elnökség munkájában fiaskó Pál, a megyei pártbizottság munkatársa, Fehér István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tanácsosa és dr. Tóth Imre, a megyei tanács osztályvezető-helyettese. Molnár Lajosnak, a szövetség elnökének megnyitója után Ábrahám Vince titkár tájékoztatta a jelenlevőket aegutóbbi elnökségi ülés határozatainak végrehajtásáról. Kurucz Márton, a termelési és közgazdasági bizottság elnöke a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek helyzetéről, a fejlesztési hozzájárulás, valamint a szakemberek támogatási alapjának felhasználásáról, és annak tapasztalatairól készült írásos beszámolót egészítette ki vitaindítóként. A megjelentek hozzászólásukban részletesen elemezték a homoki szövetkezetek gazdálkodási körülményeit, a termelési szerkezet megváltoztatásának lehetőségeit. Javaslatot tettek a további tennivalókra, a jelenleg még igen differenciált termelési eredmények megszüntetésére, s meghatározták a soron következő feladatokat. Ezután az elnökség tagjai tájékozódtak a veszteséges, illetve alaphiányos szövetkezetek pénzügyi helyzetének rendezéséről. Megvitatták, a szövetség hogyan és miként nyújthat segítséget a szanált szövetkezeteknek. Végezetül az elnökség a múlt évi gazdálkodási eredmények alapján a megyei TESZÖV jubileumi zászlaját és a vele járó jutalmat a szatymazi Finn— Magyar Barátság Termelőszövetkezetnek ítélte. Gáspár Sándor Helsinkibe utazott A Finn Kommmunista Párt meghívására szerdán Helsinkibe utazott Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, aki az MSZMP képviseletében részt vesz a finn kommunisták június 1—3. között sorra kerülő 18. kongresszusán. Elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. Úttörők és a közművelődés A művelődési házakban működő művészeti csoportok, szakkörök résztvevőinek egyharmada általános iskolás; a közművelődés otthonai értékes segítséget nyújtanak a gyermekek iskolán kívüli művészet-tudományos ismeretszerzéséhez, nem kevésbé különböző akciók, kulturális szemlék előkészítéséhez, megrendezéséhez — hangsúlyozta Molnárné Kozma Erzsébet, az úttörőszövetség titkára szerdán a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának ülésén. Szűcs Istvánné főtitkár elnökletével a testület áttekintette a kisdobos- és úttörőközösségek tevékenységét, a csapatok és közművelődési intézmények együttműködésének tapasztalatait. Propagandisták zárókonferenciája Szegeden A fiatalok körében hosszú évek óta eredményesen dolgozó Csongrád megyei propagandistákat köszöntötték tegnap azon a záró konferrencián, amelyet Szegeden, a KISZ-iskolán rendeztek meg. Az egybegyűlteket ősz Károly, az iskola vezetője köszöntötte, majd Tóth Zsuzsanna, a KISZ megyei bizottságának titkára értékelte az elmúlt esztendő politikai képzését. Szólt arról, hogy a két kongresszus közötti félidő számvetése, az elmúlt időszakban megjelent párthatározatok megnövekedett feladatokat jelentettek a propagandisták részére. Ezt igen jól bizonyítja a vitakörök számának emelkedése, és a tartalmi változások — a fiatalos hangvétel, a színes, kötetlen, ám jó felkészültséget kívánó beszélgetések. Számtalan új ötlet, kezdeményezés született az eltelt időszakban, amelyet egyre több helyen hasznosítanak. Szólt arról a személyre szóló politizálásról, amely hatékony eszköze a propagandistáknak, ám ez nem képzelhető el a magas szintű tudás, a megfelelő hang nélkül. Ezt követően Lóth László, a KISZ Központi Bizottságának munkatársa átnyújtotta a kitüntetéseket. A KISZ KB plakettjét kapta: Oltyán Lajos (a Szentes városi pártbizottság osztályvezetője), Kisistók András (Szeged), Parági László (Szeged), Székely Szabó Imre (Vásárhely), Csorba Mihály (Szentes). A propagandisták arany jelvényét kapta: Scheinjung József (szegedi járás), Szász Gergely (szegedi járás), Török László (Hódmezővásárhely), Laszi Elvira (Hódmezővásárhely), Bánvölgyi Mátyásné (Hódmezővásárhely), Vörös Gyula (Hódmezővásárhely), Borbás József (Makó), Csata Ferenc (Makó), Czakó Klára (Szentes), Tari András (Csongrád), dr. Tánczos András (Csongrád). Megmérettetés Van, aki lelkesedik érte, hisz alkalom a megmagasztosulásra. Szerényebben szólva: arra, hogy értékén becsüljék, s ne jóval alatta, a gyengébb teljesítményt nyújtónak kijáró módon. Az viszont, aki az ügyes helyezkedés, a látványos, ám kevésbé tartalmas, értékes munka révén tornázta föl magát az elismerés ranglétráján, aligha fogadná örömmel a kérést: tegye le az asztalra eddigi élete teljesítményét, hadd lássuk, mennyit ér. A felnőtt emberiség — igen okosan — csemetéit még a helyes úton indítja el: az iskolákban igyekeznek objektív értékrend szerint minősíteni a gyerekeket A szorgalom, a becsületes, rendszeres fölkészülés és mindezek következménye, a tudás, elnyeri méltó jutalmát s mind ez ideig — minthogy jobban nem találtak ki — ez a jó osztályzatban testesül meg. És mi a helyzet a felnőttek világában? Mérjük-e és igazságosan mérjük-e egymás teljesítményét megfelelően értékeljük-e mások emberi mivoltát? Mert aki más munkája fölött ítélkezik, emberi értékét szabja meg. A helytelen ítélet pedig életeket tehet tönkre, mert az ember nem munkavégzésre konstruált gép: érzékeny, önérzetes, lélekkel megáldott lény. Ennyivel több nála a „meghibásodás” lehetősége, mint bármilyen masinánál. Ha itt megsérül, munkája látja kárát. Dehogy is csak a munkája! Mi magunk, mindannyian. Igen ám, mondhatja bárki, ember legyen a talpán, akit a minősítéskor nem térít el a szubjektivizmus ördöge. Igaz. Rokonok, családtagok, akár jó barátok, szomszédok megítélésében ez elkerülhetetlen. A tetszik, nem tetszik, szeretem, nem szeretem döntő jelentőségű lehet ilyen körben. De a munkahely közössége munkára szövetkezett, nem házastársi, baráti és egyéb szerződést írtak alá, amikor átlépték a gyár, a kultúrotthon, az ilyen-olyan kutató- vagy tervezőintézet kapuját Ottani értékelésük alapja eszerint csakis a munka lehet. Mindenhol mérhető-e a teljesítmény? Nemrégiben a ruhagyárban jártam, ahol bemutatták az új szalagrendszert, amelyet az úgynevezett 3M módszerrel korszerűsítettek. A cél: a munkafolyamat ésszerűsítésével, a fölösleges mozdulatok kiiktatásával növeljék a termelékenységet és egyenletesen kifogástalan minőségű áru kerüljön ki az ott dolgozók keze alól. Hogy ki milyen munkát végzett, azt nem a szalagok között sétáló ellenőr dönti el hónap végén. Kinek-kinek minőségi lapja van, ahová a hibát azonnal bejegyzik. Hónap végén mindenki tudja, mire számíthat. A falra kifüggesztett összesítés alapja a premizálás nagyságának és lélektanilag is ösztönöz a hibátlan munkára. Tiszta sor: itt nem számít, ki a sógor, koma, jó barát A legtöbb munkahelyen azonban még kidolgozatlan a teljesítmény lehető legobjektívebb megállapítása. De ha rendszeresen hibásan és késedelmesen számfejt egy irodai adminisztrátor, ha a leltárhiánnyal nem tud elszámolni az üzletvezető, ha egy igazgató keze között indokolatlanul folynak el százezrek, mindez már minősíti az embert is. Akár azt aki mindig időben és pontosan készül el a bérszámfejtéssel, akinek soha nem volt leltárhiánya, aki jól gazdálkodik a közösség pénzével. Mérhető-e a művészi teljesítmény? A tévében múltkorában vezető színészeink panaszkodtak — külföldi sikereik ürügyén —, nem kapják meg idehaza azt a figyelmet elismerést, amire pedig rászolgáltak. Igazuk volt Csakhogy idehaza őket „vezető színészekként” tartjuk számon. Népiszerűségük is értékítélet Akár a sehol máshol nem létező annyiféle művészeti díj, amely közül jó néhánynak birtokosai. Hogy mi az a mérce, amely eldönti, ki érdemes minderre? Színészeknél, íróknál, költőknél, festőknél egyaránt a hatás, amelyet alkotásukkal kiváltanak közönségükből. Kétségtelen, hogy itt a tetszik, nem tetszik nem elhanyagolható szempont Csakhogy lényeges különbség: az alkotást vagy az az alkotót ítélem meg ezáltal elsőként Az élet számos területén nem tudjuk még mérni objektíven az emberi teljesítményt De hogy ez mégsem kilátástalan, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már megkísérlik mérni a mérhetetlent, a tudományos teljesítményt is. Új tudomány van megszületőben, a scientometrics, a tudománymérés, amelyet a tudomány iparszerű művelésének rohamos fejlődése hívott életre. A Szegedről Debrecenbe elszármazott Beck Mihály akadémikus a Szegedi Akadémiai Bizottság ülésén beszélt a tudomány mérésének jelentőségéről. Itt volt dr. Braun Tibor és dr. Ruff Péter, a megkezdett hazai kutatások szervezője, illetve vezetője is. (Többek között az ő szerkesztésükben jelenik meg szeptemberben az új nemzetközi folyóirat, a Scientometrics.) A tudományos teljesítmény mérésének lehetőségei közül jelenleg az látszik a legobjektívabb módszernek, ha a hivatkozások számát összesítik. Ennek elsődleges feltétele, hogy legyen mit idézni. A fejben vagy az íróasztal fiókjában maradt gondolat nem értékelhető. A szóban vagy írásban terjesztett kutatási eredmény minőségét az adja meg, hogy az előadásra vagy dolgozatra hányszor utaltak a világszerte megjelenő folyóiratokban. Az sem mindegy, melyikben, ugyanis a szaklapokat is rangsorolják, ugyancsak a hivatkozások száma szerint (1961. óta létezik egy amerikai kiadvány, amelyben évenként földolgozzák a publikáló kutatásokat kit hol idéztek.) Mi várható a hazai fölmérésektől? Mivel a kutatás rengeteg pénzbe kerül, nem mindegy, hogy szellemileg termékeny emberek, kutatócsoportok kezébe kerülnek-e a milliós műszerek, vagy sem. Ugyanakkor nem minden kutatási téma támogatása érdeke az országnak a gazdasági vagy a tudományos fejlődés szempontjából. De nemcsak a pénzzel, hanem a kutató közösségekkel, egyénekkel való okosabb gazdálkodás feltételét is megteremtheti ez az értékelés. özösségi érdek, egyéni megbecsülés. S mindez nem érzések, hanem a minőséget és mennyiséget jelölő mutatók alapján. A tiszta értékrend hozzásegít a gazdaságos és igazságos döntésekhez. A megmérettetés, jóllehet, nem örvendeztet meg mindenkit. De miért azt óvjuk, aki könnyűnek találtatott? A jó kertész sem a gyomokat ápolgatja, bő termés reményében. Chikán Ágnes K Új vágóhíd • Tegnap, szerdán délelőtt átadták rendeltetésének a szatymazi ÁFÉSZ új, korszerű vágóhídját. A létesítmény öt és fél millió forintba került, s a CSOMITERV Fiatal Alkotók Köre tervei alapján 11 hónap alatt készült el. A kivitelezés nagy részét a szövetkezet építőbrigádja végezte. A vágóhíd évi termelését 20—25 millió forintra tervezik, amely az ÁFÉSZ összforgalmának csaknem egynegyedét adja majd. Hamarosan fölépül egy kényszervágó is — ennek technológiai tervei már készen vannak. Az átadáson jelen volt Fülöp László, a járási pártbizottság munkatársa és dr. Kiss Imre, a járási hivatal elnöke. Idegenforgalmi kapcsolatok Turista- és látogató útlevéllel tavaly 800 ezren utaztak Magyarországról Jugoszláviába, hozzánk pedig — a kishatárforgalmat itt sem számolva — másfél millióan érkeztek déli szomszédainktól turistaként, vagy átutazóként. A hazai utazási irodáknak jó partnereik a jugoszláviaiak. Szegedről az idén nyáron az Idegenforgalmi Hivatal szervezésében például tíz csoportban közel 450-en utaznak csak a dubrovniki tengerpartra, s természetesen többször ennyien egyéni turistaként, látogatóként. A Jugoszláv Idegenforgalmi Hivatal magyarországi kirendeltségének igazgatója, Balasevic Jovan — aki tegnap, szerdán Szegedre látogatott — joggal állapíthatta meg: érdemes volt hivatalának a szocialista országok közül először nálunk tájékoztató irodát nyitnia, Budapesten, a Párizsi utca 9. szám alatt. A Postás művelődési házban tegnap hat kisfilmmel mutatta be az érdeklődőknek Jugoszlávia legszebb tájait a kirendeltség igazgatója, a vetítés előtt pedig a szegedi utazási irodák képviselőivel folytatott eszmecserét a két szomszédos ország között: idegenforgalmi kapcsolat néhány aktuális kérdéséről. 3 fKQT elnökségének ülése A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége szerdán Szabó István elnökletével ülést tartott. Megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottságának a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről, fejlesztésének feladatairól hozott 1978. március 15-i határozatának megvalósítására előterjesztett ajánlást. Az elnökség úgy döntött, hogy az ajánlást megvitatásra és elfogadásra a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa júniusi ülése elé terjeszti. Az elnökség javasolja az országos tanácsnak, hogy az ajánlást valamennyi mezőgazdasági szövetkezet és területi szövetség részére adja ki, hogy azt a téeszekben vezetőségi üléseken, majd a vezetőség tagjainak részvételével a munkahelyi közösségekben és a területi szövetségekben elnökségi üléseken, valamint küldöttközgyűléseken tárgyalják meg.