Délmagyarország, 1979. november (69. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
Csütörtök, 1979. november 1 Megyei propagandistakonferencia Szegeden A politikai oktatás kezdetén évnyitó konferencián találkoztak a megye vezető propagandistái és a megyei pártbizottság vezetői Szegeden. A megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságának előadótermében tegnap délután rendezett eseményen dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a propagandistákat. Ezt követően dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára adott tájékoztatót a XII. kongresszus előkészítési időszakában időszerű elvi és politikai kérdésekről, illetve a propaganda- és agitációs munkában várható feladatokról. Majd válaszolt a propagandisták konzultációs kérdéseire is, amelyek zömmel gazdaságpolitikai jellegűek voltak. A téeszekben korszerűbb ügyvitel szükséges A termelőszövetkezetekben a gazdálkodás eredményesebb irányításához és a munkahelyi demokrácia fokozottabb érvényesítéséhez olyan belső irányítási és információs rendszer kialakítására van szükség, amely naprakész áttekintést ad a termelésről és egyúttal lehetővé teszi a teljesítmény szerinti munka, díjazás széles körű bevezetését Az ügyviteli munka szervezettsége és gépesítése azonban egyelőre még elmarad a követelményektől — állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége szerdai ülésén. A közös gazdaságok valamivel több mint harmadában gépesítették a könyvvitelt, de a fejlődés tempója eléggé lassú. Az elnökség megállapítása szerint különösen nagy az elmaradás a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezeteknél, ahol nincs kellő anyagi erő az egyébként is drága irodai gépek megvásárlására. Nem megoldott ezeknek a gépeknek a szerviz- és alkatrészellátása sem, s a tsz-ek egy része emiatt idegenkedik az irodai beruházásoktól. (MTI) Ünnepség a takarékosság világnapján A takarékosság ésszerű gazdálkodás is, az egyén, a család és a népgazdaság szempontjából nagy a jelentősége. Ennek a gondolatnak a jegyében tartották tegnap, szerdán a szegvári művelődési házban a takarékosság világnapja alkalmából a megyei ünnepséget. A megemlékezésen részt vett dr. Ágoston József, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, az SZMT vezető titkára, Bangó Ferencné, az OTP országos központjának főosztályvezetője, Török László, az OTP megyei igazgatója és Ocskó Imre, a MÉSZÖV elnöke is. Dr. Szucsán Sándor, a szentesi járási pártbizottság első titkára mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az OTP-n kívül a takarékszövetkezet és a posta is milyen sokat tesz, hogy az állampolgárok szokásává váljon a takarékosság Említette, hogy a főváros kommunistáinak a közelmúltban a csepeli sportcsarnokban tartott aktíváján is sok szó esett az általános takarékosságról, ezen belül is a pénztakarékosságról. A takarékosságra törekvés ösztönösen vagy tudatosan minden korban és minden társadalmi formában végigkísérte az emberiséget. A szocialista viszonyok között olyan tényezők hatnak elsősorban, ami arra készteti az embereket, hogy megspórolják a pénzüket, a gyerekek támogatása, a jövőbe vetett hit, a szebb és gazdagabb élet kialakításának lehetősége miatt. Ez a törekvés szervesen hozzátartozik a szocialista ember gondolkodásához Az MSZMP Központi Bizottsága is célul tűzi ki a szocialista módon élő, gondolkodó és érző emberek táborának növelését Aki pedig szocialista módon él, nem állhat szembe a takarékossággal, nem is lehet közömbös, tehát a takarékosság népszerűsítése egybevág társadalmi célkitűzéseinkkel. Az előadó kitért a takarékpénztárak eredményeire és beszélt arról, hogy Csongrád megyében az egy főre jutó megtakarítás megközelítően 13 ezer forint, ami az országosnál magasabb. A lakosság betétösszege a megyében eléri a 6 milliárd forintot Országosan ez az összeg 132 milliárd forint. Végezetül azt hangsúlyozta, hogy az ország gazdasági helyzete minden eddiginél időszerűbbé tette a takarékosság gondolatának további népszerűsítését. A takarékosság világnapján rendezett megyei rejtvénypályázatra az úttörők és kisdobosok 1700 helyes megfejtést küldtek be. Közülük hatvanan könyvjutalmat kaptak . Kisteleken a posta szakközépiskola takarékossági világnap alkalmából megtartott vetélkedőjén hat csapat vett részt. A versenyző tanulók közül Kecskés Julianna, Laczó Ibolya és Vakály Valéria jó szerepléséért könyvjutalmat kapott. Kesztyűgyár! rekonstrukció Két hónappal a tervezett határidő előtt befejeződött a rekonstrukció a Győri Kötöttkesztyűgyárban. A munkálatokat tavaly kezdték meg, s mintegy 70 millió forintot fordítottak a géppark korszerűsítésére. Az új automata kötőgépek megváltoztatták a kesztyűgyártási technológiát. A 35 százalékos szabászati hulladék másfél százalékra csökken, s így jelentős mennyiségű pamutot takarítanak meg. A gépek egyaránt kötnek egyszínű és mintás, egyujjas és ötujjas kesztyűket Minden talpalatnyi földérték A tanácsi rendelkezés O földek felhasználásáról tárgyalt a népi ellenőrzés Néhány esztendeje még országos jelenség volt, hogy az állami tulajdonban levő földterület fokozatosan csökkent A városok terjeszkednek, és az üzemek, gyárak is egyre nagyobb helyet foglalnak el a mezőgazdaságtól. Ugyanakkor megműveletlenül maradnak jelentős területek. Közülük jó néhány tanyát, „birtokot” tulajdonosa hosszú évekig nem is látott. Pedig az ország és Csongrád megye is az élelmiszer-termelésre szakosodott Ezek a tények elegendő magyarázatot adnak arra, hogy miért is foglalkozott az MSZMP XL kongresszusa a földtulajdonnal, miért született határozat arról, hogy a jövőben sokkal többet kell törődni a mezőgazdaság sajátos eszközével, a föld felhasználásával. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a múlt évben szabta meg szűkebb pátriánkban az ezzel kapcsolatos feladatokat. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnap délelőtt Szegeden megtartott ülésén — amelyen részt vett Haskó Pál, a megyei pártbizottság munkatársa és dr. Kereszty Béla megyei főügyész is — Szilágyi Ernő, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője adott számot arról, hogy megyénkben ésszerűbben, a modern gazdálkodás követelményeinek megfelelően használják-e fel azokat a területeket, amelyeket hivatalos kifejezéssel tanácsi kezelésűként jelölünk. Csongrád megyében 1975- ben az állami tulajdonban levő földterület alig haladta meg a 23 százalékot. Ez az idén már 24,4 százalékra növekedett Ugyanakkor a szövetkezetek tulajdonában is több, művelésre alkalmas terület van, mint néhány éve. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok 270— 300 hektár újabb, eddig parlagon heverő földterülethez jutottak a vizsgált időszakban. A romos tanyák közül is az utóbbi évben 832 épületet bontottak le, helyükön összefüggő, korszerű művelésre alkalmas területet alakítva. Az indokolatlanul megműveletlenül hagyott termőterületek „gazdáit” bírsággal sújtották. Például az öttömösi, a pusztamérgesi és a rúzsai Napsugár termelőszövetkezetet. A parlagon maradt magántulajdonú és egyéni használatban levő földeket pedig állami tulajdonba vonták. Azokat a területeket, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaság számára minőségük vagy nagyságuk miatt nem használhatóak, zártkertté alakítva, vagy hétvégi telekként érdemes felhasználni. Mindehhez a tanácsoknál a „földigazgatási” munka színvonalát emelni kell, mert visszatetszést teremthet, ha a házhelynek alkalmas területek sorsa, hosszú ideig rendezetlen, mint az Szeged-Kiskundorozsmán is előfordult. A tanácsi kezelésben levő, magánosoknak bérbe adható földek helyéről és minőségéről az előírásoknak megfelelően tájékoztatni kell a lakosságot. E Kik azok a nagymenők? gy kazánfűtő — állítólag rendes ember, csak irtó nagy a szája — megpróbált hangulatot kelteni a vállalat vezetői ellen. Olyan tömény ostobaságot fecsegett róluk, hogy „rengeteg pénzt vágnak zsebre, pedig csak őgyelegnek". Rendben van, kinevették ezt a nem túl nagyeszű „népelemet”, ám annyit mégis elért, hogy sokaknak megindította az agyát. Később ugyanis felerősödött a helyi szóbeszéd arról, hogy tulajdonképpen kik ma nálunk az úgynevezett nagymenők, a tömött bukszájú újgazdagok, az irigyelt krekkek. Mint hallottuk, ott a munkahelyen többen is arra az abszurd következtetésre jutottak, hogy Magyarországon ma mégiscsak a vezető beosztásúak élveznek legvastagabb jövedelmet. A józan ítéletű ember ilyenkor fölkapja a fejét: csakugyan ez lenne a közvélemény? Elképzelhető egy üzem egész közösségéről, hogy hamis színben látja a társadalmi valóságot? Vagy csak arról van csupán szó, hogy a megfontoltság, a tárgyilagos megítélés helyett itt-ott még mindig a halandzsa dominál? Sajnos, be kell látnunk, hogy van táptalaja a sületlen beszédnek is, pláne ott, ahol a társadalmi szervek merev munkaterv szerint ügyködnek, régi sémák szerint végzik munkájukat, ahelyett, hogy szorgos méhek módjára, begyűjtenék a nyugtalanító, feszítő kérdéseket, és helyes választ adnának azokra. Nálunk — soha senki nem csinál titkot belőle — az üzemek, vállalatok irányítói, a vezető értelmiségiek fizetése általában 5— 9 ezer forint, plusz prémium vagy jutalom, de ezzel is csak kivételes esetben érik el, esetleg hajazzák meg a havi tízezret Ennyit kap például a MÁV Budapesti Igazgatóságának vezetője, aki pedig több ezer vasutas dolgáért jó közérzetéért és több milliárdos értékekért felelős. Az egyik szegedi vállalat igazgatója havi 7 ezerért szaggatja az idegeit Ennyi pénz volt azonban egy tiszai szivattyúkezelő szakember fizetési borítékjában is. öt-, hatezer forintot a jó kubikos is megkeres ebben az országban. Egyre-másra mondják el viszonylag kis fizetésű üzemi osztályvezetők, hogy maholnap nem mernek utasítást adni a náluk jóval többet kereső fizikai munkásoknak, mert úgy érzik, nevetségessé válnak. Nyugat-Németországban az első számú vezetők többszörösét keresik a szakmunkásokénak. Ehhez képest nálunk — már engedelmet — péterfi Béreket adunk igen rázós munkáért az igazgatóknak, főkönyvelőknek stb., akik pedig most már anyagilag is felelősek üzemük gazdálkodásáért. Előfordul, persze, hogy közülük egyesek erejükön felül rázzák a rongyot, s ezzel kiváltják beosztottjaik rosszallását, de a tisztábban látó emberek tudják, hogy ez korántsem tipikus jelenség. Az útszéli gebines kocsmáros jövedelme gyakran négyszer akkora, mint egy mérnöké vagy közgazdászé. Egy harmadik vonalbeli táncdalénekes ötszázasokkal akarta kiverni szóbeli kritikusának a szemét Van olyan engedélyes kiskereskedő, aki naponta az első osztályú Hungáriában ebédel Némelyik borravalós, vagy ,,hálapénzes” foglalkozású állampolgár könnyen zsebre vág havi húszezret, vagy ennek kétszeresét. Korántsem kell nagyítóval keresni azt a fusizót, aki a gyári műszak után naponta összecsap három darab százast Az egyik bírósági ülnök azt hitte, tréfál a vádlott fuvaros, amikor bevételként napi ezer forintról vallott Akad olyan parasztcsalád, amelynek tagjai üzemben is dolgozgatnak, esetleg elszegődnek alkalmazottnak, s az összes ilyen jellegű munkabérhez, plusz a termelőszövetkezetből származó keresethez még a háztáji gazdaság jelentős bevételével is dicsekednek. Ismerünk szerencsés fickókat”, akik ajándékozás vagy örökség, netán —uram bocsa’ — huncutság révén „fogták meg az isten lábát”.Nos, kik ebben az országban a nagymenők?. Ne állítsa nekem senki, hogy azok, akik éjjel-nappal a társadalom felemeléséért fáradoznak. Bajos dolog persze kimutatni, hogy hányan vannak a nagylábon élők. s kinek, miből jön össze rengeteg pénze. Egy kimutatás szerint az OTP-nél 1977 végén 122 ezer betétkönyvön volt egyenként százezer és ötszázezer forint közötti összeg. Mivel azonban a sok pénzzel bíróknak szokásuk, hogy több betétkönyvben helyezik el megtakarításaikat, lehetnek milliomos honpolgárok is. Közöttük természetesen vannak művészek, magasan képzett szakemberek, akiknél mellékjövedelem, találmányi díj, szerzői honorárium, felléptidíj stb. is járul a főállásból származó keresethez, s az emberek ezt általában tudomásul veszik. De azt már nehezebben emésztik meg, ha valaki nem dolgozik, s a lottón sem volt négyes-ötös találata, mégis két marókkal szórja a pénzt. Becslések szerint, a hálapénzben és a borravalóban részesülők száma országosan félmillióra tehető. Jóllehet, ezeknek csak egy része jut magas jövedelemhez, mégis irritálják a közvéleményt. Tudjuk, hogy egyelőre illúzió ennek a jelenségnek útját rekeszteni, mégis meg kellene próbálkoznunk a korlátozásával, legalább azokon a területeken, ahol a borravalót nem áruhiány, vagy szűk szolgáltatási kapacitás hozza létre, hanem az érdekelt személyek tudatosan szervezik és védelmezik. Ha nem így lenne, akkor például a „csúszópénz" régen megszűnt volna, hiszen elfogadását tiltja a törvény. Csak mosolyogni lehet az olyan javaslatokon, hogy jobban meg kell fizetni a szerelőt vagy az ügyintézőt, s máris kámforrá válik mindenféle visszaélés. Naivitás. Igaza van a közgazdásznak: „Senkit sem lehet úgy megfizetni, hogy anyagilag jobban járjon, ha tisztességes marad, mintha megvesztegetést fogad el A korrupcióval nem lehet anyagilag konkurrálni.” elfogadható az olyan észrevétel, miszerint egyesek kirívóan pazarló életmódja rontja a társadalmi hangulatot, a vékonyabb jövedelmű rétegekben elégedetlenséget, irigységet szít, irreális igényeket támaszt. Szegedi gyárban figyelték meg a szakszervezetiek" némely kiskeresetű munkás — utánozni akarván a fusizásból és a seftelésből tetemes mellékkeresethez jutó szomszédját — elhanyagolta dolgát az üzemben, és egészségét is veszélyeztetve, úgymond, szintén ráhajtott a pénzre. Az ilyen viselkedés különösen akkor értelmetlen és visszatetsző, ha a magasabb jövedelmet tulajdonképpen nem tudják mire elkölteni. Már van reprezentatív lakás, gangos nyaraló, drága gépkocsi, színes tévé, egyébre pedig nincs igény. S talán itt érdemes elmondani, hogy — például — hét-, nyolcezer forintos havi jövedelem egy vezető értelmiségnek esetleg kevés, mert csupán szakkönyvre, művelődésre, tájékozódásra, társas életre elkölt belőle két-, háromezret mfg ugyanaz az összeg egy igénytelenebb, az élet értelmesebb dolgai iránt úgyszólván közömbös kisiparosnál ésszerűen fel nem használható többletet okozhat. Mit tehetünk? Próbáljuk megszüntetni azokat, amelyek jogosulatlan forrásból erednek. A munkából származó, de aránytalanul magasakat különféle szabályozókkal, törvényes eszközökkel mérsékeltük. Semmiképpen sem korlátozhatjuk azonban a szorgalommal, szakértelemmel, újítással, magas tudományos vagy művészi teljesítménnyel szerzett jövedelmeket, mert ezzel visszafognánk, lefékeznénk a fejlődéshez nélkülözhetetlen alkotó kezdeményezést. F. Nagy István S Tájékoztató a vendéglői árakról A másodosztályú vendéglátó üzletekben november 1-től átlagosan 10 százalékkal csökkentik az ételárakat — jelentette be a Belkereskedelmi Minisztérium szerdai sajtótájékoztatóján Gellai Imre főosztályvezető. Elmondotta, hogy ellentételeként ezekben az üzletekben emelik az égetett szeszes italok és a sör árát. A minisztérium — nem kötelezően — javasolta a vállalatoknak, hogy a kereslet alakulását és a vendégkört figyelembe véve az osztályon felüli és az első osztályú éttermekben 17—20 százalékkal mérsékeljék az ételek árát. (MTI) A megyei KBT elnökségének megbeszélése nöksége Szegeden, a TIT Kárász utcai székházában. A testület elsőként — dr Drávucz Mihály alezredesnek, a vásárhelyi rendőrkapitányság vezetőjének írásos jelentése és szóbeli kiegészítése alapján — megtárgyalta a hódmezővásárhelyi városi KBT elnökségének eddig végzett munkáját, és további terveit, majd a két ülés között végzett munkáról tájékoztatta az elnökséget Oszlár György, rendőr őrnagy, a KBT megyei titkára, ezután értékelték az év első háromnegyed éve közúti baleseti helyzetének alakulását. Megállapították, többek között, hogy valamivel több közúti baleset történt idén, mint 1978 első kilenc hónapjában, a halálos balesetek száma viszont jelentős mértékben csökkent. Tegnap, szerdán délelőtt dr. Kelemen Miklós vezérőrnagy, megyei rendőrfőkapitány vezetésével ülést tartott a Csongrád megyei Közlekedésbiztonsági Tanács el 3 Életmentő kitüntetése Életmentőt tüntettek ki szerdán, tegnap a Szolnok megyei tanács székházában. Varga József mezőtúri BM- nyugdíjas ez év szeptember 13-án a Berettyó mentén haladt, amikor a gát tetején tartózkodó kisgyermek arra hívta fel a figyelmét, hogy egy ember fuldoklik a vízben. Varga József azonnal cselekedett, ruhástól a vízbe vetette magát, és kimentette Szűcs István helybeli lakost, elsősegélyben részesítette, majd értesítette a mentőket és a rendőrséget, továbbá a kimentett férfi hozzátartozóit. A Minisztertanács Életmentő emlékérmét Barta László megyei tanácselnök adta át a bátor embernek. (MTI)