Délmagyarország, 1979. december (69. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

Szombat, 1979. december 1 Beszámoló taggyűlés az ásotthalmi erdészetben A szegedi járásban hét községet érintve, 5700 hek­táron található az ásotthal­mi erdészet területe. Szét­szórt munkahelyen van az erdészet sokirányú munká­ja a facsemeték gondozásá­tól a kitermelésig, a meg­termeléstől a vadgazdálko­dásig. A nagy területen gaz­dálkodásból következik, hogy erőt kell fordítani a szervezésre. Az erdészet kö­zel 250 fizikai dolgozója munkájának az összefogott­sága is megoszlik. Vannak, akik hosszabb időn át nem is találkoznak egymással, mert munkahelyüket kilo­méterek választják el. Ez a jellemző az erdészet 29 főnyi párttagságára is, amely ugyan akaratban és cselekvésben egységes, az aktív pártéletben azonban döccenők váltják egymást. Most, a beszámoló taggyűlé­sen is ez tükröződött. Az alapszervezet vezetőségének előterjesztésében erre is utalt Takács Ferenc párttit­kár. Több párttag Ásottha­lomtól a második, vagy a harmadik község határából vág neki a pártrendezvé­nyeknek, s ha rossz időjárás szól közbe, bizony meggon­dolja magát egyik-másik, hogy elmenjen-e. Előfordult, hogy a meghirdetett soros taggyűlést határozatképte­lenség miatt újabb időpont­ban kellett megtartani. Most a beszámoló taggyűlés megtartását nem akadályoz­ták objektív tényezők, s a párttagság átfogó képet ka­pott az alapszervezet és vezetősége munkájáról, a párt XI. kongresszusától napjainkig. Legjellemzőbb, hogy az alapszervezet létszámban megerősödött az elmúlt idő­szakban. Tíz jelentkezőt vettek fel a pártba, kilenc közülük fizikai munkás, és hetet a KISZ-szervezet ajánlott, tehát valamennyit­ fiatalok. A párttagság zöme eddig is fizikai dolgozókból állt, s ez a jelleg csak to­vább erősödött. A nehéz körülmények el­lenére érvényesül-e itt a párt tekintélye, vezető, irá­nyító szerepe, és ez kitű­nik-e a gazdasági eredmé­nyekből? A beszámoló sze­rint erre igennel kell vála­szolni. Az alapszervezet ve­zetősége mindvégig érvénye­sítette véleményezési jogát káderpolitikai és gazdasági kérdésekben. A gazdasági vezetőséggel közösen elké­szített cselekvési program­ban a rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználása érdekében hatékony intéz­kedések születtek és érvé­nyesültek a termelékenység fokozására, a munka- és üzemszervezésre. Ezek ered­ményeképpen — csökkenő létszám mellett — a ter­­vezett termelési érték látő­­ben meghaladja a 9 millió forintot. S viszonyítva ezt 1975-höz, a várható ered­mény több mint annak há­romszorosa. Emellett szociá­lis intézkedések érvényesül­tek, főleg az erdőnevelés­ben és a facsemete-gondo­zásban dolgozó nők érde­kében. Az ásotthalmi erdészet gazdálkodásának eredm­énye fokozatosan emelkedett 1975- től. Belejátszott ebbe a jobb munka- és üzemszervezés, az alapszervezet vezetőségé­nek beszámoltatása a cse­lekvési programok végrehaj­tásáról, a többi között arról, hogy a gépesítettség terv szerinti fejlesztése milyen mértékben emelkedett. Az eredmények köszönhe­­tők itt a párt- és a gazdasá­gi vezetőség jó munkakap­csolatának, az egyetértésnek, hogy a gépi eszközöket minél jobban ki kell hasz­nálni, erősíteni a szocialista munkaverseny-mozgalmat, a szervezettebb irányítást, és serkenteni a szemléletbeli változást, a párttagság poli­tikai iskolázottságát A 29 főnyi párttagságból 15-nek van különböző fokú politi­kai végzettsége. A párttag­­ságnak közel a fele rendel­kezik a marxizmus—leniniz­­mus középiskola elvégzésé­vel, mások öthónapos párt­­iskolai vagy marxista—leni­nista egyetemi végzettséget mondhatnak magukénak. A politikai továbbképzést ez­után is a legfontosabbak egyikének tartják, jóllehet a munkaterületek a jövőben sem kerülnek közelebb egy­máshoz. Tehát nagyobb szer­­vezés kell az iskolázottság feltételeinek megteremtésé­hez. A beszámoló taggyűlés munkájában részt vett és felszólalt Jáhni László, az MSZMP szegedi járási bi­zottságának első titkára is. A többi között elismerte és méltatta az erdészeti párt­al­apszervezet vezetőségének és tagságának munkáját a XI. kongresszustól, hangsú­lyozva a nehéz körülménye­ket is, amelyben dolgoznak. Ehhez, csatlakoztak a fel­szólalók, Molnár András, Koncz Dezső, Böcze Levente is. Jóleső érzés volt hallani, hogy elismeréssel szóltak az alapszervezet vezetőségének közel öt esztendei munkájá­ról, különösen a párttitkáré­­ról. Gyakori eset és itt is jellemző, hogy a párttitkár­ vállalja magára a legtöbb munkát, holott azt­­ a veze­tőség — amely itt öttagú — arányosan­­ megoszthatná maga között. Az ásotthalmi nagyközsé­gi pártbizottság minősítését az erdészeti alapszervezet és vezetősége 1975-től vég­zett munkájáról Demus László, a párt-végrehajtó bi­­zottság tagja, az ásotthalmi Alkotmány Szakszövetkezet elnöke ismertette. A munka elismerése mellett a kritikai megjegyzések sem maradtak el. Általában többet vár a nagyközségi pártbizottság az erdészet kommunistáitól. Elsősorban azt, hogy a párt­csoportok munkája, hatása jobban érződjék az erdészet egész­ területén, különösen a KI­SZ-alapszervezet és a nők körében. Véletlen vagy nagyfokú figyelmetlenség, hogy itt az alapszervezetben egyetlen nő sincs, jóllehet a nőpolit­ikai határozatok vég­rehajtását krainálandónak minősítette az alapszervezet vezetőségének mostani be­számolója. Ezt az ellent­mondást fel kell oldani, és a csupa férfiakból álló alap­szervezeti tagságot fel kell erősíteni nőkkel is. Várható, ők jobban otthon lesznek a tennivalókban, és beleszól­nak az erdészet pártéletébe, a gazdaságpolitikai felada­tok még jobb végrehajtásá­ba. Lődi Ferenc 1 többség fizikai dolgozó Takaréklángon S­ércen a gyufa, meggyújtom a gázt az előkészített leves alatt. Nyaldos­sák a fazék oldalát a lángok, s per­cek alatt forrásig hevítik az ételt. Nyúlok a gomb után, és a régi, begyakorlott moz­dulattal takarékra állítom a készüléket. Mert attól félek, hogy kormos lesz az edény oldala, hogy kifut, szertefolyik az egyre dagadó hab, és akkor súrolhatok, tö­­rölgethetek, takaríthatok ... Egyszóval, fö­lösleges dolgokra pazarolom az energiá­mat Aztán, és csak ezután jut eszembe a figyelemfelkeltő hirdetés: takaréklángon éppúgy megfő az étel. Igaz is: 100 fok, vagy 120 fok, egyre megy, ha már forr a víz... Csakhogy az nem mindegy, hogy mennyivel apasztják a pénztárcánkat, ha jön a gázszámlával a díjbeszedő. És az sem mindegy, hogy a sok ezer háztartás­ban pazarolják vagy sem az ország ener­giáit. Ha a forráshoz 100 fok hőmérséklet szük­ségeltetik, ne akarjunk nagyvonalúan 110- et, 120-at előállítani, de a takarékosság címén ne is adjuk alább a 100 foknál. Hisz nem a családi tűzhely szó szerinti mele­géről kell lemondanunk, csak a pazarlás­ról. A miénknél jóval gazdagabb országok­ban járó magyar turista eddig igencsak megmosolyogta a hentesáruk árcéduláját: ott ugyanis grammban határozzák meg a hús súlyát, és ennek megfelelő pontos­sággal az árát. Fukarságnak, garasoskodás­nak minősítettük az olyan vendéglátást, ahol se több, se kevesebb sült karaj nem került a nagy tálba, mint ahányan körbe­ülték az asztalt. Mi, akik az elmúlt egy­két évtizedben nem rettentünk vissza at­tól sem, hogy szemétbe öntsük az ételma­radékokat, bizony értetlenül álltunk az ef­féle takarékosság előtt. És most, amikor oly borsos árat fizetünk a húsért, most sem tudjuk „bevenni” ezt a korántsem szégyell­ni való grammszemléletek A hentes és a sorba álló vásárlók csodabogárként tekin­tenek arra a pironkodó nyugdíjas asszony­ra, aki két szelet húst merészel kérni. Hol­ott neki és párjának éppen ennyi kell, se több, se kevesebb a vacsorára tálalt fő­zelékhez. Van más helye is bőven a pénz­nek. Akárhogy is billennek a mérleghintára ültetett vendéglői árak, különleges alka­lom kell ahhoz, hogy egy család étterem­ben üljön terített asztal mellé. Eddig ak­kor volt igazán vasárnapja a háziasszony­nak, ha vendéglőben lakatta jól övéit Most úgy gondolja, inkább a pénzzel ta­karékoskodik, mint saját energiájával. Ha okos, nem rest osztani, szorozni, új, ízle­tes és gazdaságos recepteket fölkutatni — így nem szenved csorbát a vasárnapi han­gulat sem. És még olyan meglepetés sem éri, mint amilyenről nemrégiben olvas­tunk: egyik vendéglő szakácsának korszak­­alkotó újítása született melynek lényege, hogy felére csökkenti a húsadagokat Sokféle jelzőt mondtak már rólunk, fé­lő, hogy újabb tulajdonság bélyege ragad ránk: ki dobós nép a magyar. Kidob­juk a kenyeret, a megmaradt ételt, az értékes papírhulladékot, az egyszerűen csak meg­unt vagy a tönkrement ruhákat, az épp hogy divatja múlt, kissé félretaposott cipő­ket egyszóval, kidobjuk a pénzünket Aki holmi zoknistoppolással foglalkozik oda­haza, kinevetjük. Aki nem vásárol minden idényben új pár cipőt, kissé megsajnál­juk. Ha azonban talpalásért folyamodik a kuncsaft a kisz cipészéhez, bizony meg­esik, hogy kinézik az üzletből, hogy lehet manapság „ilyen” lábbelit megcsináltatni, és még aztán hordani is. Visszakapja az ember a tökéletes talpú, tökéletes felső­­részű cipőjét akkor is, ha egy centi hos­­­szúságban elengedett a ragasztás vagy a varrás az oldalánál. Lassan vadonatúj cipő és csizma apró szépséghibáinak koz­metikázását vállalják csak a suszterek. Csakhogy a lábbelik is drágák, minősé­gük sem szavatolja öröklétüket, talpalásra, varrásra, ragasztásra ezután még inkább szükségünk lenne. A családi háztartások többsége, különösen, ha növelésben levő gyerekekről is kell gondoskodniuk, nem tud egy-egy f­es­tés után új cipőt kigazdál­kodni a fizetésből. S minthogy az ésszerű takarékosság ez esetben sem azt jelenti, hogy mezítláb kellene járnunk, nem ma­rad más hátra, mint hogy a javítószol­­gáltatás nagyobb hivatástudatára számí­tunk. De a ruházkodás sem ingyenbe ke­rül Az is egészen természetes lenne, ha akadnának ktsz-ek, varró kisiparosok, akik nemcsak drága modellek elkészítését vál­lalnák, hanem apró átalakításokat, uram­bocsá’, kinőtt gyermekholmik ötletes tol­dását is. Lyukas lábas, feslett bútorkárpit, törött asztalláb, kiégett szőnyeg, szakadozott ka­bátbélés — házilag mind nem javítható. Van-e elég segítőtárs, aki megóv a fölös­leges pénzszórástól, az új vásárlástól, aki vállalja a hibás holmik gyógyítását? Vagy puszta fölkutatásuk annyi időt és energiát emészt föl, hogy belefárad az ember? T­akarékra állítani a gázlángot, elol­tani a fölöslegesen égő villanyokat egyszerű dolog. Nem kell hozzá más, mint egy kapcsoló és a takarékosság ügyének megnyert ember. De hiába nyer­ték meg Kovácsot, Tóthot, Kisst és Na­gyot az energiafelügyelet reklámszakembe­rei, hogy oktalan dolog az utcát fűteni, hiába tanítják meg ingyen küldött füze­­tecskéből, hogyan kell elzárni a beáramló hideg levegő útját, ha egyszer a tél beállta előtt nem lehet szigetelőanyagot kapni az üzletekben. Hiába tanulja meg önszorgalomból bár­ki a közgazdaságtan minden csínját-bín­­ját, hiába próbál havi és éves családgaz­dasági tervet készíteni, hiába rója ponto­san a bevétel—kiadás rovatokba a számo­kat hiába tudja, miként lehetne keve­sebbet költeni nagy lemondások nélkül, csupán a pazarlás lefaragásával, ha a szolgáltatás, az ipar, a kereskedelem, a ré­gi rongyrázós közszellem megakadályozza okos gazdálkodását. Közös akarat kell ahhoz, hogy minden kéz saját jószántából állítsa takarékra a csapokat. Chikán Ágnes A Balaton vize és partjainak képe Milyen lesz a Balaton vi­ze és partjainak képe a kö­vetkező évtizedekben — er­ről tárgyalt pénteken a Par­lamentben tartott ülésén az országgyűlés építési és köz­lekedési bizottsága. Ábrahám Kálmán építésügyi és város­­fejlesztési miniszter a képvi­selőknek egyebek között el­mondotta: a Balaton fejlesz­tését körvonalazó új regio­nális terv 1978-ban készült el. Maga az intézkedési prog­ram — amelynek végrehaj­tásában minisztériumok és országos hatáskörű szervek érdekeltek — ugyancsak el­készült, s a VI. ötéves terv­időszakra szóló elképzelések szintén kialakultak. Az üdü­lési környezet javításának érdekében a vízellátás, a csa­tornázás és a partszabályo­­zás áll a teendők középpont­­­jában. 1980—85 között a Ba­laton egészének, s különösen a Keszthelyi öbölnek víz­megóvása, illetve a fürdőzési feltételek javítása kíván nagy erőfeszítéseket. Helyre­állítják a Balaton „szűrőjét”, a Kis Balatont. Felülvizsgálják a térség­ben található állattartó tele­pek tevékenységét, az ártal­mas anyagok elvezetésének, megsemmisítésének feltéte­leit. (MTI) A Csongrád és Bács-Kiskun megyei FŰSZERT felkészült az ünnepi forgalomra. A vállalat központi raktárába napról napra új szállít­mány érkezik. A sláger az édesség. Felvé­telünkön: a legújabb édességszállítmány kicsomagolása Változatlan díj, magas az összeg Január­­tol új életbiztosítási rendszer Az életbiztosítások január 1-től változatlan díj mellett növekvő biztosítási összegért köthetők meg — jelentették be pénteken az Állami Biz­tosítónál. A hazánkban ed­dig nem alkalmazott új biz­tosítási rendszer lényege, hogy ezentúl minden évben 2 százalékkal emelkedik az életbiztosításokra kifizetendő összeg. A tájékoztatón elmondták, hogy az életviszonyok javu­lásával, az átlagos életkor meghosszabbodásával együtt fejlődött az életbiztosítási rendszer, bővült a szolgálta­tások köre. A biztosító meg­alakulásakor, 1949-ben még mindössze 177 millió forint, 1969-ben 32 milliárd, az idén pedig már több mint száz­­milliárd forint az életbizto­sítások összege. Az elmúlt években az igények kielégí­tésére egész sor új konstruk­ciót rendszeresítettek, meg­határozott célú biztosítások­kal. Fokozottabban gondos­kodnak a gyermekről, az élettársról, a szülőkről, vagy­is azokról, akik részesülnek a­ biztosított keresetéből. (Ezenkívül a nyugdíjkiegé­szítő járadékbiztosítással és a hitelfedezeti életbiztosítás­sal bővült a kör ) A most bevezetésre kerülő új életbiztosítási rendszer lé­nyegében takarékossági biz­tosítás. A korábbi módoza­toknál ugyanis a biztosítási idő letelte után 1,7 százalé­kos, most 5,6 százalékos ka­mattal fizetik ki a biztosí­tási összeget. Egy 40 éves személy például a 15 évre szóló 100 000 forintos élet­­biztosításra havi 480 forint díj mellett a 15 év eltelte után 134 ezer 590 forintot kap kézhez. Az új életbiztosítási rend­szer nemcsak a január else­je utáni, hanem a korábban megkötött, mintegy 300 000 életbiztosításra is érvényes. (MTI) December 4-7. Gyógypa­dagógiai konferencia December 4-e és 7-e kö­zött Budapesten rendezik meg a szocialista országok gyógypedagógiai szakembe­reinek II. nemzetközi konfe­renciáját. A tanácskozás résztvevői a fogyatékos gye­­r­mekek korai képzésének le­hetőségeit és tudományos problémáit vitatják meg, és számot adnak­­ a gyógypeda­gógiai diagnosztikai kutatá­sokban elért eredményekről. A konferenciához kapcsoló­dóan a kertészeti egyetemen nemzetközi taneszközkiállí­tást nyitnak meg, és a gyógypedagógiai folyóiratok szerkesztői is számba veszik tennivalóikat.. (MTI) 3 Gyáravatás Pénteken, tegnap ünnepi munkásgyűlésen avatták fel a tervidőszak legjelentősebb gumiipari beruházását, a Taurus Gumiipari Vállalat új, nyíregyházi mezőgazda­sági abroncsgyárát A terve­zettnél nyolc hónappal ko­rábban, egy milliárd 200 mil­lió forintért elkészült és üzembehelyezett létesítmény alig több mint félezer dolgo­zója évente 210 ezer darab,­a mezőgazdaság nagy teljesít­ményű erőgépeihez haszná­latos textilradiál-abroncsot gyárt (MTI)

Next