Délmagyarország, 1980. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
Csütörtök, 1980. január 3 Az ország valamennyi főútvonala járható Továbbra is sokhelyütt jegesedés Szerdára éjjel-nappali munkával sikerült az ország valamennyi fő közlekedési útját járhatóvá tenni. Az új év első napján a keleti országrészekben — a 4-es, 42- es és 47-es úton — még méteres hóakadályok bénították meg a közlekedést, ám estére, mérséklődött a szél, megszűntek a hófúvások, így a munkagépekkel a főutak mindkét nyomsávot megtisztíthatták. Az alsóbbrendű utak egy részét azonban még vastag hólepel borítja. Békés megye mezőkovácsházi járásában valamennyi négyszámjegyű út járhatatlan volt, s több útszakasz megtisztításra vár Hajdú-Bihar, illetve Pest megyében is. Egy nyomsávon haladhat a forgalom Szabolcs-Szatmár megye alsóbbrendű útjain, Borsod megyében a Sárospatak és Sátoraljaújhely környéki utak némelyikén, valamint Pest megyében a ceglédi, monori és váci járás több összekötő útján. A hóakadályok elhárításán továbbra is 520 munkagép dolgozik országszerte. Az időjárási előrejelzések szerint a hőmérséklet sokhelyütt fagypont alatt van, így az ország nagy részén jeges, síkos útfelület inti óvatosságra a gépkocsivezetőket. Különösen a 4-es, 42- es, 47-es és helyenként a 6-os főútvonal, valamint a hegyvidéki alsóbbrenű utak síkosak. Púja Frigyes előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán, tegnap Púja Frigyes külügyminiszter tartott előadást ,,Az enyhülési folyamat jellemzői és perspektívái" címmel. Az előadáson megjelenteket a párt vezető propagandistáit, gazdasági, politikai, társadalmi életünk képviselőit Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője köszöntötte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelenteti. (MTI) Negyven évig a közigazgatásban A szegedi városházán halomba tornyosultak a kérelmek, ezért 1940 júniusában szellemi inségmunkásokat alkalmaztak. Egyikük ajánlással került Katona László jó hírű gyors- és gépíró iskolájából az első fokú közigazgatási hatósághoz. Fizetését mindössze havi 25 pengőben állapították meg. De nem is ez a kevéske pénz volt a fontos, hanem hogy a famunkások szakszervezetében tevékenykedő Varró Kálmán asztalos lánya egyáltalán dolgozhatott. Varró Margit munkájára nem is lehetett panasz. Főként iparigazolványokat adtunk ki^mondja: ■ Egy líró, miftt én, nemigen pillanthatott '|dbeí>,T'az akkori közigazgatásba. Fiatal voltam, s így kevésbé érdekelt a politika. Pedig otthon szenvedélyes vitákat hallhattam. A munkám az volt, hogy illetékbélyeggel láttam el a kérvényeket, ha valaki nem tudott fizetni, úgynevezett szegénységi bizonyítványt kapott Bizony, sokan rászorultak a díjmentes ügyintézésre. Később, a felszabadulás után sok hely megüresedett a városházán. A pénzügyi osztályra helyeztek. 1946-ban férjhez mentem, s elköltöztem szüleimtől, a Szent László utcából. De munkahelyet nem változtattam, hiszen jó fölötteseim és jó munkatársaim voltak Az 50-es évek elejétől az emberekkel is több alkalmam volt foglalkozni. Szakszervezeti bizalmi lettem, a javaslataimat is meghallgatták . Addigra több mint tíz éve dolgozott a közigazgatásban. Tanúja lehetett a fejlődésnek. — Főként később volt szembetűnő a közigazgatási munka javulása. 1950-ben megalakultak a tanácsok A következő tizenöt évben is adminisztrátorként dolgoztam, majd a titkárságra kerültem előadónak. A testületi üléseket készítettük elő, meghívókat küldtünk, összeállítottuk a jegyzőkönyvet. Ennek révén sok olyan nagyberuházást ismerhettem meg, amelyek ma már jelzik a város fejlődését. Odessza, Tarján, Felsőváros és az Északi városrész építését is figyelemmel kísérhettem a tanácsülések dokumentumaiból. — Mit tartott legfontosabbnak a munkájában? — A megbízhatóságot és a pontosságot. A jó kapcsolatot a kollégáimmal. Az utóbbi években is négyen voltunk egy szobában. Arra törekedtünk, hogy ne befolyásolják a munkahelyi hangulatot mindennapi gondjaink. Bizonyos fokig alkalmazkodni is próbáltunk egymáshoz. — Novembertől nem dolgozik. — Hivatalosan csak januártól vagyok nyugdíjas. Lehetővé tették hogy előbb szabadságra menjek. Eddig szinte nem volt alkalmam töprengeni azon, hogy mivel töltöm a következő éveket. Mostanában pedig az ünnepi előkészületek nem hagytak időt erre. Nagymama vagyok, a téli szünidőben várom az unokámat Hogy aztán mit csinálok? Azt hiszem, többet fogok olvasni, kézimunkázni, s gyakrabban lehetek együtt a férjemmel. Régóta tervezzük, hogy elutazunk a Szovjetunióba. Csehszlovákiába. Hogyha hívnak, rövidebb időre a tanácshoz is visszamennek dolgozni. Sebők Györgyné, Varró Margit a városi tanács titkárságának főelőadója 40 évi közigazgatási munka után sem érez fáradságot Sőt úgy gondolja, elérkezett az idő, hogy pihenjen, utazzon, s többet legyen a családja körében. J. E. Számukre gyarapodnak Az ÁFÉSZ-ekről, a takarék- és lakásszövetkezetekről Fogynak az ÁFÉSZ-ek Csongrád megyében. Nem csoda hiszen az V. ötéves terv kezdetekor célként tűzték maguk elé azt, hogy egyesülnek. Jobb és több árut kínálnak a vásárlóknak. Részben be is tartották ígéretüket, mert számuk kevesebb most, mint négy évvel ezelőtt, s ha több utánajárással is, de megtalálta a vevő, amit keresett. Mindhárom ágazatra — ÁFÉSZ, a takarék-, a lakás-, jellemző az egyesülési folyamat. Két éve még 27 ÁFÉSZ működött, ma ugyanakkora területen 14. Január elsejétől 15 takarékszövetkezet gyűjti a megye pénzét — a korábbi 24 helyett. Állandóan változnak a lakásszövetkezetek is, 61-ből 55, i végére ismét ergyel fog csökkenni a számuk. Azt feltételezhetnénk, statisztika után, hogy bizonyára kevesebb lett a szövetkezeti tagok száma is. Nem így van szerencsére. Ugyanis erre a tervidőszakra a MESZÖV-küldöttközgyűlés 2—3 százalékos emelkedéssel számolt. Jól gondolták. Több részjegyet váltottak, és így erősödött a szövetkezeti tulajdon. Az ÁFÉSZ- eknél 11 millió forinttal a tagsági kölcsön, a takarékszövetkezeteknél az alaprészjegyek 2,3 millió forinttal gyarapította a közös vagyont. Négy év alatt csaknem ötezerrel több lakást adtak a szövetkezet kezelésébe. A garázsokkal együtt 9800 épület fenntartásáról gondoskodnak. Időközben módosították a szövetkezeti törvényt. Az át- ____ M ___ dolgozott alapszabályok és az kitisztított tömbbelsőkbe, lehet tervezni. 3 Belváros - gyalogosan Tervezők elképzelései Szeged városközpontjáról Világszerte fölismerték a várostervezők, de maguk a városlakók is, hogy ha ilyen gyorsan fejlődik a motorizáció, lassan kiszorítják a belvárosiból az embert az autók, a motorkerékpárok, az autóbuszok, a trolik, a villamosok. Márpedig négy keréken aligha gurulhatunk be az üzletbe harisnyát vásárolni, csak ki kell szállni járművünkből, ha meg akarunk inni egy kávét valamelyik presszóban, vagy ha föl szeretnénk adni egy táviratot a postahivatalban. De akadnak még emberek, akik nem feledkeztek el a lábukról és egyszerűen sétálni, nézelődni szeretnének a látnivalókban leginkább bővelkedő belvárosban. Lassan azonban ők is leszoknak a gyaloglásr,aL ha csak nem vesznek föl gázálarcot, hisz a legtöbb városközpontban „fuldokolni” lehet a kipufogó gázokkal szennyezett levegőben. Egyszóval: saját egészségünk, saját kényelmünk és saját kellemes közérzetünk érdekében ki kell tiltani a járműveket a városok szívéből. Készülőben van Szeged Belvárosának rendezési terve, amely már figyelembe veszi ezt a követelményt is. Olyannyira, hogy külön pályázatot írtak ki a gyalogos városközpont kialakítására amelynek eredményéről lapunkban már hírt adtunk. A CÉLTERV első díjas alkotógárdájából Koczor György tervezőt kértük meg, tájékoztasson bennünket a pályázat céljáról, feltételeiről és a szegedi tervezők elképzeléseiről. A pályázati kiírás háromlépcsős tervezést kívánt: vizsgálták a pályaművek alkotói a Nagykörúton belüli teljes területet, részletesebben a Kiskörúton belüli részt, azaz a városközpontot, és szinte épületekre lebontott alapossággal a városmagot, azaz a Kárász utcát és környékét Sajátos feladat volt hogy az eddig kialakult épületegyüttesek, intézmények, városrészek meghagyásával kellett olyan közlekedési rendszert létrehozni, amely reformálja a közúti és gyalogos forgalmat anélkül, hogy ez bontással vagy kényszerű építéssel járna. Célként azt jelölték meg, hogy a Belváros lehetőleg forgalommentes legyen. Ügyelni kellett arra, hogy a mag és a környező városrészek között megfelelő tömegközlekedés alakuljon ki tehát ne kényszerüljenek az emberek arra, hogy a városban saját gépkocsijukat használják. A kiírás szerint a Belvárosban nem célszerű növelni a lakások számát, de az intézményekét sem. A foghíjak helyére néhány irodaház felépítését javasolták, s csupán két új épület: a hangversenyterem és a pártszékház helyét határozták meg megközelítő pontossággal. Előírták egyébként a szükséges zöldterület nagyságát is: a tíz hektárnyi kertet, parkot csak avult intézmények helyére, esetleg újraalkotott szervezeti és működési szabályzatok segítették a szövetkezetek től Milyen útvonalra vezetnék vábbi fejlődését. Erősödött és a gyalogolni kívánó szegeérdemibbé vált a szövetkezteket az első díjas pályamű zeti vezető és ellenőrző tes- szerzői? A Nagykörúttól a teletek munkája. Tiszáig terjedő területet először egységében vizsgálták. Egyből kirajzolódott előttük egy gyalogos rendszer, a már „kitaposott” nyomokon. A két körút között ugyanis már adott egy gyűrű alakú térrendszer, amely a Szent György térrel kezdődik, további láncszeme a Szent István, a Lechner, a Rákóczi, a Bartók Béla tér, a zsinagógát körülölelő tér, majd az Aradi vértanúk tere. De hogy a kellemes sétán kívül más okunk is legyen, hogy ide vezessen gyalogosan az utunk, erre a gyűrűre „fűzték föl” az alapfokú közintézményeket, iskolákat, óvodákat, üzleteket, és gondoskodtak a gondozott zöldterületről is. Ezek a terek, intézmények a párhuzamos utakon gépjárművel is megközelíthetők, sőt a sugárutak biztosítják a kapcsolatot a többi városrésszel is. Gondoskodtak a tervezők a sugárutak mentén elhelyezhető parkolókról, szervizutakról, a Kiskörút külső tömbjeire pedig nagy garázsokat terveztek. A Kiskörúton belüli területet még alaposabban szemügyre vették a pályamű készítői, hisz a városközpont tényleges gyalogosrendszerét itt kellett ábrázolniuk. Munkájukat meghatározta az a tény, hogy már adott a Kárász utca, Széchenyi tér tengelye, mint elsődleges gyalogoszóna, ha nem is minden szépséghibától mentesen. Két helyen is metszi ugyanis a gépjárműforgalom: a híd folytatásában és a Somogyi utcában. Másik gond: a Kossuth Lajos sugárút felől érkező autóknak át kell haladniuk a Belvároson, hogy a régi hidat elérjék. Mit javasoltak a tervezők e „szépséghibák” enyhítésére? Ők csak a tömegközlekedési járműveket engednék be a gyalogosutat metsző két úttestre, a Széchenyi tér városháza és a posta felőli oldalán pedig egyirányú forgalmat engedélyeznének. A Lenin körúton belüli területről kitiltanák az átmenőforgalmat s elterelnék az új híd irányába. Ha a tervezőkön múlna, kézen fognák a korzózókat, és továbbvezetnék őket a meghosszabbított sétálóutcán. Ha megépül az új áruház, már nem lesz érdemes a Dugonics térnél visszafordulni, onnan folytatni kell utunkat. De nemcsak a kirakatok, a presszó vonzása miatt, hanem a vasalóház melletti foghíjba álmodott, református templom tornyát is láttató hangversenyterem miatt is. A pálya,munka szerzői a Dugonics térhez közel, a Lenin körúton találtak megfelelő helyet a pártszékháznak. A korzó másik vége is ,,nyújtható”, de nem az eseménytelen Takaréktár utcával, hanem a mozi, színház, képtár, iskola éltette Horváth Mihály utcával. Vegyünk nagyító alá a Kárász utcát és környékét, ezt a hagyományosan üzleti és gyalogosnegyedet. A Kárász utca kereskedéseinek sora kis töréssel a Széchenyi tér oldalán, a postával és egyéb intézményekkel, boltokkal folytatódik, majd a bíróság épületével zárul. De ez sem lenne szükségszerű végállomása, fordulópontja egy sétának, áttérve a szemközti oldalra, nagy kapu előtt találja magát az ember. Ezen áthaladva, megközelíthető a Horváth Mihály utcai foghíjas telken levő ideiglenes raktárhelyiség. Ha ide átjárható irodaház épülne, földszintjén üvegezett, zárt passzázzsal kis üzletekkel, szívesen sétálnánk ezen az úton a Kisszínház utcájába. De kitjuthatnánk innen a rózsaszínű, műemlék jellegű ház kapuján át egy udvarba, amelyben a képtár szabadtéri szoborgalériája kaphatna helyet, onnan pedig a volt Takaréktár utcai halászcsárda telkén át a Lenin körút felé vehetnénk utunkat. Hasonlóan meglepő és tetszetős ötlet az is, amely a Kelemen utcát szórakoztatóutcává varázsolná. A meglevő Hágin, a Brnói sörözőn, a Royalon, a lottózón, a Coopturiston kívül irodahelyiségek sora kínálja ezt a lehetőséget és már készül a Klauzál téri sarkon kialakítandó ételbár terve is. De fölfigyeltek a tervezők a Royal és az úgynevezett lengyel ház közötti, boltívekkel tagolt földszinti rész sajátos értékeire is. Ha az épület fő falai közül lebontanák a földszinti válaszfalakat, egy üvegezett ,,folyosót" nyernének a Kölcsey utcától a a Klauzál térig, amelyben teázó, presszó, ételbár kaphatna helyet. Merész — és nagyon lelkesítő az az elgondolás is, amely a nagyszínház környékét a város reprezentatív részévé tenné. Persze ebbe beleszólnak a közlekedés szakemberei is, hiszen a hídról Tarján felé tartó forgalmat az egyirányúsított Deák Ferenc utcába vezetnék a Vörösmarty utcáig, ahonnan már kétirányú lenne a Lenin körút felé. Mi indokolja ezt? A színház oldalán elhelyezkedő eklektikus palotasor értéke a városnak, akár a majd renoválandó régi Hungária, és ott áll eldugva a szegedi vár is. Ki kellene bontakoztatni szépségét, térplasztikává lehetne varázsolni. Papíron a tervezők haránt irányú négyzetbe foglalták, sarokpontjain földrézsűkön lehetne megközelíteni a zenés színház utcájából gyalogosan mehetne a közönség a várig, „öblébe” lépcsők vezetnének. Megszélesített zöld út, szoborsétány kötné össze a várat a Hungáriával, illetve a múzeummal. Az ünnepi öltözetű közönség ezt a némileg zárt térséget járművekkel is megközelíthetné: a palotasor elé parkolóhelyet terveztek, a Hungária volt kerthelyisége pedig kis tömegközlekedési csomópont lenne. Apróbb ötletektől hemzseg ez a pályamunka, szinte fölsorolni is nehéz. Alkotói fölkutatták például a Kárász utca épületeinek udvarában, földszintjén rejlő lehetőségeket, amelyeket a vendéglátóipar, a kereskedelem, a kulturális intézmények, a képzőművészek egyaránt hasznosíthatnak Ezúttal csak egyetlen pályaművet ismertettünk. A többi díjazott és megvásárolt munka is a szegedi városi tanács tulajdonában van. Hogy a számtalan értékes elgondolás, javaslat közül végül is melyek kerülnek be a Belváros rendezési tervébe, melyek valósulnak meg, azt egyelőre nem tudjuk. A tanács építéssel, közlekedéssel, vendéglátással, művelődésüggyel, kereskedelemmel és nem utolsósorban pénzügyekkel foglalkozó szakemberei, a lakosság különböző fórumokon elhangzott véleményét is figyelembe véve, tudják majd összehangolni a vágvakat a lehetőségekkel. Reméljük, hogy a merész, de pénzmegtakarításra is ügyelő ötletek nem merülnek feledésbe. Mert igazán oly jó volna hangulatosabb, nyugodtabb, csöndesebb Belvárosban gyalogolnunk! Cta. A. Aratnak a növényházban Aratnak az MTA martonvásári mezőgazdasági kutatóintézetében, ahol a fitotronban — a genetikai és nemesítési kísérletekre szolgáló „összkomfortos” növényházban — beérett a búza és az árpa. A betakarítás ollóval történik. A szemeket nagy gonddal gyűjtik, s különféle vizsgálatoknak vetik alá. csak a legkiválóbb tulajdonságokkal rendelkezők juthatnak tovább a törzsek „vetélkedőjében”, közülük választják ki a jövő búzáit, árpáit