Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-14 / 138. szám

Szombat, 1980. június 14 Megindult a forgalom­ a felújított Petőfi hídon A Petőfi-híd felújításában érintett 35 vállalat kollek­tívája befejezte a munkát, a hídon péntek délután meg­indult a forgalom, a közúti korlátozásokat feloldották. Az ünnepélyes aktus rész­vevői: Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Pallai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, vala­mint a munkában is részt vett munkások, vállalati ve­zetők, s a főváros párt-, állami és társadalmi szer­vezeteinek képviselői — a Skála Áruház előtti megál­lóból villamossal érkeztek a budai hídfőhöz, ahonnan az építők átgurították a hídon az avatást jelző söröshordót. Június 16-án hajnalban lezárják a Szabadság-hidat és megkezdődik öt-hat hó­napra tervezett felújítása. Pallai Árpád a KPM épü­letében kitüntetéseket nyúj­tott át a Petőfi-híd felújítá­sában kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak. (MTI) Csapágyipari megbeszélés Pénteken befejeződött a Csapágyipari Együttműkö­dési Szervezet szakértőinek június 3-án, Debrecenben megnyitott koordinációs ér­tekezlete, amelyen nyolc or­szág — Bulgária, Csehszlo­vákia, Jugoszlávia, Lengyel­­ország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és hazánk — csapágyiparának képviselői az 1981. évi termelési és köl­csönös szállítási terveket egyeztették. Hetvenötezer fiatal az építőtáborokban Kilencvenhárom táborhe­lyen 75 000 fiatal, köztük 10 000 szakmunkástanuló vesz részt az idén a KISZ nyári építőtáboraiban. A számukra biztosított munka-, sport- és szórakozási lehetőségekről tartottak megbeszélést pén­teken a KISZ Központi Bi­zottságának székházában. A megbeszélésen részt vettek Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára és Maróthy László, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja is. (MTI) Újításból dollár Egy első hely és a Volán A Volán Tröszt elmúlt évre kiírt újítási verse­nyében a Volán 10. számú, szegedi vállalata megosz­tott első díjat nyert, a bu­dapesti 1. számú vállalat­tal együtt. Újítások, első hely és a Volán... De vajon hogyan születhetnek szép számban újítások egy olyan vállalat­nál, ahol a dolgozók nagy része gépkocsit vezet, járja az utakat? Vajon milyen újítások születhetnek egy ilyen helyen, és hogyan? Ballai Ferenc, a vállalat újí­tási előadója sorolja az ada­tokat: 1978-ban 250, tavaly pedig 297 újítási javaslatot nyújtottak be a vállalatnál, s ami még fontosabb különb­ség: amíg 1978-ban száz újí­tás közül mindössze 8,6 ho­zott pénzben is mérhető hasz­not a vállalatnak, tavaly már 22,5. Vagyis az 1979- ben elfogadott 191 újítás kö­zül 43 esetében lehetett konkrét vállalati eredményt is kalkulálni, ami körülbelül 2,8 millió forintot hozott a házhoz. Az első díj végül is ma­gáért beszél, ám a számok, a vállalati adatok is sokat mondanak arról, hogyan fej­lődött a Volánnál az elmúlt években az újítómozgalom. Íme: 1973-ban 51 újítási ja­vaslatot nyújtottak be, elfo­gadtak 32-t, tavaly viszont­ 297 javaslat közül 191 bizo­nyult használhatónak. Vagy­is a felhasználható újítások száma néhány év alatt több mint a hatszorosára emelke­dett. S a nagyobb számból már könnyebb választani is. A benyújtott javaslatok és az elfogadott újítások száma közötti növekvő különbség részben a magasabb mércé­nek tudható be, részint an­nak, hogy a munkaköri köte­lességként született ötleteket ma már nem fogadják el újításként. Körülbelül ötezer ember dolgozik a vállalatnál. Nagy részük gépkocsivezető, for­galmi dolgozó. Tőlük pedig nemigen jön újítási javaslat. Éppen ezért az a cél a Vo­lánnál, hogy ezeket az em­bereket is minél inkább be­kapcsolják a mozgalomba. Az újítások nagy része, bő 80 százaléka a műhelyekből, a műszaki dolgozóktól érkezik. De hogyan? Sok az új dol­gozó a vállalatnál. Eszükbe jut valami, megoldják és nem is gondolnak arra, hogy azt újításként is be lehetne nyújtani. Vagyis rendszere­sen szervezni kell az újítá­sokat. Erre való többek kö­zött a minden évben elké­szülő újítási feladatterv, s a vállalat öt főnökségénél dolgozó aktivisták munkája is. Igaz, ilyenkor az ember­ben megmozdul a kisördög: szervezni kell az újítást, hogy jobb legyen a statisz­tika? Hát nem elég, ha egy ötlet csak egyszerűen meg­valósul? Nem, mert akkor helyben marad. Újításként viszont tudomást szerez róla sok érdekelt, s lehetőség nyí­lik arra, hogy másutt ;s al­kalmazzák a módszert, nem­csak ott, ahol megszületett És hogy milyen jellegű újítások születnek a válla­latnál? Nagy részük a szük­ségből csinál erényt. A rossz, sőt, olykor reménytelenül rossz alkatrészellátási hely­zet például természetesen a Volánt is érinti. Ezért aztán szép számmal születnek a műhelyekben olyan újítások, amelyek egy-egy, különben egyszerűen beszerezhetetlen alkatrészt pótolnak valami­lyen módon. Az 1979-re be­csült 2,8 milliós vállalati ha­szon nagy része éppen az ilyen újításokból származik. De azt is hozzá kell tenni mindehhez, hogy sokszor szinte lehetetlen helyzetből húzzák ki a vállalatot ezek a megoldások, aminek a haszna szinte fölbecsülhetet­­len. De születnek megoldások az energiatakarékosság érde­kében is. A vállalati központ épületeit, a fürdők bojlereit például az erőműtől vett gőz­zel fűtik. Az erőműnek 42 fokos kondenzvizet kellene visszaadni, ám 80—90 fokos víz megy vissza. Ez nyilván pazarlás. Három újító ötlete volt, hogy a bojlereket ne gőzzel, hanem a kondenzvíz­­zel fűtsék. Ez — a szüksé­ges beruházások ellenére is — körülbelül 250 ezer forin­tot hoz majd a vállalat kony­hájára, a hasznosítás első évében. Megoldják — ugyan­csak újítás alapján — az épület fűtésének szakaszolá­sát is, hogy szabadnapokon ne kelljen az egészet fűteni. Az újítás természetesen akkor válhat országos mére­tekben is hasznossá, ha nem marad kapun belül. A Vo­lán Trösztnél például előírás van arra, hogy a másutt is hasznosíthatónak tűnő újítá­sokat föl kell küldeni a trösztnek. Ott vagy megve­­­szik, s kötelező vagy ajánlott jelleggel terjesztik a vállala­tok között, vagy javasolják, hogy a vállalat maga terjes­­­sze az újítást, ha az ötlet másutt is használható. Ta­valy a 10-es Volán például tíz újítást vett át más válla­latoktól. És nem is csak a trösztön belül létezik ilyen kapcsolat. A Szegedi Ruha­gyárnak például újításból született tirisztoros, fokiozat nélküli fordulatszám-szabály­­zót adott el a vállalat, a Tatabányai Szénbányáktól pedig ott újítás alapján gyár­tott műanyag gépháztetőket és sárvédőket vettek Tátra gépkocsikhoz. Vagy a kül­földre járó kamionokhoz szükséges vámzár. Hiánycikk volt az egész országban, dol­lárért kellett behozni. A sze­gediek végül készítettek két komplett gépsort, egyiket a vámzár gyártására, másikat a fölszerelésére. Nyilván töb­bet készítenek, mint saját igényük. Fölkínálták tehát minden, külföldre fuvarozó vállalatnak gyártmányukat, amit vesznek is. Ezzel pedig kemény valutát takarítanak meg az országnak. És a terveik? Természete­sen tovább akarják javítani ezt a munkát, az újítómoz­galom eredményességét. Eh­hez a szervezésen túl, kedv­csinálóként nyilván az is hozzájárulhat, hogy amíg például 1975-ben átlagosan 99 napot vett igénybe egy-egy újítási javaslat elbírálása. 1978-ban már csak tíz na­pot ... Sz. I. Pártmunkája: Szakszervezeti főbizalmi A munkásasszonyok kö­zött régóta közmegbecsülés­nek örvend a Szegedi Kon­zervgyárban Varga László­­né, a gyár nyomdász szak­munkása. Hasonlóan jó vé­leménnyel vannak róla és munkájáról munkahelye ve­zetői. Nem akart pedig ki­­válni társai közül, becsület­tel végezte, amit rábíztak a munkában és a választott tisztségben. Alig egy évre rá, hogy a gyár nyomdájá­ba került mint kéziszedő, szakszervezeti műhelytit­kárnak választották. Ennek éppen öt esztendeje. Mi történt azóta? — kérdeztem tőle. — Dolgoztam, mint annak előtte. Kisfiam, aki akkor a gyár bölcsődése volt, most nagycsoportos óvodás, és ősszel iskolába megy. Fér­jemmel — aki fűtő a Tisza Bútoripari Vállalatnál — felváltva visszük az óvodá­ba és onnan haza. Hogy ősszel hogyan alakul ez a munkamegosztás, még nem tudom. Bizonyosan lesznek új gondok, de majd túltes­­­szük magunkat rajtuk. A munkám ma is sokoldalú, kezdve a címkék, árjelzők, csomagolójegyek szedésétől a kereskedelmi nyomtatvá­nyokig. • S a választott tisztség­ben, mint műhelytitkárnak, mi volt a szerepe? Úgy tu­dom, tagja volt a szakszer­vezeti bizottságnak is. — Leginkább a velem együtt dolgozók tájékoztatá­sa volt a feladatom orszá­gos jellegű, aktuális gazda­sági, gazdaságpolitikai kér­désekről, gyárunk helyzeté­ről, a termelés menetéről, eredményekről és olykor gondokról, problémákról is, amelyeket a kollektívák megértettek, s azokat igye­keztek megoldani. Az szb­­tagság azért is hasznos volt, mert az információt úgy­mond első kézből kaptam, s egy-egy döntés előkészítésé­ben magam is részt vettem. • A nemrégiben lezajlott szakszervezeti választáson az eddiginél magasabb tiszt­ségbe került. Megválasztot­ták a gyár szb-elnökének és főbizalminak. Mit változtat ez a közösségért vállalt munkájában? — Egyelőre a mindkét tisztséggel járó hatáskört és feladatot meg kell ismer­nem. Remélem, ebben azok segítenek nekem legtöbbet, akik rám szavaztak, engem szántak e posztok betölté­sére. Mint főbizalminak ez­után három munkaterületet kell átfognom, a tárolót, a nyomdát, a csomagoló üzem­részt, vagyis a bizalmiak testületét, magasabb fokon gyakorolni a tájékoztatás oda-visszaáramlásá­t. — Tudok életútjának egy jelentős és friss momentu­máról is. Most vették fel a gyár 1-es pártalapszervezete tagjainak sorába. — Nem is tudom, hol kezdjem ezzel kapcsolatban a mondanivalómat — vála­szolta elfogódottan Varga Lászlóné. — Hatévi nagy­üzemi munkásmúlttal nem volt elég merszem jelent­­kezni párttagnak. Úgy vél­tem, korai még, és ezt má­sok is így vélik. Juhász Lászlóné, a gyár pártvezető­ségének titkára lendített el­határozásomon azzal, hogy bátorított. Azt mondta, a párttagok között van a he­­lyem. Egyetértett ezzel mindkét ajánlóm. Erdei Ká­­rolyné, akivel együtt voltam szakmunkástanuló és Török Györgyné munkatársam­. Mindketten régi párttagok. Úgy érzem, bizalmuk sokra kötelez. Szeretnék megfelel­ni, pontosabban szólva: úgy dolgozni, a közösségért, ahogy azt eddig is tettem, és most többet várnak tő­lem. Pártmunkámat a szak­­szervezeti tisztségek jó be­töltésével szeretném végez­ni. — Ha nem csal az infor­mációm, ön móravárosi születésű. — Igen. A munkáslakta városrész abban is elhatá­rozóm, ösztönzőm és taní­tóm volt, hogy a nyomdá­szatot válasszam, és szak­munkás legyek. Szüleim nyomdászismerősei ecsetel­ték előttem e szakma szép­ségét, amelytől nem szeret­nék elszakadni soha. — A család, a munka, a közéleti szerepelés hogyan férnek össze egymással? — Mindegyik az időhöz kapcsolódik. Gondolom, ki kell alakítani közöttük a helyes arányt, s akkor mindegyikre jut elégséges erő. Varga lászlóné bizonyára nagy igyekezettel osztja el munkáját továbbra is úgy, hogy egész ember maradjon a termelőmunkában és tiszt­ségei betöltésében. Lödi Ferenc Előadás elvi és módszertani kérdésekről A munkásmozgalmi emlékek gyűjtése Megyénk gazdag munkás­­mozgalmi emlékekben; ezek összegyűjtése már régebb idő óta is folyamatosan tör­ténik a tudományos feldol­gozás, a publikálás és a szocialista nevelés céljából. Rövidesen illetékes párt­szerv elé kerül az az ötéves program, amely részletesen megszabja a helyi tenniva­lókat. Tegnap délelőtt a gyűjtés elvi és módszertani kérdé­seiről dr. Petrák Katalin, az MSZMP KB Párttörténe­ti Intézetének csoportveze­tője tartott előadást Szege­den, az Oktatási Igazgatósá­gon, aki országos tapaszta­latok alapján hangsúlyozta, hogy a memoár és vissza­emlékezés gyűjtését történé­szeink ma már elfogadott forrásként hasznosítják. Az előadást konzultáció követte, amelyben részt vettek a gyűjtésben tevé­kenykedő aktivisták, vala­mint a városi és járási párt­­bizottságok képviselői. A tennivalókat dr. Né­meth Lajos, a munkásmoz­galmi visszaemlékezések gyűjtését és publikálását koordináló megyei bizottság elnöke foglalta össze. Befejeződött az anyaggazdálkodási akadémia Pénteken befejeződött a Szegeden megrendezett öt­napos országos anyaggazdál­kodási akadémia, amelyen több mint 200 elméleti és gyakorlati szakember vett részt. A napirenden az opti­mális készletek kialakításá­nak lehetőségei és az ezzel összefüggő feladatok szere­peltek.­­ Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese,­ a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnö­ke összefoglalójában hang­súlyozta, hogy a magas készletszintet — amelynek értéke eléri a 850 milliárd forintot, vagyis az évi nem­zeti jövedelem több mint 25 százalékát — csak a válla­latok belső tartalékainak mozgósításával lehet jelen­tősen csökkenteni. Ehhez mindenekelőtt javítani kell a vállalatok anyagi-műsza­ki ellátását, lehetővé kell tenni, hogy a technikai fej­lődést az optimális anyag­felhasználás szolgálatába állítsák. A sikernek azonban nem­csak vállalati, hanem népgazdasági szintű feltéte­lei is vannak. Mindenekelőtt piaci egyensúlyt kell terem­teni a kereslet és kínálat között minden árucsoport­ban és szolgáltatásban. Foglalkozott az akadémia az anyagi-műszaki ellátás számítógépek segítségével történt javításával. Mint hangsúlyozták,­­ különösen jelentős ez az építőiparban, ahol több mint 25 000-féle anyag felhasználásáról kell gondoskodni úgy, hogy ne halmozódjanak fel nagy raktárkészletek, de anyag­hiány se akadályozza a munkát. Az akadémia résztvevői felhívták a figyelmet arra, hogy az anyag- és raktár­­gazdálkodás számítógépes megoldására egységes rend­szert kell kialakítani, s ez­zel párhuzamosan meg kell szüntetni a már meglevő, de egymással nem kapcsolható számítógépes anyaggazdál­kodási rendszereket. Csak így lesz lehetőség arra, hogy az egyes vállalatok felesle­ges készleteiről mindig idő­ben tudomást szerezzenek A számítások szerint egy ilyen rendszer létrehozásá­nak költségei már az első év eredményéből megtérül­nek. 3 Járul az idő Növekvő idegenforgalom A hét végére fellendült a­z idegenforgalom. Az országb­­an a nyáriasra fordult idő­járás nyomán a határátkelő helyeken megnövekedtek a várakozó autósorok, kevesebb kiadó szoba van már a bu­dapesti és a Balaton-parti szállodákban. A kempingek­ben is sok ezren ütötték fel sátrukat, a többi között az újonnan nyílt szarvasi tá­borban, amely Holt-Körös mentén az arborétum mellett épült, így különleges élményt kínál környezetével a ter­mészetkedvelőknek. Legtöb­ben a fővárosban a római­­parti táborban állították le lakókocsijukat, vagy sátoroz­nak — több mint ezren — zömében csehszlovák, NDK- beli, osztrák és lengyel ven­dégek. Az iskolai év befejeztével most kezdődik az igazi fő­szezon, így a jövő héten in­dulnak kéthetes pihenésre a SZOT üdülőibe az első nyári családos turnusok. A fősze­zonban kedvezményes családi üdülésben összesen 80 ezer felnőtt és gyermek vesz részt. Egyebek mellett a Ba­laton partján, Szántódon, a faházakból kialakított családi üdülőkben, Balatonszépla­­kon és Ezüstparton, Siófo­­kon, a Duna-kanyarban pe­dig Leányfalun és Nagyma­roson kezdődik a családi SZOT-üdültetés.

Next