Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-02 / 27. szám

Rtedd, 19S2. február 2, Sok a vevő Kirakatnézés után • A téli vásár első napja A tavalyinál egy héttel ko­rábban kezdődött a hagyo­mányos téli ruházati vásár. Feltehetően a hó eleji fizetés­napokra tekintettel, az el­múlt évinél nagyobb forga­lom reményében. S bár elő­re inni a medve bőrére nyilvánvalóan könnyelműség lenne, az első nap tapaszta­latai megerősíteni látszanak az ötletet Sokan már va­sárnap kirakatnézőbe indul­tak. Jónéhányan — hallot­tuk — szabadságot vettek ki a tyúkszemtaposással fe­nyegető, ám jelentős meg­takarítással kecsegtető teg­napi vásárlás érdekében. Az üzletek kínálata valóban bő­séges az idén. De tekintve, hogy a vállalatok, szövetke­zetek önállóan dönthettek a kedvezményes áruk köréről, az engedmény mértékéről , érdemes több boltban is kö­rülnézni vásárlás előtt. A Komplett Ruházati Vál­lalat a tavalyi készletnél lé­nyegesen nagyobb, 75 millió forintos árualappal várja vásárlóit. Készleteinek va­lamivel több mint felét a szegedi üzletekben kínálja. Csak néhány termék a hosz­­szú cikklistáról. Az eredeti árnál 30 százalékkal olcsób­ban kaphatók abroszok, bú­torvásznak, falvédők­, kon­fekcionált ágynemű, férfi- és fiúingek, női fehérneműk, férficsizmák és bundacipők. A pamut méteráruk, a kár­tolt szövetek, a jersey és fla­­nell ruhaanyagok, a sapkák, a sálak, a kalapok, a női-, férfi- és gyermekkötöttáruk, a női csizmák és bokacipők, a bébi lábbelik, a télikabá­tok és a férfiöltönyök, zakók 40 százalékos árengedmén­­nyel vásárolhatók. A Szeged Nagyáruházban több mint 22 millió forint értékű áru­alappal fogadták a vevőket. A Centrum Á­ruház —hal­lottuk a tájékoztatást — ez­úttal nemcsak saját, meg­levő készletéből vont be árukat a vásárba, új ruhá­zati termékeket is vásárolt. Így összesen 18 millió fo­rint értékű portékát adhat­nak árengedménnyel. Kon­fekcióból szokatlanul jó, di­vatos a választék, méteráru­ból, kártolt szövetekből, kosztüm és kabátanyagokból is bőséges a kínálat. Ked­vezményesen forgalmaznak továbbá fehérneműt, cipőt és divatárut. A Szeged és Vidéke ÁFÉSZ 1 millió 480 ezer forintos készlettel csat­lakozott a ruházati vásár­hoz, áruinak többségét 40 százalékos árengedménnyel kínálva. Kettős haszonnal jár, hogy a kereskedelem egyre inkább felismeri, csupán a megtakarítás reményében kevesen ostromolják a bol­tokat. A vevők többsége a divatos árut keresi, s csak azért, mert olcsó, nem veszi meg az ósdit Éppen ezért vásárolt frissen a Centrum, s ezért döntöttek a Komp­lettnél úgy, hogy a meglévő, napi készlet több mint 40 százalékát bevonják az en­gedményes áruk körébe. Biztosabb így a siker, s megalapozottabb a remény, miszerint idejekorán felsza­­­badulhatríak a raktárak az új, tavaszi áruk fogadtatá­sára. L. Zs. A vásár első napján a szegedi Centrum Áruházban Országos találkozó Vasárnap Debrecenben be­fejeződött a pedagógusjelölt úttörővezetők háromnapos országos találkozója. A 21 hazai tanár- és tanítóképző főiskola mintegy 250 hallga­tója elsősorban az úttörőve­zetői munka gyakorlati kér­déseivel ismerkedett. Hímes tojások Festik a húsvéti tojásokat Kalocsa-vidék világhírű nép­mű­vészasszonyai. A színes motívumokkal pingált, illet­ve karcolt tyúktojásokon megelevenedik a táj sajátos népművészete. A szakmári pingálóasszonyok virágmin­tákkal díszítik a tojásokat, az uszodiak pedig hajszálvé­kony, klasszikus motívumo­kat karcolnak a színesített tojáshéjra. A hímes tojások nagy részét exportálják, de több ezret szállítanak a ha­zai népművészeti boltoknak is. Együttműködési szerződéssel Mezőgazdasági beruházások Hétfőn Budapesten aláír­ták az Országos Takarmá­nyozási és Állattenyésztési Felügyelőség, illetve az Ag­­rober együttműködési meg­állapodását. A szerződés szerint a két fél a jövőben a korábbinál szorosabban együttműködik tenyésztési, takarmányozási és tartás­technológiai rendszerek meg­alapozásában és széleskörű­en egyezteti a mezőgazdasá­gi beruházások üzemeltetési, illetve a gazdaságossági ta­pasztalatait. Az Agrober az elmúlt idő­szakban a korábbinál 30—40 százaléknál olcsóbban meg­valósítható típusterveket ala­kított ki a mezőgazdaság költségigényes ágazatai, egye­bek között a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés számá­ra. A viszonylag kisebb költ­séggel megvalósítható léte­sítményeket az OTÁF szak­emberei ezentúl a szerződés alapján már a beruházás megalapozásának időszaká­ban szakvéleménnyel látják el, s így gyorsított eljárás­sal készülhet el az új léte­sítmény. Az Agrober, amely mind nagyobb munkákat vállal külföldön — minde­nekelőtt a fejlődő országok­ban — egyre több komplett telepet is exportál. Az OTAF rendelkezik a külföldi tele­pek berendezésére. Az OTAF rendelkezik a külföldi ku­tatás és gyakorlat, egyebek között biológiai vonatkozású újdonságaival, továbbá szá­­montartja a hazai állatte­nyésztés legújabb eredmé­nyeit is. A szerződés alapján ezekről rendszeresen tájé­koztatják a tervező-beruházó vállalatot. A már meglevő mezőgazdasági létesítmények üzemeltetéséhez gazdaságos­ságáról, az ezzel kapcsolatos elméleti és gyakorlati szá­mításokról viszont az Agro­ber ad a jövőben rendszere­sen információt az OTÁF- nak. Szénbányászok helytállása A Mátraaljai Szénbányák Thorez bányaüzemének több mint egy évtizedes fennállása óta most küzdöttek meg a legkeményebb téllel az ott dolgozók. Az ország legnagyobb külfejtéses szénbányájában több héten át nulla fok alatti, gyakran mínusz 15—20 fokos hidegben folyamatosan ter­meltek és zavartalanul kielégítették a szomszédos Gagarin Hőerőmű f­űtőanyagigényeit. Ráadásul a mínusz 10 fok alatti hideget az acélszer­­kezetek nehezen viselték el, így az üzemeltetésre fokozot­tabb figyelmet kellett fordítani. Faluvégi Lajos hazaérheti Hétfőn hazaérkezett az a küldöttség, amely Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyet­­­­tesnek, az Országos Tervhi­vatal elnökének vezetésével Havannában részt vett a KGST tervezési együttműkö­dési bizottságának 27. ülés­szakán. (MTI) 3 A Lehet, nem lehet józan realitások korát éljük, tud­nunk kell, mekkora a takarónk, és meddig nyújtózkodhatunk. Sokszor halljuk mostanában ezeket a szavakat. A virág szirmát vagy az akácfa levelét tépő, szeret-nem szeret játékhoz . hasonlóan, a lehet-nem lehet is játszható avval a biz­tos tudattal, hogy a nem lehet elég sokszor jön elő. A józan realitásokhoz szoktatott elme könnyen belátja ezt, és ha meg nem is nyugszik tőle, elfogadja. A józan elme azonban azt is tudja, min­dig a realitások korát éljük, legföljebb napi volt mindenki realista, mint ahogy most sem az mindenki. Mindig tudnunk kellett, mekkora a takarónk, és aki na­gyobbat nyújtózkodott, annak kilógott a lába. Eddig még soha nem voltunk szu­­pergazdag ország, igényeink és lehetősé­geink között mindig volt tisztes távolság, kár lenne bearanyoznunk az elmúlt esz­tendőket azért, hogy a mostani szegénysége jobban kitessék. Vállalati vagy városi ábrándokra sokszor kell mondani most is, hogy nem lehet. Előfordulhat, hogy többször, mint eddig. A kérdés az, ki a nagyobb realista, illetve ki nevezhető realistának egyáltalán? Az ta­lán, aki hajtogatja, hogy­ most nem lehet, mert olyan gazdasági körülmények között élünk, vagy az, aki halkan mondja, pró­báljuk meg mégis. E sorok írója csöndes szavazatát a második változatra adja, bár tudja, irtózatosan kemény fal­a nem lehet, sem fejjel, sem másként nem érdemes ne­kimenni. Azért is a másodikra ejti voksát, mert sokadmagával kezdi érezni, néhány ember a nem lehelből is takarót csinál magának, és elbújik alatta. Hadd hozakodjam elő idétlen, régi, po­­loskás példámmal. Valamikor régen be­gyűrűzött a mi kollégiumunkba is a po­loska. Cs­ak bámultuk, miféle csodabogár lehet. Úgy elszaporodott, mint panelban a csótány. Mentünk az igazgatóhoz, mond­tuk neki, nagyon csíp, ciánoztatni kéne. Mindig azt mondta, most olyan gazdasági körülmények között élünk, nem­ engedhet­jük meg magunknak az irtást, el kell vi­selnünk. Igényeinket a realitásokhoz kell szabnunk. Ha ettől nem csíp a poloska, meg is nyugodtunk volna, de be kellett látnunk, hogy maga a bogár is realitás. Naponta jártunk az igazgatóhoz, naponta hallottuk, nem lehet. Átkozott és alatto­mos lépésre szántuk el magunkat. Kicsike szobánkba dobozba fogdostunk összesen harpyn...és„..éjnek évadján belepö­­cögtettük mindet az igazgató ajtajának terjedelmes hasítékába. Ez. . a követség többet végzett, mint a mi ékesszóló kül­­döttei­nk, harmadnapra kiürítették a kol­légiumot, és ciánozták. Teljes meggyőző­déssel állítom most is, az ország gazdasági ereje a három nap alatt semmit nem vál­tozott, takarónk pontosan akkora volt, mint előtte. Valaki belátta, hogy a realitá­sok elől valóban nem lehet kitérni. Értelmiségiek zajos vitájába csöppentem bele a napokban. Abból lett a zaj, hogy egyik fele a társaságnak azt emlegette, hogy nem lehet, a másik meg azt, hogy lehetne. Fogós szegedi példák sokasága jött elő A vita természetesen döntetlenül vég­ződött, hiszen a vitázó csoportnak döntési joga nem volt, de még tanácsadói szerep­pel se ruházta föl senki. Minek vitatko­zott akkor? Azért, mert természete az em­bernek, hogy érdeklődik környezetének dolgai iránt, és nem képes igent mondani arra, ami nem győzi meg. Bár a vitát sen­ki nem foglalta össze, arra futott ki még­is, hogy kényelmes emberek szóhasznála­tában többször fordul elő a nem lehet, mint kellene. Amikor ránk­ ránk támadt a konyhai sze­génység — a háború alatt és az utána jö­vő évtizedben gyakori vendég volt —, leg­inkább krumplit evett az ország. Volt, aki nem jutott tovább a héjában főtt krump­linál egyszer se, de olyan is volt, aki min­den változatát végigpróbálta. Olyan éte­leket főzött a realitás krumpliból, hogy el­telt gyomrunk mostani nosztalgiavacsorá­kon is szívesen nyel el belőlük. Ebből azonnal levonhatjuk a következtetést — a történelem hitelesítő pecsétje van rajta —, hogy a­ konyhaművészetnek nem mindig a bőség az alapja. Lehet, hogy az államház­tartásra is érvényes ugyanez a tétel? Van, aki ugyanabból a kevéske pénzből csak sima krumplit tud főzni, de akad olyan is, aki elhagyja a nyögvenyelést, és kitesz magáért. Városa-faluja válogatja. A vitázó csoport azt mondogatta, most kellene igazán meghallgatni minden okos ötletet. Értelmiségiekről van szó, könnyen eljutottak oda, hogy a teremteni­ tudó el­méket kellene bevonnunk a városkonyhai receptek összeállításába. Olyan is volt per­sze, aki azt mondta, ettől őrizzen meg bennünket az Isten. Ha kinyitják a talál­mányi hivatal ajtaját, özönlenek be rajta azok, akik újra föltalálták az örökmozgót, egycsapásra megoldván összes energiagon­dunkat. El vannak telve megváltó jószán­dékkal, de olyan erőszakosak, hogy nem lehet bírni velük. Nagy veszély ez, persze hogy nagy. Irreális dolgokból összerakott reális veszély, mindenképpen meg kell szabadulnak tőlük. Annyi fals ötletet elő tudni hozni ez a város, a Tiszát el lehet­ne rekeszteni vele. Árvízkor is! Hagyjuk ki tehát az örökmozgókat most a játék­ból, mert semmire nem megyünk vele, de ne engedjük be a a kapun azt a megszál­lottat se, aki mániákusan állítja, hogy föl­találta a soha meg nem mozduló örök­­állót. Nehéz lenne eldönteni, melyik a ve­szélyesebb, noha az utóbbi nem annyira anyagigényes. Fölvesz egy macskakövet az utcáról, neki az is megteszi. Harapdálhatjuk ujjainkat reggeltől nap­estig, melyiket válasszuk a kettő közül. Csakhogy aki felelős poszton áll, nem ér rá harapdálni, neki döntenie kell. Hamar, a realitásokhoz a lehető legjobban igazod­va. A vitázó csoport egyetlen percig nem irigyelte a döntésre kötelezett embereket, sőt sajnálta őket. Egészséges szervezetben dolgozik a vágy, hogy valami maradandót hagyjon maga után. Egy lehetősége van rá: addig kell véghez vinnie, amíg a dön­tési joghoz közel van. Nem biztos, hogy megnyugtatja most vagy később: én tud­tam legszebben mondani, most nem lehet. Az egészséges szervezet tenni akar, nem kitérni. Akkor is tenni, ha a lehetőségek kemény falakat raknak köré. A zajosan vitatkozó értelmiségi csoport oda is eljutott, nem elég azt számolnunk, mire futja, mire nem, hanem elő kell ven­nünk fejbéli tartalékainkat. Nem az örök­mozgókat és az örökállókat, hanem a va­lóban termékeny fejeket. Némely állítás szerint parlagon heverő koponyáink bőség­gel vannak. Azért fájdalmas ez, mert az előző években éppen úgy sokat áldozott az ország a kiművelt emberfők sokaságáért, ahogy most teszi. Ha előállt végre az a boldog állapot, hogy sokkal több okosan iskolázott emberünk van, mint előtte bár­mikor volt, ne hagyjuk, hogy agytekervé­­nyeiket beszője a pók. Ha szorít bennünket a gazdasági környezet, álljanak elő, és se­gítsenek. Ismétlem, ne a habókosok, és ne azok, akik az iskolai bizonyítványt ülőal­kalmatosságnak tekintik csupán, hanem ennek a rendszernek a kitűnően képzett, szellemi rugalmasságukat őrző, ezeregy le­hetőségből is jól választani képes alkotó elmét. Mindig szükség volt rájuk, most kü­lönösen. H­ajtogatjuk, ki tudja, mióta, hogy fe­lelős döntésekre létrehozott testüle­tek alkalmanként azért nem men­nek ötről a hatra, mert egyetlen lehetősé­get terjesztenek eléjük. Előfordul, hogy a héjába főtt krumplit. Nem is a poloska a legtanulságosabb példa, hanem a panel. Széltében-hosszában hangoztattuk, nincsen más lehetőség, a beton ennyit enged, és nem többet. Meghirdettek­ egy pályázatot, ömlöttek a jobbnál jobb ötletek. Kiderült, hihetetlenül kemény ugyan a beton, de játszani is lehet vele. Az is kiderült, hogy a beázós tetőnél jobbat is lehet csinálni. Kiderült? Ezt már az ősember kitalálta. Az derült ki, hogy a jobb se drágább Évek óta tudjuk, de — nem akarok mes­­­szire menni példáért — a mi házunk most is beázik tetőtől talpig. Megszámlálni se tudnánk, hány hasonló van Felsővároson. Igaz, csak akkor, ha esik az eső. Valaki mindig takaródzik valamivel. Ne kertel­jünk, mondjuk ki, az impotenciáját takar­gatja, és embereket kerget bele naponkénti elégedetlenségbe. Igen veszélyes fajta. Ezen ne tudnánk változtatni? Emberek megátalkodott hitét nem lenne szabad el­­játszani. Latolgatjuk, lehet vagy nem lehet. Olyan is van, hogy most lehet, holnap már nem Amit most lehet, most kell megcsinálnunk. Az élet persze nem áll meg, és sokszor a latolgatásra rá se hederít. Néha azt mond­ja: muszáj. Ha sok muszájt egybegyűjtünk, mert előtte lehetőségeinket rosszul mértük föl, vagy gyöngébb segítőket kerestünk, keserves pillanatok jöhetnek később. Akárhogy csavarjuk a szót, tény, hogy sokat nem ficánkolhatunk a takaró alatt. Almokat nem kergethetünk, vágyaink szép madarait nem röptethetjük, mert fillé­reinket is s­zámon kell tartanunk. Gazda­sági helyzetünk olyan, amilyenné a körül­mények a mi közreműködésünkkel tették. Sokan azt mondják, ilyen helyzetben ha­tározott döntésekre van szükség, és azt ér­tik rajta, hogy kóbor kívülállók ne beszél­jenek bele. Mások úgy vélik határozott döntés kevés, határozottan jó döntésre van szükség. Egyedül és kizárólag. Prófétáink régóta nincsenek, szerencsemalacra se bíz­hatjuk, hogy a sok cédulából a legjobbat húzza elő nekünk. Nincsen más lehetősé­günk, mint az alkotó demokrácia. A te­remtő és termő demokrácia. A felelősséget érző emberek tenni tudó kötelessége. Ebből is vannak tartalékaink. Horváth Dezső

Next