Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

Szerda, 1982. szeptember 1 Koszorúzás a munkás­mozgalmi panteonban Révész Géza fémmunkás, a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő személyisége, az Ifjúmunká­sok Országos Szövetségének egyik alapítója, a magyar partizánmozgalom szervezője születésének 80. évfordulója alkalmából koszorúzási ün­nepséget rendeztek kedden a Mező Imre úti temetőben. Révész Géza a felszabadu­lás után különböző vezető párt- és állami tisztségeket töltött be, 1957-től az MSZMP KB tagja, honvé­delmi miniszter volt, majd hazánk moszkvai nagyköve­teként képviselte a Magyar Népköztársaságot nyugállo­mányba vonulásáig. A munkásmozgalmi pante­onban levő síron a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében Rá­cz Sándor, az MSZMP KB közigazgatási és adminiszt­ratív osztályának vezetője és Szűrös Mátyás, a KB kül­ügyi osztály vezetője helyez­te el a tisztelet és a meg­emlékezés koszorúit, a Hon­védelmi Minisztérium részé­ről Csémi Károly vezérezre­des, államtitkár és Papp De­zső vezérőrnagy, az MSZMP néphadseregi bizottságának első titkára, a Külügyminisz­térium képviseletében Nagy János államtitkára és Somo­­di Gyula, a minisztérium pártbizottságának első titká­ra, valamint a KISZ KB, a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetségének és a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos elnökségének képviselői. Tudatos agrárpolitika Tudományos tanácskozás a mezőgazdaságról A termelőerők és a terme­lési viszonyok változása a mezőgazdaságban címmel 3 napos tudományos tanácsko­zás kezdődött a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Bíró Ferenc rektor megnyi­tója után Huszár István, az MSZMP Központi Bizottsá­ga társadalomtudományi in­tézetének főigazgatója tar­tott előadást a plenáris ülé­sen részt vevő több száz szakember előtt a mezőgaz­daság szocialista­ fejlődésé­nek magyarországi tapaszta­latairól. Hangsúlyozta, hogy a tudatos, szocialista agrár­­politikának, valamint a tu­dományos és technikai vív­mányok gyors alkalmazásá­nak eredményeként a ma­gyar mezőgazdaság számos­ világviszonylatban is jelen­tős sikert ért el. A mezőgaz­dasági nagyüzem ma már döntő tényező a települések életében, a szövetkezetek és az állami gazdaságok tevé­kenyen részt vesznek a fal­vak arculatának formálásá­ban is. A gazdaságokban al­­kalmazott modern technika pedig egy merőben új agrár­műszaki réteg kialakulásá­hoz vezetett. A plenáris ülést követően a résztvevők négy szekció­ban folytatták a tanácsko­zást, a mezőgazdasági ter­melőerők fejlődéséről, a földhasználat közgazdasági kérdéseiről, a termelési vi­szonyok változásairól és a nagyüzemi földhasználat ag­­ronómiai kérdéseiről. A szekcióülések munkájának eredményeit szerdán összeg­zik, s a tanácskozás csü­törtökön szakmai nappal fe­jeződik be. Szeptember 2—4. Radiológusok kongresszusa Szegeden A Szegeden végzett kuta­tómunka nem mindennapi elismerésének számít, hogy a hatvan éve alapított Magyar Radiológusok Társasága XI. kongresszusának a város adhat — első ízben — ott­hont. A szeptember 2—4. között, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Biológiai Központjában rendezendő tanácskozáson négyszázhar­minc magyar és hetvenhat külföldi résztvevő 187 elő­adást hallgat meg, négy szekcióban. A Csontok és ízületek radiológiája című témakörben a csontdagana­tokkal, a korszerű csontdiag­nosztikával kapcsolatos leg­újabb kutatások helyzetével, a sugártherápia újabb ered­ményeivel foglalkozó szek­cióban az emlőrák kezelésé­nek tapasztalataival, a be­sugárzások tervezésével, a daganatok diagnosztikájával és terápiájával, a C szekció ülésein a hasi szervek radio­lógiai diagnosztikájának új irányaival (különös tekintet­tel az ultrahang felhasználá­sára), a negyedik témában pedig a gyermekradiológia fő kérdéseivel foglalkoznak majd az előadók. A kongresszus szűkebb ér­telemben vett szakmai prog­ramjain kívül a Szovjetunió­ból, NDK-ból, Csehszlová­kiából, Bulgáriából,­­ Jugo­szláviából, NSZK-ból, Kana­dából, Olaszországból, Auszt­riából, Svédországból és Dá­niából érkező neves tudósok előadásai mellett több világ­hírű, orvosi műszereket gyártó cég is bemutatót tart Szegeden. A Sportcsarnok­ban tizennégy hazai válla­lattal együtt­­ (Szegedet a DÉLÉP képviseli) olyan he­ves cégek mutatják be új berendezéseiket, mint a Philips, a Siemens, vagy a milánói Bracco Industria Chemica. Hosszú budapesti „sorozat", majd pécsi és debreceni kongresszus után Szeged fo­gadhatja tehát a radiológia rohamosan korszerűsödő tu­dományának legrangosabb képviselőit. Akik imigyen természetesen a várossal és a megyével is megismerked­nek: szeptember 3-án este 7 órai kezdettel a Tisza-szálló­­ban ünnepi hangversenyt rendeznek tiszteletükre, ahol fellép Marisa Tanzini, a Mi­lánói Scala művésze, Gregor József valamint Pál Tamás vezényletével a Szegedi Ka­marazenekar, a műsorban pedig Mozart- és Kodály­­művek hangzanak el. A kongresszus vendégei megte­kintik az Ópusztaszeri Nem­zeti Történelmi Emlékpar­kot, hajókirándulásokon vesznek részt a Tiszán, s el­látogatnak Hódmezővásár­helyre is, ahol a HÓDIKÖT és a Majolikagyár munkájá­val ismerkednek meg. Karbantartás után Szénfejtés ismét Befejeződött a széntermelő gépek őszi nagyjavítása a Mátraaljai Szénbányák Tho­­rez bányaüzemében; tegnap, kedden reggel ismét megin­dult a folyamatos szénter­melés. A karbantartás — amely már a télre is felké­szítette a szabadtéren dol­gozó gépóriásokat — kiter­jedt a széntermelő gépekre, a törőműre, továbbá a mint­egy 20 kilométer hosszú szállítószalagrendszerre. A munkálatokat házi ki­vitelezésben oldották meg, s a tervezettnél rövidebb idő alatt fejezték be. Új technológiával Hídfelújítás Felújítják a simontornyai Sió közúti hidat a kaposvári KÉV generálkivitelezésében és a Vasipari Kutató Intézet technológiájával. A talaj süllyedése és a megnöveke­dett forgalom miatt a híd a két pillér között, 60 méteres szakaszon megrepedt és be­hajolt. A most első ízben al­kalmazott technológiával rendkívül rövid idő alatt, és a hagyományosnál lényege­sen olcsóbban oldják meg a felújítást. A hídon novem­berben ismét megindulhat a forgalom. Érkeznek az áruk A vásárváros készül a BNV-re Az idei őszi BNV-n Ma­gyarországgal együtt 41 or­szág, és a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet kiál­lítói mutatják be fogyasztá­­sicikk-újdonságaikat. A szo­cialista országok közül a szovjet, a jugoszláv, a cseh­szlovákiai és az NDK-beli vállalatok, a tőkés országok közül pedig az NSZK cégei jelentkeznek a legnagyobb területen. Több évi szünet után ismét a résztvevők kö­zött lesz Algéria, Görögor­szág, Kenya és Kuvait, Cos­ta Rica, Ecuador, valamint Honduras pedig első ízben vonultatja fel exportcikkeit. A vásár kiállítóinak száma előreláthatóan meghaladja a múlt évit; összesen mintegy 1500 hazai és külföldi cég mutatja be árukínálatát. A bemutatásra kerülő termé­keket a könnyebb áttekint­hetőség érdekében 12 áru­csoportba osztották. Az őszi BNV-vel egy időben három szakkiállítást is rendeznek. A Hoventa nemzetközi keres­kedelemtechnikai és vendég­­látóipari kiállítás az ötödik, a Protenvita nemzetközi kör­nyezetvédelmi kiállítás a harmadik, a Studexpo okta­tási eszközök nemzetközi ki­állítása a második alkalom­mal nyitja meg kapuit. Élénkül a kőbányai vá­sárváros, készül a szeptem­ber 17-én megnyíló őszi Bu­dapesti Nemzetközi Vásárra. Már naponta érkeznek kül­földről a kamionok, s a ki­állítási árukkal megrakott teherautók. . A feladat... a a gazdálkodásról esik szó, immár sok éve hasonló feladatokról beszé­lünk, szinte minden létező fórumon. Gazdaságunk alapvető gondjai lényegében nemigen változtak az utóbbi évtizedben. Annál inkább átalakultak viszont a felté­telek és körülmények, s a világméretű változások immár múlhatatlanul szüksé­gessé teszik alkalmazkodásunk fölgyorsí­tását, az évről évre nyomatékosabban so­rolt feladataink fokozatos megoldását. Olvasók, a közügyek — a világméretű közügyek — iránt érdeklődők számára is hasznos föld­ézni bizonyos folyamatokat, történéseket, amelyek következményei mind erőteljesebben hatnak napjainkban. Emlékezzünk csak! Például a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején volt világméretű eufóriára, a gyors és végte­lennek tűnő gazdasági növekedés idősza­kára, amikor úgy tűnhetett, hogy gazda­godásunk mindenképpen lineáris folyamat lesz, hogy a gazdasági fejlődésben rejlő le­hetőségek mindinkább csökkenthetik a Föld egyes területein élő népek közötti óriási szociális szakadékot, a politikai szembenállás éleződésének és a katonai konfrontációnak a veszélyeit. Az enyhülés, a SALT-megállapodások és Helsinki éveit írtuk akkoriban, kimeríthetetlen gazdasá­gi lehetőségek birtokosainak tudva magun­kat, az emberiséget. S ugyan ki fordított volna különösebb figyelmet­ az eufória éveiben a Római Klub akkoriban megje­lent, a növekedés határait és lehetőségei­nek korlátozott voltát elemző jelentésére? Igaz, a tanulmány kavart némi vihart szakmai körökben, de alig vették komo­lyan. legföljebb a malthusiánus címkét ütötték rá bélyegként, mondván: bolygónk erőforrásai óriásiak, s ha valamit ki is merítünk belőlük egykoron, hát addigra a tudományos technikai fejlődés megoldhat­ja gondjainkat. Aztán jött egy háború a Közel-Keleten, s az 1973-as olajválság, amit a nyersanyag- és energiaárak gyors növekedése követett világszerte. Akkoriban még tán hihettük, hogy az áremelkedések hatása alól kivon­hatjuk magunkat, lévén hogy a KGST-n belül módunkban állott olcsóbban besze­rezni az energiahordozók és nyersanyagok nagyobb részét. Sőt bizonyos tekintetben még előnyösnek is tűnhettek számunkra a változások, mert hiszen az általunk ol­csóbban beszerezhető energia és nyers­anyag fölhasználásával készült termékek­ből nagyobb haszon származhatott az ak­kor már jóval drágább világpiacon. Csak­hogy a világpiaci árakat — ha késve is — szükségszerűen követték a KGST árai is, s néhány év alatt elérkezett az a korszak, amikor — a gyorsuló ütemű technológiai fejlődéstől való fokozódó elmaradásunk eredményeként — munkánk mindinkább leértékelődött a világpiacon, amikor ugyanolyan ellenérékért évről évre na­gyobb mennyiségű árut kellett szállítanunk vevőinknek. Már akkor az ésszerű anyag- és energiatakarékosságot, a hatékonyság, a termelékenység növelését, a minőség javí­tását tűztük ki vállalataink legfontosabb feladatául. Pedig akkoriban helyzetünket még javíthattuk eladásaink növelésével, azzal, hogy többet dolgoztunk ugyanannyi bevételért, mint korábban. S hogy életszín­vonalunkat is javíthassuk, vállalataink fejlődését és életképességét is biztosíthas­suk. könnyedén vehettünk fel bőségesen csordogáló hiteleket a "bő kínálattal ren­delkező pénzpiacokról, előnyös, vagy elő­nyösnek tűnő feltételekkel. Az utóbbi években viszont ismét csak alapvetően megváltozott a helyzet. Nem a nyersanyag- és energiaárak ma már nem drágulnak tovább a korábbi gyorsasággal. Csak éppen a mai magas árak mellett nagyságrendekkel csökkent a fizetőképes kereslet. Mind nehezebb eladni manapság amikor országok, régiók, sőt egész földré­szek küszködnek az eladósodás, a fokozó­dó elszegényedés rémével. Amikor olyan, olajban gazdag országok is, mint Líbia vagy Mexikó, egyre inkább eladósodnak. ..A Központi Bizottság megállapí­totta, hogy céljaink elérése érdeké­ben elengedhetetlen a gazdálkodás hatékonyságának és a külpiaci érté­kesítésnek a javítása, az energiával és az anyagokkal való takarékosko­dás, a beruházási tevékenység és a készletfelhalmozás mérséklése, vala­mint a teljesítmények és bérek ös­­­szehangoltabb alakítása.” (Az MSZMP KB június 23-i ülé­séről kiadott közleményből.) hogy finanszírozhassák fejlesztéseiket, gaz­dasági és szociális programjaikat. (A világ egyik nagy olajtermelőjének, Mexikónak az adósságai immár csillagászati méretűvé duzzadtak!) A recesszió, a kereslet vis­­­szaesése, a világméretű gazdasági pangás pedig alapvetően megváltoztatta gazdálko­dásunk feltételeit. Hogy hogyan? Például úgy, hogy mind nehezebb eladnunk, s mind nehezebben vagyunk képesek arra, hogy finanszíroz­zuk exportbevételeinkből importunkat, visszafizessük hiteleinket, s azok kamatait fedezzük a múlhatatlanul szükséges tech­nológiai fejlesztéseket, s egyúttal életszín­vonalunk javítását. Pedig mindezek végül is összefüggő tényezők, hiszen tőkeerősebb versenytársaink jórészt úgy segítenek ma­gukon, hogy a technológiai fejlesztések fel­­gyorsításával, az elektronika lehetőségei­nek mind szélesebb körű alkalmazásával csökkentik költségeiket, a termékek előál­lításához fölhasznált energia, anyag és munkaerő mennyiségét, oly módon, hogy egyre jobb minőségű, egyre többet tudó árucikkeket dobnak piacra, viszonylag ol­csón, egyre nehezebbé téve boldogulásun­kat az éleződő versenyben. Hogy helytálljunk, fejlődjünk és fejlesz­tenünk kell nekünk is, méghozzá a ko­rábbinál nehezebb feltételek és rosszabb körülmények között. Hiszen gazdaságunk fejlesztését, életszínvonalunk javítását ma már nem finanszírozhatjuk hitelekből. S arra is egyre kevesebb mód lesz, hogy gyengélkedő vállalatok, ágazatok vesztesé­geit a költségvetés atyaian magára vállal­ja mint azt sokáig tette. A mai válság nem elsősorban a hiány (ener­gia- és nyersanyaghiány) következménye, hanem strukturális eredetű. Közrejátszik benne sok minden: a magas anyag- és energiaárak hatására fölgyorsult, azt kom­penzálni és kivédeni kívánó technológiai, technikai fejlődés, a fizetőképes kereslet visszaesése, a pénzpiacok hátrányos válto­zásai (beleértve a magas kamatokat, a tő­kehiányt, a szigorodó és mind előnytele­nebbé váló hitelfelvételi lehetőségeket, or­szágok és régiók nagymérvű eladósodását). Ilyen feltételek közepette kell átállnunk az új növekedési pályára, amikor külső esz­közöket mind kevésbé tudunk bevonni fej­lődésünk meggyorsítására. feladat végül is hasonló a régihez, ha csak a szavakat nézzük. Most is a minőség a hatékonyság javítása, a termelékenység ésszerű növelése, az ész­szerűbb energia- és anyagfelhasználás, az innováció meggyorsítása, a meglevő tarta­lékok gyorsabb ütemű föltárása és hasz­nosítása a feladatunk. Csakúgy, mint a korábbi években. Ám azzal a különbség­gel, hogy e feladatokat immár valóban komolyan kell venni mindenütt, hogy egy­re inkább csak magunkra számíthatunk. Az életnek szinte valamennyi területén másfajta magatartásra, másfajta munka­stílusra van szükség, arra, hogy a mind normatívabbá váló gazdasági szabályozók által közvetített realitásokat ne ránk okt­rojált nyűgként, hanem a világban végbe­menő változások természetes velejárói­ként, megoldandó feladatként, leckeként fogjuk föl. Hogy valóban mind szervesebb egységet alkothasson mindennapjainkban a műszaki és a közgazdasági szemlélet, hogy produkciónk értékét­­ mindinkább az egyetlen reális mércével, az általa szült haszonnal mérjük. Szávay István A Húszéves a Barátság kőolajvezeték Húsz esztendeje annak, hogy a Barátság kőolajveze­téken megindult a rendsze­res kőolajszálítás Magyar­­országra. Ebből az alkalom­ból tanácskozás kezdődött kedden Hajdúszoboszlón a vezeték építésében és üze­meltetésben részt vevő or­szágok — Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág, az NDK és a Szovjet­unió — szakembereinek részvételével. A megnyitó plenáris ülésen elmondták, hogy a Barátság kőolajveze­ték rendszer az európai szo­cialista országok közötti in­tegrációs folyamat egyik elő­hírnökeként épült meg. A vezetékrendszer északi ágán Lengyelországnak és a Né­met Demokratikus Köztársa­ságnak, déli ágán pedig Csehszlovákiának és Ma­gyarországnak szállít a Szovjetunió kőolajat a Vol­ga-men­ti mezőkről. 1962-től ez év szeptemberéig 100 mil­lió tonna kőolaj érkezett Magyarországra a Barátság kőolajvezeték rendszeren, a felhasználó négy országba együttvéve pedig több mint 700 millió tonna. A Barát­ság-vezetéken érkező olaj nélkül elképzelhetetlen lett volna a korszerű magyar kőolajfeldolgozó és petroké­­miai ipar megteremtése. A tanácskozáson résztvevő szakemberek szekcióüléseken tárgyalják meg a két évtize­des működés tapasztalatait, s egyeztetik a következő időszak tennivalóit. 3 Bútorok Fennállása óta 230 ezer szobaberendezésnek megfele­lő mennyiségű bútor hagyta el a mátészalkai Szatmár Bútorgyárat — mondták el a nagyüzem három évtizedes jubileuma alkalmából ked­den rendezett sajtótájékozta­tón. Kun István igazgató a­ gyár tervei közt említette: az elmúlt másfél évtizedben a termelését öt évenként megháromszorozó gyár az őszi BNV-n négy új kárpi­tos garnitúrával és két új szekrénysorral jelentkezik.

Next