Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-22 / 248. szám
4 Pályák - változtatásokkal Valamikori tanítómesterem mondta: Fiam, hétnyolcévenként új munkahelyet kell keresni. Én is csak azért nem megyek már odébb, mert közel a nyugdíj. Hittem is, nem is, amit mond, hiszen az idő tájt szövegezték újra a kollektív szerződéseket, s annak vaskos kötetté dagadt mellékleteit, a törzsgárdaszabályzatot Húsz év, harminc év, aranylánc medállal, gyűrűs efféléket írtak. Az újságok tele voltak a törzsgárdaünnepek hozsannáival, közben meg a vállalathoz be-beléptek az újak és eleköpdöstek néhány év után. A kabarék, s a Ludas Matyi visszatérő alakja volt,a vánkocmac ír milós — irgalmatlanul leszedték róla a keresztvizet. bn £ jfífiL. h«-"*»tUmn az tolódáséi. hony'n^ÓJ:?Örrnccnfi. . ’• fer>ckükfin *»gémnólU' kéte £ £ £ £ JirsizoÄ«« M ugem r.c Vagyok ( Feri mier ál) ' hogy könnyben '* fes‘ előtt __ m,ke" fregál «aid az egy Cnnv kZm"* cserélődött tÍU "Fonida kJ" vikASS" fi* «"* nem akn,. _ . labinmert dó lenni. Crt'b- Pályakez ls gyakoriott l^rmennyire "ck számítana. ••heza0-fcetóéf’ J H^Bnwa P^yapfiyn? aójíbí or,lkeS""k Än VvKb aaSv?** vagy móc 1 , diplománk birtokában _ újKigunk munkát keresünk e!' 17108 a“”PwnltatáreAk, '1 » 'Teje. a gazdaság zUlme'eltételek -- 8l-és Bnbcri beilleszkedni nehéz delején. ' ^rcsak a VigZ_IC!fSe lb kollégák pe. tett H Fel?1 “ ei<5bb «nhúgy érzik aZ CRyre inkább btóák , bl.^'esc körül MerT^’kezdőkor karoljak‘ fel * S2&-- -««kh5 fednek - "óm is ritkán" 1 Tf t>vandaaho/.. Mesteremnek abhan kt’Tara iRaZfí , bizobe.nyoioaZaev,e;i^ •?<** rhöyen l x , U’ «kar*nebun.ja. Van aki wt £ Ü ® k vagyik, van -iki s tobbre leginkább több ·Vesebbreí Viktóriát ° „ u... Pénzre.) p. & S&sr* «unkakörbe helyet* °,yan' 'emi túlzód “T rruvel f n/%rvs ., © leCl lehetet 1*^/0 alta,»nossal!) cprwv ^«zelésükre b/zolt JéhT e*1'8 «ngedték közel „ S^rvezáBi- javaslatit I'Kőelem be sem vették. A felmondás határán állt, amikor valaki rájött, hogy egy technikus „műhelyt söpröget”. Ekkor emelték ki. Irodába került. P. Viktória eltemette álmait, a fiók mélyére süllyesztette szakdolgozatát — az üzemben használt korszerű technológia gazdaságos felhasználásáról írta — és most termelési programot készít. Vajon a legendássá vált törzsgárdahűség kifejezésnek van-e még tartalma? Azt hiszem, ha van is, már nem ugyanaz, mint régen. Sokakban munkálkodik a többre jutás vágya, és nem is meglepő, ha valaki egyszer csak úgy érzi, kinőtte a számára szabott munkahelyi kereteket. Egyszer valaki azt mondta, azért megy másik helyre, mert a gépétől csak a másik gépig látni. Az új munkahelyén szélesebb a horizont. Igaza lehetett. Nem akarok persze fölmentést kínálni mindenkinek, aki egyik helyről a másikra megy — hiszen lehet annak száz más oka is, összeférhetetlenség, rossz munkavégzés, személyes ütközések, vagy egyszerűen csak a belépéskor még nem látszott, hogy ez a tét sem zöldebb, mint az előző volt. Viszont, aki többre vágyva keresett munkát, s az új munkával nemcsak boldogul, hanem öröme is telik benne, helyesen tette, hogy változtatott. K. S. Olajipari történeti pályázat Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kőolaj-,flogáz és vízbányászati szakosztálya, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Olajipari Múzeum történeti pályázatot hirdet a magyar olajipar fejlődésének feldolgozására. A kiírás szerint pályázni lehet egyéni vagy csoportos munkákkal, olyanokkal, amelyeket, még máshol nem közöltek. Tizenhárom témakörben várják a jelentkezőket. A gazdálkodó élet minden területéről lehet pályázni, így többek között a technika, az üzem-, a brigád- és törzsgazda mozgalom történetével. Életrajzzal, visszaemlékezéssel, továbbá technikatörténeti értékkel bíró, lehetőleg működőképes makettekkel, modellekkel, s oktatáshoz, bemutatáshoz felhasználható kisebb gépek, műszerek stb. metszeteivel. A pályázat titkos, ezért a szerzőnek (szerzőknek) adatait lezárt, azonos jeligéjű borítékban kell elküldeni két példányban a Magyar Olajipari Múzeum címére (Zalaegerszeg, 8901. Pf. 68 ). A beküldési határidő 1983 május 31. Az első díjért 5000, a két másodikért 3500, a négy darab harmadikért egyenként 2000 forintot fizetnek,______ Bolygók A harkovi egyetem asztronómia obszervatóriumának tudósai arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld körüli 33 fényévnyi sugarú térben 130 — Naprendszerünkhöz hasonló — bolygórendszer létezik. A távoli világról a felvételeket a világ legnagyobb, hatméteres optikai teleszkópja segítségével készítették. Ezeknek a kozmikus objektumoknak a tanulmányozása elősegíti a bolygók keletkezésének, felépítésének és fejlődésének, valamint a világmindenség evolúciójának jobb megismerését, a törvényszerűségek kimutatását. Kolumbusz földjén t Anderle Adám új könyve Ldún-Amerika a modern tömegkommunikáció jóvoltából kilépett az útleírások egzotikumából, a naponta áradó információ „kortársunkká" tette ezt a tőlünk távoli világot. A nem is nagyon távoli múltban a kubai forradalom, majd a chilei események irányították figyelmünket a szubkontinensre, aztán — „tegnapelőtt” — a nicaraguai forradalomra figyeltünk, manapság El Salvador népének küzdelme vagy éppen a bolíviai változások keltik fel érdeklődésünket. A napi hírek azonban kérészeletűek, s könnyen érthetetlenné válnak, vagy kuriozitásba vesznek, ha nem ismerjük azokat a történeti folyamatokat, amelyek meghatározzák, kiváltják vagy motiválják a ma eseményeid Anderle Ádám szegedi történész új könyve (Munkásmozgalom Latin-Amerikában. 1870—1959) — hasonlóan a szerző korábbi kötetéhez (Vihar a Sierrában) — ehhez az alaposabb tájékozódáshoz, a ma már nélkülözhetetlen eligazodáshoz nyújt értékes segítséget, a történész látószögéből, módszereivel elemezve a latin-amerikai osztályküzdelmek alakulását. A könyv „főhőse" a munkásosztály, a sokféle etnikumból (bevándorolt európaiakból, néger rabszolgák utódaiból, leigázott indiánok unokáiból) összekovácsolódott, s még napjainkban is formálódó latin-amerikai proletariátus. De Anderle Ádám nem szűkíti le témáját a munkásmozgalom puszta történetére. proletariátus fejlődését beágyazza a földrész sokarcú, ellentmondásos gazdaság- és társadalomtörténetének lényeges folyamataiba. Így a gazdag adatbázisra támaszkodó könyvből képet kapunk a kapitalizmus latin-amerikai kialakulásának, térhódításának főbb összetevőiről a gyarmati rendszer bomlásának korszakától a 20. századi függő kapitalizmus, az imperialista tőkének alárendelt gazdaság problematikájáig. A rendező elv, amely az elemzést át- meg átszövi, a gazdasági függetlenség kérdése. Másrészt a könyv a széles értelemben vett latinamerikai osztályküzdelmek elemző krónikája. Nemcsak a proletariátus harcai kapnak benne helyet, hanem a polgári-kispolgári erők haladó mozgalmai, törekvései is Különösen gazdag a két világháború közötti antiimperalista töltésű kispolgári mozgalmak elemzése. Anderic Adám azt is érzékelteti, hogy ezekből sokféle I.Í.HF , az imperialista politikával lepaktáló populizmustól a proletármozgalommal való azonosulásig változik a színkép. Vázlatosabb a paraszti mozgalmak bemutatása, de maga a szerző hívja fel a figyelmet arra hogy ezek részletesebb feltérKépezése még a szűken vett szakirodalom számára is a jövő feladata Természetesen a szerző ezeket a mozgalmakat kettős optikával szemléli. Képrészt bemutatja, hogyan vélekedett róluk a korabeli latinamerikai Proletariátus, másrészt igyekszik meghatározni objektív helyüket a földrész történetében, lett légyen szó a proletariátus és a mexikói forradalom kapcsolatáról vagy a nemi APRA ideológiai-politikai vargabetűiről. Szerencsés esetekben _ a modármozgalom eszmei tisztánlátásának korszakaiban _ a két nézőpont eredménye azonos. Andérné Ádám könyve rávilágít a latin-amerikai munkásmozgalom olyan sajátosságára is, amely az ún. harmadik világ más térségeiben is jellemzi a proletariátus fejlődését Nevezetesen arra, hogy — a tőkés fejlődés sajátosságai miatt •— a szubkontinensen egymás U torlódtak, „egymásba gyűrődtek” a proletariátus fejlődésének különböző fázisai. Ennek következtében Például az osztállyá szerveződés és a kommunista mozgalom megjelenése számos országban egybeesett, illetve jó néhány országban a kommunista párt vált az osztállyá szerveződés motorjává. A kommunista mozgalom megjelenése eszmeileg is vízválasztó a latin-amerikai munkásmozgalom fejlődésében. Nemcsak arról van szó, hogy korábban az anarchizmus, anarchoszindikalizmus képviselői uralták a terepet, s a döntően reformista szociáldemokrácia képviselői a legWbb országban eszmeileg is kisebbségben voltak. Inkább azt tekinthetjük lényegge snek, hogy a kommunisták előtt minden irányzat döntően európai sémákkal dolgozott. a kommunista mozgalom kísérelte meg először — bukdácsolva, kudarcokkal, nehezen szabadulva a Komintern egyszerre inspiratív és ugyanakkor gátló, mégis európai gondolkodásmódjától — a latin-amerikai fejlődés sajátosságainak megértését, s az ebből fakadó nemzeti és kontinentális feladatok programmá fogalmazását. Anderle Ádám könyve részletesen elemzi ennek a máig tartó folyamatnak a főbb állomásait, kiemelve az első stáció, a népfrontpolitika megjelenésének (s ezzel a nemzeti feladatok megértésének) fontosságát a harmincas években. Anderle Ádám nevekkel, adatokkal, eseményekkel zsúfolt könyve nem könnyű olvasmány. A szakember számára a magyar latinamerikanisztika Wittman Tibor kezdeményezte vonulatához kapcsolódik, s a továbbgondolásra, kutatásra váró kérdések egész sorát is felveti. Az érdeklődő nagyközönségnek is kínál szellemi csemegét, ha az olvasó vállalkozik a nélkülözhetetlen adatokkal, eseményekkel való együttélésre, megbarátkozásra. Ez esetben olyan eredeti intézményekkel találkozhat, mint például a „lectura” Kubában, a népi egyetemek a húszas években, vagy a vallásos szervezetek, a cofradiák szerepe a korai munkásmozgalomban. Az izgalmas, s Anderle által marxista módon megközelített kérdések közé tartozik például az etnikumok egybeolvadásának-együttműködésének problematikája, a faji kérdés és a munkásmozgalom kapcsolatának vizsgálata, az antiimperialista és az antifasiszta feladatok részleges ellentmondása a második világháború előtt és alatt, a nem proletár eredetű forradalmárok, csoportok radikalizálódásának lehetőségei, feltételei korunkban stb. A szerző kitekintést ad az 1959 utáni fejlődésre is. Rövid fejezetben elemzi a kubai forradalom óta kibontakozott politikai folyamatokat. Anderle Ádám — a nemzetközi szakirodalomból ismert munkásmozgalom-történetek többségétől eltérően — nem az egyes országok proletariátusának, osztályküzdelmeinek történetét tárgyalja. A fejlődési folyamatot, a latin-amerikai munkásosztály fejlődésének ívét kívánja megrajzolni, kiemelve az eszmei és politikai csomópontokat. Ez még akkor is figyelemre méltó törekvés, ha helyenként óhatatlanul ismétlődésekhez vezet. Lehetséges, hogy a könyv vitákat is kivált majd. Bizonyos azonban, hogy a szerző — a Kossuth Könyvkiadó támogatásával — hozzájárult történeti ismereteink fehér foltjának megszűnéséhez, eurocentrizmusunk oszlatásához, amikor a Munkásmozgalom Latin-Amerikában megírására vállalkozott. Kukovecz György Péntek, 1982. október 22 kertbarátoknak A bor kezelése A korábbiakban már szó volt a szüret időpontjának meghatározásáról, a szüretről, az erjesztés alatt szükséges megfigyelésekről és a végzendő munkákról. Miután a must zajos erjedése befejeződött, ha egészséges volt a szőlő, még egy darabig a törkölyön hagyhatjuk a bort, de ügyelni kell arra, hogy miután az erjedés teljesen leállt, a hordót vagy üveget légmentesen zárjuk le. Célszerű azonban a bor tisztulását követően az első fejtést megejteni, mivel a feldolgozáskor a mustba került bogyórészek és egyéb szennyezőanyagok, az elhalt élesztősejtek erjedése után leülepszenek. Később a bor tisztulása, fejlődése folyamán mindig válnak ki különféle anyagok, amelyek szintén a hordó fenekére szállnak le. A borból kivált és leülepedett sűrű, zavaros anyagot borseprőnek, a hígabb részt aljbornak nevezzük. A fejtés célja egyrészt az, hogy a bort a seprőtől elválasszuk, másrészt, hogy a bort levegőztetve elősegítsük fejlődését. A bor szebben fejlődik, ha a fejtéskor a levegőből bekerülő felesleges oxigént kénnel lekötjük, ezért, valamint a káros baktériumok elpusztítása végett mindig kénezett hordót használjunk. A mustba adott kén ugyanis az erjedés alatt teljesen lekötődik. Ha borként használunk kénezéshez, akkor is égessük el egy kevés ként fejtés előtt az üres hordóban. A kén adagját a bor állapota szerint, határozzuk meg. Az első fejtés a legfontosabb. Ideje az erjedés befejezése, illetve a bor letisztulása után van. Egészséges szőlőből készült bornál megvárhatjuk a bor teljes letisztulását. rothadt szőlőből készült bort a tisztulás kezdetével egy időben fejtsük le. A lágy borokat korábban fejtsük, s savanyúakat későbben, mert a seprőjén álló bor savtartalma csökken az almasavbontó baktériumok hatására. Hamarabb fejtsük a gyengébb, valamint a penészes, rothadt szőlőből származó borokat, és később a minőségi borokat Az első fejtést általában nyíltan, megfelelő levegőztetéssel végezzük, vagyis a bort csapiból szabadon folyatjuk az edénybe. Ha a bornak záptojás (kénhidrogén) vagy kellemetlen illata van, a fejtéskor a csapiot felfelé fordítjuk, vagy szellőző rózsát teszünk rá, esetleg más alkalmas módon segítjük elő, hogy sok sugárban folyva, minél több levegővel érintkezzen a bor. Ha borunk könnyen letisztult, akkor az első fejtéskor is csökkentsük a levegővel érintkezés lehetőségét zárt fejtéssel, kopr frisseségét adó széndioxidból minél több maradjon a borban. Első fejtés előtt a borokkal mindig végezzünk törési próbát. Ennek célja, hogy megállapítsuk: borunk hajlamos-e a bamatörésre. Előfordulhat, hogy a különben szép, tiszta nedű első festéskor, ha azt nyílt körülmények között végezzük, a levegővel érintkezve megbámul, törött ízű lesz. (A borok gyakori betegsége a barnatörés.) A törési próbához egy színtelen palackot félig töltünk borral. A bort rázással alaposan meglevegőztetjük, és egy napig állni hagyjuk. Az egészséges bor színe nem változik. A barnatörésre hajlamos borok felső részén barna gyűrű jelenik meg, később a bor teljesen megbámul. A barnatörést nagyon könnyű kénezéssel megelőzni, de gyógyítani sokkal nehezebb. A fejtés alkalmával a hordót csapra ütjük és a kifolyó bort kannával merjük át a másik hordóba. Kisebb hordó esetén megoldható a fejtés úgy is, hogy a hordót felemelve, a másik hordóba gumicsővel engedjük át a bort, illetve a hordóból nagyobb kannába és onnan a tiszta hordóba. A fejtéshez használt eszközök tiszták legyenek, és ügyeljünk arra, hogy a kanna, merőedény, csap fából, rézből, műanyagból legyen. Levert zománcú vasedényt, vasból levő tölcsért borfejtéshez ne használjunk. Ha gumicsővel végezzük a fejtést, mérjük meg az akonanyílás és a csapilyuk közötti távolságot, majd a gumicsövet annak megfelelően eresszük a hordóba. Azután megszívjuk a gumicsövet és a kifolyó bort figyelve lassan leeresztjük addig, amíg a bor kezd zavarodni. Ekkor néhány milliméterrel feljebb hozzuk a gumicsövet, így teljes egészében le tudjuk a seprőről szedni a tiszta bort. A tisztán és egészségesen kezelt bor kénezés nélkül is megőrzi értékes tulajdonságait, azonban ez olyan nagy körültekintést és odafigyelést igényel, hogy nem célszerű vele megpróbálkozni. A kénezés ma már hozzátartozik az alapvető borkezelési folyamatokhoz, helyesen eljárva elősegíti a bor fejlődését, tisztulását, és megóvja a különféle betegségektől. A ként tehát tulajdonképpen a bor gyógyszerének tekinthetjük. A borokat általában csak az esedékes fejtésekkor kell kénezni. A kénezéskor keletkező kéndioxid színtelen, szúrós szagú gáz, amely mérsékelten alkalmazva az egészségre teljesen ártalmatlan. Kénezésre a kisüzemekben a kénszeleteket és a borként (káliummetabiszulfit) használják. A forgalomban levő kénszelet súlya körülbelül 5 gramm. Használatakor egy ürótdarabra felszúrjuk, a kénszelet felső részét meggyújtjuk és gyorsan, a hordó akonanyílásán a hordóba helyezzük. Miután a kénszelet elégett (felülről meggyújtva lassabban ég el, és nem csepeg) a dróton levő papír.zeletkét kivesszük és a hordót bedugjuk. Néhány perces várakozás után megkezdhetjük a bor betöltését. A borkén 10 grammos pasztillákban (tablettákban) műanyag tasakban kristályos és por alakban kerül forgalomba. A kénezés mértéke különböző lehet, melyet a bor faja, egészségi állapota határoz meg. Igen enyhe kénezés: hektoliterenként 1 —2 gramm kénszelet vagy 5 gramm borkén szükséges a fiatal fehér, siller és vörös borok harmadik fejtéséhez. Gyenge kénezés: hektoliterenként 2—3 gramm kénszelet vagy 7—10 gramm borkén kell második fejtéskor a száraz savas és az édeskés lágy borokhoz. Közepes kénezés: hektoliterenként 4—3 gramm kénszelet vagy 15— 20 gramm borkén kell első fejtéskor az édeskés borokhoz, a nehezen tisztuló — barnatörésre hajlamos — valamint az összegyűjtött borokhoz. Erős kénezés: hektónként 6—10 gramm kénszelet vagy 25—40 gramm borkén kell a meleg helyen tárolt édeskés, alacsony szeszfokú és erősen barnatörésre hajlamos borok kénezéséhez. Igen erős kénezés: hektónként 11—15 gramm kénszelet vagy 40— 60 gramm borkén kell az erős utóerjedés elfojtására, az erjedés leállítására, meleg időben pedig a must szállításához. Dr. Tóth Mihály megyei főkertész