Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-22 / 68. szám
2 Tyihanov Belgrádban • Belgrád (MTI) Hétfőn délután négynapos Hivatalos, baráti látogatásra Belgrádba érkezett Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Tyihonov Milka Planinc, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke meghívásának tesz eleget. A szovjet miniszterelnököt a belgrádi repülőtéren Milka Planiic és más hivatalos személyek fogadták. Nyikolaj Tyihonov a két ország kapcsolatairól, kiemelten a gazdasági együttműködésről, annak továbbfejlesztési lehetőségeiről, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről folytat megbeszéléseket a jugoszláv kormány elnökével. Találkozik Petar Sztamboliccsal, a jugoszláv államelnökség elnökével és Mitja Ribicsiccsel, a JKSZ KB elnökségének elnökével is. Péntekig tartó látogatásának programjában horvátországi út is szerepel: Zágrábban a tervek szerint találkozik a köztársaság vezetőivel, és felkeresi a Rade Koncsar óriásvállalatot, amely 25 éve folytat eredményes ipari együttműködést szovjet partnerekkel. A jugoszláv sajtóban Tyihonov látogatása alkalmából megjelent írások méltatják a két ország politikai, gazdasági, kulturális és egyéb területeken megvalósuló sokoldalú együttműködését, és kifejezik azt a meggyőződést, hogy a szovjet miniszterelnök tárgyalásai újabb lendületet adnak a baráti kapcsolatok továbbfejlesztésének. Közéleti napló LOSONCZI PAl Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az ipari tulajdon oltalmára létesült párizsi uniós egyezmény aláírásának 100. évfordulója alkalmából üdvözletet küldött Árpád Bogschhoz, a szellemi tulajdon világszervezetének főigazgatójához. A párizsi uniós egyezmény több oldal Ü IDVÖZLETE lú. nemzetközi egyezmény, amely a találmányok, védjegyek, ipari minták és földrajzi nevek védelmének biztosításával kölcsönösen előnyös feltételeket teremt a tudományos-műszaki eredmények oltalmához külföldön. Hazánk 1909 óta tagja az egyezménynek. MEGBÍZÓLEVÉL- ÁTADÁS Losnárczi Pál, a Népközmázott nagykövetet, a Kínai társaság Elnöki Tanácsának Népköztársaság új magyarelnöke hétfőn fogadta Ma országi nagykövetét, aki ál- Lae rendkívüli és meghálál adta megbízólevelét. PUJA FRIGYES TÁVIRATA Putó Frigyes külügymileni különleges bizottságánakniszter táviratban köszön- New Yorkban rendezett emtette az ENSZ apartheid elnékülését. A MAGYAR NEMZETI A nyugat-európai valuták tárgyalás alatt áló árfolyam átrendezése miatt a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett hivatalos devizaárfolyamok, valamint a valutaárfolyamok BEFEJEZŐDÖTT A Közös közlemény elfogadásával ért véget a DÍVSZ kibővített Európa-bizottságának ülése, amelyet a világszövetség székházában március. 18—20. között tartottak, 18 európai tagszervezet képviselőinek részvételével. A tanácskozás résztvevői art- BANK KÖZLEMÉNYE átmenetileg — a közeli napokban várható további értesítésig — változatlanul az 1983. március 15-i közlésnek megfelelően érvényesek. DÍVSZ ÜLÉSE tekintették az európai politikai helyzetet, és megállapították, hogy az idén az európai ifjúságot az eddiginél fokozottabb mértékben kell mozgósítani a NATO rakétatelepítési terveinek megvalósítása elleni küzdelemben — hangsúlyozza a közlemény. Reaganinterjú : London (MTI) Ronald Reaganmerikai elnök arra számít, hogy még ebben az évben találkozik Jurij Andropovval, az SZKP KB főtitkárával, bár erre egyelőre semmilyen konkrét terv sincs. A londoni The Sunday Timeának adott nyilatkozatában Reagan azt mondta, hogy puszta ismerkedési találkozónak nincs értelme, hisz csak alaptalan reményeket keltene az emberekben. „De állandó kapcsolatban állunk (a szovjet féllel), olyan megbeszélési témákat keresve, amelyek mindkét félnek hasznára válnának" — tette hozzá. Egy "yen csúcstalálkozó legidőszerűbb és egyik legfontosabb témáját az európai közép-hatótávolságú rakéták ügye jelentené. Ezzel kapcsolatban Reagan kitartott ismert tárgyalási pozíciója, a Szovjetunió számára elfogadhatatlanul egyoldalú nullaváltozat mellett. Kedd: 1083. március 22. EGK-csúcsértekezlet • Brüsszel (MTI) A nyugat-európai közösséget megrázó pénzügyi vihar utáni csendben, de súlyos problémák feszültségétől terhesen kezdődött meg hétfőn délután az EGK idei első csúcsértekezlete, az állam- és kormányfők részvételével. A tanácskozáson Helmuth Kohl nyugatnémet kancellár elnököt. Párizst Francois Mitterrand köztársasági elnök, a többi tagországot a miniszterelnök képviseli. A pénzügyminiszterek értekezletén hétfőn délben ugyan sikerült kompromisszumos megállapodást kötni az árfolyamok kérdésében, de nyitva maradt a francia gazdaság problémája. A szocialista kormányzat hatalomra kerülése óta (a kedvezőtlen nemzetközi környezet hatására) a frankot harmadszor kellett leértékelni. A csekély mértékű leértékeléshez a többiek csak úgy járultak hozzá, hogy Jacques Delors francia gazdasági és pénzügyminiszter szigorú kísérő intézkedésekre is kötelezettséget vállalt: ez annyit jelent, hogy a francia kormánynak fel kell sorakoznia a közösség többi országának egyensúlyközpontú gazdaságpolitikájához, feladva szociális szempontjainak és eddigi célkitűzései jó részét. Bonn hajlandó volt viszonylag nagyobb felértékeléssel még egyszer Párizs segítségére sietni, de az EGK- tagországok szigorúbb gazdasági politikát várnak a jövőben Franciaországtól. Megfigyelők érdeklődve várják, hogyan sikerül Mitterrand elnöknek megnyugtatnia kollégáit: a szigorúbb és takarékosabb francia gazdaságpolitika nem párosul-e nagyobb mértékű elzárkózással is, fokozva a közösség gondjait. A csúcsértekezlet napirendjén a belső problémák mellett az EGK külkapcsolatai is szerepelnek: a Japánnal kötött megállapodás az Egyesült Államokkal kialakult mezőgazdasági kiviteli ellentétek, a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok. A kormányfőkkel együtt összeültek Brüsszelben a nyugat-európai szakszervezeti szövetség vezetői is. A „szakszervezeti csúcson” nyilatkozatot fogadtak el, összehangolt intézkedéseket sürgetve a kormányoktól a fellendülés és új munkahelyek teremtése érdekében. A szakszervezetek a fejlett tőkés országok közötti világméretű gazdaságpolitikai egyeztetést javasolják a munkanélküliség általános problémájának enyhítésére. Az EGK-ban nagy közösségi beruházási programokra volna szükség, a nemzeti össztermékek legalább egy százalékát fordítva erre, és a munkaidő erőteljes csökkentésére — hangoztatták a szakszervezeti vezetők, akik rámutattak arra a drámai helyzetre, amit az immár 12 milliós munkanélküliség jelent Nyugat- Európában. Traven, a titokzatos író • világsikert aratott műve óta aligha neveztek többen úszó járművet halálhajónak, mint azt a szürkészöld acél kolosszust, amely hétfőn futott be Szászébo japán kikötőbe. Traven hajója ártalmatlan jószág volt az Enterprise nevű, nukleáris eszközök hordozására alkalmas amerikai repülőgép-anyahajóhoz képest. Az a hajó ugyanis legfeljebb néhány szerencsétlen, szénporos matróznak lett a koporsója — ez a hajó viszont „adott esetben” országnyi területek elpusztítására képes. Szaszebo partjainál a monstrum befutásakor,, hatalmas tömeg gyűlt össze. Nem köszönteni, hanem tiltakozni jöttek. A tüntetőket vezérlő érzelmek, indulatok azért ilyen hevesek, mert a felkelő nap országának ma is érvényes alkotmánya szerint az Enterprisenak nem lenne szabad Japán felségvizeit még érinteni sem! A háború Halálhajó, halálvonat... utáni Japán alaptörvénye ugyanis kimondja: az ország nem gyárthat, nem birtokolhat és területére nem engedhet be nukleáris fegyvert. A tokiói kormány a tiltakozások ellenére kijelentette, hogy megelégszik az USA-tól kapott szóbeli biztosítékokkal, miszerint a repülőgép-anyahajó atomtöltetek nélkül érkezik. Ez a hajó ráadásul egyszer (éppen másfél évtizede) már járt ugyanitt. Akkor olyan vihar fogadta, hogy a következmény több száz sebesült lett. Most az acélszörny olyan időpontban kötött ki a kikötőben, amikor a tokiói kabinet feladni készül a legendás japán virágzás két pillérét, a fegyverkezési költségek alacsony szintjét, és azt, hogy az ország békés politikával igyekszik feledtetni a közelmúlt igencsak rossz emlékeit. Ugyanakkor, amikor a szaszebói tömeg a halálhajó érkezése miatt tiltakozott, a japán vizektől nagyon messze, az Egyesült Államokban tüntetőket tartóztatott le a rendőrség, akik egy halálvonat ellen demonstráltak. E szerelvény délkeletről északnyugatra, az ország jó részét átszelve kanyargott a Washington állambeli Bangor felé. Vagonjaiban mintegy száz nukleáris robbanófej lapult... Ez a március világszerte s az aggodalom és a reménység hónapja. Az emberek utazni, hajózni, vonatozni akarnak, de nem ilyen hajókon, nem ilyen vonatokon. „Élni nem, de hajózni muszáj” — hangzik a klasszikus közmondás, amely sosem volt így igaz. Mert, mindenekelőtt élni muszáj. Harmat Endre Ráülöm» A PÁPA MEGHÍVÁSA A lengyel legfelső vezető szervek — a püspöki karral egyetértésben — hivatalosan meghívták II. János Pál pápát, hogy idén június 16-tól 22-ig tegyen látogatást Lengyelországban. A meghívás aláírója Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke. GROMIKO ÉS CSIEN CSI-CSEN MEGBESZÉLÉSE Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn Moszkvában megbeszélést folytatott Csien Csi-csennel, a Kínai Népköztársaság kormányának, a szovjetun kuusi politikai konzultációkon részt vevő különleges megbízottjával, külügyminiszterhelyettessel. SZOVJET ÜDVÖZLET ARISMENDINEK Az SZKP Központi Bizottsága táviratban köszöntötte Rodney Arismendit, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, hetvenedik születésnapja alkalmából. Kivitel - kiküldetés Franciaországi jegyzetek Megnéztük. Corvin szélén, az alakuló iparnegyedben már jóformán készen volt minden. Irodaház, bemutatóterem, raktárak. Fél év múlva meghívót kaptam az avatásra. A külkereskedelmi állalattól hárman voltak él én. Franciaország különböző területeiről mintegy hatvan szakember, természetesen a város kommunista polgármestere és más vezetők is. Partnerem üdvözölte a megjelenteket. 8—10 perces beszédet mondott. Részünkről a külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója méltatta partnerem tevékenységét, kapcsolatát a magyar termelő és kereskedelmi vállalatokkal. Kijelentette, hogy a külkereskedelmi vállalat, és személyesen a vezérigazgató bízik partnerünkben, és mindenben támogatja. Majd felvázolt egy tervet, egy elképzelést, mely szerint néhány év múlva ott egy nagy magyar—francia közös vállalat működik, olyan felszereléssel, szállítóeszközökkel, amelyek Franciaország bármely részébe képesek lesznek bútort szállítani. Sőt, nemcsak Franciaországba, hanem Európa más országaiba is. Újabb meglepetés vint ez számomra. Mi készül itt, milyen közös vállalat? Ennek az embernek lényegében a mi szövetkezetünk szállít, rajtunk gazdagodik meg, és a külkereskedelmi vállalat közös vállalatot hoz össze a francia partnerrel, nélkülünk. Annyira elment a kedvem, hogy amikor elmentünk Párizsba, nem tartottam a csoporttal — szerencsére találkoztam egy ismerőssel, akivel aztán jó félnapot Versailles-ban töltöttünk. Azt mondják, hogy ez a világhírű versailles-i kastély a letűnt korok „gloire”ja, a francia szépségkultusz páratlan bizonyítéka. A Napkirály építette csodát talán minden Franciaországba érkező idegen megnézi. Az óriási kastély szépségét, kincset, a múzeum páratlan értékű anyagát még felsorolni sem lehetséges, de az biztos, hogy amit itt az ember lát, az örök élményként marad meg emlékezetében. Úgy talán nem is érdemes odamenni, hogy csak egyszer lássa az ember. Én is fokozatosan néztem meg egyszer az egyik szárnyat, majd más alkalommal a másikat. Aztán a tükörtermet, a szobrokat, a festményeket. Természetesen a Trianon-palotát és a parkot. Azt olvastam, a Napkirály idejében 1400 szökőkútja volt a parknak, de a most működők száma is meghaladja a 600-at. Délután 5 órától valamennyi szökőkút működik. 20—30 méter magasra lövelik fel a vizet. Esti megvilágításban szédületesen pazar látvány. Amikor egyszer partneremnek elmeséltem, miket láttam Versailles-ban, azt mondta 20 éve nem járt arra. Viszont, hogy dicsekedni tudjon, egy reggel, amikor Párizsból Angersbe indultunk, Rambouillet-ben álltunk meg reggelizni, ötven kilométerre van a fővárostól az a kisváros, amelynek kastélya a mindenkori köztársasági elnök nyári laka, fontos diplomáciai tárgyalások helye, az elnök itt fogadja a külföldi magas rangú vendégeket. Előző napon Leonyid Brezsnyevvel tárgyalt itt Giscard d'Estaing. Azért mentünk arra, hogy partnerem megmutassa, hol szállt le a szovjet vezető helikoptere. Közvetlen a kastély melletti vadászvendéglőben fogyasztottuk el a reggelit. Bort is ittunk utána, hogy ne kelljen sietni. A vendéglőben ugyanis elég sok vadász tartózkodott. De még több volt a különféle színű vadászkutya. A rambouillet-i 13 ezer hektáros erdő ugyanis vadászterület, a vendéglő pedig vadászok találkozóhelye. Partnerem szeretett kicsit f«hű»ösködni, és most adódott rá alkalma. Rögtön ismerőst keresett a Vadászok között, és talált is. Nagydarab 40—50 év körüli férfi ült le hozzánk, partnerem rögtön bemutatott neki, én voltam a magyar gyáros, aki bútoralkatrészt szállít neki. Olyan minőségű terméket, hogy azt meg kell nézni. Majd elmesélte, milyen módszerrel dolgozunk. Dicsért, hogy jobban a franciák se tudnák csinálni, így aztán délig ott maradtunk, ott fogyasztottuk el az ebédet is, de üzletet is kötöttünk, és nem is kis üzletet. Partnerem azt mondta, amikor elmentünk, hogy üzletembernek egyetlen alkalmat sem szabad elszalasztania sehol. Bár az illető vadászni jött, üléslapot is vásárolt. 1978-ra francia exportunk már elérte a 80 millió forintot, és partnerem egyre tovább hajtott bennünket, meg többet termeljünk A külkereskedelmi vállalat illetékesei csak a vállukat húzogatták, hátha Bent fogy el. Egyszer a piac betelik, s akkor mi lesz?! Ugyanis a versenytársak száma is emelkedett. Kezdtek beszélni hongkongi üléslapokról, lengyel üléslapokról stb. Partnerünk is sokat emlegette ezeket, de véleményem szerint csak azért, hogy az árakat ne emeljük. Én a hongkongiaktól egyáltalán nem tartottam. Hongkong olyan messze van, hogy onnan, olyan nagy távolságról a francia vevőket kiszolgálni teljesen lehetetlen. Mi akkor hetvenféle típust gyártottunk. Egy vevőnek négy, sőt hatféle típusa is volt. Hol az egyikből kellett, hol a másikból, attól függően, melyik székre milyen vevő akadt. Havonta, sokszor hetente tartottuk a kapcsolatot a vevőkkel, s olykor mégis voltak gondok. A változásokat, illetve a változtatásokat nem tudtuk mindig elég gyorsan megoldani. A távolságnak itt fontos szerepe volt. Kína nagyon messze van Franciaországtól. És az is kiderült, hogy Kínában szalma sem terem. A hongkongi termelők rozsszalma helyett rizsszalmát használtak, csakhogy az színben nagyon eltért a mienkétől, és minőségben sem közelítette meg a mienkét. A rizsszalma ugyanis kemény, ha eltörik megsérti a ruháját annak, aki a székre ráül. Egy időben szó volt arról, hogy Európából visznek ki rozsszalmát Kínába de nem hiszem hogy ebből lett volna valami. A lengyel üléslapokkal más volt a helyzet. A lengyelek tudtak volna versenyezni velünk, csakhogy a szalma festését nem tudták akkoriban megoldani, és üléslapot sem termeltek folyamatosan. Ugyanis a lengyel mezőgazdaság jórészt magánkézben volt, a lengyel termelők, falusi asszonyok nyáron a mezőgazdaságban dolgoztak, csak télen, amikor a földeken semmi munka nem volt, akkor fontak üléslapot. Igen ám, de a franciáknak egész évben folyamatosan kellett az üléslap. Nem várhattak a lengyelekre, amíg azok a betakarítást befejezik. Emlékszem egy esetre, Jarnoux . .. vevőnél történt. Januárban vagy februárban voltunk nála, és meglepődve tapasztaltuk, hogy tőlünk nem akar rendelni. Pedig régi vevőnk volt. Mikor megkérdeztük tőle, hogy miért, azt mondta: vásárolt már a lengyelektől jóval olcsóbban. Akkor láttam először lengyel üléslapot. A szalmája fehér-sárgás volt, de inkább seszínű. A fonása jól sikerült. Otthagytuk Jarnoux ... vevőnket. Kéthárom hónap múlva azonban könyörgött nekünk, hogy adjunk neki üléslapot, mert a lengyelektől csak egyszer kapott, azóta hiába kér tőlük, nem küldenek neki. Visszaállt tehát köztünk a régi jó kapcsolat, a vevő ragaszkodik hozzánk. Az utóbbi években más széküléslap-termelő meg sem tudta közelíteni. Januárban általában egész évi szükségletét megrendeli tőlünk. S ha valami problémája van, típust cserél vagy színt akar változtatni, megvárja míg arra járunk, hogy előbb megbeszélje velünk. A lengyel és a hongkongi versenytársak tehát eddig nem veszélyeztették pozíciónkat Franciaországban. Rem Via Mihály (Folytatjuk.)