Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

2 Tyih­anov Belgrádban • Belg­rád (MTI) Hétfőn délután négynapos Hivatalos, baráti látogatásra Belgrádba érkezett Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke. Tyihonov Milka Planinc, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Ta­nács (kormány) elnöke meg­hívásának tesz eleget. A szovjet miniszterelnököt a belgrádi repülőtéren Milka Planiic és más hivatalos személyek fogadták. Nyikolaj Tyihonov a két ország kapcsolatairól, ki­emelten a gazdasági együtt­működésről, annak tovább­fejlesztési lehetőségeiről, va­lamint időszerű nemzetközi kérdésekről folytat megbe­széléseket a jugoszláv kor­mány elnökével. Találkozik Petar Sztamboliccsal, a jugo­szláv államelnökség elnöké­vel és Mitja Ribicsiccsel, a JKSZ KB elnökségének el­nökével is. Péntekig tartó látogatásának programjában horvátországi út is szerepel: Zágrábban a tervek szerint találkozik a köztársaság ve­zetőivel, és felkeresi a Rade Koncsar óriás­vállalatot, amely 25 éve folytat ered­ményes ipari együttműkö­dést szovjet partnerekkel. A jugoszláv sajtóban Tyi­honov látogatása alkalmából megjelent írások méltatják a két ország politikai, gaz­dasági, kulturális és egyéb területeken megvalósuló sok­oldalú együttműködésé­t, és kifejezik azt a meggyőző­dést, hogy a szovjet minisz­terelnök tárgyalásai újabb lendületet adnak a baráti kapcsolatok továbbfejleszté­sének. Közéleti napló LOSONCZI PAl Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az ipari tu­lajdon oltalmára létesült pá­rizsi uniós egyezmény alá­írásának 100. évfordulója al­kalmából üdvözletet küldött Árpád Bogschhoz, a szellemi tulajdon világszervezetének főigazgatójához. A párizsi uniós egyezmény több oldal Ü IDVÖZLETE lú. nemzetközi egyezmény, amely a találmányok, véd­jegyek, ipari minták és föld­rajzi nevek védelmének biz­tosításával kölcsönösen elő­nyös feltételeket teremt a tudományos-műszaki ered­mények oltalmához külföl­dön. Hazánk 1909 óta tagja az egyezménynek. MEGBÍZÓLEVÉL- ÁTADÁS Losnárczi Pál, a Népköz­­mázott nagykövetet, a Kínai társaság Elnöki Tanácsának Népköztársaság új magyar­­elnöke hétfőn fogadta Ma országi nagykövetét, aki ál- Lae rendkívüli és­ meghálál­ adta megbízólevelét. PUJA FRIGYES TÁVIRATA Putó Frigyes külügymi­­leni különleges bizottságának­niszter táviratban köszön- New Yorkban rendezett em­­tette az ENSZ apartheid el­­nék­ülését. A MAGYAR NEMZETI A nyugat-európai valuták tárgyalás alatt áló árfolyam átrendezése miatt a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett hivatalos devizaárfolyamok, valamint a valutaárfolyamok BEFEJEZŐDÖTT A Közös közlemény elfoga­dásával ért véget a DÍVSZ kibővített Európa-bizottságá­nak ülése, amelyet a világ­­szövetség székházában már­­cius. 18—20. között tartottak, 18 európai tagszervezet kép­viselőinek részvételével. A tanácskozás résztvevői art- BANK KÖZLEMÉNYE átmenetileg — a közeli na­pokban várható további ér­tesítésig — változatlanul az 1983. március 15-i közlés­nek megfelelően érvénye­sek. DÍVSZ ÜLÉSE tekintették az európai po­litikai helyzetet, és megálla­pították, hogy az idén az európai ifjúságot az eddi­ginél fokozottabb mérték­ben kell mozgósítani a NA­TO rakétatelepítési tervei­nek megvalósítása elleni küzdelemben — hangsúlyoz­za a közlemény. Reagan­­interjú : London (MTI) Ronald Reagan­meri­kai elnök arra számít, hogy még ebben az évben találkozik Jurij Andropovval, az SZKP KB főtitkárával, bár erre egyelőre semmilyen konkrét terv sincs. A londoni The Sunday Timeának adott nyi­latkozatában Reagan azt mondta, hogy puszta ismer­kedési találkozónak nincs értelme, hisz csak alaptalan reményeket keltene az em­berekben. „De állandó kap­csolatban állunk (a szovjet féllel), olyan megbeszélési té­mákat keresve, amelyek mindkét félnek hasznára válnának" — tette hozzá. Egy "yen csúcstalál­kozó legidőszerűbb és egyik leg­fontosabb témáját az euró­pai közép-hatótávolságú ra­kéták ügye jelentené. Ezzel kapcsolatban Reagan kitar­tott ismert tárgyalási pozí­ciója, a Szovjetunió számára elfogadhatatlanul egyoldalú nullaváltozat mellett. Kedd: 1083. március 22. EGK-csúcsértekezlet • Brüsszel (MTI) A nyugat-európai közös­séget megrázó pénzügyi vi­har utáni csendben, de sú­lyos problémák feszültségé­től terhesen kezdődött meg hétfőn délután az EGK idei első csúcsértekezlete, az ál­lam- és kormányfők részvé­telével. A tanácskozáson Helmuth Kohl nyugatné­met kancellár elnököt. Pá­rizst Francois Mitterrand köztársasági elnök, a többi tagországot a miniszterelnök képviseli. A pénzügyminiszterek ér­tekezletén hétfőn délben ugyan sikerült kompromis­­­szumos megállapodást kötni az árfolyamok kérdésében, de nyitva maradt a francia gazdaság problémája. A­­ szocialista kormányzat hata­lomra kerülése óta (a ked­vezőtlen nemzetközi környe­zet hatására) a frankot har­madszor kellett leértékelni. A csekély mértékű leértéke­­­léshez a többiek csak úgy járultak hozzá, hogy Jacqu­es Delors francia gazdasági és pénzügyminiszter szigo­­rú kísérő intézkedé­sekre is kötelezettsé­get vállalt: ez annyit jelent, hogy a francia kor­mánynak fel kell sorakoz­nia a közösség többi orszá­gának egyensúlyközpontú gazdaságpolitikájához, fel­adva szociális szempontjai­nak és eddigi célkitűzései jó részét. Bonn hajlandó volt vi­­szonylag nagyobb felértéke­léssel még egyszer Párizs se­gítségére sietni, de az EGK- tagországok szigorúbb gaz­dasági politikát várnak a jövőben Franciaországtól. Megfigyelők érdeklődve vár­ják, hogyan sikerül Mitter­rand elnöknek megnyugtat­nia kollégáit: a szigorúbb és takarékosabb francia gazdaságpolitika nem páro­sul-e nagyobb mértékű el­zárkózással is, fokozva a közösség gondjait. A csúcsértekezlet napi­rendjén a belső problémák mellett az EGK külkapcso­­latai is szerepelnek: a Ja­pánnal kötött megállapodás az Egyesült Államokkal ki­alakult mezőgazdasági kivi­teli ellentétek, a szocialista országokhoz fűződő gazda­sági kapcsolatok. A kormányfőkkel együtt összeültek Brüsszelben a nyugat-európai szakszerve­zeti szövetség vezetői is. A „szakszervezeti csúcson” nyilatkozatot fogadtak el, összehangolt intézkedéseket sürgetve a kormányoktól a fellendülés és új munkahe­lyek teremtése érdekében. A szakszervezetek a fej­lett tőkés országok közötti világméretű gazdaságpoliti­kai egyeztetést javasolják a munkanélküliség általános problémájának enyhítésére. Az EGK-ban nagy közösségi beruházási programokra volna szükség, a nemzeti össztermékek legalább egy százalékát fordítva erre, és a munkaidő erőteljes csökkentésére — hangoztat­ták a szakszervezeti veze­tők, akik rámutattak arra a drámai helyzetre, amit az immár 12 milliós munka­­nélküliség jelent Nyugat- Európában. T­raven, a titokzatos író • világsikert aratott mű­ve óta aligha neveztek többen úszó járművet ha­lálhajónak, mint azt a szürkészöld acél kolosszust, amely hétfőn futott be Szászé­bo japán kikötőbe. Traven hajója ártalmatlan jószág volt az Enterprise nevű, nukleáris eszközök hordozására alkalmas ame­rikai repülőgép-anyahajó­­hoz képest. Az a hajó ugyanis legfeljebb néhány szerencsétlen, szén­poros matróznak lett a koporsó­ja — ez a hajó viszont „adott­ esetben” országnyi területek elpusztítására ké­pes. Szaszebo partjainál a monstrum befutásakor,, ha­talmas tömeg gyűlt össze. Nem köszönteni, hanem til­takozni jöttek. A tüntető­ket vezérlő érzelmek, in­dulatok azért ilyen heve­sek, mert a felkelő nap országának ma is érvényes alkotmánya szerint az En­­terprisenak nem lenne sza­bad Japán felségvizeit még érinteni sem! A háború Halálhajó, halálvonat... utáni Japán alaptörvénye ugyanis kimondja: az or­szág nem gyárthat, nem birtokolhat és területére nem engedhet be nukleáris fegyvert. A tokiói kormány a tiltakozások ellenére ki­jelentette, hogy megelég­szik az USA-tól kapott szóbeli biztosítékokkal, mi­szerint a repülőgép-anya­hajó atomtöltetek nélkül érkezik. Ez a hajó ráadá­sul egyszer (éppen más­fél évtizede) már járt ugyanitt. Akkor olyan vi­har fogadta, hogy a kö­vetkezmény több száz se­besült lett. Most az acél­­szörny olyan időpontban kötött ki a kikötőben, ami­kor a tokiói kabinet fel­adni készül a legendás ja­pán virágzás két pillérét, a fegyverkezési költségek alacsony szintjét, és azt, hogy az ország békés po­litikával igyekszik feledtet­ni a közelmúlt igencsak rossz emlékeit. Ugyanakkor, amikor a szaszebói tömeg a halál­ha­jó érkezése miatt tiltako­zott, a japán vizektől na­gyon messze, az Egyesült Államokban tüntetőket tar­tóztatott le a rendőrség, akik egy halálvonat ellen demonstráltak. E szerel­vény délkeletről északnyu­gatra, az ország jó részét átszelve kanyargott a Wa­shington állambeli Bangor felé. Vagonjaiban mintegy száz nukleáris robbanófej lapult... Ez a március világszerte s az aggodalom és a reménység hónapja. Az emberek utazni, hajózni, vonatozni akarnak, de nem ilyen hajókon, nem ilyen vonatokon. „Élni nem, de hajózni muszáj” — hang­zik a klasszikus közmon­dás, amely sosem volt így igaz. Mert, mindenekelőtt élni muszáj. Harmat Endre Ráülöm» A PÁPA MEGHÍVÁSA A lengyel legfelső vezető szervek — a püspöki karral egyetértésben — hivatalosan meghívták II. János Pál pá­pát, hogy idén június 16-tól 22-ig tegyen látogatást Len­gyelországban. A meghívás aláírója Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke. GROMIKO ÉS CSIEN CSI-CSEN MEGBESZÉLÉSE Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn Moszkvában megbeszélést folytatott Csien Csi-csennel, a Kínai Népköztársaság kor­mányának, a szovjetun ku­usi politikai konzultációkon részt vevő különleges meg­bízottjával, külügyminiszter­helyettessel. SZOVJET ÜDVÖZLET ARISMENDINEK Az SZKP Központi Bi­zottsága táviratban köszön­tötte Rodney Arismendit, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkárát, hetvenedik szü­letésnapja alkalmából. Kivitel - kiküldetés Franciaországi jegyzetek Megnéztük. Corvin­­ szélén, az alakuló iparnegyedben már jófor­mán készen volt minden. Irodaház, bemutatóterem, raktárak. Fél év múlva meghívót kaptam az ava­tásra. A külkereskedelmi állalattól hárman voltak él én. Franciaország különbö­ző területeiről mintegy hat­van szakember, természete­sen a város kommunista polgármestere és más ve­­zetők is. Partnerem üdvö­zölte a megjelenteket. 8—10 perces beszédet mondott. Részünkről a külkereske­delmi vállalat vezérigazga­tója méltatta partnerem te­vékenységét, kapcsolatát a magyar termelő és kereske­delmi vállalatokkal. Kije­lentette, hogy a külkereske­delmi vállalat, és szemé­lyesen a vezérigazgató bí­zik partnerünkben, és min­denben­­ támogatja. Majd felvázolt egy tervet, egy el­képzelést, mely szerint né­hány év múlva ott egy nagy magyar—francia közös vál­lalat működik, olyan felsze­reléssel, szállítóeszközökkel, amelyek Franciaország bár­mely részébe képesek lesz­nek bútort szállítani. Sőt, nemcsak Franciaországba, hanem Európa más orszá­gaiba is. Újabb meglepetés vint ez számomra. Mi készül itt, milyen közös vállalat? En­nek az embernek lényegé­ben a mi szövetkezetünk szállít, rajtunk gazdagodik meg, és a külkereskedelmi vállalat közös vállalatot hoz össze a francia partnerrel, nélkülünk. Annyira elment a kedvem, hogy amikor el­mentünk Párizsba, nem tar­tottam a csoporttal — sze­rencsére találkoztam egy is­merőssel, akivel aztán jó félnapot Versailles-ban töl­töttünk. Azt mondják, hogy ez a világhírű versailles-i kas­tély a letűnt korok „gloire”­­ja, a francia szépségkultusz páratlan bizonyítéka. A Napkirály építette csodát talán minden Franciaor­szágba érkező idegen meg­nézi. A­z óriási kastély szép­ségét, kincset, a múzeum páratlan értékű anyagát még felsorolni sem lehetsé­ges, de az biztos, hogy amit itt az ember lát, az örök élményként marad meg emlékezetében. Úgy talán nem is érdemes odamenni, hogy csak egyszer lássa az ember. Én is fokozatosan néztem meg egyszer az egyik szárnyat, majd más alkalommal a másikat. Az­tán a tükörtermet, a szob­rokat, a festményeket. Ter­mészetesen a Trianon-palo­tát és a parkot. Azt olvas­tam, a Napkirály idejében 1400 szökőkút­ja volt a parknak, de a most műkö­dők száma is meghaladja a 600-at. Délután 5 órától va­lamennyi szökőkút műkö­dik. 20—30 méter magasra lövelik fel a vizet. Esti megvilágításban szédülete­sen pazar látvány. Amikor egyszer partneremnek elme­séltem, miket láttam Ver­sailles-ban, azt mondta 20 éve nem járt arra. Viszont, hogy dicsekedni tudjon, egy reggel, amikor Párizsból Angersbe indul­tunk, Rambouillet-ben áll­tunk meg reggelizni, ötven kilométerre van a főváros­tól az a kisváros, amelynek kastélya a mindenkori köz­­társasági elnök nyári laka, fontos diplomáciai tárgyalá­sok helye, az elnök itt fo­gadja a külföldi magas ran­gú vendégeket. Előző na­pon Leonyid Brezsnyevvel tárgyalt itt Giscard d'Es­­taing. Azért mentünk arra, hogy partnerem megmutas­sa, hol szállt le a szovjet vezető helikoptere. Közvet­len a kastély melletti va­­dászvendéglőben fogyasz­tottuk el a reggelit. Bort is ittunk utána, hogy ne kell­jen sietni. A vendéglőben ugyanis elég sok vadász tar­tózkodott. De még több volt a különféle színű vadász­kutya. A rambouillet-i 13 ezer hektáros erdő ugyanis vadászterület, a vendéglő pedig vadászok találkozóhe­lye. Partnerem szeretett ki­csit f«h­ű»ösködni, és most adódott rá alkalma. Rögtön ismerőst keresett a Vadászok között, és talált is. Nagy­darab 40—50 év körüli fér­fi ült le hozzánk, partnerem rögtön bemutatott neki, én voltam a magyar gyáros, aki bútoralkatrészt szállít neki. Olyan minőségű terméket, hogy azt meg kell nézni. Majd elmesélte, milyen módszerrel dolgozunk. Di­csért, hogy jobban a fran­ciák se tudnák csinálni, így aztán délig ott maradtunk, ott fogyasztottuk el az ebé­det is, de üzletet is kötöt­tünk, és nem is kis üzletet. Partnerem azt mondta, ami­kor elmentünk, hogy üzlet­embernek egyetlen alkalmat sem szabad elszalasztania sehol. Bár az illető vadász­ni jött, üléslapot is vásá­rolt. 1978-ra francia exportunk már elérte a 80 millió fo­rintot, és partnerem egyre tovább hajtott bennünket, meg többet termeljünk A külkereskedelmi vállalat illetékesei csak a vállukat húzogatták, hátha Bent fogy el. Egyszer a piac betelik, s akkor mi lesz?! Ugyanis a versenytársak száma is emelkedett. Kezdtek beszél­ni hongkongi üléslapokról, lengyel üléslapokról stb. Partnerünk is sokat emle­gette ezeket, de vélemé­nyem­ szerint csak azért, hogy az árakat ne emeljük. Én a hongkongiaktól egyálta­lán nem tartottam. Hongkong olyan messze van, hogy on­nan, olyan nagy távolságról a francia vevőket kiszol­gálni teljesen lehetetlen. Mi akkor hetvenféle típust gyártottunk. Egy vevőnek négy, sőt hatféle típusa is volt. Hol az egyikből kel­lett, hol a másikból, attól függően, melyik székre mi­lyen vevő akadt. Havonta, sokszor hetente tartottuk a kapcsolatot a vevőkkel, s olykor mégis voltak gondok. A változásokat, illetve a változtatásokat nem tudtuk mindig elég gyorsan megol­dani. A távolságnak itt fon­tos szerepe volt. Kína na­gyon messze van Francia­­országtól. És az is kiderült, hogy Kínában szalma sem terem. A hongkongi terme­lők rozsszalma helyett rizs­­szalmát használtak, csak­hogy az színben nagyon el­tért a mienkétől, és minő­ségben sem közelítette meg a mienkét. A rizsszalma ugyanis kemény, ha eltörik megsérti a ruháját annak, aki a székre ráül. Egy idő­ben szó volt arról, hogy Európából visznek ki rozs­­szalmát Kínába de nem hi­szem hogy ebből lett volna valami. A lengyel üléslapokkal más volt a helyzet. A len­gyelek tudtak volna verse­nyezni velünk, csakhogy a szalma festését nem tudták akkoriban megoldani, és üléslapot sem termeltek fo­lyamatosan. Ugyanis a len­gyel mezőgazdaság jórészt magánkézben volt, a len­gyel termelők, falusi asszo­nyok nyáron a mezőgazda­ságban dolgoztak, csak té­len, amikor a földeken semmi munka nem volt, akkor fontak üléslapot. Igen ám, de a franciáknak egész évben­ folyamatosan kellett az üléslap. Nem vár­hattak a lengyelekre, amíg azok a­ betakarítást befeje­zik. Emlékszem egy esetre, Jarnoux . .. vevőnél történt. Januárban vagy februárban voltunk nála, és meglepőd­ve tapasztaltuk, hogy tő­lünk nem akar rendelni. Pe­dig régi vevőnk volt. Mikor megkérdeztük tőle, hogy miért, azt mondta: vásárolt már a lengyelektől jóval ol­csóbban. Akkor láttam elő­ször lengyel üléslapot. A szalmája fehér-sárgás volt, de inkább seszínű. A foná­sa jól sikerült. Otthagytuk Jarnoux ... vevőnket. Két­három hónap múlva azon­ban könyörgött nekünk, hogy adjunk neki üléslapot, mert a lengyelektől csak egyszer kapott, azóta hiába kér tőlük, nem küldenek neki. Visszaállt tehát köz­tünk a régi jó kapcsolat, a vevő ragaszkodik hozzánk. Az utóbbi években más szék­üléslap-termelő meg sem tudta közelíteni. Januárban általában egész évi szük­ségletét megrendeli tőlünk. S ha valami problémája van, típust cserél vagy színt akar változtatni, megvárja míg arra járunk, hogy előbb megbeszélje velünk. A len­­gyel és a hongkongi ver­senytársak tehát eddig nem veszélyeztették pozíciónkat Franciaországban. Rem Via Mihály (Folytatjuk.)

Next