Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-02 / 181. szám
Kedd, 1983. augusztus 2. Jubileumi ünnepség Csillebércen Vasárnap ünnepelte 35. ..születésnapját’’ a csillebérci vezetőképző és úttörőtábor, ahol a kapuk megnyitása óta nyaranta 10 ezer gyermek tölti vakációjának egy részét élményekben, vidámságban gazdagon, 10— 12 napos táborozáson. A jubileumi ünnepségen az 1200 táborozón kívül mintegy kétszáz meghívott vendég is részt vett: a tábor egykori vezetői, építői, az úttörő-paradicsom tevékenységét segítő állami, társadalmi szervek és intézmények képviselői. Ott voltak a ,,Politizálás a tizenévesek körében” címmel megrendezett nemzetközi szeminárium résztvevői, a Csehszlovákiából, Lengyelországból, a Német Demokratikus Köztársaságból és a Szovjetunióból érkezett úttörővezetők, iskolák, intézmények képviselői. Ballner Károly, a tábor vezetője tartott tájékoztatót a tábor jelenlegi életéről, az úttörőmozgalom életében elfoglalt helyéről. Ezt követően Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett arra, hogy a csillebérci születésnap másra emlékezteti a nagyapát, a fiút és unokát. A nagyapáknak, az idős kommunisták nemzedékének az új, a jobb társadalomhoz vezető út kiemelkedő állomásaként fontos Csillebérc; a felszabadulás előtti illegális harc, s az utáni következő országépítés egyik jelképe, emlékhelye ez. A fiuk nemzedékének az akkori, s a mai Csillebérc a megvalósult álom jelképe. Nekik indulásuk színhelyét, emberré válásuk műhelyét, jelentették a csillebérci táborozások, a vezetőképző tanfolyamok. A ma nemzedékének Csillebérc a példa: úttörővezetők ezreinek, kisdobosok és úttörők százezreinek a nagytábor hosszú éveken át romantikát jelentett. Ma is a jobb, a célok és szándékok műhelye a csillebérci úttörőtábor. Az ünnepi beszéd után kitüntetések átadására került sor. A Gyermekekért érdeméremmel Reich Károly grafikusművészt tüntették ki, s többen vehették át a Gyermekekért plakettet, valamint az Úttörővezetői érdemérmet. Varga László a tábor vezetőjének átadta a KISZ Központi Bizottsága vörös selyemzászlóját. A tábor hazai és külföldi lakói nagyszabású gálaműsorral köszöntötték a vendégeket és az ünnepet. Este ünnepélyes külsőségek között megnyitották a ,,Barátunk a természet” elnevezésű környezetvédelmi és turisztikai szaktábort. (MTI) Számítógéppel készül az adóív Kevesebb munkával, jobb nyilvántartás Mivel a korszerű államigazgatás nem nélkülözheti a kor színvonalának megfelelő technikát, ezért az ügyek intézése, pontosabban a nyilvántartás könnyebb és gyorsabb kezelhetősége érdekében polgárjogot nyert a számítógép a tanácsi munkában is. A lakossági adókat immár két éve számítógép tartja nyilván megyénkben. Ettől a korszerű módszertől kezdetben még azok is idegenkedtek, akiknek a munkáját megkönnyítette. Katona Istvántól, a Csongrád megyei Tanács vb pénzügyi osztályának vezetőjétől megkérdeztük: — Mi a helyzet most? Ugyanis korábban az adófizetők sem örültek az új szisztémának, mert nem kaptak egykönnyen választ arra, miként is állnak a befizetésekkel, illetőleg reklamációjuk jogos-e? — A személyi adatgyűjtőlapok bevezetésével — mondotta az osztályvezető — pontosabbá, egyben könnyebbé vált a nyilvántartások kezelése a helyi tanácsoknál és természetesen ezzel együtt az ügyfelek tájékoztatására is. A kezdeti idegenkedés az újtól már rég a múlté. A hagyományos feldolgozási rendszerben, amennyiben az előző évhez képest az állampolgárok adóköteles vagyontárgyaiban — a használt földterület nagyságában stb. — változás nem volt, akkor a fizetendőről az adóívből értesültek. Változás esetén, illetőleg új adókötelezettség keletkezésekor a fizetendő adókról az érdekeltek határozatot kaptak, s vele együtt adóívet is. Ez a korábbiakhoz képest nem változott, jelenleg is ez a gyakorlat. — Miért előnyös a számítógépek alkalmazása? — Az új feldolgozási rendszernek lényeges előnye az, hogy az adóívek számítógépes feldolgozással készülnek. Korábban mindez kézírással történt. A jelenlegi nemcsak gyorsabb, hanem jelentős munkamegtakarítást is eredményezett, ugyanis megyénkben évente mintegy 160 ezer adóívet adnak ki a helyi tanácsok. .A számítógépes feldolgozással készült adóívek a korábbiaktól annyira térnek el, hogy nem tartalmazzák az előző évi egyenleget és a teljesített adóbefizetéseket, csupán a fizetendő adókat sorolja fel és azokat összegzi. — Tulajdonképpen hogyan lehet tájékozódni, hogy a befizetéseket jól számolták-e el? Az adóívek a fizetnivalókat adónemenként felsorolva tartalmazzák. A pontos tájékoztatás érdekében az adóívvel együtt — ugyancsak gépi feldolgozással — egy elszámolóív is készül, s az tartalmazza az előző évi túlfizetést vagy hátralékot, valamint az adóíveken felsorolt tételeket egy összegben, az adóívben szereplő adók összegének módosítását, a pótlékot, a befizetések időpontját és összegét, valamint a hátralékot. — Ez eléggé áttekinthető? Nem okoz-e nehézséget az eligazodásban, mi erről a véleménye? — A lehetséges, hogy kezdetben ez az új tájékoztatási forma kisebb-nagyobb nehézséget okozott az eligazodásban, de a felsoroltak szükségesek a pontos tájékoztatáshoz és az ismétlődések következtében tapasztalataink szerint az emberek könnyebben eligazodnak. Hozzátenném még azt, hogy bár az elszámolóív pontos képet ad a kivetett adó összegéről, az esetleges változásokról és a befizetések elszámolásáról, mégsem lehet eltekinteni az adóív kiküldésétől. — Mi ennek a magyarázata? — Arról van szó, hogy az adóív tulajdonképpen határozat, mely ellen — ha külön határozat kiadására nem kerül sor! — az állampolgárok fellebbezhetnek, jogorvoslatul élhetnek. — Például milyen esetekben? — Gyakorta előfordul, hogy az adóztatás feltételeiben bekövetkezett változásokat nem jelentik be, illetve erre is csak az adóívben feltüntetett, adónemenkénti részletezés megismerése után kerül sor. Amennyiben egy összegben közölnék az adót, akkor kevesebben tudnának élni a jogorvoslattal, ugyanis az állampolgárok nagyobb része több címen is adózik. — Mikor küldik ki a tanácsok az adóíveket és az elszámolóíveket? — Ezek postázása már megkezdődött. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az elszámolóív az adóívben szereplő tételek módosítását, valamint a befizetéseket csak abban az esetben tartalmazza, ha a módosítás keresztül vezetése, illetőleg a befizetés gépi feldolgozása az idén június 30-ig megtörtént. Vagyis abban az időpontban fennálló állapotot tükrözi. Természetesen az illetékes adóhatóságok minden szükséges felvilágosítást megadnak, ha bárkinek problémája merül fel. Befejezésül szeretném hangsúlyozni — mondotta a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetője —, minden törekvésünk arra irányul, hogy az adófizetőket mind jogaikról, mind kötelezettségeikről megfelelően, vagyis közérthetően, lehetőleg tévedések nélkül tájékoztassuk. Reméljük, hogy a számítógépes adófeldolgozási rendszer előnyeit nemcsak a hivatalokban dolgozók, hanem ügyfeleink is érzékelik Kitüntetések átadása, rektori tanácsülés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokzatát adományozta dr. Dimer Zoltánnak, az orvostudományok kandidátusának, a Szegedi Orvostudományi Egyetem nyugalmazott tanszékvezető tanárának 80. születésnapja alkalmából, eredményes munkássága elismeréseként. A kitüntetést Szegeden tegnap, hétfőn nyújtotta át dr. Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes. Ezt követően dr. Hutás Imre részt vett a SZOTE kibővített rektori tanácsülésén, melyen dr. Petri Gábor akadémikus, rektor elnökölt. A miniszterhelyettes itt nyújtotta át dr. Heiner Lajos egyetemi tanárnak, az ideg- és elmekórtani klinika professzorának a Kiváló Orvos kitüntetést, amelyet a legutóbbi Semmelweis-évfordulón kapott. Nedűverseny Hagyomány immár, hogy Csongrád megye bortermelői és üdítőital készítői, nemes versenyre kelnek egymással, ki tud jobb aromájú bort, kellemesebb ízű hűsítőt előállítani. Az idei vetélkedés végeredményét tegnap, hétfőn hirdették ki a Dél-- öleli Pincegazdaság klubjában. Elöljáróban dr. Tóth Mihály megyei főkertész beszélt a szőlősök helyzetéről, s elmondta, hogy a korszerűbb művelésmódok elterjedésének köszönhetően jobbak az idei eredmények, mint bármikor korábban.És most nézzük a tényeket és az adatokat. A versenybe 88 fehér bort és 36 vörös bort neveztek be. Tizenhat borfajta érdemelte ki az aranyérmet. A pincegazdaság jó munkáját dicséri, hogy ebből 13 az ő termékük. Ugyanilyen elismerést kapott a pusztamérgesi Rizling Tsz, a hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz és a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet egyegy bora. Az üdítő italok közül 5 érdemelt ilyen fokozatot. A borok közül ezüstérmes 24, bronzérmes 42 lett, oklevelet pedig 42 kapott. Az üdítő italok is jól vizsgáztak — állapította meg Szilágyi Ernő, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője aki a tegnapi versenyen átadta a díjakat. Sikeres hulladékgyűjtési akciók Nyolcmillió forint a településfejlesztésre A hulladékhasznosítási program rövid időn belül valóban társadalmi méretűvé vált — állapították meg a Hazafias Népfrontnál. A települések vezetői és a lakosságot képviselő szervezetek felismerték, hogy az állampolgárok mozgósításával, értelmes célok kitűzésével pótolhatók, kiegészíthetők a szűkös pénzügyi alapok. Már eddig több mint nyolcmillió forint gyűlt össze a helyi tanácsok pénztárában. Ezt az összeget a későbbiekben — az állampolgári vélemények meghallgatásával és figyelembevételével — a településfejlesztési feladatok megvalósítására fordítják. Minden városban, községben, faluban felhalmozódnak felesleges holmik, ám — megfelelő érdekeltség híján — nincs, aki a MÉH-telepeire szállítaná a szemet bántó, a környezetet csúfító hulladékhegyeket. A népfrontmozgalom, csatlakozva a kormány hulladék- és másodnyersanyag hasznosítási programjához, a kezdeti eredményeken felbuzdulva, kiszélesítette az akció kereteit, valamennyi megyét bevonta a munkába. Eddig fémből 4,5 ezer tonnát, papírból csaknem 700, textilből 120 tonna hulladékéket gyűjtöttek össze. A szakértők véleménye szerint valamilyen módon szinte a teljes mennyiség hasznosítható. Még több hulladék, másodlagos nyersanyag is megmenthető lett volna, ha nincsenek szállítási nehézségek. A MÉH elvileg messzemenően támogatta a kezdeményezést, ám a gyakorlati megvalósítás időnként nem volt zökkenőmentes. A tapasztalatokat összegző országos értekezleten megfogalmazódtak a továbblépés előfeltételei. A jelenlevők: a begyűjtés az állami vállalatok feladata, míg a szervezés, a mozgósítás, a teendők összehangolása a népfrontbizottságokra hárul. A szállítások gyorsítása érdekében megfontolandó az idegen, bérelt járművek tarifájának szabályozása is. Szó esett arról, hogy a pedagógusok némelyike félreértelmezi a Hazafias Népfront kezdeményezését: attól tartanak, hogy előbb-utóbb megszüntetik az úttörők vas- és fémgyűjtését. Ettől azonban nem kell félniük — hangoztatták —, hiszen a két akció megfér egymás mellett. (MTI) 3 N Tekintély agyapám gyakran elmesélte a történetet. Fél évszázadnál is régebben, amikor még a siheder legények közé tartozott, gyakran töltötte kevés szabad idejét a falu kocsmájában. Társaihoz hasonlóan, felvette ünneplőruháját, és vasárnap délutánonként elballagott a falu központjába. Ahogy ürültek a borosüvegek a durva faragású kocsmaasztalon, úgy nőtt a legények bátorsága az asztal körül. A tetőfokra hágó jó kedv rendszerint a nyers erő fitogtatásával folytatódott. Gabonával teli zsákokat emelgettek, ölre mentek a kocsmaudvar keréknyomokkal szeldelt földjén. Rangot, társaik körében tiszteletet akartak szerezni a virtuskodással. A falusi kocsmákban, vendéglőkben ma is összejönnek beszélgetni a fiatalok. Beszédtémájuk, magatartásuk azonban megváltozott. Szóba jönnek az eladó sorba került lányok is, de gyakrabban tárgyalják meg hétköznapi munkájukat. Ezek a disputák a motorok világába, a korszerű technika csodákat és izgalmakat rejtő területére kalauzolják őket. Élénken vitatkoznak a tudomány legújabb eredményeiről, a szakmájukról. Az a fiatal válik az asztaltársaság központi alakjává, aki érdekesen mesél, járatos a világ dolgaiban. A nyers fizikai erő helyett a szellemnek van rangja, tekintélye napjainkban. A faluhoz való kötődésnek érzékelhető pontjai vannak. Kialakultak a nagyüzemi méretek, s ha nem is bőven, de jut pénz korszerű gépek megvásárlására a gazdaságokban. A gépek kezelése, használata nemcsak elfoglalja, hanem formálja is az embereket. A traktorosok, a munkagép kezelők megszokták, hogy milliós értékű eszközökkel bánnak, hogy évente tanfolyamra járnak. Megtanulták és tapasztalták, hogy a nagy teljesítményű, drága gépeket nem szabad csak félig-meddig hasznosítani. Miközben idomultak a technikához, megváltozott a gondolkodásuk, s képessé váltak arra, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel. A munka formálódásával azonos tőről fakad a falusi fiatalok életkörülményeinek változása is. Valamikor az eke szarvát tartó férfiakat lehetett látni a határban, napjainkban a traktor légkondicionált fülkéjében sülő szakember jelképezi a szabadban végzett mezőgazdasági munkát. Az egykor napnyugtáig tartó verejtékezés helyett most többségében nyolc órát tart a műszak. A munka végeredménye pedig azonos: sima barázda jelzi az erőfeszítést. S a hajdani és a mostani munkakörülmények között legalább akkora a különbség, mint a faeke és a traktor között. Az átalakulás megváltoztatta a falusi fiatalok érdekeit. Az egykori parasztgazdaságok szűk keretei jórészt kirekesztették a tecnikát, a korszerű termelési eljárásokat a mezőgazdaságból. Feleslegessé vált a tanulás, a szakmai ismeretek szerzése, gyarapítása. A tehetséges parasztfiatalok nem járhattak szüleik nyomdokán, ha kamatoztatni akarták képességeiket. A nagyüzemi gazdálkodás viszont igényli, feltételezi a jól felkészült szakembereket. Értelmessé és szükségessé válik a tanulás, a mezőgazdaságban is tág lehetőség, nyílik a tehetség kibontakoztatására. Ezt a lehetőséget persze behatárolhatja a helyi vezetés. Hallottam keseregni gépészmérnököt, akinek módszeresen nyesegették ambícióit. Találkoztam egyetemet végzett mezőgazdásszal, akit éveken át megbíztak ugyan kisebb-nagyobb feladatokkal, de nem kapott lehetőséget az önálló munkára. Ismerek viszont fiatal termelőszövetkezeti főmérnököt, akinek már gyermekkorában egyengette útját a gazdaság vezetősége. A termelőszövetkezet óvodájában tette az első, bátortalan lépéseket, majd két évtized múltán, diplomával a zsebében, szülőfalujában kezdett dolgozni, ahol vezető társai nevelték, segítették, felkészítették a mind nagyobb felelősséggel járó feladatok ellátására. " Keserű és örömteli tapasztalatok egyaránt léteznek, közülük mégis jellemzőbb a kezdeményező, bátorító, a fiatalok munkájára számító vezetés. Egyfajta kényszer is ez, hiszen örvendetesen megfiatalodtak a termelőszövetkezetek. A kényszernél azonban fontosabb, hogy képzett, jót s többet akaró fiatalok dolgoznak a gazdaságokban, akikre mindig számíthatnak a vezetők. Egy szövetkezet fiatal gépészmérnöke mesélte a történetet. A közös gazdaság nagy teljesítményű lucernaszárítót épített. Egy ideig jól hasznosították, de aztán csökkent a lucernaliszt ára a világpiacon, s veszteségessé vált a termelése. A 20 millió forintot érő szárító nem maradhatott kihasználatlanul. Terményszárítóra viszont szüksége volt a gazdaságnak, de átalakítás nélkül arra alkalmatlan volt a berendezés. Fiatal szakemberekből — mérnökökből, technikusokból, szakmunkásokból — álló csoport vállalta, hogy a kukorica betakarításának kezdetéig átalakítják a szárítót. Többen képtelen ötletnek tartották a vállalkozást, nem hittek a sikerben. Mások bíztak a fiatalok alkotó erejében, személyes részvétellel buzdították a vállalkozókat a kivitelezésben. A fiatal szakemberek éjszakákon át rajzoltak, hegesztettek, akkoriban szinte szünet nélkül zajos volt a szárító környéke. Mire a kukoricában indultak a kombájnok, elkészültek az átalakítással. ígérvényesen bizonyították a kétkedők előtt, hogy a fiatalos lendület, a törekvés, az alkotás vágya képes legyőzni az akadályokat. Igazolták, hogy az izmok feszülésének pallérozott értelemmel kell párosulnia ahhoz, hogy remény legyen a sikerre. Az ész és a kitartás együtt hozhat méltó tiszteletet birtokosának. Egyre szaporodik azon fiatalok száma, akik ilyen úton akarnak és tudnak tekintélyt szerezni maguknak. A népszerűség kivívásához azonban több erő, kitartás kell, mint korábban bármely időben. A jobbító szándék és teljesítmény azonban igazi rangot ad, idősnek és fiatalnak, falusi és városi embernek egyaránt. Farkas József