Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
Vasárnap, 1984. április 1 Felszabadulásunk évfordulóján Koszorúzás, ünnepség Országszerte — így városunkban is — megemlékeznek hazánk felszabadulásának 39. évfordulójáról. Szegeden a központi ünnepség április 3-án, kedden este 7 órakor lesz a Zenés Színházban. Az MSZMP Szeged városi bizottsága, Szeged megyei városi tanácsa, a Hazafias Népfront Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága, valamint az MSZBT Szeged városi tagcsoportjai által rendezett megemlékezésen Oláh Miklós, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára mond beszédet. Az MSZMP Szeged városi bizottsága, Szeged megyei városi tanácsa, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága és az MSZBT Szeged városi tagcsoportjai felszabadulásunk évfordulója tiszteletére koszorúzási ünnepséget rendeznek. A Széchenyi téri I—II. szovjet hősi emlékműveknél április 3-án, kedden 16 órakor, a Dugonics temetőben levő szovjet hősi emlékműnél április 3-án, kedden 15 órakor, a Belvárosi temetőben levő román hősi emlékműnél április 3-án, kedden 15 órakor helyezik el a kegyelet virágait. Csapatzászlóadományozás A Mátravidéki Szénművek Vállalat kollektívája csapatzászlót adományozott a magyar néphadsereg egyik egységének. A csapatzászlót tegnap, szombaton délelőtt Egerben, a Dobó István téren megrendezett ünnepségen Németh László, a vállalat vezérigazgatója adta át Czeglédy Lajos alezredesnek, az egység parancsnokának. Ezt követően a csapatzászlóra felkötötték a Honvédelmi Minisztérium, az MSZMP Eger városi bizottsága, a KISZ városi bizottsága és a Mátravidéki Szénművek Vállalat szalagját. Magyar—szovjet gazdasági tárgyalások Március 26. és 31. között hazánkban tartózkodott Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke. A KGST tervezési együttműködési bizottságának elnökeként részt vett a bizottság ülésén, majd tárgyalást folytatott Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével. A kétoldalú megbeszélésen áttekintették az 1986—1990. évekre szóló gazdasági együttműködés legfőbb kérdéseit. Tárgyaltak a szovjet energiahordozó- és nyersanyagszállításokról, valamint a magyar feldolgozóipar és mezőgazdasági szállítás lehetőségéről. Megállapították, hogy az áruszállításokat az eddigi együttműködésre alapozva, a két ország lehetőségeit, illetve szükségleteit figyelembe véve kell továbbfejleszteni és bővíteni. Hangsúlyozták, hogy a gazdasági együttműködés további elmélyítését elsősorban a feldolgozóipari szakosítási és kooperációs kapcsolatok bővítésével kell megalapozni. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Havasi Ferenc, a PB tagja, a KB titkára pénteken szívélyes, baráti légkörű megbeszélést folytatott Nyikolaj Bajbakovval. Nyikolaj Bajbakov találkozott Kapolyi László ipari miniszterrel, és előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián a kőolaj- és földgázkitermelés és -felhasználás legújabb tudományos eredményeiről. A szovjet miniszterelnök-helyettes elutazása előtt megtekintette az országos teherelosztót, ahol az ország villamosenergiaellátásáról tájékoztatták. Nyikolaj Bajbakov szombaton elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren jelen volt Faluvégi Lajos miniszterelnökhelyettes és Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Nem kell már maszekolni... ! (?) „Ajánlattól a kivitelig'' Nemrégiben a DÉLÉP összehívta mindazokat, akik jelenleg a vállalatnál kisvállalkozást, azaz VGM-et, vállalati gazdasági munkaközösséget vezetnek, akiket a vállalat szívesen rávenne VGil alakítására — azaz a hiányszakmák brigádvezetőit, és azokat a vállalati üzemigazgatósági képviselőket, akik a VGM-eket foglalkoztatják. A vállalatnál a múlt év végéig mintegy 47 VGM működött, 542 taggal, de hatósági jóváhagyás és a megalakulás szakaszában van még 27 kisvállalkozási társulás 290 résztvevővel. A társasági szerződések elkészítését, a hatósági eljárás költségeit és a jogi tanácsadást a vállalat szintén magára vállalta. Ez meg is hozta az eredményt: az 1983. évi árbevételük 17,7 millió forint volt, és összesen 83 dolgozó egész évi munkáját pótolták. Természetesen problémák is adódtak a VGM-ek munkájában, de a vállalat szempontjából mégis az volt leglényegesebb, hogy a lakosság körében meglevő magánlakás, magánházépítési kapacitásigény, azaz a ,,maszekolás” lehetősége, nagy elszívó hatást váltott ki az építőipari munkaerőre. Sok építőmunkás inkább azt választotta keresetkiegészítésül, mint a VGM-ben való munkát. Pedig a maszekolás illegális, törvénytelen tevékenység a nem maszekok, azaz kisipari engedéllyel nem rendelkezők, nem adózók számára. A meglevő legális építőkapacitás egyszerűen nem tud megbirkózni a sok feladattal. Többet és többen akarnak építeni, mint amennyit az iparengedélyes kisiparosok el tudnak végezni, s ezért virágzik a kontáripar. Nem rossz eredménnyel, nem is rossz hatékonysággal. A DÉLÉP meglevő és alakítandó VGM-jei segítségével megpróbál segíteni ezen a bajon. A probléma ugyanis jellegzetesen olyan, amit a nagyvállalat, a maga hatalmas apparátusának mozgatásával soha nem tud megoldani. A DÉLÉP-nek, mint vállalatnak felvonulása, igen költségessé és alacsony hatékonyságúvá tenné egy-egy magánház hagyományos anyagból, kézműipari technológiával való építését. A ZÉLÉP nem erre szakosodott. Kisvállalkozói azonban gyorsan és rugalmasan ki tudják elégíteni a lakossági igényeket. De közben, mind a kisvállalkozás tagjainak, mind az építtető számára a legalitás, a megbízhatóság, a garancia biztonságát nyújtja a vállalat. Ezeknek a feladatoknak lebonyolítására — és természetesen a belső vállalati ügyek intézésére is, a DÉLÉP megalakítja a kisvállalkozói irodát, amely a lakosság számára vállalkozói tevékenységet is folytat . Ajánlattételtől a kivitel ig” jelszóval, a VGM-ek szabad kapacitásának határáig. A VGM-ek előtt széles és gazdag tevékenységi változatok állnak. Ezek közül a lakosságot érintő tevékenységi lehetőségek, például a hiányzó vasbetontermékek gyártása, értékesítése, járdalap kerítésoszlop, vízóraaknák, áthidaló gerendák, tipizált födémgerendák, transzportbeton és habarcs értékesítése, munkagépek kölcsönzése, zsaluzat bérletbeadása, a selejt- és elfekvő anyagok értékesítése. A vállalattól beszerezhető anyagokat lehetőleg be is építik. Az épületeket elsősorban ,,zíjldás"-ig építik föl, de ha van rá igény és kapacitás, vállalnak a VGM-ek teljes kivitelezést is. Lakossági közmű- és gázvezetéket is építhetnek. A Kisvállalkozói Iroda nemcsak a VGM-ek által szerzett megrendeléseket intézi, hanem a hozzáforduló megrendelők számára VGM- kapacitást is szerez. Ezen kívül lebonyolítja a munkát, ha több VGM van benne, munkájuk összhangját biztosítja, koordinálja. A lehetőség szerint biztosítja a munkához az anyagokat és a gépeket, eszközöket. Ellenőrzi a kivitelezői munkát lefolytatja a műszaki átadást, igazolja a számlákat és gondoskodik az átutalásokról. A megrendelőnek leszámlázza az elvégzett munkát, begyűjti a selejt- és használható hulladékanyagot és böngészdét nyit a lakosság számára. Kezdeményezésével a DÉLÉP mind saját, mind a vállalati dolgozók, mind a megrendelők érdekét kívánja szolgálni. F. D. Hallottam, hogy... ... az időjárástól függetlenül igazán meleg lesz ezen a hét végén vagy hatvan lakásban az űrhajós utcában A Tarján bisztró mosogatóedényei mellett sem lehet megfázni. A rem kert többlet hő a csapból folyó forró víz hűtéséből származik. Sőt, az itt lakók három napig még arra a bizonyos helyre is meleg vízzel telt vödörrel, a kezükben mennek. A történet pénteken dél körül kezdődött. A Budapesti körút építkezésén dolgozó egyik munkanép elszakította a vízvezetéket. Órákon keresztül ömlött a víz a körútra még a környező mellékutcák is megteltek friss ivóvízzel. Az építők tettüket szemérmesen elhallgatták a Vízművek ügyelete előtt Letelt a munkaidő. Hétfő reggelig aztán egyetlen munkást sem látni a KÉV dolgozói közül a környéken. A Vízművek hibabejelentő szolgálata pénteken délután négy óra körül tudta meg, hogy ivóvízben fürdik a lakótelep utcáinak egy része. Ekkor már náluk is alig volt munkám fogható ember Annyian azért még dolgoztak, hogy a főcsapokat el tudták zárni. Ügyeletük szombaton délelőtt elmondta, hogy semmi baj sincs, mert a lakásokban és a vendéglátóipari egységben forró víz igazán bőven van A hét végi munkára nekik a dán nincs kapacitásuk. Majd jő a hétfő reggel és akkor gépekkel, megfelelő kapacitással felvonulnak és gyorsan elhárítják a hibát Az ő kárukat a KÉV egészen biztosan megtéríti. Több száz lakó és jó néhány dolgozó pedig egészen biztosan három napig (a pihenőnapokon!) bosszankodik a relatív vízhiány miatt. Az alsófokban az energiamegtakarításban elért eredményekről is olvashatnak. A környezetükben pedig hektoliterszám hűl forró víz. Néhányan megpróbálják a feleslegesen a levegőbe engedett hőt olajra, gázra és üzenre átszámítani. Úgy látszik, vannak még vállalatok amelyeknek az enegia takarékosság és a szolgáltatások minősége csek a munkanapokon számít. B. I. 3 Ön például mit kockáztat? — Szerintem kockázatról akkor beszélhetünk, ha nagyot lehet nyerni vagy nagyot lehet bukni. A többi csak amolyan „kockázgatás”. A kérdés úgy merül fel: van-e nálunk egyáltalán lehetőség az igazi kockázatvállalásra? A mi gazdasági körülményeink nem engedik meg, hogy egy-egy vezető olyan „csínbe” menjen, ahol nagyot lehet nyerni, vagy bukni. Nálunk az alapelvárás az egyenletesség. Minden évben fejlődni egy kicsit. Elismerjük, hogy van tőkés gazdasági válság, azt is, hogy ez hatással van a mi gazdaságunkra — logikus következményét, az eredmények hullámzását viszont nem akarjuk elismerni. Persze van egy alapvető különbség a tőkés meg a szocialista vállalati vezető között: a tőkés a saját eszközeit kockáztatja, nálunk viszont a nép rábízott vagyonát, egy-egy kollektíva boldogulását. Nálunk csak a magánéletben lehet valóban bátor az ember. — Nincs itt valami ellentmondás? A központi irányító szervek nyilatkozataikban bátrabb vállalkozásra, nagyobb kockázatvállalásra serkentik a vállalatokat. — Nincs kifutási idejük a kísérleteknek. Nem lehet tévedni. Kockáztatna az ember azzal, hogy lecseréli a termékszerkezetet. Ha első évben nem jön meg legalább az a hatás, ami a változtatás nélküli kényelmes munkát kísérné, máris visszakérdezgetnek: jó volt ez? Pedig egy új termék piaci bevezetéséhez idő kell. Vagy a vidéki ipartelepítések ügye: nálunk elvárják, hogy már az első-második évben úgy üzemeljen a kitelepített részleg, mint ahol fél évszázados ipari hagyományok, tapasztalatok halmozódtak fel. — A példái csak megerősítik ez elvárások „kétarcúságát”. — Ugyanaz a szerv, amelyik biztat a tőkés export növelésére, visszafogja az importot. Holott, akik ott ülnek, nagyon jól tudják, hogy a többletexport a legtöbb vállalatnál csak többletimport árán valósulhat meg. Vagy: azt mondják a vállalatnak, gazdálkodjon crrállóan. Menjen a bankhoz, ha nincs pénze. Tizenhárom százalékos kamatra kapja a hitelt. Az olyan termelés, amelynek 13 százalékos haszna van, már nagyon jónak számít Magyarországon. De ez mind hagyján, mert még a 13 száza Pusztai Dénes a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gazdasági igazgatója. Életkora: 38 év Iskolai végzettsége: Pénzügyi és Számviteli Főiskola. Marxista— Leninista Egyetem politikai gazdaságtan szakosítója. Szakképzettsége: okleveles üzemgazdász, 15 éve dolgozik a vállalatnál, belső ellenőr, számviteli csoportvezető, osztályvezető, az íószegedi szövőgyár főkönyvelője, majd a KSZV gazdasági igazgatója. sokra is későn kapja meg a pénzt a vállalat, sokszor. Tudom, a baknál sem annyira szándék, mint lehetőség kérdése ez, de a sokféle hatás végül odavezet, hogy a vállalati vezetőnek kezét-lábát megkötik, miközben arra biztatják, hogy gazdálkodjon önállóan. — A központi irányítás azt mondja, a meglevő lehetőségeiket sem használják ki a vállalatok. — Más a népgazdasági, más a vállalat, más az egyes üzemek, megint más az egyének érdeke. Elfogadom, hogy ezek közelítésére kell a szabályozó rendszer. Azt is elfogadom, hogy ez gyakran változzék. Változik a világ, ezeket a változásokat időben kell közvetíteni. Azt hiányolom, hogy a szabályozórendszer nem komplex módon változik, hanem elemenként. Egyes elemei egymásnak is ellentmondanak, s hátráltatják a rendszer egészének érvényesülését. A másik gondom, hogy nem készítik elő és rosszul időzítik a változtatásokat. Nálunk a végső pillanatig semmi sem bizonyos. A készülő változásokról onnan értesülünk, hogy megszaporodnak a központi előadások. Egyik előadó is kikottyant valamit, a másik is. Ha rákérdezünk, azt felelik, már a nyomdában van a rendelet, de még nem biztos, hogy megjelenik. És még egy kívánság: boldog lennék ha egyszer úgy szövegeznék a jogszabályokat, hogy első olvasásra megértsük, mit is akar a jogalkotó. — Egy példa : erősítené az elmondottakat... — Változott az amortizációval kapcsolatos szabályozás Áttekinthetőbb lett, logikusabb, szabadabb kezet kaptunk. Megkönnyíti az állóeszköz-selejtezést, azzal együtt a termékváltást. A következő évi terveket októberben, novemberben el kell készíteni. Megkaptuk az új jogszabályt februárban. Ha időben tudtuk volna, másként alakítjuk a fejlesztési terveinket. Az a minimum, hogy a terveket át kell dolgozni. Mindig van módosulás, ha egyszer elmaradna, már hiányozna is a tervezőknek. De erre az évre ezzel piacokat lehet veszíteni. Pedig elképzelhető, hogy a döntés már akkor megvolt amikor mi a 84-es esztendőt tervezni kezdtük. — Milyen speciális vonások jellemzik a KSZV-t? — Vállalatunk döntő többségben ipari továbbf kihasználásra szolgáló termékeket és csomagolóanyagokat állít elő. A közvetlen fogyasztói piaccal viszonylag kevés a kapcsolata. A mi lehetőségeinket behatárolják a továbbfelhasználók piaci lehetőségei. Termékeink jelentős hányada a KGST keretében, államközi szerződések szerint, valamint tőkés piacon talál gazdára. Nem tudjuk, hogy termékünknek mi a népgazdasági ellentétele. Vállalatunknak az ár nem alku kérdése. Árat számottevően emelni csak új terméknél lehet — esetleg. Szocialista exportunkat elismeri a népgazdaság a termeléskorszerűsítési támogatással — de ez a belföldi jövedelmezőségnek csak egy részét adja vissza. A szocialista piac viszont hosszú távú biztonságot jelent, ha ütemesen és jó minőségben szállítunk. — Van-e ebben a helyzetben tere a kockázatvállalásnak? — Van. Jóval több, mint amit kihasználunk. Kényelmesek vagyunk. Az ember azt szereti, ha ráteszik egy sínre, és meglökik. Akkor gurul. De ha már a váltóhoz ér, elkezd csattogni. És manapság egyre sűrűbben vannak váltók. Valahol a vállalatok egymás közti rossz kapcsolata is erre a társadalomban eluralkodó közönyre vezethető vissza Nem azt mondom, hogy „szerelemből” segítsenek egymáson. A közös érdekeltségteremtés hiányzik. Jön egy cég, hogy gyorsan gyártsanak le nekik valamit mert azon múlik, hogy betör-e egy új piacra, megköt-e egy jó üzletet. Most mi van? Nem foglalkoznak vele. Mennyivel más lenne, ha azt mondanák: ha megfizeted, megcsináljuk, mindketten jól járunk. És két oldalról lehetne dönteni, mérlegelni, kinek mennyit ér meg ez a dolog. — Pusztai Dénes például mit kockáztat? Mint gazdasági szakember, és mint olyan vezető, aki nem az első helyen áll a vállalati hierarchiában? — Nálunk a tevékenységi körök pontosan elhatároltak. Megkapom a vállalati lehetőségekből adódó maximális szabadságot. Munkámban óriási szerepe van a prognosztizálásnak. Erre épül a termelés, a kereskedelempolitika. Ehhez a külső-belső helyzetet naprakészen kell ismerni. Nem elég kimondani, jövőre emeljük az árat, azt is jól meg kell ítélni, mennyit fogad el a piac. Egy másik kockázati tényező: a 83-ban bevezetett új anyagi ösztönzési rendszer. A beszűkült bérfejlesztési lehetőségek között oda adjunk többet, ahol hatékonyabb a termelés. — Mi ebben a kockázat? — Hogy jól határozzuk-e meg a követelményeket. Hogy valóban az kapjon többet, aki többel járul hozzá a vállalati eredmények javításához. Az egész rendszer erkölcsi, politikai elfogadtatása. Az emberek gyanakvóak, azt mondják, nem biztos, hogy ez jó nekem Részt veszünk továbbá olyan pályázatokban, amelyek bizonyos feltételek teljesítése esetén szabadabb áremelést, illetve béremelést tesznek lehetővé. Az én szerepem gyakran nem a végső döntés, hanem a javaslatok elkészítése. Ezek kidolgozása is számos döntést igényel, ha végül elfogadják, értékítéletet csak utólag, gyakorlati megvalósulás után lehet mondani róla. — Mit nyerhet, mit veszíthet? — Nyerhetek szakmai-vezetői megbecsülést, egzisztenciális biztonságot — s ha a prémiumfeladataimat teljesítem kaphatok valamennyi pénzt is. Ha rosszul döntök vagy lényeges döntéseket rosszul készítek elő,akkor mindezeket elveszíthetem. Tanács István