Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

1988. december 1., csütörtök Számítástechnika \Megyei pcr"'r'e'íel,e'e,än az iskolákban 0 cserebere nem méltó a Kormány- L programhoz! Mik az okai az elektroni­­záció megvalósításában mu­tatkozó elmaradásoknak, el­lentmondásoknak, feszültsé­geknek, már amik az isko­lai számítástechnikai okta­tásban föllelhetők? —­­Erre a kérdésre keresték a vá­laszt a Csongrád megyei né­pi ellenőrök a közelmúltban, kapcsolódva egy országos KNEB-vizsgálathoz. Tegna­pi ü­lésüknek ez a téma volt egyik „főszereplője”. A me­gyei neb megtárgyalta a gazdasági élet működési za­varai elhárítására hivatott szankciórendszer komplex hatásvizsgálatának összefog­laló jelentését is. Majd ar­ról az utóvizsgálatról fogad­tak el beszámolót, mely a Szegedi Nívó Faipari és Já­­tékkészítő Ipari Szövetkezet­nél térképezte fel a társa­dalmi tulajdon védelmének és a bizonylati rend betar­tásának helyzetét — egy 1986-os web-vizsgálat foly­tatásaként. Végül elnöki be­számoló hangzott el a Tisza Volánnál folyó népi ellen­őri vizsgálatról, illetve an­nak állítólagos leállításával kapcsolatban. Ez utóbbiról Kakuszi László, a megyei neb elnöke ismételten le­szögezte: a vizsgálatot nem állították le, s végeredmé­nyét nyilvánosságra hozzák. Egy 1983-ban meghirde­tett kormányprogram — a számítástechnikai — 1986 januárjában jutott el odá­ig, hogy a művelődési mi­niszter jóváhagyta a prog­ramból az iskolai oktatásra és képzésre vonatkozó fel­adattervét. Pontosabban csak a célokat fogalmazta meg (ilyen: az informatikai kul­túra elterjesztése, a számí­tástechnika társadalmi be­­fogadókészségének növelé­se), azok megvalósításában az iskoláknak szabad ke­­­zet adott. Nem írt elő tan­tárgyat, nem ajánlott kívá­natos géptípust, nem dol­gozta ki a számítástechnikai oktatás módszertanát. Arra számított, hogy majd az egyes tantárgyak oktatása keretében ismerkednek meg a diákok az informatika alapjaival, alkalmazási le­hetőségeivel. legkevésbé ez az elkép­zelés valósult meg: egy 1987- es vizsgálat szerint az is­kolai számítógépek működé­si idejének nagyját a prog­ramozás oktatása és a játék tölti ki, s még a program­készítésre is több idő jut, mint a szaktárgyi oktatás­ra. Legalábbis azokban az iskolákban, ahol nem szer­tári szekrénybe zárva őrzik a gépeket. Mert ilyen is van — hallottuk a megyei né­pi ellenőrzési bizottság teg­napi ülésén, ahol A számí­­tás­ technika bevezetése, al­kalmazása az általános és középiskolai oktatásban cím­mel lefolytatott vizsgálat ta­pasztalatait összegezték. Az informatikai kultúra isko­lai megalapozására a szán­dék mindenütt megvan —a tárgyi feltételek meglehető­sen eltérőek A gimnázi­umokban ugyanis átlagosan tíz számítógép volt 1987- ben (s gépenként 67 tanuló­val kell számolni), a szege­di általános iskolákban nyolc gép (és gépenként 89 gyerek), de már a községi általános iskolákban négy gép és gépenként 107 diák a jellemző adat. A program indításakor az iskolákban a személyi fel­tételek nem voltak meg­felelőek, majdhogynem a véletlenen múlott, volt-e szakember vagy alapismere­tekkel rendelkező, érdek­lődő pedagógus, aki fölvál­lalta az ügyet. (Pedig a ta­nárképző főiskolákon 1970- től oktatják a matematika­szakosoknak a Numerikus és gépi módszerek című tan­tárgyat 60 órában, va­lamint kötelezően válasz­tott kollégium kereté­ben, két félévben, heti 2 órában is tanulható a számítástechnika.) Például a vizsgálatba bevont 20 általános iskolában ma is csak tíz felsőfokú végzett­ségű szakember dolgozik, és 16-an rendelkeznek alapfokú tanfolyami vég­zettséggel. Továbbképzési, önképzési hajlandóságuk­nak köszönhető, hogy le­maradásunk az informati­kai kultúra elterjesztésé­ben nem behozhatatlan, és hogy tankönyvek, mód­szertani segédletek hiányá­ban is megküzdenek a fel­adattal. (Vállalva, hogy a tehetséges diák akár le is körözheti tanárát egy idő után...) A népi ellenőri vizsgá­latba bevont iskolákba ve­tették fel a tanárképzés egy további gondját. A je­lenlegi szabályozás szerint a nem matematika szakos tanárok nem vehetők fel a­­ kiegészítő számítástechnika szakra. (Marad számukra az önképzés.) Megoldatlan az anyagi ösztönzés: ha va­laki saját eredeti szakán egyéves posztgraduális továbbképzésben vesz részt, ezért havi 800 forint fize­tésemelést kaphat. De ha levelező tagozaton elvégzi a számítástechnikát (vagy más szakot), ezért semmi­féle juttatás nem jár. Cso­­da-e hát, ha két iskola meghirdetett (számítástech­nika-szakos) tanári állásá­ra egyetlen jelentkező sem­ akadt, hogy csak a minden szempontból jó adottságok­kal rendelkező tarjáni, IV-es számú iskola vállal­kozott az iskolai óratervbe beillesztett kísérleti infor­matika-oktatásra az idén — 28 tanulóval? Szervezetlenség — egyes vélemények szerint szabad rablás — van a program­piacon. Vannak ugyan kész programok, de ezek drá­gák, sőt: egynémelyikük használhatatlan is. A sze­mélyes ismeretségen alapu­ló cserebere pedig aligha lehet egy kormányprog­ramhoz méltó megoldás ... A népi ellenőrök úgy lát­ják, az egyes iskolafokok közti feladatmegosztás nem halogatható, s a géppark egységesítése sem. Profi programokra, az egyes tan­tárgyakhoz olcsó oktatócso­magokra van szükség, és növelni kell a pedagógusok érdekeltségét. Rendet kell teremteni a szoftverpiacon, és lehetővé tenni, hogy nem matematika-szakos tanárok is elvégezhessék a kiegészítő számítástechni­­ka-szakot. A vizsgálati tapasztala­tok tegnapi vitájában az is felvetődött: vajon nem vol­na-e itt az ideje egy számí­tástechnikai szakközépisko­la megszervezésének. Biz­tosan nem maradna diák nélkül és legalább a gyere­keink nem szenvednének attól, amitől a szülők több­sége: a számítógép-techni­kai, informatikai analfabé­tizmustól ... P. K. Kiválasztás vagy megválasztás ? Szeptemberben kezdődtek a december 10—l1­i pártér­tekezlet előkészületei. Ki­küldött bizottsága révén a megyei pártbizottság alapo­san tájékozódott a 345 kül­dött jelölési elképzeléseiről adatsorokat állítottak össze 250 jelölésre ajánlott sze­mély támogatottságáról. A felmérés eredménye jó ki­indulópontul szolgálhatott volna a küldöttek további munkájához. A dolgok azon­ban másképpen alakultak Annyira bizalmas anyag lett belőle, hogy még a küldöt­tek sem ismerhették meg. Csalódott az a néhány küldött, aki várta, hogy majd szinte automatikusan kézhez kapja a felmérés eredményét, de csalódtak azok is, akik csak részinfor­mációkat kértek belőle.­­ A hiba bennük volt. Azt hitték, hogy a párt gyakorlatában megszűnik a titkolózás, az információk szűrése és el­hallgatása csak azért, mert erre már határozat van ... „Gyerekeknek tartanak bennünket!’’ háborogtak egyesek. Mások, a szocioló­giában járatosabbak infor­mációs diktatúrát emleget­tek: a vezetés ismét vissza­élt az információs folyamat­ban elfoglalt helyével. A pártbizottság jelölési elkép­zeléseit — amelyet az ő el­képzeléseik ismeretében ala­kítottak ki — a sajtóban is közzé lehetett tenni, az övé­ké azonban még előttük is titok maradt. A küldöttek felé áradó bi­zalmatlanság még egy ilyen jó kezdeményezést is a Vis­­­szájára fordított. Egy bizott­ság hosszú ideig tartó, ala­pos munkájának eredménye nem a demokratikus kivá­lasztódást, hanem az önma­gát túlélt bürokratikus cent­ralizmust szolgálta. Aligha lehet kétség afelől, hogy a jelölést előkészítőknek ma már nem lehet feladata az információk szűrése, a jelö­lésre javasoltak szűk kör­ben történ­ő „kirostálása”, hiszen ez csak tovább ront­ja a vezetők és a tagság vi­szonyát. A bizalmatlanság bizal­matlanságot szül. „Magán­­felmérések” készültek. Tud­ni vélték, hogy az ajánlottak listájáról főleg azokat szűr­ték ki, akiket a küldöttek tisztségviselőnek is alkal­masnak tartottak. A figye­lem a „választási irodalom” felé fordult. Merthogy ilyen is van már kis hazánkban: lassan kötetet lehetne meg­tölteni az áldemokratikus e­l­já­rások esetleírásaiból. Amikor pl. egy poszt betöl­tésére alkalmas jelöltek, hogy hogynem, sorra eláll­nak a jelöléstől, vagy eleve nem vállalják azt. Aki mégis vállalná, az pedig nem kerül fel a listára. Végül marad egy bizonyos jelölt, akit si­mán meg lehet szavaztatni. A modernebb változat: két jelölt, akik közül az egyik teljesen esélytelen. Aljelöl­tek, ál-visszavonulási szán­dékok, álviták, kis magyar választási koreográfia. A vezetőel­lenesség’’ meleg­ágya. A megyei pártbizottság november 25-én jóváhagyta a „kirostálást". Négy nappal később a szegedi küldöttcso­port nem hagyta jóvá, köve­telte a teljes adatbázis ki­szolgáltatását. Ennek ki­kényszerítése azonban már aligha fogja helyreállítani a bizalmat. És ha el is fogad­ják az adatokat, vitathatat­lan, hogy ezeket már túlha­ladták az események. Októ­ber—novemberben a viták, a nagypolitika és a megyei politika eseményei nyomán jelentősen módosult a kül­döttek álláspontja. De mó­dosult még a legutóbbi ese­mények következtében is: ismét presztízsveszteséget szenvedtek a titkolózás, a zárt ajtók mögötti, a mások helyett való politizálás hí­vei, és nőtt a befolyása a nyílt politizálás mellett ki­állóknak. A küldöttek tehát ellenőr­zésük alá vonták a jelölés előkészítését. Csakhogy mire ez megtörtént, értékes hóna­pok vesztek el. Mire lehet jutni a rendelkezésre álló tíz nap alatt? A küldöttek által megvá­lasztott bizottság mindenek­előtt postafordultával lebo­nyolíthat egy felmérést a küldöttek jelölési elképzelé­seiről. Ezzel világos lesz a mai, a tényleges helyzet, nem kell többé a sötétben tapogatódzniuk. Az előttük álló feladat technikai része tehát könnyen és gyorsan elvégezhető. Sokkal nehe­zebb lesz az eseményeik fo­lyamatának megfordítása a nyílt politizálás irányába. Ehhez tisztázó vitákban kell visszaszorítaniuk az eddig felülről erősített statisztikai szemléletet, a lobbizásra va­ló hajlamot, a személyeske­dést. A jelöltek kor, nem, párttagság kelte, foglalkozás, lakóhely, munkahely és egyéb szempontok szerinti megoszlása huszadrangú kérdés. Világossá kell most tennünk: nem korporatív szervezet vagyunk, nem is érdekvédelmi szervezet, ha­nem politikai párt! És ha már politikai párt vagyunk, és ennek megfele­lően politizáló párttá kell válnunk, minősítenünk lehet — és kell — a jelöltnek ja­vasoltakat. Kinek, milyen a politikai helyzetértékelő ké­pessége, ítélőképessége? Ki alkalmasabb a konfliktusok feltárására és a megoldások kimunkálására? Ki, mit tett azért, hogy érvényesüljön a párt vezető szerepe, hogy politizáló párttá váljunk, hogy legyen demokratikus választási rendszerünk, hogy a döntési folyamatok legye­nek demokratikusak, hogy erősödjön a párt tekintélye, hogy az ifjúság számára is vonzó párttá váljunk? Ki, mit tett a májusi for­dulat előkészítéséért? Ki, mit tett a párt megújulásá­ért májustól napjainkig? A küldöttbizottságoknak tehát súlyos és felelősségtel­jes politikai feladatai van­nak: segíteniük kell a kül­dötteket abban, hogy azok politikai — és csakis politi­kai — szempontok szerint ítéljék meg az egyes szemé­lyeket. És a demokratikus kiválasztódáshoz megfelelő körülményeket, megfelelő légkört is kell teremteniük. Nyílt politikai vitákban, verseny­helyzetben va­­­<­­ tudjanak ki a pártbizottság tagjai, a tisztségviselők, a párt káderei! El kell érnünk azt, hogy a vezetők ne „meg­­szavaztatottak”, hanem va­lóban választottak legyenek, és a párttagság őket a saját­jának is érezze. Ehhez telje­sen új megközelítésre, új po­litikai gondolkodásra, bátor cselekvésre van szükség. Sokan vitatják ezekben a napokban, hogy mi is zajlik voltaképpen? Személycsere? Felfrissítés? Lázadás? Vá­lasztási cirkusz? Útkeresés? Egyik sem. Sokkal több, il­letve egészen más. Hogy mi? Most születik a párt új, de­mokratikus választási rend­szere, a demokratikus ki­választódás rendszere — ne­hezen, keservesen, konflik­tusokkal, emberi megpróbál­tatásokkal. Vajon végigm­egy-e most ez a folyamat? Vajon meg­­történik-e a gyökeres szakí­tás a káderkiválasztásnak azzal a rendszerével, amely­nek velejárója a hivatalnoki stílus, a csak „felfelé" igazo­dás, a tagságtól való elsza­kadás, a hierarchikus tekin­télytisztelet, az antidemok­ratikus vezetői magatartás, a személyi függőség rendsze­re, az elvtelen összefonódá­sok, a közéleti etikát sértő magatartás? Rátkai Árpád Magyar vállalatok bemutatkozása Magyar vállalatok első íz­ben folytathattak üzleti tár­gyalásokat Ománban. A Hungexpo szervezésében a Chetaokomplex, a Hungavis, a Technoimpex és a Terim­­pex mutatta be termékeit a Maszkáiban november 26— 30. között megrendezett nemzetközi mezőgazdasági és halászati kiállítás alkal­mával. A kiállítás jelentőségét mutatja, hogy azt az ural­kodó Kábúsz bin Szaid szul­tán nyitotta meg, aki meg­látogatta a magyar pavilont és elismerőleg nyilatkozott a kiállított magyar termé­kekről A kiállítás ideje alatt Ománban tartózkod­tak a Kereskedelmi Mi­nisztérium képviselői, a Du­baiban levő magyar keres­kedelmi központ vezetője, valamint a Magyar Gazda­sági Kamara képviselője. Felkeresték az ománi ke­reskedelmi és ipari minisz­tert és az ománi Kereske­delmi és Iparkamara elnö­két. Átadták Beck Tamás kereskedelmi miniszter le­velét, amely a közvetlen ke­reskedelmi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza, a­z kiemeli, hogy ez mindkét ország érdeke. Beck Tamás, magyaror­szági látogatásra hívta meg az ománi kereskedelmi és ipari minisztert. Valamint az omaáni Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, ame­lyet mindketten köszönettel nyugtáztak. A tárgyalófelek üdvözölték a közvetlen ke­reskedelmi kapcsolatok fej­lesztésére irányuló magyar kezdeményezést. A magyar delegáció megállapodott az ománi Kereskedelmi és Iparkamara vezetőivel egy, a jövő októberben megren­dezendő önálló magyar ki­állításról. A tárgyalások e­red­mé­n­y­eké­n­t megindul­hat a közvetlen kapcsolatok kiépítése a két ország üz­letemberei közöt­t Kit képviselnek ? Ha az újságíró sportveze­tővel fut össze az utcán, s a beszélgetés néhány pillanat alatt a megyei pártértekez­let előkészületeire, a várha­tó határozatokra terelődik, biztosra veheti: a sportolók panaszaival tölthet meg egy jegyzettömböt. Mondom: ve­heti. De jobb, ha nem oly biztos előítéletében, mert — mint én is — gyorsan csa­lódhat. Ha egyáltalán csaló­dásnak nevezhető mindaz, amit Kónya Sándortól, a Szeged SC ügyvezető elnö­kétől hallottam a minap. — A m­i kis pártszerveze­tünknél is gyakori vitatéma a közelgő megyei tanácsko­zás, s bizony, számos aggo­dalom megfogalmazódik Úgy érezzük, — s ezt a va­ri...­ pártértekezlet tapaszta­latai diktálják —, hogy a tagság, az egyszerű párttag véleménye elsikkad a kül­döttek különböző érdekcso­portjainak sajátos elképzelé­sei mögött. Sok-sok véle­ményt hallok, olvasok én is a rádióban, az újságokban, de a megnyilatkozásokból sokszor úgy tűnik — épp a pá­rt a­l­a­pszerv­ezet­e­k tagjait nem kérdezik meg egyes küldöttek a megnyilatkozá­sok, a véleményformálás előtt. Mondhatok konkrét példát is — újra visszautal­va a városi pártértekezletre. Az egész város abban az időszakban a személyi ügye­ket vitatta, s bárkivel be­szélt az ember, csak azt hallotta: változás szükséges a vezetés felső szintjén is. Aztán ezt az igényt — mint kiderült — a küldöttek fe­lülbírálták. Ezek után fo­galmazódik így a kérdés­­kit is képvisel egy-egy kül­dött. — A pesszimista hangból ítélve, a Szeged SC párttag­sága most, a megyei tanács­kozás előtt is, még erre a kérdésre várja a választ. .. — Így van. Mi például a szakszervezet, a népfront, a Vöröskereszt és a TIT párt­tagjaival együtt állítottunk ki egy küldöttet, s már ma­ga ez a­ tény hibás — meg­ítélésem szerint —, hiszen oly különböző érdekeket kell képviselnie, amelyek egyeztetése szinte lehetetlen. Az már más lapra tartozik, hogy eddig még csak meg sem kérdeztek tőlünk, mit is várunk a tanácskozástól. Fé­lek, hogy ez a gyakorlat nemcsak a mi esetünkben áll fönn. Pedig nekünk sem mindegy — legyen bármi­lyen kicsi is számszerűleg alapszervezetünk —, milyen sportszerető vezető kezdi meg a munkát a választások után. — A képviselettel tehát nem elégedettek. De gondo­lom, tartalmi kérdésekben is összegyűlt néhány véle­mény . . . — A dokumentumtervezet olvasása után, hallgatva, ol­vasva a véleményeket, egy­re inkább elkeserítő, hogy csak a hibák keresésében merül ki az energia korlátban is megvalósítható javaslattal alig-alig talál­kozni. — Hallhatnék most egy ilyet? — Bár sokéves, megrög­zött gyakorlat, mégsem tar­tom elfogadhatónak, hogy egy ilyen szintű értekezle­ten azt az anyagot ke­ll megvitatni, amelyet még a régi összetételű pártbizott­­­­ság készített, s ezzel csak azt érhetjük el, hogy az új testület, akarva-akaratlanul, egy régi, netán szándékaival ellentétes programot „cipel magával”. Véleményem sze­rint először a választást kellene megtartani, majd az új bizottságra bízni az új szellemű koncepció ki­dolgozását. A mai „forgató­­könyv” egyéb, szerintem nagy veszélyt is rejt magá­ban: a küldöttek igyekeznek minél hamarabb túljutni a vitán, hogy­­ dönthessék a legtöbbeket foglalkoztató személyi kérdéseket. Ez pe­dig egyértelműen a lényeg háttérbe szorítását eredmé­nyezheti . . . — Ha már a tartalmi kér­déseknél tartunk, essék ta­lán szó végül ama bizonyos ,,részletkérdésről", amely a Szeged SC párttagjait, de gondolom, a sportot szerető nagyközönséget is érdekli. Hogyan képzeli el egy sport­vezető a jövőben az MSZMP és a sport viszonyát? — Ismerjék el végre a magasabb szinteken is a sport szerepét az ifjúság ne­velésében, a fiatalok korrekt eredményekre törekvő cél­jainak kifejlesztésében Egy politikai szervezet mit tehet a mai helyzet javításáért? Nos, megítélésem szerint a direkt irányítási rendszer fenntartása helyett a lehető­ségek megteremtésére, a se­gítő támogatásra kell össz­pontosítani erőit. . . Kátyi Zoltán ! Könnyűipari alapítvány Szerdán az Ipari Minisz­tériumban könnyűipari ala­pítványt hoztak létre több mint 7 millió forintos alap­tőkével. A múlt században országosan elismert könnyű­ipari szakember, Rejtő Sán­dor nevét viselő alapít­vány tőkéjét 35 könnyűipa­ri vállalat fizeti be, a pénz­ügyi kezelést 18 százalékos kamattal az Ipari Fejlesztési Bank Rt. vállalta. Az ala­pítvány anyagi támogatást ad a könnyűipar szellemi, szakmai színvonalának nö­veléséhez 3

Next