Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-01 / 286. szám
1988. december 1., csütörtök Számítástechnika \Megyei pcr"'r'e'íel,e'e,än az iskolákban 0 cserebere nem méltó a Kormány- L programhoz! Mik az okai az elektronizáció megvalósításában mutatkozó elmaradásoknak, ellentmondásoknak, feszültségeknek, már amik az iskolai számítástechnikai oktatásban föllelhetők? —Erre a kérdésre keresték a választ a Csongrád megyei népi ellenőrök a közelmúltban, kapcsolódva egy országos KNEB-vizsgálathoz. Tegnapi ülésüknek ez a téma volt egyik „főszereplője”. A megyei neb megtárgyalta a gazdasági élet működési zavarai elhárítására hivatott szankciórendszer komplex hatásvizsgálatának összefoglaló jelentését is. Majd arról az utóvizsgálatról fogadtak el beszámolót, mely a Szegedi Nívó Faipari és Játékkészítő Ipari Szövetkezetnél térképezte fel a társadalmi tulajdon védelmének és a bizonylati rend betartásának helyzetét — egy 1986-os web-vizsgálat folytatásaként. Végül elnöki beszámoló hangzott el a Tisza Volánnál folyó népi ellenőri vizsgálatról, illetve annak állítólagos leállításával kapcsolatban. Ez utóbbiról Kakuszi László, a megyei neb elnöke ismételten leszögezte: a vizsgálatot nem állították le, s végeredményét nyilvánosságra hozzák. Egy 1983-ban meghirdetett kormányprogram — a számítástechnikai — 1986 januárjában jutott el odáig, hogy a művelődési miniszter jóváhagyta a programból az iskolai oktatásra és képzésre vonatkozó feladattervét. Pontosabban csak a célokat fogalmazta meg (ilyen: az informatikai kultúra elterjesztése, a számítástechnika társadalmi befogadókészségének növelése), azok megvalósításában az iskoláknak szabad kezet adott. Nem írt elő tantárgyat, nem ajánlott kívánatos géptípust, nem dolgozta ki a számítástechnikai oktatás módszertanát. Arra számított, hogy majd az egyes tantárgyak oktatása keretében ismerkednek meg a diákok az informatika alapjaival, alkalmazási lehetőségeivel. legkevésbé ez az elképzelés valósult meg: egy 1987- es vizsgálat szerint az iskolai számítógépek működési idejének nagyját a programozás oktatása és a játék tölti ki, s még a programkészítésre is több idő jut, mint a szaktárgyi oktatásra. Legalábbis azokban az iskolákban, ahol nem szertári szekrénybe zárva őrzik a gépeket. Mert ilyen is van — hallottuk a megyei népi ellenőrzési bizottság tegnapi ülésén, ahol A számítás technika bevezetése, alkalmazása az általános és középiskolai oktatásban címmel lefolytatott vizsgálat tapasztalatait összegezték. Az informatikai kultúra iskolai megalapozására a szándék mindenütt megvan —a tárgyi feltételek meglehetősen eltérőek A gimnáziumokban ugyanis átlagosan tíz számítógép volt 1987- ben (s gépenként 67 tanulóval kell számolni), a szegedi általános iskolákban nyolc gép (és gépenként 89 gyerek), de már a községi általános iskolákban négy gép és gépenként 107 diák a jellemző adat. A program indításakor az iskolákban a személyi feltételek nem voltak megfelelőek, majdhogynem a véletlenen múlott, volt-e szakember vagy alapismeretekkel rendelkező, érdeklődő pedagógus, aki fölvállalta az ügyet. (Pedig a tanárképző főiskolákon 1970- től oktatják a matematikaszakosoknak a Numerikus és gépi módszerek című tantárgyat 60 órában, valamint kötelezően választott kollégium keretében, két félévben, heti 2 órában is tanulható a számítástechnika.) Például a vizsgálatba bevont 20 általános iskolában ma is csak tíz felsőfokú végzettségű szakember dolgozik, és 16-an rendelkeznek alapfokú tanfolyami végzettséggel. Továbbképzési, önképzési hajlandóságuknak köszönhető, hogy lemaradásunk az informatikai kultúra elterjesztésében nem behozhatatlan, és hogy tankönyvek, módszertani segédletek hiányában is megküzdenek a feladattal. (Vállalva, hogy a tehetséges diák akár le is körözheti tanárát egy idő után...) A népi ellenőri vizsgálatba bevont iskolákba vetették fel a tanárképzés egy további gondját. A jelenlegi szabályozás szerint a nem matematika szakos tanárok nem vehetők fel a kiegészítő számítástechnika szakra. (Marad számukra az önképzés.) Megoldatlan az anyagi ösztönzés: ha valaki saját eredeti szakán egyéves posztgraduális továbbképzésben vesz részt, ezért havi 800 forint fizetésemelést kaphat. De ha levelező tagozaton elvégzi a számítástechnikát (vagy más szakot), ezért semmiféle juttatás nem jár. Csoda-e hát, ha két iskola meghirdetett (számítástechnika-szakos) tanári állására egyetlen jelentkező sem akadt, hogy csak a minden szempontból jó adottságokkal rendelkező tarjáni, IV-es számú iskola vállalkozott az iskolai óratervbe beillesztett kísérleti informatika-oktatásra az idén — 28 tanulóval? Szervezetlenség — egyes vélemények szerint szabad rablás — van a programpiacon. Vannak ugyan kész programok, de ezek drágák, sőt: egynémelyikük használhatatlan is. A személyes ismeretségen alapuló cserebere pedig aligha lehet egy kormányprogramhoz méltó megoldás ... A népi ellenőrök úgy látják, az egyes iskolafokok közti feladatmegosztás nem halogatható, s a géppark egységesítése sem. Profi programokra, az egyes tantárgyakhoz olcsó oktatócsomagokra van szükség, és növelni kell a pedagógusok érdekeltségét. Rendet kell teremteni a szoftverpiacon, és lehetővé tenni, hogy nem matematika-szakos tanárok is elvégezhessék a kiegészítő számítástechnika-szakot. A vizsgálati tapasztalatok tegnapi vitájában az is felvetődött: vajon nem volna-e itt az ideje egy számítástechnikai szakközépiskola megszervezésének. Biztosan nem maradna diák nélkül és legalább a gyerekeink nem szenvednének attól, amitől a szülők többsége: a számítógép-technikai, informatikai analfabétizmustól ... P. K. Kiválasztás vagy megválasztás ? Szeptemberben kezdődtek a december 10—l1i pártértekezlet előkészületei. Kiküldött bizottsága révén a megyei pártbizottság alaposan tájékozódott a 345 küldött jelölési elképzeléseiről adatsorokat állítottak össze 250 jelölésre ajánlott személy támogatottságáról. A felmérés eredménye jó kiindulópontul szolgálhatott volna a küldöttek további munkájához. A dolgok azonban másképpen alakultak Annyira bizalmas anyag lett belőle, hogy még a küldöttek sem ismerhették meg. Csalódott az a néhány küldött, aki várta, hogy majd szinte automatikusan kézhez kapja a felmérés eredményét, de csalódtak azok is, akik csak részinformációkat kértek belőle. A hiba bennük volt. Azt hitték, hogy a párt gyakorlatában megszűnik a titkolózás, az információk szűrése és elhallgatása csak azért, mert erre már határozat van ... „Gyerekeknek tartanak bennünket!’’ háborogtak egyesek. Mások, a szociológiában járatosabbak információs diktatúrát emlegettek: a vezetés ismét visszaélt az információs folyamatban elfoglalt helyével. A pártbizottság jelölési elképzeléseit — amelyet az ő elképzeléseik ismeretében alakítottak ki — a sajtóban is közzé lehetett tenni, az övéké azonban még előttük is titok maradt. A küldöttek felé áradó bizalmatlanság még egy ilyen jó kezdeményezést is a Visszájára fordított. Egy bizottság hosszú ideig tartó, alapos munkájának eredménye nem a demokratikus kiválasztódást, hanem az önmagát túlélt bürokratikus centralizmust szolgálta. Aligha lehet kétség afelől, hogy a jelölést előkészítőknek ma már nem lehet feladata az információk szűrése, a jelölésre javasoltak szűk körben történő „kirostálása”, hiszen ez csak tovább rontja a vezetők és a tagság viszonyát. A bizalmatlanság bizalmatlanságot szül. „Magánfelmérések” készültek. Tudni vélték, hogy az ajánlottak listájáról főleg azokat szűrték ki, akiket a küldöttek tisztségviselőnek is alkalmasnak tartottak. A figyelem a „választási irodalom” felé fordult. Merthogy ilyen is van már kis hazánkban: lassan kötetet lehetne megtölteni az áldemokratikus eljárások esetleírásaiból. Amikor pl. egy poszt betöltésére alkalmas jelöltek, hogy hogynem, sorra elállnak a jelöléstől, vagy eleve nem vállalják azt. Aki mégis vállalná, az pedig nem kerül fel a listára. Végül marad egy bizonyos jelölt, akit simán meg lehet szavaztatni. A modernebb változat: két jelölt, akik közül az egyik teljesen esélytelen. Aljelöltek, ál-visszavonulási szándékok, álviták, kis magyar választási koreográfia. A vezetőellenesség’’ melegágya. A megyei pártbizottság november 25-én jóváhagyta a „kirostálást". Négy nappal később a szegedi küldöttcsoport nem hagyta jóvá, követelte a teljes adatbázis kiszolgáltatását. Ennek kikényszerítése azonban már aligha fogja helyreállítani a bizalmat. És ha el is fogadják az adatokat, vitathatatlan, hogy ezeket már túlhaladták az események. Október—novemberben a viták, a nagypolitika és a megyei politika eseményei nyomán jelentősen módosult a küldöttek álláspontja. De módosult még a legutóbbi események következtében is: ismét presztízsveszteséget szenvedtek a titkolózás, a zárt ajtók mögötti, a mások helyett való politizálás hívei, és nőtt a befolyása a nyílt politizálás mellett kiállóknak. A küldöttek tehát ellenőrzésük alá vonták a jelölés előkészítését. Csakhogy mire ez megtörtént, értékes hónapok vesztek el. Mire lehet jutni a rendelkezésre álló tíz nap alatt? A küldöttek által megválasztott bizottság mindenekelőtt postafordultával lebonyolíthat egy felmérést a küldöttek jelölési elképzeléseiről. Ezzel világos lesz a mai, a tényleges helyzet, nem kell többé a sötétben tapogatódzniuk. Az előttük álló feladat technikai része tehát könnyen és gyorsan elvégezhető. Sokkal nehezebb lesz az eseményeik folyamatának megfordítása a nyílt politizálás irányába. Ehhez tisztázó vitákban kell visszaszorítaniuk az eddig felülről erősített statisztikai szemléletet, a lobbizásra való hajlamot, a személyeskedést. A jelöltek kor, nem, párttagság kelte, foglalkozás, lakóhely, munkahely és egyéb szempontok szerinti megoszlása huszadrangú kérdés. Világossá kell most tennünk: nem korporatív szervezet vagyunk, nem is érdekvédelmi szervezet, hanem politikai párt! És ha már politikai párt vagyunk, és ennek megfelelően politizáló párttá kell válnunk, minősítenünk lehet — és kell — a jelöltnek javasoltakat. Kinek, milyen a politikai helyzetértékelő képessége, ítélőképessége? Ki alkalmasabb a konfliktusok feltárására és a megoldások kimunkálására? Ki, mit tett azért, hogy érvényesüljön a párt vezető szerepe, hogy politizáló párttá váljunk, hogy legyen demokratikus választási rendszerünk, hogy a döntési folyamatok legyenek demokratikusak, hogy erősödjön a párt tekintélye, hogy az ifjúság számára is vonzó párttá váljunk? Ki, mit tett a májusi fordulat előkészítéséért? Ki, mit tett a párt megújulásáért májustól napjainkig? A küldöttbizottságoknak tehát súlyos és felelősségteljes politikai feladatai vannak: segíteniük kell a küldötteket abban, hogy azok politikai — és csakis politikai — szempontok szerint ítéljék meg az egyes személyeket. És a demokratikus kiválasztódáshoz megfelelő körülményeket, megfelelő légkört is kell teremteniük. Nyílt politikai vitákban, versenyhelyzetben va< tudjanak ki a pártbizottság tagjai, a tisztségviselők, a párt káderei! El kell érnünk azt, hogy a vezetők ne „megszavaztatottak”, hanem valóban választottak legyenek, és a párttagság őket a sajátjának is érezze. Ehhez teljesen új megközelítésre, új politikai gondolkodásra, bátor cselekvésre van szükség. Sokan vitatják ezekben a napokban, hogy mi is zajlik voltaképpen? Személycsere? Felfrissítés? Lázadás? Választási cirkusz? Útkeresés? Egyik sem. Sokkal több, illetve egészen más. Hogy mi? Most születik a párt új, demokratikus választási rendszere, a demokratikus kiválasztódás rendszere — nehezen, keservesen, konfliktusokkal, emberi megpróbáltatásokkal. Vajon végigmegy-e most ez a folyamat? Vajon megtörténik-e a gyökeres szakítás a káderkiválasztásnak azzal a rendszerével, amelynek velejárója a hivatalnoki stílus, a csak „felfelé" igazodás, a tagságtól való elszakadás, a hierarchikus tekintélytisztelet, az antidemokratikus vezetői magatartás, a személyi függőség rendszere, az elvtelen összefonódások, a közéleti etikát sértő magatartás? Rátkai Árpád Magyar vállalatok bemutatkozása Magyar vállalatok első ízben folytathattak üzleti tárgyalásokat Ománban. A Hungexpo szervezésében a Chetaokomplex, a Hungavis, a Technoimpex és a Terimpex mutatta be termékeit a Maszkáiban november 26— 30. között megrendezett nemzetközi mezőgazdasági és halászati kiállítás alkalmával. A kiállítás jelentőségét mutatja, hogy azt az uralkodó Kábúsz bin Szaid szultán nyitotta meg, aki meglátogatta a magyar pavilont és elismerőleg nyilatkozott a kiállított magyar termékekről A kiállítás ideje alatt Ománban tartózkodtak a Kereskedelmi Minisztérium képviselői, a Dubaiban levő magyar kereskedelmi központ vezetője, valamint a Magyar Gazdasági Kamara képviselője. Felkeresték az ománi kereskedelmi és ipari minisztert és az ománi Kereskedelmi és Iparkamara elnökét. Átadták Beck Tamás kereskedelmi miniszter levelét, amely a közvetlen kereskedelmi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza, az kiemeli, hogy ez mindkét ország érdeke. Beck Tamás, magyarországi látogatásra hívta meg az ománi kereskedelmi és ipari minisztert. Valamint az omaáni Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, amelyet mindketten köszönettel nyugtáztak. A tárgyalófelek üdvözölték a közvetlen kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére irányuló magyar kezdeményezést. A magyar delegáció megállapodott az ománi Kereskedelmi és Iparkamara vezetőivel egy, a jövő októberben megrendezendő önálló magyar kiállításról. A tárgyalások eredményeként megindulhat a közvetlen kapcsolatok kiépítése a két ország üzletemberei között Kit képviselnek ? Ha az újságíró sportvezetővel fut össze az utcán, s a beszélgetés néhány pillanat alatt a megyei pártértekezlet előkészületeire, a várható határozatokra terelődik, biztosra veheti: a sportolók panaszaival tölthet meg egy jegyzettömböt. Mondom: veheti. De jobb, ha nem oly biztos előítéletében, mert — mint én is — gyorsan csalódhat. Ha egyáltalán csalódásnak nevezhető mindaz, amit Kónya Sándortól, a Szeged SC ügyvezető elnökétől hallottam a minap. — A mi kis pártszervezetünknél is gyakori vitatéma a közelgő megyei tanácskozás, s bizony, számos aggodalom megfogalmazódik Úgy érezzük, — s ezt a vari... pártértekezlet tapasztalatai diktálják —, hogy a tagság, az egyszerű párttag véleménye elsikkad a küldöttek különböző érdekcsoportjainak sajátos elképzelései mögött. Sok-sok véleményt hallok, olvasok én is a rádióban, az újságokban, de a megnyilatkozásokból sokszor úgy tűnik — épp a párt alapszervezetek tagjait nem kérdezik meg egyes küldöttek a megnyilatkozások, a véleményformálás előtt. Mondhatok konkrét példát is — újra visszautalva a városi pártértekezletre. Az egész város abban az időszakban a személyi ügyeket vitatta, s bárkivel beszélt az ember, csak azt hallotta: változás szükséges a vezetés felső szintjén is. Aztán ezt az igényt — mint kiderült — a küldöttek felülbírálták. Ezek után fogalmazódik így a kérdéskit is képvisel egy-egy küldött. — A pesszimista hangból ítélve, a Szeged SC párttagsága most, a megyei tanácskozás előtt is, még erre a kérdésre várja a választ. .. — Így van. Mi például a szakszervezet, a népfront, a Vöröskereszt és a TIT párttagjaival együtt állítottunk ki egy küldöttet, s már maga ez a tény hibás — megítélésem szerint —, hiszen oly különböző érdekeket kell képviselnie, amelyek egyeztetése szinte lehetetlen. Az már más lapra tartozik, hogy eddig még csak meg sem kérdeztek tőlünk, mit is várunk a tanácskozástól. Félek, hogy ez a gyakorlat nemcsak a mi esetünkben áll fönn. Pedig nekünk sem mindegy — legyen bármilyen kicsi is számszerűleg alapszervezetünk —, milyen sportszerető vezető kezdi meg a munkát a választások után. — A képviselettel tehát nem elégedettek. De gondolom, tartalmi kérdésekben is összegyűlt néhány vélemény . . . — A dokumentumtervezet olvasása után, hallgatva, olvasva a véleményeket, egyre inkább elkeserítő, hogy csak a hibák keresésében merül ki az energia korlátban is megvalósítható javaslattal alig-alig találkozni. — Hallhatnék most egy ilyet? — Bár sokéves, megrögzött gyakorlat, mégsem tartom elfogadhatónak, hogy egy ilyen szintű értekezleten azt az anyagot kell megvitatni, amelyet még a régi összetételű pártbizottság készített, s ezzel csak azt érhetjük el, hogy az új testület, akarva-akaratlanul, egy régi, netán szándékaival ellentétes programot „cipel magával”. Véleményem szerint először a választást kellene megtartani, majd az új bizottságra bízni az új szellemű koncepció kidolgozását. A mai „forgatókönyv” egyéb, szerintem nagy veszélyt is rejt magában: a küldöttek igyekeznek minél hamarabb túljutni a vitán, hogy dönthessék a legtöbbeket foglalkoztató személyi kérdéseket. Ez pedig egyértelműen a lényeg háttérbe szorítását eredményezheti . . . — Ha már a tartalmi kérdéseknél tartunk, essék talán szó végül ama bizonyos ,,részletkérdésről", amely a Szeged SC párttagjait, de gondolom, a sportot szerető nagyközönséget is érdekli. Hogyan képzeli el egy sportvezető a jövőben az MSZMP és a sport viszonyát? — Ismerjék el végre a magasabb szinteken is a sport szerepét az ifjúság nevelésében, a fiatalok korrekt eredményekre törekvő céljainak kifejlesztésében Egy politikai szervezet mit tehet a mai helyzet javításáért? Nos, megítélésem szerint a direkt irányítási rendszer fenntartása helyett a lehetőségek megteremtésére, a segítő támogatásra kell összpontosítani erőit. . . Kátyi Zoltán ! Könnyűipari alapítvány Szerdán az Ipari Minisztériumban könnyűipari alapítványt hoztak létre több mint 7 millió forintos alaptőkével. A múlt században országosan elismert könnyűipari szakember, Rejtő Sándor nevét viselő alapítvány tőkéjét 35 könnyűipari vállalat fizeti be, a pénzügyi kezelést 18 százalékos kamattal az Ipari Fejlesztési Bank Rt. vállalta. Az alapítvány anyagi támogatást ad a könnyűipar szellemi, szakmai színvonalának növeléséhez 3