Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-01 / 219. szám

1990. szeptember 1. szombat tlz algyői jubileum Az algyői szénhidrogén-bányászat 25 éves évfordu­­lója alkalmából ünnepséget rendeztek tegnap a­­ Szege­di Nemzeti Színházban. Hangyás János, az OKGT bá­nyászati igazgatója az 1965-as eseményekről beszélt, mikor is­ a Nagyalföld homokját először áztatta az al­győi medence aranya Akkoriban már a szervezett ku­tatás is olyan jelentéseket küldhetett a minisztérium­nak, melyek szerint valóban érdemes a szénhidrogének­ kitermelését ezen a tájon is megkezdeni. Beszédében utalt a Szeged környéki változásokra, melyeket az új iparág megjelenése hozott. Emlékeztetett, hogy korsze­rű infrastruktúra épült ki, munkahelyek teremtődtek (ma is két és fél ezer ember keresi kenyerét az olaj­iparban). A jövőről elmondta, hogy a kilátások bízta­­­tóak, a már ismert mezőkön kívül új feltárásokban is reménykedhetünk, ami több tíz évre munkalehetőséget garantál a dolgozóknak. Külön kiemelte a jugoszláviai Naftagas vállalattal tartott jó kapcsolat jelentőségét, amely főleg a Kelebia környéki mezők közös kiterme­lésében vált gyümölcsözővé. Ezek után Szalóki István, az NKFV vezérigazgató­ja levelét olvasták fel a hallgatóságnak melyet az ala­pító tagokhoz intézett, s amelyben köszönetet mondott a 25 éves munkájukért. A törzsgárdatagoknak átadták a jubileumra készült emlékplaketteket Pomankovics István, az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium államtitkára is az új ipar megteremtésével megváltozott életlehetőségekről, annak jelentőségéről beszélt. Úgy fogalmazott: a hazai ásványkincsek­ lehető legteljesebb mértékű kitermelése nemzeti érdek, ugyan­akkor szükség van egy megváltozott energiakoncepció­ra, takarékosságra, az­ energiahordozók célszerűbb fel­­használására. Glisa Karlovic a Naftagas cég nevében gratulált az elért eredményekhez, további sikeres munkát kí­vánt. Az ünnepségen a Szegedi Nemzeti Színház opera­­társulata tagjai adtak koncertet. C. J. A világgazdaság hírei Rendkívüli módon nőtt a májussal zárult pénzügyi év­ben a Nike amerikai sport­szergyártó konszern bevétele és nyeresége, a cég immár önmagát tartja a világ leg­nagyobb sportcipő- és sport­ruházat-gyártójának. Árbe­vétele 31 százalékkal 2,23 milliárd dollárral emelke­dett. (DPA) * A szovjet Lada autógyár azt tervezi, hogy Brazíliában is értékesíteni fog termékei­ből. A tervek szerint már az idei év végéig 20 ezer Lada gépjármű érkezik Brazíliába, s az export kiépítéséhez 40 millió dollárt ruház be a Lada cég a latin-amerikai óriásországban. Jövőre 40 ezer gépkocsit szeretne szál­lítani a brazil piacra a szov­jet vállalat, a személyautók mellett 13 tonnás teherautó­kat is. Személyautókból ös­­­szesen hat típust exportál, ezek ára 3800-9500 dollár között mozog. A Lada egyéb­ként más latin-amerikai or­szágokban jelenleg évente több mint negyedmillió autót ad el. (AP) * Újabb magyar—kanadai vegyes vállalat alakult. Ez­úttal a Mezőhegyesi Mező­­gazdasági Kombinát és a ka­nadai SEMEX­ cég írt alá szerződést. A Génbank Kft. mezőhegyesi telepén kiala­kított mesterséges terméke­nyítőállomás évente mintegy 160 ezer adag spermát bocsát ki. Holstein-fríz tenyészbiká­kat fognak termelésbe. A spermát hazánkban, illetve a környező országokban érté­kesítik. A kft. alapító tőkéje 108 millió forint, amelyhez a két alapító egyenlő arányban já­rult hozzá A magyar fél a lé­tesítményt biztosítja. A kül­földi partner, a SEMEX kü­lönleges „apportot". Nem hiszek a szememnek! Pedig itt áll fehéren-feke­­tén. A BVK vezérigazgató­ja, dr. Tolnai Lajos vélemé­nye szerint: „Az állítólagos higanyszennyezés megszell­­­őztetése választási manő­vernek tekinthető. A tech­nológiai folyamatok során a fémhigany egy része való­ban eltávozik a rendszerből, de nyomon követett és el­lenőrzött körülmények kö­zött. Gyárunkból nem jut ki, a föld felszíne alatt megtalálható. Kitermelését és további feldolgozását a Környezetvédelmi Miniszté­riummal egyeztetett prog­ram szerint végezzük." Óriási! Dicséret illeti a vezérigazgató urat és mun­katársait. Ilyet eddig még sem a jóisten, sem a ter­mészet nem csinált. Mester­séges módon higanyt juttat­nak a gyár alá a földbe (a kerítés mélybe hosszabbított határkörzetén belül), hogy onnan azt korszerű bányá­szati körülmények kialakí­tásával kitermelhessék. Ez az épületes szöveg — sajnos — így tárulkozik a Népsza­va augusztus 22-ei számából az olvasó elé, mindenféle reflexió nélkül. Arról van szó, hogy a Zöld Akció Egyesület a köz­vélemény elé tárta a Vituki vizsgálati jelentését a BVK területén folyó talajszennye­zés tényéről. Szinte hihetet­len. Egy ilyen ipari létesít­mény vezérigazgatója csak ennyit (sem) tud a föld vé­delméről szóló törvényről. A nép vegye be: a higany­szennyeződés a gyárból nem jut ki, az a gyár alatti föld­ben tárolódik. Megdöbbené­semben­­ nem is tudok kellő módon felháborodni. Vörös Imre A helyzet Az önemésztő madzag Valaha minden madzag kenderből készült, aztán az olcsóbb műanyagok hódítot­tak teret. Az egyik jobban szakad, a másikra nehezebb csomót kötni, vegye ki-ki azt, ami a számára a meg­felelőbb. Használat után meg mindegyiknek ugyan­oda vezet az útja, a szeme­tesvödörbe. Baj csak akkor van, ha mondjuk a termő­földbe kerül belőlük, mert bizony ott a műanyag nem óhajt lebomlani. Nem is na­gyon figyeltünk erre, ma viszont az egykor nyugati divatnak titulált környezet­védelem is kezd már a tu­datunkba fészkelődni. A szalma- és lucernabá­lákra évente több száz ton­na műanyag kötözőzsineget tekernek, csomóznak a be­takarítógépek. Amelyik a szántóföldön bomlik ki, azt az ekevas találja meg. Ha a traktoros nem veszi észre, csak dúl a szerszám, nem szeli a rögöket. Az istálló­ba is bekeveredhet, s amint a jószág lenyeli, megszenved vele, akár meg is beteged­het. Gondoltak egyet a szege­di Agrotricia Kft.-nél, s az egyik munkatárs elkezdett kísérletezni. Olyan kender­ből készült bálakötözőt „ke­vert” a kóc és a szál ará­nyát változtatva, amely megfelelő szakítószilárdságú, s egy környezetbarát bio­anyaggal kezelve, 6-8 hóna­pig kazalba rakva is ellen­áll az időjárás viszontagsá­gainak. Ugyanakkor a talaj­ba kerülve, mint természe­tes anyag, igen gyorsan fel­bomlik. Ez a zsineg egyelő­re a körbálázókra kipróbált és alkalmazható, de a kis­­bálákon a csomózást bíró változat kikísérletezését is megkezdték. A Szegedi Ipari Vásáron bemutatott termék gyártá­sához most gyűjtik össze az igényeket, ugyanis az együtt­működő kendergyár számá­ra a gépvásárlásra fordított kiadások csak akkor térül­hetnek meg, ha jelentkez­nek a vevők. Az a kötöző­anyag egyelőre drágább a műanyagnál, ki-ki eldönthe­ti, hogy e hátránnyal szem­ben az előnyök mennyit nyomnak a latban. T. Sz. I. Tábor Újszegeden • Életmódreformerek A sokat megélt park, Újszegeden, a töltés tövében most csöndes. Nem azért, mert üresen tátong exkluzív vendégekre várva, vagy mert hiányolná mozgalmi jelsza­vak messze visszhangzó harsányságát. A volt KISZ-tábort benépesíti most is egy kis csoport, amely azonban min­dennél jobban értékeli a zöldet, a napfényt, a friss leve­gőt, a mozgást, a meghitt békességet, az egészséget, magát az életet.­­ Megkímélnék a szívsebészeket Lekuporodom a fűbe é­n is, fölénk egy dús lombú fa árnya borul, s míg a többiek dr. Bácskai Mária piszehiá­­terrel beszélgetnek a jó köz­­érzet t­ikairól, én dr. Faze­kas Évát faggatom erről a tanfolyamról. — Helyesen: ez reform, életmódi tábor. Országosan hirdettük meg programun­kat, s Vas megyétől a Nyír­ségig, mindenhonnan érkez­tek jelentkezők, hatvanan. Betegek, gyógyulni akarók, hátfájósak, ízületi bántal­­makban szenvedők és ta­pasztalatokat gyűjtő peda­gógusok, egészségügyi szak­emberek is. — Kik vezetik a tábort? — Császárné Benke Mária, akit a tévéből is jól ismer az egész ország, útjai során Müzli — Jolánka tolókocsiban ül, orvoslánya hozta Szegedre autóval, Jászberényből. — Hat esztendeje gerinc­velő műtéten estem át, ak­kor könnyebb volt a járás. Később ismét kezdődtek a fájdalmaim. Marika könyve a kezünkbe került, ezért is gondolta a lányom, hátha ez a tábor a javamra lesz. Saj­nos, én csak a felső testem­mel tudom végezni a gya­korlatokat, fölállni csak üggyel-bajjal, támasszal si­kerül. Csak fájdalmaim ne lennének, egyébként jól ér­zem magam. Zsóka törékeny alkatú, 42 éves asszony, aki egy irodá­ban dolgozik, Veszprémben. Évek óta gerincpanaszok gyötrik, azt mondja: örökölt betegség ez a családban. — Marikát és az életmód­ját a tévéből ismertem meg, olvastam a könyvét is: kell, hogy mindez rajtam is se­gítsen — gondoltán­. Amikor is rendkívüli népszerűségre tett szert, mondhatnám, az iránta érzett szeretet és bi­zalom verbuválta össze az embereket. Az ő irányításá­val készülnek kizárólag nö­vényi alapanyagból az éte­lek a konyhán, Marika ve­zeti az egészségvédő torna­gyakorlatokat — jógaelemek­kel légzésgyakorlatokkal, és egyáltalán, ő a tábor szíve. Én is a megelőzéssel jegyez­tem el magam — sportor­vosként jövőre szakvizsgá­zom —, s jelenleg a szabad­ságom terhére veszek részt az Interglobál Kft. szervezte tábor munkájában. Meggyő­­ződésem, hogy ha megtanul­nának az emberek helyesen élni, kevesebb lenne a szen­vedés és betegség a Földön. És kevesebb lenne édesapám munkája, aki szívsebész ... kefirrel a gyógyszerek tönkretették a gyomromat, áttértem a re­formétrendre, otthon magam próbáltam jógagy­akor­latokat végezni. Noha szakember irányítása nélkül változtat­tam az életmódomon, észre­­vettem: egyszer csak anél­kül le tudtam lépni a jár­dáról, hogy a fájdalomtól a combomra szorítottam volna a kezem. Ezzel az életmód­dal tudok járni, mozogni, nem szeretnék tolókocsiba kerülni. Nagybátyám, aki szintén Bechterev-kórban szenved, a szemem előtt megy tönkre, napról napra rohamosan romlik az állapo­ta, egyre jobban merevedik a gerince. Nem akarom, hogy oda jussak, s mindent megteszek ellene. Hiszem, hogy Mária módszereivel egy év alatt javul az állapo­­tom. — Elmondaná a napi ét­rendjét ? — Magvakat, zöldségeket, gyümölcsöket eszem főleg, s már szóját is, a zsírt ki­üldöztem a háztartásomból. — Miből áll a reggeli? — Müzlit eszem, kefirrel, joghurttal, és mézzel ízesí­tem. . — Mit ebédel? Gondolom, nem üzemi koszttal lakik jól. — Ott csodálkoznának, ha látnák, mit eszem: nyers ételt. Almát, répát, zöldsé­get reszelek magamnak, zab­­pehellyel, mazsolával, nap­— Vettem a bátorságot, és miután az újságban olvas­tam Marikáról, Orosházáról fölhívtam telefonon — emlé­kezik a kezdetekre Ilike, aki már nagyon szenvedett a gyomorégéstől és a rendsze­res torokfájástól. — A hangjából olyan sze­retet áradt, hogy úgy érez­tem, már ettől jobban va­gyok. Attól kezdve tanácso­kat adott, és az utasítása szerint kezdtem étkezni. Pé­pes dolgokat ettem, mint a babák. Turmixoltam az ep­ret, pelyhekkel, magvakkal táplálkoztam. Lékúrára ítélt, vasárnaponként csak gyü­mölcslével élek. A torokfá­jásra is volt jógás receptje, az is elmúlt. Mire a szege­di táborba értem, minden panaszom megszűnt, fogy­tam 8 kilót, jó erőben va­gyok, könnyedén fejen ál­lok. De más is hasznát ve­szi tudományomnak: mint tésztakészítő kisiparos, egészségesebb tésztákat áru­lok, no meg a férjemet is sikerült rávenni az egész­séges életvitelre. A legna­gyobb eredmény, hogy ő is elkísért a táborba. Icu,­ talán az egyetlen sze­gedi, amióta Marika viss­zaforgómaggal, dióval, méz­zel, tökmaggal dúsítom. Oly­­­kor fasírozottat készítek szó­jából. — Azt hinné az ember, ez maga fölér egy fogyókúrá­val. Márpedig önnek erre aligha van szüksége. — Nem veszítettem a sú­lyomból. Egyébként, aki híz­ni is szeretne, legfeljebb több olajos magvat kever az ételébe. — Mit vacsorázik? — Csak gyümölcsöt, rukciói szerint él, 24 kilót lefogyott, régi tüskéssége, idegessége feledésbe merült, nyugodt, kiegyensúlyozott ember lett. Azt mondja, csakis ilyen szeretetteljes légkörben maradhat egész­séges az ember, amilyen eb­ben a táborban uralko­dik. Gabi egészséges, fiatal, 3 gyermek édesanyja. Kapos­várról jött, hogy megtanul­ja, miben rejlik a jó testi­­lelki kondíció varázsa. A celldömölki Gizikét a szak­mai kíváncsiság csalta Sze­gedre, mint egészségnevelő, Vas megye iskoláiban, sze­retné elhinteni a helyes élet­módról szerzett újabb ta­pasztalatait, egyebek között a lazítás tudományát is. F.va búcsúzóul meg an­­­nyit mondott: — Hiszek abban, ha az egészség megőrzésének mód­ját megtanítjuk az emberek­kel, elindítunk valamit, ami csodálatos lesz. Hát még, ha az egészség­ügy bölcs előrelátással tá­mogatná is a tömeges meg­előzőprogramokat. Az lenne csak az igazi csoda! Chikán Ágnes Lékára meg fejenállás

Next