Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-13 / 137. szám

Csütörtök, 1991. Jún. 13. Gyermekeink erőnléte Az ELTE Embertani Tanszékének kiadványa a Humanbiologia Budapestinensis. Ennek külön sorozata 1981 óta ismerteti a magyar gyermekek testfejlődésével foglalkozó kutatási eredményeket. 1981 és 1984 között az említett egyetemi tanszék a testnövekedési standardok megállapítása érdekében az egész ország területén 39 ezer gyermekre vonatkozó adatgyűjtést végzett. Ugyancsak 1981 és 1984 között a JATE Embertani Tanszéke a Csongrád Megyei Köjál­lal közösen a serdü­léssel összefüggő társadalmi tényezők vizsgálatára egész Csongrád megyében és az ország jelentős területén 24 ezer leánygyermekre kiterjedő kutatást folytatott. A Humanbiologia Budapestinensis külön sorozatának a közelmúltban megjelent 13. füzete „Adatok Csongrád megye ifjúságának biológiai fejlettségéhez és fizikai erőnlétéhez ” címmel közli ezeknek a kutatásoknak az eredményeit. Sorrendben ez a 16-ként megjelent megyei fü­zet. A 72 oldalas kiadvány - melyben 33 táblázat is található ismerteti a megyében 1901 óta végzett adatgyűjtéseket, az említett kutatások tapasztalatait, a Csongrád megyei gyermeknövekedési vizsgálatok irodalomjegyzékét, az 1981-1984 között szerzett tapasztalatokat és az ezek alapján tehető javaslatokat. Ez utóbbi fejezetből említünk meg most néhány gondolatot. A 3-18 éves fiúk és leányok testsúlya és testmagassága - az 1980-as évek adatai alapján - jó átlagosnak mondható, sőt testsúlyuk általában magasabb, mint az országos átlag. A törzs szélességi fejlettsége mindkét nemnél kissé az országos átlag mögött van, ami relatíve lineáris testfelépítettségre utal. Össztest-zsírtartalmuk ugyancsak kissé nagyobb mint az országos átlag. A leányok első vérzése (első menstruáció) mintegy öt héttel később következik be, mint általában a magyar leányoknál. A fizikai teljesítménypróbák legtöbbjénél a 6-18 éves Csongrád megyei fiatalok az országos középértékeknél gyengébb eredményt értek el. Ilyen tapasztalatok voltak a helyből távolugrás, a kar- és láberő próba, az izomerő állóképességi próbák esetében. A futógyorsaság tekintetében a megyei és országos eredmények között többnyire megegyezés van. A Csongrád megyei fiatalok fizikai teljesítőképességében megmutatkozó egyenetlenség, illetve az országos középérték alatti teljesítményérték nem megfelelő fizikai erőnléti állapotról tanúskodik. Jóllehet a Csongrád megyei ifjúságtól kapott kutatási eredmények nem kedvezőtlenek, mégis felhívják a figyelmet néhány tennivalóra, így elsősorban nagyon indokolt az intenzív testi-fizikai képességek céltudatos, rendszeres fejlesztése. A testnevelési órákon több gondot kell fordítani a törzsizomzat fejlesztésére. Országosan feltűnik a sok rossz testtartású gyermek. Ez sajnos Csongrád megyében is gyakori. A kövérség, elhízottság a 80-as évek elején gyakori jelenség volt a fiatalok körében. Érdemes a szénhidrátok csökkentésére, az állati fehérjék, növényi, rostos tápanyagok mennyiségének a növelésére törekedni. Kü­lönösen megfontolandó ez az iskolai közétkeztetés esetében. •, . Már korai gyermekkorban tudatosan kell törekedni a helyes életmód kialakítására, a rendszeres, napi, szabad levegőn végrehajtott intenzív mozgás, a tudatos testedzés megvalósítására. Az adatfelvételezések során elszomorító látvány a sok, balesetet, égési sérüléseket elszenvedett kisgyermek. A gyermekbalesetek kérdése nemcsak Csongrád megyei probléma. Megoldása odafigyeléssel, gondossággal lehetséges. Az említett elgondolások jól csatlakoztathatók a hosszú távú egészségmegőrző programhoz. Annak ellenére, hogy e téren még bőven van tennivaló Csongrád megyében is, erre biztosítékot adhat a megye jól szervezett gyermekegészségügyi hálózata és az, hogy a megyei fiatalok testi fejlettsége nem marad el jelentős mértékben az országos átlagoktól. A feladatok megvalósításához, a testi fejlettség megállapításához kíván segítséget nyújtani az egész ország területén végzett vizsgálat ismertetése. F. GY Délmagyarország Iskolakeresésről, átképzésről A Struktúra Datacenter Kft. DC Lap- és Könyvkiadója két olyan kiadványát mutatjuk be, amelyeknek célja a nehéz döntések megkön­­­nyítése. A pályaválasztás, vagy később a pályamódosítás komoly dilemma elé állítja azokat, akik bőrü­kön érzik a döntéskényszert. Fiataloknak: Az általános iskola nyolcadik osztályát taposó diákoknak gyakran teszik föl a kérdést: eldöntötted már, mi akarsz lenni? Honnan is tudhatná ezt egy tizennégy éves gyerek? Korábban a Pályaválasztási ta­nácsadó című, rendszeresen meg­jelenő kiadvány igyekezett tájékoz­tatni a fiatalokat. Most ennek helyébe lép az Iskola- és szakma­kereső, amely a Hírlapkiadó Közlöny- és Kiadványszerkesztő Igazgatóságával közös kiadásban jelenik meg. Összeállításában a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium, valamint a Munkaügyi Minisztérium szakemberei közre­működtek. A kiadvány az idei tankönyvekkel egy időben jut majd el az iskolákba, így diákok, szülők és tanárok már ez év szeptemberében tájékozódhatnak az 1992. évi beiskolázási lehető­ségekről. Az iskola- és szakma­­keresőből meg lehet tudni a gim­náziumok, szakközépiskolák, szak­munkásképző iskolák felvételi követelményeit. A kiadvány megyénkénti bontás­ban, több kötetben jelenik meg. Minden füzetben szerepelnek majd az általános tudnivalók, az adott terü­let lehetőségei, valamint azoknak az iskoláknak a felsorolása, amelyekbe az országból bárhonnan lehet jelent­kezni. Felnőtteknek: Már hozzáférhető a Felnőttek szakképzési és átképzési kézikönyve, amely azoknak a döntését szeretné megkönnyíteni, akik hajdanán nem jutottak be az általuk választott iskolába, vagy újabb szakmát sze­retnének megtanulni. A könyv országos áttekintéssel sorolja fel a nagyrészt esti, levelező, de esetenként nappali tagozaton kijárható iskolákat, képzési helyeket. Ezen felül tartalmazza a felnőtt­­képzéssel összefüggő jogszabályokat NY.P. ummums Kultúra 5 Játék a költészettel Hatan voltak, öt úr és egy szépséges hölgy. Kedd este, üldögéltek a Tv­2 egyik stúdiójának bőrfoteljeiben és a költészettel játszadoztak. Az urak? Mészöly Dezső, Lukácsy Sándor, Gyurkovics Tibor, Lator László és Mácsai Pál, aki színészként delegáltatott a játékba, akárcsak a szépséges Ráckevei Anna. A játék pediglen az volt, hogy nagy klasszikus költőinktől idézgettek egymásnak a literátor urak, kitalálandó a szerzőt, ami bizony koránt sem volt könnyű, lévén a választás eredendően csalafinta. Mert az opusok nem a költő közismert hangján íródtak. Többnyire a stílusimitáció, a szerepjátszás eszközeivel éltek, vagy éppen korai vers volt a kiválasztott, ámbátor egy-két útmutató jellegzetesség mindig ott csillogott az idézett mondatok közön, így aztán ez estén minden titokra fény derült. Szólni kell erről a műsorról. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy főműsoridőben játszották, ami, tekintettel a nem éppen szívderítő könyvheti ügyekre, mindenképpen bátor tett volt. Mert ott illetéktelenkedett a líra a festékvéres játékfilm helyén. Egyrészt. Másrészt a legolcsóbb televíziós megoldás a bőrfoteles beszélgetés, néhány szereplő, elvek, nézetek, szavak, és jól adagolt világítás. Mármost a kérdés mégiscsak az lenne, mitől lesz jó és szórakoztató egy olyan műsor, ami speciel versekről, költőkről szól. Mert hiszen az lelt. A; ugye gyorsan belátható volt, hogy a részt­vevők, kü­lönösen a nagy memoriter Lator László, a költészetben igen járatos urak. ő egyébként egészen nagy, bár ritkán megszólaló költő is. Szóval ez a tudás nagy visszaélésekre adhatna okot, belterjességre például. Arra, hogy a dolgokat csak a szakma beavatottjai értsék, de hát erről szó sem volt. Mert a literátorok tapintatosan vigyáztak az átlagtudású nézőre. Finom hozzáértéssel rendre csöpögtették az irodalomtörténetet, afféle „kisszíneseket", hogy például Weöres szeretett megbotránkoztatni, mert hol leszólta Goethét, hogy egy hónapocska múlva rajongással mutogassa szekrénye tetején a német auktor díszkiadványát. Ezt Lator mesélte. Mészöly Dezső Petőfi Sándor halálát képzelte el egy kevésbé ismert verse kapcsán, hogy tán valóban sövény mögött dőlt le, kukoricasövény mögött, s valóban ebdügökkel együtt temették el a környékbeli cigány sintérek. Mácsai Pál egy népies hangvételű verset adott föl talánynak. S jön néma csönd. És ki találta ki, hogy József Attila? Nos hát a szépséges és halk szavú Ráckevei Anna, aki kihallotta azt a jellegzetes anyahívó sort. amit pedig még Lator se. mert Adyra tippelt... ésatöbbi. A műsor legnagyobb erényeként a résztvevők ráéreztek az átlagos tudh­atóra. Ez cirka a középiskolai alap. Erre adtak további személyes információkat, nem elit, mint inkább ismeretterjeszői szinten, könnyedén, férfiasan cseverészve, miközben - és ez újabb nagy erény! - egyetlen szó sem esett a költészetbe orvult, kü­lönben líraitlan ügyekről. Ismerjük ezt az attitűdöt: a költő, mint vízügyi szakember. Hál istennek a költészettel nem valami mást akartak elmondani. Ténylegesen a versről és költőjéről volt szó. Egy órán keresztül. Főműsoridőben. A TV 2-őn. Egy festékvéres krimi helyett. Darvasi László Elmaradnak az ifjúsági napok Az idén sok éves hagyomány szakad meg Szegeden: nem rendezik meg a korábban fiatalok ezreit a városba vonzó ifjúsági napokat - tájékoztatta az MTI munkatársát Va­nyai Éva alpolgármester. A háromnapos rendezvény minden évben felborzolta a kedélyeket a Tisza-parti városban, ugyanis a fiatalok parkokban, tereken aludtak, gyakoriak voltak a rendbontások, a helybeliek féltek akkor kimenni az utcára. A nomád ifjúság után szenny és mocsok maradt, s a szervezők sem tudták az értékesebb programokra csábítani a fiatalokat. Ezért született meg a város vezetőinek döntése: a korábbi formában nem engedélyezik az ifjúsági napok megrendezését. Ám, ha egy-egy zenekar a meg­szokott időben, július végén kon­certezni kíván Szegeden, megteheti, az engedélyt megkapja - mondta az alpolgármester (MTI) ii c n r '' n n n r. QisiMnwn—888888888« A meztelen hazugság Nem is annyira a férfiember, mint inkább pusztán az olvasó kíván­csiságával figyelgettem azon rövidke interjúkat, melyeket pucér avagy félpucér hölgyekkel készítet­tek. Voltak ott manökenek, fotó­­modellek, énekesek, filmsztárok, cicababák, miegymás. Miután a tizedik ilyen beszélgetést is elolvastam, kezdett összeállni valami kép nélküli, általános kép. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy a kérdezők többnyire ugyanazokról a dolgokról érdeklődtek: mivel tölti a szabadidejét, mi lesz vele tíz év múlva, meg hasonló csacskaságokat. Pedig hát ez a legkevésbé sem érdekes. Ezeknek a nőknek a testük, az erotika a szakmájuk, hogy miért ezt választották, az már más kérdés. Mert ha egy üzletemberrel interjúznak, és nem portré jelleggel, akkor ott előjönnek bizony a szakmai ügyek, hiszen legtöbben erre kíváncsiak. A szakmára. A célt vesztett kérdések nyomán, megtudhatjuk nagy általánosságban, hogy aki erotikával foglalkozik, az egy idő után jó családanya szeretne lenni, butikot vagy virágüzletet kívánna nyitni és hogy legnagyobb gyönyörűségét az olvasásban leli. Lelje! Csak mi meg a kis butus ábrándozás helyett inkább arról kíváncsiskodnánk, hogy mi is az az erotika - nem mintha nagyon keveset tudnánk róla - hogyan élik meg, na és a legbensőbb szakmai finomságok elmesélése pazar tanulságokban bizton bővelkedne. Ehelyett a butikot meg az ilyen-olyan könyvélményeket találjuk. Talán ők nem tudnák szavakba önteni eztet? Kiém hinném. A nyomdafesték is jó sokat bír már. Akkor miről van szó? Hát igen, hazugság, ez a meztelen hazugság. Pedig megérdemelnénk talán, hogy ha nem is a mániás kéjelgésről hallhatnánk beszámolót, de valami olyanról, amit aztán lehetne ka­matoztatni. A butik­vággyal nincs mit kezdeni. És ha nekik így jó, hát tartsák meg maguknak a testüket, avagy annak titkát, csak mással ne etessenek, mert még példakép lesz belőlük az óvatlan olvasó szemében. Minden testnek maga felé hajlik a keze. P. SZ. Pacsika Emília Pécsett még él Angster József úr, kinek gyárában az Európa szerte híres hangszereket, az Angster orgonákat építették jókezű mesterek. S még sokan emlékeznek arra, mikor az államosítás után, a rak­tárban felhalmozott, különlegesen kezelt nyersanyagból, az évekig érlelt fenyőfalemezekből orgonák helyett koporsók készültek. (Milyen érdekes: az ideológia a hangszerek életét is meghatározza e tájon. Akkoriban az orgonát klerikális hangszernek minősítették, reméljük a cintányérról holnap senki sem deríti ki, hogy az mondjuk munkásőr­­instrumentum?) Az orgonának nemcsak a készítését szüntették meg Magyarországon, de az orgonisták képzésére is csak minimális lehető­séget adtak az akkori kultúrpoliti­­kusok Míg Franciaországban, a Németalföldön ma is afféle "népi hangszernek" számít az orgona, nálunk csupán néhány nagyobb templom dicsekedhet azzal, hogy az elmúlt évek alatt orgonahang­versenyek színhelye lehetett. Ilyen katedrális a szegedi dóm is, ahol számos magyar és külföldi művész adott már koncertet. A dóm orgonistájával, dr. Bottkáné Égető Máriával arról beszélgettünk, hogyan lehetne a „hangszerek királynőjének" régi státusát visszaadni, az orgonisták folyamatos képzését Szegeden megszervezni. - Ha ma valamelyik gyerek orgonálni szeretne megtanulni, hova iratkozhat be? - A zeneiskolai oktatásban az orgona negyven évig nem szerepelt a választható hangszerek között. Egyetlen helyen, a budapesti kon­zervatóriumban lehetett orgona szakra jelentkezni, jómagam is ott végeztem Virág Endre tanár úrnál. Előtte Bódás Péter tanítványa voltam a szegedi főiskola zongora tanszakán. A Tábor utcai zene­iskolában tanítok, ahol három évvel ezelőtt két zongoraművész kolléga kérte, tanítsam őket orgonáim, együtt szorgalmaztuk, indítson a zeneis­kola alapfokú orgonaoktatást. No de hol tanuljanak a növendékek, hiszen az iskolában nincs ilyen hangszer? Ekkor sietett a segítségünkre Kovács Mihály plébános úr, aki felajánlotta, hogy a felsővárosi templom orgo­náján gyakoroljunk. - Nemrég szórólapok hirdették a városban a zeneiskolás növendékek hangversenyét, vagyis az alapfokú oktatás sikeresen beindult. Volt-e, lesz-e Szegeden közép- és felsőfokú orgonista képzés? - Igen. Már három évvel ezelőtt, akkor még a Tömörkény Zenemű­vészeti Szakközépiskolában volt két növendékem. (Büszke vagyok rá, hogy egyikőjüket fölvették a mün­­ cheni Richard Strauss Konzerva­ tóriumba.) Az összevonáskor a szegedi konzervatórium, mint óraadó tanárt „örökölt” engem a szakközépiskolától. Nagyon örültem, amikor kiderült: a megújult intéz­mény vezetője orgonatanszakot akar létrehozni Csanádi László veze­tésével, aki Olaszországból települ vissza s az itáliai orgonakultúrát hozza a konziba. Jómagam pedig a németet, ugyanis, férjem munkája révén több mint egy évet töltöttem Göttingenben, ahol közel kerül­hettem a német orgonakultúrához. A szívem szakadt meg, mikor láttam ott, hogy minden faluban, a legkisebb templomban is csodálatos hangszer szól. Hogy tehetséges orgonaépítő mestereik vannak, hogy jól képzett kántorok muzsikálnak Nálunk pedig örülnünk kell annak a néhány lerobbant, beteg orgonának, ami még megmaradt az országban. S Isten tudja, ki fogja ezeket megmenteni, megjavítani. Világi épü­letben, hangversenytermekben Magyarországon csak elvétve van orgona. Az elmúlt években a Jemmlich-cég német szakemberei építettek itt néhány jó hangszert. Sajnos így is igen kevés lehetőségük van az orgonistáknak. Ezért is folyt mindig olyan óriási harc a művészek között a filharmóniai koncertekért. - Érdeklődnek-e a mai fiatalok, gyerekek az orgonatanulás iránt? - Igen , ez örvendetes, mert nemcsak jó hangszerekre és építőmesterekre lenne szükség, de jó kántorokra is. Nemcsak művészeket kell nevelnünk, hanem olyan fiatalokat is meg kell tanítani e gyönyörű hangszeren játszani, akik nem szupertehetségek. Ezért is harcoltam és harcolok az alapfokú képzésért. - Tanítasz a zeneiskolában, a konzervatóriumban s a dóm orgonistája vagy. A sok munka mellett vannak-e koncertjeid, egyéni sikereid? Németországban és Svédországban volt több koncertem, ezekbe az országokba nemsoká újra visszamegyek hangversenyt adni. Két éve Magyarországot én kép­viseltem a müncheni Nemzetközi Dóm-orgonisták Fesztiválján. Pá­rizsban részt vehettem Jean Guillounak, a szakma világhírű professzorának mesterkurzusán. Két héttel ezelőtt szerepeltem a bajor­­országi Mindelheimben, ahol már másodszor jártam s nagy megtisz­teltetésnek érzem, hogy az igényes és szigorú bajor vendéglátók egy harmadik meghívást is kilátásba helyeztek számomra. Lesz-e Szegeden „orgonavirágzás”?

Next