Délmagyarország, 1999. augusztus (89. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-02 / 178. szám

6 Fesztiválnyár vendéglátás • Éttermek és halászcsár­dák - Alabárdos étterem (Oskola u. 13., 420-914); Bo­unty Pub (Stefánia 4., 423- 233); Bolond étterem (Szé­chenyi tér 13., 420-435); John Bull Pub (Oroszlán u. 6., 484-217); Royal étterem (Kölcsey u. 1-3., 475-275); Roosevelt téri halászcsárda (Roosevelt tér 12-14., 424- 111); Öreg Kőrössy halász­kert vendéglő (Felső Tisza­­part 1., 495-481); Kiskőrössy halászcsárda (Felső Tisza­­part 336., 495-480); Fehértói halászcsárda (Budapesti út 161. km után, 461-044); „ Csepp a tengerben " halász­­csárda (Szamos u. 4., 478- 520); Aranylabda étterem (Budai Nagy Antal u. 27., 495-400); Blues kert pub és étterem (Fő fasor 14., 432- 183); Gödör étterem (Tisza Lajos krt. 103., 420-130); Mix szerb étterem (Makai út 218., 405-170); HB Bajor sö­röző és étterem (Deák Ferenc u. 4., 420-934); Aranykorona étterem (Victor Hugo u. 6., 425-704); Vendéglő a régi hídhoz (Oskola u. 4., 420- 910); Fa-Villa vendéglő (Külterület 47/B., 474-156); Anno étterem (7-es főút, Ta­nya 53-57., 20/ 268-751); Doppel Adler Osztrák-Ma­gyar étterem (Sóhordó u. 18., 426-436) Kastély étterem (Algyői út 142., 480-637). • Cukrászdák - Virág cuk­rászda (Klauzál tér 1., 420- 459); Kis Virág cukrászda (Kelemen u. 8., 425-040); Z. Nagy cukrászda (Dugonics tér 2., 420-110, illetve József A. sgt. 24., 324-510); Palánk fagylaltozó (Oskola u. 1., 420- 732). • Szállodák, panziók - For­rás Hotel (Szent-Györgyi A. u. 16-24., 430-822); Royal Hotel (Kölcsey u. 1-3., 475- 275); Hungária Szálloda (Ma­ros u. 1., 480-580); Alfa Hotel (Csemegi u. 4., 424-400); Ti­sza Hotel (Wesselényi u. 8., 478-278); Mátrix Hotel (Zár­da u. 8., 426-866); Petró Ho­tel (Kállay A. u. 6-10, 431- 428); Napfény Szálloda (Do­rozsmai u. 2., 421-800); Fa­mília panzió (Szentháromság u. 71., 441-802); Kastély pan­zió (Algyői út 142., 480-637); Kata panzió (Bolyai u. 15., 31­1-258); Marika panzió (Nyíl u. 45., 443-861); Mátyás panzió (Dobó u. 47., 445- 164). a DM írta „Több szegedi dolgozó fordult szerkesztőségünk­höz panasszal az elmúlt napokban, mert - mint mondták - a város kölün­­böző utcáin és terein egy­re több az amerikai szövő­lepke hernyója. A városi tanács kiadta a rendelke­zést, hogy büntetés terhe mellett kötelesek a háztu­lajdonosok a házaik előtt, kertjükben kiirtani a kár­tékony hernyókat, azon­ban a Széchenyi téren, az Aradi vértanúk terén, a 2. számú közkórház előtt több fa teli van ilyen her­nyóval, amelynek irtása éppen a városi tanács fel­adata, illetve neki kell in­tézkednie. ” 1955. július 6. • Szombat esti művészrombolás Még né sem kell hozzá... Két művészromboló zenebohóc lépett fel szombaton este a régi zsinagógában. A Hólyag­cirkusz Társulat Zene­ka­tasztrófa című előadásá­val mutatkozott be. Két fekete ruhás alak, egy köpcös és egy nyurgább gub­baszt a színpadon lévő tükör előtt. Ebbe a tükörbe bámul­nak, hátat fordítva a nézőtér­nek látszólag teljesen érdek­telenül szemlélik a közönség bukdácsolását a műanyag székek között. Egy idő után persze beáll a csönd. „Van­nak” jegyzi meg a köpcös, enyhe undorral és megvetés­sel a hangjában, de épp csak annyira, amennyire ez még egészséges egy zenésznél. S kezdődik a „katasztrófa”. Mint kiderült az urak „violo­­nisták”, azaz mélyhegedűsök, akiket a színházi zenekar sem vesz „emberszámba”, leg­alábbis nem a „többséghez” hasonló szinten. Már belefá­radtak a folyamatos zenébe, aminél ugyebár nincs ros­­­szabb, nem beszélve az embe­rekre gyakorolt hatásáról, ami meg aztán kimondottan nega­tív. „A kultúra egy szemét­domb, amelyen megterem a színház és a zeneművészet, de akkor is szemétdomb, tisztelt uraim. ” - mondja Thomas Bernhard, akinek feltételez­hetően ilyen és ehhez hasonló szövegeit alapul véve alkotta meg Szőke Szabolcs és Spilák Lajos saját „szemétdombját”. Fehérre mázolt arccal, kezük­ben fura kacatokkal és zseniá­lis ötletekkel, kezdve a fahen­gerben kéjesen húzogatott nedves szivacs hangjával és a „Még ne se kell hozzá!” fel­kiáltással, néha még zenei él­ményt is nyújtottak. Különfé­le érdekes, néha beazonosít­­hatatlan tárgyak és az elen­gedhetetlen pókerarc segítsé­gével játszottak mindenki ál­tal felismerhető melódiákat, mint amilyen a Himnusz, a Gyászinduló, a Für Elise és a Csárdáskirálynő. Persze mindegyikből csak egy kicsit, hogy ne legyen fárasztó sem a közönség, sem a két mű­vész számára. A lényeg az, hogy bepillantást nyerhettünk a zenészlélek rejtelmeibe a brácsista-mentalitás ábrázo­lásán keresztül, ami talán mégsem annyira szerencsét­len, mint amennyire menthe­tetlen volt ez a két zenebo­hóc. Menthetetlenül eredeti és a maga nemében kétségbe­­vonhatatlanul jó. K. L. A Hólyagcirkusz Társulat a régi zsinagógában. (Fotó: Nagy László) • Sokaknak újdonság, sokaknak nosztalgia Szolid ifjúsági napok Három napon, azaz három estén és éjsza­kán át tartott az ifjúsági napok rendezvénysoro­zata. Az újszegedi Viga­dóba szervezett regio­nális könnyűzenei fesz­tivál iránt jelentős ér­deklődés mutatkozott a tizen-huszonévesek, s a nosztalgiázó középko­rúak körében egyaránt. - Négyezerért átúszom - mondta egy ifjúsági napok­­látogató a másiknak, a mi­nap este, a Vigadóban, nyil­ván a Tiszára gondolt. Aztán maradt, mert a színpadon a húrokba csapott a zenekar. Jött, többek között, az Ahri­man, a Gőzerő, a Válogatott Rügyek, az Időrablók, a Tir­­ke Honolulu, a Liget fölött ott úszón a Hold. - Az országos ifjúsági fesztiválok idejét, a Diákszi­get kivételével, fölváltotta a regionális rendezvények ideje - mondta Szurdi Zsolt főszervező, a Juhász Gyula Művelődési Házban műkö­dő Szegedi Városi Rock Klub vezetője. - Ma Ma­gyarországon minden régió megszervezi a maga kön­­­nyűzenei fesztiválját, ezek sorában foglal helyet az itte­ni is. A közönség főleg tizen­­huszonévesekből állt, sokak­nak ez lehetett élete első if­júsági napja, s egyéb elsője, a ligeti fák alatt Mások, edzett koncertlátogatók lát­tán egy szalondizsiben nem jött volna szerepzavarba a kidobó, ám a többség simán beleillett volna bárhol és bármikor a képbe. Erre szükség is volt: lát­hatólag nem egy adott ren­dezvényt meglátogatni jöttek a fiatalok a Ligetbe, hanem végigjártak minden létező helyet, ami a buli leghalvá­nyabb ígéretével csábított, s amiről föltételezték, hogy a személyzet nem kap két kéz­zel a Magyar Értelmező Kéziszótárhoz, ha meghallja e szót: sör. Némely harmin­cas-negyvenes egyének lát­hatólag nosztalgiázni jöttek a Ligetbe, kitörni néhány órára az OTP-tartozás, a gyermekvakációztatás, ille­tőleg Stanci néni közelgő lá­togatása gondjai közül, és fi­­xírozták a tetovált, testék­szeres lányokat (ezüst a fül­ben, az orrban, a köldökben, s nyilván...). Egyébként töb­ben is jelen lehettek volna a Vigadó-kerthelyiségben, nem volt kimondoa hemzse­­gés. Ami nem csoda: megle­pően sok program összpon­tosult a hétvégén, Újszege­den, és szétszóródott a kö­zönség. Nagy helyen sok jó ember elfér. F. Cs. Meghökkentő látványosság. Az Ahriman együttes is föllépett az ifjúsági napokon. (Fotó: Miskolczi Róbert) Hétfő, 1999. Aug. 2 • Theaher '99 fesztivál Cseresznyéskertek Pénteken a régi zsina­gógában mutatta be Cse­resznyéskert című pro­dukcióját a Mozgó Ház Társulás. A Csehov műve nyomán készült előadás az eredeti történet nél­kül, groteszk ötletek so­rozatával köti le a meg­zavart néző figyelmét. Nem a csehovi cseresz­nyéskertről szól, hanem a mi saját cseresznyéskertjeinkről - vallják a darabról írói és szereplői. Valóban, a darab­ról aligha szólhat, hiszen ha fel lehet is ismerni itt-ott egy szereplőt, egy részletet az eredeti műből­, az csak né­hány pillanatig tart. Megjele­nik az eredeti csehovi téma, de modern díszletek között: a szereplők dokumentumfilm­­szerűen, visszaemlékezve mondják el a történetet a színpad elején elhelyezett há­rom tévé képernyőjén. A cse­resznyéskert eladására egy ri­portműsor stílusában gondol­nak vissza. A darab kezdőké­pében, a tévék elhalkulása után meztelenül érkeznek meg a szereplők. Megszület­nek. Majd pár percnyi zavart üdvözlés és helykeresés után - mialatt érzik is meg nem is saját kiszolgáltatottságukat -sorsszerűen elfoglaltságot­­­­átnak maguknak. Zene»j cigaretta, kötögetés, csere­nyefa-hasogatás. A n ® 70 J után még sokáig keresi c*s­how darabjának motívum*! Az előadás közepe táján e *’1 rád és feladja. Nem unja * szont meg, hiszen a tököli­sen kidolgozott elképes ötletek még akkor is ám­ba ejtik az embert, ha nem látja meg számításait. Az e‘ adás valódi témája: ki­ j­gyan ülteti be, neveli a fej“” adja el saját cseresznyés­ 1 n___fel * jét. Egyenként épülnek előadás - nem a darab '® r­replői, egy-egy motívum ®! gazdagítva a közös történőn A papírembereket égető "n Sarlotta monológja köz^l kimosott és száradni kia»®­­ tott lány és a százéves •> * rényt akrobatikus moza­tokkal követő férfi va­ ° S­ J leg nem azonosítható egy len­csehovi szereplővel Még önmagukkal sem, a következő képben­­ másvalakiként jelennek Nem csak a színészek i­goznak: a néző, miután >eTM­ta a vezérfonal keresését, előadás összefüggéseit­­­bálja megkeresni. És *­­ biztos, hogy rögtön siker» Jenái ** A gyomorrontás A 60-as és a 70-es évek­ben a szabatéri játékok és a sült kolbász elválaszthatatla­nok voltak egymástól. Ami­kor 1971-ben a Trójai nők próbái folytak, valóságos fokhagymás illatfelhők kava­rogtak a színpad fölött. A dü­hös kolbászszagáradat gyom­rot kavargatva, ínyt csikla­­nodzva győzött le isteneket és embereket. Latinovits Zoliái, az egyik főszereplő, ideged tekintgetett a büfé felé, t­ár amikor már végképp nem­ bírta tovább, így fakadt ki: - Könyörgöm gyereke* ha nem hoztok mustárt, * nyeret, gyomorrontást k*­ pok! Délmagyarország’ 1971. augusztus^­ könyvajánlat A New York-Budapest metró Egy igazán feszes és szellemes könyvet talál az olvasó, ha kézbe ve­szi Vámos Miklós: A New York-Budapest metró című regényét, mely 1993 után második kiadásban is megjelent az Ab Ovo Kiadónál. Vámos Miklós sajátos hangú könyve élvezetes ol­vasmány mindenki számára, aki mai irodalmat, magyar irodalmat és minden sznob­ságot nélkülöző irodalmat akar olvasni. Hőse, Marton Gyula világjárta, tájékozott magyarként figyeli meg az általában New­ York-i szín­helyeket­ történő eseménye­ket, sajátos humorral közelíti meg az idegen ajkú és kultú­rájú embereket: ő a jó érte­lemben vett magyar kozmo­polita, aki mindannyiunk szemével nézi a nagyvilágot, de csak értő mindannyiunk gondolatait mondja ki. Nem vitás, hogy Marton New Yorkban is Budapesten, vagyis otthon érzi magát.­­­­Marton elpilledt, behunyta a szemét Azt álmodta, hogy a New York-Budapest metrón utazik. Két megálló volt az óceánban, a harmadik film Párizs, aztán München, ké­­szülhetett, mert hét perc múl­­va Budapest következett. Az utolsó pillanatokban mégse szállt ki. (...) Imádta, hog­ j ennyire gyorsan és zökkenő­­mentesen száguldhat előre­­megint behunyta a szemét, így történt, hogy ezúttal Ne­­ Yorkot szalasztotta el. Sebaj legföljebb megyek még egy kört, gondolta. Bérlete volt­­- írja Vámos hőséről, akinek minden szituációban minden­­ről van megosztandó monda­­nivalója. Vámos Miklós könyv mű­ nyelvében is élvezetes­ea az olvasó bizonyára felfigyel majd rá, hogy ennek az ide­gen kifejezésekkel és nevek­kel teli könyvnek milyen élő magyar nyelvezete van. A könyvet mindenkinek ajánljuk, aki egy szellemes magyar regény társaságában szeretné tölteni pihenőidejét. (Vámos Miklós: A New­ York-Budapest metró, Ab O­­vo Kiadó, 1999). p.y _____________________yy RADNÓTI MIKLÓS SZAKKÖNYV- ÉS TANKÖNYVCENTRUM 672( Szeged, Tisza L. krt. 34. Testfax: 62/424-78*)

Next