Délsziget, 1986 (4-7. szám)
1986 / 4. szám
Délsziget almanach 4/1986 Amikor e kiadványsorozat gondolata negyven év múltán ismét fölmerült bennem, egyértelműen az indított, hogy olyan könyvecskéket bocsássak ki, amelyek hozzám közelálló, ám közérdeklődésre számító szellemi vállalkozásokat juttatnak az olvasó kezébe. Ezen túlmenően szerkesztői, kiadói tervem fontos szempontja a feltárás! Szunnyadó, ugyanakkor értékes és érdekfeszítő teljesítmények kibányászása a közelmúltból, főként az irodalom és a képzőművészet területéről, amelyeknek a vonzásában élek. Az idei, 1986-os almanach ezen elvek alapján állt össze, zömmel az első Németh László-konferencia — 1975. április 17. — Gyöngyösön elhangzott előadásaiból, amelyeknek a közreadásával a 85 éve született író emléke előtt hajtok főt. És örömmel tölt el a tudat, hogy Nagy család című színpadi művének Hatvanban tervezett előadásán a nézők már haszonnal forgathatják az évkönyv Németh Lászlóra vonatkozó értekezéseit Béládi Miklós, Bata Imre, Cs. Varga István, Czine Mihály, Sipka Sándor, Grezsa Ferenc, s jómagam tollából. Szalay Ferenc Munkácsy-díjas, hódmezővásárhelyi festő a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásának történelmi pillanatait feldolgozó művei annak idején eléggé visszhangtalanul születtek, holott művészi értékük mellett dokumentatív jelentőséggel bírnak. Mivel az általam igazgatott Hatvani Galéria és Játékszín idén a paraszti, a nagyüzemi gazdálkodás életével összefüggő művekből rendez kiállítást, kézenfekvő, hogy a tárlat idejére eljusson a műfaj barátaihoz Dömötör János műtörténész, a Tornyai János Múzeum igazgatójának elemző, reprodukciókkal színes munkája is a Délsziget-almanach 1986-i könyvecskéje révén. Születésének 95. évfordulója irányította ismét figyelmemet a szeretve tisztelt, 1972-ben elhunyt Bíbó Lajos íróra, illetve a Gyulán remetéskedő József Attila-díjas Simonyi Imrére, akiktől eleddig publikálatlan munkák kerültek idei válogatásomba. Tandori Dezső és Fenyvesi Félix Lajos versei pedig ama Szép Ernő emlékét idézik, azt a Vas Istvánt köszöntik, akik példaként ihlették új és új művekre a fiatalabb költőnemzedékek e jeleseit. A tragikus fiatalon elhunyt író, Gerelyes Endre, aki tavaly lett volna csak ötvenéves, Hatvan szülötte. Hátramaradt kéziratainak egy kis remekével reá is emlékezem. Továbbá jó szívvel adok helyet Szelei Béla oknyomozó írásának, amely Radnóti Miklós hatvani kapcsolatával foglalkozik, igyekezvén a történelmi múlt részleteit közelebb hozni az utókor emberéhez. A SZERKESZTŐ