Délsziget, 1986 (4-7. szám)

1986 / 4. szám

Délsziget almanach 4/1986 Amikor e kiadványsorozat gondolata negyven év múltán ismét fölmerült ben­nem, egyértelműen az indított, hogy olyan könyvecskéket bocsássak ki, amelyek hozzám közelálló, ám közérdeklődésre számító szellemi vállalkozásokat juttatnak az olvasó kezébe. Ezen túlmenően szerkesztői, kiadói tervem fontos szempontja a feltárás! Szunnyadó, ugyanakkor értékes és érdekfeszítő teljesítmények kibányá­­szása a közelmúltból, főként az irodalom és a képzőművészet területéről, amelyek­nek a vonzásában élek. Az idei, 1986-os almanach ezen elvek alapján állt össze, zömmel az első Né­meth László-konferencia — 1975. április 17. — Gyöngyösön elhangzott előadásai­ból, amelyeknek a közreadásával a 85 éve született író emléke előtt hajtok főt. És örömmel tölt el a tudat, hogy Nagy család című színpadi művének Hatvanban ter­vezett előadásán a nézők már haszonnal forgathatják az évkönyv Németh Lászlóra vonatkozó értekezéseit Béládi Miklós, Bata Imre, Cs. Varga István, Czine Mihály, Sipka Sándor, Grezsa Ferenc, s jómagam tollából. Szalay Ferenc Munkácsy-díjas, hódmezővásárhelyi festő a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásának történelmi pillanatait feldolgozó művei annak idején eléggé visszhangtalanul születtek, holott művészi értékük mellett dokumentatív je­lentőséggel bírnak. Mivel az általam igazgatott Hatvani Galéria és Játékszín idén a paraszti, a nagyüzemi gazdálkodás életével összefüggő művekből rendez kiállítást, kézenfekvő, hogy a tárlat idejére eljusson a műfaj barátaihoz Dömötör János mű­történész, a Tornyai János Múzeum igazgatójának elemző, reprodukciókkal színes munkája is a Délsziget-almanach 1986-i könyvecskéje révén. Születésének 95. évfordulója irányította ismét figyelmemet a szeretve tisztelt, 1972-ben elhunyt Bíbó Lajos íróra, illetve a Gyulán remetéskedő József Attila-dí­­jas Simonyi Imrére, akiktől eleddig publikálatlan munkák kerültek idei válogatá­somba. Tandori Dezső és Fenyvesi Félix Lajos versei pedig ama Szép Ernő emlé­két idézik, azt a Vas Istvánt köszöntik, akik példaként ihlették új és új művekre a fiatalabb költőnemzedékek e jeleseit. A tragikus fiatalon elhunyt író, Gerelyes Endre, aki tavaly lett volna csak öt­venéves, Hatvan szülötte. Hátramaradt kéziratainak egy kis remekével reá is em­lékezem. Továbbá jó szívvel adok helyet Szelei Béla oknyomozó írásának, amely Radnóti Miklós hatvani kapcsolatával foglalkozik, igyekezvén a történelmi múlt részleteit közelebb hozni az utókor emberéhez. A SZERKESZTŐ

Next