Delta, 1986 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TECHNIKAI MAGAZIN KÉPES HÍRLAPJAI Lapzártakor jelentik: Az univerzum: fiatalabb a vártnál A csillagászok új módszert dolgoztak ki az univerzum korának a meghatározására — a kvazárok segítségével. Ezek a parányi csillagszörnyek, amelyek gyakran százszor annyi energiát sugároznak ki, mint egész csillagvárosok, galaxisok, azért hatnak oly kicsinynek, mert nagyon távol vannak tőlünk, több milliárd fényévnyire. Edwin P. Hubble, amerikai csillagász fedezte fel az 1920-as években, hogy valamennyi galaxis — beleértve a mi csillagvárosunkat, a Tejútrendszert is — távolodik egymástól, méghozzá a világűr állandó tágulásának következményeként. E felfedezés óta arra a nézetre hajlanak a csillagászok, hogy az univerzum véges idővel ezelőtt keletkezett, csak a világegyetem tényleges kora bizonytalan. Ezt a galaxisok megmért szökési sebességéből becsülték meg. Minél gyorsabban távolodnak egymástól a galaxisok, annál fiatalabbnak, minél lassabban, annál idősebbnek kellene lennie az univerzumnak. D. Walsh, R. F. Carlswell és R. J. Weymann, amerikai rádiócsillagászok 1979-ben figyeltek meg először egy különös égitestet, kie szorosan egymás mellett elhelyezkedő kvazárt, csaknem azonos színképpel* a 0957+561 A és B jelzésű kettős kvazárt. A kutatók eredeti gyanúját megerősítette a későbbi elemzés: a fény csak látszólag származik két kvazártól, a valóságban csupán egyetlen kvazárból indul ki. Ezt a fényt nyilvánvalóan egy galaxis gravitációs tere téríti el, amely a Föld és a kvazár között helyezkedik el, és lencse módjára két képet hoz létre. Stur Refsdal, svéd csillagász már 1964-ben felhívta rá a figyelmet, hogy a galaktikus szökési sebesség ilyen kettős leképezéséből más módszerektől függetlenül felbecsülhetik az univerzum korát. A fény ugyanis a galaxis okozta eltérítés révén két különböző hosszúságú úton jut el a Földre, ezért eltérő ideig is van úton. Ebből az időkülönbségből meghatározhatják a kvazár szökési mozgását. Ezt a hatást most közvetlenül is megfigyelte R. Florentin-Nielsen és K. Augustesen, a koppenhágai obszervatórium két csillagásza. 1982-ben az A-kép kezdett fényesedni, a B-kép azonban változatlan maradt, és ezt a jelenséget 1984 elejéig regisztrálhatták. Ugyanezt a pontosan 573 napig tartó időkésleltetést azután a B-képen is észlelték a dán csillagászok — a fényesség 1983 őszén kezdett növekedni és 1985 tavaszán sötétedett el. Az univerzumnak ebből a megfigyelésből kiszámított kora 13 milliárd évnek adódik — jóval kevesebbnek mint az eddigi becslések, amelyek mintegy 20 milliárd évre tették a világegyetem korát. Nemrégiben további rádióteleszkópos megfigyelésekbe kezdtek, hogy a megfigyelések eredményeit felülvizsgálják, ellenőrizzék. KÉTOBJEKTÍVES TÖRPE FÉNYKÉPEZŐGÉP Egyszerű és sokoldalú a legújabb Kodak Tele- Disc kamera. A filmtovábbításról motor gondoskodik önműködően. A fedél lehajtásakor, ugyancsak önműködően, üzemkész állapotba kerül a villanófény. A filmkazetta behelyezése egyszerű, és nincs szükség a távolság beállítására. Két beépített objektívje van, a normál objektív az épületek és belső terek fényképezésére. Gombnyomással bekapcsolható a teleobjektív, amellyel csaknem kétszer nagyobb méretben képezhető le a felvétel tárgya. Ez főként portréfelvételek készítésekor, vagy olyan esetekben előnyös, amikor a felvétel tárgyát nem lehet eléggé megközelíteni. A neutrínó megmérése Van-e a neutrínónak nyugalmi tömege? Amikor a fizikusok először megjósolták a létezését, azt mondták, hogy ennek a semleges részecskének zérus a nyugalmi tömege, csak így lehet megmagyarázni bizonyos radioaktív bomlások energiamérlegét. Amikor azután valóban rábukkantak kísérletekkel, bebizonyosodott, hogy a tömege valóban zérus — a kísérletek pontossági határai között. Korunk fizikájában döntő jelentőségű annak tisztázása, hogy a neutrínónak van-e parányi nyugalmi tömege, vagy nincs. Néhány évvel ezelőtt szovjet fizikusok hírül adták, hogy kísérleteikben a neutríno kicsiny nyugalmi tömegét észlelték. Azóta csak egyetlen amerikai kísérlet járt pozitív eredménnyel, a többi zérus tömeggel végződött. Most J. J. Simpson, az Ontario állam egyetemének fizikusa kísérleteivel kimutatta, hogy a neutrínónak 17,100 elektronvolt a tömege, négy százaléka az elektron tömegének, az eddigi legkisebb bizonyosan megmért tömegnek. Simpson szilícium-lítium detektorba ágyazott trícium (hidrogén izotóp) radioaktív bomlását figyelte meg. Jóllehet a neutrínókat nem látta közvetlenül, a kibocsátott részecskék energiamérlegéből következtet a tömeg mértékére. Simpson arra hívta fel a fizikusokat, hogy ismételjék meg kísérleteiket és ellenőrizzék eredményeit. Címképünk: BŐRPÓTLÓ SEJTTENYÉSZET Szállításra készítik elő a gézlapon levő bőrsejtrétegeket Angliában, a birminghami baleseti kórházban, az égési sérülteket ellátó legnagyobb európai gyógyító központban. Régebben oly módon kezelték az égési sérülteket, hogy testük ép felületéről metszették le a bőr legfelső rétegét és ezzel fedték be a nyers sebeket. Az átültetésre kimetszett bőr helye rendszerint két hét alatt begyógyult, de a beavatkozás sok fájdalmat okozott a betegnek, mert az idegvégződések átmenetileg védtelenek maradtak. A szövettenyészet módszeréhez csak postabélyegnyi bőrdarabot kell kimetszeni a beteg testéből. Ezt a bőrdarabkát felaprítják és tripszin enzimmel kivonják belőle az élő sejteket, amelyekből három hét alatt laboratóriumi körülmények között nagy bőrsejt-rétegek fejlődnek — elméletileg a tízszeresére növelhetik a kimetszett bőrfelszínt. A kép hátterében levő tokocskák fagyasztott bőrsejt-szuszpenziót tartalmaznak, esetleg évekkel későbbi felhasználásra. Jóllehet egyelőre csak égési sérülteknek tenyésztenek bőrt a laboratóriumban, az új eljárással talán más bőrbántalmakban szenvedőkön is segíthetnek. „Forró” májműtét A Szovjetunióban legújabban plazmakést használnak a vérerekkel dúsan átszőtt máj és lép bonyolult sebészeti műtétjeinek az elvégzésére. Ezeket a szerveket eddig operálhatatlannak tartották a csillapíthatatlan vérzés miatt. A szöveteket 5000—6000 fok hőmérsékletű plazmasugárral vágják el. A vágási helyen hajszálvékony égési réteg képződik, lezárva valamennyi elvágott eret. Ezenkívül a plazmasugár teljesen steril környezetet is teremt, csökken a fertőzési veszély. Az aggregátból és a mozgatható cső végére szerelt fúvókából, a voltaképpeni sebészkésből álló berendezést másfél ezer állatkísérletben próbálták ki. Az első sikeres „forró’ májműtétre Moszkvában került sor, de azóta már három további kórházat is felszereltek plazmakéssel. 3