Délvilág, 1990. december (47. évfolyam, 259-282. szám)
1990-12-01 / 259. szám
Keresik a szentesi tízkilós paprikát Tavaly decemberben avatták fel Szentesen az akkor még Zöldért, ma az Agora Zöldség- és Gyümölcskereskedelmi Vállalat kirendeltségén az új mirelitszeretet. A kisebb-nagyobb munkálatok befejezése jócskán áthúzódott erre az évre, de most már a keresleti piactól függően teljes vagy részleges kapacitással dolgozik a létesítmény. Az itteni higiéniai megszorítások — hasonlóak a húsiparéhoz — elsősorban az exporttal öszszefüggő követelményeket szolgálják. Persze a külföldi szállítások igazi oka és feltétele abban van, hogy manapság még a zöldségféléket is csak egyre inkább feldolgozott formában és egyre szélesebb választékban lehet sikeresen eladni. Ezeket a kívánalmakat elégítik ki az ún. mirelitáruk, amelyekért jóval többet fizetnek az export megrendelők, mint például a nyers, ömlesztett vagy a kezeletlen borsóért, répáért, hagymáért stb. A szentesi beruházás jócskán meghaladta a 100 millió forintot. Viszont úgy gondolják, hogy ez az összeg belátható időn belül megtérül és kifizetődik. Voltaképpen ilyen jövedelmezőségi szempont is irányította a beruházókat, amikor Szentesen kis és nagy mélyfagyasztó alagutakat hoztak létre, a hozzájuk tartozó modern technikai berendezésekkel, előkészítő csarnokokkal és tározókkal együtt. A gyorsfagyasztó alagutakban az árut mínusz 35 fokra hűtik le, és ezután folytatja útját a raktárakban, majd a szállítóvagonokban, hűtőkocsikban. Ezek a körülmények adnak módot arra, hogy a tartósított árucikkeket lehetőleg akkor értékesítsék a külföldi piacon, amikor azokért a legtöbbet fizetik. Az előzetes számítások már beváltak, és rendszeres a kiszállítás a szentesi mirelitüzemből. Az utóbbi időszakban 500 tonna pritamin paprikát dolgoztak fel és most a vöröshagyma van soron. Akkora a kereslet a 10 kilós kockára elkészített és csomagolt zöldségfélék iránt, hogy egyenesen a szalag végéről történik az elszállításuk a külföldi megrendelőhöz. □ A szentesi kirendeltséghez fűződő eseményekhez tartozik, hogy most dolgoznak azon a bizományi kapcsolatokon alakuló szerződésen, amelynek egyik aláírója lesz valószínűleg a helybeli Árpád Tsz, a másik pedig a zöldségértékesítő és -feldolgozóüzem. Az Agora szentesi kirendeltségének több felvásárló telepe van a környező településeken, valamint szerződéses élelmiszerüzleteket és közvetlen fenntartású ABC-áruházakat működtetnek, Csongrádon és Szentesen. A szolgáltatásaihoz, illetve a tevékenységi köréhez illeszkedik a göngyölegkészítés is, tekintettel a forgalmazott zöldségekre és gyümölcsökre. SZ. R. Űrfegyverek a sáskák ellen Egy angol hetilap értesülései szerint a tudósok nagy teljesítményű lézerekkel kívánják felvenni a harcot Afrika és a Közép-Kelet sáskahadaival szemben. A kutatók már régóta keresik az óriási károkat okozó rajok elleni hatásos ellenszert. A lézertechnika alkalmazásával szinte „megsütik” a sáskahadat. A döglött sáska kitűnő trágya, arról nem is beszélve, hogy így lemondhatnának a mérgező műtrágyákról. A sáskák ellen bevethetik a lángszórókkal felszerelt helikoptereket is. Llír: A temesvári színházban ma délután, helyi idő szerint 4 órakor nyílik Németh György szegedi karikaturista kiállítása. Tudom, az egyik legnagyobb illetlenség karikaturistát szövegeltetni, ráadásul magáról, a munkájáról. De mivel jó barátról van szó, ez is belefér — Gyuri! Miért vagy te Négy? — Mert az már majdnem öt... — Ja, értem. — No, de minden tréfa nélkül az apósom, Bátyai Jenő volt a keresztapám, ötlete, úgy érzem telitalálat, hiszen nemcsak a nevem, de az iskolai érdemjegyeim is benne vannak. — Ki vagy te Négy valójában? — Van egy darab papírod ? . . . (1. kép)• Hát milyen madár vagy te? Térdig ér az orrod, baglyos a szemed, hegyes a füled, hetykén bajuszos a tollad, rozsdás százas szegek a lábaid, haptákban bejglinagy tappancsaid, úriasan meggörnyedsz, s szerintem még röpülni sem tudsz. Egyébként meg mit kukkolsz a tojás körül, hiszen már feltörték, valaki, vagy valami, lehet, hogy éppen te, már úgy kijött belőle. Mit akarsz még?! — Ahogy mondod, ronda. csúfondáros, tagbaszakadt, lehetetlen egy madár ez, de roppant kíváncsi arra, hogy miért tört fel az a tojás, miért akkor, s miért pont úgy — ugye, milyen jó fej! — Alogyan lett belőled ilyen madár, vagyis Négy, a karikaturista? — Amikor mániákusan telerajzolt fecnijeimre azt nem mondta valaki, hogy: „Te öreg, hiszen ez egy kész karikatúra.” Nem volt ám ez régen, vagy négy-öt éve. Egyébként első rajzaim éppen nálatok, a Délvilág elődjénél, a Csongrád Megyei Hírlapban jelentek meg. Mintegy másik mérföldkőként megemlítem a Déli Napló címlapgrafikáit, melyek közül nem egy a maga idejében országosan is nagyot szólt. Ilyen volt például két évvel ezelőtt májusban, amikor Kádár Jánost Andiri Cl' rr'oHodóin mint.ijiV.. a . kősziklájára ültettem. — Neked mi tetszik egy karikatúrában? — A szabadság! S ez a legszebb. Szabadság a rajzban, szabadság a gesztusokban, szabadság a gondolatban. Rajzolhatok például olyan állatokat, amilyenek sohasem voltak és nem is lesznek, mégis benne vannak valamelyikünkben. Ki meri azt valaha is kimondani, hogy figyeljetek emberek, a király meztelen? Csak a gyerekek, meg a karikaturisták. Vagy, melyik r.'.r. r v'n e’mphdnnteletlenül a saját kezét csókolta meg. A karikatúra megteszi. Olyan ez egyébként, mint egy jó vicc. A kimondatlan, kielégítetlen vágyakat, az elhallgatott fizikai és szellemi erőszakot, a zsarnoki tébolyt, a süketek társadalmi párbeszédét, s az élet megannyi keserű és félkeserű fintorát keni fel egyegy görbetükörre. Meggyőződésem egyébként, hogy karikatúráimon én meg a Gergő fiam röhögünk vagy szomorkodunk a legnagyobbakat. Amennyiben más is, az plusz jó. — Főállásban a Magyar Távirati Iroda fotóriportere vagy. Hogy jön össze az objektív a nagyorrú madaraiddal, a gyökér vagy diadaloszlop lábú embereiddel, az üresen maradt kerekasztalaiddal? — Azért a fotó sem úgy objektívum, ahogy sokan gondolják, hiszen az ember elsősorban a fejével, s csak másodsorban a kamerával dolgozik. Amit viszont ábrázol, az valóban megtörtént, ellentétben a karikatúrával, amibe belefér az is, ami sohasem történt meg. Mindenesetre mindkét műfajt élvezem — Kiállításodat Koczka György, a temesvári magyar színház volt dramaturgja szervezi. Nem tartod furcsának, hogy mint O—- • ’I !•- I ' T* r n? -be? — De, furcsának tartom! — Akkor maradjunk enynyiben. ÖRFI FERENC A király meztelen Négy Temesváron SZOMBAT, HU. DECEMBER 1. Nagy érdeklődés előzte meg a csongrádi képviselőtestület pénteki ülését, mert nem kisebb volt a tétje, mint a jegyzői pályázatok elbírálása. Miként kollégám tudósításából olvastam a minap, megyénk egyik településén jó nagy vitát — mondhatnám, veszekedést — váltott ki ugyanez a napirend. Nos, jelenthetem: Csongrádon nem volt balhé Legalábbis nem tudunk róla, mert hogy úgy határoztak a képviselők: zárt ülésen tárgyalják e témát. Míg kint várakoztunk a döntésbe, akadt köztünk olyan személy, aki nem hagyta szó nélkül ezt a nagy titkolódzást. No, de ez a képviselők ügye, legalábbis ezt illik mondani mostanában. Nem igaz? Úgy egy óra elteltével már a mi ügyünk is lett. Ekkor jelentette ugyanis a polgármester: van jegyző, sikeres a szavazás. Annyit azért megtudtunk, hogy négy pályázat érkezett. Kik voltak ők, és honnan, azt csak a bennfentesek ismerik. A döntésük után most már csupán az a lényeg: dr. Kérdő Lajos a győztes, vagyis ő foglalhatja el december 17-étől a jegyzői széket. Munkabérét pedig 38 ezer forintban állapította meg a testület. S a jegyző, miután megköszönte a bizalmat, azt mondta: más munkastílust követel majd a jegyzőség, mint a vb-titkárság volt régebben. Dr. Forgó Zsuzsa vb-titkár, akinek munkaviszonya december 16-án szűnik meg sokáig emlékezetes beszéddel vett búcsút a jelenlevőktől. Többek között megjegyezte: a törékeny béke érdekében most csak anynyit mond, amivel magának tartozik. Jóleső érzéssel nyugtázta azok megnyilvánulásait, akik várták a pályázatát a jegyzői állásra. De ő — gondolatban — már tavaly tavasszal elbocsátotta magát a tanácstól. Ám mégis adott önmagának egy lehetőséget, és maradt mostanáig. Mindig úgy dolgozott — miként elmondta —, hogy használjon és ne ártson senkinek. Protekciója nála csak az elesetteknek volt. Meg is lett az „eredménye”: dilettáns gyűlölködés, primitív rágalomhadjárat ellene. A marasztalást mindenesetre még egyszer köszöni, de ő most már nyugodtabb munkahelyet szeretne. Az őrségváltás után megtárgyalták a szociális alapellátás időszerű feladatairól szóló tájékoztatót. Úgy döntöttek a képviselők, hogy nem minősítik azanyagot, mert annyira még nem ásták bele magukat a témába. Kérdéseik, hozzászólásaik viszont éppen az ellenkezőjét bizonyították. Valamenynyien egyetértettek abban: a feladat túlságosan nagy, a pénz meg kevés. Éppen ezért érdemes magánvállalkozókat is megnyerni a szociális gondoskodás ügyének. A rendszeres nevelési segély egy része pedig — vélte az egyik pedagógus képviselő — a kocsmába megy, nem a ceruzára. Javasolta: számoljanak el a szülők — tételesen — a kapott pénzzel. Az anyagi támogatás mellett természetbeni juttatást (olcsó, vagy díjtalan zöldség, tüzelő stb.) szorgalmaztak az időseknek. Elfogadtak egy határozatot: a jogszabály módosítását kezdeményezik majd a Népjóléti Minisztériumban annak érdekében, hogy az önkormányzat igényét érvényesítse a rendszeres segélyezettek hagyatékára. Hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, vagyis ne legyen csúnya a városkép, és a magánkereskedők érdekei sem csorbuljanak, úgy döntöttek: az ünnepek előtt a Dózsa György téren üthetik fel sátraikat az árusok. December 14-én, délután 3—6 óra között pedig úgynevezett közmeghallgatásra várják a képviselők az érdeklődőket a városháza nagytermében. BALÁZSI IRÉN Csendes (?) őrségváltás Csongrádon Kocsmába megy a nevelési segély Bár lépten-nyomon elhangzott a csütörtök délután megtartott Mártély községi önkormányzati ülésen, hogy érzelmek nélkül szükséges tárgyalni a Vásárhely és Mártély közötti, kemény csatának induló vitáról: kié legyen hát a Tisza-hullámtéri üdülőterület? Mégis, teljesen érthető módon, percek alatt magasra csaptak az indulatok hullámai a polgármesteri hivatal tanácstermében. Simon Jenőné polgármester és Somodi István testületi tag, az üdülőhelyi bizottság elnöke beszámolója alapján ugyanis ismét terítékre került a vásárhelyi polgármesternél, dr. Rapcsák Andrásnál, és munkatársainál e témában tett látogatás és annak eredménytelensége, a mártélyiak üdülőkörzet-visszacsatolási kérelmét illetően. Tetézte a mártélyi önkormányzati testület haragját a Délvilágban megjelent tudósítás is, amely a vásárhelyi önkormányzati ülésről szólt, és a polgármester személyes beszélgetésekre, tapasztalatokra alapozott véleményét tükrözte a község lakóinak nézeteiről. Ezzel kapcsolatban kijelentették a mártélyi ülésen résztvevők, hogy ezek szélsőséges vélemények, kevés községbeli gondolkodhat ilyen rosszindulatúan és felelőtlenül. Kifejtették ugyanakkor, hogy a település jövőjéért felelősséget érző emberek mindenképpen azt szeretnék, ha az 1973-ban anyagi és társadalmi körülmények hatására kialakult kényszer következtében Vásárhelyhez csatolt üdülőterület és más földterületek is visszakerülhetnének jogilag a helyi önkormányzathoz. Mindezt az önkormányzat ez idáig tárgyalások útján kezdeményezte a vásárhelyieknél, de mindenképpen ki szeretnék kérni a témában a község lakóinak és az üdülőkörzet, körülbelül 500, és ezen belül mintegy 80 százalékban vásárhelyi lakosú üdülőtulajdonos véleményét is. A logikus alaptételen túl — miszerint nyilvánvaló, hogy a Tiszahullámtérben kialakított pihenőövezet területileg szorosan a községhez tartozik —, közös összefogással és erővel megpróbálnának, a tájvédelmet és a pihenést is szolgáló kulturált, de a községet is fejlesztő körülményeket kialakítani. Olyan állapotokat teremteni — ellátásban, infrastruktúrában, szolgáltatásban —, amelyben jól érzik magukat a község lakói, a vendégként idelátogató, átlagban 6000 nyaraló, köztük a horgászok, és a félezer üdülőtulajdonos, akik eddig is sokat tettek, a valamikori gazdátlan csalán rengeteg pihenőövezetté változtatásában. Mindehhez, ha jelenleg pénzük nincs is a mártélyiaknak (de ugyanígy nincs a vásárhelyi önkormányzatnak sem) alternatíváik viszont vannak. Mindezekről a testület tagjai és a meghívott szakértők tartalmas hozzászólásokban adtak tanúbizonyságot. JOÓ ERZSÉBET Felveszik a kesztyűt Márpedig a mártélyiaké a hullámtér AIDS-világnap Az AIDS-világnap december 1-jén az AIDS-járvány elleni tevékenység évenkénti napja. Az első AIDS-világnap 1988-ban az AIDS elleni globális mozgósítást hangsúlyozta. A másodiknál az AIDS-járványban az ifjúság fontosságára öszpontosítottak. Ebben az évben másik fontos elemét emeli ki: a nők és az AIDS kérdését. A nők a kulcsai az „Egészséget mindenkinek!” elérésének — mondta dr. Hiroshi Nakajima, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója, amikor kijelölte az 1990. évi tevékenységek témáját. "Az AIDS-világnap egy évenkénti rendezvény, abból a célból, hogy kiterjessze és megerősítse világszerte a betegség megállítására tett erőfeszítéseket. Beszélgetést jelent a HIV- fertőzésről és az AIDS-ről, továbbá a HIV-fertőzött és AIDS-beteg emberek gondozását, valamint tanulást az AIDS-ről, hogy támogassák és megerősítsék a terjedésének megállítására irányuló erőfeszítéseket világszerte. Az AIDS-világnap a napja annak, hogy megnyissák a kommunikációs csatornákat, fokozzák az információ- és tapasztalatcserét, és erősítsék a szociális tolerancia szellemét. Minden évben ez az egyetlen napja világszerte az AIDS elleni koordinált tevékenységnek. Az AIDS-világnap előtérbe helyezi az AIDS megelőzésére és leküzdésére már folyó tevékenységet és új kommunikációs csatornákat létesít az AIDS-ről. A WHO becslése szerint 1990-ig 8-10 millió ember fertőződött meg világszerte HIV-vel és mintegy 3 millió, vagyis egyharmaduk nő. Úgy számítják, hogy az 1990—91-es években több mint 500 000 embernél fog az AIDS kifejlődni, köztük 200 000 nőnek így az elkövetkező két évben a várhatóan megbetegedő nők száma meg fogja haladni a WHO által a járvány első 10 éve alatt jelentett összes AIDS-esetek számát. Elgondolkodtató, hogy a legújabb szakértői becslések szerint 1992-re több mint 4 millió gyerek fog HIV-fertőzött anyától születni, és ebből 1 millió maga is fertőzött lesz. Legkevesebb 10 millió-os gyerek lesz árva az ős években, mert szüleik AIDS-ben meghalnak. DR. KECSE NAGY LÁSZLÓ 3